Magyarság, 1939. október (20. évfolyam, 95-119. szám)
1939-10-08 / 100. szám
1939 október 8. vasárnap mentSin A szabadkőművesek bűnei (Hozzászólás Palatínus könyvéhez) Írta: Fiala Ferenc Ilyenkor, midőn az ember a kilincsnélküli ajtók birodalmában figyeli az órák és napok keservesen lassú múlását, akaratlanul is kényszerítve érzi magát, hogy figyelmesen átolvassa azokat a könyveket, amelyeket a rohanó mindennap helyezett az asztalára. A könyvolvasás azonban egyúttal gondolkodást is jelent, mert a könyveket épp úgy meg kell emészteni, mint az ételt, amire egyébként a jó könyv amúgy is kényszeríti a figyelmes olvasót. Sajnos — vagy hála Istennek —, az igazi nemzeti szocialista életében nincsenek meddő percek, s a délutáni vagy esti olvasás gyönyörét már régen átengedtük azoknak, akik az időre, vagy a mindenképpen bekövetkező tálamra bízták a jobb magyar jövő kialakítását. Így, ennélfogva örülünk azoknak a napoknak, amikor leróhatjuk kötelességünket a könyvekkel és azok íróival szemben. Háromkötetes hatalmas, hosszú évek fáradságát igénybevevő könyv fekszik előttem a barnára mázolt durva faasztalon. Címe: A szabadkőművesség bűnei, írója: Palatínus József. Az első kötet még a múlt esztendő februárjában került piacra s azóta három kiadást ért meg, annak ellenére is, hogy kicsiny hazánk nagy sajtójának kilencven százaléka meg nem történtnek tekintette Palatínus könyvének megjelenését. Az előszót iró Temesváry László már első mondatában megállapítja, hogy: Ez a könyv vádirat. Vádirat a szabadkőművesség elkövetett bűnei ellen, de figyelmeztetés is a lappangó halálos veszélyre. Ez a könyv jó orvosság a kihagyó emlékezet felfrissítésére.“ Valóban az. Mert mi, magyarok nagyon gyorsan felejtünk, s Széchenyi híres mondását , hogy olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátanunk — gyakran alkalmazzuk azokkal szemben, akiknek semmi, de semmi áldozatos köze nem volt és nem is lesz a magyarsághoz. Mert ez a háromkötetes hatalmas munka a maga névsorával azt bizonyítja, hogy az utolsó húsz esztendőben elnegligáltuk azt a szörnyű veszélyt, amit a szabadkőművesség világszervezete jelentett a magyarság számára. Hogy miért? Arra maga a könyv szerzője adja meg a választ: „Az átkos emlékű proletárdiktatúra után a nagy nemzeti fellángolás tüze látszólag elhamvasztotta annak a reményét, hogy a trianoni gyalázatba döntött magyar földön valaha is felüsse fejét a zsidó világuralmi törekvés legelszántabb frontharcos szövetsége, a szabadkőművesség. Hangsúlyozom: látszólag, mert a vörös számom elviharzása után alig egy-két év múlva, amikor ismét hatalmaskodott felettünk az ősi magyar átok: könynyen felejtünk és nehezen tanulunk! —■ s a nagy nemzeti fellángolást éppen a zsidó szabadkőműves maffia és érdekcsatlósainak hitvány tábora „kurzussá“ posványitotta — ismét tevékeny munkába állottak a hárompontos testvérek.“ Jótékonysági egyesületeket alapítottak, amelyeket — horribile dictu — még a közintézmények is támogattak egészen addig, míg éppen Palatínus munkájának első kötete le nem rántotta róluk a leplet, s ezeket a jótékonysági intézményeket be nem tiltották, illetőleg fel nem oszlatták. Ezek után felmerül a kérdés, hogy vájjon kik voltak azok, akik a belügyminiszteri tilalom ellenére is tovább vakoltak és hogy vájjon ezek az urak elvették-e már méltó büntetésüket a tiltott szervezkedés bűnéért? Felmerül a kérdés, hogy vájjon az osztrák Anschluss után megszerzett In Laboré Virtus nagypáholy névsorában szereplők őrizték-e legalább egyetlen pillanatig is a kistarcsai vagy a nagykanizsai internálótábor komor falait. Mert a Gschwindgassei páholy háború utáni névsora teljesen hiteles, hiszen azt Palatínus József kérésére egyenesen Hitler vezér és kancellár utasítására bocsátották a szerző rendelkezésére. Vájjon alkalmazták-e már az állampolgárságtól megfosztó törvény visszaható paragrafusait azokra az urakra, akik a szegedi gondolat magasra szárnyalása után majdnem két évtizedig vakoltak a bécsi nagypáholyban, anélkül, hogy e munkásságukat, vagy e zarándokútjukat idehaza bejelentették volna. Vájjon mily kellemetlensége történt a vakolás miatt például Ágoston Augenstein Emilnek, a Kispesti Textilgyár vezérének, vagy Ágoston Augenstein Mihálynak, a Magyar Általános Takarékpénztár igazgatójának, vagy a nagyhatalmú Aschner Lipótnak, az Egyesült Izzó vezérigazgatójának, vagy Auer Pál ügyvédnek, a párisi Grand Oriens dísztagjának és a Magyar Béke Egyesület vezetőjének, vagy Bakonyi Weisz Kálmán nyug. kúriai birónak, vagy Balassa Weidinger József nyug. egyetemi tanárnak, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, vagy Bárdos György budapesti ügyvédnek, vagy Benkő István kassai főmérnöknek, vagy Binét Bélának, a budapesti Binét és Barna cég dúsgazdag beltagjának, vagy a Borsiási- ban korlátozni, mert ma, amikor a nyugat-ner Mihálynak, az Esti Kurír belső munkatársának, vagy Bródy Ernő egyetlen zsidó országgyűlési képviselőnek, vagy Dokron Károlynak, aki polgári életében a dúsabban hangzó budai Goldberger Arnold álnevet viseli, vagy Dálnoki Iováts Jenőnek, az Országos Iparegyesület igazgatójának, vagy Fleissig Józsefnek, az Angol Magyar Bank igazgatójának, aki egyébként a Symbolikus nagypáholy kincstári tisztét is betöltötte, vagy Gábor Bertalannak, a Magyar Általános Kőszénbánya Zrt. igazgatójának, vagy Hajdú Hónig Miklós úrnak, a Pro Palestina Egyesület elnökének, vagy Hatvany Deutsch Lajos bárónak, vagy Kernstok Károly festőművésznek, vagy Liszt Hugó budapesti ékszerésznek, vagy Márai Sándornak, a Pesti Hírlap főmunkatársának, vagy Márfy Ödön festőművésznek, vagy Marton Gyula budapesti főmérnöknek, vagy Müller Pál vezérigazgató urnak, vagy Pfeiffer Ignác nyug. műegyetemi tanár urnak, vagy Szász Zoltán író urnak, vagy Vámbéry Rusztemnek, a Népszava ügyészének, vagy Varró Imrének, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárának, vagy Vida Jenőnek, a MÁK vezérigazgatójának, vagy Zsolt Bélának, az Újság főmunkatársának és végezetül annak a sokszáz és száz hazai világpolgárnak, aki minden belügyminiszteri tilalom ellenére is tovább működött részben a bécsi, részben pedig a megszállt területeken gombamódra elszaporodott szabadkőműves páholyok egyikében. Tévedés ne essék, ezek az urak nem kiskocsmák söntéseiben, nem a rendőrség által könnyen ellenőrizhető értekezleteken, hanem az ország határain kívül fekvő szabadkőműves páholyokban kovácsolták a maguk nemzetellenes eszméit, nemcsak a magyar szélsőjobboldali gondolat, hanem — mint ezt már számtalanszor megállapították — az egész magyar államiság ellen. És nem egyszerű munkásemberek, tisztviselők, nem éretlen suhancok, nem kelekótya fantaszták, hanem a magyar liberális világ által felmagasztalt és „európai koponyáknak“ kikiáltott irodalmi, művészeti, ipari és közgazdasági korifeusok vetették magukat alá a magyar királyi belügyminiszter által betiltott szabadkőműves szervezet szabályainak. Palatínus József most megjelent könyve megdöbbentő adatokat tartalmaz úgy a háború előtti, mint a jelenlegi szabadkőműves páholyok tagnévsorát illetően. A névsor gondolkodásra kell, hogy késztesse még azokat is, akik kézlegyintéssel próbálják elintézni a „szabadkőművességről szóló meséget“. Végezetül idézzük Palatínus József harmadik kötetének az előszavát: „Annyit mindenesetre dokumentál ez a névsor, hogy a zsidó szabadkőművesség — mert hiszen a névsor a vallás megjelölése nélkül is elárulja a zsidók 90 százalékos számarányát — illegálisan dolgoztak és vakoltak itthon és külföldön 1920-tól 1938-ig, sőt — amint bizalmas értesüléseim szólnak — még manapság is tartanak titkos összejöveteleket. Az én feladatom nem terjedhet tovább, minthogy nyilvánosságra hoztam a zsidó szabadkőművesség illegális működését és tagnévsoruk egy tekintélyes részét. További ellenőrzésük és kiirtásuk a magyar közrendészeti hatóságok feladata és kötelessége. Mert addig nem lesz és nem is lehet új magyar élet a magyar glóbuszon, amíg irmagostól ki nem irtják a szabadkőművesség csíráját a magyar társadalomból.“ felelő megállapodást kötnie, amely bizonyos mérvű behozatalt devizaáldozatok nélkül lehhetővé tenne. Addig is a meglévő készletek-kel a közönségnek messzemenően takarékoskodnia kell. Ezt a célt a kormány úgy igyekezett elérni, hogy minél kevésbé avatkozzék bele az egyes üzemek és magánházi tartások berendezésébe. Ezért eltekintett attól — bár hasonló eszközhöz több európai ország folyamodott —, hogy a kávé és a tea forgalmát teljesen eltiltsa, vagy fogyassztási jegyrendszert vezessen be. Eltekintett a másik lehetséges megoldástól is, attól tudni- illik, hogy ezekből az árukból pótanyagok felhasználásával keveréket készíttessen és kizárólag ezek forgalombahozatalát engedélyezze. Ehelyett inkább a harmadik lehetséges megoldást választotta, amikor minden fogyasztóra rábízta annak eldöntését, hogy a fogyasztás csökkentését miképpen viszi keresztül. Bizonyára lesznek, akik ezentúl inkább harmadrész annyi kávét isznak, mint eddig, de ragaszkodnak a keverésientes babkávéhoz. Mások ezentúl pótanyagokkal keverve isszák a kávét; ezek ismét maguk választhatják meg a keverési arányt, saját anyagi helyzetükhöz mérten. Végül valószínűleg sokan lesznek olyanok is, akik átmenetileg egészen lemondanak a kávé és tea fogyasztásáról abban a tudatban ,hogy ezzel nemcsak, egy háztartási kiadást takarítottak meg, hanem hozzájárultak ahhoz, hogy az ország fizetési mérlege a mai nehéz viszonyok között is egyensúlyban tartható legyen. A kormányt ezeknek a magas illetékeknek a megállapításakor csupán a fogyasztás korlátozásának szükségessége vezette, nem pedig pénzügyi szempontok. Ez még világosabbá válik, ha meggondoljuk, hogy ezeknek a cikkeknek behozatalában beálló korlátozás a kincstár vámbevételeiben súlyos kiesést fog okozni. A betegek, gyermekek és más arra utaltak érdekeit szem előtt tartva, egyidejűleg felszabadította azonban a kormány a kakaókészleteket is és pedig minden további megterhelés nélkül, hogy ehhez a tápértékét is képviselő cikkhez a közönség változatlan áron juthasson hozzá. Ugyancsak változatlan áron szabadulnak fel a borskészletek is. Ribbentrop-interjú két japán újságban Berlinből jelentik: Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter csütörtökön fogadta Kuszujamát, a Tokio Nisi-Nisi és az Oszaka Moinisi című japán lap különtudósítóját és külpolitikai rovatvezetőjét. A beszélgetés során az újságíró a következő kérdésekre kapott választ a birodalmi külügyminisztertől: — Hogyan ítéli meg külügyminiszter úr a moszkvai megegyezéseket és azok következményeit az európai politikára? Ribbentrop külügyminiszter így válaszolt: — Nagy megelégedésemre szolgált a Németország és a Szovjetunió közötti tárgyalások lefolyása és eredménye. A tárgyalások a volt lengyel terület viszonyai tekintetében és így egész Keleteurópában is a helyzet tisztázására vezettek. Azt hiszem, hogy ez a rendezés tanulság lesz a világ valamennyi háborús uszítója számára és minden békeszerető népnek csak őszinte örömére szolgál. Németország és Szovjetoroszország közös nyilatkozata a béke és a háború közötti választás elé állította Angliát és Franciaországot. A nyugati hatalmakon múlik a döntés. ■— Miniszter úr véleménye szerint milyen hatással lesznek a német—orosz megegyezések a német—japán és japán—orosz viszonyra? A Japán és a Szovjetunió között néhány héttel ezelőtt Nomonhanban létrejött megegyezést nagy megelégedéssel vettem tudomásul — válaszolt Ribbentrop. — Németország melegen üdvözli a két ország ilyen irányú minden további lépését. — Azt mondják, külügyminiszter úr, hogy Németország a német—szovjetorosz nyilatkozattal nagy békekonferenciát indított. Valóban megfelel ez a német kormány szándékainak? Ribbentrop így válaszolt: — Németország mindig békét és nem háborút akart. A lengyel háborút a vezér minden észszerű indítványával szemben ránk kényszerítették. Ugyanúgy nyugaton sem Németország, hanem Anglia és Franciaország üzent háborút. Nem újság tehát, ha Németország még mindig kész a békére. — Külügyminiszter úr azt hiszi, hogy Japán a békelépéssel kapcsolatban valamiképpen hozzájárulhatna a világbéke helyreállításához? — Úgy hiszem — mondotta a külügyminiszter —, hogy úgy Japán, mint Keletázsia uralkodó hatalma különös súllyal esik latba a világpolitika minden nagy döntésénél. A nemzetközi uszítók ma az angol és a francia népet uszítják Németország ellen és holnap nem restélnek egymásba uszítani például az amerikai és a japán népet. Gyomorégésnél Gyomorbántalmaknál llllillifh.SAI Kapható minden ittluil Ivll iSv. gyógyszertárban Felszabadította a kormány az ideiglenesen zárolt kávé-, tea-, kakaó- és borskészleteket A hivatalos lap vasárnapi száma rendeletet közöl, amely az ideiglenesen zárolt kávé- és teakészleteket ismét felszabadítja. Egyidejűleg azonban a rendelet a kávéra és teára az augusztus 26-iki kiskereskedelmi árak kétszeresének megfelelő rendkívüli illetéket vet ki, amelyet természetesen a jelenlegi készletek után is le kell róniok, nemcsak a kereskedőknek, hanem azoknak a magánszemélyeknek is, akiknek birtokában a meghatározott mennyiségen felüli kávé- és teakészletek vannak. Már két héttel ezelőtt, a gyarmatárukészletek zárolása alkalmával, utalás történt arra, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetre való tekintettel a kormány kénytelen lesz a kávé- és teafogyasztást valamilyen formaeurópai és tengerentúli piacokkal való forgalmunk az ismeretes szállítási nehézségekkel küzd, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kivitelünkkel oly nehezen szerzett devizákat fényűzési cikkek beszerzésére fordítsuk. Az export útján megszerezhető minden szabadon felhasználható devizára égető szükségünk van ahhoz, hogy az ipari nyersanyagok beszerzésének folytonosságát biztosíthassuk. Okosan kell gazdálkodnunk devizabevételeinkkel, különben nyersanyag nélkül marad a magyar ipar, kenyér nélkül a magyar munkásság. E meggondolások alapján határozta el a kormány, hogy ebben a rendkívüli helyzetben kávé és tea behozatalát egyelőre nem engedélyezi. Más lenne esetleg a helyzet, ha sikerülne egyes külállamokkal oly meg 1 Man nagy Jusomnan mózestül Elveszett szerencséjét keresse a Gaedicke Banknál. Levelezőlapon is rendelhet sorsjegyet a Gaedicke Banknál, Kossuth Lajos utca 17. Sorsjegyárak: 1/• P 3.50, % P 7.-, V2 P 14.-, 111 P 28.-. Húzás október 14 és 17 Nyilaskeresztes párti győzelem várható a pestszentlőrinci községi választáson Pestszentlőrincről írják nekünk: A tavaszról elhalasztott községi választásokat most tartják meg Pestszentlőrincen. A választások ez év tavaszán voltak aktuálisak, amikor, is a pártok minden előkészületet megtettek, a névjegyzéket elkészítették és várták a választás napját. Ez azonban elmaradt. Helyi körökben úgy tudják, hogy Pestvármegye alispánja a közeli napokban tűzi ki a választást. Ez a hír újból megmozgatta a pártokat. Megindult a választási tevékenység. A Nyilaskeresztes Párt, amely az utóbbi időben igen megerősödött, teljes felkészültséggel várja a választást. Úgy tudjuk, hogy önállóan indul, nem készít közös listát egyik párttal sem. U./ NÉPRÁDIÓ Umi Zt?. mitelM Kapható},