Magyarság, 1936. október (17. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-25 / 245. szám

8 msmmm 1836 október 25, Vasárnap A Duoamedence és Magyarország sorsközösságe Ilyen címmel Ajtay József tollából a Magyar Nemzeti Szövetség kiadásában idő­szerű tanulmány jelent meg, amely a sző­nyegen forgó dunai kérdést történeti, faj­népességi és gazdasági vonatkozásban tömör és világos előadásban tárja elénk és vilá­gossá teszi a központi fekvésű Magyar- orszagnak nemzetközi szempontból is nagy- íontosságu hivatását a Dunavölgyében, a revízió kérdésének szoros összefüggését a dnnavölgyi problémával. Az osztrák-magyar, monarchia, de különösen a csodálatosan egységes Magyarország esztelen feldarabo­lása nyomán nem állandó és szilárd jellegű államjogt viszonyok jöttek létre a Duna- medencében, hanem megindult a hatalmi küzdelem a szétzüllesztett Dunavölgy birto­káért A kisantantnak Prágából irányított „statusquo“ politikája görcsösen ragaszko­dik az ölébe hullott zsákmányhoz és a mos­tani állapot fenntartásához, anélkül azon­ban, hogy másfél évtized alatt egyetlen ko­moly lépést tudott volna tenni a Duna- njedence feldúlt politikai és gazdasági össze- müködésének helyreállítása felé. Sőt a kis- antant maga is, minden erőfeszítés ellenére, csupán laza alakulat maradt, amely csak a Magyarország reviziós követeléseinek ellen­zésében ért egyet. Az egységes hatalmi és gazdasági szervezet nélkül maradt Duna­völgyében természetszerűen jelentek meg a nagynéniét és nagyszláv hatalmi törekvések, amelyeknek egymással folyó küzdelme épp úgy pusztulással fenyegeti a Dunavölgyét és elsősorban Magyarországot, mint a múlt­ban a törökök és nyugati szövetségeseik szá­zados harca a némel hatalmi eszmét akko­riban képviselő Habsburg-birodalommal. Mindezzel szemben Olaszország kezde­ményezésére — az utóbbi időben jelentkez­nek olyan józan törekvések is, amelyek a békeszerződésekben elkövetett súlyos hibák jóvátétele utján, a szétszaggatott Duna- medence politikai és gazdasági összemükö- désének helyreállításával, próbálják a duna- völgyi helyzet szanálását elérni és a meg- békült Dunamedence önállóságának biztosí­tásával elhárítani úgy a nagynémet, mint a nagyszláv dunavölgyi hóditó törekvések ve szedelmét, amelyek az európai egyensúlyt és békét felbontással fenyegetik. A szerző rámutat arra, hogy a történelem, a földrajzi, a gazdasági és fajnépességi vi­szonyok bizonyságtétele szerint Magyar­országé volt mindig a döntő szerep a Duna- rpedencfben és a se nem német, se nem szláv, magyar nemzet képviselte és védte mindig a Dunavölgy önállóságát. Ma is csupán Magyarország talpraállitásáoQl lehet újra bjztositapi a Dunamedence politikai és gazdasági ősszemüködésénck helyreállilását és csak így lehet e nemzetközi szempontból oly fontos terület önállóságát megvédeni akár a nagynémet, akár a nagyszláv terjesz­kedési törekvésekkel szemben. De a magyar nemzet sem emelkedhetik ki mai alárendelt és szorongatott helyzetéből, ha csupán ön­magára gondol és nem törekszik betölteni a ráháruló dunavölgyi hivatást. Csak egy cél tudatos dunavölgyi magyar politika tudja sorompóba állítani az igazi békére vágyó dunavölgyi népek többségének és az érde­keli nyugati nagyhatalmaknak erejét Ma­gyarország helyreállítása érdekében. A ma­gyar törlénelem megdönthetetleniil bizo­nyltja, hogy Magyarország függetlensége és boldogulása függvénye a Dunamedence füg­getlenségének és boldogulásának. A bizonyító adatok bőségével és meggyőző erővel megirt füzet tartalma már előzetesen megjeleni francia, angol, olasz és spanyol nyelven is. Ára egy pengő és minden könyv­kereskedésben kapható. la assa, “SE ftlomferlstályok gyár. W A & MM ara Uf áron. uvego»i»*oiá«l I Un "Iliiuír,,iB,irBzés' Kftssjngsr. lók. Kisdiófa-«. 1« (Király-Utcánál/ Tel.: Hil-ttó, jaser 6. marton ■» Izsáky Margit: A szegény asszony háza... „Egy szegény nő, Isten látja, Nincs a földön egy barátja" Először legendák keltek szárnyra. Aztán a színpadon is találkoztunk vele. Vörösbár sony zsöllyékben szmókingos urak, estélyi­ruhás hölgyek lesték áhitatosan, borzongva, a színpadról hallatszó, gondosan megmért és kicirkalmazott szavakat. A filmhíradó­ban hetenként látom, hogyan teszi le sirjára koszorúját az olasz követ, a német külügy­miniszter, a frontharocosok szövetségének elnöke, az amerikai magyarok egyesülete, az idén érettségizett diákok és külföldi lá­togatók csoportja. Nem, nem feledkeznek meg róla. Mindenki lerója előtte adóját, elhelyezik a zöld lombot, vagy a párszál virágot a kő­lapon, amely fölött örökmécs lobog, zászló leng, kiscserkészek állnak őrt és alatta nyugszik az Ismeretlen Katona. Nem, nem feledkeznek meg róla. A hadiözvegy és a hikahtácia Pesthidegkut. Tisztára súrolt, frissen me szelt lapos kis falu. Itt nincsenek maszatos, utcán ténfergő gyerekek, üt mindenütt rend és tisztaság van, mintha az őszi szél is csak arra való volna, hogy tisztábbra mosdassa a a falucska rcát. A nyílegyenes főutca felső végén, n jobbra-balra katonás rendben felsorakozó kis házak között egyszerre megdöbbenve torpanok meg. Uram Isten, micsoda hajlék! Valamikor ez Is olyan lehetett, mint a többi. Formára, építésre egy azokkal, de a teteje/ Micsoda darabokra szakadozott, széjjelment, behup- pant máladozó szörnyűség. A közepén ket­téroppant a tető és égre ágaskodik, mint az elmerülő hajó orra. És ez alatt a tető alatt éppen olyan fe­hérre meszelték a ház falait, mint a többi büszke, házakéi, szinte sirnivaló, ahogyan ez a ház is ház akar lenni a többi között. Ebben házban lakik Thalwieser Jánosné hadiözvegy, a bürokrácia és a hivatalos ad­minisztráció nyomorultja. hői ezt Is szabad? Benn a házban tiszta falak, omladozó tető, a konyha földjén kukoricahaj, ugylát- szik, ezzel tüzelnek. A vizes, nedves falon vakitóra takarított edények, néhány porcel- lánbögre, ezeknek a füle nyomorúságos, kis vörös selyemszalagokkal feldíszítve. Ez az ujjnyi hitvány kis szalagcsokor Thai? wieser Jánosné minden fényűzése, felesle­ges luxusa. Az egyik szobából már eltaka- ritotlak mindent. ,4 tető gerendázata töbh helyen megtört, kettőbe roppant, ez a szur- dék gerendákkal, lécekkel, deszkadarabok­kal van alátámasztva, tstenkisértés csak be lépni alája, bármelyik percben az ember fe­jére omolhat. A konyha még úgy, ahogyan 411, de a másik szobába is becsorog az eső, málladoznak, omladoznak a falak, Isten sza­bad ege világit be fölöllo. Az asszony nagykendősen, kopottan, so­ványan tördeli a kezét. A keze lilásvörös, foghíjas a szája, alig értem, amint elfogódot- tan motyog, a szemét elönti a könny, nedve­sen fénylik a szemgolyója. Mellette prémsapkás, nagykötényes gazda: Steinemann János, ennek a senkijesincs asz* szonynak menedéke, támasza, — Még 1915-ben kint az orosz harctércp fogságba esett az uram, aztán meghalt, ha­disegélyt is kapok, öt pengőt minden hó­napra -*- mondja Thalwieser Jánosné. — Azt mondja meg lelkem, hogy történ­hetett, hogy a háza ilyen világcsufja? Az asszony reszket, most már az arcára csorognak a könnyek, ahogyan meséli. T- Még 1927-ben történt. Volt egy kis telkem és azt eladtam Sleinemann János­nak. Akkoriban még koronában beszéltek, milliókba, úgy számitollák át pengőre, 569 pengő lett a vételára. A főjegyző urat kér tök meg, csinálja meg a szerződést. Előttem az írás, amely szerint Thalwieser Jánosné 560 pengőért eladja kicsi telkét Steinemann Jánosnak, Gyulaij Sándor fő­jegyző a tanú és Naób Márton, — Amikar megvolt az irás — folytatja Steinemann gazda — a főjegyző ur azt mondta, számoljam át én a pénzt, megtet­tem, akkor azt mondta, no most Thahvie serné, számolja meg maga. Erre ő — mu lat az asszonyra — átvette, leszámolta, ab ban a minutumban Vida Károly jegyző rá­telte a kezét és lefoglalta és azt mondta, no, ez most itt marad adóba. Én rögtön mondtam neki, hogy ez a kis rossz ház és ötszáz kvadrát földje ha van neki, azután nern lehet ennyi az adója, de bizony csak ott fogták az egészet. No és maga nem kereste az igazát? — fordulok az asszonyhoz. Az szegény reszket, folyik a könnye, vál lat von, úgy mondja, nincsen nekem sen kim, kihez fordultam volna, a gyerek még kicsi volt, ügyvédre meg nem volt pénzem. A hét Tbalwieser Nézem az adóivet. Itt Pesthidegkut on furcsa szokás van; mert például 1920-tól 1927- ig egyetlenegy adóivet látok, ebbe be­írták még 1920-ban a lerovás rovatba, hogy 318 koronát fizetett, aztán 1922-ben, hogy 1170 koronát fizetett. 1923-ban, hogy 5170 koronát fizetett, aztán minden évszám, egyéb nélkül egy helyen csekken utalvá­nyozva 400.000 korona, alatta 1927-ben 543 pengő 60 fillér, azaz 6,795.000 korona. .4 tartozás rovatban, hogy mit mtéri fizet, vagy mennyi az adója, a világon semmi! Tehát hol megtudta, hol nem, hogy mikor kell adót fizetni, amelynek a végösszegéről időnként és önhatalmúlag nagyhegyesen ér­tesítették. 1927-ben kapott külön adóivet, 1928- ban, 1929-ben szintén. 1929-től 1936-ig mély csend Az asszony ekkor már szaladgált, kap kodoit fühöz-fához, hiszen ő azért adta el annakidején a kicsi földjét, ami volt, hogy a házát kijavíttathassa. De hiába! A faluban van egy másik Thalwieser Já­nos. Mondták is, hogy valószínűleg annak az adóját kerekíthették az ő nyakába, de egyetlenegy ember nem volt, aki ezt a nyo morullat az igazságához hozzásegíthette volna. Végül az 1936-os adóiven, amelyik már rendesen és pontosan van kiállítva, talál­kozom a részletes kimutatással, amelynek értelmében 4 pengő és 40 fillér volna egy évre a kivetett adói Az adóívre szalag ráragasztva: Thalwie­ser Jánostól tévesen áthozott hátralék 260 pengő 66 fillér Hogy miért igy és hogyan, miért csak ennyi? Ezt senki se tudja. Most végre rájöttek, hogy mégse lehetett igazság ennek a nyomorultnak a nyakába a rozoga háza és kicsike földje után egy évre 560 pengő adót vetni. — Az adóhivatal főnöke azt mondta, hogy öl év alatt elévül mindenféle adókii vetélés — sírja az asszony — kereshetem most már a pénzemet, amit elvettek tőlem sose fogom visszakapni, mi lesz a házam, ból, ki akartak lakoltaini, de hát hova menjek az Isten világába? Egy rökdrúl Bé! bőrt nyúzni! Ahogy lefordul az ember a hídról, a falu főutcáján van a gazdag Thalwieser János­nak a háza. Mályvaszínű szép kőház, istái- lók lónak, tehénnek, látszik, hogy módos gazda udvara. Magas, tiszta, levegős szobák, nagy abla­kok, kellemes meleg, ide nem süvít be hasadékokon az őszi szél. öreg néni ül a széken, mellette dorombol a macska, a nénike arca pirospozsgás, kicsi lányunokája, szép sudár fiatal lány, menye, fia ott vannak körülötle. A gazda értelmes, széltől, naptól barnára sült ember, nagy papirboritékban elihém adja az adóiveit. Megvannak pontosan, időtlen idő óta. Ott is tapasztalhatom, hogy az adót égé szén különös módon vetették ki azelőtt. Nem részletezték évről-évre, az utolsó ro­vatba csak beírták a végeredményt. Azt, amit az egész adá-ad mini sztrádára mondanak, nem írhatom le — mert az nem való papírra. A főjegyző Gyulay Sándor közben képvi­selő lettt Azt a bizonyos Vida Károlyt pe- dig felfüggesztették, fegyelmit kapott — amint mondják — fegyelmi utón mozdítot­ták el állásából. Ki adja vissza a szegény asszony pénzecs^ kéjét? — Valószínű, hogy az én adómat fizettet­ték meg ezzel az asszonnyal — mondja Thalwieser János — de ugyanakkor én is megfizettem. — És mutatja az ö adóivét, amelyen látható, hogy januárban kifizette az egyik Thalwieser ezt az 560 pengő adót és novemberben bevasaltak a másiktól is ugyanannyit. Nincs segítség! —- Van még egy kicsi földem, vagy öt­száz kvadrát, azt most el akartam adni, hogy kijavíttassam a házain! Háromszáz pengőt kapnék érle —> mondja az asszony. — Az uramnak a nevén volt a föld, hát most rájöttek kérem, hogy nem adhatom el, mert az uram nincs hoUtányiludnitva. Hát honnan tudhattam én azt? Hiszen a pénze­met, a hadisegélyt is özvegy Thalwieser Já­nosné nevén kapom. Most kérhetem a holt- tányilvánítását, vagy mit is csináljak, mert addig nem juthatok pénzhez, de csak az Is­ten tudja, hogy ml lesz a télen velem, meg­fagyok, vagy rámszakad a házam. Én nem tudom, hogy azt, aki az alatt as gránittömb alatt fekszik, amig élt, hogyan nevezték. Kovács Jánosnak-e, Nagy Ábrás­nak, vagy Varga Mihálynak. Esetleg Thal­wieser Jánosnak. Azt hiszem, több neve volt. Varga Is, Ko­vács is, sőt Thalwieser i*. Ahány katonája esett el ennek a meggyötört hazának. Az evangélikusok gyámintézetének köz­gyűlése Sopronban Sopronból jelentik: Az evangélikus egyház szereteti p tézméuye, a Magyarhoni Gusztáv Adglf Gyármntézet szombaton este a soproni evangélikus templomban tartotta ezévi köz­gyűlését. Megjeleni a többi között Kapi Béla dr. püspök, Mesterházy Ernő dr. egyház- kerületi felügyelő, felsőházi tag, olt volt a Sopronban időző Stange Károly dr. götiingui egyetemi tanár, Traeger Ernő dr. miniszter- elnökségi miniszteri tanácsos, mint a dunán­túli gyámintézet világi elnöke; a négy egyház­kerületi gyámintézeti egyházi elnök: Sárkány Béla, Dómján Etek dr., Scholtz Ödön és Podhradszky János esperesek, Turóezy Zol­tán győri lelkész, a város képviseletében Sopronyi-Thurner Mihály dr- polgármester és több más ismert személyiség. Közének után Doniján Elek dr. esperes- lelkész Imádkozott, majd Feilitzsch Berthold báró titkos tanácsos, mini az országos gyám- intézet világi elnöke mondott megnyitó- beszedet. Feilitzsch báró mindenekelőtt a nemzet és az egyház haloltaitól búcsúzott, köztük Gömbös Gyulától, aki hitéhez hii evangélikus volt. Ziermann Lajos gyámintézeti egyházi el­nök, kormányfőlanácso.s javaslatai alapján szétosztották az ezévj országos gyűjtés ered­ményét. Szegény gyülekezetek egész sora jutott templomi felszereléshez, bibliához, énekeskönyvhöz a gyűjtött összegből, amely — a németországi Gusztáv Adolf Egylet adó- Hiányával együtt —- meghaladja a húszezer pengőt. Ziermann Lajos ezután előterjesztette a? évi jelentést, amelyben kegyeletes szavakkal áldozott a soproni evangélikusok első gyám- intézeti apostola, a köze! nyolcvan évvel ezelőtt ólt Kolbcnlieyer Mór emlékének. Traeger Ernő dr. kerületi gyámintézeti világi elnök magyar- és németnyelvű előadá­sában arra mutatott rá, hogy a krisztusi sze­retet munkáit nagyobb érdeklődéssel kellene kisérni a társadalomnak és egyebek között az evangélikus egyház karitativ működése csakugyan meg is érdemli a legmesszebbmenő egyéni, közéleti és állami támogatást. Végül Scholtz Ödön espereslelkész imád­kozott, A gyámintézeti közgyűlés előtt gyer­mek-, illetve ifjúsági istentiszteletet tartott Weltter Rezső hegyeshalmi lelkész és Sólyom Jenő dr. budapesti vallástanár. BEULE HOTEL R0V0L OSPEDALETTI LIGURE (OLASZ RIVIÉRA) Előkelő szálloda 88 legmodernebbül bereu dezett, elegáns szobá val, sok fürdőszobás szoba Gyönyörű pál mapark közepén fek­szik a Reale Hotel dóval, Zita királyné őfelsége kedvenc szál­lodája.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék