Magyarság, 1937. október (18. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-30 / 247. szám

1937 október 30, szombat HBLOIfAlISJLC mány és az ellenzék között csak az a kü­lönbség, hogy más és más eszközökkel akar­ják elérni ugyanazt a célt. A népszövetség megkapta az új kínai jegy­zéket. A jegyzék felsorolja a japánok októ­ber 13-dika óta végrehajtott légitámadásait, amelyek kínai városok és a polgári lakosság ellen irányultak, valamint halászbárkák löve­­tését. A cseh parlement pénteki megnyitóülésén a szudétanémet ellenzék nyilatkozatot ter­jesztett be, amelyben élesen tiltakozik a teplitz-schönaui incidens ellen és megálla­pítja, hogy a teplitz-schönaui államrendőrség a szudétanémet párt képviselőinek tettleges bántalmazásával nemcsak ezeket a német képviselőket sértette meg, hanem a cseh képviselőházat is. A deklaráció felolvasása után a szudétanémet képviselők elhagyták az üléstermet. Czerny belügyminiszter rögtön válaszolt a deklarációra és kijelentette, hogy annak beterjesztését nem tartja ildomosnak, mert nem lehet a teplitz-schönaui rendőri közegeket a Ház színe előtt megvádolni mindaddig, amíg a megindult vizsgálat nem tisztázza a tényállást. Berlinben a titkos állami rendőrség a biro­dalmi elnök államvédelmi rendelete alapján betiltotta a ministeri egyházmegyében mű­ködő ifjúsági szervezeteket. Pernter osztrák közoktatásügyi miniszter pénteken délben repülőgépen Prágába érke­zett, hogy a cseh közoktatásügyi miniszter meghívására részt vegyen a Don Juan ünnepi díszelőadásán. Schmidt Guido dr. osztrák külügyi állam­titkár Hoffinger Miksa meghatalmazott mi­niszter társaságában varsói és krakói útjáról visszaérkezett Bécsbe. Pénteken egész Törökországban nagy ün­nepélyességgel ülték meg a török köztársaság megalapításának 14-ik évfordulóját. Az Anka­rában rendezett katonai ünnepségen részt vett Tatarescu román miniszterelnök, Irán kül­ügyminisztere, valamint a balkán-szövetség­hez tartozó valamennyi állam vezérkari főnöke is. Kemál Atatürk köztársasági elnök két óra hosszat tartó kihallgatáson fogadta Tatarescu román miniszterelnököt. A bukaresti Curentul közli, hogy meg­valósítás előtt áll az a rendelkezés, amely a frontharcosszövetség tagjait és azokat, akik­nek hadikitüntetéseik vannak, földdel látják el a határzónában, hogy így a határok men­tét nacionalizálni lehessen. Ebben az előny­ben csak „etnikai románok“ részesülhet­nek. Románokat telepítenek két szatmármegyei magyar birtokra Bukarestből jelentik: Az állam élt a tör­vényben biztosított elővételi jogával és tele­pítési célokra megvásárolta a Szatmár­­megyei Halmi és Botitz nevű birtokokat. A megvásárolt két birtok átment a telepítési hivatal birtokába, amely román elemeket fog a birtokra telepíteni. nát kaptál, cimbora, mondta az állomástiszt a vitézi újságot. — Szép már, hogy Domby vitézt a bécsi pofák is észrevették — vágta rá Gyurka. De más valamit is hozzátett, ami nem való papirosra. Nem is ment Gyurka a Stripához, „el­járást“ csinált az esetből az ezredes. Rán­­gatták-faggatták, míg aztán megállapították, hogy Gyurka beszámíthatatlan. „Zártinté­zeti kezelésre“ utalták. Már negyedik-ötö­dik napja megugrott s el is jutott a Stripá­hoz. Verekedett, ameddig lehetett. •­ Ezelőtt vagy hat esztendővel katonakeke­­cses, hátizsákos valakit láttam már messzi­ről, a Tiszabecs felé kanyargó országúton. Hamar beértem s ráismertem Domby Gyur­kára. — Hova talpalsz, öreg cimbora? — Ide az első faluba. — Én még tovább megyek, ülj fel, elbír az autó. — Nem ülök vigécsuvarra. Magyar em­ber vagy lóháton jár, vagy a maga lábán. • Nem volt a falu messze. Leszálltam s gyalogosan mentem Gyurkával. — Mit csinálsz erre, öreg harcos? — in­dítottam az úti beszélgetést. — Hát tudod, látogatom a régi katonái­mat. Van egy kis nyugdijam fiáncoktól s a cimboráktól is csurran cseppen egy kis támogatás. Elmegyek sorjába a régi vité­zeimhez. Szegény kapás-kaszás ez vala­mennyi. Veszek a konyhájukra egy kis hus­­neműt, viszek egy pár liter jólelkű italt s velük együtt elebédelek, elpoharazok. Most Gecse Pistához megyek ide Istvándiba. Sze­gény dohányosember, de nálam sarzsi volt s az lesz az Úristen előtt is. Telkes gazda lesz a mennyországban. Beértünk a faluba s betelepedtünk még egy kis barátkozásra a „Hangyába“. — Te öreg, az elébb valami cimborás támogatásról beszéltél. Én is hozzájárulnék, ha vissza nem utasítanád. — Mi az, hogy visszautasítom? Gombol­­kozz nyugodtan, fiacskám, kell a Domby Gyurka vitézeinek. Akkor még jóra-gonoszra pénzem volt s egy tízest adtam Gyurkának. Mindjárt oda is szólt a Hangya emberének: — Küldessen át atyámfia egy kiló leves­­húsért, meg két kiló fehér­ pecsenyéért, te­gyen mellé öt liter bort s szállíttassa Gecse Pista szakaszvezető úrhoz. Üzenjen, hogy Domby Gyurka főhadnagy úr köldi, s ott is lesz nála ebéden. — Na, de én máris megyek, öregem — kezdtem a bucsúzkodást. — Még valamit mondok, fiacskám. Be­nézhetnél odafenn a minisztériumba. Kér­tem háromszáz vállfegyvert, öt géppuskát, meg ezer kézigránátot. Küldjék nyugodtan, garantálom, hogy érvényesen el tudom a dolgokat kezdeni. A régi gárdámmal negy­vennyolc óra alatt bevonulok Munkácsra. Mondja meg, hogy mindez holtbiztos. Még egyet és fontosat. Rumot is küldjenek. So­kat. Megígértem, hogy eljárok. Elbúcsúztunk. Mentem utamra, Gyurka pedig Gecse Pistához, utána a többiekhez, akiknek nagy keserveikért nem hasitódott száz köblös Etelközben s talán csak egy sírgödör nyílik a Nyírség akácfái alatt, meg a kemény, tuzpark­ agyagban. ••Ünnepli a nemzet Szent-Györgyi Albertet, a Nobel-di£as tudóst Szegedről jelentik­ A város középületein péntek hajnal óta nemzetiszínű lobogók ünneplik az orvosi Nobel-díj most már vég­érvényesen világhírűvé lett tudós jutalmazott­­ját, Szent-Györgyi Albert professzort. Szeged társadalma, az egyetem vezetői és diákjai már éjszaka eljuttatták hódolatukat a leg­nagyobb kitüntetés emlékére Szent-Györgyi Alberthez. Éjfél után nagy diákcsoport jelent meg a professzor lakása előtt és szerenáddal köszöntötte az első magyar Nobel-díjas orvost. Egymásután érkeztek az üdvözlő táviratok is, nemcsak a hazai meleg köszön­tések, hanem szinte a világ minden részéből. Skandináviai, német és angol üdvözlések mellett amerikai távirat is érkezett. Pénteken folytatódtak az ünneplések. A Nobel-díjas tudós, reggel rendes munka­idejében jelent meg a Ferenc József Tudo­mányegyetem orvosvegytani intézetében, ahol először az egyetem tanácsa jelent meg Szent- Györgyi professzornál. Gélei József rektor előzőleg rendkívüli ülésre hívta össze az egyetemi tanácsot. Az ülésen a rektor mél­tatta a tudós professzor érdemeit, azoknak nemzetközi jelentőségét és főként azt, hogy mit jelent a Nobel-díjas kitüntetés Szeged városára és az egész magyar nemzetre? Szólt annak a pillanatnak jelentőségéről is, amikor a szegedi egyetem orvostudományi kara Szent-Györgyi professzort meghívta a szegedi egyetemre. — Szent-Györgyi professzornak Szegedre költözése és itt a szegedi papriká­val való közelebbi megismerkedése — mon­dotta a rektor —, közvetlen kulcsa volt az ő nagy sikereinek. Igaz ugyan, hogy a C-vita­­mint ő már Amerikában előállította, azon­ban ott a mellékveséből olyan kevés anyag­hoz jutott és olyan mérhetetlen összegbe ke­rült az első termék, hogy ezzel a ma már előttünk fekvő sikert alig érhette volna el. Neki Szegedre kellett kerülnie, a szegedi paprikával, mint a C-vitamin legközvetle­nebb forrásával kellett megismerkednie, hogy aztán őt az egész életén mindig kisérő nagy­szerű ötletessége egy istenáldotta pillanatban, egy megszentelt estebéd alkalmával arra a gondolatra ébressze, vájjon nincs-e a mi édes paprikánkban is C-vitamin. így itt sikerült aztán az ő Amerikából hozott módszerével kellő C-vitamint előállítania ahhoz, hogy a tudományra nézve olyan nagyjelentőségű ku­tatások robbanásszerűen megindulhattak, amelyek új utakat és eszméket érleltek meg a legkülönbözőbb vegyi és élettani kutatási irányzatokban. Szent-Györgyi professzor ugyanis Nobel-díjas kitüntetését többért kapta, mint amennyit a C-vitamin jelent, mert a hivatalos jelentés azt mondja, hogy a Nobel-díj bizottság „a szervezetben folyó égési folyamatokra vonatkozó összes vizsgá­latait, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumorsavkatalízisre“ tekintebe vette, amikor a díjat osztatlanul neki ítélte oda. A rekor felszólalását valamennyi kar részé­ről meleg megemlékezés és csatlakozás kö­vette. A tanácsülésen szóba került, hogy Szent- Györgyi-emlékérmet veretnek és a professzort a szegedi egyetem díszdoktorává avatják, előzőleg pedig nagy dísz­ünnepséget rendez­nek, amelynek részleteiről az egyetem tanácsa a két illetékes kar, az orvostudományi és a matematikai és természettudományi kar ülése után határoz. Az ülés után tisztelgett az egyetemi tanács Szent-Györgyi professzornál, majd később Imecs György dr. főispán és Pálfy József polgármester is, Buócz Béla főkapitány­helyettes kíséretében. Ünnepi szünnap az egyetemen Gélei József egyetemi rektor a Ferenc József-tudományegyetem örömnapjának nyil­vánította a stockholmi Karolina-intézet dön­tésének napját és szünetet rendelt el az egyetemen. Az intézetre is kitűzték a nem­zeti zászlót, az ifjúság pedig a Dóm­ téren levő laboratórium elé vonult, hogy ünne­pelje a kiváló tudóst. Szent-Györgyi Albert a laboratórium erkélyéről köszönte meg az ifjúság üdvözlését. Az ünneplés idején érke­zett meg az egyetemre a Nobel-díjas pro­fesszor felesége az öröm ragyogásával ar­cán. A szerencsekivonatokra, amelyekkel szinte megrohanták a boldog feleséget, meg­hatottal, csak annyit tudott mondani, hogy az örömnek ezekben a soha vissza nem térő óráiban, sajnos, nincs otthon Nelli leányuk, aki a cambridgei egyetemen tanult­­ bio­kémiát. Éjszaka telefonon értesítették leányukat az örömhírről. Szeged ünnepe Imecs György főispán és Pálfy polgár­­mester látogatása után. Pálfy József polgár­­mester a város közönsége nevében küldött Szent-Györgyi professzorhoz meleghangú le­velet, amelyben azt írja, hogy felbecsülhe­tetlen tudományos működését elismerve és méltányolva a tudósok válogatottjainak ki­járó kitüntetés érte őt és ez büszkévé teszi az egész magyar nemzetet, büszkévé teszi Szeged városát és rátartóvá­­teszi a város" dé­­delgetett kincsét, az egyetemét. Méltóságo­dat a kitörő örömmel ünneplő Szeged kö­zönsége nevében — igy fejeződik be a pol­gármesteri levél —, magyar büszkeséggel köszöntöm és azt kívánom, hogy további gazdag eredményeket és elismerést vívjon ki az ország tudományos működésének, hogy méltóságod nehéz útján még sok ma­gyar elérje, a mi csonka hazánk kiérdemelje az egész világ megbecsülését és bizalmát. Imecs György főispán rövidesen rendkí­vüli közgyűlésre hívja össze a város tör­vényhatóságát, amelyen Szent-Györgyi ér­demeinek méltatása után javaslatot terjeszt elő a professzornak Szeged város díszpol­gárává való megválasztására. A miniszterelnök üdvözlő távirata A kormány nevében még csütörtök éj­szaka Hóman Bálint kultuszminiszter küldte el elsők között üdvözletét. Pénteken meg­érkezett Darányi Kálmán miniszterelnök következő távirata is: — Az 1937. évi orvosi Nobel-díjjal történt kitüntetéséhez fogadja méltóságod legőszin­tébb szerencsekivánataimat. E kitüntetés a magya­r névnek az egész világon dicsőséget szerzett s ránk nézve annál nagyobb jelentő­ségű, mert nemcsak méltóságodnak az em­beriség érdekében évek óta csendben folyta­tott eredményes tudományos kutatómunkás­ságának méltó elismerését jelenti, hanem egyben a magyar tudomány megbecsülését is. Segítse a Mindenható méltóságodat to­vábbra is nagyjelentőségű orvosi kutató mun­kájában. A főváros hódolata Karafiáth Jenő főpolgármester Imecs Györgynek, mint Szeged törvényhatósága el­nökének küldött üdvözlőtáviratot és ebben üdvözölte Szeged törvényhatóságát Szent- Györgyi Albert diadalmas kitüntetése alkal­mából és külön üdvözölet a tudós professzort a következő távirattal: — Budapest székesfőváros törvényható­sági bizottsága és a magam nevében is nagy büszkeséggel köszöntelek téged, Budapest szülöttjét, mint a Nobel-díj idei nyertesét. Öröm tölti el a székesfőváros minden lako­sának lelkét. A te fáradhatatlan energiájú tudományos munkásságod történelmünk mostani legnehezebb időszakában mindnyá­junkat megerősít a világ ítélőszéke előtt in­dokoltan helytálló faji öntudatunkban. Szendy Károly polgármester a következő következő táviratot kü­ldte: •­ A Nobel-díjjal való kitüntetése büszke 3 di wircfiFffiio del C­ormi, diOrfly CD h/ACrU/lul/AaV offio OAKtU&tt­­xdfv, O&40, OnlfyArizA etd. / örömmel tölti el az egész nemzetet. A kül­földi tudományos fórum előtt elismert mun­­kássával bebizonyította, hogy a magyarság az elsők között áll a népek szellemi verse­nyében. A világraszóló siker alkalmából a magam és a székesfőváros nevében legmele­gebb jókívánataimat küldöm. A főhercegek, a honvédelmi miniszter és a társadalom kiválóságainak szerencse­­kivánatai Röder Vilmos honvédelmi miniszter a kö­vetkező táviratban üdvözölte a kitüntetett tudóst: — őszinte örömmel értesültem, hogy a magyar népnek dicsőséget hozó tudományos működésed elnyerte az első magyar Nobel­­díjat. Tudományos munkásságodat régóta figyelemmel kísérem, mint a Természettudo­mányi Társulat tagja. Boldogsággal tölt el, hogy szép eredményeidet a tudományos világ ilyen nagy elismerésben részesítette. To­vábbi nagy sikert és szerencsét kíván meleg üdvözlettel Röder Vilmos. József főherceg és Albrecht főherceg szin­tén meleghangú táviratban gratulált a kitün­tetéshez. Szerencsekívánatait kifejezte még Teleki Pál gróf, volt miniszterelnök, a Jó­zsef Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, Ripka Ferenc volt főpol­gármester, mint a Rotary Klub kerületi fő­kormányzója, Koós Zoltán, mint a Rotary Klub kerületi elnöke, Hegedűs Lóránd volt miniszter, Ravasz László református püspök és még sokan a közélet kiválóságai sorából. Sok táviratot küldtek Szent-Györgyi pro­fesszornak külföldi munkatársai és tisztelői is. Szerencsekívánataikat fejezték ki a buda­pesti és vidéki társegyetemek tanárai. Nem talált olasz önkénte­seket Mallorca­ szigetén a Havas-iroda tudósítója Palma di Mallorcából jelentik. A spanyol polgárháború kitörése óta első ízben enged­ték meg két újságírónak: D'Hospitalnak, az Havas-iroda tudósítójának és Cardozának, a Daily Mail munkatársának, hogy megláto­gassák Mallorca szigetét. Az //mms-iroda tudósítója a kétnapos látogatással kapcso­latban kijelentette, hogy bejárta Mallorca szigetét, de mindenütt csak spanyol kato­nákat látott. A sziget három kikötőjében három angol, egy francia és egy olasz hadi­hajó horgonyzott. A pollenzai vízirepülő­­kikötő tiszti étkezőjében négy külföldi volt, köztük Ben el Vehdi Mulaj Mohamed szá­zados, a spanyol-marokkói kalifa öccse. Mallorcán a körül­mények ellenére is néhány száz turista tartózkodik, ezek közt azonban több az angol, mint az olasz. Franco kitüntette a Spanyolországban elesett olasz önkéntesek hozzátartozóit Salamancából jelentik. Fraco tábornok táviratban közölte Mussolini miniszter­­elnökkel, hogy a nemzeti kormány a haza­­fiúi vitézségi érmet adományozta a Spanyol­­országiban elesett olasz önkéntesek hozzá­tartozóinak.

Next