Magyarság, 1939. október (20. évfolyam, 95-119. szám)

1939-10-08 / 100. szám

1939 október 8. vasárnap mentSin­ A szabadkőművesek bűnei (Hozzászólás Palatínus könyvéhez) Írta: Fiala Ferenc Ilyenkor, midőn az ember a kilincs­nélküli ajtók birodalmában figyeli az órák és napok keservesen lassú múlását, akarat­lanul is kényszerítve érzi magát, hogy figyelmesen átolvassa azokat a könyveket, amelyeket a rohanó mindennap helyezett az asztalára. A könyvolvasás azonban egy­úttal gondolkodást is jelent, mert a köny­veket épp úgy meg kell emészteni, mint az ételt, amire egyébként a jó könyv amúgy is kényszeríti a figyelmes olvasót. Sajnos — vagy hála Istennek —, az igazi nemzeti szocialista életében nincsenek meddő per­cek, s a délutáni vagy esti olvasás gyönyö­rét már régen átengedtük azoknak, akik az időre, vagy a mindenképpen bekövetkező tálamra bízták a jobb magyar jövő kialakí­tását. Így, ennélfogva örülünk azoknak a napoknak, amikor leróhatjuk kötelessé­günket a könyvekkel és azok íróival szemben. Háromkötetes hatalmas, hosszú évek fá­radságát igénybevevő könyv fekszik előt­tem a barnára mázolt durva faasztalon. Címe: A szabadkőművesség bűnei, írója: Palatínus József. Az első kötet még a múlt esztendő februárjában került piacra s azóta három kiadást ért meg, annak ellenére is, hogy kicsiny hazánk nagy sajtó­jának kilencven százaléka meg nem tör­téntnek tekintette Palatínus könyvének megjelenését. Az előszót iró Temesváry László már első mondatában megállapítja, hogy: Ez a könyv vádirat. Vádirat a sza­badkőművesség elkövetett bűnei ellen, de figyelmeztetés is a lappangó halálos ve­szélyre. Ez a könyv jó orvosság a kihagyó emlékezet felfrissítésére.“ Valóban az. Mert mi, magyarok nagyon gyorsan felejtünk, s Széchenyi híres mondását , hogy olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkos­nak is meg kell bocsátanunk — gyakran alkalmazzuk azokkal szemben, akiknek semmi, de semmi áldozatos köze nem volt és nem is lesz a magyarsághoz. Mert ez a háromkötetes hatalmas munka a maga névsorával azt bizonyítja, hogy az utolsó húsz esztendőben elnegligáltuk azt a ször­nyű veszélyt, amit a szabadkőművesség világszervezete jelentett a magyarság szá­mára. Hogy miért? Arra maga a könyv szerzője adja meg a választ: „Az átkos emlékű proletárdiktatúra után a nagy nem­zeti fellángolás tüze látszólag elhamvasz­totta annak a reményét, hogy a trianoni gyalázatba döntött magyar földön valaha is felüsse fejét a zsidó világuralmi törekvés legelszántabb frontharcos szövetsége, a sza­badkőművesség. Hangsúlyozom: látszólag, mert a vörös számom elviharzása után alig egy-két év múlva, amikor ismét hatalmas­kodott felettünk az ősi magyar átok: köny­­nyen felejtünk és nehezen tanulunk! —■ s a nagy nemzeti fellángolást éppen a zsidó szabadkőműves maffia és érdekcsatlósainak hitvány tábora „kurzussá“ posványitotta — ismét tevékeny munkába állottak a három­pontos testvérek.“ Jótékonysági egyesülete­ket alapítottak, amelyeket — horribile dictu — még a közintézmények is támo­gattak egészen addig, míg éppen Palatínus munkájának első kötete le nem rántotta róluk a leplet, s ezeket a jótékonysági intézményeket be nem tiltották, illetőleg fel nem oszlatták. Ezek után felmerül a kérdés, hogy vájjon kik voltak azok, akik a belügyminiszteri ti­lalom ellenére is tovább vakoltak és hogy vájjon ezek az urak elvették-e már méltó büntetésüket a tiltott szervezkedés bűnéért? Felmerül a kérdés, hogy vájjon az osztrák Anschluss után megszerzett In Laboré Vir­tus nagypáholy névsorában szereplők őriz­ték-e legalább egyetlen pillanatig is a kis­­tarcsai vagy a nagykanizsai internálótábor komor falait. Mert a Gschwindgassei páholy háború utáni névsora teljesen hiteles, hi­szen azt Palatínus József kérésére egyene­sen Hitler vezér és kancellár utasítására bo­csátották a szerző rendelkezésére. Vájjon alkalmazták-e már az állampolgárságtól megfosztó törvény visszaható paragrafusait azokra az urakra, akik a szegedi gondolat magasra szárnyalása után majdnem két év­tizedig vakoltak a bécsi nagy­páholyban, anélkül, hogy e munkásságukat, vagy e zarándokút­jukat idehaza bejelentették volna. Vájjon mily kellemetlensége történt a vakolás miatt például Ágoston Augen­stein Emilnek, a Kispesti Textilgyár vezé­rének, vagy Ágoston Augenstein Mihálynak, a Magyar Általános Takarékpénztár igaz­gatójának, vagy a nagyhatalmú Aschner Lipótnak, az Egyesült Izzó vezérigazgatójá­nak, vagy Auer Pál ügyvédnek, a párisi Grand Oriens dísztagjának és a Magyar Béke Egyesület vezetőjének, vagy Bakonyi Weisz Kálmán nyug. kúriai birónak, vagy Balassa Weidinger József nyug. egyetemi ta­nárnak, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, vagy Bárdos György budapesti ügyvédnek, vagy Benkő István kassai főmérnöknek, vagy Binét Bélának, a budapesti Binét és Barna cég dúsgazdag beltagjának, vagy a Borsi­ási- ban korlátozni, mert ma, amikor a nyugat-ner Mihálynak, az Esti Kurír belső munka­társának, vagy Bródy Ernő egyetlen zsidó országgyűlési képviselőnek, vagy Dokron Károlynak, aki polgári életében a dúsabban hangzó budai Goldberger Arnold álnevet viseli, vagy Dálnoki I­ováts Jenőnek, az Or­szágos Iparegyesület igazgatójának, vagy Fleissig Józsefnek, az Angol Magyar Bank igazgatójának, aki egyébként a Symbolikus nagypáholy kincstári tisztét is betöltötte, vagy Gábor Bertalannak, a Magyar Általá­nos Kőszénbánya Zrt. igazgatójának, vagy Hajdú Hónig Miklós úrnak, a Pro Palestina Egyesület elnökének, vagy Hatvany Deutsch Lajos bárónak, vagy Kernstok Károly festőművésznek, vagy Liszt Hugó budapesti ékszerésznek, vagy Márai Sándornak, a Pesti Hírlap főmunkatársának, vagy Márfy Ödön festőművésznek, vagy Marton Gyula budapesti főmérnöknek, vagy Müller Pál vezérigazgató urnak, vagy Pfeiffer Ig­nác nyug. műegyetemi tanár urnak, vagy Szász Zoltán író urnak, vagy Vámbéry Rusz­­temnek, a Népszava ügyészének, vagy Varró Imrének, a Budapesti Kereske­delmi és Iparkamara főtitkárának, vagy Vida Jenőnek, a MÁK vezérigazgatójának, vagy Zsolt Bélának, az Újság főmunkatár­­sának és végezetül annak a sokszáz és száz hazai világpolgárnak, aki minden belügy­miniszteri tilalom ellenére is tovább műkö­dött részben a bécsi, részben pedig a meg­szállt területeken gombamódra elszaporo­dott szabadkőműves páholyok egyikében. Tévedés ne essék, ezek az urak nem kis­kocsmák söntéseiben, nem a rendőrség által könnyen ellenőrizhető értekezleteken, ha­nem az ország határain kívül fekvő szabad­kőműves páholyokban kovácsolták a ma­guk nemzetellenes eszméit, nemcsak a ma­gyar szélsőjobboldali gondolat, hanem — mint ezt már számtalanszor megállapították — az egész magyar államiság ellen. És nem egyszerű munkásemberek, tisztviselők, nem­ éretlen suhancok, nem kelekótya fantaszták, hanem a magyar liberális világ által felmagasztalt és „európai kopo­nyáknak“ kikiáltott irodalmi, művészeti, ipari és közgazdasági korifeusok vetették magukat alá a magyar királyi belügyminisz­ter által betiltott szabadkőműves szervezet szabályainak. Palatínus József most megjelent könyve megdöbbentő adatokat tartalmaz úgy a há­ború előtti, mint a jelenlegi szabadkőműves páholyok tagnévsorát illetően. A névsor gondolkodásra kell, hogy késztesse még azokat is, akik kézlegyintéssel próbálják el­intézni a „szabadkőművességről­ szóló me­­séget“. Végezetül idézzük Palatínus József har­madik kötetének az előszavát: „Annyit min­denesetre dokumentál ez a névsor, hogy a zsidó szabadkőművesség — mert hiszen a névsor a vallás megjelölése nélkül is el­árulja a zsidók 90 százalékos számarányát — illegálisan dolgoztak és vakoltak itthon és külföldön 1920-tól 1938-ig, sőt — amint bizalmas értesüléseim szólnak — még ma­napság is tartanak titkos összejöveteleket. Az én feladatom nem terjedhet tovább, minthogy nyilvánosságra hoztam a zsidó szabadkőművesség illegális működését és tagnévsoruk egy tekintélyes részét. További ellenőrzésük és kiirtásuk a magyar közren­dészeti hatóságok feladata és kötelessége. Mert addig nem lesz és nem is lehet új ma­gyar élet a magyar glóbuszon, amíg irma­­gostól ki nem irtják a szabadkőművesség csíráját a magyar társadalomból.“ felelő megállapodást kötnie, amely bizonyos mérvű behozatalt devizaáldozatok nélkül leh­­h­etővé tenne. Addig is a meglévő készletek-­­kel a közönségnek messzemenően takaré­koskodnia kell. Ezt a célt a kormány úgy igyekezett elérni, hogy minél kevésbé avat­­kozzék bele az egyes üzemek és magánház­i tartások berendezésébe. Ezért eltekintett attól — bár hasonló eszközhöz több euró­­pai ország folyamodott —, hogy a kávé és a­ tea forgalmát teljesen eltiltsa, vagy fogyassz­tási jegyrendszert vezessen be. Eltekintett a­ másik lehetséges megoldástól is, attól tudni-­ illik, hogy ezekből az árukból pótanyagok­ felhasználásával keveréket készíttessen és kizárólag ezek forgalombahozatalát engedé­lyezze. Ehelyett inkább a harmadik lehetsé­­ges megoldást választotta, amikor minden fogyasztóra rábízta annak eldöntését, hogy a fogyasztás csökkentését miképpen viszi keresztül. Bizonyára lesznek, akik ezentúl inkább harmadrész annyi kávét isznak, mint eddig, de ragaszkodnak a keverési­entes babkávéhoz. Mások ezentúl pótanyagokkal keverve isszák a kávét; ezek ismét maguk választhatják meg a keverési arányt, saját anyagi helyzetükhöz mérten. Végül valószínűleg sokan lesznek olyanok is, akik átmenetileg egészen lemondanak a kávé és tea fogyasztásáról abban a tudat­ban ,h­ogy ezzel nemcsak, egy háztartási ki­adást takarítottak meg, hanem hozzájárultak ahhoz, hogy az ország fizetési mérlege a mai nehéz viszonyok között is egyensúlyban tartható legyen. A kormányt ezeknek a ma­gas illetékeknek a megállapításakor csupán a fogyasztás korlátozásának szükségessége vezette, nem pedig pénzügyi szempontok. Ez még világosabbá válik, ha meggondol­juk, hogy ezeknek a cikkeknek behozatalá­ban beálló korlátozás a kincstár vámbevéte­leiben súlyos kiesést fog okozni. A betegek, gyermekek és más arra utaltak érdekeit szem előtt tartva, egyidejűleg felszabadította azonban a kormány a kakaókészleteket is és pedig minden további megterhelés nélkül, hogy ehhez a tápértékét is képviselő cikkhez a közönség változatlan áron juthasson hozzá. Ugyancsak változatlan áron szabadul­­nak fel a borskészletek is. Ribbentrop-interjú két japán újságban Berlinből jelentik: Rib­bentrop német bi­rodalmi külügyminiszter csütörtökön fo­gadta Kuszujamát, a Tokio Nisi-Nisi és az Oszaka Moinisi című japán lap kü­löntudó­­sítóját és külpolitikai rovatvezetőjét. A be­szélgetés során az újságíró a következő kérdésekre kapott választ a birodalmi kül­ügyminisztertől: — Hogyan ítéli meg külügyminiszter úr a moszkvai megegyezéseket és azok követ­kezményeit az európai politikára? Ribbentrop külügyminiszter így vála­szolt: — Nagy megelégedésemre szolgált a Né­metország és a Szovjetunió közötti tárgya­lások lefolyása és eredménye. A tárgyalások a volt lengyel terület viszonyai tekinteté­ben és így egész Keleteurópában is a hely­zet tisztázására vezettek. Azt hiszem, hogy ez a rendezés tanulság lesz a világ vala­mennyi háborús uszítója számára és min­den békeszerető népnek csak őszinte örö­mére szolgál. Németország és Szovjetorosz­­ország közös nyilatkozata a béke és a há­ború közötti választás elé állította Angliát és Franciaországot. A nyugati hatalmakon múlik a döntés. ■— Miniszter úr véleménye szerint mi­lyen hatással lesznek a német—orosz meg­egyezések a német—japán és japán—orosz viszonyra? A Japán és a Szovjetunió között né­hány héttel ezelőtt Nomonhanban létrejött megegyezést nagy megelégedéssel vettem tudomásul — válaszolt Ribbentrop. — Né­metország melegen üdvözli a két ország ilyen irányú minden további lépését. — Azt mondják, külügyminiszter úr, hogy Németország a német—szovjetorosz nyilatkozattal nagy békekonferenciát indí­tott. Valóban megfelel ez a német kormány szándékainak? Ribbentrop így válaszolt: — Németország mindig békét és nem háborút akart. A lengyel háborút a vezér minden észszerű indítványával szemben ránk kényszerítették. Ugyanúgy nyugaton sem Németország, hanem Anglia és Fran­ciaország üzent háborút. Nem újság tehát, ha Németország még mindig kész a békére. — Külügyminiszter úr azt hiszi, hogy Japán a békelépéssel kapcsolatban valami­képpen hozzájárulhatna a világbéke helyre­állításához? — Úgy hiszem — mondotta a külügy­miniszter —, hogy úgy Japán, mint Kelet­­ázsia uralkodó hatalma különös súllyal esik latba a világpolitika minden nagy döntésé­nél. A nemzetközi uszítók ma az angol és a francia népet uszítják Németország ellen és holnap nem restélnek egymásba uszítani például az amerikai és a japán népet. Gyomorégésnél Gyomorbántalmaknál llllillifh.SA­I Kapható minden ittluil Ivll iSv. gyógyszertárban Felszabadította a kormány az ideiglenesen zárolt kávé-, tea-, kakaó- és borskészleteket A hivatalos lap vasárnapi száma rendele­tet közöl, amely az ideiglenesen zárolt kávé- és teakészleteket ismét felszabadítja. Egy­idejűleg azonban a rendelet a kávéra és teára az augusztus 26-iki kiskereskedelmi árak kétszeresének­ megfelelő rendkívüli ille­téket vet ki, amelyet természetesen a jelen­legi készletek után is le kell róniok, nem­csak a kereskedőknek, hanem azoknak a magánszemélyeknek is, akiknek birtokában a meghatározott mennyiségen felüli kávé- és teakészletek vannak. Már két héttel ezelőtt, a gyarmatárukész­letek zárolása alkalmával, utalás történt arra, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetre való tekintettel a kormány kénytelen lesz a kávé- és teafogyasztást valamilyen forma­európai és tengerentúli piacokkal való for­galmunk az ismeretes szállítási nehézségek­kel küzd, nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy a kivitelünkkel oly nehezen szer­zett devizákat fényű­zési cikkek beszerzé­sére fordítsuk. Az export útján megszerez­hető minden szabadon felhasználható de­vizára égető szükségünk van ahhoz, hogy az ipari nyersanyagok beszerzésének folytonos­ságát biztosíthassuk. Okosan kell gazdál­kodnunk devizabevételeinkkel, különben nyersanyag nélkül marad a magyar ipar, kenyér nélkül a magyar munkásság. E meggondolások alapján határozta el a kormány, hogy ebben a rendkívüli helyzet­ben kávé és tea behozatalát egyelőre nem engedélyezi. Más lenne esetleg a helyzet, ha sikerülne egyes külállamokkal oly meg­ 1 Man­ nagy Jusomnan mózestül Elveszett szerencséjét keresse a Gaedicke Banknál. Levelezőlapon is rendel­het sorsjegyet a Gaedicke Banknál, Kossuth Lajos­ utca 17. Sorsjegy­­árak: 1/• P 3.50, % P 7.-, V2 P 14.-, 111 P 28.-. Húzás október 14 és 17 Nyilaskeresztes párti győzelem várható a pestszentlőrinci községi választáson Pestszentlőrincről írják nekünk: A tavasz­ról elhalasztott községi választásokat most tartják meg Pestszentlőrincen. A választá­sok ez év tavaszán voltak aktuálisak, amikor, is a pártok minden előkészületet megtettek, a névjegyzéket elkészítették és várták a vá­lasztás napját. Ez azonban elmaradt. Helyi körökben úgy tudják, hogy Pest­­vármegye alispánja a közeli napokban tűzi ki a vá­lasztást. Ez a h­ír újból megmozgatta a pár­tokat. Megindult a választási tevékenység. A Nyilaskeresztes Párt, amely az utóbbi időben igen megerősödött, teljes felkészült­séggel várja a választást. Úgy tudjuk, hogy önállóan indul, nem készít közös listát egyik párttal sem. U./ NÉPRÁDIÓ Umi Zt?. mitelM Kapható},

Next