Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-05 / 202. szám

1037 szeptember 5. vasárnap WICN­BSIC Évtizedek óta járom a világot, évek óta a Keletet Megszoktam az egzotikus népek fur­csaságait és néha már közömbösen megyek el olyan látvány, vagy élmény mellett, mely egy röghöz kötött európai figyelmét feltét­lenül megragadná. Tanulmányozom szoká­saikat, életmódjukat s bár évezredes külön­böző fejlődési irány választ el bennünket egymástól, nem riaszt vissza a nehéz fel­adat, igyekszem hozzáférkőzni lelkiviláguk­hoz. A kultúra alacsony fokán álló népek között járva, gyakran az a benyomásom, mintha gyermekek között járnék. Érzelmi életük gazdagabb, fantáziájuk színesebb, mint a felnőtteké, kritikájuk, praktikus ér­zékük azonban majdnem semmi. Véres ko­molysággal játsszák játékaikat Nekik ez életcél. Ép úgy kiélik benne minden becs­vágyukat, miként a kultúrember a maga nehéz életharcában, vagy politikai küzdel­meiben. Azzal, h­ogy naponta megbotránkoz­tató szociális igazságtalanságokat kell elvi­selniük, nem törődnek, de ha egy szent te­henet megsért valaki, kész a forradalom és patakokban folyik a vér. Mintha a német biológus, Heckel által megállapított élettani törvény, hogy tudniillik: „az egyén fejlődése megismétli a faj fejlődést’­ a népek fejlődé­sében fordítva érvényesülne: a népek fej­lődése követi az egyén fejlődésének külön­böző fázisait. Ebből a szempontból India, sőt — Japánt kivéve — egész Kelet még mindig gyermekcipőben topog. Ez a hosszúra szabott gyermekkor megfejthetetlen rejtély, ha tekintetbe vesszük, hogy az összes euró­pai kultúrnépek még történelemelőtti időket éltek akkor, amikor itt, Keleten a kínaiak és indusok már kulturális és históriai mérföld­köveket raktak le az utókor számára. Hogy mi volt az oka annak, hogy ez a szépen megindult fejlődés zsákutcába került és az élet legfontosabb törvényét, az örök mozgást megtagadva, holtpontra jutott, ne­héz eldönteni. Annyi azonban bizonyos, hogy ha az ember Európából Keletre érke­zik, az az érzése, mintha nemcsak térben utazott volna, hanem időben is megtelt volna párszáz évet — visszafelé. Különösen szembetűnő elmaradottságuk az asszonyok helyzetét illetőleg. A nők sza­badsága és a férfival való egyenjogúsága Európában is modern vívmány. Az az elzárt­ság és alsóbbrendűség azonban, melyben a keleti hő még ma is él, a legsötétebb kö­zépkorban sem volt ismeretes nálunk. A keleti nő ma is csak játékszere, vagy iga­vonó karma férjének. Emberszámba nem megy. A külvilágtól teljesen elzártan él. A hindu férj „Istert"-e is az asszonynak, akit akkor is imádat illet, ha kegyeit három-négy különböző rangú mellékfeleséggel is kell megosztania. Válás nincs. Ha özvegységre jut és nincs kedve magát férje halotti mág­lyáján elégettetnie, egész életén át kell gyá­szolnia férjét. Másodszor férjhez nem me­het. A gyermekházasságok folyományaként Indiában még ma is ezerszámra vannak tíz­­tizenkét éves özvegyek, akik kötelesek egész életüket mély gyászban, minden szórakozás­okat, ami a burmai nőket férjeiktől megkü­lönbözteti. Itt általában az asszonyok rop­pant ügyesek és törekvők, a férjak lusták, visszamaradtak. Azt hiszem azonban ez in­kább következménye, mint oka a szabad­ságnak. Annyi bizonyos, hogy itt a férfi és nő közötti viszony fordítottja az európai­nak: a férfi az érzelmi életet élő tagja a tár­sadalomnak, a nő az esze. A burmai asszonyok született kereskedők. Legtöbbnyire ők vezetik az üzletet, tárgyal­nak európai vévőikkel és biztos talajt rak­nak élhetetlen férjeik lába alá, akiknek csak henyélésen, játékon és könnyelműségen jár az eszük. A kereskedést nagy becsben tart­ják. Az angol tiszteket nem egyszer zavarba hozták, amikor hadser­eg szállításnál, vagy egyéb nagy koncepciójú üzletkötésnél is asz­­szonyokkal kellett tárgyalniok, de állításuk szerint azok ott is megállták a helyüket. Még a gazdagabb és előkelőbb szülők lá­nyainak is van egy-egy bódéjuk, vagy stand­juk a bazárban. Ott ülnek egész nap ragyog­ó színű selyem tamain-jükben fszoknya) -­­ naponta kétszer is váltott, mindig hófedt­­ blúzban. Hosszú fekete hajukat tornyosa­n felfésülik, teletűzdelik friss virágokkal­­ , remekbe faragott elefántcsontfésükkel. Nap­sugaras vidám mosollyal ajkukon kínálgat­ják áruikat: édességet, gyümölcsöt, faragós dobozokat, játékszereket, stb.-t. tól, örömtől megfosztva, leélni.• A férfié az érzelem — az asszonyé az ész Ez a helyzet India legtöbb vidékén. Annál nagyobb meglepetésemre szolgált, amikor a hátsó indiai Burmában áthajózva, etekintetben teljesen változott viszonyokat találtam. Az itteni asszony szabadabban, boldogabban él, mint bárhol a világon. Szabadsága nem új keletű, mint az európai, vagy amerikai nőé. Nem is él annyira vissza azzal, mint azok. Hogy hogyan és mi módon jutottak itt a nők ehhez a szabadsághoz, nem tudtam kiku­tatni. Mindenesetre keleti népek között tel­jesen példa nélkül állnak. Sokan abban az ellentétben látják ennek a szabadságnak Udvarlás Burmában Iskolai műveltségük az Írás, olvasás , számolás alapelemein kívül — semmi. Le­gyen vallásos, csinos, kedves, vidám, jó üz­leti érzékkel rendelkező, ez minden, ami Burmában a nőtől elvárnak. E kivánalmaira ki is elégíti a burmai asszony hiánytalanul Egész lényéből árad a gondtalan vidámság Látszik rajta, hogy meg van elégedve a vi­lággal és önmagával. Kacagva fecseg a ba­zárban szomszédaival és pöfékel időnként egy irgalmatlan nagy szivarból, ami itt évszáza­dok óta a női kan­tonhoz tartozik. Az igaz, hogy nincs annyi gondja, baja, mint egy otthoni háziasszonynak. De igénye sincs! Pálmalevelekkel fedett házacskáját bambusz­ból építi. Ha leég, vagy a földrengés össze­­dönti, pár garasból újjáépítheti. Háztartása eszközeit öt ujján összeszámolhatja és a há­­kán elviheti. Fiait ingyen tanítják a budd­hista kolostorokban, a lányok meg nem ke­rülnek sokba. Amíg kicsinyek, egy nyaklán­con és egy mosolyon kívül úgy sem horda­nak semmit. A kis áruhely a bazárban jöve­delmez az asszonynak annyit, hogy vehet magának szép selyem tamaint, melyben a pagodaünnepségeken résztvehet, néhány szál virágot, vagy aranyfüstlevelet, melyeket holdtöstén a szent Guatama Buddhának ál­dozhat, hogy azzal is közelebb jusson a „nirváná“-hoz. Férje jól bánik vele, de ha nem, ha durva és elhanyagolja, az sem baj. Összeszedi, ami az övé és elválik tőle. Sehol a világon válás nem megy oly simán, mint Burmában. A házasság legtöbbnyire a szív ügye. A lány maga választhatja férjét. Szülőknek legfeljebb a tanácsadó szerepe jut. Az ifjú­ságnak rengeteg alkalma van a megismer­kedésre a gyakori pju­kon (ünnepségeken), a bazárban, stb. Az udvarlás szolid keretek között történik. A legény járás idején — esti 8 óra — a sze­relmes ifjú, vagy barátja, vagy valamely más kísérő társaságában — csakhogy egye­dül ne legyen — meglátogatja kiválasztott­ját. A leány többnyire egyedül fogadja őket, legszebb ruhájába öltözve, virággal a hajá­ban. Bár a szülők egy másik helyiségben vannak, a fiatalok még­sem maradnak fel­ügyelet nélkül. A bambuszház és papírfalak nem titoktartók. Az udvarlás a legszűkreszabottabb kere­tek között mozog. A szerelmesek kisebb ajándékokat cserélnek ki „betel“-t rágnak, saját költésű, vagy lemásolt szerelmes ver­sekkel igyekeznek egymás szívéhez közelebb jutni. Házasság — válás Ha a fiatalok megegyeztek, úgy a szülők dolga, hogy a házasságot anyagiak tekinte­tében is nyélbeüssék. Legtöbbször megálla­pítják az öregek, hogy a vőlegény nagyon­­ fiatal, még nem képes saját fészket rakni, de hogy a szerelmeseket valahogy el ne epessze a vágy, a jószívű burmai szülők mindent megtesznek a házasság létrejöttéért. Vagy a férfi, de még inkább a leány szüleinél lak­nak addig, míg a fiatalok saját lábukon is meg tudnak állani. A házasság Burmában nem vallási szer­tartás. A szigorú nőtlenségi fogadalomban élő buddhista papok nem vesznek részt ilyen világi ünnepségeken. A fiatalok tehát az egész esküvői aktust elintézik azzal, hogy a közös étkezésre meghívott vendégsereg előtt kijelentik, hogy ők mától fogva házasok. Ezzel azután meg is kötötték a frigyet min­den írás, vagy anyakönyvvezető nélkül oly szorosra, amilyennek egy házasságnak — Burmában — lennie kell. A házaséletben a nőnek és férfinak egyenlő jogai vannak. Elméletileg ugyan a férj a családfő, a háztartás, gyermekek is családi vagyon gondozója, de ezt a hatalmat csak az asszony ellenőrzésével gyakorolhatja. Annál is inkább, mert legtöbbnyire a nő a kenyérkereső a családban. A nő egyenlősége a házasságban kifejezést nyer a magán- és köztulajdon elosztásában is. Magánvagyona felett úgy a férfi, mint a nő külön-kü­lön rendelkezik. Amit azonban házasságkötés után szereztek, az közös va­gyon és ahhoz egyik sem nyúlhat hozzá a másik fél beleegyezése nélkül. A burmai törvény egyenlő jogú üzlettár­saknak tekinti a házasfeleket. Ezt némileg megmagyarázza az a vallási előírás, hogy a férjeknek időnként lelkigyakorlataik miatt buddhista kolostorokba kell visszavonulniuk és cölibátusban élniük. Ez idő alatt az asz­­szony teljesen egyedül vezeti az üzletet. A burmai törvény azonban még akkor is egyenlő jogú társnak ismeri el a feleséget, akinek joga van a közös vagyon ellenőrzé­séhez, ha az asszony egyáltalában nem is venne részt az üzletvitelben. A buddhista törvény elismeri azt, hogy „errare humanum est“ és így az elválás nagyon könnyű. Ehhez nem is kell egyéb, mint hogy a házastársak megegyezzenek abban, hogy szétválnak. Erre a házasság már fel is bomlott. Ki-ki magához veszi holmi­ját, a közös vagyont egyenlően felosztják, a férfi viszi a fiukat, az asszony a leánygyer­mekeket és megy mindenki a maga útjára. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, ha meg­egyezés hiányában csak az egyik fél akar el­válni, anélkül, hogy a másik erre okot adott volna. A válást ez esetben sem lehet megaka­dályozni, de a válni akaró félnek a közös va­gyon reá eső részéről le kell mondania. A csókot nem ismerik A polygamiát a buddhista törvény nem tiltja. Gyakorlatban azonban a burmaiak megvetik. Ha azonban mégis venne magá­nak a férj egy második feleséget, ez még nem ok az elsőtől való elválásra. Elhagyás, hűt­lenség a nő részéről valóok. Állandó rossz bánásmód a férj részéről ugyancsak elegendő a házasság felbontására. Ha a férj mennyei babérokra vágyva, kolostorba vonul és bennt­­marad, úgy a házasság felbomlik. Ha a férfi részeges, játékos, vagy erkölcstelen életet él és annak dacára, hogy a nő megbízottainak felszólítására a javulást háromszor írásban megfogadta, a házasság a férj hibájából bont­ható fel. Ha a válást valamelyik fél hibájából mond­ták ki, úgy annak le kell mondania a közös vagyonból reá eső részről a másik javára. A férj elválhatik az asszony hibájából, ha annak nem lesz fiúgyermeke, vagy ha gyó­gyíthatatlan betegségbe esik, ha rossz maga­­viseletű, vagy ha nem szereti férjét. A közös vagyon elosztása a válás elkerül­hetetlen tényezője. A Dhammadhat — a tör­vénykönyv — azt mondja: „a férj és feleség, ha külön is élnek, de a vagyont nem osztot­ták fel, egyik sem élhet más férfivel, vagy nővel. Csak miután az elosztást végrehajtot­ták. Ez Manu határozata.“ Az ember azt gondolná, hogy a házasságok .y.-v." -,'yi.tW­. A, naptárból látható... hogy mi a nagy szenzációs griffiji Gyönyörű flanelek , ruhára, pongyolára, pizsamára­­.98 KfDD • 'V- ‘Női pulloverek divatos színek 1 O O és fazonok 1.00 Bármelyik Hagy szenzációi Hajszálvékony egész fint» • Női harisnyák 1.50 P hfcnfíj Őszi divatkelmék, Selymek Flanel pongyolák Bármelyik­ 2.90 FINTIK SZOMBAT 1 1 1 Kötött női ruhák Hős és férfi divatos Bőrkesztyűk 3.90 Kosztümök és Átmeneti kabátok angol mintás, divatkelmék bál Bármelyike 19.50 iradás mennyiség és Időbeni korlátosás nélkül Maradékok «Inte­r KÁLVIN TÉR 7 ily könnyű megkötése és felbontása s házasa­sági kötelék meglazulására vezet. Ám a bura maiak szép, meghitt házaséletet élnek. Ellen a tétben környező szomszédaikkal, az indusok­­kal, kínaiakkal és mohamedánokkal, akiknél a házasság egyúttal a nő rabszolgaságát is jelenti. A burmaiak egyenlősége az, amely arra készteti a házasfeleket, hogy ne csak szeressék, de becsüljék is egymást. A válások nem gyakoriak. A törvénytelen gyermekek ritkák. Európai ember is, ha hivatala, vagy elfog­­­­laltsága évekig Burbához köti és háza veze­­tését burmai nőre akarja bízni, csak úgy kap megfelelő asszonyt, ha aláveti magát egy ilyen házassági aktusnak. A legtöbb meg is teszi szívesen, mert ez semmiféle jogi kötele­­zettséggel nem jár, még burmai jog szem­­pontjából sem. Ha az illető elhagyja az or­­szágot, vagy változtatni akar a helyzeten, a burmai törvény szerint szabályosan elválik az asszonytól, a gyermekeket otthagyja any­­juknál, akit párszáz rúpia ajándékkal még boldoggá is tehet. Az asszony pedig igy nincs kitéve benszülött társai megvetésének, mert a házasságkötés által eleget telt a burmai jog és erkölcs követelményeinek. A burmai családi élet meleg, meghitt. A’ burmai asszony nagyon jó anya. Van egy pár kedves bölcső- és gyermekdala a népnek, melyek annyi szeretettel szólnak a gyermeké­hez, hogy hozzájuk hasonlót európai iroda­­lomban is csak keveset találtam. Érdekes, hogy a csókot nem ismerik. Sza­vuk nincs rá megfelelő. Az anya túláradó szeretetében nem ajkaival érinti gyermeke arcát, testét, hanem csak az arcát érinti hozzá és apró szaglásokkal végigszagolgatja. Olyan* féleképen, mint ahogy nálunk egy vizsla is*­merkedik a vendéggel. Nyelvükben is a szag­­lás helyettesíti a csóknak megfelelő kifejezést. Ez azonban nem­sak a burmaiaknál van így, hanem a többi Hátsó-Indiát lakó népek­nél, a shanoknál, karenoknál, a vad arraká­­noknál, sőt a kínaiaknál és japánoknál is. De itt vannak már az amerik­ai filmek! Váljon az azokban lévő sok cuppogás népszerűvé tudja-e tenni idővel itt a zséb­­t? Supka Ferenc 17 Olcsó kiadás! Olcsó kiadás ! MÓRA FERENC: Iparosok, császárok, királyok és egyéb céhbeliek Móra Ferenc legkedvesebb kis elbeszélései. Ara­d 1.50. Kapható a Magyarság könyvosztályában, Budapest, Eskü-ut 6 Vidékre 12 fillér portó

Next