Magyarság, 1939. szeptember (20. évfolyam, 70-94. szám)

1939-09-02 / 71. szám

4 Csak katonai pontokat bombáznak a németek Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda.­­A lengyel rádió jelentése szerint a német repülőrajok bombázták Kattowice, Krakkó, Grodno nyílt lengyel városokat és Wester­­plattet. Ezzel kapcsolatban német részről hi­vatalosan megállapítják, hogy a német légi haderő utasításainak megfelelően kizárólag csak katonai pontokat és az emellett elterülő megerősített helyeket bombázta. Külföldi rádióállomások adásaiban egész sor olyan tűz merült fel, amelyben azt állít­ják, hogy a német légi haderő ezt vagy azt a lengyel várost bombázta vagy bombázza. Német részről ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy ezeknél a lőröknél kizárólag ál­hitekről van szó. Német részről rendszeresen hivatalos közleményeket adnak majd ki a német véderő előrehaladásáról, a légi haderő előrehaladását is beszámítva.. Azok a hírek, amelyek túlhaladják ezeket a közleménye­ket, propagandahírek, amelyeknek átvételétől a közvélemények az igazságnak megfelelő tá­­jékoztatása érdekében — különösen a sem­leges államokban —­ óvakodni kell. Eredményesen bombázták a németek a rayomi repülőteret Boroszlóból jelenti a Német Távirati Iroda. Egy német katonai repülő, aki pénteken reggel szállt fel rajával a Varsótól délre lévő radolfi­ katonai repülőtér bombázására, visszatértekor elmondta, hogy a bombázás sikeres volt. Az egész repülőtámadás teljesen Moscicki él­i üzenete a kitársaság polgáraihoz Varsóból jelentik: Moscicki lengyel köztár­sasági elnök a következő üzenetet intézte a köztársaság polgáraihoz: Csütörtökön éjszaka százados ellenségünk megindította a táma­dást­­a lengyel állam ellen. Ezt leszögezem Isten és a történelem előtt. Ebben a törté­nelmi pillanatban az állam valamennyi pol­gárához fordulok abban a szent meggyőző­désben, hogy az egész nemzet készen áll szabadságának, függetlenségének és becsüle­tének védelmére és a haderő legjobb vezére köré csoportosulva, megadja a méltó választ a támadónak, amint ez már nem egyszer megtörtént a lengyel—német viszony történe­tében. Isten áldásával az egész lengyel nem­zet vállvetve halad a hadsereg oldalán igaz­ságos szent ügyéért a végső diadalra vezető csatára. A lengyel nagykövet Cianónt Rómából jelentik: Dlugosowski római len­­­gyel nagykövet pénteken délután látogatást tett Ciano gróf külügyminiszternél és kö­zölte vele, hogy kormánya nézete szerint Lengyelországot az éjszaka folyamán Német­ország részéről támadás érte és német re­pülőgépek több német várost bombáztak. Ciano gróf külügyminiszter a lengyel nagy­követ közlését tudomásul vette. A holland kormány képviseli Lengyel­­országban a német érdekeket Amszterdamból jelentik. Hágai közlés sze­rint a német kormány felkérte a holland kormányt, hogy képviselje Lengyelország­ban a német érdekeket. A holland kormány hozzájárult a német kérelemhez. Amerika várakozó állásponton Berlinből jelentik. A párisi rádió amerikai jelentése szerint Wells államtitkár kijelen­tené, hogy Amerika várakozó álláspontra helyezkedik. A király tehenei Irta: Farkas István Tavaly selejteztek ki a pénzügyminisz­térium régi-régi aktacsomóit. Kerestem, l­otoráztam köztük. Amint keresgélek, meg­akad szemem egy aktán. „Stadthalterei Nr.‘‘ ennyi meg annyi. És a fetteten égis ceruzás megjegyzés: „Sofort erledigen — Rühe sind nach Gödöllő zu bringen — Franz Josef...“ Kiemeltem ezt a fél­mázsás aktacsomót. S most elmondom, miről regél a sok megsárgult, régi papi­ros. Gombásszeg lakossága, igaz, hogy há­rom héttel utóbb értesült a nagy ese­ményről, mint más halandó község, mivel Csurka Péter, a postafutár lesán­­tult. Rálépett őzlábára a tehén, s emiatt szünetelt a postaszolgálat messzi Göcsej­­országban. Pedig éppen akkor történt, hogy Ferenc József kibékült a magyar nemzettel és örömlázban égett az ország. A gombásszegiek kicsit későbben kezd­tek örvendezni, mihelyt a Gsurka daga­­dása elmúlott. Az öröm sohasem jön későn: az Isten púpján is — így hívták a göcseji hegyeket — tüzeket gyullasz­tónak, a falu elöljárósága pedig elhatá­rozta, hogy igenis nekiereszkedik és megüzeni Ferenc Jóskának, hogy ez egy­szer Gombásszeg is hozzájárul ahhoz, amit az uralkodó tett. Kocsmában Volt az ünnepi nekiereszkedés s ugy hajnal­tájban, első kukorékolásra megszólal ám a Bibigye János, aki eddig szorgal­masan támogatta a kármentőlécet a sa­rokban: Nagy dogot csinálok én holnaptól kezdve, tisztelt atyámfiai. Én magam adom át a helesbittést Ferenc Józská­­nak! Én, Bibigye János öthódas gazda. Mert igencsak örvendez szügyöm a királ okosságának. Utrakelek tehátlan Buda­várába, oszt tanálkozom majd valahán az öregvel. Meg is hívom ide két pofa nohára. — Ne menjen kéd, isten kigyullad Budavára a kéd veres orfától! — szólt hozzá az ügyhöz Csurka Péter pakk­­továbbító szakegyéniség. — Én viszem az ajándékot, nem keed, peletykatáltos ! így történt, hogy Gombásszeg nőstény­lakosságának nagy sivalkodása közben másnap hajnalban megindult Bibigye János az apostolok lován Budavára felé, maga előtt hajtván a község ajándékát, két remekbehizott üszőt, ami átadandó lett légyen a királynak a néhára való meghívás tetejébe. Meg is érkezek számos kalandok után Bibigye János Budavárába a két üsző­vel. Útközben megnőtt a bajsza, ki­pállott a tóba, eső verte, mennykövek durrogtak hozzá, szegénylegények állták útját, mégis meggyört és fönnt a nagy­­hegyen, ahon is állott a magas helytartó­­tanács palotája, odakötötte az üszőket valami ekés rézkilincshez. Azzal előko­torta az ajándékozási okiratot a tarisz­nyájába és beballagott a hivatalba. Egy pantailós úr kezdi ám felbontani az ok­irat borítékját. — Hagyja kigyelmed, nem kigyel­­mednek hoztam én esztét, hanem nagy­urunknak, Ferenc József kerálnak! —­ Rendben van, de én vagyok a ki­rály borítékbontója — hangzott a vá­lasz.­­— Szóval maguk két üszővel ked­veskednek neki. — A ragya kedveskedik! Megajándé­kozzuk! — Helyes, de mit tegyünk az állatok­kal, hé? " — Az benne vagyon az oklevélbe. Adassék a két úsző Ferenc József saját kezeibe, nem tud két avasni? — De tudok, ellenben a kérvényre bé­lyeg is kell ám, atyafi! — Nem kérünk mink semmit, inkább adományozunk, billog meg csak oda költ, aho m­ajd az ember vár valamit — méltatlankodott Bibigye uram. Ezen aztán keményen összevesztek.­­— Lágyulteszü népség­kendtek — mondta a küldött —, meg elég barátság­talanok is, így tehátlan az üszők oda­kötve a kilincsben, én meg megyek hazatájt. Novemberbe babádzik az asz­­szony, addigra otthon kell lennem. A többi a kigyelmetek dóga. Megmondtam. Isten áldja, sátán süsse kigyelmeteket. Ezzel Bibigye otthagyta az üszőket, az okiratot, mindent és ahogy jött, úgy ment. A hivatalnoksereg azonban nem tudta, mit is kezdjen a két jámbor ké­rődzővel, akik is ital meg fa után bőg­tek naphosszat a palota előtt. Berakták őket a kapualjba és felváltva hoztak nekik menázsit. Közben mindenekelőtt leletezési eljárás indult a billog hiánya miatt Gombásszeg ellen. Tanács tár­gyalta, miképpen lehetne az uralkodó­hoz juttatni az ajándékozási folyamod­ványt. Egész Budavára összes hivatalai a két üszővel foglalkoztak. A két üsző csodálatára járt az egész Vár. Csak­hamar mindenki ismerte történetüket. Csak éppen a király nem: az ő magas­ságába még nem érkezett el a száz hiva­talt megjáró ólomlábas üsző-aktacsomó. Pedig már a király előszobáiban is róluk suttogtak az előkelő népek. Az üszők meg bőgtek naphosszat a Stadthalterei kapualjában. Mi legyen, mi történjen? A föliratok, leiratok, jegyzőkönyvek, ta­núsítványok, elszámolások, rendelkezé­sek, titkos utasítások, miegymás papír­­hegyet alkottak már. Most szívesei­ ko­torták volna vissza Bibigye Jánost, de hol járt már Bibigye! Valahol a fehér­vári dombok között vitte hazafelé a ba­rátságtalan fogadtatás emlékét. Az állatokat áttelepítették a kapualjá­ból egy magánpalotába, ahol grófnők csililgatták a hazai fű­ után vágyódó sze­gény párokat. Onnan a rendőrprefektu­­rára kerülköztek, majd a prefektura ki­sütötte, hogy tehénügyekre nem illeté­kes, hanem igenis illetékes a pógármes­­ter a saját személyében. Ezért hát a vá­rosházára kerültek. Pogármester uram kétnapi tanácskozás után arra a meggyő­ződésre riadt, hogy mivel az üszök a király tulajdona, az igazán illetékes te­hénellátó hivatal csakis a király sze­mélye körüli minisztérium lehet. Oda állították elő tehátlan a jámbor kérőd­zőket. Üszök ott kérődzenek, a bcamte­­■rek pedig az akták között. Amik szépen növekedenek nap-nap után. Tán ma is ide-oda tologatják a jámbor rókát, ha végül is az uralkodó szárny* segédje meg nem látja tikét a vár csen­­des utcáin séta közben. Megdöbbent: hogyan kerülnek ide tehenek? Lármát csapott. Megtudta a valót. És még az­nap este, az ajándékozási okirattal a kezében, kicsit reszketve, beállít a Felsé­ges Úrhoz. Elmondja, mi van. Kinéz Fe­renc József az ablakon, hát ott topognak ám az üszők a palota előtti téren! Akkor a király — sok esztendő óta először — igazán szívből kacagott a sok bánat után, ami érte. — Intézkedjék, hogy a tehenek aktái azonnal hozzám jussanak — rendelke­zett. Hát hoznak ám félmázsára való iratokat izibe! Leült a király, elővette hires zöld ceruzáját, s fölírta a legfölső aktára: „Gombásszeg ajándékát hálásan kö­szönöm. Viszonzásul két hízott ökör le­vágandó és a népnek kiadandó, Gom­básszeg figyelmének viszonzásául pedig elismerésem tudtuladandó. Az állatok a gödöllői udvari tehenészetbe szállitan­­dók. Gombásszeg meghívása elfogadta­­tik. F. J. Rex:“ így került Gombásszeg nemes aján­déka Gödöllőre, ahol az üszők végre kellemetesebb otthont kaptak. A lelete­zésből sem lett semmi. S ha közbe nem jönnek bizonyos események, egész biz­tos, hogy a király megizlette volna a göcseji nohát. Készültek is erre a gom­­básszegiek éveken át. De az országlás gondjai mást diktáltak az uralkodónak, messzi Göcsejben is elkopott a seprő a nagy tisztogatásban, az üszők is utódo­kat ellettek, a félmázsa akta pedig mind­máig ott porosodott az irattárban. De a Bibigye-családnál máig is megvan a ki­rályi leirat, amely előtt, ha igaz, kalapot emel ma is a család minden férfitagja. Régen volt, igaz volt, talán maga az ud­vari tehenészet vezetője se tudja, hogy egyes tehénkék, amiket naponta meg­szemlél, őseikben máig is a göcseji friss füvet áhítozzák odakünn, a kövér gö­döllői rétekem zavartalanul folyt le, nem tapasztalták a legcsekélyebb légelhárítást sem a légvédelmi tüzérség, sem a lengyel repülők részéről. Nem robbantak fel a német városokra dobott lengyel bombák Beuthenből jelenti a Német Távirati Iroda. Lengyel tüzérség pénteken délelőtt 11 óra 30 perckor bombázta a beutheni pálya­udvart. Mintegy 5—6 darab 7,5 cm­-es löve­dék becsapódott, de nem robbant fel és nem okozott kárt. Egy lengyel repülőgép hat bombát dobott Pretekretsohamban a Hohenlindener-úton lévő lakótelepre. A bombák csak csekély anyagi kárt okoztak. Emberéletben nem esett kár. A danzigi lengyel postán eltorlaszolták magukat és harcolnak a lengyelek Danzigból jelenti a Német Távirati Iroda. A kora reggeli órákban az eddigi Danzig szabad város területén megszállották a len­gyel vasút szolgálati helyeit. A művelet ál­talában súrlódások nélkül folyt le. Néhány száz lengyelt letartóztattak. A lengyel hiva­talos épületekben számtalan nehéz és köny­­nyű fegyvert találtak. A városban eddig még csak az erősen eltorlaszolt és nyilván korszerű hadianyaggal felszerelt lengyel posta épülete tartja magát az ellenállás egyetlen fészkeként, úgy számítják, hogy a délután folyamán a postaépület bevételére is sor kerül. 1939 szeptember 2. szombat Olaszország semmiféle katonai műveletet nem kezdeményez Rómából jelentik. Az olasz miniszter­tanács pénteken délután három órakor a Duce elöklete alatt rendkívüli ülést tartott. A minisztertanácsról a következő hivatalos jelentést adták ki: A minisztertanács megvizsgálta a Német­ország és Lengyelország közötti viszály kö­vetkeztében Európában előállott helyzetet, amely Viszály eredete a versaillesi szerző­désre nyúlik vissza; tudomásul vette a kül­ügyminiszter által beterjesztett jelentéseket, amelyekből kitűnik az a tevékenység, ame­lyet a Duce abból a célból fejtett ki, hogy Európának igazságon alapuló békét bizto­sítsanak és teljes mértékben jóváhagyta az eddig hozott katonai intézkedéseket, ame­lyeknek eddig és továbbra is kizárólag elő­­vigyázatossági jellegük van és ennek a cél­nak felelnek meg. A minisztertanács jóváhagyta azokat a gazdasági és szociális jellegű intézkedése­ket, amelyek tekintettel az európai életben bekövetkezett súlyos zavarra, szükségesekké váltak. A minisztertanács kijelenti és közli a néppel, hogy Olaszország semminő katonai műveletet nem fog kezdeményezni és végül kifejezésre juttatja elismerését az olasz népnek azért a fegyelemért és nyugalomért, amelyről­­— mint mindig — ezúttal is tanú­ságot tett. Románia nem nyújt segélyt Lengyelországnak Bukarestből jelentik: Román politikai kö­rök megerősítik, hogy Lengyelország újabb kísérletet tett Románia segélynyújtásának megszerzésére, noha a román kormány félre­érthetetlenül nem hajlandó megengedni, hogy fegyveres összetűzésbe sodorják bele. Jólle­het még nem értek véget a két kormány megbeszélései, román felfogás szerint nem indokolt, hogy Románia letérjen a már egy­szer elfogadott szigorú semlegességi állás­pontjától. Ezt azzal okolja meg, hogy telje­sen megváltoztak azok a körülmények, ame­lyek között annak idején a lengyel-aromán segélynyújtási szerződést megkötötték. A két szerződő fél között a korábbi években szo­kásban volt vezérkari megbeszélések során csupán orosz támadást vettek számításba, azonban nem számoltak azzal, hogy Lengyel­­ország által előidézett fegyveres összetűzés­ben Lengyelország. Németországgal találná­ magát szemben s ez maga után vonhatná Oroszország beavatkozását Lengyelország ellen. Svájcban is elrendelték az általános mozgósítást Bernből jelentik. Svájcban elrendelték az általános mozgósítást, csütörtökön este nyilvánosságra hozott javaslatokat Ribbentrop külügyminiszter már szerdán este szó szerint tudomására hozta Sir Neville Henderson berlini angol nagy­követnek. Ezenkívül ennek a javaslatnak a fontosabb pontjait Ribbentrop külügyminisz­ter megvilágította a nagykövet előtt. Cáfolat az angol rádió állítására Berlinből jelent a Német Távirati Iroda. Az angol rádió azt állítja, hogy nem hozták az angol kormány tudomására Hitler vezér és kancellárnak a Danzig és a folyosó kérdés megoldására vonatozó javaslatait. t?nmt evomlion ftl VfltíllnSíIll llO£í\ ä Működik a francia cenzúra Párisból jelentik: A párisi cenzorok Páris egyik legnagyobb szállodájába költözködtek be, ahol éjszaka két és három óra között megvizsgálják a reggeli lapok kefelenyoma­­tait. Az Action Frangaiseben Charles Maurray ismert antiszemita író cikke csütörtökön néhány jelentéktelen Sor kivételével a cen­zor ollójában maradt. Csütörtökön az Oeuvre is nagy üres fol­tot hoz a negyedik oldalán. A Populaire csütörtöki számát színtén erősen megcen­­zúrázták. Törökország hét korosztályt hív be Ankarából jelentik. A berlini és a londoni török nagykövet elhagyja Törökországot, hogy állomáshelyére térjen vissza. Híre jár, hogy a török kormány legközelebb hét kor­osztályt hív be. A minisztertanács eltiltotta a kőolajtermékek kivitelét. Braun, a biro­dalmi bank képviselője Istanbulba érkezett, ahonnan Ankarába­ folytatja útját, hogy fon­tos megbeszéléseket folytasson a török kor­mánnyal. Ankarai politikai körökben nagy, jelentőséget tulajdonítanak ennek a látoga­tásnak.

Next