Magyarság, 1936. október (17. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-25 / 245. szám

1936 október 25. vasárnap laiCTIBLift USS Vamor Tylagrat HOGY A DARÁNYI-KORMÁNNYAL új fel­vonás kezdődik-e a t. Ház életében, az még nem biztos, de legalább is a szín­változás máris alaposan érezhető. Még pár hónappal ezelőtt a hegyi hotelben, ahol nyaraltam, egy kedves fiatal asszony panaszosan emelte esernyőjét az égnek egy sötétlő foltja felé, mondván: az ott a Sc­he­ft­sík-sarok. Mindig onnan jön a vihar. Ha akkoriban Scheftsík még ilyen népszerű égtáji istenség volt, hová lett már azóta nemcsak ő, hanem még az emléke is? Talán egy két hét múlva már azt is kérdezhetjük majd: hová tűnt, mivé enyé­szett a viharsarok? Hát jöhet egy vihar­sarokra is zord idő? Elképzelhető, hogy ép­pen a mostani enyhe, temperált parlamenti levegőben rekedtek volna be az egykori hang­­óriások. Pedig így van. Pálffy-Vann gróf megjelent ugyan had­­vészülte képpel, de hangját se hallotta senki; a fiatal jóképű Festetics „Dézsi“ gróf padjá­ban néha ábrándosan emeli kék szemét a túloldalra, de meg sem mukkant még, amióta „új osztályfőnök“ van. Azt hisszük, néha úgy unatkozik, mint egy nekibúsult kedves gim­nazista, amikor nincsen semmi zk­. Szalay László, aki a hangjával súlyokat emelhetett volna, szintén rájött, hogy jobb a folyosón bűvölni, mint a teremben dühöngeni. Csicseri- Flónay István, Marton Béla utolsó mohikánja, bajuszát simítgatja és azt hányja-veti magá­ban, hogy jobb-e ma egy biztos kis NÉP, mint holnap egy bizonytalan fajvédő párt. Hiszen, ha az a NÉP olyan biztos volná. Már mint a viharsaroknak. De éppen itt a baj. Az 1935-ös választások, Gömbös Gyula vá­lasztásai, behoztak egy csomó új embert a Házba. Ezekből az új emberekből került ki aztán az egész viharsarok is, ami, ha némán gubbaszt most, azért még él, akármilyen dúlást is végeztek a közigazgatási bíróság ítéletei a t. Háznak éppen ezen a tájékán. Itt járkálnak súgnak és sustorognak most hát a folyosón ezek az új emberek, akik az elmúlt másfél esztendőben nem bizonyítottak be magukról semmi jót és éppen ezeknek az arcára kiült a nagy szín- és éghajlatváltozás­sal a félelem és a fenyegetés. Még nem is jöttünk és máris menjünk?! Soha. Az ellenzéken ebből a hangulatból, persze, semmi sem érezhető. Az ellenzéki szekér sokkal jobban ráz, arról a gyöngébbje hamar lepotyog. Az ellenzéken ritka az új ember és ha uj, akkor is próbált ember.­­Másképp nem lenne ott. De nem mondjuk, a kormánypárton is akad az új képviselők között érték. Jó fej, vagy úri jellem. Néha mind a kettő együtt. Csakhogy azok mindig halkan beszélnek, így aztán senki sem csodálja, ha most is nyugodtak. Nem jutottak előbbre, de talán mégis szabadabb előttük az út. Nem augnak­­hugnak. Nincs rá semmi szükségük, hogy faj címén önmagukat véd­jék. DIVATOS MOSTANÁBAN egy találós kér­dés: mi is az a relativitás? Relativitás pél­dául az, ha Darányi Kálmán bemutatkozó beszédére, amelyre a pártvezérek és egy Bethlen István gróf hosszú felszólalásokkal válaszoltak, a kis Jenes András csak annyit mond: Az ilyesmi már az iskolás könyvekben is benne van. Ahogy Darányi Kálmánt ismerjük, maga mosolyodoa volna el a legjobb ízűen, ha ezt meghallhatta volna. A kis Jenest persze több okból nem lehet fővesztésre ítélni, csak sze­gény Ivády Bélát sajnáljuk: nehéz dolog le­het az a fegyelem, ha már a párt legkisebbje is így rakoncátlankodik Ezek után még az is megtörténhetnék, hogy ha csakugyan törik-szakad, a viharsarokkal együtt még Jenes is kiröpül. Pedig, amikor Matolcsy Má­tyás és Sulyok Dezső több mint egy évvel ezelőtt kiléptek a NEP-ből, a jókedvű kor­mánypárti képviselők ezt tréfásan azzal ütöt­ték el: ezzel szemben áll Jenes bevétele. Az is valami. A miniszteri bársonypatkó képe alig vál­tozott. Újonc — ha szabad ezt a paradés kifejezést régi vezérkari tiszttel kapcsolatban használni — csak Röder Vilmos, a honvé­delmi miniszter. Úgy hallottuk, nem akar képviselői mandátumot vállalni, de azért lát­hatólag mégis csak érdekli a parlament. Az első három ülésnapon végighallgatott majd­nem minden beszédet és a t. Ház nem is olyan könnyű terepén ezzel a figyelmes, ud­varias hallgatással egy­edül megnyerte már az első csatát. Kitűnő ember­t száll utána a suttogó elismerés, ahogy a folyosón végig­halad. Külsőleg még leginkább a nagyon jó tradíciójú német katonatisztekre emlékeztet Rőder Vilmos. Nem vérsziftos, nem merev de van benne valami utánozhatatlan belső tartás, arány és egyensúly, amit leginkább csak azoknál látni, akik egy zárt renden b­e­­lül nőttek fel és egész életükben ehhez a rendhez tartoznak. Olyan ember, aki soha sem fog elhízni. Formában marad mind­halálig. A kormány tagjai közül eléggé ritka vendég a Házban Kánya Kálmán. A Dará­nyi-kabinet első két parlamenti napjai azért ő is benn volt az ülésteremben. A ezüstös fejű külügyminiszter rendszerin­tebboldalára fordulva dúl hátra a bársony­székben és az erkély cirádáit nézegeti. Min régi és vérbeli diplomata megszokta a ma­gántermek és dolgozószobák csendjében egy-két ember közötti megbeszéléseket , a fórum hangosabb, hatást keresőbb meg­nyilvánulásai láthatóan hűvösen hagyják A Ház azonban Kánya Kálmánnál még ez a hűvösséget is szereti és értékeli. Eppel ezért tű­nt fel egyeseknek annyira, hogy amikor Eckhardt Tibor szerdai beszédében olyan különös melegséggel és elismeréssé szólott a külügyminiszter személyéről , működéséről, Kánya Kálmán szeme eg­y pillanatra megkönnyesedett. De a külügy­minisztérium benfentesei tudni vélik, hog Kánya őszintén kedveli és nagyra tartj Eckhardt Tibort és talán ezért esett nek annyira jól a dicséret, amit a nála jelenn­­ősen fiatalabb politikustól kapott. Valóban semmi okunk nincs rá, hogy h­a többi miniszterről most kénytelenek va­gyunk továbbsiklani, mégis egy percre mi megemlítjük a pénzügyek miniszterét Fa­binyi Tihamért, aki pedig a három park menti nap alatt meg sem mukkant. Hisze nem is a miniszter aktuális, hanem a pén. Már­pedig soha fináncfőt, aki megnyugta­tóbban nézne ki Fabinyi Tihamérnél. S sem hihetjük róla, hogy álmatlan éjszakák­ lehetnek. És ha nekünk talán vannak, mer vagy túl sok vagy túl kevés pengő gondj nyomja magánköltségvetésünket, rögre felvidulhatunk, amint Fabinyi arcába né­zünk. Nem is lehet ott a pénznek baj, ahol a miniszter ilyen megnyugtató kond­­óban van. Ezért aztán a váltakozó beszé­dek közben mindenki szívesen vet egy pl­lantást az ápolt, nyugodt, mosolygó Fi­binyi kegyelmes urra, BETHLEN ISTVÁN GRÓF ma r­egi ott tart, hogy egy perc töredék részéig se tudna egyedül maradni a piros borsos folyosón. Amig elfordul, hogy csak a cig­rettájára rágyújtsott, másr is a nyomában van egy-két barát, politikus, újságíró. Mind vele akarnak beszélni De Bethlen nem sze­e­reti a tömegjeleneteket. Talán sohasem kí­vánja és csak ritkán tűri, hogy nagyobb csoportosulás támadjon körülötte. A folyosói politika rendszerint nagyon átlátszó, kis­ kis komédia; kevésszer láthatni ezen a helyen olyan emberi, rikító hangsúlyok nélkül drámai és rendkívüli színjátékot, mint Bethlen másfél éve volt az ellenzéki ol­dalon attól a naptól kezdve, hogy 1935 áprilisában először jelent meg az újonnan választott parlamentben, egyedül és engesz­telhetetlenül. Mert Bethlen István­­ másfél év alatt nem alkudott és nem alkuszik most sem. Nem tudjuk mit gondolt azon a régi ápr­­lisi napon önmagában, de tudjuk, hogy ép­pen olyan kevéssé láttuk idegesnek ak­­kor, mint amilyen kevéssé látjuk diadal­maskodónak ma. Bethlen István alakít­hatja a körülményeket, de a körülmények soha nem fogják külső magatartását alakí­tani, elváltoztatni Bethlen Istvánt. Ez az, amit aligha mondhatunk el ma még egy em­berről a magyar parlamentben. ÉRDEKES VOLT különben megfigyelni, hogy Darányi Kálán tavasszal, amikor még oldalvást ült Bethlen Istvánhoz, mert az ő bársonyfotősje esett legközelebb az ellen­zék közép­­padsoraihoz, valami rokon­szenves félszegséggel nem egészen találta helyét Bethlennek nagy beszédei közben. Hiszen Darányi hosszú éveket töltött István gazda mellett, közös politikai és hivatali munkában és így nem csoda, ha múlt ta­vasszal néha az lehetett a pillanatnyi elkép­zelésünk a földművelésügyi miniszterről, hogy úgy érzi magát, mint egy becsületes ember, aki valami kínos kellemetlen csa­ládi háborúskodásba keveredett, amiben semmi része nincs és most nem tudja mi­kép kászálódjék ki belőle. Most azonban hogy Darányi szemben él Bethlen Istvánnal, az ember észre sem veszi, hogy tulajdonképpen a térbeli távolság na­gyobb lett köztük, annyira feltisztult min­den ködös félreértés és a nyíltabb szaba­dabb levegő, ha talán csak látszólag is, úgy közelebb hozta egymáshoz a két politikust, mint némely derült opálos őszi nap a távoli hegyek körvonalait. Darányi olyan szaba­don és nyugodtan emeli a tekintetét Bethlenre — szinte azt érzi láttára az em­ber: na, a családi viszálynak itt aztán ala­posan befellegzett Bizony, szegény bánatos Marton Béla, nincsen remény, nincsen re­mény. 88 ERRŐL BESZÉLGET a parlament egy nyugalmas külön szobájában néhány magas­­rangú úr. Bethlen azt mondta nagy beszédé­ben: várjuk a szakítást mindazokkal, akik az elmúlt rendszer során kompromittálták ma­gukat. Csakhogy ezek elég sokan vannak- Szétágazó érdekszövetkezet. Elterebélyesed­tek, meggyökereztek a közélet porhanyó ta­lajában. Arról beszélgetnek hát az urak, hogy ugyan könnyű lesz-e­ ezt a tenyészetet kiszakítani a földből. Azt feleli a kérdésre az egyik ur — nem hivatásos politikus, ha­nem az or­szágnak igen magas állású, szá­mottevő embere: — Ugyan, ugyan, nem olyan nagy probléma az egész ... Láttatok már ü­veg­­házat, ahol elburjánzik egy csomó nedv­szívó, dúslevelű, buja tropikus palánta, meg keresztü­l-kasul mindenféle élősdi repkények, folyondárok, kényes fajták... Nem kell azt mind egyenként kiszaggatni. Elég, ha az üvegház itt egy hétig nem fütik. Utána egy kis szemétkosárba el lehet hordani az egé­szét. Az elszáradt, elhullott tropikus tényé­szetet... cakk-pakk__ Elmosolyodik, peccint egyet a cigarettája hamuján, úgy mondja csendesen: — És az üvegház nem lesz besütve... A t. Ház ízét najtja Most már ürömmel tanulja ön is a német nyelvet! A magántanulásra is kiválóan alkalmas Tanuljunk könnyen, gyorsan németül A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere mindenki számára kitűnő nyelvkönyvből, melynek bővített, szójegyzékkel és a feladványok megfejtésével kiegészített III. kiadása most jelent meg! ERNST HACKEL dr. tanár, a Pázmány Péter Tud Egyetem előadója, a báró Eötvös Collégium tanára, sok éves lám­pási gyakorlat gazdag tapasztalatai alapján irta meg e kitűnő művét! A NÉMET NYELV ISMERETE MA MÁR MINDENKI SZÁMARA LÉTÉRDEK! Boldogulása érdekében tanuljon ön , németült Ara fűzve csak P­fi. , kötve P 7.­­Vidékre a portót felszámítjuk. Kapható a MAGYARSÁG kfinyosztályában-IV., Eskü-ut 6. 9 Márai Sándor: Kabala Kötve P 4-SO Móra Ferenc : Szegedi tulipántos láda 2 kötet kézzel festett tulipántos ládikában P 9-60 Urmánczy állapota még mindig válságos Péntekről szombatra virradó éjszaka a tragikus sorsú Urmánczy Nándor állapotá­ban nem állt be változás. Az orvosok és fe­lesége állandóan betegágya mellett tartóz­kodtak- Eszméletét m­ég szombaton sem nyerte vissza és így még népes magyarázat a szerencsétlenségre. Szombaton délelőtt Bakay professzor ve­zetése m­ellett a klinika orvosai konzíliumra gyűltek össze. Az máris nyilvánvaló, hogy a beteg jelenlegi állapota mellett mindaddig nem lehet operációról szó, míg a javulás fo­lyamata meg nem indul. Említettük, hogy az öngyilkosságra nincs magyarázat. A hozzá­tartozók szerint Urmánczy Nándorra az utóbbi időben elkeserítőleg hatottak a reví­­ziós mozgalom újabb fejleményei. Íróaszta­lában több lepecsételt boríték van, amelyeket természetesen egyelőre még nem lehet fel­bontani, de remélik azonban, hogy ezeknek tartalma némileg magyarázattal szolgál majd az öngyilkosság okára.

Next