Magyarság, 1936. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1936-02-02 / 27. szám

vezér monumentalitásának jelében és jegyében, hanem az el nem ernyedő, leleményes szerencsejátékosnak és javíthatatlan puccsistának azzal a szívósságával, lapuló készségével és körültekintő óvatosságával, mint az árvíz észrevétlen (rágálya, vagy a novemberi csapadék köd gomolyaga, elsullíthatatlan nedvessége és bőr alá is beférkőző nyirokja. Erre az egyetlen és középponti célra irányuló mélyének permanenciáját csaknem mindenki érezte, de a meggyőzésnek akkora őszinteségével tudott cáfolni és tagadni, hogy végül is mindenkiben elhallgattatta jobb ösztöneinek borzongató sugallatait s a nyilvánvaló tényeknek az utolsó percig képes volt olyan megnyugtató értelmezést adni, hogy a nagy kétely harsány éclat-ja együtt érte őket az államcsíny sikerének éclat-jával. Igazi terveinek tudója vagy részese többnyire nem törvényes kormánya volt, hanem mellékkormánya. Az a kamat Illa, amely részint családjának tagjaiból, részint carbonaro-imiltjának és strassburgi s boulognei puccskbérleteinek osztályosaiból alakult. Persigny, Pietri, Conneau az orvos, vagy a vörös herceg (Jerome) legtöbbször jobban ismerték a császári politika valódi szándékait, mint a külügyminiszter vagy- a kabinetnek más tagja. Cavour például a mellék kormányával tartott fönn bensőséges kapcsolatokat. Így jött létre a plombiéresi találkozó, amelyen elhatározták az olasz háborút a felelős külügyminiszter tudta és aegkérdezése nélkül. így jött létre éjszakának idején Kossuth Lajos kihallgatása a Tuellerie-palotában, amiről Jerome hercegen miinl csak a császár ajtónállói és komornyikjai tndtak. így határozta el a solferinói csata után a Ferenc Józsefnek szóló előnyös békeajánlatot (Villafranca), aminek hírére még Cavour vasidegei is összeomlottak, így küldött hadsereget Mexikóba és biztatta föl a császárságra szegény Miksa főherceget, Ferenc József öccsét, hogy azután felelős tanácsadóinak sürgetésére megint visszavonja csapatait és sorsára hagyja Miksa császárt. Volt uralkodásának egy korszaka — mondja Pateologue —, amikor a közvélemény nagy része mélyértelműnek tekintette ravaszkodó bujkálását, amikor rigolyás ötletei mögött megfontolt merészséget láttak és jellemének örökös határozatlanságában hosszúlejáratú, bölcs előrelátást sejtettek. Népszerűsége, a napóleoni legendából merített presztizshitele, a nagy gazdasági föllendülés még töretlennek látszott, mikor Hugo Victor átkainak mennykövei zúgtak a levegőben Versey szigetéről, s amikor Rochefort pamflettjeiben üvöltözte, meddig tűri Franciaország, hogy ez a lehetetlen majom a hasán táncoljon? Amiak ellenére, hogy egyeduralmát ezzel a jelszóval hirdette meg Európának: ,,a császárság a béke“, senki se viselt oly rövid idő alatt annyi háborút, mint III. Napóleon. Ezek a háborúk majdnem kivétel nélkül presztizsháborúk voltak. A nagybátyai gloire siralmas utánzatai, s mint Thiers mondta egyszer: aztáni gloire vézna, sápkóros kis gloirékjei. Éppen azért, mert az, amit később a harmadik köztársaságban boulangérizmusnak neveztek. Valójában Bonaparte Lajos vérében volt s uralmának belső gyöngéiről mindenképp el akarta terelni a közfigyelmet: a külpolitikában állandóan va banque-ot játszott, par hasard et par fortune, lehetőleg akkora körültekintéssel és csalafintává, atdl Chilyi szükségesnek látszott arra, hogy nagyobb baj nélkül ússza meg kalandjainak hinátusait. De biztos volt, hogy egyszer pórul jár. Hugo Victor tévedett, amikor azzal vádolta, hogy a napóleoni sast kitömette és múzeumba helyezte. Ellenkezőség. A sas röpülése andalította messze és veszélyes szemhatárok hipnotikus szemléletébe. Nevezhették gyászos bohócnak, vádolhattak raffinát álnoksággal, mondhatták róla, hogy ábrándjai hasonlatosak voltak a hamiskártyásnak reszkető reményeihez, sújthatta az a vérvád, hogy benne a korzikait a hollandus mérsékelte (célzással Hortensének, anyjának, hollandus szeretőjére), megállapíthatták, hogy uralmának a francia társadalom halála adott életet, megjövendölhették, hogy a december 2-iki államcsíny bűne egykor apagyilkossá válik, amely szerzőjét fogja megölni, s hogy végül is a közundor lesz az ajtó, amelyen át ez a nevetséges cézár távozik, ambíciója és tragédiája mégis elsősorban a Kis Káplár Nagy Árnyékában csírázott. Abban, hogy napóleoni vágyálmai mögött csak egy számító üzletembernek és politikai spekulánsnak szemfényvesztő ügyeskedése lappangott. Aki volt valójában, nagyság helyett: nagyzolás. Hősi szobor helyett olcsó bronzból készült papírnehezék. Hús vérlángész helyett egy név viaszfigurája, vagy inkább fantomja. Napóleoni sas helyett baljós bagoly vagy inkább denevér az alkony homályában. Austerlitz napja helyett Szedánnak vértől izzó esti csillaga, Hérosz helyett a gloire rokkámtjáradékosa. De mindenesetre a világtörténet egyik legnagyobb szerencsefia, kinek példája talán ma is sugallat nyughatatlan és indokolatlan becsvágyak számára. 350 oldal 3 pengő 50 fillér Megtekinthető minden könyvesboltban Pekry Sándor, az erdélyi egyik legősibb birtokoscsalád legényfiával szerették meg egymást az első szerelem perzselő tüzével . .. Pekry Sándor el is járt Micskére a Baranyi Lajosék nagy rendházához. Fogadták is szívesen . .. A fiatalok között, amint az szerelmeseknél máshol, máskor megesik, valamelyes félreértés és ebből olyan neheztelés támadt, hogy a büszke Pekry Sándor kimaradt a házból ... Olyan bosszant nyúlt ez az elmaradás, hogy midőn a sértődött szép Baranyi Gabriellát egy kolozsvári bálon a már akkor vénlegénynek számított ,35 év körüli oláh nagyúr, Mocsonyi György, Erdély, az ország egyik leggazdagabb nagy földesura megismerte, azonnal meg is szerette. ..Komoly szándékkal“ remek négyesfogatjain Micskére, Baranyi Lajosukhoz eljárogatni kezdett . Ott főként a „szülők“ nagyon Szivesen fogadták. Nem a fajtáját nézték. A mérhetetlen gazdag birtokosarisztokratát látták benne. Amikor aztán a Szerelmes Mocsonyi György Gabriella kezét megkérte, annyira hizelgett nekik, annyira elhódította őket, hogy a Pekry Sándor elmaradása miatt mélyen sértődött, duzzogó szép Gabriella is végül „igent“ mondott— a szülei sok erős unszolására — Mocsonyinak . . . Az esküvő napját is kitűzték és a meghatározott családi ünnepre ott, Micskén minden előkészület megtörtént az óriási vendéglátáshoz . . . Igen! A szép Baranyi Gabriella leányságánek bealkonyodott az utolsó estéje, éjszakája ... Okra, ok nélkül ilyenkor szoktak sírni az anyák és búcsútzkodó menyasszonykák. * Gabriella leányszobájában a szép menyasszony és kis kedvence, az ártatlan, őrszemű Lakatos Claudiácska együtt halogattak. A nagy ünnepi nap előtti estén az ezerféle készülődéstől kimerült Baranyi-ház hamar nyugovóra tért. A menyasszony is szobájába vonult Claudiájával... A gyerek örömében és a gyönyörűségtől felsikoltott... — Jüjjl. . . Ó, milyen csodaszép! — Az egyik ágyon végigteregetve, gyöngéd fehérselymesen ott feküdt, ott tündökölt az 1840-es évek uri magyar női divatja szerinti menyasszonyi ruha ... ősi drágakövekkel kirakott párta mellett kackiás menyecskefőkötő. A dudoros ingvállhoz valódi keleti gyöngyfüzéres, kecses selyemprUszlik, utolszor ölelni, takarni a titkon dobogó lányszivet, a lihegő, kemény mellbimbókat, mikből az anyai édestejjel tovább bimbózó életkék gyarapodnak ... Az aranyvirágokkal kivarrott nehéz fehérselyem szoknyaaljat is tetszőn végig simnitá Claudia. A habkönnyű aratát volt királyi brüsszeli csipkékből remekelték. Szikráztak a kösöntyűk ... Egy Mocsonyi menyasszonyához méltón összeválogattak mindent a Buranyiak . .. Claudia összecsapta két kis kezét. — Ó, de szép! Gabriella feljajdult.. — Jaj! Claudia őszinte csodálkozására szép szemét zsebkendővel eltakarta és felzokogott a szép Gábris nénje ... Claudia megilletődötten simult hozzá: — Édes néném, mid fáj? . .. Tán rosszul léptél? — Ó, te bohó! A gyönyörű menyasszony szeme könnyfátyolán elmosolyodott. A gyerekhez lehajolt. Megcsókolta kedves Claudiáját. — Feküdjünk! — A ház, az egész falu most már teljes nyugalomba merült. .. Csak jóval később vágott bele az éjféli csendbe egy hirtelen elnémuló rejtelmes kocsirobogás . .. Aztán a Baranyi nagy rendház egyik hátsó ablakát, a Gabriella kisasszony szobalányának az ablakát koccantotta meg óvatosan egy a homályban elmosódó férfialak: — Erzsi ?! Erzsi szobalány visszafojtotta» is felismerte a Pekry Sándor fiatalúr férfias zengésű hangját. Riadt örvendezőn nyitott ablakot: — Szent Isten!... Hát nem tetszik tudni, micsoda nap lesz itt holnap?! — Megtudtam ... Azért is jöttem! ... De te, Erzsi, szereted-e a kisasszonyodat? — Az életemet sem szeretem jobban! — Akkor bocsáss be a szalonba és mondd meg a kisasszonynak, hogy kéretem! Várom! Gabriella kisasszony szobalánya híradására — bár halálraváltan! Mi lesz most? — hirtelenséggel felöltözött s az egészségesen alvó Claudiát is felköltötte: — Claudiácska, öltözz rögtön és gyere velem! Svézenfogyást mentek a szalonba . . . Pekry Sándor a talpas lámpa szelíd fényénél már izgatottan várt . Széttárt karral sietett eléjök: — Édes Gabriellától — Ó, miért hagytál el? — Hisz’ éppen érted jöttem, kis szentem! —• Már késő! Már késő, Sándor! Pekryből kirobbant az indulat: — Ha itt kell meghalnom, sem hagylak annak a hegyi mócnak! — Jaj, a szüleim! — Szüleid helyett ezentúl most már én leszek a szüled, édes Gábrisom! A kezét tördelő, siránkozó lány végül mégis Pekry szerető karjai közé omlott, Pekry Sándor domború mellére hajtotta könnyes, szép arcát... Az álmos, őrszemével csudálkozó kis Claudiát homlokon csókolta Pekry is. Gabriella pedig lefektette a kedves gyereket. Claudia jóizán tovább elaludt, míg reggel fel nem költötték az izguló háziak ... Ámbár nem hiányzott onnét semmi... A nászruha sértetlenül az ágyon hevert. Egy fodorkája sem gyűrődött meg annak. Csupán Baranyi Gabriella, a Mocsonyi György szépséges menyasszonya tűnt el a hű szobalányával... Az izgalom, háborgás, a zavarodás és keserűség még inkább fokozódott, amikor remek fogatain a hopponmaradt vőlegény, Mocsonyi Gyurka is megérkezett a maga bojár atyafiságával... A kifestett oláh dámák szájukat félrebigygyesztve, sziszegték— Quelle scandale! Quelle scandale! Akkorra azonban már Pekrys Sándor váltott lovain szép Baranyi Gabriellájával valamelyik nagyon messze erdélyi birtokán járt és mihamar egész életükre nagyon boldog házaspár lett belőlük ... Azért — később — Mocsonyi Gyurka is megtalálta hozzáillő párját a maga fajtájából... Ugyanennek a Mocsonyinak a kisnövésnevén, különcselen nénjét nevezték „triicsök kisasszonynak“. Olyannyira szerette ugyanis a tücsökéneket, hogy semmiképpen nem birt betelni a cirpelésükkel... A parasztgyerekektől pénzért minden tücsköt összevásárolt és kedves bogárkáit kastélybeli lakosztályában szerte széjjel engedte. A bútorokon mindenfelé szabadon mászkáltak a tücskök és Mocsonyi Heléna úgy gyönyörködött bennök, midőn azok— a hangos „cir, citr“ tücsökénekszóval — a kisszalonban, nagyszalonban, ebédlőben, dolgozóban, hálóban, sőt a vendégszobákban is vígan szabták a szűrt! A szűrt! Kánya Kálmán külügyminiszter és a magyar küldöttség elutazóit Londonból Londonból jelentik. Kánya Kálmán külügyminiszter, Csáky István gróf követségi tanácsos és vitéz Keresztes-Fischer Lajos tábornok, akik néhai V. György király temetésére érkeztek Londonba, szombaton hazautaztak. A Victoria-pályaudvaron az angol udvar nevében Mackenzie tábornok, az angol kormány megbízásából Smith Howard követségi tanácsos, a külügyi hivatal részéről Hartvey, Eden külügyminiszter első magántitkára búcsúzott el a magyar küldöttség tagjaitól, akiket Királdy-Lukács György londoni magyar ügyvivő és Álgya-Papp Zoltán alezredes, katonai attasé kísért el Doverig. A Magyar Távirati Iroda londoni tudósítója Kánya Kálmán külügyminiszterhez közelálló személyiségtől úgy értesül, hogy a külügyminiszterre s általában a magyar küldöttségre igen mély hatást gyakorolt az a nyilvánvalóan őszinte és mélységes gyász és fájdalom, amelyet V. György királya halála és temetése alkalmából az angol birodalom minden részének összes nemzetei, népfajai, osztályai és rétegei oly megkapó módon nyilvánítottak. Ez a gyász, amelytől a megrendezettség, színlelés vagy beállítás leghalványabb gyanújának árnyéka is távol állott, kétségbevonhatatlanul bizonyítja a sokszázmilliós angol birodalom változatlan, törhetetlen és egységes ragaszkodását a birodalom egységét jelképező királyi család iránt, s ennélfogva az érzelmek e megnyilvánulása a birodalom egységének és összetartásának egyik félreérthetetlen tanújele. A magyar küldöttség személyes benyomásai tekintetében az irányadó értesülés a leghatározotabban hangsúlyozza, hogy úgy a magyar külügyminisztert, mint a kitűröttség tagjait a hivatalos közül, éppúgy, mint a közönség, olyan őszinte, meleg, szívélyes és előzékeny fogadtatásban részesítette, amely messze túlmegy azon a mértéken, amelyet egy kis ország a legnagyobb birodalom részéről elvárhat. Jellemző a közönség spontán rokonszenvére, hogy a magyar küldöttség „Magyarország“ feliratú gépkocsiját az utcán ismételten lelkesen megéljenezték. Macdonald , a skót egyetemek választókerületének képviselője Londonból jelentik: A skót egyetemek választókerületében a múlt éjszaka fejezték be az időközi választásokat. A szavazatok összeszámlálásával csak hétfőn készülnek ugyan el, de a lapok feltétlenül megbízható forrásból arról értesülnek, hogy Macdonald Ramsay, a titkos tanács elnöke, igen jelentékeny többséggel győzött. E hír — ha igaznak bizonyul — azt jelenti, hogy sikerült a Baldwin-kormánynak leggyengébb pontját ismét megerősítenie. INFLUENZA, HÁTHA elkerüli, ha rendszeresen aApogat MMC8T trisztillát . Bacilusik a torokban. — II. Anacottal fertőtlenítve, baribusmintet. Anacot fertőtleníti a szájüregit, eze kellemes, helyettesíti a toroköblítést. 4ra! P 1.40. Kis phiota 80 fillér.