Magyarság, 1942. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-18 / 14. szám
IM*. Jsanfir H. MASHBIS.O Argentina és Chile nem hajlandó csatlakozni a pánamerikai egységes arcvonalhoz A érttekezlet nállodik napján a réssz-vevő államok képviselői több határozati javaslatot és indítványt terjesztettek elő. Két bizottságot alakítatott, amelyek előkészítik az értekezlet napirendjén szereplő kérdések megvitatását. Az amerikai földrész védemi kérdéseivel foglalkozó bizottság Aranka, brazíliai külügyminisztert, a gazdasági kérdéseikkel foglalkozó bizottság pedig Padilla mexikói külügyminisztert választotta elnökévé. Aranka brazil külügyminiszter a pénteki teljes ülésen felolvasta Castillo argentin elnök írásbeli nyilatkozatát. Ebben a nyilatkozatban Castillo szembefordul azzal a célzatos hírveréssel, amely soha fenn nem forgó szándékot tulajdonít Argentínának. Úgy véljük — írja Castillo —, hogy nem hadviselő álláspontunkkal sokkal hasznosabb szolgálatot tehetünk az Egyesült Államoknak, mint bárminő más szélsőséges magatartással. Az értekeezleten jelenlévő megfigyelők igen jelentősnek tartják Buinasu argentin külügyminiszter eddigi egyetlen sajtónyilatkozatát. Ebben Buinasu azt mondotta, hogy Argentina kiküldöttei a messzemenő gazdasági együttműködés akaratával jöttek Rio de Janeiróba. Argentina már tettel is tanúbizonyságot tett az amerikai országokkal való szolidaritásáról, amikor a pánamerikai kötelezettségeknek és a havannai nyilatkozat 15. cikkelyének megfelelően nem hadviselővé nyilvánította az Egyesült Államokat. A Times washingtoni tudósítója kifejezi azt a véleményét, hogy Argentína és Chile nem hajlandó a páiamerikai arcvonalhoz csatlakozni, ahogyan az Egyesült Államok azt kívánják. A tudósító szerint Washington most Argentínát és Chilét igyekszik elszigetelni és így akarja kényszeríteni magatartásuk megváltoztatására. Megjegyzi végül a tudósító, hogy az értekezleten egész biztosan nem hoznak egyhangú határozatot . A NÉMET ÉS JAPÁN SAJTÓ VÉLEMÉNYE AZ ÉRTEKEZLETRŐL A szombati német lapok bőven foglalkoznak a riói értekezlettel Ismételten rámutatnak az Északamerikai Egyesült Államoknak arra az átlátszó mesterkedéseire, hogy egész Dél-Amerikát beledöntsék a tengelyhatalmak elleni háborúba- Ennek érdekében __ írja a Zwölf Uhr Blatt — az Egyesült Államok minden hatalmi eszközével és pénzével ráfeküdnek Dél-Amerikára és azt az angolszászok hordárjává akarják megtenni. A Völkischer Beobachter szerint Roosevelt csatolással és rémítgetéssel a plutokrata hatalmak mellett való állásfoglalásra akar rábírni minden délamerikai államot. Ha Dél Amerika ma késznek nyilatkoznék arra, hogy Roosevell nyomására ellenséges magatartást tanúsítson Európával szemben — írja a lap —, Latin-Amerika az USA gyarmatainak sorába süllyedne. A japán lapok is bőven foglalkoznak a pánamerikai értekezettel. A Nisi-Nisi szerint Roosevelt politikája zsákutcába jutott s az elnök most kétségbeesett kísérletet tesz, hogy a délamerikai országok feláldozásával megmentse az északamerikai Uniót. Az angolszász hírverés azt álítja, hogy az Egyesült Államok veresége Dél-Amerika vereségét is jelentené. Japán azonban csak Angliát és az Egyesült Államokat tekinti egyedüli ellenfeleinek, s a Nagy,Ázsia megteremtéséért folyó háborúnak nincs semmi köze Közép- és Dél-Amerikához. Néhány középamerikai állam elenségi magatartását Japán az északamerikai nyomásnak hajlandó betudni. Ránézve Argentína, Brazília és Chile állsfoglalása a fontos, mert ezekkel az államokkal baráti kapcsolatokat tart félni. Japánnak őszinte kívánsága, hogy ez a három állam értse meg: a felkelő nap országa Nagy- Britannián és az Egyesült Államokon kívül nem ismer más ellenséget. Ankarai politikai körökben továbbra is aggodalommal foglalkoznak Eden moszkvai tárgyalásának ügyével. Knatchbuil-Hughesson ankarai brit nagykövet ugyan kijelentette, hogy Eden Moszkvában külön is hangoztatta, mennyire helyesli Törökország magatartását, ez a kijelentés azonban nem nyugtatta meg a törököket. Ezzel szemben ugyanis hivatkoznak arra, hogy az angol külügyminiszter moszkvai megbeszéléseibe nem vonták beflaydar Aktay moszkvai török nagykövetet, sőt illetékes hely nem is tájékoztatta a szovjet angol eszmecseréről. A bukaresti török követ pénteken este Ankarába, azaz EGY LONDONI LAP KOMBINÁCIÓI A BRIT KORMÁNYVÁLSÁGRÓL A Star című londoni lap hosszabb cikkben foglalkozik a brit kormány ,,drámai átalakításának” lehetőségével. Nézete szerint Churchilnok hazaérkezése után első dolga lesz a kormány átalakítása. Lehetségesnek tartják — írja —, hogy Churchill még az alsóházi beszámolója előtt végrehajtja a kormány átalakítását. Valószínű, hogy elsősorban a hadügyi és gyarmatügyi tárca cserél gazdát, mert a lap szerint ez a két minisztérium felelős elsősorban a keletázsiai súlyos csapásokért és a malakkai polgári közigazgatás mulasztásaiért. A Star úgy véli, hogy a tárcanélküli miniszterekből háborús kormány alakul, amelyben részt vesz Sir Stafford Cripps is. LISSZABONBAN TANÁCSKOZNAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TENGERÉSZETI ATTASÉI Az Egyesült Államok tengerészeti attaséi Lisszabonban tanácskozásra ülnek össze. A londoni és a madridi tengerészeti attasé már meg is érkezett a portugál fővárosba , azonnal megkezdte tanácskozását az ottani tengerészeti és katonai attasékkal. Az eszmecsere tárgyáról semmi sem került nyilvánosságra. »iMJULI. .. V.2h&Gp Q.&h.'z.SOJi tan áh. áh. AZ „ŐS, A „HŐS“ ÉS A „HŐS“ ZSIDÓK Az este nagyobb újságíró társaság telepedett Veress Gerzson tanár úr asztala mellé, ahol hétről-hétre megszokták volt vitatni azokat az érdekes és figyelemreméltó eseményeket, amelyeket a társaság tagjai valami ördögi véletlen folytán elfelejtettek megírni. Veress Gerzson tanár úr igen nagy kedvteléssel dörgöli az orruk alá mulasztásainkat, de mert szelíd korholása valamenynyiünket egyaránt érint, soha nincs sértődés. Az este például a zsidótörvények útvesztőiben bujkáló törvényhatósági bizottsági tagokról mondott el igen meglepő dolgokat, amelyeket a sajtó tényleg elfelejtett nyilvánosságra hozni. Veress Gezson tanár úr így kezdte mondókáját: —■ Ti, akik napról-napra a világpolitika nagy és hatalmas eseményeivel foglalkoztak, valahogy elvesztettétek érdeklődéseket ama kisebb jelentőségű történések iránt, amelyek a tulajdon házatok táján fordulnak elő. Márpedig — szerintem — az a bizonyos belekapcsolódásunk az új Európa felépítésébe csak akkor lehet eredményes, hogyha mi magunk is teljes felkészültséggel és energiáink teljes latbavetésével startolunk. — Már megint elfeledkeztetek, — folytatta Veress Gerzson tanár úr — az újságírás egyik alapvető szabályáról, arról, hogy a vezércikket csak akkor szabad megírni, amikor már a riporterek tisztázták a tényállást , vagyis a cikkíró úr tudja, hogy miről kell írnia, a közönség pedig tudja, hogy miről írták azt a bizonyos cikket. Az elmúlt napokban ti, jobboldali újságírók megírtátok, hogy a főváros igazoló választmánya megsemmisítette huszonnégy zsidó mandátumát és ezzel kisupircolták a budapesti keresztény városházáról a zsidóság legszívósabb képviselőit is, akik kivárták az utolsó pillanatot. — Közlöm veletek, — és most felemelte hangját Veress Gerzson tanár úr — a huszonnégy zsidó kitessékelésével egyáltalán nem tisztult meg fővárosunk törvényhatósági bizottsága a zsidóság képviselőitől, hanem csak most kezdődik az a kényelmetlen nyomozó munka. Közlöm véletek, hogy egyik kitűnő fiatal szerkesztő barátotok, akinek várospolitikai hetilapja van, nem volt olyan rest, mint ti vagytok, hanem kihámozta a bujkáló képviselő-zsidók valamennyi huncutságát. Végeredményben nem is volt olyan nagy munka, valamennyiteknek eszébe juthatott volna, hogy megkérdezzétek Bocsáry Kálmán dr.-t. — Szinte hihetetlenül hangzik, hogy ez a derék, jó keresztény Bocsáry Kálmán mennyi turpisságot fedezett fel az egész zsidókomplexum körül. Amint olvasom, legelőször is azzal a hamisággal próbálták élni a mindig talmudista észjárás szerint gondolkodó zsidó városatyák, hogy január elseje után önként lemondanak bizottsági tagságukról. Le akarták tehát mondani olyan jogukról, ami január elsejével az ismeretes belügyminiszteri rendelet alapján automatikusan megszűnt. Szerencsére az igazoló választmány nem ugrott be ennek a trükknek és a törvényre való hivatkozással nem vette tudomásul a fiktív lemondásukat, hanem egyszerűen megszüntette mandátumaikat. — Hogy e mögött mi húzódik meg, arra jellemzésül közlöm veletek, hogy a belügyminiszter tavaly azért hosszabbította meg egy esztendővel a törvényhatósági bizottsági tagok mandátumát, hogy mindenkinek legyen kellő és kényelmes ideje igazolni keresztény származását. A huszonnégy zsidók ezt nem tették meg, hanem port akartak hinteni a választók szemébe és oly módon akartak távozni a közgyűlési teremből, ahová saját és fajtájuk valamennyi érdekszála fűzte őket, mint kényes és finom ízlésű úriemberek, akiknek nem tetszik a közgyűlési terem új légköre és önmaguktól váltak meg mandátumuktól. A Borcsáry nyilatkozatból tudtam meg, hogy van a törvényhatóságban 9 olyan úriember, akiről nem tudják pontosan, hogy minő kategóriába tartozik, majd a törvényre való hivatkozással kényszerítik őket irataik bemutatására. — Mindez azonban semmi — folytatta Veress Gerzson tanár úr. Sokkal nagyobb baj van az úgynevezett tanúsítványos zsidókkal, akik e pillanatban kivételes helyet töltenek be a törvényhatóságban. Mint Bocsáry Kálmán igen szellemesen mondja, a második zsidótörvény első paragrafusa alá eső kivételezettek hármas kategóriát alkotnak, nevezetesen: az „ős", a „nős” és a „hős” zsidók csoportját. Ezek közül az 1911-es törvénycikk megfelelő paragrafusa a „nős” és „hős” kivételezetteket nem fosztotta meg mandátumától. Annak meghatározása, hogy ki nem tekinthető zsidónak, kezdetben nem volt könnyű feladat. Ma már azonban a joggyakorlat nagyjában megállapodott és a közigazgatási bíróság ítéletében foglalt elvek ingadozást nem mutatnak. Az általatok is ismert és nagyrabecsült kamarai főtitkárhelyettes mondotta nekem körülbelül másfél esztendővel ezelőtt, hogy a legnagyobb bajban vannak a zsidók miatt. Bármilyen értekezletet hívnak össze, bármilyen tisztességes szándékú magyarok gyűlnek is össze, a végén sohasem tudnak határozni, ha akár csak egyetlen zsidó is ott van az ankéten. Ez a zsidó vagy jajgat, vagy lélekmérgező vicceket mond, vagy a „humánumra” való hivatkozással prepotensen kiköveteli, hogy neki adjanak igazat. Ennek pedig az a magyarázata — magyarázta nekem akkoriban a barátom —, hogy a zsidóság olyan, mint a kékítő, amelyből egyetlen csepp megbékíti az egész tekenő vizet. Egyetlen értekezleti zsidó meghamisítja, kikunyerálja az elhatározásokkal homlokegyenest ellenkező döntést. A Kamarában — fejezte be Veress Gerzson tanár úr — akkoriban úgy védekeztek a zsidó befolyás ellen, hogy „A“ és „B" jelzésű értekezleteket hívtak össze. Az egyiken ott voltak a zsidók is, ilyenkor lehetetlen volt határozatot hozni. A másikon csak keresztények vettek részt és minden rendben ment. Azóta a kamarák minden vonatkozásban kitessékelték testületükből a zsidó befolyást. NÉMETH KAROLY Csatahajó tankolása 3 ■ I rtlirarn—..............■ WIENER NESSE CSÉCSI VÁSÁR) m # 1942. március 1. - . J. Vízum- és vasúti kedvezmények Jelentkezési határidő: január 31. FELVILÁGOSÍTÁST NYUJT a WIENER MESSE magyarországi kirendelt-zége Budapest, V. Vörösmarty-tér I. szösszé* IBUSZ utazási és menetjegyirodák. Telefon: 180-820 (Vigadó) és MER - Mitteleuropäisches Reisebüro. Budapest, V- i Vörösmarty-tér I. Telefon: 186-800.