Magyarság, 1936. július (17. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-17 / 162. szám

1936 Julius 17, péntek@ ad­mi­ Állásszerzés ígéretével súlyosan megkárosított több embert egy NEP-alkalmazott Két társával együtt letartóztatták Néhány nappal ezelőtt bizalmas jelentés érkezett Ferenczy Tibor főkapitányhoz, amely közölte, hogy a NEP fővárosi köz­ponti szervezetének egyik alárendelt állású alkalmazottja, aki a levelek expediálásával foglalkozott, a párt levélpapírjainak és bé­lyegeinek felhasználásával állászerzés ürügye alatt jóhiszemű állást kereső személyektől különböző összegeket vett fel. A feljelentés alapján a főkapitányság erélyes nyomozást­­indított és rövidesen leleplezett egy több tagból álló bűnszövetkezetet, amelynek há­rom tagját csütörtök éjjel letartóztatták. A nyomozás adatai szerint Tóth Imre meg­szállt területi nyugalmazott iskolaigazgató még 1935. év végén állást keresett, ekkor­­Ruzits Ferenc dp, szilenciumos ügyvéddel­­került összeköttetésbe, aki elvitte egy ideig­lenes alkalamaztatású fővárosi tisztviselőhöz. Az felajánlotta, hogy háromezer pengő elle­nében egy fővárosi házban házfelügyelői ál­lást szerez neki havi háromszáz pengő jöve­delemmel. Tóth lefizette a kért összeget, az ígére­t teljesítésére azonban hiába várt. Többszörösen megsürgette az állást, de csak me­gnyugtatták, majd összehozták a NÉP e­gyik alkalmazottjával, Ignátz Sándorral, aki­­a levelek expeditőrje volt a NÉP Esterházy­­,utcai palotájában. Ignátz egyszer párttitkár­­n­ak, máskor sajtófőnökhelyettesnek mutat­kozott be és elmesélte, hogy igen előkelő em­berek részvételével angol—magyar kiviteli társaság alakul, húszmillió pengő alaptőké­vel, a vállalatnál kétszáz tisztviselőt alkal­maznak, havi kétszáz pengő fizetéssel, de a jelentkezőknek előre ezer pengő kauciót kell fizetni. Tóth azonban még ezek után is elé­gedetlenkedett, sürgette a házfelügyelői ál­lást és feljelentéssel fenyegetődzött, mire részletekben kétezerhétszáz pengőt visszatérí­tettek neki. Vagy háromszáz pengőt azonban közvetítési jutalék címén a fővárosi tiszt­viselő, valami állítólagos báró, megtartott magának. Ignátz és Ruzits kihasználták a párthelyi­ségben az ebédszünetet, amikor a hivatalos helyiségben senki sem tartózkodott és a tö­megesen felhajszolt állást keresőket az egyik tanácsterembe vezették, ahol egy állítólagos császári és királyi kamarás fogadta őket, az ismeretes angol—magyar kiviteli társaság meséjével. Tóthot is bemutatták ,,a császári és királyi kamarásnak“ és itt is lefizetett ezer pengőt, amit a bűnszövetkezet tagjai külön megállapított arányszám szerint szét­osztották egymás között. Az összegből jut­tattak Bereczky Lajos nyugalmazott várme­gyei főjegyzőnek is, aki szintén a NÉP alkal­mazottja. Tóth Imre ezúttal is hiába várt az állásra és amikor fenyegetőzni kezdett, a legutóbb adott ezer pengőt részletekben ugyancsak visszafizették neki. A bűnszövetkezet tagjai közben újabb alkalmazottakat vettek fel­ az angol—ma­gyar kiviteli társaság meséjével é­s átlagban ezer-ezer pengő kauciót vettek fel a meg­tévesztett emberektől. A NÉP vezetősége, amint a bűnös alkalmazottak szélhámosko­dásairól tudomást szerzett, Ignátzot azonnal elbocsájtotta állásából. A rendőri nyomozás során házkutatásokat is tarottak a szélhá­mosok lakásán, ahol különböző megtévesztő leveleket találtak, amelyeket az állást kereső embereknek írtak. A házkutatás és a nyo­mozás adatai alapján csütörtökön a rendőr­ség letartóztatta Ruzits Ferenc dr.-t, Ignátz Sándort és Bereczky Lajos dr.-t csalás bűn­tette miatt. Mindhármukat rövidesen át­adják az ügyészségnek. A feltűnő bűnügynek mellékhajtása is van. Tóth Imre igazgató ugyanis időközben összekerült a VII. kerületi elöljáróságon Kálmán Lajos tagdajnokkal, akinek elpana­szolta keserű sorsát és aki felajánlotta neki, hogy ezernyolcszáz, kétezer pengőért trafik­jogot szerez számára, ehhez azonban négy­száz pengő előleget kért. Tóth Imre ez al­kalommal óvatos volt és csak kétszáz pengő előleget ígért. Kálmán Lajost ekkor azonban már detektívek figyelték amikor egy körúti tejcsarnokban találkozott Tóthtal, hogy a pénzt átvegye, a detektívek rajtaütöttek, be­kísérték a főkapitányságra, ahol csütörtökön este őt is letartóztatták. Az eddigi adatok szerint Kálmán hasonló módon még egy Vargha nevezetű férfit és egy Rétay Vilma nevű nőt is megkárosított. A főkapitányság ezután is kéri azokat, akiket a bűnszövetkezet tagjai esetleg az eddig ismerteken kívül megkárosítottak, je­lentkezzenek a főkapitányságon. Ludwig követ a német-osztrák megegyezésről és a Dunavidék gazdasági újjászervezéséről Bécsből jelentik: Ludwig német követ, a szövetségi sajtószolgálat főnöke, csütörtökön a kancellári hivatalban fogadta a külföldi sajtó képviselőit és a német—osztrák meg­egyezés egyes részleteiről nyilatkozott. Meg­állapította, hogy tévesek a német—osztrák megegyezés titkos záradékairól szóló hírek. .Ugyanez vonatkozik az új európai blokk alakulásáról szóló és a minduntalan fel­bukkanó híresztelésekre is. A külföldön gyakran felvetik azt a kérdést is, várjon a német birodalom most már csatlakozik-e a római háromhatalmi egyezményhez. Termé­szetes, hogy a német birodalomnak teljes joga van, hogy a Dunavidék esetleges gazda­sági új rendezésébe beleszólhasson és re­mélni kell, hogy a római egyezményen túl­menően most már rövidesen sikerül a Duna­vidék gazdasági újjászervezése. Ludwig kijelentette még, hogy tévesek a Slodzsa dr. cseh miniszterelnök és Schusch­nigg szövetségi kancellár találkozásáról szóló hírek s ugyanígy valótlanok a kormány átalakításáról vagy a szövetségi kancellári hivatalban történő személyi változásokról szóló híresztelések. A napilapok kölcsönös beengedéséről most folynak a technikai meg­beszélések, amelyek szombatra vagy hétfőre befejeződnek. A közkegyelem kérdése ez időszerint elő­készítés alatt áll. Az igazságügyminisztérium az ügyészségektől és a fegyintézetektől be­kérte a megfelelő indítványokat. Hrosta cseh külügyminiszter: Egy időre megszűnt a csatlakozás és a Habsburg­­restauráció Prágából jelentik. Krosta külügyminiszter fogadta a cseh lapok külpolitikai rovatveze­tőit s az osztrák—német egyezmény létrejöt­téről nyilatkozva, a többi között ezeket mondta: — A cseh külpolitika útjai nem titokzato­sak; minden cselekedetünk teljes összhang­ban áll a kisantant-államok közös céljaival. A német—osztrák egyezmény valóban rend­kívüli jelentőségű esemény és ma még fel­becsülhetetlen horderejű. Nyugtalanságra azonban nem ad okot, sőt úgy látszik azok­nak van igazuk, akik az egyezmény létrejöt­tétől Középeurópa nyugalmának biztosítását látják, amennyiben egy időre megszűnt a csatlakozás és a Stabsburg-restauráció veszé­lye. Helytelen az az állítás, hogy az egyez­mény távolabbi kihatásaiban Csehország létét veszélyezteti. Ezután a német—olasz—osztrák közép­európai blokk kérdéséről beszélt. —­áia ezeknek az államoknak egymáshoz való vi­szonyában enyhülés áll be, — mondta — ez még korántsem jelenti azt, hogy ezzel a többi állam ellenségeivé válnak. Ellenkező­leg az olasz—német közeledés csak meg­könnyíti Középeurópa gazdasági megszerve­zését. Egyébként is nagyszabású keletafrikai vállalkozása után Olaszországnak elsőrendű érdeke az európai béke. Csehország a maga részéről örömes üdvözli a középeurópai gaz­dasági együttműködés lehetőségét, amennyi­ben az összhangban áll a kisantant-államok törekvéseivel és amennyiben a kisantant­­államok részvétele biztosítottnak tekinthető. Hetvennégy kocsiból álló holland autókaraván jön három hétre Magyarországra A legnagyobb holland idegenforgalmi szer­vezet, az ANWB turisztikai osztálya, Weste­­rouen van Meeteren ügyvezető igazgató veze­tésével nagyszabású magyarországi kirándu­lásra készül. A hollandok gépkocsikon teszik meg az utat Amszterdam és Budapest között. A hetvennégy gépkocsiból álló holland kara­vánnak már a magyar határtól kezdve igen érdekes a programja: sorban fölkeresi a du­nántúli városokat. Bábolnán, Kisbéren és Tatán nagy ünnepségeket rendeznek a hol­land turisták tiszteletére, míg Pécs városá­ban, Szegeden, Kecskeméten, Debrecenben, Miskolcon és Gyöngyösön a hatóságok hiva­­talosan is fogadják az előkelő külföldi autó­sokat. A holland csoport augusztus első nap­jaiban indul el Hollandiából és előrelátha­tóan három hetet töltenek Magyarországon úgyhogy Szent István-napján Budapesten lesznek. A hollandok magyarországi körút- ját a Touring Club rendezi. Külön érdekes­sége lesz a túrának, hogy a holland autó­­karaván úgy a magyar pusztában, mint az egyik dunántúli idillikus lankán szabad tá­borozást rendez, ezenkívül vadászaton, Lilla­füreden pedig pisztránghalászaton vesznek részt. A hollandok háromhetes magyarországi „kóborlása”* igen nagyfontosságú idegen­­forgalmi esemény lesz, mert az ANW­R el­hozza Magyarországra az egyik legnagyobb holland filmvállalat operatőrjét is, aki a holland mozikonszern részére propaganda­­filmet készít a legszebb és legérdekesebb ma­gyar tájakról. Csehország gyarmatként kezeli a Felvidéket Lengyel hang a prágai imperializmus túlkapásairól A három felől összefoltozott Csehország ma Európa legjellemzőbb nemzetiségi állama. Ha valahol, Csehországban kellene érvénye­sülnie a nemzetiségekkel szemben a meg­értésnek és a türelemnek. Annál megdöbben­tőbb, hogy a cseh imperializmus a legtürel­metlenebb a sorsára bízott népekkel szem­ben. A lengyel sajtóban az utóbbi időben egyre több cikk foglalkozik Szlovenszkó és Ruténfeld helyzetével. Legutóbb a Ringer Polski július 13-iki számában figyelemre­méltó adatokat közöl a prágai imperializmus gyarmatosító túlkapásairól. — Ki beszélhet ma józan ésszel európai gyarmatokról és ki beszélhetne cseh gyar­matokról? — veti fel a kérdést a lengyel cikk. Józan ésszel ezt lehetetlenségnek hin­nénk, de a Prágában megjelenő cseh keres­kedelmi lexikon (1920, Ottó-nyomda, Prága) 1217-ik oldalán a következőket olvashatjuk: „A Felvidék a mi gyarmatunk lesz. Téves az a vélemény, hogy a gyarmat nem lehet határos az anyaországgal. Példa rá Orosz­ország és Szibéria.“ Így találkozik a cseh elmélet és az orosz példa. Ez az elmélet nem válogatós és a Fel­vidéken már gyakorlatilag is megvalósult. Prágának valóban olyan módszerei vannak a lótokkal szemben, amit túlzás nélkül gyar­matinak lehet nevezni. Mihelyt a páriskör­­nyéki békediktátumok a cseheknek ítélték a Felvidéket, „saját“ embereikkel árasztották el a magyar városokat és a tót községeket. Arányairól a cseh telepítési statisztika ada­tai tanúskodnak. 1919—1921-ig 71.733 cseh telepedett le a Magyarországtól elszakított területen. Ezt a tömegvándorlást prágai hi­vatalos körök azzal magyarázták, hogy a fel­vidéki értelmiség nem ismeri eléggé a cseh nyelvet. A legutóbbi hat év alatt, azután a csehek száma megkétszereződött az agrártelepítések révén. A bennlakó lakosságtól, főként ma­gyaroktól elszedett nagybirtokokra tömege­­­sen telepítették be a cseh földmiveseket. Hi­­vatalosan több mint ezer ilyen cseh kisbirto­­kot mutatnak ki. Ezzel egyidejűleg meg­indult a tót ipar lebontása és megsemmisí­tése. E tekintetben a cseh gyarmati politikát az a meggondolás vezette, hogy a cseh ipar­nak piacot teremtsenek a tót földön. Ez az ipari politika a felvidéki tótság elevenébe vágott és legfőbb oka lett a tót nacionalista és szeparista mozgalomnak, amely állana­dóan növekedik. Ennek fékezésére és ellen­­súlyozására a csehek most a Felvidék újabb­­iparosítását ígérgetik. Regionalizmussal és decentralizmussal taktikáznak, aminek azon­ban legnagyobb része ígéret marad. A cseheknek a tótokkal szemben folytatott politikáját mi sem jellemzi jobban mint az, hogy amint „hódított“ területre léptek, félre­dobták a pittsburgi egyezményt és a cseh nagyzási hóbort a tótokat nyomban mint vadakat kezelte, tót jogokról senki sem be­szél többé. Kegyelemből csak annyit enged­tek meg számukra, hogy átvehették a cseh nyelvet és kultúrát és a cseh köztár­saság nevében megmaradt a szlovák szó. Hogy a felvidéki tótság gyarmatsorsára jutott azt a Spirhanzel Duris 13-ik évfolya­mának 8-ik számában egy találó cikk fejezi ki legjobban, amely többek közt a követ­kezőket mondja: — Az olaszok Máltában azért vesztették el a talajt lábuk alól, mert nincsenek gyarma­­tosítási képességeik, ezt megállapíthatják a csehek is és mindazok, akik a cseh határ­vidékről visszatérnek Prágába, mert tény az, hogy­ a cseh gyarmatosítási törekvések fias­­­­kót szenvedtek. Nyolc vasgárdista a kórházban sortüzzel agyonlőtte renegát vezérét Bukarestből jelentik: Véres merényletet követtek el a vasgárdisták csütörtök este az egyik bukaresti kórházban. Nyolc fegyveres vasgárdista sortüzzel megölte a vasgárda egyik különvált csoportjának vezérét, Steles­­cut, hogy bosszút álljon a „renegát árulá­sáért“. Stelescu valamikor legbizalmasabb híve volt a vasgárda megalapítójának és ve­zérének, Codreanunak. Körülbelül egy évvel ezelőtt azonban szembefordult vele és új moz­galmat alapított, amely a vasgárda sorából toborozta híveit. A disszidens-csoport a leg­élesebb harcot folytatta azóta Codreanu régi gárdája ellen s Stelescu külön hetilapot is adott ki a „Románság kereszteshadjárata“ címmel. Ez a lap tele volt a legélesebb személyi támadásokkal Codreanu ellen. Codreanu hívei már régót bosszút esküdtek Stelescu ellen s szándékukat most végre is hajtották.­­ Stelescut néhány nappal ezelőtt súlyos betegen beszállították a bukaresti Branko­­vest­-kórházba, ahol pénteken operációnak akarták alávetni. Csütörtök délután hat óra­kor váratlanul nyolc vasgárdista hatolt be a kórterembe, ahol Stelescu feküdt s mielőtt bárki megakadályozhatta volna őket, körül­vették a súlyos beteg ágyát. — Meghalsz áruló! — kiáltották s négy­szer egymásután sortüzet adtak le rá. Stelescut harminc revolvergolyó érte s azonnal meghalt. A kórházban óriási pánik támadt, de senki mert szembeszállni a terro­ristákkal, akik úgy ahogy jöttek, ismét eltá­voztak. A kórházból mindnyájan egyenesen a törvényszéki palotába mentek és önként jelentkeztek a soros ügyésznél, aki azonnal letartóztatta őket. Stelescu meggyilkolása óriási izgalmat kel­tett a román fővárosban s minden bizonnyal további belpolitikai következményei lesznek. A hangulat a vasgárdisták körében a végső­kig feszült s újabb kirobbanásoktól kell tartani. Stelescu gyilkosai kijelentették jelentke­zésükkor, hogy Stelescut előzőleg halálra ítélték, mert áruló volt. Neve rajta volt a halálraítélendők névsorán, amikor a „Min­dent a hazáért“ jeligéjű diákszervezet ápri­­lis elején Erdélyben nagygyűlést tartott. Ezzel a jelszóval gyülekeztek újra a vas-­ gárda legionistái — mondták — akiket nem sokkal Duca János volt miniszterelnök meg­gyilkolása előtt feloszlattak. A nagygyűlés után elterjedt hírek szerint a halálra ítélen­­dők listáján több előkelő személyiség között főként a nemezti parasztpárt vezetői szere­peltek. Elmozdították állásából a szovjet faipar népbiztosát Büntetésből alantas állásba osztották be Moszkvából jelentik. A Szovjetunió köz­ponti végrehajtóbizottsága eljárást indított Pokojnikov, a faipar eddigi helyettes nép­biztosa ellen. Pokojnikovot büntetésből alantas állásba osztották be. Az eljárásról ki­adtak egy hivatalos jelentést, amely azonban egy szóval sem említi azokat az okokat, amelyek miatt a magasrangú tisztviselőt megbüntették. Már 15 % összegű könyvrendelésnél 4 havi nyitn­ a Magyarság könyvosztálya, IV., Eskü-ut 1­. T 88­8-frfi

Next