Magyarság, 1935. december (16. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-19 / 289. szám

1935 december 19. csütörtök Ea a rendező életében vannak elérhe­tetlen ábrándok, amelyekért küzd, de soha el nem éri. Ilyen ábránd volt sokáig Azul földsísur megfilmesítése. Ez az ábránd ma már valóság. Tizenkét nagyszerű művész: Sopdlay, Csortos, Jávor, Rózsahegyi, prag, Lá­zár Mária, Egry Mária, Gordon Zita, Peéry Piri, Kőrössy Angela, Máig, Makláry, remek színészi bravúrjával sikerült AZ ÚJ FÖLDESU­R-ból olyan filmet alkotni, amire büzsike vagyok. Gaál Béla JÓTÉKONYCÉLÚ TiSZT-H­ANGVERSENY A Magyar Artista Egyesület Liszt Ferenc Ma­gyar Rapszódia-bizottsága a zeneakadémia nagy­termében január 12-én, vasárnap délután fé­ 11 órakor Sándor Erzsi kamaraénekesnő, Budano­­vits Mária, az Operaház örökös tagja, Szatmáry Tibor zongoraművész, a f'ederatio Emericana Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekara, Szentpály Olga és tánccsoportja, valamint a Budapesti Polgári Dalkör közreműködésével a szerződés­­nélküli artisták téli segélyezése javára Magyar Rapszódia díszhangversenyt rendez. A zenekart Melles Béla vezényli. A hangverseny művészi ren­dezője Káldor Jsénos dr. zongoraművész. Jegyek a zeneakadémia portásánál kaphatók. A KARÁCSONYI ÜNNEPEK EGYHÁZI ZENÉJE AZ ERZSÉBETVÁROSI PLÉBÁNIA­­TEMPLOMBAN December 22-én, vasárnap a 12 órai misén Mitterer Missa D­ominicalis Tercia miséje van ■műsoron és egy magyar ének vegyeskar. Decem­ber 24-én éjjel 12 órakor éjféli mise, karácsonyi népénekekkel. December 25-én, karácsony nap­ján a 10 órai zenés mise előtt magyar karácsonyi pásztorénekeket ad elő az egyházi énekkar zene kísérettel. A misén Remény Dezső Missa E-dur in honorem Sanctae Elisabeth e domo Árpá­d misét énekli az egyházi énekkar, az államrendőr­ség zenekarának közreműködésével. A 12 órai misén magyar és latin karácsonyi motettákat ad elő az énekkar. December 26-án, délben 12 óra­kor vasárnapi mise lesz, amelyen Sztára József Missa pastoritt miséjébe ad elő részleteket és néhány magyar karácsonyi dalt énekel az egy­házi énekkar. REINHARDT mesteri rendezése: SZENT IVÁN ÉJI ÁLOM Mától: CASINO Mindkét rész egy előadásban! Vigyázat! Előadások kezdete: Mindennap: 2, fél 5, 7 és fél 10 órakor. Az első előadáson mindennap félhelyárak! A SZEFHE­TŐ ERDÉLYI FÉRFIAK MŰKIÁLUTÁSA A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallga­tók és az Erdélyi Férfiak Egyesületének együt­tesen rendezett kiállítása a székely népművé­szetnek és az erdélyi származásű­ művészeknek munkáit mutatja be, s ezen a révén bemutatója annak, amit Erdély a magyar művészetnek ad A kiállítás már csak néhány napig van nyitva a VIII. Rákóczi­ út 13. II. 10. szám alatti klub­­helyiségben. AZ ESZTÉTIKAI TÁRSASÁG ELŐADÁSAI Bierbauer Virgil műépítész A mai olasz épí­tészet címen kedden este az Esztétikai Társaság­ban vetítettképes előadást tartott, amelyben rá­mutatott a fasizmus építészetének kollektív ere­jére. Utána­­Dénes Tibor olvasta fel a társaság ezévi működéséről szóló jelentését Esztétika és műszerelet címen. AMERIKAI MAGYAR FESTŐ KIÁLLÍTÁSA BUDAPESTEN Afrikai és spanyolországi tanulmányútja után több mint egy éve tanul Aba-Novák Vilmosnál Gajdos János amerikai magyar származású fiatal festő, aki művészi munkáiból néhány akvarelt és grafikát kiállított az International Club (IV. Deák Ferenc­ utca 2. Vigadó, 111. emelet) helyi­ségében. A tehetséges festő kiállítását szerdán délelőtt megtekintette Montgomery, az Egyesült Államok budapesti követe és Stewart amerikai főkonzul.­­ A MAGYAR ŐSTEHETSÉGEK KARÁCSONYI CSEREAKCIÓJA A magyar Őstehetségek az idei karácsony al­kalmából csereakciót rendeznek munkáikból felajánlják képeiket, szobraikat, fazekasain­kaikat, szövötteseiket bútoraikat, közszükségleti cikkek ellenében A népi művészet legszebb al­kotásait szerezheti be tehát mindenki — pén nélkül. Viszont az őstehetségek megszerezhetik ezáltal elsőrendű szükségleteiket, ami legszebb karácsonyi meglepetést jelent számukra. Igények bejelenthetők az őstehetségek kiállítási helyisé­gében: Budapest, V. Erzsébet­ tér 2., telefon 80-5­27. K­risztics IRTA: ZSIRKAY JÁNOS is — No igen. Mert horvát ember. És tudjuk, hogy ez mit jelent ma a „fel­szabadítók“ hazájában — érveltem, de anélkül, hogy a jegyzőt meggyőzhettem volna. — Kisült, hogy ez a Mirkó éjjelenként átszökdösött a határon s hogy ő csalo­gatta át a másik két társát is, — akik fegyvert is hoztak át magukkal s a Mé­száros tanyáján lövési gyakorlatokat végeztek... S mindezt az én községem­ben! Az én területemen! Hát tessék! Tes­ség irgalmasnak és jónak lenni. Tessék megkönyörülni az embereken. Hát mi közöm nekem ehhez a Mirkóhoz? Meg a többi szökevény horváthoz? Én veszít­sem el értük az állásomat? Én? Hogy jövök én az ilyesmihez, kérem? Verejtékezett s megtörölte izzadt hom­­lokát. Eszembe jutott a Mirkóval lefolytatott beszélgetés minden egyes szava. Láttam Mirkó arcát, könnybeborult kék sze­mét. Hallottam még, amikor eltompult a hangja, ahogyan feleségéről és a szüle­tendő gyermekéről beszélt. Kimondhatat­lan nagy emberi közösséget éreztem ez­zel a szegény, földönfutó Mirkóval, aki­nek a nevét is alig tudtam. De az mindegy. Szenvedő és ember és ez már minden részvétet indokol és megérdemel Felpattantam. — Nem hiszek ennek az ismeretlen urnak Nem­­hiszem egyetlen szavát sem sem. Ha ilyeneket mer mondani és fel­tételezni, akkor csak egy közönséges baj­keverő lehet! Beszélnem kell vele. Fogok is vele beszélni. Hol lehet ezzel a „mis­­ter“-rel beszélni? Hadd nézzek egyszer is a szemébe. Megyek is. Gyerünk jegyző úr. Kiváncsi vagyok erre az angol misterre! No, gyerünk csak! Szinte vonszoltam magammal. Pacal éppen hordta a vizet a gépkocsihoz. Te­hát még találkozhatunk a misterrel. A jegyző csillapítani igyekezett. Úgy látszik, kerülni szerette volna az összetűzést „béke" érdekében. Bennem pedig égett a vágy, hogy lehetőség szerint megakadá­lyozzak minden gazságot, ha mindjárt a szegény Mirkó rovására akarnák is azt elkövetni. — Beszél szerkesztő úr angolul? — kérdezte a jegyző, magában talán re­ménykedve, hogy e harcias hangulatban úgy sem fogjuk megérteni egymást. Kedves jegyző úr — mondottam az igazság olyan erő, ami még a nyelv akadályát is áttöri s tüzes nyelveket ké­pes hozni az égből a maga győzelmének biztosítására! Ekkor már a gépkocsihoz értünk, fehér porköpenyes úr ott sétálgatott Popa Demeterrel Hozzájuk léptem, hogy be­mutatkozzam, missé törődve, hogy a ki­váncsiak tömege ott gyűrűzött közöttünk Egészen közel léptem hozzájuk. Be­mutatkoztam. Az idegen úr zavartan hu­z­ódzkodott. Edward Wood — hangzott csak­nem suttogva. Már-már elérte kezünk az egymásét, amikor megdermedten vert gyökeret a lábam. Nem akartam hinni a szememnek. Visszahököltem, majd fel­kacagtam. — Á, te vagy! — kiáltottam fel­ka­cagva. — Szervusz, mister Vaclav Pry­bill. Hát te mit keresel itt nálunk, ahol a madár se jár, legfeljebb az ilyen jómada­rak mint mi! A cseh — mert az volt — fülig pirult Szót se találgatva hebegett, valami men­tepetődzésfélét angolul. Én csak kacagtam és azt mondta né­metül: Beszélhetsz öregem, amit akarsz Engem ugyan falhoz nem állítasz. Hi­szen együtt szolgáltunk a császárvadá­szoknál Tirolban! Nem emlékszik? Nem Noha uraságod már elfelejtette, módom­ban lesz rá visszaemlékeztetni. — Nincs vesztegetni való időm — mondta angolul Pomit, besegítve s gép­kocsiba. — Köszönt s ciha hatot!, mintbe csak menekülni akart volna a kitört gunykacaj elől. A jegyző melegen szőri tolta meg a karomat. — Az Isten küzdötte önt hozzánk — mondotta boldogan. Megvallva, ezt me­gám is így éreztem ebben a pillanatban A cseh gépkocsiját már elnyelte a por. De a nép még mindig kacagott s főként, mikor még hozzáadtam, hogy Prybill úr állami ösztöndíjjal szolgált az osztrák­magyar hadseregben, ahol az apja to­vábbszolgáló őrmester volt s annyira „Kaiser“-hű, hogy még a szakállát is úgy nyiratta, mint az öreg császár. És most? „Mister Wood“. Haha! IX. Abban a pillanatban, mikor mister Wood, helyesebben Vaclav Prybill meg­indította gépkocsiját, még egy pillantást vetett rám. Egyetlen tekintet sokszor többet fejez ki, mint többórás vita, vagy veszekedés. Feltárja az egész lelket, mint sötétbe borult vidéket a zivatar villáma. Beleláttam ebbe a lélekbe. Szinte meg­borzadtam tőle. Mennyi gyűlölet! Mennyi gúny! Mintha csak azt lövették volna fe­lém­ a szemsugarak: „Hiába mesterkedsz, nem fogod keresztül húzni számításai­mat. Nem zavarhatsz meg, mert erősebb vagyok, mint te. S a győzelemhez nem igazság kell, hanem erőé" Ezt én kiolvas­tam ebből a tekintetből. S úgy éreztem, hogy most katona vagyok, aki őrhelyre kerültem. A szegény kis újságíró egy­szerre megtelt és átfűtődött a tudattól, hogy ő ebben a pillana­tban már nem egy újságot képvisel hanem egy üldözött ország ügyét. Az eltaposott, legázolt ma­gyarságot a maga társtalan, barátnélküli igazságával. Ez a gondolat hirtelenül cikkázott át a lelkemen. De csodálatos­módra, nemhogy elkedvetlenített volna, hanem ellenkezőleg, felvillanyozott. Az a­­fiték, ami most itt Kászonyban meg­indult, az egész magyarság bőrére indul! Így —­ természetesen — érintette az enyémet is. Mint az életveszélybe került ember, ösztönösen cselekedtem. Intettem a jegyzőnek, hogy siessünk, beszélni, va­lóm van vele. A községháza udvarán Mirkót pillantottam meg két csendőr kö­zött. Úgy látszik, faggatták a vasárnapi verekedés ügyében. Pillantásunk talál­kozott. Istenem! Milyen különbség tekin­tet és tekintet között. Míg Prybill tekin­tete a gyűlölet izzásától szikrázott, a Mirkóé a segélyt kérő barát szelíd és me­leg tekintete volt. Odamentem hozzá. — Mi baj, Mirkó? — kérdeztem mele­gen, az együttérzés lobogásával. Csend. Mirkó lesütötte szemét. Hallga­­tott. Majd a szeméhez kapott és két kezé­vel elfedte az arcát. S teste meg megrán­dult. Zokogott. Némán, bensőséggel. A nagy, belső fájdalmak igazi megrázásá­val. Nem tehettem róla, de megint valami névtelen érzésnek lettem a foglya nagy hirtelen. Csak úgy, mint a kis falevél a forgószél ellenállhatatlan erejének. Az emberi közösség érzetének nagy áram­hullámzása elragadott, aminek boldogan adtam át magam, mint a tenger hullá­mainak a fürdőző. — Mondd meg! Ne tagadd! Hol vol­tál vasárnap este és vasárnap éjjel? Ha megmondod, nem lesz baj! Ha tagadod baj lesz! — Kattogott Mirkó felé a val­lató csendőr szigorú fenyegetése. — Semmi rossz Mirkó nem csinálni kérem... — ismételgette a fenyegetett A hangjában a magát ártatlannak érző ember önérzete csengett. Ránéztem. Is­mét összetalálkozott a tekintetünk. Az övé azt intette felém: „Ne hagyj ma­gamra uram, hiszen látod, hogy szenve­dek Te is olyan ember vagy, mint én vagyok. Miért nem jössz hát a segítsé­gemre?“ „Megyek, megyek“ — villogta feléje a tekintetem. Odaléptem hozzá. Barátságo­san megveregettem a vállát. S rajta is felejtettem a kezemet sokáig. Oly jól esett ez a szegénynek! — Nem lesz semmi baj, Mirkó — mondottam. — Jó helyen vagy köztünk nem engedünk. Légy csak nyugodt. És a csendőrtiszthelyettesnek intettem hogy jövön közelebb hozzám. — Nem csinált ez semmit, az isten adta. Mért bántják?­ ­Folytatjuk) A vívók fogadalomtétele A Magyar Vívó Szövetség szerdán este a Ma­­gyar Testnevelés Házának nagytermében Fiz­tás Ferenc ny­egállományú ezredes elnökletével év­záró disztmnácsülést tartott. A dísztanácsülésen jelen volt Andrássy Géza gróf, Múzsa Gyula, Ugrón Gábor, Kövér Lajos alezredes, Ivankovich Kálmán miniszteri osztálytanácsos, továbbá vitéz Ujfalussy Gábor ny. altábornagy, Dóra Sándor dr. főkapitányheyettes, Aschner Lipót, Szuka­­váthy Imre, Misángyi Ottó, Garam Jenő dr. Hontig Lajos és még sokan mások. Az elnöklő Filótás Ferenc bejelentette, hogy Albrecht fő­herceg telefonértesítés szerint Komáromnál aulá­jával elakadt és így az ülésen nem vehet részt, majd ismertette ezután az elmúlt vivó-évad sportbeli és szövetségpolitikai eseményeit. Ezután ünnepélyes külsőségek között átadta Mü­llerné dr.-né Elek Ilonának és Gerevich Ala­dárnak a hölgy tőrvívás, iletőleg a kardvívás ezévi Európa-bajnokainak a nemzetközi vívó­­szü­vetség díszérmét és oklevelét, majd átadta a müncheni magyar—német vívóversenyeken a ma­gyar színek képviseletében résztvett versenyzők­nek a német vívó­szövetség emlékérmeit. A Ma­gyar Vívó Szövetség emlékérmeit kapták a fő­iskolai világba­jnoki verseny magyar győztesei. A magyar vívósport támogatásáért köszönetet mondott a magyar sajtónak és a sajtó munka­társainak átadta a szövetség emlékérmeit. Ezután ismertette a Magyar Vívó Szövetség olimpiai előkészületeit. Bejelentette, hogy a felállított olimpiai keretek a szerdai fogadalomtétellel kezdik meg munkájukat. A szövetség gondosko­dott arról, hogy a keret tagjai a legjobb meste­rekkel dolgozhassanak A szövetség igyekszik a kardvívásban elért világpozíció megtartása mel­lett a magyar tőr- és párbaj­tőrvívást is előbbre vinni. Elhatározták, hogy a szúró fegyvernemek érdekében minden versenyző csak egy fegyver­nemben versenyezhet Berlinben. Bejelentette, hogy a bíráskodás igazságosabbá tétele érdeké­ben a zsűrielnökök és zsűritagok részére tovább­képző tanfolyamot rendez a szövetség. Jekelfalussy György, a los angelesi olimpiai bajnok, szövetségi kapitány ezután felsorakoz­tatta az olimpiai keret tagjait az elnökség asz­tala előtt. Seelemann János, a berlini olimpiai­átékok­ előkészületeivel megbízott budapesti német attasé átadta Fuchs Jenő dr. kétszeres olimpiai vívóbajnoknak az olimpiai zászlót, ame­lyet a fogadalomtétel alatt a versenyzők előtt meghajtott. Vitéz Uhlgarik Jenő dr., a vívószövetség fő­titkára olvasta fel az olimpiai fogadalmat, aml­­yet a keret tagjai ünnepélyesen utána mondtak. 13 ­) Az Országos Testnevelési Tanács esütörtő­n­ön tartja évzáró teljes ü­lését. Ez alkalommal a tartalmas főtitkári jelentés egyrészt az 1935-ös esztendő tanácsi munkásságáról fog beszámolni, másrészt tájékoztatót fog adni az egyetemes ma­gyar testnevelés megoldásra váró nagy kérdései­ről. Sajnálni való, hogy az OTT mai szervezeti szabályainál fogva, a teljes ülés már csak tudo­másul fogja vehetni a főtitkári jelentéseket és előterjesztéseket, anélkül, hogy az esetleges hozzászólások érdemben már változtathatnának azokon, mert a különböző szakosztályokon belül megtörtént dolgokon már egyébként sem áll­hatna módjában változtatni. Emlékeztetnünk kellene Kelemen Kornél dr.-t, az OTT elnökét, hogy amikor annak idején elnöki székfoglaló be­szédjében programot adott, kifejezte azt a szán­dékát is, hogy szakítva a régi rendszerrel, igye­kezni fog az addiginál nagyobb szerepet juttatni — ahogyan mondani szokták! — az élő sportnak Testnevelési Tanácsban és nagyobb nyilvános­ságot adni nemcsak az évenként két-háromszori teljes ülésen de a szakosztályokon belül történ­teknek is. Meg vagyunk győződve, hogy nem rajta múlott, hogy ebbeli szándékát ezideig sem sikerült megvalósítania, de nem ártana legalább ismertetni az okokat, amelyek azt megakadá­lyozták. Éppen a mai kényszerálapot folytán, az OTT kénytelen nélkülözni a nyilvánosságnak azt az állandó támogatását, amelyet legutóbb az olimpiai előkészületek és leendő kiküldetések alkalmából kért a sajtó útján. De éppen az OTT elnöke és elnöki tanácsa érdekében is kívánatos volna a mai helyzeten változtatni, hogy meg­oszthassák azt a nagy felelősséget, hogy minden kérdésben ők legyenek kénytelenek dönteni a teljes tanácsülés utólagos jóváhagyása remé­nyében. Egyébként a csütörtöki teljes ülés azzal fog kezdődni, hogy Kelemen Kornél dr. át fogja adni a különböző kitü­ntetéseiket az elmúlt évek­ben eredményes működést kifejtett sportembe­reknek. A­ főtitkári jelentés után bejelentések formájában az alábbi tárgysorozat fog sorra ke­rülni: Az olimpiai kiküldetések ügye, az egye­temek testnevelő tanári állásainak megszerve­zése, az állami tanítóképzőintézetek testnevelő tanári állásainak rendszeresítése, a vidéki egye­temek tornác­sarnokainak megépítése, valamint a sportrepülés anyagi támogatásának megoldása. A teljes ülés tárgysorozatában a főiskolai világ­­bajnokságról is be fognak számolni.­­ Az olimpiai tornádíkeret tagjai december 20-án, pénteken este fél 7 órakor teszik le az olimpiai fogadalmat a Testnevelés Házában. C­r. Werkmann Károly: Pallavicini György firpró­ bevezetésével. A nagysikerű, Ottó király életét tárgyaló, kimerítő, illusztrált munka 5 P helyett v 6 fillérárt kapható a „Vágyán ági" könyv­osztályában, Budapest, IV. Eskü-ut 6. sz.

Next