Magyarság, 1939. augusztus (20. évfolyam, 44-69. szám)

1939-08-29 / 67. szám

2 n Angol mesterkedés a felelősség áthárításában Londonból jelentik: A minisztertanács után híte járt, hogy Henderson visszautazását el fogják halasztani. Ennek oka az lett volna, hogy ideje legyen az angol kormány­nak olyan válasz kidolgozására, amely az egész világ számára érthetővé tenné, hogy a háborús felelősség Németországé. Henderson útjának elhalasztása utóbb feleslegessé vált, mert az angol kormány válasza, amely a német állásponttal szemben teljességgel hajthatatlan, idejében elkészült. Tárgyalások lehetősége ugyan a brit válasz után sem lenne kizárva, az angol kormány azonban elfogadhatatlan feltételnek minősíti Danzig és a korridor azonnal való elcsatolását. Angol kormánykörökben el vannak készülve a leg­végsőre, de azzal számolnak, hogy a német birodalmi kormány legalább viszonválaszt ad a brit válaszjegyzékre, még mielőtt meg­kezdi Lengyelország ellen hadműveleteit. Összeült a legfelsőbb szovjettanács Moszkvából jelentik: A Kreml nagy palo­tájában hétfőn délben összeült a szövetségi tanács, a legfelsőbb szovjettanács első ka­marája. Molotov külügyi népbiztossal, a népbiztosok tanácsának elnökével az élén megjelent az ülésen a szovjet kormány vala­mennyi tagja. Sztálin, a kommunista párt főtitkára nem volt jelen. Az ülést Andrejev, a legfelsőbb szovjetta­nács elnöke nyitotta meg. Ezután a gyűlés jóváhagyta a napirendet, amely a­ következő három pontból áll: 1. törvényjavaslat a mezőgazdasági adóról; 2. póttörvényjavaslat az általános védkötelezettségről; 3. a táma­dást kizáró német—szovjetorosz szerződés jóváhagyása. Ezután a szövetségi tanács ülé­sét befejezettnek nyilvánították. A nemzetiségi tanács, amely moszkvai idő szerint délután 4 órakor (középeurópai­­idő szerint 2 órakor­ tartotta alakuló ülését, hasonló módon foglalt állást a napirenddel kapcsolatban. Moszkvai idő szerint délután hét órára kitűzték a két kamara együttes ülését, amelyen a napirend első pontját tár­gyalták meg. Vilma holland királynő rádiószózatban bejelentette, hogy Hollandia semilyen Irányból sincs fenyegetve Amszterdamból jelentik. Vilma holland királynő hétfőn este rádióbeszédet intézett a holland néphez. A beszédet a tengerentúli holland rádióállomások is közvetítették. A királynő kijelentette, hogy a holland kormány kötelességének érezte ebben a nehéz órában, hogy szárazföldi és tengeri haderejét háborús készültségbe helyezze. Komoly a helyzet, de még mindig nem annyira, hogy le kellene mondani arról a reményről, hogy a hatalmak megoldást találnak. A tárgyaláso­kat még nem szakították meg. Mindamellett számolni kell fegyveres összetűzés lehető­ségével. Ha erre sor kerülne, Hollandia min­den rendelkezésre álló erejével és eszközzel fenntartaná legszigorúbb semlegességét. A királynő meggyőződése, hogy a szemben­álló felek egyike sem fogja háborúba sodorni Hollandiát. Végül a királynő kijelentette, hogy semilyen irányból sem érzi magát fenyegetve. Háború esetén Amerika semleges lesz? Washingtonból jelentik. Jólértesü­lt körök­ben azt mondják, hogy európai háború esetén Roosevelt azonnal közzéteszi a sem­legességi nyilatkozatot, függetlenül attól, hogy formaszerű hadüzenet történt-e, vagy sem. Ehhez képest nyomban életbe lép a fegy­­verkiviteli tilalom. Hét tagja lesz az angol háborús kabinetnek Londonból jelentik. A háború kitörése esetén a kormány háborús politikai vezeté­sét belső, azaz háborús kabinetre fogja bízni, amely hét tagból fog állni. A lobbi miniszter nem politikai szakügyek vezetésére fog vál­lalkozni. Biztosra veszik, hogy Winston Churchill a belső, vagyis háborús kabinet tagja lesz. Eden és Duff­ Cooper a külső ka­binetbe lépnének be. Ugyancsak a belső ka­binetben vállalna tárcát Sinclair, a szabad­elvű ellenzék vezére, míg a munkáspárti vezér tárcavállalása a parlamenti munkás­párt és a szakszervezeti kongresszus együttes jóváhagyásától függ, ami azonban szükség­állapot esetén csak áfák kérdése volna Chamberlain miniszterelnök hétfőn délután 5 óra 30 perckor a Buckingham-palotába hajtatott, ahol V­. György király egy óra hosszat tartó magánkihallgatáson fogadta. A miniszterelnököt, amikor gépkocsijából kiszállott, a tömeg lelkesen üdvözölte. Chamberlain mosolygó arccal viszonozta az üdvözlést. Törökország nem döntött Istanbulból jelentik. A külföldi lapok közléseivel ellentétben a török kormány m­ég nem határozta el magát­artásának irányelveit a mostani nemzetközi helyzet­ben. A lapok egyhangú megállapítása sze­rint Törökországnak Londonnal és Párissal szemben vállalt és szabályszerűen aláírt szer­­ződéssel egyelőre még meg nem erősített kötelezettségei egyébként is csak a Föld­közi-tengert vagy a Balkánt fenyegető tá­madás ellen való védelemről szólnak. A né­met—szovjet szerződés megkötése után olyan áramlatok nyilvánultak meg, amelyek bonyodalom esetére Törökország semleges­ségét ajánlották. Ankarában hétfőn fontos minisztertanács volt, amelyen a kormány valamennyi tagja részt vett. A karperec írta: Mándy Iván Sovány, sárga arca szinte elveszett a fekete kendőben. Csontos kezével szelte a kenyeret. Vékony kis karéjt az ügy­védnek, aztán a feleségének. Eltolta ma­gától a kenyeret. Villájával a főzelékben turkált. Az ügyvéd — kövér, simahajú ember — fogta a cipót és nyugodtan szelt egy hatalmas karéjt. Az öreg zsidó nő lecsapta a villát. — Mit csinálsz?­­— károgta. — Nem elég a kenyér? Ebben a rossz világban?! Megesztek, egészen megesztek ... — Nem birom anyádat, — mondta az ügyvéd halkan. — Olyan, mint egy fekete holló. Az embernek elmegy az étvágya. Az asszony a vállát vonta. — Mit csi­náljunk vele? Az anya fogatlan száját félig ellátva, bizalmatlanul pislogott rájuk. Nem hal­lotta mit beszélnek, de sejtette, hogy róla van szó. — Hangosabban! — ri­kácsolta. — Mit suttogtok?! — Nem lehetne szegényházba rakni? — folytatta az ügyvéd ugyanolyan hal­kan. — Nem, nem. Mégis csak az anyám. Meg aztán mindent ő végez. Bevásárol, nagytakarításnál felügyel a cselédre. Képzeld, mennyi dolgom volna nélküle. — Inkább tartanánk egy másik cse­lédet is. — Sóhajtott az ügyvéd. — No, miért? Olyan rossz hely az a szegény­ház? Minden vasárnap meglátogathat­nád. I­­­I ! — Hogyne! Majd az lesz az én va­sárnapi programom. — Akkor beküldöd a cselédet hozzá. Visz neki egy kis lekvárt, vagy valami mást. Csak már menne innen. Úgy spó­rol, hogy rémes. Ma sincs tészta. — Tészta?! — kiabált az öreg nő, aki az utolsó szót véletlenül meghallotta. — Nem megy olyan jól! Félre kell tenni minden garast! Főzelék, meg leves épp elég... — Még dohogod valamit, aztán elhallgatott és a tányérja fölé görbedt. Az asszony felkelt az asztaltól. Az urához ment, homlokon csókolta. — Megyek átöltözni. Benézek a Gerbeaudba. — Mindjárt én is elmegyek. Semmi kedvem a nyanyával maradni. Nyanya dühös, sunyi pillantása kí­sérte az asszonyt. — Megy szórni a pénzt. — Morogta. — Majd aztán koldulhattok. Megenné­tek még a száraz kenyeret is. — Hát persze, — bólintott az ügyvéd és egy újságot halászott elő a zsebéből. Béniről éles sikítás, ajtócsapkodás hallatszott. A következő percben meg­jelent az asszony. Egy hajfürt a hom­lokába lógott, egész testében reszketett, ahogy az ura elé vágta: — Eltűnt az arany karperec! Az éj­jeli szekrény fiókon volt és ... Az ügyvéd lecsapta az újságot. — Mondtam ugy­e, hogy máshová tedd! Na, gyere, meg kell, hogy legyen. Az ördög vigye e!. — Az arany... az arany eltűnt?! — sipított a nyanya. — Biztosan a leány. — Feldöntötte székét. Kibotorkált a konyhába. A cseléd hokkediin ült és a levesét kanalazta. Mikor az asszony belépett, fölemelte a fejét. — Mi tetszik? — Mi tetszik, te, te tolvaj! Hova tet­ted? A karperecét, az aranyat?! — Én nem tettem sehova! — kiabált vissza a leány. Felugrott. A szobájába akart szaladni, de az öreg eléje állt. Vékony légpiszkáló ujjaival végigkutatta a leány ruháját. — Gyere csak ... Elkapta a cseléd csuklóját. Maga után vonszolta a kisszobába. — Most mondd meg, hol van?! — Eresszen el! Nem vagyok lopós, tudja?! A cseléd lihegett. Széles kipirult ar­cán egy könnycsepp szánkázott végig. Az ágyhoz rohant. Rávetette magát és sírt. Nyanya fölrántotta a kis, barna szek­rény ajtaját. — Majd adok én neked! — lihegte. — Majd adok ... Kirámolta a holmikat. A felső polc­ról ledobált egy pár rendesen összehaj­tott réklit, színes szoknyát, harisnyát. Mindegyiket átkutatta. Arca némi színt kapott, orra megnyúlt, ajkára nyál ereszkedett le vékony fonálban. A szek­rény aljáról nagy, kék dobozt vett elő. Mindenféle levelek rózsaszínű, kék bo­­rítékban. Egy fénykép. Vigyorgó férfi, kobakján kissé félrecsapott soffőrsap­­kával. Az öreg nő a leány felé hunyolí­­tolt. — Ez kell neked, mi? — morogta. A képet ledobta a földre. A cseléd meg egy párnába fúrta a fe­jét és háta, válla reszketett. Valaki ka­parászott a párnáján. Fölnézett. Az öregasszony állt előtte. — Fölkelni! Ezt is megnézem! A leány fölkászálódott. Az orrát tö­rölte. Nagyokat szipogott. — Nálam ugyan keresheti! Nyanya éppen a lepedőt rántotta föl. Hátrafordult. — Eladtad, mi? — kérdezte suttogva. Gyors mozdulattal képen vágta a leányt. Tovább turkált a matracok között. A cseléd arca elfehéredett. Kitámoly­­gott a konyhába. Leült a hokkedlire s nézett a levesébe, anélkül, hogy egy mozdulatot is tett volna. Pár perc múlva nyanya is megjelent. — Kinek adtad el? Legalább azt mondd meg?! Az ügyvéd berobogott. Arcán boldog mosoly, kezében a karperec. — Itt van ii. Megtaláltuk. Mi van itt? — Megvan? — sóhajtott nyanya. A leány újra elbőgte magát. — Csomagolok! Nem maradok ilyen helyen. Berohant a szobájába. Az ügyvéd utána nyomult a karkötővel. — Ugyan már ilyen gyerekségért... Az öreg zsidóasszony sóhajtozva tipe­gett a konyhába. Tekintete a leveses­­tálra tévedt. Az asztalhoz ment. Fogta a tányért és nagyokat szuszogva a víz­csaphoz vitte. Gyors mozdulattal kiön­tötte a leves felét. Vizet eresztett a he­lyébe. A lányért visszatette az asztalra. Alsó ajka fáradtan lefittyedt. Kezét melle előtt sután lelógatva bevonult a szobá­jába. Wiggl RSK­S 1939 augusztus 29. tedd A kormányzó elnöklésével ülést tartott a legtöbb honvédelmi tanács Hétfőn délelőtt 11 órakor összeült a legfelsőbb honvédelmi tanács a kor­mányzó elnöklésével. A mostani általá­nos európai feszült helyzettel kapcsola­tos és esetleg a jövőben szükségessé válható katonai természetű intézkedések megtételét beszélte meg­ . A honvédelmi tanács mostani össze­hívása annál is inkább szükséges volt, mert a tavalyi mozgósítás óta meghoz­ták a honvédelmi törvényt is, amely bizonyos katonai kérdésekben új intéz­kedéseket állapít meg. Újabb békekísérletek az utolsó órákban Londonból jelentik. A Reuter washingtoni levelezője megbízható forrásból arról érte­sül, hogy Roosevelt elnök elhatározta, hogy újabb békelépést tesz, aminek támogatására igyekszik megnyerni a többi amerikai álla­­mokat is. Roosevelt szándékáról közelebbit egyelőre még nem lehet tudni. Washingtoni felelős körökben még nem adták fel a re­ményt, hogy Szovjetoroszország is a béke érdekében használja fel befolyását a Német­országgal kötött egyezmény ellenére is. Ottawából jelentik: A Dacénak Mackenzie King kanadai miniszterelnök hozzáintézett üzenetére küldött választávirata a követ­kezőképpen hangzik: „Válaszul az ön üzene­tére, biztosítani kívánom önt arról, hogy semmit sem fogok elmulasztani a világ bé­kéjének megmentésére irányuló igyekezetem­ben.“ Londonból jelentik. A Daily Express nagy feltűnést keltő értesülést közöl megfelelően erősen feltűnő beállításban. Eszerint Laval volt francia miniszterelnök elhatározta, hogy Rómába repül és személyes megbeszélést eszközöl ki a Dúcéval. A lap nem közli, hogy Laval milyen célzattal utazik Mussoli­nihoz. A volt francia miniszterelnökről köz­tudomású, hogy előharcosa volt a francia-­­olasz megértési politikának. Párisból jelentik: Parisban hétfőn is biza­kodással tekintettek Róma felé és remélik, hogy olasz részről olyan kezdeményezés tör­ténik, amely megnöveli a béke kilátásait. Párisban általában megelégedéssel veszik tudomásul, hogy az olasz külpolitika irányí­tását Mussolini személyesen vette kezébe. A Journal római jelentése szerint az olasz fővárosban hite jár, hogy Mussolini öt­hatalmi értekezlet összehívását akarja kez­­deményezni. Új kormány alakul Japánban, amely megnem­támadási szerződést köt Oroszországgal Tokióból jelentik. A japán kormány el­határozta, hogy lemond. Hironuma minisz­terelnök megjelent a császárnál és közölte vele a kormány lemondását. Tokiói politikai körökben a lemondást a német—orosz szerződés által Európában te­remtett új helyzet logikus következményé­nek tekintik, mert — mint kijelentik — Ja­pán eddigi kínai és európai külpolitikája új kérdésekkel került szembe­ . Hir szerint intézkedéseket jelentettek be, amelyek a belpolitikai egység fokozását cé­lozzák, hogy világpolitikai események be­következése esetén a kormány nagyobb erőre támaszkodhassék. Tokióból jelentik: A császár elfogadta a Hiranuma-kormány lemondását. A kormány ideiglenesen folytatja az államügyek inté­zését. Tokióból jelentik: Hiranuma, a lemon­dott miniszterelnök a sajtónak adott nyilat­kozatában kijelentette, hogy az utóbbi napok eseményei a japán politikát új irányzódásra kényszerítik mind a külpolitika, mint a bel­politika terén. A Contemporan Japan című folyóiratban Kohno vezérőrnagy a politikai helyzettel és az orosz—japán viszonnyal kapcsolatosan lehetségesnek mondja, hogy Japán és Szovjetoroszország támadást ki­záró­­ szerződést köti egymással. Tokióból jelentik. Az új kormány meg­alakítását Abe tábornokra bízzák. Hir sze­rint Isogai tábornok, a kvantungi hadsereg vezérkari főnöke lesz a hadügyminiszter,­­ a haditengerészeti tárcát pedig Yoshida alten­­gernagy fogja vállalni. Róma és Budapest a két legnyugodtabb főváros Rómából jelentik. A Stampa­­ budapesti tudósítója megállapítja, hogy Róma és Budapest az a két központ, ahol az esemé­nyeket a jelen pillanatban a legnagyobb nyugalommal ítélik meg. A tudósító meg­állapítja továbbá, hogy Budapesten nyoma sincs annak a háború pszichózisnak, amely más fővárosokat eláraszt. A magyar főváros élete a rendes meder­ben folyik tovább.

Next