Magyarság, 1942. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-18 / 14. szám

IM*. Jsanfir H. MASHBIS.O Argentina és Chile nem hajlandó csatlakozni a pánamerikai egységes arcvonalhoz A érttekezlet nállodik napján a rés­sz-vevő államok képviselői több határozati javas­­latot és indítványt terjesztettek elő. Két bi­zottságot alakítatott, amelyek előkészítik az értekezlet napirendjén szereplő kérdések meg­­vitatását. Az amerikai földrész védemi kér­­déseivel foglalkozó bizottság Aranka, brazíliai külügyminisztert, a gazdasági kérdéseikkel foglalkozó bizottság pedig Padilla mexikói külügyminisztert választotta elnökévé. Aranka brazil külügyminiszter a pénteki teljes ülésen felolvasta Castillo argentin elnök írásbeli nyilatkozatát. Ebben a nyilatkozatban Castillo szembefordul azzal a célzatos hír­­veréssel, amely soha fenn nem forgó szándé­kot tulajdonít Argentínának. Úgy véljük — írja Castillo —, hogy nem hadviselő álláspon­tunkkal sokkal hasznosabb szolgálatot tehe­tünk az Egyesült Államoknak, mint bárminő más szélsőséges magatartással. Az értekeezleten jelenlévő megfigyelők igen jelent­ősnek tartják Buinasu argentin külü­gy­­miniszter eddigi egyetlen sajtónyilatkozatát. Ebben Buinasu azt mondotta, hogy Argentina kiküldöttei a messzemenő gazdasági együtt­működés akaratával jöttek Rio de Janeiróba. Argentina már tettel is tanúbizonyságot tett az amerikai országokkal való szolidaritásáról, amikor a pánamerikai kötelezettségeknek és a havannai nyilatkozat 15. cikkelyének meg­­felelően nem hadviselővé nyilvánította az Egye­sült Államokat. A Times washingtoni tudósítója kifejezi azt a véleményét, hogy Argentína és Chile nem hajlandó a páiamerik­ai arcvonalhoz csatla­­kozni, ahogyan az Egyesült Államok azt kí­vánják. A tudósító szerint Washington most Argentínát és Chilét igyekszik elszigetelni és így akarja kényszeríteni magatartásuk meg­változtatására. Megjegyzi végül a tudósító, hogy az értekezleten egész biztosan nem hoz­­nak egyhangú határozatot­ . A NÉMET ÉS JAPÁN SAJTÓ VÉLEMÉNYE AZ ÉRTEKEZLETRŐL A szombati német lapok bőven foglalkoz­nak a riói értekezlettel Ismételten rámutat­­nak az Északamerikai Egyesült Államoknak arra az átlátszó mesterkedéseire, hogy egész Dél-Am­er­ikát beledöntsék a tengelyhatalmak elleni háborúba- Ennek érdekében __ írja a Zwölf Uhr Blatt — az Egyesült Államok min­den hatalmi eszközével és pénzével ráfeküd­nek Dél-Amerikára és azt az angolszászok hordárjává akarják megtenni. A Völkischer Beobachter szerint Roosevelt csatolással és rémítgetéssel a plutokrata ha­talmak mellett való állásfoglalásra akar rá­bírni minde­n délamerikai államot. Ha Dél Amerika ma késznek nyilatkoznék arra, hogy Roosevell nyomására ellenséges magatartást tanúsítson Európával szemben — írja a lap —, Latin-Amerika az USA gyarmatainak sorába süllyedne. A japán lapok is bőven foglalkoznak a pán­amerikai értekezettel. A Nisi-Nisi szerint Roosevelt politikája zsákutcába jutott s az el­nök most kétségbeesett kísérletet tesz, hogy a délamerikai országok feláldozásával megment­se az északamerikai Uniót. Az angolszász hír­­verés azt álítja, hogy az Egyesült Államok veresége Dél-Amerika vereségét is jelentené. Japán azonban csak Angliát és az Egyesült Államokat tekinti egyedüli ellenfeleinek, s a Nagy,Ázsia megteremtéséért folyó háborúnak nincs semmi köze Közép- és Dél-Amerikához. Néhány középamerikai állam elenségi maga­tartását Japán az északamerikai nyomásnak hajlandó betudni. Ránézve Argentína, Brazília és Chile állsfoglalása a fontos, mert ezekkel az államokkal baráti kapcsolatokat tart félni. Japánnak őszinte kívánsága, hogy ez a három álla­m értse meg: a felkelő nap országa Nagy- Britannián és az Egyesült Államokon kívül nem ismer más ellenséget. Ankarai politikai körökben továbbra is aggodalommal foglalkoznak Eden moszkvai tárgyalásának ügyével. Knatchbuil-Hughesson ank­arai brit nagykövet ugyan kijelentette, hogy Eden Moszkvában külön is hangoztatta, mennyire helyesli Törökország magatartását, ez a kijelentés azonban nem nyugtatta meg a törököket. Ezzel szemben ugyanis hivatkoz­nak arra, hogy az angol külügyminiszter moszkvai megbeszéléseibe nem vonták be­flaydar Aktay moszkvai török nagykövetet, sőt illetékes hely nem is tájékoztatta a szov­jet angol eszmecseréről. A bukaresti török követ pénteken este An­karába, azaz­ EGY LONDONI LAP KOMBINÁCIÓI A BRIT KORMÁNYVÁLSÁGRÓL A Star című londoni lap hosszabb cikkben foglalkozik a brit kormány ,,d­rámai átalakí­tásának” lehetőségével. Nézete szerint Chur­chi­lnok hazaérkezése után első dolga lesz a kormány átalakítása. Lehetségesnek tartják — írja —, hogy Churchill még az alsóházi be­számolója előtt végrehajtja a kormány átala­kítását. Valószínű, hogy elsősorban a hadügyi és gyarmatügyi tárca cserél gazdát, mert a lap szerint ez a két minisztérium felelős első­sorban a keletázsiai súlyos csapásokért és a malakkai polgári közigazgatás mulasztásaiért. A Star úgy véli, hogy a tárcanélküli minisz­terekből háborús kormány alakul, amelyben részt vesz Sir Stafford Cripps is. LISSZABONBAN TANÁCSKOZNAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TENGERÉSZETI ATTASÉI Az Egyesült Államok tengerészeti attaséi Lisszabonban tanácskozásra ülnek össze. A londoni és a madridi tengerészeti attasé már meg is érkezett a portugál fővárosba , azon­nal megkezdte tanácskozását az ottani tenge­részeti és katonai attasékkal. Az eszmecsere tárgyáról semmi sem került nyilvánosságra. »iMJULI. .. V.2h&Gp Q.&h.'z.SOJi tan áh. áh. AZ „ŐS, A „HŐS“ ÉS A „HŐS“ ZSIDÓK Az este nagyobb újságíró társaság telepe­dett Veress Gerzson tanár úr asztala mellé, ahol hétről-hétre megszokták volt vitatni azokat az érdekes és figyelemreméltó ese­ményeket, amelyeket a társaság tagjai va­lami ördögi véletlen folytán elfelejtettek megírni. Veress Gerzson tanár úr igen nagy kedvteléssel dörgöli az orruk alá mulasztá­sainkat, de mert szelíd korholása valameny­­nyiünket egyaránt érint, soha nincs sértő­dés. Az este például a zsidótörvények út­vesztőiben bujkáló törvényhatósági bizott­sági tagokról mondott el igen meglepő dol­gokat, amelyeket a sajtó tényleg elfelejtett nyilvánosságra hozni. Veress Gezson tanár úr így kezdte mondókáját: —■ Ti, akik napról-napra a világpolitika nagy és hatalmas eseményeivel foglalkoz­tak, valahogy elvesztettétek érdeklődés­e­ket ama kisebb jelentőségű történések iránt, amelyek a tulajdon házatok táján fordulnak elő. Már­pedig — szerintem — az a bizonyos belekapcsolódásunk az új Európa felépítésébe csak akkor lehet ered­ményes, hogyha mi magunk is teljes fel­­készültséggel és energiáink teljes latbave­­tésével startolunk. — Már megint elfeledkeztetek, — foly­tatta Veress Gerzson tanár úr — az újság­írás egyik alapvető szabályáról, arról, hogy a vezércikket csak akkor szabad megírni, amikor már a riporterek tisztázták a tény­állást , vagyis a cikkíró úr tudja, hogy mi­ről kell írnia, a közönség pedig tudja, hogy miről írták azt a bizonyos cikket. Az elmúlt napokban ti, jobboldali újságírók megírtá­tok, hogy a főváros igazoló választmánya megsemmisítette huszonnégy zsidó mandá­tumát és ezzel kisupircolták a budapesti keresztény városházáról a zsidóság leg­szívósabb képviselőit is, akik kivárták az utolsó pillanatot. — Közlöm veletek, — és most felemelte hangját Veress Gerzson tanár úr — a hu­szonnégy zsidó kitessékelésével egyáltalán nem tisztult meg fővárosunk törvényható­sági bizottsága a zsidóság képviselőitől, hanem csak most kezdődik az a kényelmet­len nyomozó munka. Közlöm véletek, hogy egyik kitűnő fiatal szerkesztő barátotok, akinek várospolitikai hetilapja van, nem volt olyan rest, mint ti vagytok, hanem ki­hámozta a bujkáló képviselő-zsidók vala­mennyi huncutságát. Végeredményben nem is volt olyan nagy munka, valamennyitek­nek eszébe juthatott volna, hogy megkér­dezzétek Bocsáry Kálmán dr.-t. — Szinte hihetetlenül hangzik, hogy ez a derék, jó keresztény Bocsáry Kálmán mennyi turpisságot fedezett fel az egész zsidókomplexum körül. Amint olvasom, legelőször is azzal a hamisággal próbálták élni a mindig talmudista észjárás szerint gondolkodó zsidó városatyák, hogy január elseje után önként lemondanak bizottsági tagságukról. Le akarták tehát mondani olyan jogukról, ami január elsejével az is­meretes belügyminiszteri rendelet alapján automatikusan megszűnt. Szerencsére az igazoló választmány nem ugrott be ennek a trükknek és a törvényre való hivatkozás­sal nem vette tudomásul a fiktív lemondá­sukat, hanem­­ egyszerűen megszüntette mandátumaikat. — Hogy e mögött mi húzódik meg, arra jellemzésül közlöm veletek, hogy a belügy­miniszter tavaly azért hosszabbította meg egy esztendővel a törvényhatósági bizott­sági tagok mandátumát, hogy minden­kinek legyen kellő és kényelmes ideje iga­zolni keresztény származását. A huszon­négy zsidók ezt nem tették meg, hanem port akartak hinteni a választók szemébe és oly módon akartak távozni a közgyűlési teremből, ahová saját és fajtájuk vala­mennyi érdekszála fűzte őket, mint kényes és finom ízlésű úriemberek,­­ akiknek nem tetszik a közgyűlési terem új légköre és ön­­maguktól váltak meg mandátumuktól. A Borcsáry nyilatkozatból tudtam meg, hogy van a törvényhatóságban 9 olyan úriember, akiről nem tudják pontosan, hogy minő ka­tegóriába tartozik, majd a törvényre való hivatkozással kényszerítik őket irataik be­mutatására. — Mindez azonban semmi — folytatta Ve­ress Gerzson tanár úr. Sokkal nagyobb baj van az úgynevezett tanúsítványos zsidók­kal, akik e pillanatban kivételes helyet töl­tenek be a törvényhatóságban. Mint Bo­csáry Kálmán igen szellemesen mondja, a­ második zsidótörvény első paragrafusa alá eső kivételezettek hármas kategóriát alkot­nak, nevezetesen: az „ős", a „nős” és a „hős” zsidók csoportját. Ezek közül az 1911-es törvénycikk megfelelő paragrafusa a „nős” és „hős” kivételezetteket nem fosz­totta meg mandátumától. Annak meghatározása, hogy ki nem tekinthető zsidónak, kezdetben nem volt könnyű feladat. Ma már azonban a jog­gyakorlat nagyjában megállapodott és a közigazgatási bíróság ítéletében foglalt elvek ingadozást nem mutatnak. Az általatok is ismert és nagyrabe­­csült kamarai főtitkárhelyettes mondotta nekem körülbelül másfél esztendővel ez­előtt, hogy a legnagyobb bajban vannak­ a zsidók miatt. Bármilyen értekezletet hív­nak össze, bármilyen tisztességes szándékú magyarok gyűlnek is össze, a végén soha­sem tudnak határozni, ha akár csak egyet­len zsidó is ott van az ankéten. Ez a zsidó vagy jajgat, vagy lélekmérgező vicceket mond, vagy a „humánumra” való hivatko­zással prepotensen kiköveteli, hogy neki adjanak igazat. Ennek pedig az a magya­rázata — magyarázta nekem akkoriban a barátom —, hogy a zsidóság olyan, mint a kékítő, amelyből egyetlen csepp meg­békíti az egész tekenő vizet. Egyetlen ér­­tekezleti zsidó meghamisítja, kikunye­­rálja az elhatározásokkal homlokegyenest ellenkező döntést. A Kamarában — fe­jezte be Veress Gerzson tanár úr­ — akko­riban úgy védekeztek a zsidó befolyás el­len, hogy „A“ és „B" jelzésű értekezlete­ket hívtak össze. Az egyiken ott voltak a zsidók is, ilyenkor lehetetlen volt határo­zatot hozni. A másikon csak keresztények vettek részt és minden rendben ment. Az­óta a kamarák minden vonatkozásban ki­tessékelték testületükből a zsidó befolyást. NÉMETH KAROLY Csatahajó tankolása 3 ■ I rtlirarn—..............■­­ WIENER NESSE CSÉCSI VÁSÁR) m # 1942. március 1. - . J. Vízum- és vasúti kedvezmények Jelentkezési határidő: január 31. FELVILÁGOSÍTÁST NYUJT­ a WIENER MESSE magyarországi kirendelt-­­­zége Budapest, V. Vörösmarty-tér I. sz­összé* IBUSZ utazási és menetjegyirodák. Telefon: 180-820 (Vigadó) és MER - Mittel­europäisches Reisebüro. Budapest, V- i Vörösmarty-tér I. Telefon: 186-800.

Next