Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-25 / 192. szám

26 A méhészet őszi helyzete Darida Károly, a békéscsabai méhészmozga­lom lelkes vezetője írja a következő sorokat: Évről-évre nagy hibája a méhészeknek, hogy az őszi esőzés beálltáig folyton reménykednek az időjárás­­ jobbrafordulásában. Októberben aztán, mikor beáll a végtelen esőzés kora és ennek nyomában a hideg idő, a teleltetés bi­zonytalanná válik. Az idén minden ok meg van rá, hogy féljünk a mostoha téli időtől. A nyolc­hetes aszály kipusztította a sarlóvirágot. Olyan a határ, mint a sivatag. Állandóan fúj az északi, vagy északkeleti szél. Virág sehol! Ha legalább egy hetes eső jött volna, szep­temberre jó legelőt lehetett volna remélni. Fel kell tehát készülni a méhészetekkel a téli mes­terséges etetésre. A családok népessége legyen­gült, egy-két családot kell tehát egyesíteni a ki­­teleltetésre. Az egyesílés egyszerű. Az egyik rajnál az idősebb anyát, vagy a gyengébben petézőt egy reggel elpusztítjuk. Másnap reggel az így árván maradt család kereteit be kell permetezni cukros, vagy mézes vízzel, ami a méheket elfoglalja, mert fel akarják szívni. így, mézesen, szívesen látott vendégek lesznek a másik családban, úgy, hogy még füst nélkül is sikeres az egyesítés. Azonban jó egy kis füs­töt is beengedni abba a kaptárba, ahová az árva családot be akarjuk rakni. Ne késleked­jünk! A halárban már megjelentek az „éhra­jok“. Vannak méhészek, akik veszni hagyják szegény állataikat, mert csak pergetni szeret­nek, de etetni nem. Igaz, hogy költséges az ete­tés, de jó idő esetén jövőre tízszeresen meg­hozhatják az áldozatot. A tiszántúli méhészek általában készülnek már a téli mesterséges etetésre. Ahol úgy lát­­szik, hogy a család­onként meglevő méz­készlet nem elegendő, ott mézzel, vagy cukor­­sziruppal pótolják a hiányt. Ez­ a szirup nem híg, hanem tömör és sűrű kell, hogy legyen. Éjjelenként annyit kell a méheknek adni, amennyit elfogyasztanak. A zárt helyen való tereltetés kevesebb pótetetést igényel, mint a szabadban való. Miért drága a gyümölcs? A budapesti Nagyvásártelepre szakértő bi­zottságnak a jelntéséből vesszük a következő inilatív oka a drágaságnak? Ez a bizottság a gyümölcsellátást is megfigyelte. Ennek a bi­­zottsgnak a jelentéséből vesszük a következő sorokat: — A legtöbb panasz a drága helypénz ellen irányul, mert egy-egy nagyobb stand havonta 1 .­50—140 pengőbe kerül. Elviselhetetlen to­vábbá a városi költség. Láttunk egy ősziba­­rnclé-küldeményről szóló elszámolást, amelyek­ben a költségek 30%-ot tettek ki. E költségek túlnyomó része a csarnok üzemével és a városi illetékkel függ össze. A Nagyvásártelep üze­mét ebből a szempontból felül kellene vizs­gálni. Az idei gyümölcskivitel csökkenése A fagykár hatása érzékenyen jelentkezik ki­vitelünkben is. Gyümölcsben a legjelentéke­nyebb kivitel­ező időszerint nyárialmából, szil­vából és dinnyéből van. A vörösszilva idénye végefelé jár és helyét a piacokon a nyári aszaló- és kékszilva veszi át. Ez idén összes gyümölcs­­kivitelünk kb. 30—10 százalékkal lesz kevesebb a multévi termésnél, amely mennyiségijel­­csökkenést azonban értékben ellensúlyozni fogja az a körü­lmég, hogy a gyümölcs ára ez­idén a multévinél magasabb színvonalon mo­zog. A legnagyobb kiesés sárgabarackkivitelünk­nél mutatkozik, melyből múlt év július 31-ig 4-t,197 q-t, ez év augusztus 15-ig pedig csak 1739 q-t exportáltunk. Sárgabarackkivitelünk rendkívüli visszaesésének oka az általános fagy­károkon kívül, hogy legfontosabb sárgabarack­­termelő vidékünk: Kecskemét és környékének termését a májusi jégverés majdnem telesen el­pusztította. A b­aromfitartást válságossá teszi a megdrágult takarmány Igaz, hogy sok hulladék is felhasználható a baromfi etetésére, de később, amikor már „zsákból“ kell majd etetni, érezhetővé válik az a körülmény, hogy az árlétrán fel- és felhul­lámzik a tengeri. Kicsiben a falun a tengeri már­is több mint 20 pengős árakat fizetnek, s bár a legutóbbi tengeri akció kisebb enyhülést hozott, mégis gondoskodni kell a válságos hely­zetbe került baromfitartás takarmányellátásá­­ról. A baromfiexportőrök a maguk érdekében is felhívták ■ erre a körülményre a földmivelési minisztérium figyelmét, utalva rá, hogy tojás termelésünk, illetve exportunk máris 30—40%. Lal esett vissza a takarmány drágulása folytán. wiaaaBsiB 1935 augusztus 25. vasárnap Mielőtt ez a körülmény nagyobb arányú depe­­korációt vonna maga után, az exportőrök azt javasolják, hogy a kormány külön olcsóbb ta­karmányakciót indítson a baromfiexport-válság enyhítésére. Egy alföldi baromfitenyésztő írja: A Futura gyomai főbizományosa július folyamán 14— 15.50 pengő közt mérte ki a román tengerit, de csekély mértékben, ami nem tudta megakadá­lyozni, hogy a spekuláció fel ne verje az árat 23 pengőre. Ez az ár rendkívül szorongatott helyzetbe hozta a szegény embereket, aki bele­estek a libatömésbe, vagy sertéshizlalásba, s ezt a munkát most nem tudják kár nélkül megsza­kítani. Ezek a kishizlalók az igazi kiuzsorázot­­tai a spekulációnak. Ma, mikor nincs legelő, a liba kilójáért máris csak 85 fillért fizetnek. Az uzsora már lesben áll, mert tudja, hogy a libát nem tudják eltartani az újtermésű tengeri be­éréséig. Tömegesen kerül majd a piacra a sok tömött liba és így biztosan számítani lehet a „libakrach“ bekövetkezésére. Telepítés és kisfarm Hogyan helyezkedhetne el sok ezer művelt fiatalember? Párád, augusztus 24. Tóth Pál párádi gyógyszerész beszéli el ne­künk a következő javaslatát, amelyet belső ér­téke, gyakorlatiassága és keresztülvihető volta ajánl arra, hogy a nyilvánosság megvitassa és az illetékesek komolyan foglalkozzanak vele. Tóth Pál javaslata így szól: — Ma, amikor a műveit középosztály ifjú­sága, de a feltörekvő alsó néprétegek tehetséges ifjai is egyoldalúan törekszenek a szellemi pá­lyák irányában és a parlagon heverő sokezer diploma halmozódása végül megzavarhatja a szociális békét, gondoskodni kellene arról, hogy ifjúságunknak ez az értékes rétege különböző gyakorlati pályák felé terelődjön. A kormány most foglalkozik a „telepítés“ gondolatával, s ebből a célból előbb 10 millió felhasználását ter­vezték, legutóbb pedig, a bakonyi miniszterta­nács után 35 millió pengő igénybevételéről be­széltek. Feltorul azonban e tervekkel szemben két aggodalom. Az egyik az, hogy mennyi pénz áll valóban rendelkezésre, a másik az, hogy akár 10 millió, akár ennek háromszorosa hasz­nálható fel, mit lehet ezzel csinálni?! Tíz millióból alig 500 telepes gazdaság létesít­hető, mert hiszen kinek van ma a kisemberek sorában megtakarított pénze rá, hogy saját eg­zisztenciájának megalapozásánál nagyobb tőké­vel vállalkozhasson? Azt sem szabad elfelejteni, hogy ma a mezőgazdasági munkáselem nem annyira a fiktív „tulajdon“ felé törekszik, amely az adósság, a közterhek, a termelés koc­kázata révén úgyis az államié, a banké és az áruhitelezőé, hanem a mezőgazdasági munkás­elem ma már nyíltan annak a józan kívánságá­nak ad kifejezést, hogy neki­k munkaalkalom kellene elsősorban! Telepítő politikát nemcsak parcellázásokkal, földosztással, vagyonjogi megoldással lehet folytatni, de úgy is, ha munkát juttatnak népnek. A nép, amely már a tengerentúlra is elvándorolna sorsa jobbrafordulásáért, azonnal kész lenne oda özönleni az ország belső terüle­tén, ahol a munkaalkalom rendelkezésére áll. Erről kellene tehát elsősorban gondoskodni. E cél szem előtt tartásával felhívom a figyelmet arra, hogy ma óriási városi és községi földterü­letek vannak kihasználatlanul az országban. Ezek alig jövedelmeznek valamit, sok részük teljesen parlag, semmire nem használható. Min­den község határában akad olyan sivár legelő rész, amely még állattartásra sem jó. Ezek a ta­la­jok is alkalmasak volnának azonban rá, hogy rajtuk meginduljon a fejlesztett mezőgazdasági kultúra. Az országnak 3400 községe van, s a községek és városok közel 2 millió hold saját földterület­tel rendelkeznek. Ennek túlnyomó része ma úgy­szólván elveszett a munka és a haszonszerzés szempontjából! A 40.000 holdas Hortobágy pl. Debrecennek holdanként alig hajt 3 pengőt és az ilyen földekben rejlő nemzeti vagyonnal ma a legnagyobb pazarlás folyik az országban. Nem volna-e lehetséges, ha ott, ahol a talaj és éghajlat előfeltételei megvannak, tehát több ezer községben, kihasítanának a haszontalan legelőterületekből 20—30 holdat, s azt a község, a megye és a földművelési minisztérium ellen­őrzése mellett, a Pomológiai Bizottság szakvéle­ményét figyelembe véve, esetleg állami és köz­ségi támogatással, odaadná, de hosszú bérletre, természetesen­­ megfelelő garanciák mellett, olyan műveit fiatalembereknek, akik elvégezték a Kertészeti Tanintézet ■ tanfolyamát. Ezek 5­0 éven át, amíg a betelepítés befejeződik, illetve a termőképesség megkezdődik, elvállalnák egy aféle, „kertészeti, szükségmunka“ elvégzését, ha­sonlóan a szellemi szükségmunkához, azonban itt produktív eredménnyel,........................... Ez az áldozat meghozná a gyümölcsét, mert a termőre forduló gyümölcsösök hatalmas be­vételi forrást jelentenének az első évek küzdel­mei és lemondásai után. Az erre vállalkozók 25—30 évig élvezhetnék a gyümölcsösök ki­használását, s miután holdanként 100 közép törzsű fát lehetne elültetni, minden községi te­lepen 2-3000 gyümölcsfa hajtana hasznot, ami a jó és rossz termésű évek kockázata mellett is igen hatalmas bevételt jelentene. Ha csak 3000 község csinálná ezt meg, az 9 millió gyümölcsfa elültetését jelentené, s alapját tenné a tájfajta gyümölcserdők kialakításának. Ez nemcsak magánhasznot (s később, mikor a hosszú bérlet véget ért, a község vagyonállományát) gyarapí­taná, hanem szerepe volna az ország termelési átirányításában, a finom gyümölcsök tömege­sebb termelésében. A növényvédelmi szolgálatot, az exportot, a szövetkezeti tömörülés alapján való nemzetgazdasági együttműködést, mind elő­segítené ez a megoldás. A nemzeti jövedelmet pár év múlva 20—30 millióval fokozná az ilyen telepítési akció, amely nem járna haszontalan kiadással, ráfi­zetéssel, s ezt az eredményt terméketlen földek felhasználásával biztosítaná. A jól kiválasztott intelligens kertésztömeg körül sokezer segédker­tész és szakmunkás is letelepedne, s ma, mikor a répaterületek redukciója közel 4 millió munka­napot von el a lakosság foglalkoztatásából 100.000 holdon 2—3-szor annyi munkaalkalom térülne vissza a lakosságnak, s felszívná a fal­vak munkásfeleslegének nagy részét, s a jólét és haladás szellemét hintené szét mindenfelé, ahol ezt megvalósítanák. S. G. Fejleszteni kell a nyúl­­tenyésztést Ma még nagy az idegenkedés a nyúlhússal szemben azoknál, akik még nem fogyasztották ezt a kiváló, ízletes, könnyű és szép fehérhúst A francia, német, belga, holland, olasz és an­gol gyomor, — írja a Kisállattenyésztők Lapja — már nemcsak ismeri, hanem keresi is házinyulhúst. Nálunk Szeged, Győr, Békés­csaba és Hódmezővásárhely a nyúltenyésztő központok. Szegeden Schreiter Hugó őrnagy vezetésével a tenyésztés pár év óta nagy lépé­sekkel megy előre. Nemcsak az állatok törzs­könyvezése folyik, de céltudatos tenyésztés mellett megkezdődött a nyúltermékek ipari feldolgozása is. A bus egy része métermázs.­’ számra finom kolbásszá dolgozódik fel, ebből már export is van. A házinyúlszőr feldolgozása alapján a kalapkészítő ipar is kifejlődött. A szegedi nyúlgereznákból, amelyeket készítenek szebbnél-szebb diványpárnák, falvédők, ágy élők készülnek, a jobb prémekből pedig női bundák, gyermekkabátok, bélések, sőt a múlt télen már sok fehér báli belépő is készült. ­ A méhész szövetkezetek újjáalakulását tudvalévően elhatározta a méhészegyesületek nagygyűlése. A reform programmjába tartozik az egészségügyileg nyilvántartott méhészetek kreálása, hogy ezen az alapon a megbízható méhcsaládok terjesztése lehetővé váljék, nagygyűlés szakbizottságot küldött ki, amely­nek Lueff Sándor ny. m kir.uvbgk cmlnym- nek tagjaiul megválasztottak: Lueff Sándor ny. m. kir. vezérhadbiztos, Sztrinovich Jenő ny. tábornok, Jedermann Antal ny. postafő­igazgató, Gáli Imre ny. méhészeti főfelügyelő, Valló Árpád méhészeti főfelügyelő, valamint a Győri Méhészeti Egyesület, Békésvármegye Mé­hészeti Egyesülete, az Országos Magyar Mé­hészeti Egyesület, valamint a M. Kir. Pest Személyzetének Országos Méhészeti Egyesü­­lete 1—1 kiküldöttjét. Az egész ország méhész társadalma bizalomteljes várakozással tekint bizottság működése elé. A pulykaexport kilátásai A Külkereskedelmi Hivatal és a kereskede­­lem szervei most készítik elő az idei pulyka­­export lebonyolítását. Számolni kell azzal, hogy takarmány­hiány és a drágaság ezen a ponton is csökkenteni fogja a kivitelt, viszont remény lehet rá, hogy épen emiatt Németországban és Angliában, a magyar pulyka- és baromfikivitel piacain, kisebb lesz a kínálat, tehát jobb árakat lehet elérni. Még élénk emlékezetében van a termelőknek az a különös árhullámzás, amit tavaly voltak kénytelenek elszenvedni. Pl. az angol pulykakivi­tel zöme 40—60 fillérért került kilónkint a termelőktől a közvetítőkhöz, pedig az angol piac kalkulációja, hogyha a kormány külön­böző támogatásait figyelembe vesszük, 110—120 filléres árat tett volna lehetővé! Félő, hogy a természetes áralakulásba az idén beleszól a kényszerhelyzet is, amely a termelőt a spekulá­­ciónak kiszolgáltatja. Félig elkészült áru, kivált ha a termelő nem álja érdemesnek a hizlalást, az idén tömegesen fog a piacra kerülni, s ez leverheti az árat ugyanakkor, amidőn a nyugati piacokon (lát­juk a zsírnál és a sertéshúsnál) a kereslet foko­zódik, illetve a kínálat csökken. Igaz, hogy az angol kormány háromszorosára emelte a pulykavámot, de kérdés, hogy az új helyzetben nem lehetne-e megfelelő tárgyalá­sokkal könnyítéseket kieszközölni? Ezt azonban idejében kellene közhírré tenni, hogy a ter­melő tájékozva legyen a várható helyzetről. Ez egészségesebb megoldás volna, mint az, ha a Külkereskedelmi Hivatal valutáris és egyéb tá­mogatásokkal csak arra törekszik, hogy „leg­alább a tavalyi árat“ lehessen az idén is bizto­sítani. A változott helyzet módosítani fogja a Kül­kereskedelmi Hivatal valutáris és egyéb támoga­tásokkal csak arra törekszik, hogy „legalább a­ tavalyi árat“ lehessen az idén is biztosítani. A változott helyzet módosítani fogja a Külke­reskedelmi Hivatalnak azokat a terveit is, ame­lyek a korai csirkekeltetés megszervezésére irányultak. Arról volt szó, hogy Orosháza köz­ponttal az Alföldön több keltető központot lé­tesítenek 50—60.000 pengő beruházással, ame­lyet több éves kölcsön formájában nyújtottak volna a tenyésztőknek és egyes szövetkezetek­nek. Egyes mezőgazdasági gépgyárak már tár­­gyalást is folytattak a Külkereskedelmi Hivatal­­lal keltetőgépek eladása ügyében. Most azon­ban, amikor maga a baromfitartás épségének biztosítása is problematikus, ezekre az akciókra­ se az időszerűség, se a célszerűség nem állapít­ható meg. Az alföldi gyümölcstermelés gondjai : „Papírbakancs-típus a vegyészeti gyárak dzsungeljében“ Az alföldi gyümölcstermelők kecskeméti nagygyűlésén az alföldi gyümölcstermelés sú­lyos gondjaival foglalkoztak. Szabó Iván dr. szóvátette, hogy Kiss Endre dr. polgármester rendkívüli fáradozásának, hogy a bajokon se­gítsen, még nincsen eredménye. A fagy- és aszálykár ellenében nyújtott eddigi kormány­­segítség eltörpül a szevedett bajokkal szembeni, Kecskemét exportja 5 százalékra zsugorodott, pedig ha ez a kivitel elapad, akkor országos export sincsen. A termelés baja a város válsá­gává szélesedett ki. Kecskemét 3 hónap óta nem tudja fizetni tisztviselőit!... Pataky Ferenc dr. az értékesítés bajairól be­szélt. Bírálta a szövetkezeti értékesítést s meg­állapította, hogy a nagy exportkereskedőkkel szemben a termelőknek dédelgetni kell a ki­­sebb kereskedelmi vállalatokat, hogy egyed­uralom ne alakuljon ki. Muraközy Dezső éles kritikával illette a nöz­vényvédelmi visszaéléseket. Rendet kell terem­­­teni. — mondotta — a vegyészeti gyárak dzsun­­geljében, mert ezen a téren újra akcióba lépett a „pa­pírbakancsokat" szállító embertípus. Be­mutatta a kecskeméti Vegyvizsgáló Állomásnak azt a bizonylatát, hogy az egyik országos nevű­ vegyészeti gyár drága védőszere a hirdetett 55 százalék helyett csak 31 százalékot tartalmazott! Tehát m­egrövidítette a termelőket s ez mind­eddig büntetlenül tehették meg. Felhívta végül Muraközy a gyümölcseltartó helyiségek fontos­ságára a figyelmet. Javaslatot tett a gyümöl­csösök nyári öntözésének megoldására is. . A mézpiacon az árak véleményes vásár­lásokra ismét javultak, azonban a kínálat a ter­melők tartózkodása és a készletek csekélység© miatt gyenge. A gyűjtés a kedvezőtlen időjárást következtében nehezen halad előre és a méh­családok élelem hijján sokhelyütt legyengültek és elnéptelenedtek. Az elsőrendű pergetett akác­méz ára a méhész vasútállomásán, a vevő edé­nyeiben mázsánként 190 pengő, nagykereskedő­nél 130—135 pengő, kicsinyben kilónként 150—­ 155 fillér. Külföld részéről érdeklődés mutatko­zik a magyar méz iránt. Az elsőrendű salak­­mentes, aranysárga, valódi tiszta méhviasz ára aj termelőtől Budapesten átvéve kg.-ként 2,60 pengő. Szerezzen sfáspiati tapasztalatikat gyümölcsös létesítésű, vagy gyümölcsfák beszerzése előtt TEKINTSE ftföEE© eza kezerü­n keze­t, vagy kiterjedésü, intenzív GYÖlT­ÖLCSPS ÖnflET mely államilag ellenőrzött muillUtUUtOUN­H.1, gyü­mölcsfaiskolával kapcsolatos. Haszno­t adnivalókat si­erez, sok csalódástól mentesül. A pro­mo­csták minden fertőzéstől mentesen, fehér igazolvánnyal szállíttatnak. Posta, telefon: Duna* Vasút: Magyvenyim, Dr. KflSICZflfi, BfiBflCS, if,ej.és.Y1S.

Next