Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)

1941-03-28 / 61. szám

***** W4L március 28.___________________________________ | ­j­n él a koldus!... Többezer pengős takarék­­betét és havi 400 pengős jövedelem koldulásból Tiltakozó koldus-nagygyűlés a kőbányai erdőben Gyakran olvashattunk arról, hogy a nagy nyomorban elhalt szegényházi ápolt koldus szalmazsákjában több ezer pengő­ről szóló takarékkönyvet találtak. Ez az első pillanatban hihetetlennek hangzó do­log könnyen érthető, ha visszagondolunk a koldulás megszüntetésekor és a koldu­sokról való intézményes gondoskodás be­vezetésekor megnyilvánuló tiltakozásokra. Érthetetlen volt, hogy miért jártak az elöl­járóságokra siránkozni, hogy a város gon­doskodása helyett ők maguk gondoskodhas­sanak magukról és tovább is koldulhassa­nak. Egy pestkörnyéki félkarú koldus adta meg erre az őszinte és igaz választ: — Uram, nekem a havi jövedelmem a norma bevezetése előtt elérte a 400 pengőt, húsvétkor és karácsonykor még felül is múlta. Pedig én gyerek nélkül csak­ a fél­­karommal dolgoztam, mint „hadirokkant”. Hat éve, hogy megvolt a körzetem, ahová jártam. Az én körzetembe azután nem jutott más koldus, legfeljebb amolyan futó alkalmi koldus, az meg úgysem nagyon tu­dott keresni. Engem már ismertek az em­berek. Négy fillér volt a legkisebb, de tíz és húsz fillér a leggyakoribb adomány. Ennivalót nem igen szívesen fogadtam el és erről le is szoktattam az embereket! Ezeket a tiltakozás alkalmával mondta el és mint „üzleti titok”-ra, szigorúan meg­kért, hogy nevét ne áruljam el. A tilta­kozásuk ellenére a legtöbb pestkörnyéki városban hatóságilag eltiltották a koldu­lást és bevezették a normát. A norma bevezetése óta a városok la­kossága egy önként meghatározott össze­get fizet a koldusalapra, amit azután a város koldusai és szegényei között a rá­szorultság arányában kiosztanak. A sze­gényeket vagy a városi illetőségi koldu­sokat hét osztályba osztották. Az első osz­tályba azok tartoznak, akiknek nincs hoz­zátartozójuk és maguk képtelenek minden munkára. Ezek kapnak természetbeni el­látást, amelynek összege havonta 23 pengő 42 fillér. A hetedik osztályba tartozók, akiknek akár hozzátartozóitól, akár saját munkájukból valami jövedelmük van, ha­vonta 6 pengő 56 filléres természetbeni segélyben részesülnek. A természetbeni segélyt minden héten pontosan megkap­ják, a város gondoskodik róluk, sőt any­­nyira, hogy amikor a télen nem lehetett tüzelőhöz jutni, a város koldusai és szegé­nyei pontosan megkapták a nekik járó szenet és fát. Hogy a hetenként kiutalt természetbeni járandóságot megfelelően használják fel és rendes, a társadalomba beillő életmódot folytassanak, arról apá­cák és diakonisszák gondoskodnak, akik időnként a helyszínen keresik fel őket. Megszólal a kolduskirály Ez a gondoskodás és ez az előre megha­tározott természetben való ellátás, az egy­­helyhez kötés és a pálinkától való eltiltás nem tetszett a koldusok nagy részének és ezért az új rendszerrel megbékülni nem akarók a pestkörnyéki városokból, titkos értesítés alapján, a napokban a kőbányai Kiserdőben tiltakozó koldus-nagygyűlésre sereglettek egybe. Különös véletlen foly­tán tanúja voltam a nagygyűlés lefolyá­sának, kezdettől fogva a nem éppen im­pozáns befejezésig. Hugo Viktor alakjai elevenedtek meg előttem a húsz-huszonöt főnyi gyülekezetben az árokparton, szem­ben a vasútállomással. Arról panaszkodtak, hogy nem tudnak megélni, ha nem koldulhatnak. Az embe­rek azt kívánják tőlük, hogy az egészsége­sek és a nem teljesen munkaképtelenek­ dolgozzanak, de hiszen kevés kivételtől el­tekintve majdnem mind egészséges, hadi­rokkant egy sincs közöttük, ellenben an­nál több a megrögzött alkoholista és a ser­dületlen gyerek. Éveken keresztül hozzá­szoktak ahhoz, hogy munka nélkül, fárad­ság nélkül koldulásból könnyen keressék a pénzt és ugyanolyan könnyen költsék is el. Késő délután, valamelyik kültelki kő­bányai, vagy pestszentlőrinci rosszhírű kocsmában összejöttek, kártyáztak, ittak, dáridóztak, arra azonban gondosan ügyel­tek, hogy a közönség ezt ne lássa. Arra is ügyeltek, hogy „munkába” józanul men­jenek, mert részeg koldus tönkreteszi a körzetet és eljátssza az emberek bizalmát és szánalmát. A koldusgyűlés éktelen lármával zsibon­gott, amikor karjával csendet intve, szó­lásra emelkedett a kolduskirály. Egy elhí­zott, jól öltözött cigány, aki már évek óta nem koldul, mert ő sápot kap a többiektől és különben is a körzeteit kiadta albér­letbe koldulni. A norma bevezetése előtt ő volt a koldusképző iskolának a veze­tője, ő tanította be az apró, éppen csak­hogy beszélni tudó gyerekeket, hogy kell síró, esdeklő hangon könyörögni, ő öltöz­tette és maszkírozta szánalmas külsejűvé az életerős, munkabíró embereket. Arról beszél, hogy küldöttséget kell me­neszteni az elöljárósághoz és kérni kell a norma eltörlését és a régi rendszer vissza­állítását. Szavait általános éljenzés és közbekiál­­tozás kíséri. Ezek az emberek örök éle­tükben irtóztak a munkától, hiszen gye­rekkoruk óta úgy nőttek fel, hogy munka­kerülők, csavargók és koldusok életét él­jék. Most azután, amikor a társadalom az egészségeseket munkára kényszeríti, a rá­szorultakat pedig természetben, fűtéssel, világítással, lakással, élelemmel és heti zsebpénzzel látja el, nem ízlik nekik­ A koldusgyűlés egyhangúlag helyt ad a kolduskirály cigány szavainak, amelyek óriási ordítozásba fulladnak. — Minden nap megihattuk a magunk pálinkaadagját, most meg apácákkal el­lenőriztetnek. Ha megpróbálom, hogy egy­két gyereket „szalajtsak” vasárnaponként az Üllői­ úton, vagy a Horthy Miklós-úton, — csak egy fillért kérve — rongyosan, me­zítláb, alig tudnak valamit keresni. Vala­mikor meg teli zsebbel jöttek haza, még a gyerekek is húszfilléresekkel „snúroz­­tak”. Nem élet ez így tovább. Valóságos tüntetés tör ki e szavak hal­latára, amelynek azonban egy pillanat alatt, mintha elvágták volna, végeszakad, mikor az úton feltűnnek a kispesti rend­őrök a kutyákkal. — Jönnek a zsaruk! Egyszerre szétszalad a koldusgyűlés. A vak koldus lát, a süket hall, a sánta járni tud, a néma beszél, ahányan vannak, any­­nyi felé tűnnek el az akácerdő bokrai kö­zött. A szitáló tavaszi esőben nyomuk sem marad. Eltűntek, hogy valahol Kőbányán, vagy Kispesten újra összebújjanak és til­takozzanak az ellen a társadalom ellen, amelyik végre észretért és amelyik a munkanélküli segély meg az alamizsna he­lyett munkát akar adni számukra, amely gondoskodni kíván sorsukról, biztosítani akarja megélhetésüket és vissza akarja őket vezetni a társadalomba. De ők már annyira megszokták azt a másik megvetett életet, hogy nekik már jobban ízlik a kol­dussors. Füry Lajos Kttagyoszályunk a k­is uvaser tartama alatt 3s­ 0 frán van nyitva Budapest belterületén, telefon útján eszközölt könyvrendeléseket küldönc út­ján teljesítünk. Budapest, II. Hunyadi J.-út 2. Telefonszám: 156—010 fílincsen talpalalmyi földet meg kell művelni a fővárosban! Összeírják a főváros területén parlagon heverő, mezőgazdasági művelésre alkalmas ingatlanokat A Magyarság állásfoglalását magáévá tette Szendy Károly polgármester Több nappal ezelőtt a sasad vidéki ingat­lantulajdonosok akciójával kapcsolatban megemlítettük, hogy a Magyarság is már régebben javasolta, kötelezzék a telektulaj­donosokat, hogy parlagon fekvő telkeiken kerti veteményeket termesszenek s ha erre nem volnának hajlandók, adják bérbe azok­nak, akik erre vállalkoznak. Szendy Károly polgármester most a kormány egyik rendeletére való hivatkozás­sal utasította a főváros erdő- és mezőgazda­­sági hivatalát, hogy 15 napon belül állapítsa meg, a főváros területén megművelésre alkalmas in­gatlanokat, amelyeknek parlagon maradásától lehet tar­tani és ezeket az ingatlanokat a birtokos, tu­lajdonos, haszonélvező, vagy haszonbérlő ne­vének közlésével írja össza Utasította a pol­gármester egyben a városrendezési ügyosz­tályt is, hogy a főváros tulajdonában lévő és jelenleg haszonbérlet útján nem hasznosított, de mezőgazdasági művelés céljára alkalmas területeket legkésőbb nyolc napon belül par­cellázza és ezeknek a területeknek jegyzé­két értékesítés, illetőleg bérbeadás céljából adja át a városgazdasági ügyosztálynak. A városgazdasági ügyosztály a legrövidebb időn belül árverésen adja bérbe a megművelésre alkalmas és parlagon heverő területeket. A polgármester egyébként megkereste Pest vár­megye gazdasági felügyelőségét annak tisztá­zása céljából, hogy a főváros belső területén fekvő ingatlanokat, tehát a házhelyeket és villatelkeket is a kormányrendelet értelmé­ben meg kell-e művelni. Szendy Károly polgármester rendelete mindenesetre úgy a Magyarság, mint a sasad vidéki ingatlantulajdonosok törek­véseinek jogosságát ismeri el, mert, ha a vidéki földek birtokosait megbüntetik azért, ha földjeiket nem művelik meg, e rendelkezés alól nem mentesülhetnek a fővárosi ingatlantulajdonosok sem. Nem azokat a napokat éljük, amikor minden lelkiismeret furdalás nélkül mehetünk el olyan ingatlanok mellett, ame­­len bur­gonya és más egyéb kapás amények helyett gaz vet gyökeret Akkor tehát, amikor Szendy Károly polgármester ren­deleti úton intézkedik ennek a kérdésnek megoldásáról, ezzel nem csak a főváros élelmezésének gondját könnyíti meg, ha­nem példát mutat több vidéki városnak is, így Győrnek, ahol előző cikkünk alapján akciót indítottak az ottani parlagon he­verő ingatlanok kötelező megműveltetése érdekében- /2./H/ék Felemelték a fővárosi kórházakban a különszobás betegek ápolási díját Szendy Károly polgármester az általános áremelkedésre való tekintettel a fővárosi közkórházak különszobáiban kezelt betegek ápolási díjait felemelte. Az erre vonatkozó polgármesteri határozat alapján a díjak a következők: Az egyágyas különszobáiban a napi ápo­lási díj 12 pengő, a kétágyas különszobá­­ban 9 pengő, a három- és a többágyas szobákban napi 8 pengő. Az előszobás, für­dőszobás egyágyas különszobákban 18 pengő, a Rókus-kórházban a modernizált egyágyas különszobákban 16—18 pengő, a kétágyas különszobákban 12 pengő, a há­romágyas modernizált szobákban pedig 11 pengő naponta az ápolási díj. A Szent Ist­ván és a Szent János kórház modernizált különszobáiban a napi ápolási díj 11—12 pengő, a két- és háromágyasokban 9 pengő. Az egy éven aluli gyermek kísérője a kü­lönszobákban az ápolási díj 25 százalékát, a 10 éven aluli gyermek kísérője 50 száza­lékát, a 10 éven felüli beteg kísérője pedig a különszobákban az ápolási díj 75 százalé­kát fizeti. Az OTT eddig naponta 5 ren­dot fizetett a kötelékébe tartozó betegek napi ápolása után. Az új megállapodás szerint az OH a jövőben 5 pengő 40 flnad­ kötetes fiacsaa. . Felfüggesztették a tüzelőszerek forgalmának korlátozására kiadott rendeletet Mint ismeretes, a kereskedelmi minis­­­ter most kiadott rendeletével a szén és fa forgalmának korlátozását felfüggesztette, a kiadott rendeleteit hatályon kívül helyezte. A miniszteri rendelkezéssel kapcsolatban a polgármester közli, hogy a tűzifa- és szénnagykereskedőket terhelő az a kötele­zettség,­­amely szerint a telepükre heten­ként beérkező tüzelőszemek legalább 40 százalékát pincés tüzelőanyag kiskereske­dőknek kötelesek átadni és erről a főváros kereskedelmi ügyosztályának kimutatást küldeni, megszűnt. Hatályát vesztette az a rendelkezés is a főváros területén, amely a tűzifát illetőleg a szenet kizárólag fo­gyasztók részére árusító kiskereskedőket arra kötelezte hogy egy fogyasztó részére egy alkalommal legfeljebb két mázsa tü­zelőszert szolgáltathatnak ki. Külföldi vendégek is részt vesznek a magyar bor április 1-ei ünnepén A Magyar Irodalmi Társaságok Országos Szövetsége a földmívelésügyi minisztérium felügyelete alatt álló Szőlő- és Borpropagan­da Irodával nagyszabású ünnepi estélyt ké­szít elő a magyar bor dicséretére. A műsort április 1-én este fél 9 órai kezdettel tartják meg a Vigadó összes termeiben, ahol a leg­nevesebb színészek, operaénekesek és balett­táncosok bemutatják azokat a világhírű ma­gyar irodalmi, színpadi és táncművészeti mű­veket, amelyek múzsája a Magyar Bor volt. A rendkívüli ízléssel összeállított műsor után tekintve, hogy ez az estély egyúttal a Mező­­gazdasági Kiállítás 50. évfordulóját is ünnep­li, reggel öt óráig folyik a tánc és a vigasság a Vigadóban. Az alaphangulatot az a három mintaüvegbor adja, amelyet a Szőlő- és Bor­propaganda Iroda ajándékoz minden jegyvá­sárlónak. A magyar bor ünnepét a rendezőség a borhajók sikeréből kiindulva Borhajó Szá­razon névre keresztelte el, remélve, hogy a közönség a kitűnő propaganda borok hatá­sára ugyanazt a kellemesen ringató érzést kapja, mintha hajón utazna. Egyébként az IBUSz 400 jugoszláviai vendéget hoz a ma­gyar bor estélyére, a Székelyföldről pedig különvonatot indítanak a résztvevők számára. Megszűnt a gyorsírásügy kormánybiztossága Érdekes rendelet jelent meg a kultusz­minisztérium hivatalos közlönyében. A rendeletet a kormány 1612—1941. M. E. szám alatt adta ki. A rendelettel a kor­mány megszünteti az immár tizenöt éve fennálló gyorsírásügyi kormánybiztossá­­got Ezt a szervet az 5489—1926. M. E. sz. rendelettel még a Bethlen-kormány állí­totta fel. A gyorsírásügyi kormánybiztos Traeger Ernő miniszteri osztályfőnök volt. Meghosszabbították a hadikölcsönök letétbe helyezésének határidejét A hivatalos lap március 28-4. pénteki szá­mában megjelent 2310/1941. M. E számú ren­deolt a hadikölcsönkötvényeső letétbehelye­zésére, illetőleg bejelentésére előírt határidő­ket 1941 április 30. napjáig meghosszabbítja. A rendelet egyúttal rendelkezéseket tartal­maz azokra a kérdésekre, amelyek a hadiköl­­csönkötvények letétbehelyezését elrendelő 500/1941. M. E számú rendelet végrehajtása során merültek fel. Ezek a kérdések a kö­vetkezők: 1. Azok helyett a hadikölcsönkötvények helyett, amelyeket az 1919—21. években át­menetileg szerb-horvát-szlovén megszállás alatt álló területeken a megszálló hatóságok­nak beszolgáltattak, a címletek beszolgáltatá­sát igazoló elismervényeket kell letétire he­lyezni . Ugyancsak a címletek beszolgáltatását igazoló elismervényeket kell a román ható­ságoknak beszolgáltatott hadikölcsönkötvé­­nyek helyett is letétbe helyezni Ha azonban a hadikölcsönkötvényeket annak idején olyan román pénzügyigazgatóságnak vagy adóhiva­talnak szolgáltatták be, amelynek székhelye utóbb visszacsatoltatott, úgy a címletek át­vételét elismervény annál a pénzügyigazga­tóságnál, illetőleg m. kir. adóhivatalnál kell letétbe helyezni, amely az elismervényt kiál­lító román hatóság hatáskörébe utalt tenni­valókat vagy azok egy részét végzi­­. Azok, akik a Vil­. hadikölcsönkibocsátás­hoz tartozó kötvényeket az 1918. év őszén bekövetkezett események következtében kéz­hez venni már nem tudták, a jegyzett összeg befizetését igazoló elismervényt helyezhetik letétbe. Ezekkel a most ismertetett rendelkezések­kel kapcsolatban illetékes helyről ismételten felhívj­ák az érdekeltek figyelmét arra, hogy az olyan hadikölcsönkötvények alapján, ame­lyeket 1941. évi április 30-ig letétbe nem helyeznek, illetőleg amelyekre vonatkozólag ez időpontig bejelentést nem tesznek, amint

Next