Magyarság, 1935. december (16. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-25 / 294. szám

1935 december 23, szerda WMflHHSlft Az elektromos géprendőr A telefon és a távolbalátó rádió már hétköznapivá vált és elkönyvelt technikai eredményein túl, az elektromosság csodái szinte kimeríthetetlenek. Nem utópia többé a robot, a gépember, vagyis a technika legfrissebb alkotása: a gép, amely gondolkodik, önállósítja magát, lát, hall, cselekszik, teljesít parancsokat, anélkül, hogy megteremtőjére, az emberre— az elindítás után — szüksége lenne. Van már gép, amely pontosabban és csalhatatlanabbul felfedezi a hamis gyémántot és gyöngyöt, mint a legképzettebb szakértő szeme. És legújabban van géprendőr is, amely jobban és éberebben őrködik az ember vagyonára és értékeire, mint akár egyszázadnyi rendőr. Más gép megállítja a robogó vonatot, önállóan, saját kezdeményezésére, közvetlenül az összeütközés, a katasztrófa előtt pillanatban, értékesebb szolgálatot teljesít tehát, mint a legéberett és leggyakorlottabb vasutas. Ennek a géprendőrnek agyveleje van, finom szerkezet, amely már a századközép legjellegzetesebb csodájánál, a fényképezett hangnál, népszerűbben a hangosfilmnél is szerepel és ez a csodaszerkezet a fotocell. A fotocell speciális tulajdonságait — mint ismeretes — a szelén nevű elemtől kapja. A szelencella különleges tulajdonsága, hogy a sötétben nem vezeti az elektromosságot, tehát végeredményben szigetel, de ha fény vetül rá, nyomban elektromos vezetővé válik. S méghozzá árnyalatai és fokozatai vannak ebben a tulajdonságban, vagyis vezetőképessége arányban áll a megvilágítás erősségével s a legkisebb fényváltozásra érzékenyen és hatásosan reagál. A fotocell a gyémántok és gyöngyök hamisítóinakkérlelhetetlen ellensége. Könyörtelenül, a másodperc századrésze alatt leleplezi az utánzatot, egyszerűen azzal a gondolatmenettel, hogy átvilágítják a megfigyelendő drágakövet vagy gyöngyöt és mivel a szelén a szemmel egyáltalán nem is érzékelhető, legminimálisabb fényinfertzitás-különbségeket is megérzi, a valódi és a hamis gyémántok vagy gyöngyök fényátbocsátó képességeiből pontosan lemérhető a különbség. A fotocell-géprendőr kincsőrző szerepe még egyszerűbb. A biztos őrizetre beállított páncélszekrényt apró tükrök segítségével, amik úgy vannak beállítva, hogy egy elektromos lámpa fényét a páncélszekrény ajtajára verjék vissza, valóságos fénysugár-védőövel veszik körül. A védőöv beborítja a páncélszekrény egész környékét, két-három méteres körzetben, mi sem természetesebb, mint az, hogyha hívatlan éjszakai látogató lép ebbe a fénysugár-védőövbe, alakjának körvonalaival eltakarja valamelyik sugár útját, a szeléncellára árnyék esik, a sötétben a szelén megszűnik elektromos vezető lenni és megfelelő átalakító szerkezet segítségével abban a pillanatban riasztócsengőket hoz működésbe, vészjelzést ad és fellármázza a házat. Sőt, ha kényelmetlen az a gondolat, hogy a páncélszekrény terme kivilágítva legyen, láthatatlan fénysugár-védőövet is alkalmazhatunk: egyszerűen nem rendes világító fénysugarakra, hanem az emberi szem számára láthatatlan ultraviola, vagy infravörös sugarakkal tesszük elektromossá a szelént. Ez esetben a fotocell, az elektromos rendőr, a sötétben őrködik, mint a pók és lesi áldozatát, a betörőt, hogy láthatatlan és érzékelhetetlen, finom hálójába kerüljön. A géprendőr, mint vasúti balesetelhárítószerkezet, úgy működik, hogy a fotocellt a mozdonyok orrára szerelik, ugyanitt azonban erősfényű reflektorlámpa is van. Már most, ha hasonló lámpával felszerelt mozdony közeledik szembe, avagy a fénye a tilosra állított szemafor tükrében visszaverődik, akkor a fény hatására a szélén zárja a mozdonyban az elektromos áramkört amely abban a másodpercben működésbe hozza az összes fékeket és a két egymásnak rohanó mozdony, közvetlenül az összeütközés előtt megtorpan. A drágakő vásárlók, kincsestaralmú páncélszekrények tulajdonosai és a vonalbeli utasok tehát nyugodtan hajthatják álomra a fejüket, apró géprendőrük, a fotocell, fáradhatatlanul, éberen, álomtalanul és csalhatatlan pontossággal őrködik életük és vagyonuk biztonsága mellett ~~ még vaksötétben is _ 427-es kocsi! Azonnal jelentkezni! Minden gangszterfilmben van egy klasszikus jelenet, mely csalhatatlanul hat: a banditák üldözése a kormányzat páncélos autóival, melyeket távolról irányítanak, rádiófonnal. Egy francia újságírónak egy newyorki rendőrtiszt barátja megmutatta Newyork rendőrségének ezt a pompásan megszervezett berendezkedését . Egy lift a prefektúra legfelső emeletére visz bennünket — számol be tapasztalatairól az újságíró. — A felírás, hogy: .„A belépés szigorúan tilos“, egyáltalában nem zavarja barátomat. Itthon van. Benyit az egyik ajtón: — Kapitány, — jelenti barátom, — van Itt egy francia barátom, akit érdekelnek az ön készülékei. De nem zavarjuk? A kapitány egy hatalmas termetű izlandi, kopasz és pocakos, mellényre van vetkezve, nyakán a puha ing visszahajtva ingujjal feltűrve. Nyugtalan fény csillan meg a tekintetében: — Beszél a gentleman angolul? — Beszél — feleli barátom. A kapitányon látszik, hogy megkönynyebbült. Felém fordul. — Képzelje, délután négy párisi rendőrfelügyelő járt itt, hogy tanulmányozzák módszerünket. S egyikőjük se beszélt angolul. Mondhatom, nagy munka volt nekik megmagyarázni a rendszerünket. Nagyot nevetett s hozzá tette: — Én.. nos, én a háború alatt jártam Franciaországban. Tudok is pár szót: „Madmoiselle ... oui, oui... Garzon! du tchampegne!“ — De ezzel aztán kész is, így nem vagyok benne biztos, hogy francia kollégáim jól megértették-e felvilágosításaimat? Egy hatalmas terembe vezet bennünket a kapitány, ahol szinte ünnepélyes csend van. A terem közepén egy körülbelül tíz méter hosszú asztalon Newyork részletes térképe. A falak mellett komplikált készülékek. Több tucat alkalmazott ingujjban, hallgatóval a fülükön minden pillanatra készen áll, hogy működésbe helyezze ezeket a készülékeket. — Nézze meg a térképet, — mondja a kapitány, — látni fogja, hogy négyszögletes részekre van osztva. Mindegyik ilyen részben egy-egy autója van a rendőrségnek, melyet, mint látja, kis számozott réz-zseton jelez. Ezek a rádió-leadóval és vevővel felszerelt kocsik szünet nélkül patrollíroznak, de úgy, hogy nem hagyják el a részükre kijelölt zónát. A legkisebb jelzésre készek azonnal odamenni, ahova kívánjuk és legénységüknek rendelkezésére áll minden, ami a törvény érvényesítésére szükséges: gépfegyverek, könnyfakasztó bombák stb. — És ezek a színes zsetonok? — Ezek a biztosítási kocsik, a javításhoz szükséges eszközökkel, tartalékfegyverekkel és munícióval. — Itt egy rézgyűrűvel körülvett zsetont látok ... — Ez azt jelenti, hogy az autó defektust kapott és sürgős esetben nem számíthatunk rá. A kapitány büszke pillantást vet „hadi térképére“: — Mi itt tulajdonképpen sakkot játszunk a gangszterekkel. Mozgatjuk a figurákat s átgondoljuk a támadást. Ez nem olyan egyszerű, mint gondolni lehetne. Főleg azt kell kerülnünk, hogy minden erőnket egyszerre kössük le. Csak a filmen lehet látni, hogy minden kocsit alarmirozunk ... „Calling all cars! Calling all cars!“ Gondolja meg, hogy Newyorkban 500 kocsink van. Szép kis ramazuri lenne, ha egyszerre mind az ötszáz égy irányban rohanna! És különben is bizonyos kerületeket nem szabad kocsi nélkül hagyni. Helyesebb, ha tartalékautóink vannak, amelyekkel elzárhatjuk a menekülő banditák útját... Ki akarnak rabolni egy drogériát? Telefoncsengetés szakítja félbe a magyarázatot. A telefon jelenti, hogy a 118- adik utcában egy nagy drogériába egy gyanús egyén lépett be. Az üzlet tulajdonosa „preventív“ segítséget kér a rendőrségtől. A kapitányon látszik az elragadtatás, hogy hála ez incidensnek, bebizonyíthatja előttem berendezkedése kitűnőségét. És már hangzik is az egyik rádiós rendelkezése: — A 427-es kocsi jelentkezzék, 427-es kocsi! 427-es kocsi ! Azonnal menjen 118 utca nyugat 45. Gyanús egyént jeleztek egy nagy drogériástól. Ismétlem: 45. nyugat, 118. utca... 45 nyugat, 118. utca. — Meg fogja látni, — biztosít a kapitány, — nem fog sok időbe kerülni. És csakugyan alig telt el néhány másodperc, mikor egy hangos hallgató már be is számol az expedíció eredményéről, mikor a rendőrség megérkezett a drogériába, a gyanús egyén már el is távozott, minden bűntény elkövetése nélkül. — Megbízatása véget ért — válaszolja a rádió-telegrafista, aki a 427-es kocsi operációinak irányításával van megbízva. Revolveres rablás a zsúfolt villamoson Bevallom, nagy benyomást tett rám a dolog. Lehetséges e küzdeni ez ellen a tökéletes rendőri szervezettség ellen? A rendőrség rádiótermében úgy látszik, hogy a banditák elfogatásának szinte automatikusan meg kellene történnie és hogy a bűnnek tulajdonképpen már régen el kellett volna tűnnie Newyorkból mert nehéz volna tökéletesebben megszervezni a megtorlást. Biztosítottak róla hogy a rádióval ellátott motorizált brigádok felállítása óta a fegyveres támadások (hold up) felére csökkentek. Lehet, de ennek dacára még bőven marad anyag megtölteni a yankeek számára szenzációs esetekkel az újságok hasábjait. Csak ezen héten is, nem is számítva a klasszikus brigantinizmus egyéb eseteit, két „hold up“ volt a newyorki metrón. Ezeket a támadásokat félelmes biztonsággal hajtották végre, éppen olyan egyszerű, mint amilyen vakmerő technikát alkalmazva. A legnagyobb forgalom idején a zsúfolt kocában a bandita egy bankárhoz közeledik és érezteti vele a zsebében levő revolver csövét s a fülébe mormogja: — Egy szót se, vagy lövök ... Tegyél úgy, mintha ismernél... mosolyogj rám... beszélj a családodról... észrevétlenül a tárcádat... Rendben van. Most menjünk a kijárat felé ... Állomásra érnek. A bandita megvárja az indulás pillanatát s az utolsó pillanatban, mikor az ajtó automatikusan bezáródik, kiugrik a kocsiból. A vonat elindul. Az áldozat rablót kiabál. Már késő Csak a következő állomáson tehet panaszt A gangszter már régóta messze jár. Az ilyen esetek frappánsan mutatják, hogy bizonyos esetekben mint mattolja meg a newyorki rendőrséget minden „hadi felszerelése“ ellenére és a banditák elszánt vakmerősége. Kifosztani egy megkésett járókelőt valamelyik elhagyott kerületben, gyermekes és gyáva dolog. De megtámadni egy utast a zsúfolt metróban, ahhoz a legkétségbeesettebb elszántság kell. _______________ Amerika acél ördögszigete A világ legfélelmetesebb fegyintézete — a börtönök börtöne — harmadfél kilométernyire van San Franciscótól, egy teljesen elzárt sziklaszigeten, Alcatrazon. Eredetileg nem mai hanem több, mint százesztendős fogolytelep, ahol addig az őrizetet a harmadfél kilométer széles, viharzó tengervíz látta el, amit átúszni szinte lehetetlenség volt, vízi jármű pedig a szabályok értelmében nem táborozhatott le a szigeten. A kezdetleges berendezésű alcatrazi fogolytelepet azonban 1930-ban feloszlatták s alig egy év alatt felépült itt — erős és megfelelő távolságban úgy Newyorktól, mint Chicagótól — a börtönök börtöne, ahol Amerika leghirhedtebb, legveszedelmesebb elitélt gonosztevőit őrzik. Az alcatrazi fegyintézet mindössze kétemeletes, mosolygó külsejű épület Személyzete negyven kipróbált, régi fegyőrből áll, lakóinak száma pedig 1935-ben kétszáztizenegy volt. De ez a kétszáztizenegy ember — mindmegannyi bandavezér, köztük van Al Capone is — a világ legnehezebb gonosztevő-hadserege, a bűnöző világ emberfenevadjainak legveszedelmesebb példányai. Némi ízelítő az alcatrazi fegyintézet biztonsági berendezéséből. Minden fegyenc külön cellában van, amelynek fala, padlója, rácsa, mind a legkeményebb szerszámacélból való, amit semmiféle fúró, reszelő, vagy fűrész nem fog. A cellák acélajtaját csupán távoleső rejtekhelyekről lehet kinyitni, emelőgéppel. 15—15 cella egy csoportot képez, amit küön páncélfalak választanak el egymástól. A sírok golyóálló üvegablakok mögött vigyáztak és kezelik a zárnyitó szerkezeteket és peddig ketten együtt, de különálló fülkében. Amikor az egyik működésbe hozza az ajtó emelőgépét a másik egy gombnyomással elektromos áramkört zár, mert csak ekkor nyílik az acélajtó, enélkül zárva marad, sőt villamos ütést mér a vakmerő zárfeszegetőre. A két üvegfülkében dolgozó őr csak telefonon érintkezhet egymással és beszélgetésük hangnagyítóval az igazgatói irodában is hallható, nehogy a két őr összejátszhassék, fogolyszabadításra. Az őrök fegyvertelenek. A látogatók és a fegyencek egyaránt olyan folyosórészeken haladnak át, ahol rejtett elektromos készülékek vannak beépítve a falba. Ezek a fotocell-készülékek zümmögő jelzést adnak, ha a legkisebb fémdarab, akár egy szög, vagy liliputi revolver van az áthaladó zsebében. Ez a híres „elektromos szem", amelyről a Magyarság hasábjain beszámoltunk már. A közös étkezőhelyiség fala mögött könnygázzal telített, titkos kamarák vannak és a golyóálló üvegfülke őrének egyetlen mozdulatára sűrű könnygáz önti el az egész helyiséget. A kegyetlen gáz minden lázadást pillanatok alatt leszerel. . Az alcatrazi börtön igazgatója, ezidőszerint Johnstone Fred kapitány, gondosan válogatta össze fegyőreit, akik egyéb amerikai börtönök olyan alkalmazottaiból állanak, akik a múltban kitüntették magukat rettenthetetlen bátorságukkal és ügyességükkel. De ezenfelül az alcatrazi fegyőrök különleges, kéthónapos kiképzésben részesülnek, boxolásban, birkózásban és dzsiu-dzsicu-fogásokban. Alcatraz szigete közvetlen összeköttetésben áll két parti erőddel, köztük Point Bonice parti őrségével, amely messzehordó ágyukkal és repülőgépekkel rendelkezik. Kétéves fennállása óta Alcatrazból még egyetlen szökés sem történt, fegyenclázadásnak nyoma sem volt, amivel egyetlen egy más amerikai börtön sem dicsekedhet el. A külső segítséggel való szökés is lehetetlen Nemcsak azért, mert a szikes sziget közelében 200 méternyi körzetben egyetlen csónak sem tartózkodhat, hanem a fegyencet egyáltalán senki sem látogathatja meg. Ha külön igazságügyi kegyelemmel — az első félév után — mégis engedélyt kap valamelyik hozzátartozó a látogatásra, úgy a fegyencet, erős bilincsben, egy páncélos rendőrségi cirkálóra kísérik és itt találkozhat, fegyveres őrök és matrózok sorfala között, látogatójával. Ha a fegyenc levelet kap, másolatot készítenek róla és csak ezt a géppel írott kópiát kaphatja kézhez, nehogy titkos írás vagy valami rejtett jel útján híreket kapjon a külvilágból a valóban ketrecbe zárt emberfenevad. 53