Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-05 / 202. szám
14 ■ ■ ' frím r* —-----r&m-----— — -— — .------------_ . .... Id37 szeptember 5. vasárnap NOTIZIARIO COLONIAL Ejj FARES. IECEMBER 28. bEBRUABBi • All» grande Ref ristituto Coloniale ^ zando nella villa OlV come é noto. si Inov^ prossimo. vl partecippx«. esponendo fotogrjfte.' raccolti a cura elei J* • paganda-Storico ' ♦ SI porta Talten Bttlvltá uvoltí dal ív nei due period! 21jm 31 ottobre 1935-15 fcU * e,eSan, "«Ül £/ei ’ m°nomtí RAILWAY INSTNpw York, 24. | MacKay-RadlostaHon erhieli delTAmmii r o. Funl B» AFRICA mS"K!Ä:duced réti DVEMBER Uá [nuary 11\M rticu-E® iS omicilioj rtos quej ___ ódicos. I OBSERVER, Africa la not paao game o Wai the Com twelve new c« w .Vatican City 0 tr&rt. • ’folk have fot q<<i*»Ajto lean» after PARIS Mesélnek az órák régi századokról. A párisi világkiállítás egyik legkevésbbé látogatott, elhanyagolt érdekessége volt, egy óragyűjtemény, melyet csak most fedeztek fel a régészek egy eldugott helyiségben és most ezerszámra látogatják. Különösen három régi óra körül szemlélődnek. Egyik Harun Al Rasid órája, melyet annak idején Nagy Károlynak ajándékozott. Természetesen vízóráról van szó .Bronzszínű anyagból készítette mestere s olyan számlapot alkalmazott rá, melyben apró golyó forog a lepergő víz mozgásának megfelelően. Minden óra leforgása után megfelelő kis golyó ütődik egy harangszerkezethez, mely kiveri a megkívánt számot. Minden ütés után az óra elejéből tizenkét művészi lovasalak lép ésős meghajtja magát és megint eltűnik. A strassbourgi híres toronyóra eredeti modelljét is látni a világkiállításon. Ennek az az érdekessége, hogy Strassbourg városatyái a toronyóra elkészítőjét annak idején megvakították, nehogy más városban is hasonló órát tudjon alkotni. A modell fennmaradt és tökéletes szerkezetével a mai órásművészeket is csodálatba ejti. — Itt van XIV. Lajosnak, a Napkirálynak híres órája is, melynek sorsa már politikumot is tartalmaz. Ezen az órán valamikor a király alakja volt látható ülőhelyzetben. Minden óraütéskor megjelentek a többi európai fejdelmek és királyok, hogy meghajoljanak Lajos előtt és visszatérjenek búvóhelyeikre. A legmélyebb meghajlást III. Vilmos angol királynak kellett végeznie a mester jóvoltából. Egyszer azonban az óra rugója eltört, a Napkirályt lesodorta trónjáról és pontosan az angol uralkodó lábai elé vetette. Ezért a tisztán technikai „csinytevésért“ a francia kamarilla elfogatta az óra készítőjét, Burdeau mestert és nyolc esztendőre a Bastillebe záratta. HAMBURG Tüdőbajosok, cementet leheljetek be! Beinther dr. hamburgi orvos ezer tüdőbajoson évek óta végzett kísérletei eredményeképpen, az orvosi világ nagy meglepetésére kézzelfoghatóan kimutatja, hogy a tüdőbaj ellen a legcélszerűbb gyógymód az úgynevezett „cementeljárás“. Kísérleteit a mészégetők között kezdte a híres tudós s rájött, hogy ezek között alig találni tüdőbeteg embert. Ennek oka abban a speciális mészhatásban keresendő, amit a cementporban is megtalálhatunk, melynek belélegzése erősen gyógyító hatással van s a tüdőcsúcsok gyors elmeszesedését eredményezi. Mindez természetesen csak olyan cementre vonatkozik, melyben sok a mésztartalom. Berichter orvos felfedezésének gyakorlati kihasználására némely hamburgi kórház már be is vezette a cementgyógymódot. STOOPING OAK ötvenkétnapos koplalás Stopping Oak amerikai városban 52 napig tartó koplalás után végre megkezdte a táplálkozást Whitlow Jackson, aki vallási tébolyában, „Isten parancsára“ kezdte meg az éhségsztrájkot azért, mert megvádolta önmagát egy, régi lopással és ezt senki sem akarta neki elhinni. A koplalóművész teljesen mozdulatlanul ült egy széken majdnem az egész időn át és mikor meggondolta magát, elsősorban bort kért feleségétől. Whitley ötvenkétnapos koplalása nem világrekord, mert ezt Mac Scheny Terence, Cork város polgármestere tartja 72 nappal. Ennyi ideig nem evett a börtönben, ahová azért zárták, mert az írországi szabadságmozgalmakat vezette. Scheny nem sokáig élvezhette világrekordját, mert koplalásának 73-ik napján meghalt. LONDON Utazzunk az üvöltő Szaharába Ilyelmen jelentek meg az idén az angol Szahara-utazási irodák, reklámlapjai s a közönség értelmetlenül állt velük szemben, mert arról még sohasem hallottak, hogy a Szahara sivatag kiáltani, sőt üvölteni is képes. A reklám Orton híres Afrika-utazó leírása alapján készült s ebből megtudjuk, hogy a Szahara néha valóban üvölt. Ha a homoksivatagban eső van, a vízcseppek a homok alá szivárognak és ha az így keletkezett homokbuborékra súly nehezedik, vagy a szél kipukkasztja, eléggé hangos, sóhajtásszerű zaj keletkezik. Ez a lárma a millió és millió buborék egyetemes szétpattanása következében néha valóságos üvöltéssé erősbödik. Az idei Szahara-utazóknak a sors jóvoltából alkalmuk nyílt az érdekes tünemény megfigyelésére, mert júliustól mostanáig különösen a Hoggar-ban oly hatalami esőzések voltak, amire hatvan év óta alig volt példa. Olaj — az angol világfürdők legnagyobb ellensége Spratt Leslie angol társaságbeli hölggyel az élén meglepő beadvánnyal fordult „Az angol világfürdők szépítő egyesülete“ az angol minisztériumokhoz. A hölgyek társasága kimutatja, hogy az óriási hajóforgalom következtében Keletanglia partjain a tenger három kilométer körzetben állandóan vékony olajréteggel van borítva. A Temzéből óránkint több mint három tonna olaj sodródik a tengerbe. Hozzájárul a szerencsétlenséghez, hogy a szél majdnem állandóan a partok felé fút. A hölgyek arra kérik a hatóságokat, tiltsák meg a teherhajóknak, hogy gépjeik elhasznált olaját, valamint az olajoshordókat a tengervízbe bocsássák. Ezenkívül szűrőgátat kívánnak felállíttatni a Temze torkolatától délre. A gát négy mértföld hosszú, felszínen lebegő parafaháló lenne, mely felfogja az olajat. Hozzájárult az indítványhoz Wight szigetének szépészeti hölgytársasága is, mely szakértőkkel bizonyíttatta be, hogy a sziget világhírű strandját a teljes beolajosodás veszedelme fenyegeti. MONROVIA A világ leggazdagabb rabszolgakereskedője A Tsad-tó környékén még ma is folyik a rabszolgakereskedelem. Ennek kétségtelen bizonyítékát nyújtotta egy Horn János nevű észt tengerész, aki nemrégen érkezett meg Monroviába és azonnal jelentkezett az ottani konzulátuson, hogy megtorlást kérjen egy Wellis nevű ember ellen, aki a Tsad-tó környékén emberekkel kereskedik és számos fehér embert is hatalmában tart. A volt német Kamerun és Togo hozzáférhetetlen, jobbára mocsaras északi végében legritkábban fordul meg fehér ember. Itt ütötte fel tanyáját harminc évvel ezelőtt Wellis elefántvadász, aki később rokonságba keveredett az ottani vodahitben élő törzsek fejedelmeivel és végül az emberkereskedelem legfőbb intézője lett. Horn vallomása szerint legalább tízezer rabszolga cserél gazdát egy év alatt a tó környékén és a legtöbbjüket kelet felé viszik Dél-Szudánba, Kongóba, sőt az abesszin határra is. Horn egy hajótörés után folyami hajózást vállalt és a Gambia folyón fölfelé hajózva került Wellis karmaiba. Volt annyi esze, hogy ellentállás helyett beférkőzött a rabszolgakereskedő kegyeibe, csakhamar jobbkeze lett a szörnyű kegyetlenkedésekben, végül pedig megszökött egy hatalmas összeget, amit gazdája Monrovia egyik bankjában akart elhelyezni. MOSZKVA Visszautasították az orosz sarkkutatók Sztatin kitüntetéseit Köztudomású, hogy az Északi Sarkponton öt orosz tudós él immár hosszú hetek óta. Egy évig akarnak ott maradni. A moszkvai kommunista végrehajtóbizottság az öt tudóst kinevezte a „Szovjetunió hőseinek“ és ezenkívül fejenként ötezer amerikai dollárnak megfelelő pénzjutalomban részesítette őket. Végül a Vörös Csillag érdemrendet is felajánlották részükre. Az öt tudós, név szerint Schmidt Ottó, Alexieff Anatoli, Maxuruk Pál, Golovin Gáspár és Babuskin Mára rádiógramban visszautasítoták az összes kitüntetéseket és lemondásukban megjegyzik, hogy számukra a kitüntetések nem hoznak örömöket, mert a tudományos kutatáson túl semmiféle életigényük nincs. Mint Moszkvából jelentik, a rádiogram nagy feltűnést keltett a szovjetnagyságoknál és természetes, hogy a tudósoknak, hazatérésük után, mindenekelőtt a visszautasításért kell majd felelniük. ALGECIRAS Bálnák a Földközi tengeren A gibraltári szorosban, ahol most életveszélyes a hajózás a spanyol háború miatt, érdekes hajók jelentek meg tucatszámra. Algeciras előtt testes, erős építésű, válogatott legénységgel ellátott hajók állnak hatalmas félkörökben és bálnákra vadásznak. Érthetetlen körülmény folytán ugyanis az idén többízben is bálnákat sikerült találni ezen a tengerrészen, hol emberemlékezet óta csak egy ízben, 1923-ban jelentkeztek ezek az állatok. A bálnavadászhajók többnyire dán és angol tulajdonban vannak, vadászaik pedig már át is élték első háborús kalandjukat, amenynyiben augusztus 13-án hajnalban nemzeti spanyol hadihajók hatoltak soraikba és távozásra szólították fel a vadászokat. Ezek azonban kijelentették, ha kell, harcba ereszkednek, mégis helyükön maradnak. Már-már tettlegességre került a sor és a vadászok már meg is töltötték ágyúikat, amikor kiderült a hadihajók tévedése. Mint a dán nemzeti bálnavadásztársaság jelenti, a gibraltári öbölben néhány hét alatt hét finn bálnát sikerült elejteni, ami annál is nagyobb eredmény, mert ez a bálnafajta már kiveszőben van és egy-egy állatnak hozzávetőleges értéke a tizezer dán korona határán mozog. Sajnos, a háború megakadályozza a tudósokat annak kutatásában, mi az oka annak, hogy a bálnák időnkint éppen a gibraltári szorost keresik fel, holott ez a víz a hőmérsékénél és beszorított voltánál fogva a legkedvezőtlenebb terület a bálnák számára. ORANJE-FÖLD Embergyilkos gyikevő pókok Bump, a délafrikai Natal-múzeum igazgatója a minap tért vissza Oranje-expedíciójából. Néhány ládában ökölnyi pókokat hozott magával. Elmondotta az újságíróknak, hogy az Oranje-föld egyik hegységében, a Gumbdar-ban a pókok miatt ember egyáltalán nem élhet, mert a gyilkos állatok, melyek rendszerint csak gyíkokat fogyasztanak, rendkívül kedvelik az ember vérét. Az utazás folyamán két mérnök áldozatul is esett nekik. A két szerencsétlen ember éjszaka idején a szabadba ment, hogy felmérje a hold állását. Nem tértek vissza többé. Keresésükre indultak és eközben a pókok milliószámra támadták meg a társaságot, amely alig bírt menekülni előlük súlyos sebek árán. Három pókot sikerült hazahozni az Oranje-földről s ezeket most gyíkokkal táplálják. Egy-egy pók félóra alatt végez áldozatával. SCHEDFORD A végzetes huzat Az emberi kultúra és némely állatfajta állandó és örök háborúságban áll egymással. Óriási károkat okoz az amerikai Massachusetts államban az úgynevezett szivacs szövő hernyó, melynek az említett helyen nyomát sem látták 1878-ig, amikor egy végzetes széllökés átokszerűen meghonosította ott és azóta sem lehet kipusztítani. Mint Medfordból jelentik, az idén is milliós károkat okoz a hihetetlenül elszaporodott szivacs szövő hernyó, mely oly tömegekben lepte el a várost és környékét, hogy egyetlen fa alatt sem lehet megállni, mert jégeső módjára hullanak az emberek nyakába a hernyók, melyeknek érintése bőrbajokat is okozhat. 1878-ban egy Trouvelot nevű francia tudós hozott át néhány szivacs-szövő lepketojást tanulmányi célokból Medfordba. A küldemény, mely mindössze öt tojásból állít, a tudós jól szellőztetett szobájának íróasztalán hevert vattába csomagolva. Trouvelot távollétében huzat keletkezett a lakásban és a széllökés a tojásokat az ablakon át a kertbe sodorta. Három nap múlva érkezett meg Trouvelot, de már csak a vattát találta meg. Egy év múlva a kert fái tele voltak már hernyókkal s 1889-ben már annyira elszaporodtak a szivacsszövők, hogy a város határában tökéletesen elpusztították a termést. Százezer dollár befektetéssel irtani kezdték a rovarokat. Vízzel, kőolajjal, füsttel és gázzal kísérleteztek, némi sikerrel ugyan, de sohasem teljes eredménnyel. 1901-ben egész Massachusetts állam zsüzsgött a hernyóktól. S most, ez évben megint oly tömegekben léptek fel a célszerű és állandó pusztítás dacára, hogy külön kórházat kellett állítani Medfordban a mérgezettek és bőrbajosok számára. Trouvelot urat még csak meg sem szabad említeni Medfordban, annyira gyűlölik emlékezetét. Családja most készázezer dollárt ajánlott fel a szivacs szövők elleni harc folytatására. HULL Mi az a Csatornaláz? A tengeri betegség leküzdése érdekében évtizedek óta hasztalan igyekeznek valami hatásos gyógyszert találni. A világ legjobb orvosai és vegyészei tehetetlenek a roppant kellemetlen és kínzó betegség ellen, mely akkor lép fel, mikor az utas alatt megmozdul a hajó. A tengeri betegség ellentétes kórtestvérének, a csatornaláznak a gyógyszerét ellenben végre megtalálták. Ez a betegség akkor is jelentkezik, mikor hosszú tengeri út befejeztével az utas szárazföldre lép, vagy hajója befordul a La Manche csatornába, ahol a vizek néha igen csendesek. Tünetei ugyanazok, mint a tengeri betegségé: heves főfájás, gyomorgörcs, rosszullét. De a csatornabetegség halálos kimenetelű is lehet és eddig úgy gyógyították, hogy a makacs beteget úgynevezett „hintázó hordóba“ helyezték. Ez a szerkezet görcsösrangalózással állandó mozgásban tart egy hordófélét, melyben sem állni, sem ülni nem lehet. A mozgásokat lassan gyengébbé teszik, majd egészen beszüntetik, úgyhogy a felizgatott gyomor hozzászokik ahhoz, hogy kevesebbet mozogjon. Egy huíl-i vegyszergyáros most forgalomba hozta a csatornaláz elleni gyógyszerét, mely nem egyéb nehézolajnál, amit menthollal kever. A gyógyszerből egy-egy adagot félóránként kell bevenni, mégpedig közel negyedfont súlyban. A nehéz folyadék lerögzíti a gyomortartó szalagokat és így hozza egyensúlyba ezt a rakoncátlan emberi szervet, amely sehogysem akar a tengerrel megbarátkozni.