Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)

1941-03-28 / 61. szám

4 most, hogy Gál Csaba Lili János és Ma­tolcsy Mátyás elő akarják adni mentelmi jogsérelmüket. A felsorolt képviselők egy­másután szólaltak fel a Ház élénk érdek­lődése közben. ... és mi történt Farmoson? Matolcsy Mátyás (Nyilaskeresztes Párt) azzal kezdte beszédét, hogy ő is bejelenti mentelmi joga megsértését és a legszigo­rúbb vizsgálatot kéri. Vasárnap reggel ugyanis farmosi házának kapuja környékét tizenkét lovas, kerékpáros és gyalogos csendőr szállta meg. Senkit se engedtek be. Még az udvarába is bejöttek és onnan mindenkit, aki nem tar­tozott a ház népéhez, kiutasították. Ugyan­ilyen jelenetek játszódtak le bátyjának házánál is. A beszéd alatt és után az elnök még Ma­­róthy Károly és Zsámboki Pál nyilaske­resztes képviselőket utasította két ízben rendre. Az izgalmakat keltett jelenet vé­gén Matolcsy írásaival a jelenlevő igazság­ügyminiszterhez sietett s megmutatta azo­kat neki. Elnöki javaslatra elhatározta ezek után a Ház, hogy legközelebbi ülését pénteken tízkor tartja. Ezen az ülésen a mentelmi bizottság előadója által beterjesztett ügye­ket tárgyalják, továbbá döntenek a kivéte­les hatalom meghosszabbítása felől. Zsidó. Oz­ae.Uták. A kormány ma megjelent rende­lete értelmében a zsidó törvényeket kiterjesztették az erdélyi részekre is. A törvények végrehajtása a vissza­csatolás időpontja, valamint a kü­lönleges erdélyi viszonyok következ­tében bizonyos apró részletekben különbözik az anyaországbeli gya­korlattól. E különbözőségek közül különösen az egyikre kívánjuk nyo­matékosan felhívni hazai zsidó iz­raelitáink figyelmét, mert azt hisz­­szü­k, hogy e fontos pont állandó számontartása sok fölösleges vitától óvja meg a magyar közéletet és a magyar sajtót. Ez a külön intézkedés pedig arra vonatkozik, hogy a zsidótörvények rendelkezései nem vonatkoznak azokra a magyar, illetőleg székely származású izraelita hitfelekezetűek­­re, akiket „szombatosok” néven is­merünk. A törvénynek ez a határo­zott és egyértelmű magyarázata tehát egyszer s mindenkorra befejezi a honi zsidóink által annyiszor újra és újra kiprovokált vitát, hogy: vájjon a zsidó törvények által nem olyan magunkhoz hasonló jámbor ember­társakat sújtunk-e, akiknek nincs más bűnük, mint az, hogy más temp­lomban imádják az egyetlen élő Is­tent. Ez a törvénymagyarázat végre hi­vatalos helyről is világosan és félre nem érthetően leszögezi, hogy a zsidótörvény a zsidó fajta, nem pe­dig az izraelita hitfelekezet tagjai ellen irányul. Amint a „magyar színműirodalomból” kimúlt Hacsek és Sajóból emlékszünk, aszerint zár­juk sorainkat: „Sajókám slussz, ez a téma be van fejezve”. megjelent Petrányi Ferenc m. kir. kertészeti tanintézet tanéra m-­ss meszel című művének III. kiadása. Tartalma: Hogyan készítsük el kertünket? — A díszfák és díszcserjék szaporítása. A rózsa. Fe­­nyőfélék. Díszfenyők Lomblev­élű* örökzöld nö­vények. Pázsitterületek létesítése. Kertünk virá­gai (vetés, palánták előnevelése ágyakban és üve­l ízakban, virágok átültetése, gondozása stb.) Levéldísznövények. Kúszónövények. Dísz­füvek. Évelő virágok. Vizi növények. Mocsári növény­ek. Az akvárium és növényei. A virág- és díszkertészet összes szakkérdéseire felvilágosítást nyújtó 358 oldalas mű 160 képpel 8— pengő. Kapható a „Magyarság” Könyvosztályában, Bpest, II., Hunyadi J.­út 2. — Postai szállítást az ár és portaköltség előzetes beküldése vagy utánvét mellett eszközlünk. Telelő Pál erői: a veszedelmek nem ott vannak, ahol félünk tőlük Szatmárnémetiből jelentik. A hazatért részek­kel kiegészült teljes Szatmár vármegye ünnepé­lyes keretek között tartotta meg alakuló tör­vényhatósági közgyűlését. Streicher Andor al­ispán ünnepi megnyitója után Korányi Zsig­­mond főjegyző felolvasta a bizottsági tagok ki­nevezéséről szóló belügyminiszteri rendeletet. A kinevezett 210 tag között első helyen szerepel Teleki Pál gróf miniszterelnök, akinek a vár­megye területén ősi családi birtoka van s aki fiatalabb éveiben mint szolgabíró a megye szol­gálatában állott. Az üdvözlések és a főispán székfoglalója után Teleki Pál gróf miniszterelnök beszélt. Töb­bek közt így szólt: — Azért jöttem miniszterelnöki minősé­gemben is ide, hogy egy két részből újra össze­forrott megyének közgyűlésén résztvegyek és ez­zel magam is szolgáltam és magam is dokumen­táljam az összeforrásnak és azoknak a felada­toknak a szükségességét, amelyeket a kényszerű határon innen és túl megtanultunk. Ez az össze­­forrás a visszatért országrészek és a trianoni ország között nem mindenben ment könnyen.­­ A nemzetiségi kérdések ma a megyét, az országot és a világot is egyaránt érdeklik. Ha én magyart mondok, akkor ez alatt Magyar­­ország minden lakóját értem, mert nálunk a nemzet nem jelentett soha nemzetiséget, nálunk a nemzetnek nem volt nemzetiségérzése, mi ha­­zafiságnak neveztük azt az érzést, amelyet a haza, mindenkinek otthona és mindegyikünknek hazája bennünk közösen és együttesen keltett. Mi azt az embert, aki a hazának mivoltát töké­letesen átérezte, hazafinak neveztük, amikor magyarul beszéltünk és nem volt szükségünk újonnan alkotott „nemzettestvér” és hasonló ki­fejezésekre.­­ A szabadság sohasem jelentette azt, hogy az egyik elnyomja a másikat, a szabadság ■mindig mindenkinek egyforma szabadsága volt. Egyforma egy és egységes, és amint a nemzetet vezető nemességben a magyar elv mindig az una eademque nobilitas, az egy és azonos nemesség volt, úgy a hazafiság sem más, mint egységes és egyetemes hazafiság, bármilyen nyelven hirdetjük és Istennek bár­milyen házában adunk hálát azért, hogy haza­fiak lehetünk. Nálunk a nemzet sohasem je­lentett fajt, a nemzeti érzés sohasem jelen­tett magyarosítást, nem jelentett magyarosí­tást nyelvben, de jelentett — miután a ma­gyar volt a politikai összefoglaló — magyar nemzeti érzést. — Kormányozni csak olyan hajót lehet, amely nem esik szét. Nem szabad, hogy min­denki — bármilyen legyen is felfogása __ a maga helyén saját politikát csináljon magá­nak. Csak egy felfogást érvényesíthetünk, mert az egyetlen értelmes és egyetlen célra­vezető dolog minden országban az, ha egysé­ges felfogás szerint cselekszik mindenki, mert az egységes cselekvés az egyedüli, amely erőt adhat egy országnak. — Rá kell mutatnom arra, hol áll ma a nemzet. Az ország nehéz helyzetéről kell, hogy beszéljek. Higgyék el, a veszedelem nem, ott van, ahol félünk tőlük. Elég nehéz időket élünk — ma az egész világ nehézségekkel küzd —, de ha nekem gondjaim vannak, azo­kat sohasem a külső események vagy külső behatások okozzák. A nemzet belső ereje,­­ ennek az erőnek gyarapodása vagy senyvedése az egyetlen, amely engem igazán komolyan érdekel, s amely igazán komoly örömet vagy szomorúságot okoz. Ha kívülről jön veszély, azzal mindig szembe lehet nézni, belülről is szembe lehet nézni veszélyekkel, hiszen az országok sok mindenen mennek keresztül bel­sőleg is, a politikának sok mindenféle esemé­nyein és forgandóságain, de egy kell, hogy mindig erős maradjon: a nemzet belső lelki egyensúlya, önmagában való bizodalma. — Nézzünk körül, elég példa van a most folyó küzdelemben arra, hogy miként állják meg helyüket a különböző nemzetek. Nézzünk szét és vegyünk példát, mert van egy pár nem­zet, amelyről példát lehet venni. Sokszor iga­zán szégyellem magamat, hogy panaszkodunk, pedig sok vonatkozásban jobban élünk, mint akárhány ország. —Ne várjuk a sültgalambot sem belülről, sem kívülről, csak a magunk lelke hozhatja meg az ország gyarapodását. Mert az ország gyarapodása __ ezt mint a földrajz művelője is mondhatom — nem területekből áll egye­dül, hanem főként és régióként abból a lélek­ből, amely eltölti.­­_ Egy nemzet, amelynek az utóbbi két esz­tendőben olyan hihetetlen és bámulatos szeren­cséje, volt, ’mint nekünk, s amilyen a világtör­ténelemben alig ismétlődik meg, becsülje meg és töltse ki lelki tartalommal azt, amit a tör­ténelem’ forgandósága könnyű módon — majd­nem azt mondom, túl könnyen — hozott neki, mert csak így fogja megtartani. A belügyminiszter az új szociális munkákról A Országos Szociális Felügyelőség egyhetes értekezletet tart. Ünnepi megnyitót csütörtö­kön mondott Keresztes-Fischer Ferenc a bel­­ügyminiszériumban, az értekezlet résztvevői részére. Ismertette a Nép- és Családvédelmi Alap jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az új szociális munka félretette a jótékonykodás és ajándékozás módszerét. Az eddigi magyar­­országi szociális akciók sok esetben ahhoz a szomorú eredményhez vezettek, hogy a meg­segítettek munkakedvét, munkamorálját, kö­telességérzetét nem hogy javították, hanem lerontották. Az Alapnál azt az elvet szem előtt kell tartani, hogy minden juttatás ellenében vi­szontszolgáltatás jár és hogy a tulajdonképes fő cél a szociális színvonal emelésével kap­csolatban a közért való munkára nevelni az embereket. Nem kizárólag az anyagi jólétet akarjuk tehát emelni,­ hanem erkölcsileg is nevelni akarunk a társadalom számára hasz­nos embereket. Mennyi ékszert visz magával egy zsidó nő, ha ö­nörsznek szegődik Angliába? Néhány héttel ezelőtt a hegyeshalmi határ­­állomáson feltartóztatták dr. Kővári László­­né szül. Fodor Margit budapesti lakost, aki­nek Angliába szóló útlevele és jegye volt. A detektívek kérdésére, hogy mennyi pénzt és ékszert visz magával azt felelte, hogy csak megengedett pénzmennyiség van nála, ék­szert nem visz magával. Megvizsgálták a bőröndjét és abban egy ko­pott retikült találtak, amiből nagyértékű ék­szerek kerültek elő, majd nyomban megálla­pították azt is, hogy hosszúújjú ingblúza alatt a karján több szokatlanul vastag karkötő volt elrejtve. Az asszonytól elszedték az ék­szereket, továbbengedték utazni, azonban megindult a bűnvádi eljárás és mivel nem jött vissza, nyomozó levelet bocsájtottak ki ellene, az ügyészség pedig 20.000 pengő értékű ékszerek elkobzása iránt indítványt terjesz­tett a valutabíróság elé. Az ügyet csütörtökön tárgyalta a büntető­törvényszék, mint valutabíróság. Kiderült a tárgyaláson, hogy Kővári Lászlóné egy barát­nője ajánlatára megállapodott Thomas Sá­muel Wilding angol felsőbírósági ügyésszel, hogy hozzá költözik Londonba n hreznek. Az ékszeres csomagról megállapították, hogy ab­ban hat gyűrű, több súlyú aranykarkötő, aranyba foglalt Doxa óra és súlyos aranylán­cok vannak. Kőváriné 16 darab ékszert akart kicsempészni az országból. A törvényszék ítéletében az ékszerek elkob­zását rendelte el és a döntés indokolásában kifejtette, hogy nem igazolódott be, hogy az ékszerek Kővárinénak saját tulajdonai let­tek volna, másrészt pedig egy nörsznek nincs szüksége ékszerekre. Az ítélet nem jogerős. M­üved v®flv*­***H**« ft V­EH fogalom ív., deák ferenc­ utca m. szám Telefon: 187—437 és 381—599. ŐKségvdétár után tulajdono ivásty.'zÁói Có! A kormány lapjai nagyon megdicsérik Antal István államtitkárt veszprémi be­szédének azzal a részével kapcsolatban, amelyben szóvátette, hogy az őrségvál­tásoknál bekövetkező személyi cserének semmi értéke sincs, ha azok, akik az új pozíciókba kerülnek, maguk is a zsidók, szellemiségében dolgoznak tovább és ez­zel voltaképpen rosszabbá teszik a hely­zetet, mint azelőtt volt. A kormány reggeli lapja csütörtöki számában írja, hogy az Aladár és Edö­­mér urak nem a keresztény fajvédő nacionalizmus eszmevilágát vitték a zsidó vállalatokhoz, hanem kiszolgálóivá váltak a zsidó érdekeknek. Korántsem akarjuk védelembe venni az Edöméreket és Aladárokat, azonban meg kell állapítanunk, hogy az Edömé­reket és Aladárokat a vállalatok zsidó tulajdonosai választották ki maguknak és őtőlük függ az is, hogy melyik ma­gyar szakembernek adnak igazgatói vagy más minőségben kenyeret vállala­tuknál. Alig képzelhető, hogy a vállala­tok zsidó tulajdonosai, akikben — mint minden zsidóban — mondhatni mindent lebíró a zsidó faji öntudat, éppen ma­gyar fajvédő nacionalistákat hívjanak meg vállalatukhoz vezérigazgatónak, vagy igazgatónak. Amíg tehát a vállala­toknál az irányítás a tulajdonjog címén végső fokon zsidó kézben van, termé­szetes, hogy a vállalatnál más, mint zsi­dó szellem, nem érvényesülhet. Nem elegendő tehát bizonyos személycserét és őrségváltást végrehajtani a vállala­toknál, hanem sürgősen tulajdonos­­cserére is szükség van, vagyis nemcsak forma szerint, de a valóságban, a tulaj­donjog címén is teljesen magyarrá kell tenni a vállalatokat! Új szellem, új er­­kölcsiség és új módszer csak akkor érvé­nyesülhet, ha a zsidó szellemet, amelyet a zsidó tulajdonosok képviselnek, telje­sen kiküszöböljük. Erről a tulajdonos­­cseréről kell sürgősen gondoskodnia a harmadik zsidótörvénynek, hogy új tu­lajdonosok új szellemet is diktálhassa­nak. Péntek, 19«. ingrest. « " A­eivi rejlett nyekrechiftiltója Néhány héttel ezelőtt Antal István­ igazságügyi államtitkár egy vidéki MER gyűlésen beszédet mondott, amelynek so­rán alaposan leszedte a keresztvizet a nyilasokról. Ebből az alkalomból az Esti Kurir émelyítően dicsérő cikket írt Rak­tárról, akit is elhaknozott a bölcs állam­férfiút megillető valamennyi díszítő jel­zővel. Mi, a magunk részéről, itt, ezeken a hasábokon emlékeztettünk arra, hogy nem is olyan régen a Kurír volt az egyet­len magyar napilap, amely a magyar politikában szinte példátlan személyes­kedő dühhel támadta azt az Antal Ist­vánt, aki megboldogult Gömbös Gyulá­nak egyik leghívebb munkatársa volt és akit neon átallott olyan vádakkal illetni és olyan politikai méregkeverés áldoza­tává tenni, hogy rövid időre kívülről úgy látszott, mintha Gömbös Gyulát sikerült volna elidegeníteni Antal Istvántól. Amikor ez az Antal István támadta a szélsőjobboldalt, a Kurir egyszerre felfe­dezte benne a higgadt, bölcs és az ezer éves alkotmány szellemében gondolkodó és cselekvő államférfiút. Most aztán Antal István egyszerre ki­pottyant a Kurir kegyeiből, mert a mi­nap Veszprémben nyíltan megmondta, hogy a hazai zsidóság illojális volt és csúnyán visszaélt a két zsidótörvény elő­kelő és gavalléros szellemével, követke­zésképpen szükség van harmadik zsidó­törvényre, amely letöri ezt az alattomos zsidó ellenállást. Ebből az alkalomból a Kurir Antal Ist­vánnal szemben ismét előveszi a régi ter­minológiát és a szó szoros értelmében egy kalap alá vonja a szélsőjobboldallal, — mármint mivelünk — akiket termé­szetesen nem nevez másnak, mint olya­noknak, akik a gyűlöletből élünk, a gyű­lölet a kenyerünk és a békés, szelid em­beri szabadságjogok eltiprása a regge­link. Egyszóval a bölcs és higgadt állam­férfiúból egyszerre csak­ a türelmetlen fantáziák egyik tüzelője lett, akire hir­­telenében ráolvasták, hogy legutóbb is milyen súlyos bűnökben találtatott: a zsidótörvények készítésében nem csupán addig ment el, ameddig hivatalból „mu­száj” volt, hanem saját kedve szerint igyekezett nyomorgatni a szegény zsidó­kat. Nekünk nem újság, hogy a Kurir va­dul és a lehető legdurvább hangon támad meg mindenkit, aki egy szót mer ejteni a zsidóság ellen. Ezt az egész ügyet csak azért tettük szóvá, mert — ismételjük — alig pár hete, hogy Antal Istvánt a leg­­„geil”-lebb módon feldicsérte abból az al­kalomból, hogy a zsidókat nem kedvelő szélsőjobboldalt erőteljesen kritizálta. Ezt nevezzük aztán fejlett nyelvtechni­kának, amely akkor és oda öltögeti csú­­folkodóan, vagy kedveskedően a nyelvet, amikor és ahol bántalmazzák, vagy áj­­nározzák a zsidókat. Az érzékszerveknek ez a tökéletes harmóniája bennünket va­lóban csodálattal tölt el, de nem hisszük, hogy ugyanez a csodálat töltené el Antal Istvánt Szent meggyőződésünk, hogy ha a támadásoknak nem is vesz elejét, de ezek után mindenesetre értesíti Kuriré­­kat, hogy kedveskedő és ajánlkozó néger ajakcsücsörökre a jövőben nem reflek­tál. * " A Kurir gorombáskodó cikke végül is abban csúcsosodik ki, hogy megjósolja Antal Istvánról: nem fogják őt a Szilá­gyi Dezsők sorában emlegetni, hanem legfeljebb az Istóczyak és Verhovayak emlékezete jut neki a magyar történe­lemben. Erre vonatkozóan mi nyugtatjuk meg Antal Istvánt: ne vegye túlságosan szívére ezt a históriai fenyegetést. Mert néhány száz év múlva, amikor az egyéb­ként igen tiszteletreméltó Szilágyi De­zsőnek a nevét legföljebb néhány mú­­zeumkutató könyvmoly fogja ismerni. Istóczy Győző és Verhovay Gyula élete műve az egész magyarság köztu­datában fog élni. Most jelent meg Megyery Ella nagysikerű, műve Ejtőernyős háború A szerző személyes élményei alapján számol be ebben a rendkívül érdekfeszítő művében azokról a történelmi napokról, amelyek Hollan­dia, Belgium, Dánia egész életét egyik napról a másikra megváltoztatták. Nincs az az izgalmas regény, amely jobban le­kötné az olvasó figyelmét, mint ez az e­zernyi háborús eseménnyel átszőtt friss, eleven beszá­moló Hollandia, Belgium, Dánia politikai, köz­­gazdasági, társadalmi helyzetéről. A 334 oldalas mű ára 50 pengő kapható a „Magyarság” könyvosztályában: Budapest, II., Hunyadi János­ út 2. Postán az ár és 20 fillér portó beküldése után, vagy utánvét mellett szállítjuk.

Next