Magyarság, 1938. november (19. évfolyam, 247-272. szám)
1938-11-16 / 260. szám
12 Nemzeti film Hegedűs Ferenc romániai zsidó füülönös filmüzletei Miért támogatja Hegedűst a Hunnia igazgatója? Néhány évvel ezelőtt Hegedűs Ferenc még csak egyszerű tisztviselő volt a román megszállott terület egyik bankjának devizaosztályán. A devizakorlátozó rendelkezések életbelépésével megszűnt a bankok devizaosztályának működése, de nem szűnt meg Hegedűs Ferenc ténykedése. A bankszakmában szerzett tapasztalatait Hegedűs hamarosan saját számlájára gyümölcsöztette, amikor úgynevezett „fekete deviza“-üzletekkel kezdett foglalkozni. Romániai hitsorsosai, akik egy húron pendültek vele, lefizették neki Bukarestben a lejt, amit ő Budapesten, vagy másutt hol kifizetett megfelelő pengőkben, hol nem. Faji erkölcsei rendszerint az utóbbit diktálták neki. Jól számított, hiszen megbízói az illegális üzletek le nem bonyolítása címén nem mertek feljelentést tenni Hegedűs ellen, különben mindannyian viselhették volna büntetendő cselekményeik törvényes következményeit. Ezt a galíciai szellemű bankári zsenialitást Hegedűs — természetesen — nem folytathatta a végletekig. Egy szomorú napon búcsút kellett mondania a romániai Eldorádónak. A bolygásra predesztinált zsidó ekkor sietve Berlinbe tette át közgazdasági ténykedéseinek színhelyét. Az akkor weimari Németországban tág tere nyílott Hegedűs bankári képességeinek és zsidó zsenialitása pénzreváltásának. Sajnos, jobban mondva, hál’ istennek, nem sokáig, mert jött Hitler és a pendliző bankár sürgősen Budapestre költözött, amelynek paradicsomi állapota valóságos mentsvárként integetett a többszörösen emigrált zsidó felé. A szép magyar fővárosban a bankári tehetséggel megáldott Hegedűs új foglalkozási ágra nyergett át. Felcsapott ügynöknek. Filmszínészügynöknek! Monopol joggal lekötött magának néhány különben is nagy gázsista filmsztárt, akiket csak Hegedűsön keresztül szerződtethettek le a filmgyártók, természetesen, Hegedűs busás jutaléka következtében, még nagyobb gázsival. Ebben az időben egy másik hírhedt filmvezér, Joe Pasternak is rontotta a levegőt a Hunniafilmgyárban és persze az egyik hitsorsos, a faji összetartás jegyében, no meg a „similis simili gaudet“ elve alapján, a hóna alá nyúlt a másiknak. Hegedűs Ferencet Joe Pasternak kapcsolta be a magyar filmgyártásba és amikor Pasternak visszament oda, ahonnan jött Amerikába, fajtestvérének hamarosan sikerült megvetnie lábát a Hunnia-filmgyárban. Nem került nagy fáradságába, hiszen Pasternak távozása után az árván maradt Hegedűsnek mások is siettek a hómna alá nyúlni. Ezúttal ugyan nem hitsorsosai ölelték keblükre, hanem éppen ellenkezőleg, azok, akiknek nemzeti feladatuk lett volna, hogy az ilyen Hegedűsökkel ne engedjék megfertőzni a Hunniában készülő magyar filmek levegőjét. Úgy látszik azonban, hogy a Hunnia nem tudta elképzelni Hegedűs nélkül a magyar filmgyártást. És így történt, hogy rövid egy-két esztendő leforgása alatt az annak idején fillér nélkül Budapestre érkező Hegedűs a magyar filmgyártásból már remek autót, pompásan berendezett lakást profitált, sőt bankbetétre is szert tett. És mindezt miből szerezte? Egy szemtelenül merész ötletéből. Hegedűs Ferenc, a Berlinből emigrált román zsidó, árjafilmeket készített Budapesten Németország számára, így fizetett vissza Hitlernek, amiért a német nemzeti szocializmus tisztogató munkája Útilaput kötött Hegedűs és társai talpára. Ugyanakkor 106.946/36. szám alatt kérvényt nyújtott be visszahonosítása iránt. Nem kérünk az olyan magyar állampolgárokból, akik végighandlézzák az összes kulturállamokat, hogy végül Magyarországon telepedjenek meg, miután megállapították, hogy türelmes földünkön még támogatást is nyernek önző, faji érdekeik kierőszakolásához. Román útlevele régen lejárt, de ez őt egyáltalán nem zavarta. A magyar közigazgatási hatóságoknál mindig meg tudta szerezni tartózkodási és munkavállalási engedélyét. Sőt! Mivel filmüzleti ügyei gyakran szólították Berlinbe, ez év január 8-án 308.657. szám alatt sikerült magyar útlevelet szereznie, amelyben magyar állampolgárként szerepel. A németeknek kizárólag Hegedűs Ferenc készített árjafilmeket a Hunniában. Egy pillanatig nem hihetjük, hogy a nemzeti szocialista Németország eszméivel összeegyeztethető volna az, hogy a Hunnia-filmgyárban, Bingert János dr. igazgató garanciája mellett, a Németország részére készülő árjafilmek tulajdonképpen Hegedűs Ferenc román zsidó fertőzött szellemét leplezhessék. Hegedűs Ferenc korábbi életének dicstelen időszakáról többször tettek említést a Hunniafilmgyár igazgatójának, Bingert János dr.-nak, ő azonban — úgy látszik — nem tartotta összeegyeztethetetlennek Hegedűs múltját a Hunniában folyó jelenével, sőt, amikor a román zsidó magyar útlevele lejárt, Bingert János dr. volt az, aki egy ez év március 9-én kelt levelében sietve interveniált Hetényi Imre dr. akkori főkapitányhelyettesnél, hogy Hegedűs Ferenc útlevelét hosszabbítsák meg, mert „nevezett a hazai filmeket külföldön elhelyezi, miáltal a magyar filmgyártásnak rendkívül hasznos propagandát fejt ki". Enyhén szólva: több faji önérzetet vártunk Bingert János dr.-tól, aki Hegedűs ténykedésében állapította meg a magyar filmgyártás külföldi propagálását. Szeretnénk egyetlen olyan magyar filmet ismerni, melyet Hegedűs helyezett el külföldön! Hasztalan viharzott fel Hegedűs személye és munkája ellen az ellenszenv a keresztény filmkörökben, Hegedűs még ma is az országban tartózkodik és működik. A számára kiadott magyar útlevelet meghosszabbíttatni ugyan nem sikerült, de Hegedűs ismét segített magán. Szerzett ismét román útlevelet. Hegedűs egyáltalán nem segíti magyar munkatársait. Ellenkezőleg ! Mindenféle kifogással, erő-szakkal és a jogok semmibevevésével vonja ki magát kötelességének teljesítése alól. Ugyanakkor pedig a „filmpropagatív“ ténykedéséből származó 30—40.000 pengőket szemrebbenés nélkül vágja zsebre. Mellékfoglalkozásképpen Agfa-nyersanyagot is szállít a hazai filmgyártóknak. Bingert János dr. az efajta Hegedűsök felkarolásával távolról sem szolgálja a keresztény, nemzeti összetartás ügyét. A magyar filmgyártást nem a Hegedűsök közreműködése biztosítja. Éppen fordítva! Évi egy-két filmjével olyan módon terjeszkedik el a Hunniában, hogy egyenesen útjában áll a folyamatos magyar filmgyártásnak. Hegedűsnek esze ágában sincs nemzeti filmet csinálni Magyarországon. Hegedűs kizárólag és kegyetlen ridegséggel csupán üzletet akar csinálni, ami, sajnos, évek óta sikerül is neki. Amikor törvényes gondoskodás történik Magyarországon arról, hogy keresztényebbé és nemzetibbé emeltessék a magyar filmgyártás oly módon, hogy leoperáltassanak a testén élősködő idegen elemek, akkor különösen vonatkozik ez a tendencia arra a Hegedűs Ferencre, aki még csak nem is tartozik a magyar államközösségbe. Miért támogatja ennek ellenére Hegedűs Ferencet minden törekvésében az a Bingert János dr., akinek kötelessége lenne őrködni a magyar nemzeti filmgyártás szellemének tisztasága fölött? Miért nem veti latba Bingert János dr. minden tekintélyét, hogy az ilyen internacionalista zsidó Hegedűsök működését megakadályozza? Miért nem világosítja fel Bingert János dr. a velünk baráti viszonyban álló Németországot Hegedűs Ferenc kilétéről és viselt dolgairól? Az a pénz, amelyet Hegedűs az általa gyártott német nyelvű filmek készítésére felhasznál, nem a sajátja, hanem magyar pénz, amelynek a filmgyártásba való bekapcsolását magyarokra kell bízni. És ha ez esetleg sem sikerülne, akkor inkább szűnjék meg az a magyar filmgyártás, amelyet magyar lobogó alatt Hegedűs Ferenc romániai zsidó képvisel. Nem változtathat Hegedűs helyzetén az az újabb fordulat sem, hogy Hegedűs opportunitásból elhagyta ősi hitét. — Ki hinné el, hogy meggyőződésből? — És a református vallásra tért át. Hegedűsnek ez a legújabb gesztusa épen olyan üzlet, mint tegnap a bank, ma a film, holnap a sajt, vagy a cipőpertli. Mindenesetre kiváncsiak vagyunk: ki lehetett Hegedűs Ferenc keresztapja? ... Elég volt a magyar filmgyártás szellemét megtisztítani akaró elhatározások kísérte frázisokból! Kemény és gyors intézkedéseket követelünk a Hegedűsök működésének meggátlására és arra, hogy az országunk legszélesebb rétegeinek kultúráját szolgáló Irunnia-filmgyár élén olyan vezetőség álljon, amely végzetesen fontos feladatát éppen a mai sorsdöntő időkben a nemzeti szempontok teljes figyelembevételével és hűséges szolgálásával tudja és akarja megoldani. yrtCHIKlO T9SS ffövemKcf T6, szerda mmmBuammmmummmmumam Mutassák be a mozi is a felvidéni bevonulás nagy filmjét A napokban már sok fővárosi nagy moziban láthatta a bemutató darabok nagyközönsége a győzelmes felvidéki bevonulás első eseményeinek filmjét. Doborgaz, Párkány és a Csallóköz lelket rázó fölszabadulása pergett a vásznon a Komárom történelmi ünnepségével, mint az első körzet megszállásának koronájával. A magyar filmhíradó és a külföldi gyártású híradó egyaránt műsorára tűzte a nagy eseményt. A képek tiszták voltak, a hangfelvételek elismerést érdemelnek. A közönség könnyezve, fölemelkedve, lelkesen ünnepelt —, lélekben átélve az eseményeket. Az új híradó műsor — tudjuk — már a beregszász—ungvár—munkácsi, sőt a kassai méltóságteljes bevonulást pergeti. Viszont ezzel kapcsolatosan hangoztatnunk kell, hogy a magyar mozilátogató közönség joggal elvárja, hogy erről a közelmúlt történelmi eseményről — egyetlen nagy filmet is kapjon. Egy vagy két napon át pergesse minden magyar filmszínház a felvidéki bevonulás ünnepségeinek egész estét betöltő filmjét. A harmadik kiadás javítva és bővítve most jelent meg ! Tanuljunk könnyen gyorsan németül A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere. Irta: Ernst Höckel dr. A német nyelv ismerete ma már létérdek 1851 oldalára fűzve 6 P, kötve 7 P. Tanuljunk könnyen gyorsan németül Haladók számára, Ilik, befejező rész. Nélkülözhetetlen azoknak, akik a német nyelv sajátosságait, kifejezésmódjának gazdag fordulatait, kimeríthetetlen szókincsét ismerni óhajtják. Irta: Ernst Häckel dr. Ara, filtve P 6.—, kötve P 7.—. Ernst Höckel dr. tanár nyelvpedagógus MÓDSZEREI TANULJUNK KÖNNYEN GYORSAN ANGOLUL! Az angol nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere Irta: Szenczi Miklós dr. Ara fűzve 6 P, kötve 7 P. Kapható: • Magyarság könyvosztályában. Budapest Eskü ut 6 Vidéki rendelésnél e portól felszámítjuk i AZ ELSŐ HSSZAftR... ‘[REGÉNY * IRTA: SZENTGYÖRGYI FERENC issa5S5AiasssssaasaB5ATM in Soha nem volt vitájuk, soha nem volt nézeteltérés közöttük. Elnyivásuak voltak mind a ketten. Az ötvenedik életévüket taposták, hasonlítottakis egymáshoz. Ezüstös volt a halántékuk, kis nyírott bajuszuk olyan volt, mint a dús fogkefe, feszült rajtuk a mellény, kabát és legföljebb télen, megyebálok idején, megállapították önmagukról,hogy, bizony, kihiztak az öt évvel ezelőtt készített szmokingból meg frakkból. De Mesterházy mintha mégis ruganyosabb lett volna. Szokott is erre célzást tenni Beretvás, mire a másító nevetve válaszolt: — Ez csak azért van, önegem, mert nem nősültem meg. És nem is nősülök meg soha. Beretvás ilyenkor elgondolkodott, bólogatott is a fejével, de hangost, véleményt sohasem nyilvánított. Most ott ültek a tornácon, a nyári nap nagy, vasárnapi csendjében. Illatoztak, kocintottak egymás egészségére kívánták a felhörpintett italt, beszélgettek, jóízűen föl-fölnevettek, amikor . .. Amikor a tornácon megjelent Anna. Egyenesen feléjük tartott: — Hallottam, hogy milyen rég nem látott, kedves vendége van a háznak — mondta és kezét Mesterházy felé nyújtotta. Mesterházy fölugrott, összecsapta a bokáját. Bemutatkozott, De felállt Jeretvás is. M — A sógornőm — hebegte és hirtelen száraz lett a torka. — Ha megengedik... — szólt Anna és anélkül, hogy feleletre várt volna, már le is ült. Mesterházyval szemben. — No, dehát, öregem — fordult Mesterházy Beretvás felé —, te ezt nem is mondtad nekem. Hogy egy szép aszszonnyal több van a házadban. — Még... nem volt alkalmam — felelte kényszeredett mosollyal Beretvás." Mesterházy szeme már Annán pihent. Világoskék szeme volt Mesterházynak és a szeme a naptól barnára zománcozott arcába beültetve, még valószínűtlenebb kéknek látszott, mint amilyen tulajdonképpen volt. Anna ezt mindjárt észrevette, megállapította, mint ahogyan nyomban fölfedezte azt is: Mesterházy sokat nevet, mert szép, fehér fogai vannak. A keze is megnyerte Anna tetszését. Mesterházy keze erős, izmos kéz volt, de rendkívül ápolt. Anna elképzelte, hogy esténként krémmel keni be, kesztyűt húz rá, úgy alszik. És — talán egyidőben Annával — Mesterházy is megállapította, hogy ez az asszony, aki vele szemben ül, aki csak úgy, hirtelen idecsöppent, remek aszszony. A barna bőre, olyan, mintha állandóan kvarcoltatná magát. A szilvaalakú fekete szeme külön életet élt.A kissé húsos szája széle majd kicsattan a vértől. És milyen kellemes a hangja? Mint amikor a cigány a gordonkán szólózik. Ilyet, női hanggal nem lehet visítani, nem lehet rikácsolni. — Kár, nagy kár — fejezte be gondolatát Mesterházy —, hogy ez a pompás asszony már másé — és állandóan Annán pihenő tekintetével megkérdezte: — Szóval, a nyarat itt töltötte, illetve itt tölti, nagyságos asszonyom? Anna mosolygott: — A nyarat, az már biztos. De aztán... Fölhúzta a vállát. Elhallgatott. Mesterházy nem értette. Hol Beretvásra pillantott, hol Annára. — Hogy mondta, nagyságos asszonyom? A nyarat itt tölti, de aztán? ... Alma vérpiros szája szögletében fanyar mosoly jelent meg, amikor válaszolt: — Aztán, Isten tudja, mi lesz velem.... Mesterházy fölkapta fejét: — Bocsánat, de ... És ekkor megszólalt Beretvás. Kissé ideges volt a hangja: — Hát nem egészen így van, ahogyan Anna mondja. Ő ugyanis független, elvált asszony és nem azért jött le hozzánk, hogy csak a nyarat töltse itt. Anna nálunk marad, nálunk maradhat addig, amíg kedve tartja. Egyébként most hallom tőled először — fordult Annához Beretvás —, hogy a nyár végével el akarsz menni. Pedig ... hát... tudtommal .. — ó, nem, nem — tiltakozott sietve Anna. — Te félreértettél. Én csak azt akartam ezzel mondani, hogy a ti vendégszereteteket nem szeretném kihasználni, nem is akarom, de valahogyan úgy érzem, hogy a nyár elmúlásával itt, nálatok is csökken a munka, rám már nem lesz szükség és minden bizonnyal könynyebben tudtak nélkülözni engem. Sok vizet úgy sem zavartam. Különben is ezt majd megbeszéljük Erzsivel. Beretvás a szája szélét rágta. Nem felelt. Mesterházy viszont úgy érezte magát, mint a csikó, amikor először engedik ki a karámból. Ficánkolni szeretett volna jókedvében. Hogy vele szemben ez az asszony, ez a pompás asszony független, nem tartozik senki fiához, ez a megállapítás teljesen fölvillanyozta. Derült arccal fordult Anna felé és szinte muzsikált a hangja, amikor mondta:— Hohó, nagyságos asszonyom, nem olyan könnyű megszabadulni innen.'! Aztán meg nem is engedjük. Ugye, László? — kiáltotta harsányan, jókedvűen Beretvás felé. — Egy ilyen szép asszonyt elengedni a környékről! Hát ez könnyelműség volna. Sőt, több! Bűn volna! Nem igaz, László?! Beretvás, csak azért, hogy feleljen is valamit, ráhagyta: — De igaz. Mesterházy ezt már nem is hallotta. Annát nézte, Annához beszélt: — Maga talán nem is tudja — mondta neki és arca átszellemült —, mi az ősz és a tél itt, falun. Anna Pestre gondolt és kissé szórakozottan felelte: — Mi lehetne? Unalom, ásitás. Mesterházy tagadóan intett a fejével: — Ó, nem! Majd meglátja — mert meg fogja látni —, hogy az ősz is van olyan szép, mint a nyár. Más ez a szépség, fanyar az ize, a zamata, de mégis szép. — Nem szeretem az őszt — jegyezte meg Anna —, mert az elmúlásra figyelmeztet. — Ez igaz — hagyta jóvá Mesterházy —, de nem magát. — Engem? — csodálkozott Anna. — ígérj, magát. Egy viruló, szép aszszonyt! Elmúlást Ugyan! Mesterházy nevetett, Anna is kacagott. Arról, hogy Beretvás László is ott ül közöttük, meg is feledkeztek. Észre se vették, önmagukkal voltak elfoglalva. Közben dél lett, az is elmúlt, aztán egy óra, Erzsi is megjelent, a szobalány a tarka asztalterítő helyett hófehéret terített, tányérok csörömpöltek, evőeszközök zörögtek, aztán hozták a májgombócos húslevest. — Na, lássa, kérem — mondta boldog mosolygással az arcára Beretvásné —, mégis csak itt maradt ebédre! Mesterházy kissé zavarba jött, de aztán jóízűen elnevette magát: — Mindig szívesen, de talán soha olyan szívesen, mint ma. És tekintetével Anna tekintetét kereste. Meg is találta. Akkor fölállt és a tornácról harsány hangon lekiáltott: — Gyuri — Parancs, méltóságos uram! — hallatszott a tornác felől a kocsis hangja. — Fogj ki! A lovakat vezesd az istállóba és abrakoltassál... — A lovak már az istállóban vannak és megatrakoltak, méltóságos uram. — Na és te? — kiáltott le Mesterházy. — Te ettél már? — Én is ettem már, méltóságos uram — hangzott alulról a válasz. (Folytatjuk) ! Szőlőművelők ! ! Birtokosok ! Borgazdaság Irta !Petlenhoffer Sándor Ára 8.— pengő. Portó 61 fillér. Megrendelhető a „Magyarság“ könyvosztályánál, Budapest, IV., Eskü-ut 6 sz.