Magyarság, 1942. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-18 / 39. szám

Szerda, 1942. február 18.4 SI&SMBSJig A Az amerikai d­emokrácia szociális inresztm­etszete: Munkauzsora, éhkérek, munkanélküliség! A szociális feszültség levezetése miatt kellett Rooseveltnek a háborút választania A Berliner Börsenzeitung egyik minapi Számának vezércikke a roosevelti külpoli­tika társadalmi és gazdasági hátterével foglalkozik, „Flucht vor der Krise” (me­nekülés a válság elől) címmel dr. Hermann Ulmann tollából. A cikkeit lényeges ré­szeiben az alábbiakban közöljük. New York lakóterületének tíz százalékát hivatalos becslés szerint az úgynevezett slumok, vagyis nyomortanyák alkotják. Több, mint félmillió család lakik itt hiva­talos adatok szerint szörnyű adúkban, ame­lyekért havonta 10—50 dollár, vagyis mintegy 50—150 pengő bért fizet. A roose­velti New Deal szervezet által kiadott „New York Panorama” (newyorki panorá­ma) című munka megállapítja, hogy a régi Róma ideje óta soha és sehol sem lehetett hasonló nyomornegyedekre találni. Har­lemben egyetlenegy háztömbben, amelyben ugyan csaknem kizárólag feketék laknak, 3781 az ott lakó személyek száma. Itt szá­mos olyan ágyrajáró akad, aki háromszori váltással használja az általa bérelt ágyat, vagyis a nap 211 óráját három nyolc órás szakaszra osztja az ágy tulajdonosa és min­den nyolc órára más-más bérlőnek adja borsos áron bérbe. Még 1891-ben is egy­­harmaddal nagyobb volt a halandóság eze­ken a nyomortanyákon az átlagosnál. Roo­sevelt hivatalba lépése óta óriási összege­ket áldoztak ugyan munkaalkalmak terem­tésére, azonban se­m a munkanélküliek szá­ma nem csökkent jelentősen, sem pedig a nyomortelepeket nem tüntették el és nem helyettesítették egészséges, emberhez mél­tó lakásokkal. Amerikai statisztikusok ki­számították, hogy húsz milliárd dollárba, vagyis mintegy 100 milliárd pengőbe ke­rült volna az USA slamjeinek megszünte­tése, illetve a szükséghez mért átépítése. Ez az összeg ugyan óriásinak tűnik fel, de mégis előteremthető lett volna, ha meg­gondoljuk, hogy Roosevelt 1933-tól 1939-ig az államadóságot 25 milliárd dollárral gyarapította. New­ York város vezetősége a félzsidó La Guardiával az élén beállított ugyan a város költségvetésébe bizonyos összegeiket a siám-kérdés rendezésére, azonban ezeknek az összegeknek felhasz­­nálásával 200 év alatt lehetne csak emberi szempontból lakható állapotba hozni New­­­York nyomornegyedeit. Ha vizont­raem­­­ügyre vesszük azokat az embereket, akik mintegy 20 különböző népből származva ezeket a nyomornegyedeket benépesítik, úgy kételkedni kell abban, várjon ezeket a nyomornegyedeket egyáltalán lehet-e, még a legnagyobb pénzáldozatok árán is — tar­tósan kultúremberhez méltó színvonalra emelni?! Véget ért a plonirok korszaka Ha az ember keresztül-kasul járja ezek­nek a slumoknak n­ém­él lakét, mint például a chicagói 300.000 lakost számláló lengyel negyedet, akkor könnyebben megérti azokat a tömegpszicózisokat, amelyek a különböző származású gyökértelen embe­rekből összetorlódott lakosságon időről­­időre erőt vesznek. Igaz ugyan, hogy New- York nem Amerika, sőt a New-Yorknál mégis amerikaiabb színezetű Chicago sem az. Azonban ugyanazok a problémák, ame­lyek New­ York­ban fantasztikus végletekké éleződnek ki, több-kevesebb mértékben egész Észak-Amerikát érintik és mozgat­ják. Ezek a problémák a megakadt tele­pülésekkel és a nagyvárosi tömegekkel kapcsolatosak. Az első hatalmas települési roham után, amely persze már szintén rablógazdálko­dással volt kapcsolatos és amely mintegy 1900 körül fejeződött be, elmúlt a pionír­nak és a régi stílusú telepeseknek, akinek még 8—10 gyermeke volt, a korszaka. Már az első bevándorlási korszakban túl sok volt az ipari vonás és túl sok a csupán ka­pitalista módszer, amelyet egy angol meg­figyelő, az északamerikai búzatermelés módszereit bírálva, így jellemzett: „thats not farming, thats mining”, vagyis „ez nem gazdálkodás, hanem bányászat, talaj­pusztítás”. Az a gátlásnélküliség, amely az USA-t a mezőgazdasági termelés terén jel­lemezte, fokozott mértékben jelentkezett az ipari termelésnél, úgyszintén az imperia­lista külpolitikában. Az Egyesült Államok egyre új területeket hódítottak meg, holott a régi területeket sem szervezték meg és használták ki kellően, sem gazdasági, sem egyéb vonatkozásban. Az ipari termelés szinte mértéknélküli növelése érdekében egészen új típusú be­vándorlókra volt az Egyesült Államokban szükség. Még nem angolszászok, skótok, németek, írek és skandinávok érkeznek az USA területére, hogy ott mint pionírok és telepesek keressenek megélhetést, ha­nem szlávok, keleti- és délkeleteurópaiak és igen nagy számban zsidók. Már 1914-ben sok millóra rúgott azoknak az amerikaiak­nak száma, akiknek az első telepesekhez fajiság és gondolkodás, úgyszintén élet­­felfogás tekintetében semmi közük sem volt. Ebnnek az újabb és legújabb beván­dorlásnak hatása még nem is jelentkezett a maga egészében, úgyszintén a négerek vándorlása sem az inkább mezőgazdasági jellegű déli országrészekből az ipari jellegű keleti és északi országrészekbe. Chicagó­ban azonban például már látni lehet, ho­gyan szorítja ki a néger lakosság egyes városnegyedekből a fehéreket. Tűrés az amerikai fejlődésben Ez az új bevándorlás, a túl gyors iparo­sodás, úgyszintén a hirtelen átmenet az imperialista külpolitikára, — amely Wa­shington György politikai testamentumá­val merőben ellentétes, — törést jelent az amerikai fejlődésben. Míg az USA törté­­nelmének első korszaka az Anglia elleni ellenséges érzület és tényleges ellenséges­kedés jegyében állott, addig ezt az új kor­szakot teljesen az Angliától való függés és a növekvő németellenesség jellemzi. A döntő a társadalmi szerkezet megvál­tozása volt. A független telepesek és pioní­rok országából a munkavállalók, a munká­sok és alkalmazottak országa lett. Ezek teszik ki ma a lakosság négyötödét. Az USA 27 millió családjából 1929-ben 21 szá­zaléknak jövedelme évi ezer dollár alatt maradt, 112 százaléka pedig évi 1500 dollár alatt. Viszont a leggazdagabb 36 ezer csa­ládnak, vagyis a lakosság egy ezrelékének jövedelme ugyanannyi, mint az említett 112 százaléknak, ami élénken rávilágít az ame­rikai jövedelemeloszlás szörnyű aránytal­­anságaira. 1929 után 12 millió volt a munkanélküliek száma s ezt a számot csak legújabban sikerült csökkenteni. 1910 óta a falusi lakosság mind nagyobb mértékben tódult a városokba. Ma már csak a lakos­ság egynegyede tevékenykedik a mezőgaz­daságban. 1920—1935-ig évente kereken 600.000 ember vándorolt ki a falvakból, illetve tanyákról a városba. A szociális kérdések megoldása helyes! imperialism politika Az 1929. évi nagy gazdasági válság gyö­kere tehát a 900-as évekre nyúlik vissza, a századforduló idejére. Az 1929 évi válság véget vetett a közmondásos amerikai pros­peritásnak és­­felfedte a túl gyors kapita­lista fejlődésnek hiányait, bevilágított a szociális szakadékokba és így előkészítette Roosevelt hivatalba lépését. Csak az 1929. évi gazdasági válsággal kapcsolatban láb­­rakapott tanácstalansággal magyarázható az a lelkes fogadtatás, amelyre Roosevelt akkoriban talált, — alapjában véve nem amerikai, a gazdasági élet irányítását és a termelés szabályozását célzó kísérletével. Azonban már 1938-ban ismét súlyos válság következett be, jóllehet az államadósságok 22 milliárd dollárról 15 miliárd dolára emelkedtek. Az úgynevezett New Deal Roo­­seveltnek sajátos kísérlete, amely az ame­rikai hagyománynak, liberalizmusnak és államszocializmusnak keveréke volt, mind meggondolatlanabb, sőt könnyelműbb kí­sérleteiére vezetett, amelyek azonban nem tudták csökkenteni a munkanélküliek szá­mát. Már 1931-ben olyan általános és he­ves kritikával illették Roosevelt gazdasági politikáját, hogy az alkalmazottak és mun­kások széles tömegeinél már kommunista irányzatok lábrakapásáról lehetett beszél­ni. Rooseveltnek saját pártjában, a demok­rata pártban is erős ellenzéke támadt, így kézenfekvő volt a menekülés a küpolitiká­­ba. Amikor annak idején Amerikában kide­rült, hogy nincs már több újonnan fel­törhető szűz talaj és jelentkezni kezdtek a a korlátlan lehetőségek hazájában is a gazdasági nehézségek, az ország az impe­rializmusban és az iparosodásban keresett menedék­et. Ami 1900-ban kezdődött, annak hatása most 1941-ben természetesen bizo­nyos befolyásoktól, valamint az elnök nagyzási mániáját módosítva jelentkezik. A zsákutcából ki lehetett volna más, józa­nabb, de egyben kényelmetlenebb módsze­rekkel is jutni. Az a propaganda-gépezet azonban, amelyet Roosevelt irányít, és azoknak a tömegeknek könnyű befolyásol­hatósága, amelyeknek összetétele 1900 óta az új bevándorlók révén lényegesen meg­változott, szabaddá tették az utat Roose­veltnek ellentmondáshoz nem szokott egyeduralma számára. Az ár, amelyet ezért fizetnie kell, persze elég magas lesz, mert azoktól a szellemektől, amelyeket se­gítségül hívott, nem tud megszabadulni. A tömegek, melyekbe beleszuggerálta a né­met veszedelmet, benyújtják majd a szám­lát azért, hogy a szociális kérdések meg­oldása helyett az imperialista beavato­zási politika útját választotta. Rooseveltnek háborús uszítása és háborús politikája a gyöngeségnek és nem az erőnek a jele. Annak tehetetlenségét bizonyítja, aki meg van győződve csalhatatlanságáról és ezért tanácstalanságáért Németországot és Eu­rópát tette felelőssé. Ezt legalább az ame­rikaiak 60 százaléka érzi, azonban egyelőre ennek az érzésnek, — mely sokaknál már világos felismeréssé vált, — hatása nem mutatkozhatik. Ez pedig nagy kár Ame­rika és az egész világ szempontjából is! Német híradó-raj munkában Felhívás a magyar társadalomhoz A Vitézi Rend, az Országos Tűzharcos Szö­­veség, az Országos Nemzetvédelmi Bizottság, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), a Magyar Fajvédők Országos Szövetsége és a csat­lakozott társadalmi egyesületek mély megbot­ránkozással vették tudomásul hogy névtelen le­vélírók és felelőtlen elemek ismét próbálkoznak a magyar társadalom egységét megbontani. Ezért szervezeteik révén és ezúttal is felszólít­ják a magyar társadalmat hogy egységes és ön­tudatos állásfoglalással bélyegezze meg ezt az legaljasabb emberi ösztönökre épített gyáva és nemzetellenes propagandát és minden eszközzel segítse elő, hogy a törvény szigora lesújtson ezekre a felelőtlen elemekre. Bajtársak! A nemzet e sorsdöntő óráiban eskütökhöz és fogadalmatokhoz híven teljesítsétek kötelesség­teke­t. Budapest 1942. február 16-án. Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza s. k., vitéz gróf Takách-Tolvay József a. k., vitéz Magasházy László s. k., vitéz Héjjas Iván s. k., Kertész Elemér s. k., Szeder János a k., vitéz Martse­­kényi Imre a k., Mezey Lajos s. k., vitéz Somogyi Béla s. k. (MTI.) Minisztertanács A kormány tagjai kedden délelőtt 9 órakor Bárdossy László miniszterelnök elnökletével minisztertanácsra ültek össze, amelyen folyó kormányzati ügyeket tárgyaltak meg. A minisz­tertanács a déli órákban ért véget. A német egészségügyi határzár megvédi Európát a keleti ragályos betegségektől Berlin, február 17. (NST) Berlinben rámutatnak arra, hogy a külföldi németellenes propaganda az utóbbi időben ismételten olyan híresztelé­seket terjesztett, amelyek szerint Európát ragályos betegségek fenyegetik. Ezek a hí­resztelések azt a látszatot igyekeztek kel­teni, mintha a keleteurópai népek között elterjedt betegségek Közép- és Nyugat- Európát is fenyegetnék. Illetékes német helyen hangsúlyozzák, hogy az egészségügyi védelmi intézkedések teljesen lehetetlenné teszik ezeknek a be­tegségeknek Közép-Európába való behur­­colását A gyakorlati egészségügyi szolgá­lat tudósai és tisztviselői a gazdag gyakor­lati bizony­ító anyag alapján hangsúlyoz­ták, hogy a megszállt keleti területek ha­tárán az egészségügyi védelem minden te­kintetben kielégítő. Ezeknek a pusztító be­tegségeknek legfontosabb hordozói és ter­jesztői az ápolatban emberi testen elszapo­rodó élősködő rovarok. Ha a rovarok be­­hurcolását megakadályozzák, a betegségek főfészkét is elpusztítják. Berlinben képe­ken mutatták be, hogy minden német ka­tona, aki a keleti területekről jön, átmegy ezen az egészségügyi ellenőrzésen és az összes hadifoglyokat is tetvetlenítik, mi­előtt nyugat felé vinnék őket. Ezek a védőintézkedések azonban nem szorítkoz­nak csupán az emberi tisztálkodásra, ha­nem a szállítóeszközökre is kiterjednek. Az átmenő állomásokon például az összes vasúti kocsikat kicserélik, hogy ilyen mó­don a betegségek behurcolását megakadá­lyozzák. Szakértők az egészségügyi védő­­intézkedésekről ebben a mondatban foglal­ják össze véleményüket: „A német egész­ségügyi határzáron egyetlen terű sem jut keresztül”. MEGJELENT A tiszaeszlári bűnper Bary József vizsgálóbíró emlékiratai Az emlékezetes tiszaeszlári pert a mai nemze­dék teljesen egyoldalú, ferde, hamis beállításban ismert. Évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint egy középkorra emlékeztető boszorkányper, mint az „ártatlanul’ üldözött zsidóság nagy mártíriuma ■ az antiszemita gyűlölködés gonosz találmánya. Az emlékirat hiteles adatokkal megerősített válasz minden valótlan állításra és koholt adat­ra; — nem meseszerű leírását adja a pernek, hanem a nyomozás és vizsgálat adataiból merí­tett és bizonyítékok egész tömegével alátámasz­tott történetét. Terjedelme 850 oldal. Ara fűzve 10.— P. kötve 12.— P. Kapható a „Magyarság” Könyvosztályában: Bu­dapest, II., Hunyadi János­ út 2. Postán a könyv árának és 30 s portának előzetes beküldése után, vagy utánvét mellett szállítjuk.

Next