Magyarság, 1935. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

zetett, hogy Japán meghódíthatta Kína egy részét Európa tiltakozása és a szerződéses határozm­ányok ellenére. Sir Hoars Samuel külügyminiszteri EH*, merjük a kérdés rendkívüli sürgősségét, de nem adhatunk ígéretet, hogy mikor közöl­hetünk további részleteket. Egyelőre azért nem nyilatkozhatunk, mert m­t­ akarjuk a jövőben szándékolt eljárási módok sikerét kockáztatni. Tinker képviselő: Közölte-e Mussolini saját feltételeit? Eden: Amennyire lehetséges volt, jelentet­tem a Háznak a részleteket. Többet, mint amennyit ma mondottam, még nem mond­hatok. Dickie képviselő: Vájjon nincsenek-e máris befejezett tények és biztosítható bennünket a kormány, hogy mielőtt angol területeket enged át Abesszíniának, vagy bármely más hatalomnak, az ügy a Ház elé fog kerülni? Sir Noore Samuel külügyminiszter: A Háznak minden tekintetben bíznia kell a végrehajtó hatalomban. Ha ez a bizalom nincs meg, akkor vége a kormányzás alapjainak. A vita további részében két munkáspárti képviselő kifogásolta a németekkel kötött flottaegyezményt, a külügyminiszter azonban csak annyit felelt egyik interpellálónak, hogy annak egyetlen föltevésével sem ért egyet, a másik interpellációra pedig egyáltalában nem is felelt. Leleplezték az első Rádics-szobrot Horvátországban Zágrábból jelentik. Egy angol szobrásznő még 1028-ban elkészítette a szkupstinóban meggyilkolt Rádics István életnagyságú szob­rát. A szobrot azóta egy raktárban kellett rejtegetni. Most végre, az idők változásával elővették a szobrot s Radics hozzátartozóinak és belső híveinek jelenlétében szombaton le­leplezték a zágrábi parasztotthon kerthelyi­­ségében. A leleplezés alkalmával csupán egyik munkás tartott beszédet. Az idők jelét mutatja az is, hogy Jestics volt miniszterelnök és külügyminiszter lap­ját, a Stampát, vasárnap elkobozták. A lap ugyanis éles hangon támadta a kormányt amiatt, hogy annak tagjai nem fekete ruhá­ban jelentek meg a tébolyító hőségben Ople­­nacon Sándor király sírjánál, hanem nyá­­riasan öltözve. A Stampa arról is írt, hogy a horvát és szolvén vidékeken fantasztikus hírek és kombinációk keringenek, úgyhogy az igazi szerb elemek kétségbeesetten néznek a jövő elé. Két horvát községben csakugyan történtek is összeütközések a szerb csendőr­ség és a lakosság között, mert a horvátok az önálló horvát köztársaság mellett tüntettek. Az összeütközéseknek egy halottja és több sú­lyos sebesültje vam. A kormányzat új irányát muta­tja Szpalaj­­kovics párisi délszláv követ nyugdíjazása. Szpatajkovics közvetlen részt vett a francia szabadkőműves-mozga­lakban, s együk leg­erősebb oszlopa volt a diktatúrának. Helyére Puricsot nevezték ki, a külügyminisztérium helyettes vezetőjét. Kétségtelen, hogy ez a változás Korosec belügyminiszter kívánságára történt. Korosec nemcsak azzal szerzett ma­gának óriási népszerűséget az országban, hogy megszüntette az eljárást a képviselővá­lasztások alkalmával elkövetett politikai ki­hágások ügyében, hanem most rendeletet ké­szített, amellyel visszahelyezi hivatalukba mindazokat a tisztviselőket, akiket a telzlis­­kormány azért mozdított el állásukból a má­jus 5-iki választás után, mert az ellenzékre szavaztak. Gyilkolt a kánikula az Alföldön A múl­the­ti elviselhetetlen hőség cs­ak a fő­városban és környékén ért véget némileg az­zal, hogy harmincnyolc fokról huszonnyollc­­huszonkilenc fokra „sülyedt", vidéken azon­ban,­­különösen az Alföldön, változatlanul tart, sőt halálos áldozatokat szed. A kettős ünnepen Budapesten kellemes időjárás volt. Péter és Pál napján élénk szél mozgatta a le­vegőt, vasárnap pedig kis szellő mellett újabb erőre kapott a meleg. A hőemelkedés hétfőn fokozódott, de nem érte el az utóbbi napok trópusi forróságát. Az Alföldön változatlanul tart a kánikula. Mindenfelé folyik már az aratás és mezei munka közben számos balesetet, sőt halálo­zást okoz a hőség. Szegedről jelentik, hogy Ördög Istvánné fö­ldműves asszony, aki szombaton délután­­Nagyszéksós község ha­tárában búzát aratott, munka közben hirte­len összeesett és mielőtt segíthettek volna rajta, meghalt. Megállapították, hogy hőguta ölte meg.­­ Gál Sándor negyvenéves munka­nélküli Szeged-felsőtanyán a forró napsütés­ben napszúrást kapott és meghalt. Kunszentmiklóstól jelentik, hogy a káni­kulának ott is több áldozata van, főleg az aratók között. Kaszala Istvánt aratás közben hőguta érte. A helyszínen kiszenvedett. Kohut sírdorultak, FUJAIRAH, POHAVOJAX: legjutányosabbVÍZCSEK Kossuth L-u. 4. F Az üveg kártyás írta: Szekula Jenő Egyenesen és peckes fejtartással járt. Csak akkor köhögött, ha lépteit kissé meggyorsította. Ilyenkor le kellett ülnie egy padra, homlokáról dőlt a verejték, nyaka kivörösödött, öreges és savószinű­ szemében madzagszerűen megduzzad­tak a beteges erek. Mint szárazra vető­dött keszeghal, kapkodott a levegő után. Hótiszta keménygallérja most fullasz­totta, mintha láthatatlan kezek hurkot bogoztak volna a nyaka köré. •— Végemet járom — dadogta könny­­beborult tekintettel. — Ugatnak a halál kutyái! Öreg ember volt már, — ugyan még alig tul a hatvanon — de tarthatták volna hetvenesnek is s ha a betegség erőt vett rajta, olyan akár egy nyolcvan­­esztendős aggastyán. Elegáns öltözékei voltak; selymesfényü nyakkendője ki­­nos gonddal csokorba kötve, —­ de min­­den ruhadarabja régesrégen kiment már a divatból, mintha húsz vagy harminc év előtti divatlapok ábrái után öltözkö­dött volna. Valóban emberemlékezet óta nem varratott magának új ruhát. Ám voltak életének pazar és fényűző kor­szakai, mikor módjában állott, hogy tu­­catszámra rendelje az új öltözékeket, pompás ruhatára volt, akár valami eg­zotikus fejedelemnek s mindig akadt a szekrényében érintetlen, vadonatúj ru­hája is, amelyik még egyáltalán nem volt a testén. De ódonság és enyészet ra­gyogása volt, amely körü­lözönlötte ma­gas és görnyedező alakját, — mint va­lami elfelejtett gavallér, aki sértetlen ál­lapotban támad fel üvegkoporsójából, ahova évtizedekkel ezelőtt bele­fektet­ték. Kártyás volt. Mióta az eszét tudta, semmi más komoly munkát nem vég­zett, csak a színes kártyalapokat keverte. Éveken át ismert figurája volt a nagy külföldi játékhelyeknek. Nem vak szen­vedély sodorta a zöld posztóval beborí­tott csatamezük felé, az élet lehetőségeit akarta ott kiverekedni. Pedig talán nem is szeretett kártyázni, számára ez nem játék, hanem véres és emésztően komoly munka volt. Ötvennégyéves korában hirtelen hátat fordított a zöld asztalnak. Ekkor már volt százezer pengő megta­karított készpénze. Ez elég lesz holta napjáig. Nem akart tovább élni hatvan­esztendős koránál. Eddig élt az apja és a nagyapja is hatvanéves korában halt meg. És ő sem számított arra, hogy túl fogja élni az őseit, Dobosy Péternek hívták. S hogy ült itt, a fehér padon, zöldelő és virágba merült fák alatt, hátra szegezett nyak­kal és szelíden merengő tekintettel — valami nyugalomba vonult diplomatá­nak inkább nézhették volna, mint a já­tékszerencse kalandos múltú lovagjának. Csak erős és kiugró állkapcsa, széles pofacsontja, tépésre és falásra alkalmas hatalmas fogsora, emlékeztetett nagy vérivó fenevadakra, amelyek az öldök­­ésből élnek. Valóban falánk duvadak kérlelhetetlenségével falta föl egykori kártyapartnereit. S most, hogy a vénség szelét érezte átborzongani szikkadt csontjaiban, riadt rémülettel gondolt az elmúlás lehetőségére. Immár hatvankét­éves, még van tizenötezer pengő megta­karított pénze s azzal tisztában volt, hogy csak addig élhet, ameddig a pénze tart. Ám az öreg urban most makacs erővel lángolt föl az életösztön, mint hogy zöld szárba szökken, a korhadt fa redves ága.­­ S hogy ült a vastagdereku pálmák tö­vében s élvezte a tenger langyos lehelle­tét, az öreg ember kaján kárörömmel gondolt arra, hogy Odahaza most nagy havazások vannak és az országutat mé­teres halotti lepellel takarja be a hó. Ő meg íme eléje utazhatott a ragyogásba merült tavasznak. Csak az bosszantotta, hogy unalmában néha betévedt a játék­bank termeibe és elég tekintélyes össze­geket vesztett. Játékszerencséje, amely ifjúságát beédesítette, hátat fordított immár. Horgas, kentény ujjai idegesen kotorásztak mellényének selymes bélé­sében. Néhány aranypénz került a ke­zébe. Azokat csörgette szórakozottan. Az arany sápadtan fénylett a lángoló nap­fényen. — De minek is játszom én? — mo­rogta komor hangulatban. Könnyű léptek zaja verte föl a csalit csöndjét. Az öreg kártyást édesen csengő női hang köszöntötte. — Jó reggelt, Peti bácsi ! Az öreg fölriadt merengéséből. Ham­vadó szemének zűrös mélységében örömtűz gyűlt föl. A kalapja után nyúlt gépiesen. — Jó reggelt, Jancsi kisasszony — vá­laszolta örömrepesre. Ugyanabban a szállodában lakott, amelyikben ez a délceg, fiatal leány, Vedres Johannának hívták, de meghitt ismerősei Jancsi ki­sasszony néven be­­cézgették. Jó családból származott, de szülei elszegényedtek s ő mint felol­vasónő kisérte úrnőjét, öregedő magyar grófnét külföldi utazásain. Karcsú és kedves jelenség volt s könnyű és friss­­hajtású tavaszi ruhácskájában, rövidre nyesett fiús hajával, úgy bukkant föl a pagony homályából, mint a tengerpart tündére. — Csak így egyedül, Peti bácsi? — Nem unatkozik? Az öreg kártyás fel akart állani a padról, ez emésztő nyilalást érzett a derekában. — Üljön ide mellém, Jancsika — in­vitálta nyájasan a leányt. — Nem lehet, — felelte ez kacagva — sietnem kell a strandra. Futva iramlott el az aranyló erdei ös­vényen. Az öreg kártyás sokáig bámult utána, megrokkant duvadak szomjas és telhetetlen mohóságával. — Milyen gyönyörű ez a gyermek! — kiáltott föl vak lázban, míg viaszarca meghitt élénk pirt kapott. Rejtelmes vágy lángolt föl benne hir­telen, csókok, szerelem és megértés után. Ifjúkora komor küzdelmekben tűnt el, férfikora dermesztő kártyacsatákban, — nő még sohasem merült föl életében és ime most az aggkor kísérteties szegélyén bukkan föl révedező szeme előtt a sze­relem virágos árnya. S valami isteni el­fogultság és ködös önbizalom azt súgja neki, hogy ez a fiatal nő vonzódik hozzá és be tudná aranyozni életének alko­­nyuló napjait. — Ha feleségül kérném Jancsikát, el­jönne-e hozzám? tűnődik elmerengve. A nőnek nincsen társadalmi állása és nagyon szegény. Csak felolvasónő, semmi több. Igaz, hogy neki is tőkét kell szerezni, ha fészket akar építeni az aggkor határán. Vagyonát már csaknem teljesen fölélte. De honnan vegye a pénzt? Nyilván kártyáznia kell újra, mert máshoz nem ért. Csak harc árán lehet bevenni a révet, amely a boldog­ság felé vezet. Szemében küzdelemre szólított erdei vadak féktelen harci kedve lángolt föl. Elhatározta, hogy estére a játékbankba megy. Újra megkísérti a szerencsét. — Karcolni fogok utolsó sovereignes Lászlóné, aki az aratásnál segédkezett, sú­lyos napszúrást kapott. Eszméletlen állapot­ban szállították be a községbe. A nap folya­mán a határból igen sok munkást vittek ko­csin haza, akik mindannyian a hőségtől let­tek rosszul. Pusztító hőség Olasz- és Franciaországban Rómából jelentik, hogy az olaszországi hő­hullám még mindig nem ért véget és egyre­­m­ásra szedi halálos áldozatait. Vasárnap Mi­lánóból öt, Velencéből két, Veronából egy halálosvégű hőgutaesetet jelentettek. Ezen­­kívül még sok halálos áldozata volt a meleg­nek. A legtöbb haláleset az aratómunkások­ ­AHL Botorinillibai rttáról. VI. Vilmos császár-itt 43. (Báthory-nteivel szemközt). Kombinált szobák, kilók, ebédlők mél­yen leszállított Arákoni körében fordult elő. A hőség egyes helyeken 40 fokos. Párisi jelentés szerint Franciaország terü­letén is szokatlan méreteket öltött a káni­kula. . Toulouseban a hőmérő árnyékban 40—41 fokra emelkedett. Marseilleben, Nimesben és Délfranciaorság sok pontján 38—40 fokot mutat árnyékban. Az ország minden részében súlyos napszúrások fordul­tak elő. Háromszáz kilométert repült Rotter Lajos a­­Karakánénál Az eredmény megközelíti a világrekordot Hétfőn, délben bejelentették a főkapitány­ságon, hogy Rotter Lajos gépészmérnök a Karakán nevű vitorlázó repülőgéppel­ eltűnt. Rotter Lajos, aki a motor nélkül repülés magyarországi időtartamre­kordere, vasárnap délben megjelent a hármas ha­tárheg­yi re­pülőtéren és azt mondotta társainak, hogy távolsági repülésre indul. Élelmet alig vitt magával A H­á­rmash­at­árhegy­ről startolt és egy órakor még látszott, amiért Kispest és Pestszenterzsébet fölött hala­d. Másfél óra múlva eltűnt a figyelő szemek elől. Egész nap semmi hír nem érkezett felőle. Az a gyanú merült fel, hogy Rotten baleset érte. A Karakán eltűnéséről hétfőn délben a rendőrség rádi útján értesítette az ország csendőri és rendőri állomásait, kérve, hogy amiint a gép feltűnntik nyomban tegye­nek jelentést a főkapitányságon. Sportrepülő körökben igen nagy­­izga­lmat keltett az álta­lánosa­n ismert és rokonszenves mérnök el­tűnése. Késő délutánig még mindig nem ér­kezett hír. A magyar Aero Szövetség tele­fonjai állandóan szóltak és a mérnök sport­barátai percenként érdeklődtek, nem érke­zett-e hír a neves repülőről]. Pontban hét órakor távirat érkezett­­a szövetség rímére, amelyet Rotter adott föl Szárcsa nevű köz­ségből, amely Temesvártól délre fekszik és bejelenti,­ hogy szerb megszállott területen szerencsésen leszállt. Egyben közli azt is, hogy a hatóságok igen előzékenyek vele szemben és máris intézkedés történt a gép hazaszállításáról. Rotter Lajos közel háromszáz kilométeres távolságot repült be és igen erősen megköze­­lítette a világrekordot, amely háromszáz­­hatvan kilométer. A híres repü­lőrekorder saját konstrukciójú gépével tette meg ezt a hatalmas utat, amivel bebizony­ította, hogy a magyar vitorlázó repülőgép építőipar ma­gas színvonalát és az általa épített gép hasz­nálhatóságát és hatalmas teljesítményét. „Magyarság“ könyvosztályát áthelyeztük Eskü-út 6. szám alá­ az utazási osztályba 1935 Július 2. kedd A magyar szűcsök küldöttsége Stockinger osztrák kereskedelmi miniszternél Bécsből jelentik, hogy a kettős ünnepen nagyobb magyar szücsipari küldöttség tisz­telgett Bécsben, Stockinger kereskedelem­ügyi miniszternél és a magyar szücsiparos küldöttség látogatása szorosan és melegen fűzte össze a két ország kereskedelmi kap­csolatait. A magyar szűcsök negyventagú küldöttsége egy régebbi látogatás viszonzásául utazott Bécsbe, ahol Stockinger kereskede­lemügyi miniszter fogadta a magyar vendé­geket. A magyar szűcsök országos szövetsége nevében Tsuk elnök köszöntötte a minisztert és kifejtette, hogy a magyar iparosok főtörek­­vése az, hogy elmélyítsék a kapcsolatokat a két nemzet között. Stockinger miniszter válaszában örömmel üdvözölte ezt a tervet és közölte, hogy neki is egyik legkedvesebb elgondolása a magyar-osztrák kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. Vasárnap este a Stadtparkban, a Kursalon termeiben búcsu­­vacsora volt, amelyen mindkét­­részről igen szívélyes üdvözlések hangzottak el.

Next