Magyarság, 1937. június (18. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
12 ESSA SARGA F - KASTÉLY Regény : Törökné Kovács írta: Hermin Szeme megvillant, de erőt vett magán. — Érthető. Nagyon is gyorsan jött mindez. Magam is csak ma eszméltem erre a lehetőségre, amikor láttam, milyen meglepő barátsággal viseltetik Gedeon, ön iránt. Ezt a gyönge pontját, természetesen, a legnemesebb értelemben, — ki kell használnunk, ön lesz a két ház közötti összekötő kapocs. Hiszem, hogy ezen a réren végre nyugalom és megértés költözik házunkba. Elvállalja ezt a szép feladatot, ugyebár? — Megengedi, hogy nyíltan feleljek? — Kérem. Mereven ült. Keze görcsösen markolta székének karfáját. Láttam, hogy fellobbanni készülő indulatával küzd. — Meggyőződésem, hogy túlbecsüli egyrészt képességeimet, másrészt Vasváry Gedeonnak irántam tanúsított barátságát. Nem vettem észre többet annál az elemi udvariasságnál, amellyel úriember, idegen, neki sohasem vétő hölgynek tartozik. Erre az ingatag alapra nagyszabású reményeket építeni nem lehet, még ha bennem meg is volna a hajlandóság ... — Ó, ezt csak bizza rám. — De nem is óhajtom a nekem szánt szerepet. Végrehajtása lehetetlen. Mód sincs a keresztülvitelére. Egyetlen fiatal leány sem vállalhatja ... Tímea ideges hirtelenséggel emelte fel kezét. Arcán mérhetetlen gúny és leplezetlen lekicsinylés tükröződött. — Ne folytassa! Vasváry Gedeon nem fog látni magában se fiatalságot, se csinosságot. Efelől nyugodt lehet. A terv keresztülvitelének módját én intézem. Aggályai tehát nem helytállók. Van egyéb ellenvetése? — Igen. Ideérkezésem után, mindjárt első éjszaka ijesztő sikoltás vert fel, mely tegnap megismétlődött. A sötét titokzatosságnak olyan légköre árad a sárga kastélyban és környékén, melyet egészséges idegzetű embernek is nehéz elviselni. Egyik kínos meglepetés a másik után ér. Magyarázatot nem találok és nem is kérhetek. Erről szigorú parancs intézkedik. Nem érzem elég erősnek magamat ilyen körülmények között, a további kitartásra ... Elhallgattam. Megdöbbenve meredtem Tímeára. Az imént még rózsás, szép arc, halott halványan csuklótt le az asztalra fektetett két karjára. Válla remegett, mint aki sír, vagy sírással küzd. Nem tudtam szólni. Mintha a titokzatosság egy árnyalattal mélyebb színt öltene! Mi oka van a kétségbeesésre? Mit takargat, mit titkol, mi sújtja le a megsemmisülésig? — Sajnálom, ha tapintatlan voltam, — dadogtam. — De nem tehettem másként ... Felnézett. Csupa kin volt az arca. — Tudom ... Mindenki más, sokkal előbb, sokkal határozottabb formában tette volna fel a kérdést. Én ... én nem felelhetek .. . most még nem ... Ha úgy érzi, hogy ... hogy nem bírja ... Felugrott. Az ablakhoz lépett. Enynyire izgatottnak még sohasem láttam. Keze, mely most újabb cigarettát vett elő, láthatóan remegett. Tanácstalanul állottam helyemen. Erre a féktelen felindulásra nem szászítottam. Percek múltán fordult csak vissza. — Kérdése jogos volt. Biztosíthatom, mi érezzük a súlyát leginkább annak, hogy nem beszélhetünk. Ártanánk vele magunknak és másnak, olyan lehetőségeknek, amelyekre szükségünk van. Anyám őszintén megmondotta, hogy mindabból, ami titokzatosnak látszik, magára, kedves Emma, nem hárulhat veszedelem ... Nekünk szükségünk van nyelvismeretére, de szükségünk van nyugodt, higgadt egyéniségére is, ami valóságos felüdülés ebben a fojtó környezetben. Nem akarom gyors válaszra kényszeríteni. Remélem, kedvünk szerint fog határozni. Úgy látom, a vizsgálóbíró megérkezett. Jobb, ha felhívás nélkül keressük fel. Az a rettentő eset odaát, teljesen kihoz sodromból... Készen van? — Készen vagyok. — Ebben a feketében? Nincs más ruhája? — Atyámat gyászolom. — Hja, igen! Elfelejtettem. Mehetünk. A tükörhöz lépett. Púderpamacsával végitörölte arcát. Fejét hátravetve hoszszan, bírálón nézte magát. A buzavirágkék bársonyruha pompásan simult karcsú alakjára. Meglepetésemre halkan, szinte kihívóan kacagott. Mennyi ellentétes érzésből, mennyi kiismerhetetlen talányból van ennek a szép, feketehajú leánynak a lelke összetéve! Vájjon ő maga kiismeri-e magát benne?! A vizsgálóbíró, idősebb, komoly, szigorú arcú, tekintélyes úriember, ott ült a torony nagy ebédlőjében, szinte szemben a letakart, még mindig a szőnyegen, előbbi helyzetében fekvő halottal. Sárgaképű nyurga fiatalember percegtette mellette a tollat. Somos csendőr referált éppen. Beléptünkre a bíró felnézett írásaiból. Szemüvege felett hosszú pillantást vetett reánk. Azután felállott, körülményesen, lassú tempóval, ahogyan méltósága diktálta. Elmormolta nevét, majd megkért, hogy vonuljunk át a másik szobába, míg a kihallgatás sora reánk kerül. A háziak közül egyelőre senkit se láttunk. Tímea gondolataiba mélyedten, némán ült egy karosszékben, én az ablaknál néztem a falubeliek kiváncsi tömegét, akiket két csendőr nyomott vissza a kaputól. Utóbb Edvin „urfit“ láttam Terézzel tárgyalni az udvaron, majd ők is eltűntek. Sokáig tartott, míg Somos csendőr értünk jött. Tímeát hívta. Borzongó érzéssel húzódtam meg a dívány sarkában. Bizonnyal ebben a szobában lappangott a gyilkos, áldozatát lesve. Itt kuporgott talán órákon át, tövéről-hegyére átgondolva elkövetendő borzalmas cselekményét. Hogy a tőr nem a jámbor, magatehetetlen öreg embert várta, annyi bizonyos. De micsoda elszánt, micsoda kétségbeesett elvetemültség vezette a gyilkos kezét! Lehetséges, hogy az a bizonyos „terv“ volt az indítóok? De hiszen akkor ... Végigfutott rajtam a hideg. Nem mertem tovább haladni töprengésemben. Reménybeli vagyon, üzleti érdek, elfogult gyűlölködés indíthat-e valakit a legszörnyűbb cselekedetre: embertársa életének kioltására? Irtózva, iszonyodva fordultam jobbra-balra, mintha a néma, élettelen tárgyaktól várnák feleletet. ...korán, beálló este mély árnyakat vont át a szobán. A távolabbi bútorok körvonalai mindinkább elsüllyedtek a homályban. Odakünn szél fütyült, nehéz felhők rohantak, zivatar készülődött. Valahol ablak nyikorgott, pihenéstelen fajdulva, távolabb kalapács zubogott, falán éppen koporsót ácsolva szegény öreg Berti számára ... ( Folytatjnk) A Iffläfkärsärl Könyvsapán június 1, 2. és írás a. IV., Eskü-ut1. szám alatti üzlethelyiségünk előtt minden könyvnapi könyv kapható. Mindhárom napon legelőkelőbb íróink, színésznőink segítenek népszerűsíteni a magyar írók magyar könyveit. MS-SH.RSÄS. 1937 juníus í, tedd ffllMia El FT Németországnak nincs szüksége inflációra Berlinből jelentik: Schwerin-Krosigkh birodalmi pénzügyminiszter Bremenhavenben a kereskedelmi és iparkamara közgyűlésén tartott beszédében hangoztatta, hogy a vezérkancellár szava kezeskedik azért is, hogy a német népnek nem kell egy újabb infláció katasztrófájától tartania. Nincs is semmiféle olyan jel, amely az inflációt szükségessé tenné. A német nemzeti jövedelem — mondotta a pénzügyminiszter — harminchat százalékkal 45 milliárdról 62 milliárdra emelkedett, míg ugyanakkor a bankjegyforgalom 50 milliárdról 6,7 milliárdra növekedett, tehát csak 21 százalékkal gyarapodott. A közadósságok is lényegesen alatta vannak más államok közadósságainak. A pénzügyminiszter hangoztatta, hogy a német nép nem tud és nem is akar lemondani a világ többi országával való gazdasági kapcsolatairól, gazdasági forgalom azonban egyes népek között csak úgy képzelhető el, ha az egymással gazdasági kapcsolatokat fenntartó államok gazdasági élete egészséges alapon nyugszik. — A természet és a történelem, sajnos, mostohán bánt velünk — fejezte be a pénzügyminiszter beszédét , s ez a körülmény arra kényszerít bennünket, hogy hiányzó nyersanyagszükségletünket műszaki úton igyekezzünk pótolni. Ez a négyéves tervnek is a célja, ami azonban nem áll ellentétben az exporttal és a világgazdasággal, hanem legelsősorban azt célozza, hogy megteremtsük az egészséges alapot ahhoz, hogy belekapcsolódhassunk az egészséges világkereskedelmi forgalomba. Magyar—lengyel kereskedelmi tárgyalások Varsóból jelentik: A lengyel kereskedelmi küldöttség június elsején Budapestre utazik, hogy a magyar kormánykörökkel kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat folytasson. A tárgyalások, amelyek főleg az árumennyiségek megállapítása és a kölcsönös fizetések kérdése körül forognak, előreláthatólag két hétig fognak tartani. A tárgyalások második felében Budapestre utaznak a lengyel földmivelésügyi, a pénzügyi és a külügyminisztérium képviselői is. Négyszáz traktort keres Románia Bukarestből jelentik. A megyei mezőgazdasági központok számára vásárlandó traktorok ügyében újabb tárgyalások voltak. A legkedvezőbb ajánlatot az amerikai ipar tette, de azt kérte, hogy az ellenérték teljes összegét dollárban fizesse ki az állam, de a Banca Nationala nem rendelkezik megfelelő mennyiségű dollár devizával. Nehézséget okoz az is, hogy ha a renedelést az amerikai iparnál eszközük, két hónap telik, el, míg a traktorok Romániába megérkeznek. E nehézségek miatt most a román kormány úgy határozott, hogy árlejtés útján szerzi be a mezőgazdaság motorizálásához szükséges négyszáz traktort. Egyelőre száz traktor gyors összeállítását szorgalmazzák és a többi gépeket később vennék át. Az árlejtésen magyar, olasz és orosz gyárak részvételére számítanak. Nem sikerült a romániai telefonok automatizálása Bukarestből jelentik. A román kormány elhatározta, hogy a Morgan-csoporttal kötött telefonszerződést felbontja. A Morgan-csoport ugyanis kötelezettséget vállalt arra, hogy öt év alatt az ország valamennyi telefonközpontját automatizálja és a vezetéket a föld alá viszi. Minthogy a Morgan-csoport enneka kötelezettségének eleget népi tett, a román kormány szerződésszegéseimen akarja a szerződést felbontani. — (A szőrmeáruk drágulása és a magyar szüesipar.) A Magyar Szücsmesterek és Szőrmekereskedők Országos Egyesülete Vagács Mihály elnöklete alatt közgyűlést tartott. Megállapították, hogy súlyosan befolyásolta az üzletév eredményét az a hatalmas drágulási folyamat, amely a külföldi szőrmepiacokon éppen a főszezonban indult el. Ez a drágulás általában 20—40 százalék volt, de egyes cikkekben elérte a 80—100 százalékot is. A drágulás következményeit a magyar szüesipar és kereskedelem nem hárította át teljesen a vásárlóközönségre. Szép sikerrel járt a szakma kollektív újsághirdetési propagandája, melyet az idén is, de sokkal nagyobb mértékben folytatnak. . (A gazdatisztek Darányi Ignác-emlékünnepélye.) A Magyar Gazdatisztek Országos Egyesülete június 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Köztelek nagytermében Darányi Ignácemlékünnepélyt rendez. Az elnöki megnyitót Vay Miklós báró mondja, majd Csikvándy Ernő mond emlékbeszédet. Ugyanekkor rendkívüli közgyűlést is tart az egyesület, amelyre 33 százalékos kedvezményes utazást engedélyezett a kereskedelemügyi miniszter. Igazolványokat az egyesületnél lehet igényelni. (Budapest, V., Arany János utca 5.) — (Megkezdték a cegléd—kecskeméti út burkolását.) Nagykőrösről jelentik: Nagykőrös képviselőtestülete elhatározta, hogy a Cegléd— kecskeméti állami út nagykőrösi átkelési szakaszán a burkolás költségeihez 50.000 pengővel járul hozzá. Az útépítkezést előreláthatólag már a nyáron megkezdik. (A szekszárdi mezőgazdasági iskola sikere.) Szekszárdról jelentik: A szekszárdi mezőgazdasági szakiskola növendékei a kehidai szakiskolában megtartott, négy napig tartó tanulmányi- és munkaversenyben elsők lettek és elnyerték az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara vándordíját, a nagy ezüstserleget.