Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-09 / 80. szám
g oldásokhoz kellnyúlniok. A miniszterelnök rátért ezután a politikai helyzetre. Emlékeztetett azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a nemzeti egység kormányának megalakítása érdekében kifejtett. Nem az ő hibájából történt, hogy ez a fáradozás nem sikerült. A képviselőház megszavazta a kormány javaslatát. A szenátus súlyos nehézségeket idéz fel, ha szembehelyezkedik a képviselőházzal. Mit akar a szenátus? A mostani többség (a népfront) megdöntésért? A munkásosztály tudatára ébredt jogainak, önöknek nincs is joguk dönteni e politikai kérdésben. Ez a jog kizárólag az általános választójog alapján egybegyűlt képviselőházat illeti meg. (Nagy mozgás.) Blum azzal fejezte be beszédét, hogy éppen, mert a szenátusnak nincs joga kormányt buktatni s ezért nem veti fel a bizalmi kérdést. A francia parlamentáris élet történetében szinte példátlan jelenet játszódott le ekkor, mert a szenátus elnöke, csaknem rendreutasítás formájában figyelmeztette Blum miniszterelnököt, hogy a szenátusnak a francia alkotmány értelmében igenis joga van, hogy teljes függetlenséggel és lelkiismeretire hallgatva hozza meg döntését és a miniszterelnök dolga az, hogy ennek a döntésnek következményeit levonja. A szenátus hosszasan és zajosan megtapsolta elnökét. A szenátus vita nélkül leszavazta a javaslatot Blum után Caillaux, a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke emlékeztetett arra, hogy a szenátus buktatta meg Briand, Tardieu és Eaval kormányait is. A javaslatokban kifogásolta, hogy pénzhigítást rejt magában, „totalitásos szellemet választ és parasztellenes szellem nyilvánul meg benne. Ezután az elnök szavazásra tette fel a kérdést, áttér-e a szenátus a szakaszonkénti vitára? A szenátus 223 szavazattal 19 ellenében kimondotta, hogy részletes vitára át nem tér, hanem teljes egészében elveti a kormány pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslatát. A szenátusban a szavazás eredménye kihirdetése után a karzati közönség soraiból néhányan hevesen tüntettek Caillaux ellen. Az incidens élénk felháborodást keltett a szenátorok körében. Blum ezután összehivatta a minisztertanácsot, ezt megelőzően részt vett a szocialista törvényhozók értekezletén s akkor határozták el, hogy az összkormány beadja lemondását. Rövid minisztertanács után a kormány tagjai átmentek Lebrun elnökhöz. A kormány lemondása A kormány tagjai negyedóra hosszat maradtak az elnöknél. Amikor az Elysée-palotát elhagyták, Blum a következőket mondta a nyilatkozatot kérő újságíróknak: — A nyilatkozattétel nem tartozik a folyó ügyek vezetéséhez. Az újságírók ezekből a szavakból állapították meg, hogy Blum és kormánya lemondott és — a szokásos kifejezés szerint — megbízatást nyert a folyó ügyek vitelére. Lebrun pénteken este 9 órakor Jeanneneyvel, a szenátus, fél 10 órakor pedig Herriot-val, a képviselőház elnökével folytatott megbeszélést. 10 órára kérette az Elysée-palotába Daladiert, akinek felajánlotta az új kormány megalakításával való megbízatást. Leon Blum mostani, második kormányát alig négy héttel ezelőtt alakította meg. Chautemps bukása után március 10-én nyert megbízást a kormányalakításra és március 13-án állította össze kormányát a népfront többségéből s április 8-án este mondott le. Daladier terve ahatos direktóriumomat A szocialista párt elnöki tanácsa a kormány lemondása után rendkívüli ülésre ült össze, hogy megvitassa a helyzetet és eldöntse: részt vegyen-e a szocialista párt a megalakítandó új kormányban. Ekkor már semmi kétség nem állott fenn arra vonatkozóan, hogy Lebrun elnök a legsürgősebben a lemondott kormány hadügyminiszterét, Daladiert bízza meg az új kormány megalakításával és hogy ez az új kormány elsősorban a radikális pótra fog támaszkodni. Daladier este 11 órakor hagyta el az Elysée-palotát és a következőket jelentette ki: — A köztársaság elnöke megtisztelt azzal, hogy megbízott az új kormány megalakításával. Elfogadtam ezt a megbízatást. Tekintettel a nemzetközi politikai fejlődésre és a belpolitikai és pénzügyi nehézségekre is, azt gondolom, hogy az új kormányt legkésőbb vasárnap délelőttig meg kell alakítani. Ezt-akarom és remélem, hogy.. felhívásomat minden francia erő összefogására meghallgatják, egyedül a köztársaság és a haza érdekében. Pannika Irta: Szondy Margit Először a férfi ébredt föl. Arra a hangra ébredt, amit sohasem felejt el, aki egyszer hallotta. Arra a hangra, hogy a gyermek álmában kacagott. Aztán meg is szólalt, azt gügyögte halkan: — Abrosz ... abrosz ... Akkor már az anyja is fölébredt. Mihály meghallotta a motozásból, hogy az asszony ébren van, hát megkérdezte: — Micsoda abroszról álmodik? — Tegnap kapta a babájának való abroszt meg asztalkendőket. — Tőlük kapta? „Tőlük“ az én lennék, mert hiszen tőlem szokott mindenfélét kapni a Pannika. — Tőlük ... Szép kis abrosz. Úgy szőhették babaabrosznak, mintája is van. Szép damack abrosz. — Damack — mondta Mihály és azután csend lett. Sokára, már reggel felé, fölkelt Mihály és kiment a kamrába. Ott aztán keservesen rázta a zokogás. Hogy mástól kap a Panni abroszt, nem ő szövi neki. Mert Mihály afféle szövőmunkás volt tulajdonképpen, a háború előtt, szövőmester, valahol Franciaországban, úgy hiszem, talán Rouenben. Mikor kitört a háború, sok kaland árán megszökött az internálás elől és bevonult katonának. A harctéren egészen az őrmesterségig fölvitte. A leszereléssel véget ért Mihályék úri módja és Mihály munka után nézett. Csak iratai nem voltak, bizonyítványokat hiába kért Franciaországból. Még válasz se jött a levelekre. Szegény, sehogy se tudott visszakerülni a foglalkozásához. Pedig szerelmese volt a szövésnek. És bolyongott szerte az országban. Járta a szövőgyárakat. Pannika minduntalan azt jelentette: —■ Apám elment szövőmunkát keresni, így persze igen szűkösen éltek. Juli özvegy édesanyjánál húzódtak meg és inkább Juli, a felesége tartotta a családot. Másnap délelőtt náluk jártam. Volt a Juli anyjának egy pár négyszögölnyi földecskéje, szőlőcskéje, barázdásszomszéd velünk, azt már évek óta béreltem tőlük, hogy segíthessek rajtuk. Két annyit fizettem érte, mint amennyit termett. Mihály tudta is, hogy inkább kedvezést kap, mint haszonbért. Nem szeretett a dologról beszélni. Akkor is, hogy a bért elvittem az öregasszonynak, Mihály be se jött a szobába, csak az udvaron kalapált, mintha valami sürgős dolga lenne. Mikor végre előkerült, akkor mi már túlestünk a pénzügyeken. Juli a csomagot bontogatta, amiben ruhafélét vittem Pannika részére. Mihály meg gondosan kisimogatta az újságpapírokat, jó lesz az olvasnivalónak, aztán elkísért az utca sarkáig. Reggel aztán, mikor Juli fölébredt, nyoma sem volt már Mihálynak. Azazhogy nyoma mégis volt. Mert egy levelet hagyott az asztalon. A levélben ez állott: —Szeretett Kedves Párom. Az újságba olvastam, hogy a Törökök nagy szövőgyárakat építettek és most megkezdik a munkát és most én elmegyek Nagytörökországba mert itt már nem tudok megélni. Tisztel, Csókol Szerető Párod. Juli kibetűzte a levelet. Aztán leborult az asztalra, úgy siratta az urát. ★ Mihály pedig ballagott Pest felé az országúton. Déltájban megállt Mihály. Keresett egy nagyobb lombú fát, leült alája az árok partjára. Kiszedte a tarisznyából az ennivalót. Vágott egy karéj kenyeret és kisodorgatta a szalonnát a papírból, amibe Juli csavargatta. A papírban meg fölismerte azt a levelet, amiben Panni megköszönte nekem az abroszt. Mert Panni ugyan mindennap megfordult nálunk, de olyan nagy dolognak tartotta a babaabroszt, hogy az élőszót nem találta hozzá méltóan ünnepélyesnek. Ezt a papírt kapta föl Juli este az asztalról csomagolás közben. Az eleje le volt tépve, igy hát Mihály ezt olvasta róla: — ... szépen az abroszt meg a kiskendőket. Édes Apám is megígérte, hogy sző nekem ilyent, ezért szerettem volna már régen ilyent, de nem kap Szövömunkát más munka meg nem jó és az sokára lesz, amikor Szövömunka lesz és féltem, hogy addig megnövök és akár már nem tudok az abrosznak örülni. Kezeit Csókolja Nagy Anna III. oszt. tanuló. Mihály elolvasta a levelet. Aztán kisimogatta és újra elolvasta. Gondolkozott. Csak gondolkozott és nézte erősen a kukoricatáblát. Nagy kavicsok hevertek mellette. Fölmarkolt néhányat és elgondolkozva kezdte a kukorica közé dobálni. Amint zörrent a kavics a kukoricában, fiatal nyúl ugrott elő a tövek közül és az útnak iramodott. Az utón éppen hatalmas teherautó robogott. A nyúl elébeugrott. A vezető félrerántotta a kocsit, szerencsésen kikerülte a nyulat, de a hátsó kereke lecsúszott az árok peremére. Az egész kocsi oldalt billent és a sok láda meg csomag odaborult a száraz gyepre, alig pár lépésnyire Mihálytól. Ketten ugrottak ki a kocsiból, most ismerte meg Mihály. A fiatal Barta úr volt, a füszernagykereskedő fia meg a soffőr. De most nem a soffőr vezette az autót, hanem az ur. — No, ezt megérte az a nyúl — vakarta füle tövét a soffőr —, ezt a bajt a Barta ur jószívűsége hozta ránk. Barta ur meg nevetett: — Ne mérgelődjön, nincsen semmi baj, nem tört el semmi, gyújtson rá, Jani. Tudja, mennyire szeretem az állatokat. Nem vagyok képes elgázolni... Hiába, meglátszik rajtam, hogy természetrajztanárnak készültem. Higgye el, jobban szeretnék tanár lenni. A soffőr nem osztotta ezt a nézetet: — Már pedig jobb dolog jómódban élni, azt nekem ne tessék mondani, hogy a Barta úr üzlete nem ér föl a tanársággal — dohogta és közös erővel kezdték leszedni az autóról a terhet, hogy visszatolhassák az útra. Mihály is letette a kabátot és nekigyür-' között segíteni, hiszen ő okozta a bajt azokkal a kavicsokkal. Mikor az autó újra ott állott fölpakolva, Mihály el akart köszönni, de Barta úr nem engedte: — Csak nem dolgoztattuk ingyen, jöjjön csak velünk. Majd apám ad egy pár pengőt, nálam nincs most, minden pénzemen árut vásároltam Pesten. Mihály hát fölkapaszkodott és elindult vele az autó vissza, a reggel elhagyott otthon felé. Amikor megérkeztek és elmesélték a dolgot, az öreg Barta nevetett is, haragudott is. Mihálynak pár pengőt adott. Mikor pedig menni készült, azt mondta: — Maga a Nagy Mihály, ugye? A Pincesorról, aki őrmester volt. Van most munkája? Nézze, nem vállalkozna, hogy a raktárban dolgozna? Mihály vállalta. — Hát akkor holnap reggel álljon munkába — búcsúzott az öreg Barta. Mihály indult hazafelé. Elhaladt a Weisz rőfös üzlete előtt. Megállt. Mosolygott. Pannikának kellene valamit venni. Abrosz már van. Vett két fejre való kendőt, Panninak tarkát, Julinak pirosbabosat. Ahogy hazaért, Pannit találta a konyhában. — Nézd, mit hoztam neked — mondta és kereste Julit —, hol van anyád? — Egész nap sírt, most fölment a padlásra kukoricáért — mondta Panni és tapsolt örömében. Mihály rohant a padlásra, ő tudta, hogy ott nincs kukorica, oda nem mehetett a Juli kukoricáért. Még jókor érkezett. Még csak térdelt és imádkozott.★ Egy jutott eszembe ez az egész dolog, hogy tegnap fölkeresett a Mihály, hogy nem adnám-e el azt a kis szőlőnket, ami az övékével szomszédos. Mert Mihály most már raktáros, és bár még mindig elszomorodik, ha szépen szőtt abroszt lát, azért szépen gyarapodik vagyonban és években egyaránt. 1938 április 9. szombat easmne Londoni politikai és tőzsdei körökben pénteken délután az a hír terjedt el, hogy az új francia miniszterelnök, Daladier, a nemzeti egység kormányának létrehozásáig a tekintélyelv alapján akar kormányozni. Daladier állítólag mindössze hat miniszterből álló tekintélykormányt akar alakítani, amely a parlament kikapcsolásával kormányozna jövő év januárjáig. Daladier — írja az Evening Standard párisi tudósítója — meg fogja kérni kormánynyilatkozatában a parlamentet, adjon neki kilenc hónapra szóló korlátlan felhatalmazást, hogy ezalatt a kilenc hónap alatt rendbehozhassa Franciaország politikai, gazdasági és pénzügyi életét. A hatos direktórium — így nevezné magát az új Daladierkormány — a következő személyekből állana: Daladier miniszterelnök, Pétain tábornagy nemzetvédelmi miniszter, Mandel belügyminiszter, Paul Greynaud pénzügyminiszter, Blum igazságügyminiszter és Paul Boncour külügyminiszter. Tekintettel arra, hogy Daladier ezt a tervet csak a szocialista párt közreműködésével tudja végrehajtani, minden Blum állásfoglalásától függ. Blum egyelőre még nem járult hozzá a hatos direktórium megalakításához. Halifax: Baráti viszonyt akarunk létesíteni az összes országokkal, akár diktatúrák, akár demokráciák! Halifax lord angol külügyminiszter pénteken beszédet mondott Bristolban és élesen támadta a baloldali parlamenti ellenzéknek a kormány külpolitikájával szemben tanúsított magatartását. A munkáspárt parlamenti csoportja állandóan összetéveszti a külpolitikát a belpolitikával. A továbbiakban azt mondotta a külügyminiszter, hogy reménye szerint az ország nemsokára újra élvezni fogja elődjének, Edennek kiváló képességeit, megfelelő fontos politikai állásban. Hangoztatta, minden törekvésének arra kell irányulnia, hogy megerősítse a béke ügyét. " Minden politikánk fő célja a tisztességes béke. A miniszter azonban nem lehet jós, nem tudhatja előre, mi fog történni, csak azt teheti, hogy politikáját a tények és a józan ész szilárd alapjára építi fel. — A népszövetség ma még az az egyetemes testület — jelentette ki Halifax —, amelynek alapítói tervezték. Ha Németország ellen új rendszerű egyetemes biztonságra szerveznénk, úgy ellenséges táborokra osztanánk Európát. Sikerült javítani a viszonyt Olaszországgal és ennek biztos hatása érezhető lesz nemcsak az érdekelt két országban, hanem az egész Földközi-tenger vidékén, sőt egész Európában is. Hogy ezirányú erőfeszítéseink nem haladhattak gyorsabban, az az egész Európát beárnyékoló sötét spanyol felhőknek tulajdonítható. Minden tőlünk telhetőt elkövetünk a gazdasági béke előmozdítására akár egyezmények, akár a Van Zeeland-terv útján, akár más eszközökkel. A siker feltétele baráti viszony létesítése az összes országokban, akár a népszövetség tagjai, akár nem, akár demokráciák, akár diktatúrák és ezért minden alkalmat megragadunk, hogy akár a népszövetség, akár közvetlen diplomáciai erőfeszítés útján javítsuk a viszonyokat. A siker nemcsak tőlünk függ. Chamberlain a háború okainak kiküszöböléséről A birminghami gyűlésen Chamberlain miniszterelnök is nagyobb beszédet mondott, amelyben túlnyomórészt külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és szintén azt hangoztatta, hogy barátságos viszonyt kell létesíteniük minden országgal. Szólott az Olaszországgal folyó megbeszéléseikről, aminek eredményeképpen — úgymond — máris a gyanakvások és félreértések egész felhője oszlott szét s amelyet az ellenzék a leghevesebben elítélt. — Politikánk célja — folytatta Chamberlain — a béke fenntartása, a következő két elgondolás alapján. 1. Ha igazi tartós békét akarnánk biztosítani, meg kell állapítanunk és ki kell küszöbölni a háború okait. Evégből ki kell kutatnunk a nehézségeket, a veszélyes pontokat és a béke valószínű megzavarásának okait s meg kell keresnünk az orvosszereket. 2. A felfegyverkezett világban magunknak is úgy kell felfegyverkeznünk, hogy senkinek se legyen kedve bennünket megtámadni. A miniszterelnök végül szólott Ausztria bekebelezéséről a német birodalomba és kijelentette, hogy az angol nép nem akar beavatkozni egy olyan esetbe, amelyben két állam egyesülni kíván, de bizonyos módszerek, amelyeket ez egyesülés alkalmával használtak, nagyon visszatetszettek az angol kormánynak és mélységesen megrendítették a közvéleményt. E megrendülés következtében nagyon sokan tanújelét akarták adni annak a hajlandóságuknak, hogy szolgálataikat hazájuk rendelkezésére akarták bocsátolni. Bolti jogai Ismert szolid nanzió. Központi fekvés. Minden szobában folyó víz. Felvilágosítást nyújt: Auguszt cukrászda. I., Krisztina-tér 3