Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-03 / 2. szám

K . Az új esztendő teendői — Ilyenkor Újév táján meg szoktuk nagy vonalakban rajzolni az elkövetkező esztendő teendőit Két irányban vannak komoly feladataink és pedig időrendi sor­rendben. Sürgős ez a kérdés két oknál fogva, először, mert az országban megingott bizalmat nemcsak a kormányzat hanem az egész mostani politikai rendszerrel szemben helyreállítani az ígéretek sürgős beváltása nélkül többé nem lehet Az alkotmányjogi reformoknak még a nyári szabadság előtt meg kell valósulni és nem mondanám ezt, ha nem látnám ennek világosan a lehetősé­gét is, mert amikor ezt mondom, nem ne­hézségek támasztása a célom a kormánnyal szemben, hanem megfordítva, mert meg va­gyok győződve, hogy a kormány útjában komoly alkotó minket kérek . Komoly és pozitív alkotó munkát várok a politikai és gazdasági­­ feladatok elvégzése tekintetében. Nem szeretném a várakozásokat sem felcsigázni, sem leszállítani. Arra a kér­désre, milyen taktikát fog a mi pártunk kö­vetni, válaszom a következő: mi ez időszerint az önzetlen ellenzéki politika álláspontján állunk, pontosan ugyanazon az állásponton vagyunk, amit Gömbös Gyulával szemben is megpróbáltunk érvényesíteni, mert a helyes ellenzéki politika is arra törekszik, hogy a maga politikai elveit és gondolatait megvaló­sítsa és gyakorlati valósággá traszformálja az elvi programadást. Mi tehát megpróbáltuk újra azt, amit Gömbös Gyulával sikertelenül próbáltunk meg, teljesen önzetlen ellenzéki politika alapján a kormány arra rávenni, hogy elsősorban alkotmányjogi, azután gazda­sági kérdésekben is a mi elvi felfogásunknak megfelelő tisztességes rendezés következzék be. Ez az, amit tömegeink elvárnak, hogy segítsünk rajtuk, ők nem cirkuszt akarnak látni. A másik oldalon vannak olyan jelen­ségek, amelyek cirkusz rendezésére rendkívül alkalmasak, a népünk elsősorban kenyeret akar.­­ Az az együttműködés, amelyet a jelen­legi kormánnyal folytatunk, jól bevált, nincs okunk panaszkodni, lényegesen javult a helyzet mindenféle vonatkozásban. És ha szóváteszek egy incidenst, csak azért teszem, mert szeretném, ha incidensek nem fordul­nának elő. Itt arra az incidensre utalok. 1937 január 3. vasárnap 1S£gMmsM­ Eckhardt Tibor: »Népi politikát akarunk, alkotmányos eszközökkel!« files támadás Hozma Miklós belügyminiszter ellen A Független Kisgazdapárt Mária Valé­­ria­ utcai központjában szombaton délelőtt tartották meg a szokásos újévi üdvözlést. A párt országgyűlési tagjai, a vidéki szer­vezetek vezetői és számos kültag jelenlété­ben Tildy Zoltán országgyűlési képviselő, alelnök üdvözölte Eckhardt Tibort, a párt vezérét, aki a többi között ezeket mondotta: — A legelső érzés a mi szívünkben: a hála Itten Iránt, éited, egisi jellemedért, egyéniségedért, bátor ér­intetten harcaidért. A méltatlan politikai helyzetben te voltál a hit ét a reménység fundamentuma. Mi mélységesen egyetértünk mindazzal, amit te tettél, magunkévá tettük az a fogalma­zást, hogy mi nem vagyunk fakciózus ellen­zékiek. Az elmúlt esztendő téged igazolt. Áldjon meg az Isten! A megjelentek éljenzéssel fogadták az üdvözlő beszédet, amelyre Eckhardt Tibor hosszasan válaszolt. — Tavaly, amikor éppen nem ünnepi hangulatban, hanem súlyos lidércnyomás alatt nyögve találkoztunk itt, azt mondot­tam — kezdte beszédét Eckhardt Tibor —, hogy ez az esztendő meg fogja hozni a fel­­szabadulást, csak még egy nagy összecsa­pásra van kilátás, de a harc kimenetele immár nem kétséges, mert a magyar nem­zet lelkében élt legnemesebb isztenik el­buktatták a diktatórikus kísérletet, aminek már csak likvidálása van hátra, ami bi­zonnyal be fog következni. Ebben a re­ményünkben sem csalódtunk és ha mégis visszatérek erre az elmúlt, végleg lezárt politikai kísérletre, akkor nem a rekr­zam­­­álás szándékával teszem ezt, hanem az okulás szándékával, mert ha ez a nemzet egy nagy veszélyen nagy baj nélkül át­jutott, akkor legelső kötelességünk, hogy a tanúságot a jövőre nézve levonjuk, ne­hogy hasonló veszélyekkel még egyszer meg kelljen küzdeni. Nagyobb távlatból perspektívából nézve az elmúlt esztendő tanulságait, még sötétnek látom azokat felhőket és minél messzebbről nézem, veszély nagysága világosabban rajzolódik fel a magyar égre. Egy ember életéhez egy nemzet sorsot kitol könnyelműség és kockázatos játék • Mi történt volna ebben a szerencsét­len országban, ha Magyarország kormány­zója hal meg előbb és nem Magyarország miniszterelnökét Ez az egy kérdés meg­mutatja milyen szörnyű veszedelmek, pol­gárháború, anarchia, forradalom és vég­eredményben a megsemmisülés szélére ju­tottunk volna. Az új esztendő küszöbén adjunk hálát az isteni kegyelemnek, hogy­­jó egészségben tartotta meg az ország kor­mányzóját és innen, ebből a pártból azt fohászt küldjük, hogy még hosszú évekig tartsa meg őt ennek a nemzetnek élén, mert az ő személye, nyugodt, magyaros, becsü­letes egyénisége, nem pedig — sajnos — intézményeink kiépítetlensége az, ami nyugodt fejlődést garantálja. Bármilyen magasan álljon is a magyar államfőnek személye, akinek személye jelenti ma ná­lunk Magyarországon a rendet, biztonságot és alkotmányos fejlődést, egy ember mú­landó életéhez egy nemzet sorsát kötni könnyelműség és kockázatos játék. Ezért az a kötelesség, amely valamennyiünkre háramlik, az, hogy legsürgősebben meg­valósítsuk azokat a reformokat, amelyek ennek a nemzetnek alkotmányos életét és szabad fejlődését intézményesen, személyek­től függetlenül, egyszer mindenkorra meg­alapítják, kellő politikai kultúra hiányában, mondjuk magyarán, bedőltek egy divatnak és azok között, akik élősdiek módjára minden poli­tikai iránynak hasonlesői és azt is kihasz­nálni akarták. Darányi kormánya jelenti a hazatérést a magyar politikához . A másik konzekvencia, amit te akarok az elmúlt időkből vonni, az, hogy milyen szerencse, még­pedig nemcsak a nemzetre, hanem azokra is, akik csinálták, hogy az a diktatúrás kísérlet nem sikerült, mert az örvény széléig eljutottunk ugyan, de nem estünk még bele és vissza lehet még fordulni baj nélkül. És vissza is fordultunk baj nél­kül és úgy érzem, hogy ez a párt nemcsak a nagy tömeget és szabadságukat féltő ma­gyar lelkek hálájára érdemes, hanem azok­nak a hálájára is, akik a túlsó oldalon talán jóhiszeműen — a diktatúra szekerét tolták. Milyen konfliktusoknak magvát rej­tené el, ha ez a diktatúrás kísérlet több sikerrel tudta volna politikáját az országra rákényszeríteni? Én a magam részéről — és ez igen lényeges, talán döntő szempont volt számomra — abban a pillanatban, mikor Darányi Kálmán vette át a miniszterelnök­séget, innen, az ellenzék oldaláról a legko­molyabb segítséggel állottam oldalára, mert Darányi kormánya jelenti a visszatérést, helyesebben a hazatérést a magyar alkot­mányos élet útjára. — Harmadik konzekvencia — folytatta Eckhardt —, amit le akarok vonni, az, hogy okulva a tanulságokon, nekünk a magunk politikájában azokkal szemben, akik a múlt­ban tévedtek, se gyűlöletet, se türelmetlensé­get tanúsítani a jövőben nem szabad. A diktatórikus kísérlettel a legalaposabban akkor számolunk le, ha ezt az egész múltat lehetőleg nyomtalanul igyekezünk kitörölni az ország életéből és a magunk életéből egy­aránt Ne engedjünk újabb szakadékot ki­alakulni és ne engedjük, hogy a diktatúra hagyatéka mint állandó bomlasztóanyag itt maradjon, fertőzzön, bomlasszon, ellentéte­ket támasszon. Mi, akik szenvedtünk a kí­sérlet súlya alatt, kell, hogy példát mutas­sunk azokkal szemben, akik elvi alapon, vagy jóhiszeműen szolgálták ezt az elhibá­zott irányt. Ha jó útra akarnak térni, ezt megnehezíteni, vagy pláne lehetetlenné tenni nekünk a legkevésbé sem szabad, mert éle­sen különböztetni kell azok között, akik ta­lán egy külföldön nagy eredményeket elért politikai mozgalom példájától megszédülve. Az élősdieket el kell taposni . A túlsó oldalon a jóhiszeműek között nagyon sokan vannak, akik népi politikát akartak becsületesen és a diktatórikus vo­nalra csak azért álllak rá, mert látták az elmúlt idők tehetetlenségét a reformpoliti­kával szemben és bedőlve a 95. pontba és egyéb pontokba foglalt ígéreteknek, azt hit­ték, ha megvalósul a diktatúra, akkor ez reformpolitika óriási lépésekkel halad előre és valóban megoldja a reformokat. Ezek az emberek most már kiábrándultak a diktatú­rából és ha a népi politikát kívánják szol­gálni, ezt nekik lehetővé kell tenni, de az élősdieket, ismétlem, az élősdieket el kell taposni. Én ezt nem most utólag mondom hanem emlékeztetek arra, hogy amikor parlamentben a legnagyobb harcot vívtuk, akkor is mondottam, hogy nekem nagyon sok olyan barátom ül a túlsó oldalon, akik­hez elvileg nagyon közel állunk, de egy el­hibázott rendszer választ el minket a maga metodológiájával, mondvacsinált egységes erőszakoló, tényleg pedig a nemzet meg­bomlasztását előkészítő politikájával. — Azt a szót, hogy „reform“ nem hasz­nálom, mert elhasznált fogalom. Át kell épí­teni a politikát a népi politika alapjaira és minden erőt a közös munkára össze kell fogni: ez az igazi nemzeti egység. De ezek­ből az elmúlt időkből megtanulhatunk még egyet és ezt minden alkalommal, amíg a helyzetet átformálni nem sikerül, mondani fogom, bármily rosszul essék azoknak, akikre vonatkozik, megismertük ennek a falusi Intelligenciának teljes értéktelenségét. A nyárszatozásos rendszer alkalmatlanná tette a tani Intelligenciáját a vezetésre . Mi hadat üzenünk annak az eddig ér­vényben volt felfogásnak, mintha ennek az Intelligenciának bármiféle elhivatottsága volna arra, hogy a magyar föld józan népét ők vezessék. Ha én ennek a falusi intelli­genciának tragédiáját vizsgálom, azt kell mondani, hogy a nyíltszavazásos rendszer nemzet- és erkölcspusztító kontraszelekciójá­nak ez lett az eredménye, egész társadalmi réteget tett alkalmatlanná a maga politikai szerepének helyes betöltésére, mert, ha vé­giggondoljuk azt az elmúlt húsz esztendőt, ami az országon végigviharzott, Tisza Ist­vánt, Károlyi Mihályt, Kan Bélát, Friedrich Istvánt, majd Bethlen Istvánt, Károlyi Gyulát és Gömbös Gyulát húsz esztendőn át ennek a falusi tisztviselőnek ki kellett szol­gálni, vagyis a legellentétesebb politikai irányzatokat. Aki ilyen bűvészmutatványt végig tudott csinálni, elvesztette politikai ítélőképességét. És ha a magyar intelligen­ciát vissza akarjuk vezetni a maga — álta­lam is szükségesnek tartott — vezető, irá­nyító szerepének betöltésére, akkor elsősor­ban ezt a magyar intelligenciát, a magyar tisztviselőtársadalmat függetleníteni kell száz százalékig azoktól a tűrhetetlen politikai béklyóktól, amelyek politikai rabszolgaságba nyomorították ezt a tisztviselőtársadalmat, jellemtelenségre kényszerítették, szembeállí­tották a gondjaira bízott néppel és állandó latens polgárháborút teremtettek.­­Mi ennek társadalmi rétegnek vezető szerepéből nem kérünk! Igenis van és kell, hogy le­gyen és hála Istennek, van is ebben az or­szágban egy — sajnos — kicsinyszámú szel­lemi elit, amelybe lelket kell lehelni, bátor­ságot inteni, ez a mi feladatunk, ezt az elitet megkeresni a föld alól , és szellemi és erkölcsi erőiket összekapcsolni a magyar nép széles tömegeivel, azzal a magyar falusi lélekkel, amely a megpróbáltatásnak vál­tozó időiben, a politikai orkánokban soha­sem Ingott meg. A magyar falu népe különb­nek bizonyult vezetőinél. Se Károlyi Mihály se Kun Béla nem a falu népéből támadt és nem benne találta a maga támaszát. De tovább megyek. A legutóbbi diktatórikus kísérlet a magyar nép józanságán bukott meg, mert a magyar nép az élharcost maga vezetőjének sohase fogja elismerni, maga vezetőjének csupán azt az embert is­meri el, aki a falu dolgával becsületesen és tisztességgel foglalkozik. Az alkotmányjogi reformok során a magyar falu politikai fel­szabadítását, politikai egyenjogúságát min­den részletében biztosítani kell, nemcsak választójog terén, hanem a vármegyei és községi életben is az autonóm magyar köz­életnek a faluig való kiépítésével, mert ez becsületesen működő igazi autonómia fogja regenerálni ezt a magyar közéletet, amely nélkül bármiféle hóbort vagy erőszak úrrá tud lenni, mert nincs ellenálló erő, az népi erő, amely megvan az országban, leg­feljebb revolucióra lesz képes, de evolúciót nem tud csinálni. Népi politikát alkotmányos eszközökké . Néhány szót akarok még szólni arról az úgynevezett nem haladó, de meddő kon­zervatív politikáról, amelyik hajlandó volt a diktatúrát is támogatni csak azért, hogy mi politikánk népi elgondolásait ezzel el­gáncsolhassa. Mi ezzel a politikával a leg­élesebben állottunk és fogunk szemben­­állani és kompromisszumokra hajlandók nem vagyunk.­­ Amikor én az elmúlt két-három esz­tendő során azt láttam, hogy egyébként igen tiszteletreméltó vezető politikusai az országnak támogatták a diktatúrát, nem azért mintha lelkesedtek volna a dikta­túráért, hanem azért, mert hittek a dikta­túra vezetőjének gyengeségében, megalku­vásában és remélték, hogy Potemkin­ reform­­politikával diszkreditálni fogja az igazi re­formpolitikát, ezzel a konzervatív politiká­val nekünk lelki közösségünk nem volt és nem is lesz. Mi ezektől az uraktól csak egyet kérünk, hagyjanak minket dolgozni, nekik lejárt az idejük, ők bebizonyították, hogy mire képetek, illetve, hogy mennyire képtelenek ennek az országnak vezetésére. Ha meg akarják tudni, hogy mit akarunk, egy rövid mondatban össze lehet foglalni: népi politikát alkotmányos eszközökkel. Mi ezt a politikát az evolúció, a szervet fejlődés törvényei szerint akarjuk megcsinálni, és éppen ezért, ha a mi pártunk feladatairól annak messzebb jövőbe vetített célkitűzé­seiről gondolkozunk, ennek a pártnak leg­főbb kötelessége önmagával és a nemzettel szemben az, hogy azt a bizalmat, amit a falu népe reáruházott, tisztán es hófehéren megőrizze, hogy semmiféle mocsok, semmi­féle gáncs ne érhesse és azzal a bizalommal soha vissza nem éljen, mert nekem meg­győződésem, hogyha ez a párt odajut, ahová az utóbbi éveknek másik reformtörek­vése jutott, ennek a nemzetnek számára már csak a forradalom, a spanyol vagy kínai példa utánzása maradna hátra. jelentkező különböző akadályok meg fog­­nak abban a pillanatban semmisülni, mis helyt ezt a nagy politikai probléma-kom­­plekszumot a kormány sikerrel megold­­hatja.­­ A másik komplekszura a gazdaság­­politika terén vár a kormányra: megszün­tetni azt az immobilizációt, megfagyottságot, mozdulatlanságot, amely kezdve a hitel­problémán, stillhalte félrendszabályokkal elérte azt, hogy mondjuk az éhenhalás nem következett be, de a megélhetéshez kevés, az éhen­haláshoz sok, mobilizálni a gazdasági életet, jövedelemezővé tenni a falu népe mun­káját és ezzel megadni az igazi prosperitás alapját, azután egyrészt megváltoztatni a csökkent jövedelem megoszlásának nagyon egyoldalú alakulását ebben az országban és komolyan, intézményesen gondoskodni első­sorban a Tiszavidék tűrhetetlen munkanélkü­liségének megoldásáról. Vulcania, Saburnia, Roma óriás óceánjáró hajókkal Szicíliába IMmI?, JuntáiBárna, Firense-1 MMadtaal 28.—február 12. Algírba ■«turáni Bon Sanda ál Január 28.—február 12. Szentföld és Egyiptomba Athén, Bejrút, Kont­antinápoly érintését«­ február 10.—március 1. Szentföld és Egyiptomba Páléra», Trnla, Halta, Tripoli«, Kenatantinápoli, Atkai, Dalmácia érintésével február 28.—március 26. Algírba aviátúrával Constantine, át Tonffoartba március 10.—áprilia & FoMJápovátáe át proapaktuITALIA vn_ TMUIv-« I IkLt 1-JOS-M­UH. B. m. alapján ratMeriniáná* Ttromát TikTtBRl 2 SZEM ARTIN DRAGEE • legtöbb embernél már meg­teszi a kötelességét és rend­­behozza emésztését. Székrekedés, bélrenyheség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1 -3 szem ARTIN drageet, reggelre megköny­­nyebbül.

Next