Magyarság, 1936. október (17. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-25 / 245. szám
8 A Dunamedence és Magyarország sorsközössége Ilyen címmel Ajtay József tollából a Magyar Nemzeti Szövetség kiadásában időszerű tanulmány jelent meg, amely a szőnyegen forgó dunai kérdést történeti, fajnépességi és gazdasági vonatkozásban tömör és világos előadásban tárja elénk és világossá teszi a központi fekvésű Magyarországnak nemzetközi szempontból is nagyfontosságú hivatását a Dunavölgyében, a revízió kérdésének szoros összefüggését a dunavölgyi problémával. Az osztrák-magyar, monarchia, de különösen a csodálatosan egységes Magyarország esztelen feldarabolása nyomán nem állandó és szilárd jellegű államjogi viszonyok jöttek létre a Dunamedencében, hanem megindult a hatalmi küzdelem a szétzüllesztett Dunavölgy birtokáért A kisantantnak Prágából irányított „statusquo“ politikája görcsösen ragaszkodik az ölébe hullott zsákmányhoz és a mostani állapot fenntartásához, anélkül azonban, hogy másfél évtized alatt egyetlen komoly lépést tudott volna tenni a Dunan medence feldúlt politikai és gazdasági összeműködésének helyreállítása felé. Sőt a kisantant maga is, minden erőfeszítés ellenére, csupán laza alakulat maradt, amely csak a Magyarország revíziós követeléseinek ellenzésében ért egyet. Az egységes hatalmi és gazdasági szervezet nélkül maradt Dunavölgyében természetszerűen jelentek meg a nagynémet és nagyszláv hatalmi törekvések, amelyeknek egymással folyó küzdelme épp úgy pusztulással fenyegeti a Dunavölgyét és elsősorban Magyarországot, mint a múltban a törökök és nyugati szövetségeseik százados harca a német hatalmi eszmét akkoriban képviselő Habsburg-birodalommal. Mindezzel szemben Olaszország kezdeményezésére — az utóbbi időben jelentkeznek olyan józan törekvések is, amelyek a békeszerződésekben elkövetett súlyos hibák jóvátétele útján, a szétszaggatott Dunamedence politikai és gazdasági összeműködésének helyreállításával, próbálják a dunavölgyi helyzet szanálását elérni és a megbékült Dunamedence önállóságának biztosításával elhárítani úgy a nagynémet, mint a nagyszláv dunavölgyi hódító törekvések veszedelmét, amelyek az európai egyensúlyt és békét felbontással fenyegetik. A szerző rámutat arra, hogy a történelem, a földrajzi, a gazdasági és fajnépességi viszonyok bizonyságtétele szerint Magyarországé volt mindig a döntő szerep a Dunarzedencsben és a se nem német, se nem szláv, magyar nemzet képviselte és védte mindig a Dunavölgy önállóságát. Ma is csupán Magyarország talpraállításával lehet újra biztosítani a Dunamedence politikai és gazdasági összeműködésének helyreállítását és csak így lehet e nemzetközi szempontból oly fontos terület önállóságát megvédeni akár a nagynémet, akár a nagyszláv terjeszkedési törekvésekkel szemben. De a magyar nemzet sem emelkedhetik ki mai alárendelt és szorongatott helyzetéből, ha csupán önmagára gondol és nem törekszik betölteni a ráháruló dunavölgyi hivatást. Csak egy céltudatos dunavölgyi magyar politika tudja sorompóba állítani az igazi békére vágyó dunavölgyi népek többségének és az érdekelt nyugati nagyhatalmaknak erejét Magyarország helyreállítása érdekében. A magyar történelem megdönthetetlenül bizonyítja, hogy Magyarország függetlensége és boldogulása függvénye a Dunamedence függetlenségének és boldogulásának. A bizonyító adatok bőségével és meggyőző erővel megírt füzet tartalma már előzetesen megjelent francia, angol, olasz és spanyol nyelven is. Ára egy pengő és minden könyvkereskedésben kapható. la assa, “SE ftromferistályok gyár. W A & MM ara Uf áron. uvego»i»*dá«l I Un "Iliuír,,iB,iBz és' Kftssingsr. lak. Kisdiófa«. 1« (Király-Utcánál/ Tel.: Hil-ttó, laser 6. marton ■» msmmm 1836 október 25. Vasárnap Izsáky Margit: A szegény asszony háza... „Egy szegény nő, Isten látja, Nincs a földön egy barátja" Először legendák keltek szárnyra. Aztán a színpadon is találkoztunk vele. Vörösbársony zsöllyékben szmokingos urak, estélyiruhás hölgyek lesték áhitatosan, borzongva, a színpadról hallatszó, gondosan megmért és kicirkalmazott szavakat. A filmhíradóban hetenként látom, hogyan teszi le sírjára koszorúját az olasz követ, a német külügyminiszter, a frontharcosok szövetségének elnöke, az amerikai magyarok egyesülete, az idén érettségizett diákok és külföldi látogatók csoportja. Nem, nem feledkeznek meg róla. Mindenki lerója előtte adóját, elhelyezik a zöld lombot, vagy a párszál virágot a kőlapon, amely fölött örökmécs lobog, zászló leng, kiscserkészek állnak őrt és alatta nyugszik az Ismeretlen Katona. Nem, nem feledkeznek meg róla. A hadiözvegy és a hikalzácia Pesthidegkut. Tisztára súrolt, frissen meszelt lapos kis falu. Itt nincsenek maszatos, utcán ténfergő gyerekek, itt mindenütt rend és tisztaság van, mintha az őszi szél is csak arra való volna, hogy tisztábbra mosdassa a a falucska rcát. A nyílegyenes főutca felső végén, a jobbra-balra katonás rendben felsorakozó kis házak között egyszerre megdöbbenve torpanok meg. Uram Isten, micsoda hajlék! Valamikor ez is olyan lehetett, mint a többi. Formára, építésre egy azokkal, de a teteje/ Micsoda darabokra szakadozott, széjjelment, behuppant máladozó szörnyűség. A közepén kettéroppant a tető és égre ágaskodik, mint az elmerülő hajó orra. És ez alatt a tető alatt éppen olyan fehérre meszelték a ház falait, mint a többi büszke, házakéi, szinte sirnivaló, ahogyan ez a ház is ház akar lenni a többi között. Ebben házban lakik Thalwieser Jánosné hadiözvegy, a bürokrácia és a hivatalos adminisztráció nyomorultja. Kim, kihez fordultam volna, a gyerek még kicsi volt, ügyvédre meg nem volt pénzem. hől ezt is szabad? Benn a házban tiszta falak, omladozó tető, a konyha földjén kukoricahaj, úgy látszik, ezzel tüzelnek. A vizes, nedves falon vakítóra takarított edények, néhány porcellánbögre, ezeknek a füle nyomorúságos, kis vörös selyemszalagokkal feldíszítve. Ez az ujjnyi hitvány kis szalagcsokor Thaidwieser Jánosné minden fényűzése, felesleges luxusa. Az egyik szobából már eltakarítottak mindent ,4 tető gerendázata több helyen megtört, kettőbe roppant, ez a szurdok gerendákkal, lécekkel, deszkadarabokkal van alátámasztva, Istenkísértés csak belépni alája, bármelyik percben az ember fejére omolhat. A konyha még úgy, ahogyan 411, de a másik szobába is becsorog az eső, málladoznak, omladoznak a falak, Isten szabad ege világít be fölötte. Az asszony nagy kendősen, kopottan, soványan tördeli a kezét. A keze lilásvörös, foghíjas a szája, alig értem, amint elfogódottan motyog, a szemét elönti a könny, nedvesen fénylik a szemgolyója. Mellette prémsapkás, nagykötényes gazda: Steinemann János, ennek a senkije sincs aszszonynak menedéke, támasza. — Még 1915-ben kint az orosz harctéren fogságba esett az uram, aztán meghalt, hadisegélyt is kapok, öt pengőt minden hónapra*- mondja Thalwieser Jánosné. — Azt mondja meg lelkem, hogy történhetett, hogy a háza ilyen világcsufja? Az asszony reszket, most már az arcára csorognak a könnyek, ahogyan meséli. T- Még 1927-ben történt. Volt egy kis telkem és azt eladtam Steinemann Jánosnak. Akkoriban még koronában beszéltek, milliókba, úgy számították át pengőre, 569 pengő lett a vételára. A főjegyző urat kérték meg, csinálja meg a szerződést. Előttem az írás, amely szerint Thalwieser Jánosné 560 pengőért eladja kicsi telkét Steinemann Jánosnak, Gyulaii Sándor főjegyző a tanú és Nacb Márton. — Amikor megvolt az írás — folytatja Steinemann gazda — a főjegyző úr azt mondta, számoljam át én a pénzt, megtettem, akkor azt mondta, no most Thahvieserné, számolja meg maga. Erre ő — mulat az asszonyra — átvette, leszámolta, abban a minutumban Vida Károly jegyző rátette a kezét és lefoglalta és azt mondta, no, ez most itt marad adóba. Én rögtön mondtam neki, hogy ez a kis rossz ház és ötszáz kvadrát földje ha van neki, azután nem lehet ennyi az adója, de bizony csak ott fogták az egészet. No és maga nem kereste az igazát? — fordulok az asszonyhoz. Az szegény reszket, folyik a könnye, vállat von, úgy mondja, nincsen nekem sen A hét Thalwieser Nézem az adóivet. Itt Pesthidegkúton furcsa szokás van, mert például 1920-tól 1927- ig egyetlenegy adóivet látok, ebbe beírták még 1920-ban a lerovás rovatba, hogy 318 koronát fizetett, aztán 1922-ben, hogy 1170 koronát fizetett. 1923-ban, hogy 5170 koronát fizetett, aztán minden évszám, egyéb nélkül egy helyen csekken utalványozva 400.000 korona, alatta 1927-ben 543 pengő 60 fillér, azaz 6,795.000 korona. .4 tartozás rovatban, hogy mit miért fizet, vagy mennyi az adója, a világon semmi! Tehát hol megtudta, hol nem, hogy mikor kell adót fizetni, amelynek a végösszegéről időnként és önhatalmúlag nagyhegyesen értesítették. 1927-ben kapott külön adóívet, 1928- ban, 1929-ben szintén. 1929-től 1936-ig mély csend Az asszony ekkor már szaladgált, kapkodott fáhöz-fához, hiszen ő azért adta el annak idején a kicsi földjét, ami volt, hogy a házát kijavíttathassa. De hiába! A faluban van egy másik Thalwieser János. Mondták is, hogy valószínűleg annak az adóját kerekíthették az ő nyakába, de egyetlenegy ember nem volt, aki ezt a nyomorultat az igazságához hozzásegíthette volna. Végül az 1936-os adóíven, amelyik már rendesen és pontosan van kiállítva, találkozom a részletes kimutatással, amelynek értelmében 4 pengő és 40 fillér volna egy évre a kivetett adói Az adóívre szalag ráragasztva: Thalwieser Jánostól tévesen áthozott hátralék 260 pengő 66 fillér Hogy miért így és hogyan, miért csak ennyi? Ezt senki se tudja. Most végre rájöttek, hogy mégse lehetett igazság ennek a nyomorultnak a nyakába a rozoga háza és kicsike földje után egy évre 560 pengő adót vetni. Az adóhivatal főnöke azt mondta, hogy öt év alatt elévül mindenféle adókivetélés — sírja az asszony — kereshetem most már a pénzemet, amit elvettek tőlem sose fogom visszakapni, mi lesz a házamból, ki akartak lakoltatni, de hát hova menjek az Isten világába? Egy rökdrúl Bébert nyúzni! Ahogy lefordul az ember a hídról, a falu főutcáján van a gazdag Thalwieser Jánosnak a háza. Mályvaszínű szép kőház, istállók lónak, tehénnek, látszik, hogy módos gazda udvara. Magas, tiszta, levegős szobák, nagy ablakok, kellemes meleg, ide nem süvít be hasadékokon az őszi szél, öreg néni ül a széken, mellette dorombol a macska, a nénike arca pirospozsgás, kicsi lányunokája, szép sudár fiatal lány, menye, fia ott vannak körülötte. A gazda értelmes, széltől, naptól barnára sült ember, nagy papírborítékban elidém adja az adóiveit. Megvannak pontosan, időtlen idő óta. Ott is tapasztalhatom, hogy az adót egészen különös módon vetették ki azelőtt. Nem részletezték évről-évre, az utolsó rovatba csak beírták a végeredményt. Azt, amit az egész adó-adminisztrádára mondanak, nem írhatom le — mert az nem való papírra. A főjegyző Gyulay Sándor közben képviselő lett. Azt a bizonyos Vida Károlyt pedig felfüggesztették, fegyelmit kapott — amint mondják — fegyelmi uton mozdították el állásából. Ki adja vissza a szegény asszony pénzecskéjét? — Valószínű, hogy az én adómat fizettették meg ezzel az asszonnyal — mondja Thalwieser János — de ugyanakkor én is megfizettem. — És mutatja az ő adóívét, amelyen látható, hogy januárban kifizette az egyik Thalwieser ezt az 560 pengő adót és novemberben bevasaltak a másiktól is ugyanannyit. Nincs segítség! — Van még egy kicsi földem, vagy ötszáz kvadrát, azt most el akartam adni, hogy kijavíttassam a házam! Háromszáz pengőt kapnék érte —– mondja az asszony. — Az uramnak a nevén volt a föld, hát most rájöttek kérem, hogy nem adhatom el, mert az uram nincs hozzányiludnitva. Hát honnan tudhattam én azt? Hiszen a pénzemet, a hadisegélyt is özvegy Thalwieser Jánosné nevén kapom. Most kérhetem a holttányilvánítását, vagy mit is csináljak, mert addig nem juthatok pénzhez, de csak az Isten tudja, hogy mi lesz a télen velem, megfagyok, vagy rámszakad a házam. Én nem tudom, hogy azt, aki az alattas gránittömb alatt fekszik, amíg élt, hogyan nevezték. Kovács Jánosnak-e, Nagy Ábrásnak, vagy Varga Mihálynak. Esetleg Thalwieser Jánosnak. Azt hiszem, több neve volt: Varga is, Kovács is, sőt Thalwieser is. Ahány katonája esett el ennek a meggyötört hazának. Az evangélikusok gyámintézetének közgyűlése Sopronban Sopronból jelentik. Az evangélikus egyház szeretetintézménye, a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyárinntézet szombaton este a soproni evangélikus templomban tartotta ezévi közgyűlését. Megjelent a többi között Kapi Béla dr. püspök, Mesterházy Ernő dr. egyházkerületi felügyelő, felsőházi tag, ott volt a Sopronban időző Stange Károly dr. göttingai egyetemi tanár, Traeger Ernő dr. miniszterelnökségi miniszteri tanácsos, mint a dunántúli gyámintézet világi elnöke; a négy egyházkerületi gyámintézeti egyházi elnök: Sárkány Béla, Domján Elek dr., Scholtz Ödön és Podhradszky János esperesek, Turóczy Zoltán győri lelkész, a város képviseletében Sopronyi-Thurner Mihály dr. polgármester és több más ismert személyiség. Közének után Domján Elek dr. espereslelkész imádkozott, majd Feilitzsch Berthold báró titkos tanácsos, mint az országos gyámintézet világi elnöke mondott megnyitóbeszédet. Feilitzsch báró mindenekelőtt a nemzet és az egyház halottaitól búcsúzott, köztük Gömbös Gyulától, aki hitéhez hű evangélikus volt. Ziermann Lajos gyámintézeti egyházi elnök, kormányfőtanácsos javaslatai alapján szétosztották az ezévi országos gyűjtés eredményét. Szegény gyülekezetek egész sora jutott templomi felszereléshez, bibliához, énekeskönyvhöz a gyűjtött összegből, amely — a németországi Gusztáv Adolf Egylet adó- Hiányával együtt —- meghaladja a húszezer pengőt. Ziermann Lajos ezután előterjesztette az évi jelentést, amelyben kegyeletes szavakkal áldozott a soproni evangélikusok első gyámintézeti apostola, a közel nyolcvan évvel ezelőtt élt Kolbenheyer Mór emlékének. Traeger Ernő dr. kerületi gyámintézeti világi elnök magyar- és németnyelvű előadásában arra mutatott rá, hogy a krisztusi szeretet munkáit nagyobb érdeklődéssel kellene kísérni a társadalomnak és egyebek között az evangélikus egyház karitatív működése csakugyan meg is érdemli a legmesszebbmenő egyéni, közéleti és állami támogatást. Végül Scholtz Ödön espereslelkész imádkozott. A gyámintézeti közgyűlés előtt gyermek-, illetve ifjúsági istentiszteletet tartott Weltter Rezső hegyeshalmi lelkész és Sólyom Jenő dr. budapesti vallástanár. BEULE HOTEL R0V0L OSPEDALETTI LIGURE (OLASZ RIVIÉRA) Előkelő szálloda 88 legmodernebbül berendezett, elegáns szobával, sok fürdőszobás szoba Gyönyörű pálmapark közepén fekszik a Beale Hotel dóval, Zita királyné őfelsége kedvenc szállodája.