Magyarság, 1940. október (21. évfolyam, 217-243. szám)

1940-10-31 / 243. szám

Csütörtök, 1940. október 31.9 Ha, csütörtökön szenzációs premier az ANDRÁSSY SZÍNHÁZ-ban Lehét ma férjhez menni Török Rezső új vígjátéka. Rendezte: Csal­ló Kálmán Főszereplők: Bulla Elma, Rózsahegyi Kálmán, Vaszary Piroska, Feleky Sári, Básti, Bilicsi Szakál, Vágóné Margit, Szaplonczay Éva, Dajbukát Ilona. S­­­I JUH­A­I A francia színművészet nagyarányú elzsidósodása Beszáll­ottunk az összeomlás előtti Francia­­ország filméletének elzsidósodásáról. Most vessünk egy pillantást arra, hogyan nézett ki még nemrégiben a francia színészet. A párisi színházi világban, amely egész Franciaország számára hangadó, a zsidóság különösen a má­sod- és harmadrangú szính­ázakban játszott uralkodó szerepet. Azonban a legjobb színhá­­zakban is szerepeltek a zsi­dók, mint igazga­tók, színészek, vagy színpadi szerzők. A zsi-­dóságnak legszembeötlőbb és legnagyobb sze­repet játszó képviselője volt a francia színházi életben Bernstein Henrik. A párisi színházaknál rajta kívül többek között a következő zsidók szerepeltek, mint igazgatók, vagy tulajdonosok: Deutsch, Blum, Viterbo, Lehmann, Weill, Abram, Rothschild, Goldin, Voltéira, Varna, Kr­mer, Datzerus stb. A legtöbb francia színházban főleg zsidó írók darabjait adták elő. A darabok tartalma a zsidó szellemiségnek megfelelően nemzet­közi erkölcstelen és bomlasztó irányzatú volt. A zsidó színpadi szerzők közt főként a követ­kezők szerepeltek: Diamant-Berger, Verneuil, Bernard, Wolf, Coulus (Weil), Hugen, Wale­­metz, Passeur, Duval, Schwob, d’Hericourt, Natanson, Wahl, Maurois, Benoit Levy, Gevel, Edmond Lée, Cohen, stb. A zsidó színházigazgatók és tulajdonosok a zsidó szerzők által írt darabok lejátszásánál többnyire szintén a választott nép fiainak­­szolgálatát vették igénybe, úgyhogy a színé­szek és különösen a jobban fizetett színészek között is nagy számmal szerepeltek zsidók.­­ A­­ színpadon szereplő színészeknek és színész­nőknek egy része a filmen is szerepelt, úgy­hogy részben ugyanazokkal a nevekkel talál­kozunk a színpadon, mint a film­életben. Az ismertebb zsidó színészek közül a kö­vetkezőknek neveit említjük meg: Beer, Ko­réne, Fainsi­ber, Trenet, Dubas, Meyer, Alexandre, Monteaux, Lehmann, Eschouvin, Sorei, Gianty, May, Cakre,, Dalio, Ventura, Mireille, Dac (Isaac), Mamac, Clevers, Raya, Lourz, Saint-Granier, Jean-Granier, Tabet, Belieres, Oswald, Simone, Magny-Warna, Pi­card, Simon, Wall, Devirys, stb. Természetes, hogy a zsidók által írt szín­darabok és a zsidó színészek az elzsidósodott francia sajtótól csak dicséretet kaptak és kö­zepes tehetségű színpadi szerzőket és színésze­ket egekig emeltek. A zsidók által vezetett és zsidók színdarabjait előadó, de egyébként a francia nyelvet használó színházakon kívül olyan színházak is voltak Franciaországban, amelyekben jiddis nyelven adtak elő színdara­bokat. A francia kormánynak, ha komolyan veszi a francia film­ és színház zsidómentessé téte­lét, nem lesz könnyű feladata, de a fenti ada­tok is bizonyítják, hogy erre itt is nagy a szükség, akárcsak Budapesten. Tiltakozunk Székely Spagatner Mihály szerepeltetése ellen a Verdi Requiemben­ ­ Az Operaházban dúló fejetlen zsidópártoló állapotok, úgy látszik, semmiképen sem akar­nak rendeződni. A szereplő művészek nagy százaléka zsidó, vagy zsidóval él házassági kö­telékben, a legfiatalabb művész generáció zsidó családokba nősült be, anélkül, hogy az Opera vezetősége tiltakozott volna ez ellen. Legújabban ez az engedékenység odáig megy, hogy az Opera igazgatósága még a keresztény közönség vallási érzésére sincs tekintettel. Az Operának van egy „pótolhatatlan” zsidó énekese, Székely Spagatner Mihály, aki no­vember 2-án Verdi Requiemjében énekli a basszus szólamot. Tudomásunk szerint Verdi ezt a remekművét a keresztények és nem a zsidók számára írta. Éppen erre való tekin­tettel elvárjuk az Opera vezetőségétől, hogy legyen, tekintettel a halottak ünnepének ke­gyeleti jellegére és ne szerepeltessen olyan zsidó énekest, aki minden magyar operaláto­gató ellenszenvét kivívta már. Szerkesztősé­günkbe sorozatosan érkeznek panaszos leve­lek és telefonok, amelyek felháborodottan til­takoznak Spagatner Mihály szerepeltetése ellen. Csodálkozunk azon, hogy az Operaház még erre a kegyeletes ünnepre sem hajlandó lemondani erről a zsidó énekesről. Úgy látszik, még mindig nem veszik tudomásul, hogy nem a liberális szelek fujdogálnak. Követeljük, hogy a HI. zsidótörvény tüntesse el a Székely­ Spagat­ereket az Opera színhadáról STEINWAY K£PVIS£L£T­E H­A­L­L ZoNgoRTERIMAndrássi-útk­. PROTESTÁNS IRODALMI ÉS MŰVÉSZI­ EST A VÁROSI SZÍNHÁZBAN. Az „Országos Protestáns Napokkal” kapcsolat­ban protestáns irodalmi és művészi est volt szer­dán este a Városi Színházban, amelyen a pro­testáns egyházi és világi élet vezetősége is meg­jelent. Az est a Városi Színház nézőterét zsúfo­lásig megtöltő közönség ünneplése mellett lel­kes hangulatban zajlott le. A művészi est lefo­lyásáról részletesen a vasárnapi számunkban em­lékezünk meg. B­udapesten először V repítéaszó Németország h­egverrahtára A nC.wnrt laa­l»?.reg A ném­et nép a Stársortkban mesterséges nyersanyagok vasárnap délelott VT|) A &T| n 1 peng. taelparakt UK/Alvil/t Angelica nővér Felújítás az Operában Puccini egyfelvonásos remeke a nyár fo­lyamán a szigeti szabadtéri színpadon a szi­get tágas színpadának természetes környeze­tében már meghódította a zenekedvelő közön­­séget. Az Operaháziban felújított Angelica nő­vér sok mindent átmentett a szigeti előadás­ból, azonban a nyári előadás lehetőségeit meg­oldotta a színpadtechnika ezernyi raffináltsá­­gával. Puccininek ez a finom, azonban meg­lehetősen kényes témájú operája nélkülözi a szokásos nagyáriákat. Melódiái, harmóniáinak egyszerűsége és valaki egészen könnyű, tiszta korareneszánszi báj sugárzó hangulata igazi gyöngyszemmé teszik ezt a rövidlélekzetű, de minden ízében mesteri zenedrámát. Nádasdy rendezése és Oláh Gusztáv színpada meggyő­ződik. A nyári előadásokon feltűnt Wargha Lí­via plasztikusan hajlékony hangjával most is sikert ért el. Meg kell emlékeznünk az egyik mellékszerepben feltűnt Mészáros Erzsébetről, akinek tehetséges, szép hangja sokkal na­gyobb szerepeikre predestinálja. Az elő­adást Ferencsik János vezényelte. SZÉKESFŐVÁROSI ZEnEKAR: Lola Brahms Requiem és Pergolese: Stabat Ma­­ter. 7. 8. vez.: Vaszy. Közr.: Basilides, Ko­vács I., Csóka B. és a Palestrina Kórus. 4-én Városiban fél 8-kor Schubert VII., Haydn: Londoni, Farkas: Dalok. Vez.: Csil­­léry, közr.: Máté Jolán. Jegyek 0.50-től, Városi Színház, Koncert. # H. Múzeumi Matiné nov. 3. Franck, Quintett, Beethoven, Serenade, stb. Basili­des, Böször­ményi-Nagy, Kresz Géza ka­maraegyüttese. A REGENSBURGI DÓMKÓRUS HANGVERSENYE A Zeneakadémia nagytermében Schrems Theobald dr., a regensburgi Dóm karnagyá­nak vezényletével az európai hírű Regens­burgi Dómkórus hangversenyezett szerdán este. A kórus az egyházi tradíciókhoz híven férfi- és fiú-hangokból tevődik össze. Ez az összeállítás nem ismeretlen előttünk, azon­ban figyelemreméltó az a kifinomult hang­zás, amely alapja ennek az együttesnek. Kü­lönösen a 9—14 éves fiúk kora az, amely már első pillanatban megragadja a figyelmet. Fiatalságukra való tekintettel nem beszélhe­tünk kimondott ének­ technikáról, de ki kell emelnünk azt a világos, tisztán felépített, kerekded frazírozású éneklési módot, amely­­lyel feladataikat megoldják. Műsoruk, amely egyházi és világi részből állott, a legnagyobb tetszést váltotta ki a hallgatóságból. G. L. VIDÉKI SZÍNHÁZ Novemberben több vidéki városban kezdődik meg a színházi évad, így Inke Rezső társulata Munkácson, Turóczy Gyula társulata Sopron­ban, vitéz Jakabffy Dezső társulata Győrött kezdi meg szereplését. Galetta Ferenc társu­lata most Zalaegerszegen játszik. IOÁZIALIGI ELET ! Magyar kereskedelmet! Meg késl gyorsítani az átállítás ütemét! A kormánysajtó lelkeshangú cikkekben számol be arról, hogy a kereskedelem át­állítása milyen sikeresen haladt előre. A Pest vezércikkben írja, hogy keresztény kézbe kerül a kereskedelem, míg a Magyar­­ország a keresztények hatalmas térhódítá­sáról számol be a külkereskedelemben. Ha a kormánypárti sajtó cikkeit olvas­suk, azt kell gondolnunk, hogy Magyar­­országon ma már jóformán csak a ma­gyar kereskedő köthet üzletet, az ő élete fenékig tejfel, míg a zsidó kereskedők alig keresnek és alig várják, hogy sátor­fájukat szedhessék, és kivándorolhassanak Magyar­­országról. Ezzel szemben tény az, hogy számos ke­reskedelmi ágban a magyarok éppen csak tengődnek, míg a zsidó üzletemberek nagy­szerűen boldogulnak. Maga a kormánypárti sajtó volt, az amely megállapította, hogy zsidó ünnepeken Budapesten és a vidéki városokban az üzletek többsége zárva van. Ilyen körülmények között alig lehet a ke­reskedelem átálításáról beszélni. Különö­sen a textilkereskedelem, a cipőkereskede­lem, a bőrdíszműáru kereskedelem, a kész férfi- és női ruhákkal való kereskedés (konfekció), épületfakereskedelem, de szá­mos más kereskedelmi ág is teljesen el van még zsidósodva. A gabonakereskede­lemnél is csak a búza, a rozs és a zab vá­sárlást kötötték jogosítványhoz, míg a tengeri, a mák és egyéb apró magvak vá­sárlását és eladását továbbra is szabadon bonyolíthatják le a zsidók. Azok a változások, amelyek a kereske­delmi életben a kormány kezdeményezé­sére végbementek, az úgynevezett nyílt árusítási üzleteknél hatásukat alig érezte­tik. Az önállósítási Alapból nyílt egy-két üzlet nem jelentett komoly konkurrenciát a zsidó kereskedéseknek. A felvidéki és kár­pátaljai iparigazolványok megvonása sem törte meg a zsidóság egyeduralmát a ke­reskedelmi életben.­­ A kormány által követelt eljárás, amely­nek értelmében a zsidókat a gazdasági élet egy-egy körülhatárolt részéről iparkodnak kiszorítani, csak igen lassan vezethet ered­ményre, annál is inkább, mert az áruter­melés, valamint a termelt áruk szétosz­tása, vagyis a nagykereskedelem még túl­nyomóan zsidó kézben van. De nemcsak a kereskedelem zsidómentesítése halad igen lassan előre, hanem a meglévő magyar kereskedések áru és hitel­ellátása is sok kívánnvalót hagy hátra. A legtöbb magyar kereskedelmi érdekképviselet panaszolja, hogy a magyar kereskedők még most a harmadik zsidótörvény küszöbén is csak­ nagy nehézségek art isi, vagy egyáltalán nem bírnak hitelhez, vagy áruhoz jut­ni. Az Önádósítási Alap első­sorban az új gazda­sági egzisztenciákat támogatja és nem gondoskodik a már meglévő magyar ke­reskedők hitelellátásáról. Azonban az újon­nan létesülő magyar üzletek hitelellátásá­­ra is csak igen kis összeg áll rendelke­zésére a magyar Önállósítási Alap révén, mert pl. az 1938—39 költségvetési év­ben az állami zárszámadás adatai szerint m­­­xd­­össze 3.160.000 pengőt fordított az Önálló­sítási Alap erre a célra. Az 1941 évi költ­ségvetésben 2,4 millió pengő szerepel mint olyan összeg, amelyet az állam az Önál­lósítási Alap rendelkezésére bocsát A magyar kereskedelem átállíttásához azon­ban nem évi három milió, hanem évi 30-­ 40 millió pengő is kevés lenne, hiszen vég­eredményben sokezer zsidó kereskedő le­váltásáról van szó. Felfogásunk szerint a kereskedelem ma­gyarrá tétele rövid időn belül csak úgy valósítható meg, ha — amint arra már több ízben rámutattunk — a magyar ke­reskedőkre bízzák a forgalomba került áruk 94 százalékának eladását, vagyis ilyen arányban részesülnek a magyar kereskedők az áruellátásban. A magyar kereskedőkhöz számítjuk természetesen a nemzetiségi vi­déken működő német, rutén, tót és román nemzetiségű kereskedőket is. Ezenfelül gondoskodni kellene arról is, hogy a ma­gyar kereskedők és természetesen a nem­zetiségek is, a magyarság, illetve az illető nemzetiség országos számarányának megfe­lelően részesedjenek a hitelellátásban is. Ma ugyanis a zsidó kereskedők kétségtele­nül előnyösebb helyzetben vannak a hi­telellátás terén, mint magyar stb. ver­senytársaik. Amíg ez a két intézkedés meg nem tör­ténik, a kormány részleges intézkedései nem biztosítják a magyar kereskedelem egyetemének boldogulását. Reméljük, hogy erre a kormány is rá fog jönni és a harmadik zsidótörvényben intézményesen gondoskodik arról, hogy 1) a zsidók szám­aránya a kereskedők és iparosok között — az eddigi kihalási rendszer figyelmen kí­vül hagyásával — záros határidőn belül mindenütt 6 százalékra csökkentsék, 2) a zsidó kereskedők az áruellátásban csak 6 százalék erejéig részesedhessenek és csak zsidókat szolgálhassanak ki, 3) a bankok és egyéb pénzintézetek által folyósított hi­teleknek csak 6 százaléka juthasson a zsi­dóknak. m A magyar nők a szövetkezeti eszme támaszai A magyar szövetkezeti asszonyliga ma délben avatta fel Rákosszentmihályon a kultusz és földművelésügyi minisztérium, a gazdasági szakintézetek, a helybeli ró­mai katolikus és református egyházak, a Hangya és a sajtó meghívott képviselői­nek jelenlétében: szövetkezeti gazdaasz­­szony-képző otthonát. Wünscher Frigyes vezérigazgatót és a megjelenteket Illés M., az otthon igazgatónője, üdvözölte meleg szavakkal, kiemelvén, hogy a Hangya ál­dozatkészsége tette lehetővé az otthonnak megszerzését, annak berendezését és a tan­folyam fenntartását. Hangsúlyozta, hogy itt turnusokban 30—30 falusi kisgazda­leányt nevelnek gazdaaszonyokká, akiket a takarékos háztartás, gazdaságos főzés, szabás-varrás, egészségügyi alapismere­tek, házi tisztaság és általános szövetkeze­ti mozgalmi ismeretekben képeznek ki szaktanerők. Wünscher Frigyes biztosította a szövet­kezeti asszonyligát a Hangya további tá­mogatásáról, mert a szövetkezetnek nem­csak az üzleti élet terén vannak köteles­ségei, hanem a népgondozás és népne­velés terén is. Ezért kell szakiskolákat, otthonokat, kórházakat is fenntartania a szövetkezeti üzleteredmények feleslegei­ből. Az assszonyokhoz fordult, mert csak az ő révükön, az ő szorgalmukkal és lel­kesedésükkel lehet a magyar szövetkezeti eszmét, amit egykor Károlyi Sándor gróf és társai hirdettek, az egész országban népszerűvé tenni. Utána Gesztelyi Nagy László szólt a nők hivatásáról, mert a ma­gyar asszonyokon fordul meg a család jó­léte. A kiképzett nők lesznek a szövetke­zeti eszme legjobb támaszai a falvakban. Üdvözölte az asszonyliga tagjait, mint a mozgalom legmegbízhatóbb pionírjait. A kisgazda leán,~tanulók közül Koóc'Jó Gyöngyike, egr bájos cser'!;’'falvi b­ér­­k* üdvözölte keresetlen szavakkal Wünscher Frigyest és a vendégeket. Azután követ­kezett a tan-, háló, ét­termek, fogadószo­ba, tanítónők lakosztályának, — a kony­hának és a fürdőnek megtekintése. Az összes berendezéseket a Hangya készítet­te. Minden helyiség világos, egészséges, a bútorok dekoratívek. A felszerelés egy­szerű, magyaros, praktikus, modern. A Hangyának 25 ezer pengőjébe került az ingatlannak (Bazilidesz villa 4 hold kert­tel) megszerzése és felszerelése. Ez a gaz­daasszony képző közelebb hozza majd a falut a városhoz és fordítva. Az asszony­liga hézagpótló munkát végzett. A bemu­tató után az otthon vezetősége a megje­lent vendégeket reggelin látta. László Zoltán dr. KÁVÉHÁZBAN, ÉTTEREMBEN KÉRJE A MAGYARSÁGOT A legmulatságosabb vígjáték Sarohflzleí (Metro-Goldwyn-Mayer-film) ’ lURBTISCfl-rendezés M A • HOLOTT©D 1M/-Ä» ELIT

Next