Magyarság, 1935. december (16. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-25 / 294. szám

1935 december 23, szerda WMflHHSlft Az elektromos géprendőr A telefon és a távolbalátó rádió már hét­köznapivá vált és elkönyvelt technikai ered­ményein túl, az elektromosság csodái szinte kimeríthetetlenek. Nem utópia többé a robot, a gépember, vagyis a technika legfrissebb al­kotása: a gép, amely gondolkodik, önállósítja magát, lát, hall, cselekszik, teljesít parancso­kat, anélkül, hogy megteremtőjére, az em­berre­­— az elindítás után — szüksége lenne. Van már gép, amely pontosabban és csalha­­tatlanabbul felfedezi a hamis gyémántot és gyöngyöt, mint a legképzettebb szakértő sze­me. És legújabban van géprendőr is, amely jobban és éberebben őrködik az ember va­gyonára és értékeire, mint akár egy­­század­nyi rendőr. Más gép megállítja a robogó vo­natot, önállóan, saját kezdeményezésére, köz­vetlenül az összeütközés, a katasztrófa előtt pillanatban, értékesebb szolgálatot teljesít te­hát, mint a legébe­re­tt és leggyakorlottabb vasutas. Ennek a géprendőrnek agyveleje van, finom szerkezet, amely már a századközép legjellegzetesebb csodájánál, a fényképezett hangnál, népszerűbben a hangosfilmnél is szerepel és ez a csodaszerkezet a fotocell. A fotocell speciális tulajdonságait — mint is­meretes — a szelén nevű elemtől kapja. A szelencella különleges tulajdonsága, hogy a sötétben ne­m vezeti az elektromosságot, te­hát végeredményben szigetel, de ha fény ve­tül rá, nyomban elektromos vezetővé válik. S még­hozzá árnyalatai és fokozatai vannak ebben a tulajdonságban, vagyis vezetőképes­sége arányban áll a megvilágítás erősségével s a legkisebb fényváltozásra érzékenyen és hatásosan reagál. A fotocell a gyémántok és gyöngyök hami­sítóinak­­kérlelhetetlen ellensége. Könyörtele­nül, a másodperc századrésze alatt leleplezi az utánzatot, egyszerűen azzal a gondolatme­nettel, hogy átvilágítják a megfigyelendő drá­gakövet vagy gyöngyöt és mivel a szelén a szemmel egyáltalán nem is érzékelhető, leg­minimálisabb fényin­fertzitás-külön­bségeket is megérzi, a valódi és a hamis gyémántok vagy gyöngyök fényátbocsátó képességeiből ponto­san lemérhető a különbség. A fotocell-géprendőr kincsőrző szerepe még egyszerűbb. A biztos őrizetre beállított páncélszekrényt apró tükrök segítségével, amik úgy vannak beállítva, hogy egy elektro­mos lámpa fényét a páncélszekrény ajtajára verjék vissza, valóságos fénysugár-védőövel veszik körül. A védőöv beborítja a páncél­­szekrény egész környékét, két-három méteres körzetben, mi sem természetesebb, mint az, hogyha hívatlan éjszakai látogató lép ebbe a fénysugár-védőövbe, alakjának körvonalaival eltakarja valamelyik sugár útját, a szelén­­cellára árnyék esik, a sötétben a szelén meg­szűnik elektromos vezető lenni és megfelelő átalakító szerkezet segítségével abban a pil­lanatban riasztócsengőket hoz működésbe, vészjelzést ad és fellármázza a házat. Sőt, ha kényelmetlen az a gondolat, hogy a páncél­­szekrény terme kivilágítva legyen, láthatat­lan fénysugár-védőövet is alkalmazhatunk: egyszerűen nem rendes világító fénysugarak­ra, hanem az emberi szem számára láthatat­lan ultraviola, vagy infravörös sugarakkal tesszük elektromossá a szelént. Ez esetben a fotocell, az elektromos rendőr, a sötétben őr­ködik, mint a pók és lesi áldozatát, a betö­rőt, hogy láthatatlan és érzékelhetetlen, finom hálójába kerüljön. A géprendőr, mint vasúti balesetelhárító­­szerkezet, úgy működik, hogy a fotocellt a mozdonyok orrára szerelik, ugyanitt azonban erősfényű reflektorlámpa is van. Már most, ha hasonló lámpával felszerelt mozdony kö­zeledik szembe, avagy a fénye a tilosra állí­tott szemafor tükrében visszaverődik, akkor a fény hatására a szélén zárja a mozdony­ban az elektromos áramkört amely abban a másodpercben működésbe hozza az összes fékeket és a két egymásnak rohanó mozdony, közvetlenül az összeütközés előtt meg­torpan. A drágakő vásárlók, kincsestaralmú pán­célszekrények tulajdonosai és a vonalbeli utasok tehát nyugodtan hajthatják álomra a fejüket, apró géprendőrük, a fotocell, fárad­hatatlanul, éberen, álomtalanul és csalhatat­lan pontossággal őrködik életük és vagyonuk biztonsága mellett ~~ még vaksötétben is­ _ 427-es kocsi! Azonnal jelentkezni! Minden gangszter­filmben van egy klasszikus jelenet, mely csalhatatlanul hat: a banditák üldözése a kormányzat páncélos autóival, melyeket távolról irá­nyítanak, rádiófonnal. Egy francia újságírónak egy newyorki rendőrtiszt barátja megmutatta Newyork rendőrségének ezt a pompásan megszer­vezett berendezkedését . Egy lift a prefektúra legfelső eme­letére visz bennünket — számol be ta­pasztalatairól az újságíró. — A felírás, hogy: .„A belépés szigorúan tilos“, egyál­talában nem zavarja barátomat. Itthon van. Benyit az egyik ajtón: — Kapitány, — jelenti barátom, — van Itt egy francia barátom, akit érdekelnek az ön készülékei. De nem zavarjuk? A kapitány egy hatalmas termetű iz­­landi, kopasz és pocakos, mellényre van vetkezve, nyakán a puha ing visszahajtva ingujjal feltűrve. Nyugtalan fény csillan meg a tekintetében: — Beszél a gentleman angolul? — Beszél — feleli barátom. A kapitányon látszik, hogy megköny­­nyebbült. Felém fordul. — Képzelje, délután négy párisi rend­őrfelügyelő járt itt, hogy tanulmányozzák módszerünket. S egyikőjük se beszélt an­golul. Mondhatom, nagy munka volt ne­kik megmagyarázni a rendszerünket. Nagyot nevetett s hozzá tette: — Én.. nos, én a háború alatt jár­tam Franciaországban. Tudok is pár szót: „Madmoiselle ... oui, oui... Garzon! du tchampegne!“ — De ezzel aztán kész is, így nem vagyok benne biztos, hogy fran­cia kollégáim jól megértették-e felvilágo­sításaimat? Egy hatalmas terembe vezet bennün­ket a kapitány, ahol szinte ünnepélyes csend van. A terem közepén egy körül­belül tíz méter hosszú asztalon Newyork részletes térképe. A falak mellett kompli­kált készülékek. Több tucat alkalmazott ingujjban, hallgatóval a fülükön minden pillanatra készen áll, hogy működésbe helyezze ezeket a készülékeket. — Nézze meg a térképet, — mondja a kapitány, — látni fogja, hogy négy­­szögletes részekre van osztva. Mindegyik ilyen részben egy-egy autója van a rend­őrségnek, melyet, mint látja, kis számo­zott réz-zseton jelez. Ezek a rádió-leadó­­val és vevővel felszerelt kocsik szünet nélkül patrollíroznak, de úgy, hogy nem hagyják el a részükre kijelölt zónát. A legkisebb jelzésre készek azonnal oda­menni, ahova kívánjuk és legénységük­nek rendelkezésére áll minden, ami a törvény érvényesítésére szükséges: gép­fegyverek, könnyfakasztó bombák stb. — És ezek a színes zsetonok? — Ezek a biztosítási kocsik, a javítás­hoz szükséges eszközökkel, tartalékfegy­verekkel és munícióval. — Itt egy rézgyűrűvel körülvett zse­tont látok ... — Ez azt jelenti, hogy az autó defek­tust kapott és sürgős esetben nem szá­míthatunk rá. A kapitány büszke pillantást vet „hadi térképére“: — Mi itt tulajdonképpen sakkot ját­szunk a gangszterekkel. Mozgatjuk a fi­gurákat s átgondoljuk a támadást. Ez nem olyan egy­szerű, mint gondolni lehetne. Főleg azt kell kerülnünk, hogy minden erőnket egyszerre kössük le. Csak a fil­men lehet látni, hogy minden kocsit alar­­mirozunk ... „Calling all cars! Calling all cars!“ Gondolja meg, hogy Newyork­­ban 500 kocsink van. Szép kis ramazuri lenne, ha egyszerre mind az ötszáz égy irányban rohanna! És különben is bizo­nyos kerületeket nem szabad kocsi nélkül hagyni. Helyesebb, ha tartalékautóink vannak, amelyekkel elzárhatjuk a mene­külő banditák útját... Ki akarnak rabolni egy drogériát? Telefoncsengetés szakítja félbe a ma­gyarázatot. A telefon jelenti, hogy a 118- adik utcában egy nagy drogériába egy gyanús egyén lépett be. Az üzlet tulajdo­nosa „preventív“ segítséget kér a rendőr­ségtől. A kapitányon látszik az elragadtatás­, hogy hála ez incidensnek, bebizonyíthatja előttem berendezkedése kitűnőségét. És már hangzik is az egyik rádiós ren­delkezése: — A 427-es kocsi jelentkezzék, 427-es kocsi! 427-es kocsi ! Azonnal menjen 118 utca nyugat 45. Gyanús egyént jeleztek egy nagy drogériástól. Ismétlem: 45. nyu­gat, 118. utca... 45 nyugat, 118. utca. — Meg fogja látni, — biztosít a kapi­tány, — nem fog sok időbe kerülni. És csakugyan alig telt el néhány má­sodperc, mikor egy hangos hallgató már be is számol az expedíció eredményé­ről, mikor a rendőrség megérkezett a drogériába, a gyanús egyén már el is távozott, minden bűntény elkövetése nélkül. — Megbízatása véget ért — válaszolja a rádió-telegrafista, aki a 427-es kocsi operációinak irányításával van megbízva. Revolveres rablás a zsúfolt villamoson Bevallom, nagy benyomást tett rám a dolog. Lehetséges e küzdeni ez ellen a tö­kéletes rendőri szervezettség ellen? A rendőrség rádió­termében úgy látszik, hogy a banditák elfogatásának szinte automatikusan meg kellene történnie és hogy a bűnnek tulajdonképpen már ré­gen el kellett volna tűnnie Newyorkból mert nehéz volna tökéletesebben meg­szervezni a megtorlást. Biztosítottak róla hogy a rádióval ellátott motorizált brigá­dok felállítása óta a fegyveres támadások (hold up) felére csökkentek. Lehet, de ennek dacára még bőven marad anyag megtölteni a yankeek számára szenzációs esetekkel az újságok hasábjait. Csak ezen héten is, nem is számítva a klasszikus brigantinizmus egyéb eseteit, két „hold up“ volt a newyorki metrón. Ezeket a támadásokat félelmes biztonsággal haj­tották végre, éppen olyan egyszerű, mint amilyen vakmerő technikát alkalmazva. A legnagyobb forgalom idején a zsúfolt­­ kocában a bandita egy bankárhoz köze­ledik és érezteti vele a zsebében levő re­volver csövét s a fülébe mormogja: — Egy szót se, vagy lövök ... Tegyél úgy, mintha ismernél... mosolyogj rám... beszélj a családodról... észrevétlenül a tárcádat... Rendben van. Most menjünk a kijárat felé ... Állomásra érnek. A bandita megvárja az indulás pillanatát s az utolsó pillanat­ban, mikor az ajtó automatikusan bezá­ródik, kiugrik a kocsiból. A vonat elin­dul. Az áldozat rablót kiabál. Már késő Csak a következő állomáson tehet pa­naszt A gangszter már régóta messze jár. Az ilyen esetek frappánsan mutatják, hogy bizonyos esetekben mint mattolja meg a newyorki rendőrséget minden „hadi felszerelése“ ellenére és a banditák elszánt vakmerősége. Kifosztani egy meg­késett járókelőt valamelyik elhagyott ke­rületben, gyermekes és gyáva dolog. De megtámadni egy utast a zsúfolt metró­ban, ahhoz a legkétségbeesettebb elszánt­ság kell. _______________ Amerika acél ördögszigete A világ legfélelmetesebb fegyintézete — a­ börtönök börtöne — harmadfél kilométer­nyire van San­ Franciscótól, egy teljesen el­zárt sziklaszigeten, Alcatraz­on. Eredetileg nem mai hanem több, mint százesz­tendős fogolytelep, ahol addig az őri­zetet a harmadfél kilométer széles, vi­harzó tengervíz látta el, amit átúszni szinte lehetetlenség volt, vízi jármű pedig a szabályok értelmében nem tá­borozhatott le a szigeten. A kezdetleges be­rendezésű alcatrazi fogolytelepet azonban 1930-ban feloszlatták s alig egy év alatt fel­épült itt — erős és megfelelő távolságban úgy Newyorktól, mint Chicagótól — a börtö­nök börtöne, ahol Amerika leghirhedtebb, legveszedelmesebb elitélt gonosztevőit őrzik. Az alcatrazi fegyintézet mindössze kéteme­letes, mosolygó külsejű épület Személyzete negyven kipróbált, régi fegyőrből áll, lakói­nak száma pedig 1935-ben kétszáztizenegy volt. De ez a kétszáztizenegy ember — mind­megannyi bandavezér, köztük van Al Capone is — a világ legnehezebb gonosztevő-had­serege, a bűnöző világ emberfenevadjainak legveszedelmesebb példányai. Némi ízelítő az alcatrazi fegyintézet bizton­sági berendezéséből. Minden fegyenc külön cellában van, amelynek fala, padlója, rácsa, mind a legkeményebb szerszámacélból való, amit semmiféle fúró, reszelő, vagy fűrész nem fog. A cellák acélajtaját csupán távoleső rej­tekhelyekről lehet kinyitni, emelőgéppel. 15—15 cella egy csoportot képez, amit kü­­ön páncélfalak választanak el egymástól. A s­írok golyóálló üvegablakok mögött vigyáz­tak és kezelik a zárnyitó szerkezeteket és ped­dig ketten együtt, de különálló fülkében. Amikor az egyik működésbe hozza az ajtó emelőgépét a másik egy gombnyomással elektromos áramkört zár, mert csak ekkor nyílik az acélajtó, enélkül zárva marad, ső­t villamos ütést mér a vakmerő zárfeszegetőre. A két üvegfülkében dolgozó őr csak telefo­non érintkezhet egymással és beszélgetésük hangnagyítóval az igazgatói irodában is hall­ható, nehogy a két őr összejátszhassék, fo­­golyszabadításra. Az őrök fegyvertelenek. A látogatók és a fegyencek egyaránt olyan folyosórészeken haladnak át, ahol rejtett elektromos készü­lékek vannak beépítve a falba. Ezek a foto­­cell-készülékek zümmögő jelzést adnak, ha a legkisebb fémdarab, akár egy szög, vagy lili­puti revolver van az áthaladó zsebében. Ez a híres „elektromos szem", amelyről a Magyar­ság hasábjain beszámoltunk már. A közös ét­kezőhelyiség fala mögött könnygázzal telített, titkos kamarák vannak és a golyóálló üveg­fülke őrének egyetlen mozdulatára sűrű könnygáz önti el az egész helyiséget. A ke­gyetlen gáz minden lázadást pillanatok alatt leszerel. . Az alcatrazi börtön igazgatója, ezidőszerint Johnstone Fred kapitány, gondosan válogatta össze fegyőreit, akik egyéb amerikai börtönök olyan alkalmazottaiból állanak, akik a múlt­ban kitüntették magukat rettenthetetlen bá­torságukkal és ügyességükkel. De ezenfelül az alcatrazi fegyőrök különleges, kéthónapos kiképzésben részesülnek, boxolásban, birkó­zásban és dzsiu-dzsicu-fogásokban. Alcatraz szigete közvetlen összeköttetésben áll két parti erőddel, köztük Point Bonice parti őr­ségével, amely messzehordó ágyukkal és re­pülőgépekkel rendelkezik. Kétéves fennállása óta Alcatrazból még egyetlen szökés sem történt, fegyenclázadás­­nak nyoma sem volt,­­ amivel egyetlen egy más amerikai börtön sem dicsekedhet el. A külső segítséggel való szökés is lehetet­len Nemcsak azért, mert a szikes sziget kö­zelében 200 méternyi körzetben egyetlen csónak sem tartózkodhat, hanem a fegyen­­cet egyáltalán senki sem látogathatja meg. Ha külön igazságügyi kegyelemmel — az első félév után — mégis engedélyt kap va­lamelyik hozzátartozó a látogatásra, úgy a fegyencet, erős bilincsben, egy páncélos rendőrségi cirkálóra kísérik és itt találkoz­­hat, fegyveres őrök és matrózok sorfala kö­zött, látogatójával. Ha a fegyenc levelet kap, másolatot készítenek róla és csak ezt a géppel írott kópiát kaphatja kézhez,­­ nehogy titkos írás vagy valami rejtett jel útján híreket kapjon a külvilágból a való­ban ketrecbe zárt emberfenevad. 53

Next