Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)
1941-03-28 / 61. szám
***** W4L március 28.___________________________________ | jn él a koldus!... Többezer pengős takarékbetét és havi 400 pengős jövedelem koldulásból Tiltakozó koldus-nagygyűlés a kőbányai erdőben Gyakran olvashattunk arról, hogy a nagy nyomorban elhalt szegényházi ápolt koldus szalmazsákjában több ezer pengőről szóló takarékkönyvet találtak. Ez az első pillanatban hihetetlennek hangzó dolog könnyen érthető, ha visszagondolunk a koldulás megszüntetésekor és a koldusokról való intézményes gondoskodás bevezetésekor megnyilvánuló tiltakozásokra. Érthetetlen volt, hogy miért jártak az elöljáróságokra siránkozni, hogy a város gondoskodása helyett ők maguk gondoskodhassanak magukról és tovább is koldulhassanak. Egy pestkörnyéki félkarú koldus adta meg erre az őszinte és igaz választ: — Uram, nekem a havi jövedelmem a norma bevezetése előtt elérte a 400 pengőt, húsvétkor és karácsonykor még felül is múlta. Pedig én gyerek nélkül csak a félkarommal dolgoztam, mint „hadirokkant”. Hat éve, hogy megvolt a körzetem, ahová jártam. Az én körzetembe azután nem jutott más koldus, legfeljebb amolyan futó alkalmi koldus, az meg úgysem nagyon tudott keresni. Engem már ismertek az emberek. Négy fillér volt a legkisebb, de tíz és húsz fillér a leggyakoribb adomány. Ennivalót nem igen szívesen fogadtam el és erről le is szoktattam az embereket! Ezeket a tiltakozás alkalmával mondta el és mint „üzleti titok”-ra, szigorúan megkért, hogy nevét ne áruljam el. A tiltakozásuk ellenére a legtöbb pestkörnyéki városban hatóságilag eltiltották a koldulást és bevezették a normát. A norma bevezetése óta a városok lakossága egy önként meghatározott összeget fizet a koldusalapra, amit azután a város koldusai és szegényei között a rászorultság arányában kiosztanak. A szegényeket vagy a városi illetőségi koldusokat hét osztályba osztották. Az első osztályba azok tartoznak, akiknek nincs hozzátartozójuk és maguk képtelenek minden munkára. Ezek kapnak természetbeni ellátást, amelynek összege havonta 23 pengő 42 fillér. A hetedik osztályba tartozók, akiknek akár hozzátartozóitól, akár saját munkájukból valami jövedelmük van, havonta 6 pengő 56 filléres természetbeni segélyben részesülnek. A természetbeni segélyt minden héten pontosan megkapják, a város gondoskodik róluk, sőt anynyira, hogy amikor a télen nem lehetett tüzelőhöz jutni, a város koldusai és szegényei pontosan megkapták a nekik járó szenet és fát. Hogy a hetenként kiutalt természetbeni járandóságot megfelelően használják fel és rendes, a társadalomba beillő életmódot folytassanak, arról apácák és diakonisszák gondoskodnak, akik időnként a helyszínen keresik fel őket. Megszólal a kolduskirály Ez a gondoskodás és ez az előre meghatározott természetben való ellátás, az egyhelyhez kötés és a pálinkától való eltiltás nem tetszett a koldusok nagy részének és ezért az új rendszerrel megbékülni nem akarók a pestkörnyéki városokból, titkos értesítés alapján, a napokban a kőbányai Kiserdőben tiltakozó koldus-nagygyűlésre sereglettek egybe. Különös véletlen folytán tanúja voltam a nagygyűlés lefolyásának, kezdettől fogva a nem éppen impozáns befejezésig. Hugo Viktor alakjai elevenedtek meg előttem a húsz-huszonöt főnyi gyülekezetben az árokparton, szemben a vasútállomással. Arról panaszkodtak, hogy nem tudnak megélni, ha nem koldulhatnak. Az emberek azt kívánják tőlük, hogy az egészségesek és a nem teljesen munkaképtelenek dolgozzanak, de hiszen kevés kivételtől eltekintve majdnem mind egészséges, hadirokkant egy sincs közöttük, ellenben annál több a megrögzött alkoholista és a serdületlen gyerek. Éveken keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy munka nélkül, fáradság nélkül koldulásból könnyen keressék a pénzt és ugyanolyan könnyen költsék is el. Késő délután, valamelyik kültelki kőbányai, vagy pestszentlőrinci rosszhírű kocsmában összejöttek, kártyáztak, ittak, dáridóztak, arra azonban gondosan ügyeltek, hogy a közönség ezt ne lássa. Arra is ügyeltek, hogy „munkába” józanul menjenek, mert részeg koldus tönkreteszi a körzetet és eljátssza az emberek bizalmát és szánalmát. A koldusgyűlés éktelen lármával zsibongott, amikor karjával csendet intve, szólásra emelkedett a kolduskirály. Egy elhízott, jól öltözött cigány, aki már évek óta nem koldul, mert ő sápot kap a többiektől és különben is a körzeteit kiadta albérletbe koldulni. A norma bevezetése előtt ő volt a koldusképző iskolának a vezetője, ő tanította be az apró, éppen csakhogy beszélni tudó gyerekeket, hogy kell síró, esdeklő hangon könyörögni, ő öltöztette és maszkírozta szánalmas külsejűvé az életerős, munkabíró embereket. Arról beszél, hogy küldöttséget kell meneszteni az elöljárósághoz és kérni kell a norma eltörlését és a régi rendszer visszaállítását. Szavait általános éljenzés és közbekiáltozás kíséri. Ezek az emberek örök életükben irtóztak a munkától, hiszen gyerekkoruk óta úgy nőttek fel, hogy munkakerülők, csavargók és koldusok életét éljék. Most azután, amikor a társadalom az egészségeseket munkára kényszeríti, a rászorultakat pedig természetben, fűtéssel, világítással, lakással, élelemmel és heti zsebpénzzel látja el, nem ízlik nekik A koldusgyűlés egyhangúlag helyt ad a kolduskirály cigány szavainak, amelyek óriási ordítozásba fulladnak. — Minden nap megihattuk a magunk pálinkaadagját, most meg apácákkal ellenőriztetnek. Ha megpróbálom, hogy egykét gyereket „szalajtsak” vasárnaponként az Üllői úton, vagy a Horthy Miklós-úton, — csak egy fillért kérve — rongyosan, mezítláb, alig tudnak valamit keresni. Valamikor meg teli zsebbel jöttek haza, még a gyerekek is húszfilléresekkel „snúroztak”. Nem élet ez így tovább. Valóságos tüntetés tör ki e szavak hallatára, amelynek azonban egy pillanat alatt, mintha elvágták volna, végeszakad, mikor az úton feltűnnek a kispesti rendőrök a kutyákkal. — Jönnek a zsaruk! Egyszerre szétszalad a koldusgyűlés. A vak koldus lát, a süket hall, a sánta járni tud, a néma beszél, ahányan vannak, anynyi felé tűnnek el az akácerdő bokrai között. A szitáló tavaszi esőben nyomuk sem marad. Eltűntek, hogy valahol Kőbányán, vagy Kispesten újra összebújjanak és tiltakozzanak az ellen a társadalom ellen, amelyik végre észretért és amelyik a munkanélküli segély meg az alamizsna helyett munkát akar adni számukra, amely gondoskodni kíván sorsukról, biztosítani akarja megélhetésüket és vissza akarja őket vezetni a társadalomba. De ők már annyira megszokták azt a másik megvetett életet, hogy nekik már jobban ízlik a koldussors. Füry Lajos Kttagyoszályunk a kis uvaser tartama alatt 3s 0 frán van nyitva Budapest belterületén, telefon útján eszközölt könyvrendeléseket küldönc útján teljesítünk. Budapest, II. Hunyadi J.-út 2. Telefonszám: 156—010 fílincsen talpalalmyi földet meg kell művelni a fővárosban! Összeírják a főváros területén parlagon heverő, mezőgazdasági művelésre alkalmas ingatlanokat A Magyarság állásfoglalását magáévá tette Szendy Károly polgármester Több nappal ezelőtt a sasad vidéki ingatlantulajdonosok akciójával kapcsolatban megemlítettük, hogy a Magyarság is már régebben javasolta, kötelezzék a telektulajdonosokat, hogy parlagon fekvő telkeiken kerti veteményeket termesszenek s ha erre nem volnának hajlandók, adják bérbe azoknak, akik erre vállalkoznak. Szendy Károly polgármester most a kormány egyik rendeletére való hivatkozással utasította a főváros erdő- és mezőgazdasági hivatalát, hogy 15 napon belül állapítsa meg, a főváros területén megművelésre alkalmas ingatlanokat, amelyeknek parlagon maradásától lehet tartani és ezeket az ingatlanokat a birtokos, tulajdonos, haszonélvező, vagy haszonbérlő nevének közlésével írja össza Utasította a polgármester egyben a városrendezési ügyosztályt is, hogy a főváros tulajdonában lévő és jelenleg haszonbérlet útján nem hasznosított, de mezőgazdasági művelés céljára alkalmas területeket legkésőbb nyolc napon belül parcellázza és ezeknek a területeknek jegyzékét értékesítés, illetőleg bérbeadás céljából adja át a városgazdasági ügyosztálynak. A városgazdasági ügyosztály a legrövidebb időn belül árverésen adja bérbe a megművelésre alkalmas és parlagon heverő területeket. A polgármester egyébként megkereste Pest vármegye gazdasági felügyelőségét annak tisztázása céljából, hogy a főváros belső területén fekvő ingatlanokat, tehát a házhelyeket és villatelkeket is a kormányrendelet értelmében meg kell-e művelni. Szendy Károly polgármester rendelete mindenesetre úgy a Magyarság, mint a sasad vidéki ingatlantulajdonosok törekvéseinek jogosságát ismeri el, mert, ha a vidéki földek birtokosait megbüntetik azért, ha földjeiket nem művelik meg, e rendelkezés alól nem mentesülhetnek a fővárosi ingatlantulajdonosok sem. Nem azokat a napokat éljük, amikor minden lelkiismeret furdalás nélkül mehetünk el olyan ingatlanok mellett, amelen burgonya és más egyéb kapás amények helyett gaz vet gyökeret Akkor tehát, amikor Szendy Károly polgármester rendeleti úton intézkedik ennek a kérdésnek megoldásáról, ezzel nem csak a főváros élelmezésének gondját könnyíti meg, hanem példát mutat több vidéki városnak is, így Győrnek, ahol előző cikkünk alapján akciót indítottak az ottani parlagon heverő ingatlanok kötelező megműveltetése érdekében- /2./H/ék Felemelték a fővárosi kórházakban a különszobás betegek ápolási díját Szendy Károly polgármester az általános áremelkedésre való tekintettel a fővárosi közkórházak különszobáiban kezelt betegek ápolási díjait felemelte. Az erre vonatkozó polgármesteri határozat alapján a díjak a következők: Az egyágyas különszobáiban a napi ápolási díj 12 pengő, a kétágyas különszobában 9 pengő, a három- és a többágyas szobákban napi 8 pengő. Az előszobás, fürdőszobás egyágyas különszobákban 18 pengő, a Rókus-kórházban a modernizált egyágyas különszobákban 16—18 pengő, a kétágyas különszobákban 12 pengő, a háromágyas modernizált szobákban pedig 11 pengő naponta az ápolási díj. A Szent István és a Szent János kórház modernizált különszobáiban a napi ápolási díj 11—12 pengő, a két- és háromágyasokban 9 pengő. Az egy éven aluli gyermek kísérője a különszobákban az ápolási díj 25 százalékát, a 10 éven aluli gyermek kísérője 50 százalékát, a 10 éven felüli beteg kísérője pedig a különszobákban az ápolási díj 75 százalékát fizeti. Az OTT eddig naponta 5 rendot fizetett a kötelékébe tartozó betegek napi ápolása után. Az új megállapodás szerint az OH a jövőben 5 pengő 40 flnad kötetes fiacsaa. . Felfüggesztették a tüzelőszerek forgalmának korlátozására kiadott rendeletet Mint ismeretes, a kereskedelmi minister most kiadott rendeletével a szén és fa forgalmának korlátozását felfüggesztette, a kiadott rendeleteit hatályon kívül helyezte. A miniszteri rendelkezéssel kapcsolatban a polgármester közli, hogy a tűzifa- és szénnagykereskedőket terhelő az a kötelezettség,amely szerint a telepükre hetenként beérkező tüzelőszemek legalább 40 százalékát pincés tüzelőanyag kiskereskedőknek kötelesek átadni és erről a főváros kereskedelmi ügyosztályának kimutatást küldeni, megszűnt. Hatályát vesztette az a rendelkezés is a főváros területén, amely a tűzifát illetőleg a szenet kizárólag fogyasztók részére árusító kiskereskedőket arra kötelezte hogy egy fogyasztó részére egy alkalommal legfeljebb két mázsa tüzelőszert szolgáltathatnak ki. Külföldi vendégek is részt vesznek a magyar bor április 1-ei ünnepén A Magyar Irodalmi Társaságok Országos Szövetsége a földmívelésügyi minisztérium felügyelete alatt álló Szőlő- és Borpropaganda Irodával nagyszabású ünnepi estélyt készít elő a magyar bor dicséretére. A műsort április 1-én este fél 9 órai kezdettel tartják meg a Vigadó összes termeiben, ahol a legnevesebb színészek, operaénekesek és baletttáncosok bemutatják azokat a világhírű magyar irodalmi, színpadi és táncművészeti műveket, amelyek múzsája a Magyar Bor volt. A rendkívüli ízléssel összeállított műsor után tekintve, hogy ez az estély egyúttal a Mezőgazdasági Kiállítás 50. évfordulóját is ünnepli, reggel öt óráig folyik a tánc és a vigasság a Vigadóban. Az alaphangulatot az a három mintaüvegbor adja, amelyet a Szőlő- és Borpropaganda Iroda ajándékoz minden jegyvásárlónak. A magyar bor ünnepét a rendezőség a borhajók sikeréből kiindulva Borhajó Szárazon névre keresztelte el, remélve, hogy a közönség a kitűnő propaganda borok hatására ugyanazt a kellemesen ringató érzést kapja, mintha hajón utazna. Egyébként az IBUSz 400 jugoszláviai vendéget hoz a magyar bor estélyére, a Székelyföldről pedig különvonatot indítanak a résztvevők számára. Megszűnt a gyorsírásügy kormánybiztossága Érdekes rendelet jelent meg a kultuszminisztérium hivatalos közlönyében. A rendeletet a kormány 1612—1941. M. E. szám alatt adta ki. A rendelettel a kormány megszünteti az immár tizenöt éve fennálló gyorsírásügyi kormánybiztosságot Ezt a szervet az 5489—1926. M. E. sz. rendelettel még a Bethlen-kormány állította fel. A gyorsírásügyi kormánybiztos Traeger Ernő miniszteri osztályfőnök volt. Meghosszabbították a hadikölcsönök letétbe helyezésének határidejét A hivatalos lap március 28-4. pénteki számában megjelent 2310/1941. M. E számú rendeolt a hadikölcsönkötvényeső letétbehelyezésére, illetőleg bejelentésére előírt határidőket 1941 április 30. napjáig meghosszabbítja. A rendelet egyúttal rendelkezéseket tartalmaz azokra a kérdésekre, amelyek a hadikölcsönkötvények letétbehelyezését elrendelő 500/1941. M. E számú rendelet végrehajtása során merültek fel. Ezek a kérdések a következők: 1. Azok helyett a hadikölcsönkötvények helyett, amelyeket az 1919—21. években átmenetileg szerb-horvát-szlovén megszállás alatt álló területeken a megszálló hatóságoknak beszolgáltattak, a címletek beszolgáltatását igazoló elismervényeket kell letétire helyezni . Ugyancsak a címletek beszolgáltatását igazoló elismervényeket kell a román hatóságoknak beszolgáltatott hadikölcsönkötvények helyett is letétbe helyezni Ha azonban a hadikölcsönkötvényeket annak idején olyan román pénzügyigazgatóságnak vagy adóhivatalnak szolgáltatták be, amelynek székhelye utóbb visszacsatoltatott, úgy a címletek átvételét elismervény annál a pénzügyigazgatóságnál, illetőleg m. kir. adóhivatalnál kell letétbe helyezni, amely az elismervényt kiállító román hatóság hatáskörébe utalt tennivalókat vagy azok egy részét végzi. Azok, akik a Vil. hadikölcsönkibocsátáshoz tartozó kötvényeket az 1918. év őszén bekövetkezett események következtében kézhez venni már nem tudták, a jegyzett összeg befizetését igazoló elismervényt helyezhetik letétbe. Ezekkel a most ismertetett rendelkezésekkel kapcsolatban illetékes helyről ismételten felhívják az érdekeltek figyelmét arra, hogy az olyan hadikölcsönkötvények alapján, amelyeket 1941. évi április 30-ig letétbe nem helyeznek, illetőleg amelyekre vonatkozólag ez időpontig bejelentést nem tesznek, amint