Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-05 / 202. szám
1037 szeptember 5. vasárnap WICNBSIC Évtizedek óta járom a világot, évek óta a Keletet Megszoktam az egzotikus népek furcsaságait és néha már közömbösen megyek el olyan látvány, vagy élmény mellett, mely egy röghöz kötött európai figyelmét feltétlenül megragadná. Tanulmányozom szokásaikat, életmódjukat s bár évezredes különböző fejlődési irány választ el bennünket egymástól, nem riaszt vissza a nehéz feladat, igyekszem hozzáférkőzni lelkivilágukhoz. A kultúra alacsony fokán álló népek között járva, gyakran az a benyomásom, mintha gyermekek között járnék. Érzelmi életük gazdagabb, fantáziájuk színesebb, mint a felnőtteké, kritikájuk, praktikus érzékük azonban majdnem semmi. Véres komolysággal játsszák játékaikat Nekik ez életcél. Ép úgy kiélik benne minden becsvágyukat, miként a kultúrember a maga nehéz életharcában, vagy politikai küzdelmeiben. Azzal, hogy naponta megbotránkoztató szociális igazságtalanságokat kell elviselniük, nem törődnek, de ha egy szent tehenet megsért valaki, kész a forradalom és patakokban folyik a vér. Mintha a német biológus, Heckel által megállapított élettani törvény, hogy tudniillik: „az egyén fejlődése megismétli a faj fejlődést’ a népek fejlődésében fordítva érvényesülne: a népek fejlődése követi az egyén fejlődésének különböző fázisait. Ebből a szempontból India, sőt — Japánt kivéve — egész Kelet még mindig gyermekcipőben topog. Ez a hosszúra szabott gyermekkor megfejthetetlen rejtély, ha tekintetbe vesszük, hogy az összes európai kultúrnépek még történelemelőtti időket éltek akkor, amikor itt, Keleten a kínaiak és indusok már kulturális és históriai mérföldköveket raktak le az utókor számára. Hogy mi volt az oka annak, hogy ez a szépen megindult fejlődés zsákutcába került és az élet legfontosabb törvényét, az örök mozgást megtagadva, holtpontra jutott, nehéz eldönteni. Annyi azonban bizonyos, hogy ha az ember Európából Keletre érkezik, az az érzése, mintha nemcsak térben utazott volna, hanem időben is megtelt volna párszáz évet — visszafelé. Különösen szembetűnő elmaradottságuk az asszonyok helyzetét illetőleg. A nők szabadsága és a férfival való egyenjogúsága Európában is modern vívmány. Az az elzártság és alsóbbrendűség azonban, melyben a keleti hő még ma is él, a legsötétebb középkorban sem volt ismeretes nálunk. A keleti nő ma is csak játékszere, vagy igavonó karma férjének. Emberszámba nem megy. A külvilágtól teljesen elzártan él. A hindu férj „Istert"-e is az asszonynak, akit akkor is imádat illet, ha kegyeit három-négy különböző rangú mellékfeleséggel is kell megosztania. Válás nincs. Ha özvegységre jut és nincs kedve magát férje halotti máglyáján elégettetnie, egész életén át kell gyászolnia férjét. Másodszor férjhez nem mehet. A gyermekházasságok folyományaként Indiában még ma is ezerszámra vannak tíztizenkét éves özvegyek, akik kötelesek egész életüket mély gyászban, minden szórakozásokat, ami a burmai nőket férjeiktől megkülönbözteti. Itt általában az asszonyok roppant ügyesek és törekvők, a férjak lusták, visszamaradtak. Azt hiszem azonban ez inkább következménye, mint oka a szabadságnak. Annyi bizonyos, hogy itt a férfi és nő közötti viszony fordítottja az európainak: a férfi az érzelmi életet élő tagja a társadalomnak, a nő az esze. A burmai asszonyok született kereskedők. Legtöbbnyire ők vezetik az üzletet, tárgyalnak európai vévőikkel és biztos talajt raknak élhetetlen férjeik lába alá, akiknek csak henyélésen, játékon és könnyelműségen jár az eszük. A kereskedést nagy becsben tartják. Az angol tiszteket nem egyszer zavarba hozták, amikor hadsereg szállításnál, vagy egyéb nagy koncepciójú üzletkötésnél is aszszonyokkal kellett tárgyalniok, de állításuk szerint azok ott is megállták a helyüket. Még a gazdagabb és előkelőbb szülők lányainak is van egy-egy bódéjuk, vagy standjuk a bazárban. Ott ülnek egész nap ragyogó színű selyem tamain-jükben fszoknya) - naponta kétszer is váltott, mindig hófedt blúzban. Hosszú fekete hajukat tornyosan felfésülik, teletűzdelik friss virágokkal , remekbe faragott elefántcsontfésükkel. Napsugaras vidám mosollyal ajkukon kínálgatják áruikat: édességet, gyümölcsöt, faragós dobozokat, játékszereket, stb.-t. tól, örömtől megfosztva, leélni.• A férfié az érzelem — az asszonyé az ész Ez a helyzet India legtöbb vidékén. Annál nagyobb meglepetésemre szolgált, amikor a hátsó indiai Burmában áthajózva, etekintetben teljesen változott viszonyokat találtam. Az itteni asszony szabadabban, boldogabban él, mint bárhol a világon. Szabadsága nem új keletű, mint az európai, vagy amerikai nőé. Nem is él annyira vissza azzal, mint azok. Hogy hogyan és mi módon jutottak itt a nők ehhez a szabadsághoz, nem tudtam kikutatni. Mindenesetre keleti népek között teljesen példa nélkül állnak. Sokan abban az ellentétben látják ennek a szabadságnak Udvarlás Burmában Iskolai műveltségük az Írás, olvasás , számolás alapelemein kívül — semmi. Legyen vallásos, csinos, kedves, vidám, jó üzleti érzékkel rendelkező, ez minden, ami Burmában a nőtől elvárnak. E kivánalmaira ki is elégíti a burmai asszony hiánytalanul Egész lényéből árad a gondtalan vidámság Látszik rajta, hogy meg van elégedve a világgal és önmagával. Kacagva fecseg a bazárban szomszédaival és pöfékel időnként egy irgalmatlan nagy szivarból, ami itt évszázadok óta a női kantonhoz tartozik. Az igaz, hogy nincs annyi gondja, baja, mint egy otthoni háziasszonynak. De igénye sincs! Pálmalevelekkel fedett házacskáját bambuszból építi. Ha leég, vagy a földrengés összedönti, pár garasból újjáépítheti. Háztartása eszközeit öt ujján összeszámolhatja és a hákán elviheti. Fiait ingyen tanítják a buddhista kolostorokban, a lányok meg nem kerülnek sokba. Amíg kicsinyek, egy nyakláncon és egy mosolyon kívül úgy sem hordanak semmit. A kis áruhely a bazárban jövedelmez az asszonynak annyit, hogy vehet magának szép selyem tamaint, melyben a pagodaünnepségeken résztvehet, néhány szál virágot, vagy aranyfüstlevelet, melyeket holdtöstén a szent Guatama Buddhának áldozhat, hogy azzal is közelebb jusson a „nirváná“-hoz. Férje jól bánik vele, de ha nem, ha durva és elhanyagolja, az sem baj. Összeszedi, ami az övé és elválik tőle. Sehol a világon válás nem megy oly simán, mint Burmában. A házasság legtöbbnyire a szív ügye. A lány maga választhatja férjét. Szülőknek legfeljebb a tanácsadó szerepe jut. Az ifjúságnak rengeteg alkalma van a megismerkedésre a gyakori pjukon (ünnepségeken), a bazárban, stb. Az udvarlás szolid keretek között történik. A legény járás idején — esti 8 óra — a szerelmes ifjú, vagy barátja, vagy valamely más kísérő társaságában — csakhogy egyedül ne legyen — meglátogatja kiválasztottját. A leány többnyire egyedül fogadja őket, legszebb ruhájába öltözve, virággal a hajában. Bár a szülők egy másik helyiségben vannak, a fiatalok mégsem maradnak felügyelet nélkül. A bambuszház és papírfalak nem titoktartók. Az udvarlás a legszűkreszabottabb keretek között mozog. A szerelmesek kisebb ajándékokat cserélnek ki „betel“-t rágnak, saját költésű, vagy lemásolt szerelmes versekkel igyekeznek egymás szívéhez közelebb jutni. Házasság — válás Ha a fiatalok megegyeztek, úgy a szülők dolga, hogy a házasságot anyagiak tekintetében is nyélbeüssék. Legtöbbször megállapítják az öregek, hogy a vőlegény nagyon fiatal, még nem képes saját fészket rakni, de hogy a szerelmeseket valahogy el ne epessze a vágy, a jószívű burmai szülők mindent megtesznek a házasság létrejöttéért. Vagy a férfi, de még inkább a leány szüleinél laknak addig, míg a fiatalok saját lábukon is meg tudnak állani. A házasság Burmában nem vallási szertartás. A szigorú nőtlenségi fogadalomban élő buddhista papok nem vesznek részt ilyen világi ünnepségeken. A fiatalok tehát az egész esküvői aktust elintézik azzal, hogy a közös étkezésre meghívott vendégsereg előtt kijelentik, hogy ők mától fogva házasok. Ezzel azután meg is kötötték a frigyet minden írás, vagy anyakönyvvezető nélkül oly szorosra, amilyennek egy házasságnak — Burmában — lennie kell. A házaséletben a nőnek és férfinak egyenlő jogai vannak. Elméletileg ugyan a férj a családfő, a háztartás, gyermekek is családi vagyon gondozója, de ezt a hatalmat csak az asszony ellenőrzésével gyakorolhatja. Annál is inkább, mert legtöbbnyire a nő a kenyérkereső a családban. A nő egyenlősége a házasságban kifejezést nyer a magán- és köztulajdon elosztásában is. Magánvagyona felett úgy a férfi, mint a nő külön-külön rendelkezik. Amit azonban házasságkötés után szereztek, az közös vagyon és ahhoz egyik sem nyúlhat hozzá a másik fél beleegyezése nélkül. A burmai törvény egyenlő jogú üzlettársaknak tekinti a házasfeleket. Ezt némileg megmagyarázza az a vallási előírás, hogy a férjeknek időnként lelkigyakorlataik miatt buddhista kolostorokba kell visszavonulniuk és cölibátusban élniük. Ez idő alatt az aszszony teljesen egyedül vezeti az üzletet. A burmai törvény azonban még akkor is egyenlő jogú társnak ismeri el a feleséget, akinek joga van a közös vagyon ellenőrzéséhez, ha az asszony egyáltalában nem is venne részt az üzletvitelben. A buddhista törvény elismeri azt, hogy „errare humanum est“ és így az elválás nagyon könnyű. Ehhez nem is kell egyéb, mint hogy a házastársak megegyezzenek abban, hogy szétválnak. Erre a házasság már fel is bomlott. Ki-ki magához veszi holmiját, a közös vagyont egyenlően felosztják, a férfi viszi a fiukat, az asszony a leánygyermekeket és megy mindenki a maga útjára. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, ha megegyezés hiányában csak az egyik fél akar elválni, anélkül, hogy a másik erre okot adott volna. A válást ez esetben sem lehet megakadályozni, de a válni akaró félnek a közös vagyon reá eső részéről le kell mondania. A csókot nem ismerik A polygamiát a buddhista törvény nem tiltja. Gyakorlatban azonban a burmaiak megvetik. Ha azonban mégis venne magának a férj egy második feleséget, ez még nem ok az elsőtől való elválásra. Elhagyás, hűtlenség a nő részéről valóok. Állandó rossz bánásmód a férj részéről ugyancsak elegendő a házasság felbontására. Ha a férj mennyei babérokra vágyva, kolostorba vonul és benntmarad, úgy a házasság felbomlik. Ha a férfi részeges, játékos, vagy erkölcstelen életet él és annak dacára, hogy a nő megbízottainak felszólítására a javulást háromszor írásban megfogadta, a házasság a férj hibájából bontható fel. Ha a válást valamelyik fél hibájából mondták ki, úgy annak le kell mondania a közös vagyonból reá eső részről a másik javára. A férj elválhatik az asszony hibájából, ha annak nem lesz fiúgyermeke, vagy ha gyógyíthatatlan betegségbe esik, ha rossz magaviseletű, vagy ha nem szereti férjét. A közös vagyon elosztása a válás elkerülhetetlen tényezője. A Dhammadhat — a törvénykönyv — azt mondja: „a férj és feleség, ha külön is élnek, de a vagyont nem osztották fel, egyik sem élhet más férfivel, vagy nővel. Csak miután az elosztást végrehajtották. Ez Manu határozata.“ Az ember azt gondolná, hogy a házasságok .y.-v." -,'yi.tW. A, naptárból látható... hogy mi a nagy szenzációs griffiji Gyönyörű flanelek , ruhára, pongyolára, pizsamára.98 KfDD • 'V- ‘Női pulloverek divatos színek 1 O O és fazonok 1.00 Bármelyik Hagy szenzációi Hajszálvékony egész fint» • Női harisnyák 1.50 P hfcnfíj Őszi divatkelmék, Selymek Flanel pongyolák Bármelyik 2.90 FINTIK SZOMBAT 1 1 1 Kötött női ruhák Hős és férfi divatos Bőrkesztyűk 3.90 Kosztümök és Átmeneti kabátok angol mintás, divatkelmék bál Bármelyike 19.50 iradás mennyiség és Időbeni korlátosás nélkül Maradékok «Inter KÁLVIN TÉR 7 ily könnyű megkötése és felbontása s házasasági kötelék meglazulására vezet. Ám a bura maiak szép, meghitt házaséletet élnek. Ellen a tétben környező szomszédaikkal, az indusokkal, kínaiakkal és mohamedánokkal, akiknél a házasság egyúttal a nő rabszolgaságát is jelenti. A burmaiak egyenlősége az, amely arra készteti a házasfeleket, hogy ne csak szeressék, de becsüljék is egymást. A válások nem gyakoriak. A törvénytelen gyermekek ritkák. Európai ember is, ha hivatala, vagy elfoglaltsága évekig Burbához köti és háza vezetését burmai nőre akarja bízni, csak úgy kap megfelelő asszonyt, ha aláveti magát egy ilyen házassági aktusnak. A legtöbb meg is teszi szívesen, mert ez semmiféle jogi kötelezettséggel nem jár, még burmai jog szempontjából sem. Ha az illető elhagyja az országot, vagy változtatni akar a helyzeten, a burmai törvény szerint szabályosan elválik az asszonytól, a gyermekeket otthagyja anyjuknál, akit párszáz rúpia ajándékkal még boldoggá is tehet. Az asszony pedig igy nincs kitéve benszülött társai megvetésének, mert a házasságkötés által eleget telt a burmai jog és erkölcs követelményeinek. A burmai családi élet meleg, meghitt. A’ burmai asszony nagyon jó anya. Van egy pár kedves bölcső- és gyermekdala a népnek, melyek annyi szeretettel szólnak a gyermekéhez, hogy hozzájuk hasonlót európai irodalomban is csak keveset találtam. Érdekes, hogy a csókot nem ismerik. Szavuk nincs rá megfelelő. Az anya túláradó szeretetében nem ajkaival érinti gyermeke arcát, testét, hanem csak az arcát érinti hozzá és apró szaglásokkal végigszagolgatja. Olyan* féleképen, mint ahogy nálunk egy vizsla is*merkedik a vendéggel. Nyelvükben is a szaglás helyettesíti a csóknak megfelelő kifejezést. Ez azonban nemsak a burmaiaknál van így, hanem a többi Hátsó-Indiát lakó népeknél, a shanoknál, karenoknál, a vad arrakánoknál, sőt a kínaiaknál és japánoknál is. De itt vannak már az amerikai filmek! Váljon az azokban lévő sok cuppogás népszerűvé tudja-e tenni idővel itt a zsébt? Supka Ferenc 17 Olcsó kiadás! Olcsó kiadás ! MÓRA FERENC: Iparosok, császárok, királyok és egyéb céhbeliek Móra Ferenc legkedvesebb kis elbeszélései. Arad 1.50. Kapható a Magyarság könyvosztályában, Budapest, Eskü-ut 6 Vidékre 12 fillér portó