Magyarság, 1942. február (23. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-18 / 39. szám
Szerda, 1942. február 18.4 SI&SMBSJig A Az amerikai demokrácia szociális inresztmetszete: Munkauzsora, éhkérek, munkanélküliség! A szociális feszültség levezetése miatt kellett Rooseveltnek a háborút választania A Berliner Börsenzeitung egyik minapi Számának vezércikke a roosevelti külpolitika társadalmi és gazdasági hátterével foglalkozik, „Flucht vor der Krise” (menekülés a válság elől) címmel dr. Hermann Ulmann tollából. A cikkeit lényeges részeiben az alábbiakban közöljük. New York lakóterületének tíz százalékát hivatalos becslés szerint az úgynevezett slumok, vagyis nyomortanyák alkotják. Több, mint félmillió család lakik itt hivatalos adatok szerint szörnyű adúkban, amelyekért havonta 10—50 dollár, vagyis mintegy 50—150 pengő bért fizet. A roosevelti New Deal szervezet által kiadott „New York Panorama” (newyorki panoráma) című munka megállapítja, hogy a régi Róma ideje óta soha és sehol sem lehetett hasonló nyomornegyedekre találni. Harlemben egyetlenegy háztömbben, amelyben ugyan csaknem kizárólag feketék laknak, 3781 az ott lakó személyek száma. Itt számos olyan ágyrajáró akad, aki háromszori váltással használja az általa bérelt ágyat, vagyis a nap 211 óráját három nyolc órás szakaszra osztja az ágy tulajdonosa és minden nyolc órára más-más bérlőnek adja borsos áron bérbe. Még 1891-ben is egyharmaddal nagyobb volt a halandóság ezeken a nyomortanyákon az átlagosnál. Roosevelt hivatalba lépése óta óriási összegeket áldoztak ugyan munkaalkalmak teremtésére, azonban sem a munkanélküliek száma nem csökkent jelentősen, sem pedig a nyomortelepeket nem tüntették el és nem helyettesítették egészséges, emberhez méltó lakásokkal. Amerikai statisztikusok kiszámították, hogy húsz milliárd dollárba, vagyis mintegy 100 milliárd pengőbe került volna az USA slamjeinek megszüntetése, illetve a szükséghez mért átépítése. Ez az összeg ugyan óriásinak tűnik fel, de mégis előteremthető lett volna, ha meggondoljuk, hogy Roosevelt 1933-tól 1939-ig az államadóságot 25 milliárd dollárral gyarapította. New York város vezetősége a félzsidó La Guardiával az élén beállított ugyan a város költségvetésébe bizonyos összegeiket a siám-kérdés rendezésére, azonban ezeknek az összegeknek felhasználásával 200 év alatt lehetne csak emberi szempontból lakható állapotba hozni NewYork nyomornegyedeit. Ha vizontraemügyre vesszük azokat az embereket, akik mintegy 20 különböző népből származva ezeket a nyomornegyedeket benépesítik, úgy kételkedni kell abban, várjon ezeket a nyomornegyedeket egyáltalán lehet-e, még a legnagyobb pénzáldozatok árán is — tartósan kultúremberhez méltó színvonalra emelni?! Véget ért a plonirok korszaka Ha az ember keresztül-kasul járja ezeknek a slumoknak némél lakét, mint például a chicagói 300.000 lakost számláló lengyel negyedet, akkor könnyebben megérti azokat a tömegpszicózisokat, amelyek a különböző származású gyökértelen emberekből összetorlódott lakosságon időrőlidőre erőt vesznek. Igaz ugyan, hogy New- York nem Amerika, sőt a New-Yorknál mégis amerikaiabb színezetű Chicago sem az. Azonban ugyanazok a problémák, amelyek New Yorkban fantasztikus végletekké éleződnek ki, több-kevesebb mértékben egész Észak-Amerikát érintik és mozgatják. Ezek a problémák a megakadt településekkel és a nagyvárosi tömegekkel kapcsolatosak. Az első hatalmas települési roham után, amely persze már szintén rablógazdálkodással volt kapcsolatos és amely mintegy 1900 körül fejeződött be, elmúlt a pionírnak és a régi stílusú telepeseknek, akinek még 8—10 gyermeke volt, a korszaka. Már az első bevándorlási korszakban túl sok volt az ipari vonás és túl sok a csupán kapitalista módszer, amelyet egy angol megfigyelő, az északamerikai búzatermelés módszereit bírálva, így jellemzett: „thats not farming, thats mining”, vagyis „ez nem gazdálkodás, hanem bányászat, talajpusztítás”. Az a gátlásnélküliség, amely az USA-t a mezőgazdasági termelés terén jellemezte, fokozott mértékben jelentkezett az ipari termelésnél, úgyszintén az imperialista külpolitikában. Az Egyesült Államok egyre új területeket hódítottak meg, holott a régi területeket sem szervezték meg és használták ki kellően, sem gazdasági, sem egyéb vonatkozásban. Az ipari termelés szinte mértéknélküli növelése érdekében egészen új típusú bevándorlókra volt az Egyesült Államokban szükség. Még nem angolszászok, skótok, németek, írek és skandinávok érkeznek az USA területére, hogy ott mint pionírok és telepesek keressenek megélhetést, hanem szlávok, keleti- és délkeleteurópaiak és igen nagy számban zsidók. Már 1914-ben sok millóra rúgott azoknak az amerikaiaknak száma, akiknek az első telepesekhez fajiság és gondolkodás, úgyszintén életfelfogás tekintetében semmi közük sem volt. Ebnnek az újabb és legújabb bevándorlásnak hatása még nem is jelentkezett a maga egészében, úgyszintén a négerek vándorlása sem az inkább mezőgazdasági jellegű déli országrészekből az ipari jellegű keleti és északi országrészekbe. Chicagóban azonban például már látni lehet, hogyan szorítja ki a néger lakosság egyes városnegyedekből a fehéreket. Tűrés az amerikai fejlődésben Ez az új bevándorlás, a túl gyors iparosodás, úgyszintén a hirtelen átmenet az imperialista külpolitikára, — amely Washington György politikai testamentumával merőben ellentétes, — törést jelent az amerikai fejlődésben. Míg az USA történelmének első korszaka az Anglia elleni ellenséges érzület és tényleges ellenségeskedés jegyében állott, addig ezt az új korszakot teljesen az Angliától való függés és a növekvő németellenesség jellemzi. A döntő a társadalmi szerkezet megváltozása volt. A független telepesek és pionírok országából a munkavállalók, a munkások és alkalmazottak országa lett. Ezek teszik ki ma a lakosság négyötödét. Az USA 27 millió családjából 1929-ben 21 százaléknak jövedelme évi ezer dollár alatt maradt, 112 százaléka pedig évi 1500 dollár alatt. Viszont a leggazdagabb 36 ezer családnak, vagyis a lakosság egy ezrelékének jövedelme ugyanannyi, mint az említett 112 százaléknak, ami élénken rávilágít az amerikai jövedelemeloszlás szörnyű aránytalanságaira. 1929 után 12 millió volt a munkanélküliek száma s ezt a számot csak legújabban sikerült csökkenteni. 1910 óta a falusi lakosság mind nagyobb mértékben tódult a városokba. Ma már csak a lakosság egynegyede tevékenykedik a mezőgazdaságban. 1920—1935-ig évente kereken 600.000 ember vándorolt ki a falvakból, illetve tanyákról a városba. A szociális kérdések megoldása helyes! imperialism politika Az 1929. évi nagy gazdasági válság gyökere tehát a 900-as évekre nyúlik vissza, a századforduló idejére. Az 1929 évi válság véget vetett a közmondásos amerikai prosperitásnak ésfelfedte a túl gyors kapitalista fejlődésnek hiányait, bevilágított a szociális szakadékokba és így előkészítette Roosevelt hivatalba lépését. Csak az 1929. évi gazdasági válsággal kapcsolatban lábrakapott tanácstalansággal magyarázható az a lelkes fogadtatás, amelyre Roosevelt akkoriban talált, — alapjában véve nem amerikai, a gazdasági élet irányítását és a termelés szabályozását célzó kísérletével. Azonban már 1938-ban ismét súlyos válság következett be, jóllehet az államadósságok 22 milliárd dollárról 15 miliárd dolára emelkedtek. Az úgynevezett New Deal Rooseveltnek sajátos kísérlete, amely az amerikai hagyománynak, liberalizmusnak és államszocializmusnak keveréke volt, mind meggondolatlanabb, sőt könnyelműbb kísérleteiére vezetett, amelyek azonban nem tudták csökkenteni a munkanélküliek számát. Már 1931-ben olyan általános és heves kritikával illették Roosevelt gazdasági politikáját, hogy az alkalmazottak és munkások széles tömegeinél már kommunista irányzatok lábrakapásáról lehetett beszélni. Rooseveltnek saját pártjában, a demokrata pártban is erős ellenzéke támadt, így kézenfekvő volt a menekülés a küpolitikába. Amikor annak idején Amerikában kiderült, hogy nincs már több újonnan feltörhető szűz talaj és jelentkezni kezdtek a a korlátlan lehetőségek hazájában is a gazdasági nehézségek, az ország az imperializmusban és az iparosodásban keresett menedéket. Ami 1900-ban kezdődött, annak hatása most 1941-ben természetesen bizonyos befolyásoktól, valamint az elnök nagyzási mániáját módosítva jelentkezik. A zsákutcából ki lehetett volna más, józanabb, de egyben kényelmetlenebb módszerekkel is jutni. Az a propaganda-gépezet azonban, amelyet Roosevelt irányít, és azoknak a tömegeknek könnyű befolyásolhatósága, amelyeknek összetétele 1900 óta az új bevándorlók révén lényegesen megváltozott, szabaddá tették az utat Rooseveltnek ellentmondáshoz nem szokott egyeduralma számára. Az ár, amelyet ezért fizetnie kell, persze elég magas lesz, mert azoktól a szellemektől, amelyeket segítségül hívott, nem tud megszabadulni. A tömegek, melyekbe beleszuggerálta a német veszedelmet, benyújtják majd a számlát azért, hogy a szociális kérdések megoldása helyett az imperialista beavatozási politika útját választotta. Rooseveltnek háborús uszítása és háborús politikája a gyöngeségnek és nem az erőnek a jele. Annak tehetetlenségét bizonyítja, aki meg van győződve csalhatatlanságáról és ezért tanácstalanságáért Németországot és Európát tette felelőssé. Ezt legalább az amerikaiak 60 százaléka érzi, azonban egyelőre ennek az érzésnek, — mely sokaknál már világos felismeréssé vált, — hatása nem mutatkozhatik. Ez pedig nagy kár Amerika és az egész világ szempontjából is! Német híradó-raj munkában Felhívás a magyar társadalomhoz A Vitézi Rend, az Országos Tűzharcos Szöveség, az Országos Nemzetvédelmi Bizottság, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), a Magyar Fajvédők Országos Szövetsége és a csatlakozott társadalmi egyesületek mély megbotránkozással vették tudomásul hogy névtelen levélírók és felelőtlen elemek ismét próbálkoznak a magyar társadalom egységét megbontani. Ezért szervezeteik révén és ezúttal is felszólítják a magyar társadalmat hogy egységes és öntudatos állásfoglalással bélyegezze meg ezt az legaljasabb emberi ösztönökre épített gyáva és nemzetellenes propagandát és minden eszközzel segítse elő, hogy a törvény szigora lesújtson ezekre a felelőtlen elemekre. Bajtársak! A nemzet e sorsdöntő óráiban eskütökhöz és fogadalmatokhoz híven teljesítsétek kötelességteket. Budapest 1942. február 16-án. Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza s. k., vitéz gróf Takách-Tolvay József a. k., vitéz Magasházy László s. k., vitéz Héjjas Iván s. k., Kertész Elemér s. k., Szeder János a k., vitéz Martsekényi Imre a k., Mezey Lajos s. k., vitéz Somogyi Béla s. k. (MTI.) Minisztertanács A kormány tagjai kedden délelőtt 9 órakor Bárdossy László miniszterelnök elnökletével minisztertanácsra ültek össze, amelyen folyó kormányzati ügyeket tárgyaltak meg. A minisztertanács a déli órákban ért véget. A német egészségügyi határzár megvédi Európát a keleti ragályos betegségektől Berlin, február 17. (NST) Berlinben rámutatnak arra, hogy a külföldi németellenes propaganda az utóbbi időben ismételten olyan híreszteléseket terjesztett, amelyek szerint Európát ragályos betegségek fenyegetik. Ezek a híresztelések azt a látszatot igyekeztek kelteni, mintha a keleteurópai népek között elterjedt betegségek Közép- és Nyugat- Európát is fenyegetnék. Illetékes német helyen hangsúlyozzák, hogy az egészségügyi védelmi intézkedések teljesen lehetetlenné teszik ezeknek a betegségeknek Közép-Európába való behurcolását A gyakorlati egészségügyi szolgálat tudósai és tisztviselői a gazdag gyakorlati bizonyító anyag alapján hangsúlyozták, hogy a megszállt keleti területek határán az egészségügyi védelem minden tekintetben kielégítő. Ezeknek a pusztító betegségeknek legfontosabb hordozói és terjesztői az ápolatban emberi testen elszaporodó élősködő rovarok. Ha a rovarok behurcolását megakadályozzák, a betegségek főfészkét is elpusztítják. Berlinben képeken mutatták be, hogy minden német katona, aki a keleti területekről jön, átmegy ezen az egészségügyi ellenőrzésen és az összes hadifoglyokat is tetvetlenítik, mielőtt nyugat felé vinnék őket. Ezek a védőintézkedések azonban nem szorítkoznak csupán az emberi tisztálkodásra, hanem a szállítóeszközökre is kiterjednek. Az átmenő állomásokon például az összes vasúti kocsikat kicserélik, hogy ilyen módon a betegségek behurcolását megakadályozzák. Szakértők az egészségügyi védőintézkedésekről ebben a mondatban foglalják össze véleményüket: „A német egészségügyi határzáron egyetlen terű sem jut keresztül”. MEGJELENT A tiszaeszlári bűnper Bary József vizsgálóbíró emlékiratai Az emlékezetes tiszaeszlári pert a mai nemzedék teljesen egyoldalú, ferde, hamis beállításban ismert. Évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint egy középkorra emlékeztető boszorkányper, mint az „ártatlanul’ üldözött zsidóság nagy mártíriuma ■ az antiszemita gyűlölködés gonosz találmánya. Az emlékirat hiteles adatokkal megerősített válasz minden valótlan állításra és koholt adatra; — nem meseszerű leírását adja a pernek, hanem a nyomozás és vizsgálat adataiból merített és bizonyítékok egész tömegével alátámasztott történetét. Terjedelme 850 oldal. Ara fűzve 10.— P. kötve 12.— P. Kapható a „Magyarság” Könyvosztályában: Budapest, II., Hunyadi János út 2. Postán a könyv árának és 30 s portának előzetes beküldése után, vagy utánvét mellett szállítjuk.