Magyarság, 1938. november (19. évfolyam, 247-272. szám)

1938-11-16 / 260. szám

12 Nemzeti film Hegedűs Ferenc romániai zsidó füü­lönös filmüzletei Miért támogatja Hegedűst a Hunnia igazgatója? Néhány évvel ezelőtt Hegedűs Ferenc még csak egyszerű tisztviselő volt a román megszállott terület egyik bankjának devizaosztályán. A de­vizakorlátozó rendelkezések életbelépésével meg­szűnt a bankok devizaosztályának működése, de nem szűnt meg Hegedűs Ferenc ténykedése. A bankszakmában szerzett tapasztalatait Hegedűs hamarosan saját számlájára gyümölcsöztette, amikor úgynevezett „fekete deviza“-üzletekkel kezdett foglalkozni. Romániai hitsorsosai, akik egy húron pendültek vele, lefizették neki Buka­restben a lejt, amit ő Budapesten, vagy másutt hol kifizetett megfelelő pengőkben, hol nem. Faji erkölcsei rendszerint az utóbbit diktálták neki. Jól számított, hiszen megbízói az illegális üzletek le nem bonyolítása címén nem mertek feljelen­tést tenni Hegedűs ellen, különben mindannyian viselhették volna büntetendő cselekményeik tör­vényes következményeit. Ezt a galíciai szellemű bankári zsenialitást Hegedűs — természetesen — nem folytathatta a végletekig. Egy szomorú napon búcsút kellett mondania a romániai Eldorádónak. A bolygásra predesztinált zsidó ekkor sietve Berlinbe tette át közgazdasági ténykedéseinek színhelyét. Az akkor weimari Németországban tág tere nyílott Hegedűs bankári képességeinek és zsidó zsenia­litása pénzreváltásának. Sajnos, jobban mondva, hál’ istennek, nem sokáig, mert jött Hitler és a pendliző bankár sürgősen Budapestre költözött, amelynek paradicsomi állapota valóságos ments­várként integetett a többszörösen emigrált zsidó felé. A szép magyar fővárosban a bankári tehetség­gel megáldott Hegedűs új foglalkozási ágra nyer­gett át. Felcsapott ügynöknek. Filmszínész­­ü­gynöknek! Monopol joggal lekötött magának néhány különben is nagy gázsista filmsztárt, akiket csak Hegedűsön keresztül szerződtethet­tek le a filmgyártók, természetesen, Hegedűs busás jutaléka következtében, még nagyobb gázsival. Ebben az időben egy másik hírhedt filmvezér, Joe Pasternak is rontotta a levegőt a Hunnia­­filmgyárban és persze az egyik hitsorsos, a faji összetartás jegyében, no meg a „similis simili gaudet“ elve alapján, a hóna alá nyúlt a másik­nak. Hegedűs Ferencet Joe Pasternak kapcsolta be a magyar filmgyártásba és amikor Pasternak visszament oda, ahonnan jött­ Amerikába, faj­testvérének hamarosan sikerült megvetnie lábát a Hunnia-filmgyárban. Nem került nagy fárad­ságába, hiszen Pasternak távozása után az árván maradt Hegedűsnek mások is siettek a hómna alá nyúlni. Ezúttal ugyan nem hitsorsosai ölelték keblükre, hanem éppen ellenkezőleg, azok, akik­nek nemzeti feladatuk lett volna, hogy az ilyen Hegedűsökkel ne engedjék megfertőzni a Hunniá­ban készülő magyar filmek levegőjét. Úgy látszik azonban, hogy a Hunnia nem tudta elképzelni Hegedűs nélkül a magyar filmgyár­tást. És így történt, hogy rövid egy-két esztendő leforgása alatt az annak idején fillér nélkül Budapestre érkező Hegedűs a magyar filmgyár­tásból már remek autót, pompásan berendezett lakást profitált, sőt bankbetétre is szert tett. És mindezt miből szerezte? Egy szemtelenül merész ötletéből. Hegedűs Ferenc, a Berlinből emigrált román zsidó, árja­­filmeket készített Budapesten Németország szá­mára, így fizetett vissza Hitlernek, amiért a német nemzeti szocializmus tisztogató munkája Útilaput kötött Hegedűs és társai talpára. Ugyan­akkor 106.946/36. szám alatt kérvényt nyújtott be visszahonosítása iránt. N­em kérünk az olyan magyar állampolgárokból, akik végighandlézzák az összes kulturállamokat, hogy végül Magyar­­országon telepedjenek meg, miután megállapítot­ták, hog­y türelmes földünkön még támogatást is nyernek önző, faji érdekeik kierőszakolásához. Román útlevele régen lejárt, de ez őt egyáltalán nem zavarta. A magyar közigazgatási hatóságok­nál mindig meg tudta szerezni tartózkodási és munkavállalási engedélyét. Sőt! Mivel filmüzleti ügyei gyakran szólították Berlinbe, ez év január 8-án 308.657. szám alatt sikerült magyar útlevelet szereznie, amelyben magyar állampolgárként szerepel. A németeknek kizárólag Hegedűs Ferenc ké­szített árjafilmeket a Hunniában. Egy pillanatig nem hihetjük, hogy a nemzeti szocialista Német­ország eszméivel összeegyeztethető volna az, hogy a Hunnia-filmgyárban, Bingert János dr. igaz­gató garanciája mellett, a Németország részére készülő árja­filmek tulajdonképpen Hegedűs Ferenc román zsidó fertőzött szellemét leplez­hessék. Hegedűs Ferenc korábbi életének dicstelen időszakáról többször tettek említést a Hunnia­­filmgyár igazgatójának, Bingert János dr.-nak, ő azonban — úgy látszik — nem tartotta össze­egyeztethetetlennek Hegedűs múltját a Hunniá­ban folyó jelenével, sőt, amikor a román zsidó magyar útlevele lejárt, Bingert János dr. volt az, aki egy ez év március 9-én kelt levelében sietve interveniált Hetényi Imre dr. akkori főkapitányhelyettesnél, hogy Hegedűs Ferenc útlevelét hosszabbítsák meg, mert „nevezett a hazai filmeket külföldön elhelyezi, miáltal a magyar filmgyártásnak rendkívül hasznos propa­gandát fejt ki". Enyhén szólva: több faji önérze­tet vártunk Bingert János dr.-tól, aki Hegedűs ténykedésében állapította meg a magyar film­gyártás külföldi propagálását. Szeretnénk egyet­len olyan magyar filmet ismerni, melyet Hegedűs helyezett el külföldön! Hasztalan viharzott fel Hegedűs személye és munkája ellen az ellenszenv a keresztény film­körökben, Hegedűs még ma is az országban tartózkodik és működik. A számára kiadott magyar útlevelet meghosszabbíttatni ugyan nem sikerült, de Hegedűs ismét segített magán. Szer­zett ismét román útlevelet. Hegedűs egyáltalán nem segíti magyar munka­társait. Ellenkezőleg ! Mindenféle kifogással, erő-­­szakkal és a jogok semmibevevésével vonja ki magát kötelességének teljesítése alól. Ugyanakkor pedig a „filmpropagatív“ ténykedéséből származó 30—40.000 pengőket szemrebbenés nélkül vágja zsebre. Mellékfoglalkozásképpen Agfa-nyers­­anyagot is szállít a hazai filmgyártóknak. Bingert János dr. az efajta Hegedűsök fel­karolásával távolról sem szolgálja a keresz­tény, nemzeti összetartás ügyét. A magyar film­gyártást nem a Hegedűsök közreműködése biz­tosítja. Éppen fordítva! Évi egy-két filmjével olyan módon terjeszkedik el a Hunniában, hogy egyenesen útjában áll a folyamatos magyar filmgyártásnak. Hegedűsnek esze ágában sincs nemzeti filmet csinálni Magyarországon. Hege­dűs kizárólag és kegyetlen ridegséggel csupán üzletet akar csinálni, ami, sajnos, évek óta sikerül is neki. Amikor törvényes gondoskodás történik Ma­gyarországon arról, hogy keresztényebbé és nemzetibbé emeltessék a magyar filmgyártás oly módon, hogy leoperáltassanak a testén élős­ködő idegen elemek, akkor különösen vonat­kozik ez a tendencia arra a Hegedűs Ferencre, aki még csak nem is tartozik a magyar állam­közösségbe. Miért támogatja ennek ellenére Hegedűs Ferencet minden törekvésében az a Bin­gert János dr., akinek kötelessége lenne őr­ködni a magyar nemzeti filmgyártás szellemé­nek tisztasága fölött? Miért nem veti latba Bingert János dr. minden tekintélyét, hogy az ilyen interna­cionalista zsidó Hegedűsök működését meg­akadályozza? Miért nem világosítja fel Bingert Já­nos dr. a velünk baráti viszonyban álló Német­országot Hegedűs Ferenc kilétéről és viselt dolgairól? Az a pénz, amelyet Hegedűs az általa gyár­tott német nyelvű filmek készítésére felhasz­nál, nem a sajátja, hanem magyar pénz, amely­nek a filmgyártásba való bekapcsolását magya­rokra kell bízni. És ha ez esetleg sem sike­rülne, akkor inkább szűnjék meg az a magyar filmgyártás, amelyet magyar lobogó alatt He­gedűs Ferenc romániai zsidó képvisel. Nem változtathat Hegedűs helyzetén az az újabb fordulat sem, hogy Hegedűs opportuni­­tásból elhagyta ősi hitét. — Ki hinné el, hogy meggyőződésből? — És a református vallásra tért át. Hegedűsnek ez a legújabb gesztusa épen olyan üzlet, mint tegnap a bank, ma a film, holnap a sajt, vagy a cipőpertli. Minden­esetre kiváncsiak vagyunk: ki lehetett Hegedűs Ferenc keresztapja? ... Elég volt a magyar filmgyártás szellemét megtisztítani akaró elhatározások kísérte frá­zisokból! Kemény és gyors intézkedéseket kö­vetelünk a Hegedűsök működésének meggát­­lására és arra, hogy az országunk legszélesebb rétegeinek kultúráját szolgáló Irunnia-filmgyár élén olyan vezetőség álljon, a­mely végzetesen fontos feladatát éppen a mai sorsdöntő idők­ben a nemzeti szempontok teljes figyelembe­vételével és hűséges szolgálásával tudja és akarja megoldani. yrtCHIKlO T9SS ffövemKcf T6, szerda mmmBuammmmummmmumam Mutassák be a mozi is a felvidé­­ni bevonulás nagy filmjét A napokban már sok fővárosi nagy moziban láthatta a bemutató darabok nagyközönsége a győzelmes felvidéki bevonulás első eseményei­nek filmjét. Doborgaz, Párkány és a Csallóköz lelket rázó fölszabadulása pergett a vásznon a Komárom történelmi ünnepségével, mint az első körzet megszállásának koronájával. A magyar filmhíradó és a külföldi gyártású hír­adó egyaránt műsorára tűzte a nagy eseményt. A képek tiszták voltak, a hangfelvételek elis­merést érdemelnek. A közönség könnyezve,­­ fölemelkedve, lelkesen ünnepelt —, lélekben átélve az eseményeket. Az új h­íradó műsor — tudjuk — már a beregszász—ungvár—mun­kácsi, sőt a kassai méltóságteljes bevonulást pergeti. Viszont ezzel kapcsolatosan hangoztat­nunk kell, hogy a magyar mozilátogató közön­ség joggal elvárja, hogy erről a közelmúlt tör­ténelmi eseményről — egyetlen nagy filmet is kapjon. Egy vagy két napon át pergesse min­den magyar filmszínház a felvidéki bevonulás ünnepségeinek­­ egész estét betöltő filmjét. A harmadik kiadás javítva és bővítve most jelent meg ! Tanuljunk könnyen gyorsan németül A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere. Irta: Ernst Höckel dr. A német nyelv ismerete ma már létérdek 1­85­1 oldal­­ára fűzve 6 P, kötve 7 P. Tanuljunk könnyen gyorsan németül Haladók számára, Il­ik, befejező rész. Nélkülözhetetlen azoknak, akik a német nyelv sajátosságait, kifejezésmódjának gaz­dag fordulatait, kimeríthetetlen szókincsét ismerni óhajtják. Irta: Ernst Häckel dr. Ara, filtve P 6.—, kötve P 7.—. Ernst Höckel dr. tanár nyelvpedagógus MÓDSZEREI TANULJUNK KÖNNYEN GYORSAN ANGOLUL! Az angol nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere Irta: Szenczi Miklós dr. Ara fűzve 6 P, kötve 7 P. Kapható: • Magyarság könyvosztályában. Budapest Eskü ut 6 Vidéki rendelésnél e portól felszámítjuk i AZ ELSŐ HSSZAftR... ‘[REGÉNY * IRTA: SZENTGYÖ­RGYI FERENC issa5S5AiasssssaasaB5ATM­ ­in Soha nem volt vitájuk, soha nem volt nézeteltérés közöttük. Elnyivásuak voltak mind a ketten. Az ötvenedik életévüket taposták, hasonlítottak­­is egymáshoz. Ezüstös volt a halántékuk, kis nyírott bajuszuk olyan volt, mint a dús fogkefe, feszült rajtuk a mellény,­­­ kabát és leg­följebb télen, megyebálok idején, meg­állapították önmagukról,­­hogy, bizony, kihiztak az öt évvel ezelőtt készített szmokingból meg frakkból. De Mesterházy mintha mégis ruganyo­sabb lett volna. Szokott is erre célzást tenni Beretvás, mire a másító nevetve vá­laszolt: — Ez csak azért van, önegem, mert nem nősültem meg. És nem is nősülök meg soha. Beretvás ilyenkor elgondolkodott, bó­logatott is a fejével, de hangost, véleményt sohasem nyilvánított. Most ott ültek a tornácon, a nyári nap nagy, vasárnapi csendjében. Illatoztak, kocintottak egymás egészségére kíván­ták a felhörpintett italt, beszélgettek, jó­ízűen föl-fölnevettek, amikor . .. Amikor a tornácon megjelent­­ Anna. Egyenesen feléjük tartott: — Hallottam, hogy milyen rég nem látott, kedves vendége van a háznak — mondta és kezét Mesterházy felé nyúj­totta. Mesterházy fölugrott, összecsapta a bokáját. Bemutatkozott, De felállt J­eret­­vás is. M­ — A sógornőm — hebegte és hirtelen száraz lett a torka. — Ha megengedik... — szólt Anna és anélkül, hogy feleletre várt volna, már le is ült. Mesterházyval szemben. — No, dehát, öregem — fordult Mes­terházy Beretvás felé —, te ezt nem is mondtad nekem. Hogy egy szép asz­­szonnyal több van a házadban. — Még... nem volt alkalmam — fe­lelte kényszeredett mosollyal Beretvás." Mesterházy szeme már Annán pihent. Világoskék szeme volt Mesterházynak és a szeme a naptól barnára zománcozott arcába beültetve, még valószínűtlenebb kéknek látszott, mint amilyen tulajdon­képpen volt. Anna ezt mindjárt észre­vette, megállapította, mint ahogyan nyomban fölfedezte azt is: Mesterházy­ sokat nevet, mert szép, fehér fogai van­nak. A keze is megnyerte Anna tetszését. Mesterházy keze erős, izmos kéz volt, de rendkívül ápolt. Anna elképzelte, hogy­ esténként krémmel keni be, kesztyűt húz rá, úgy alszik. És — talán egyidőben Annával — Mesterházy is megállapította, hogy ez az asszony, aki vele szemben ül, aki csak úgy, hirtelen idecsöppent, remek asz­­szony. A barna bőre, olyan, mintha ál­landóan kvarcoltatná magát. A szil­va­­alakú fekete szeme külön életet élt.A kissé húsos szája széle majd kicsattan a vértől. És milyen kellemes a hangja? Mint amikor a cigány a gordonkán szó­lózik. Ilyet,­ női hanggal nem lehet visí­tani, nem lehet rikácsolni. — Kár, nagy kár — fejezte be gon­dolatát Mesterházy —, hogy ez a pom­pás asszony már másé — és állandóan Annán pihenő tekintetével megkérdezte: — Szóval, a nyarat itt töltötte, illetve itt tölti, nagyságos asszonyom? Anna mosolygott: — A nyarat, az már biztos. De aztán... Fölhúzta a vállát. Elhallgatott. Mesterházy nem értette. Hol Beretvásra pillantott, hol Annára. — Hogy mondta, nagyságos asszo­nyom? A nyarat itt tölti, de aztán? ... Alma vérpiros szája szögletében fanyar mosoly jelent meg, amikor válaszolt: — Aztán, Isten tudja, mi lesz velem.... Mesterházy fölkapta fejét: — Bocsánat, de ... És ekkor megszólalt Beretvás. Kissé ideges volt a hangja: — Hát nem egészen így van, ahogyan Anna mondja. Ő ugyanis független, elvált asszony és nem azért jött le hozzánk, hogy csak a nyarat töltse itt. Anna ná­lunk marad, nálunk maradhat addig, amíg kedve tartja. Egyébként most hal­lom tőled először — fordult Annához Beretvás —, hogy a nyár végével el akarsz menni. Pedig ... hát... tudtom­mal .. — ó, nem, nem — tiltakozott sietve Anna. — Te félreértettél. Én csak azt akartam ezzel mondani, hogy a ti ven­dégszereteteket nem szeretném kihasz­nálni, nem is akarom, de valahogyan úgy érzem, hogy a nyár elmúlásával itt, ná­latok is csökken­ a munka, rám már nem lesz szükség és minden bizonnyal köny­­nyebben tudtak nélkülözni engem. Sok vizet úgy sem zavartam. Különben is ezt majd megbeszéljük Erzsivel. Beretvás a szája szélét rágta. Nem fe­lelt. Mesterházy viszont úgy érezte magát, mint a csikó, amikor először engedik ki a karámból. Ficánkolni szeretett volna jókedvében. Hogy vele szemben ez az asszony, ez a pompás asszony független, nem tartozik senki fiához, ez a megálla­pítás teljesen fölvillanyozta. Derült arccal fordult Anna felé és szinte muzsikált a hangja, amikor mondta:­­— Hohó, nagyságos asszonyom, nem olyan könnyű megszabadulni innen.'! Az­tán meg nem is engedjük. Ugy­e, László? — kiáltotta harsányan, jókedvűen Be­retvás felé. — Egy ilyen szép asszonyt elengedni a környékről! Hát ez könnyel­műség volna. Sőt, több! Bűn volna! Nem igaz, László?! Beretvás, csak azért, hogy feleljen is valamit, ráhagyta: — De igaz. Mesterházy ezt már nem is hallotta. Annát nézte, Annához beszélt: — Maga talán nem is tudja — mondta neki és arca átszellemült —, mi az ősz és a tél itt, falun. Anna Pestre gondolt és kissé szórako­zottan felelte: — Mi lehetne? Unalom, ásitás. Mesterházy tagadóan intett a fejével: — Ó, nem! Majd meglátja — mert meg fogja látni —, hogy az ősz is van olyan szép, mint a nyár. Más ez a szépség, fa­nyar az ize, a zamata, de mégis szép. — Nem szeretem az őszt — jegyezte meg Anna —, mert az elmúlásra figyel­meztet. — Ez igaz — hagyta jóvá Mesterházy —, de nem magát. — Engem? — csodálkozott Anna. — ígérj, magát. Egy viruló, szép asz­­szonyt! Elmúlást Ugyan! Mesterházy nevetett, Anna is kacagott. Arról, hogy Beretvás László is ott ül kö­zöttük, meg is feledkeztek. Észre se vet­ték, önmagukkal voltak elfoglalva. Közben dél lett, az is elmúlt, aztán egy óra, Erzsi is megjelent, a szobalány a tarka asztalterítő helyett hófehéret terí­tett, tányérok csörömpöltek, evőeszközök zörögtek, aztán hozták a májgombócos húslevest. — Na, lássa, kérem — mondta boldog mosolygással az arcára Beretvásné —, mégis csak itt maradt ebédre! Mesterházy kissé zavarba jött, de az­tán jóízűen elnevette magát: — Mindig szívesen, de talán soha olyan szívesen, mint ma. És tekintetével Anna tekintetét kereste. Meg is találta. Akkor fölállt és a tornác­ról harsány hangon lekiáltott: — Gyuri­ — Parancs, méltóságos uram! — hal­latszott a tornác felől a kocsis hangja. — Fogj ki! A lovakat vezesd az is­tállóba és abrakoltassál... — A lovak már az istállóban vannak és megat­rakoltak, méltóságos uram. — Na és te? — kiáltott le Mesterházy. — Te ettél már? — Én is ettem már, méltóságos uram — hangzott alulról a válasz. (Folytatju­k) ! Szőlőművelők ! ! Birtokosok ! Borgazdaság Irta !Petlenhoffer Sándor Ára 8.— pengő. Portó 61 fillér. Megrendelhető a „Magyarság“ könyv­osztályánál, Budapest, IV., Eskü-ut 6 sz.

Next