Magyarság, 1942. március (23. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-15 / 61. szám
14 MAfiiMMJo Kit szeretek? A Vígszínház francia vígjátékbemutatója A színlap azt mondja: „Történik ma, Páriában“ s ez a megjegyzés külön is felkelti érdeklődésünket. A háborús összeomlás utáni, mai Páris német megszállás alatt él, és a meg nem szállott rész fővárosával, Vichyval együtt rádöbbent arra, hogy Franciaország katasztrófájában milyen nagy része volt az elpuhultságnak, túlságos jólétnek, lelki fertőzöttségnek és erkölcsi hiányosságoknak és a felemelkedés érdekében megindította a harcot a tiszta erkölcs viszszaállítására. Kíváncsian vártuk, hogy ebben a helyzetben micsoda mondanivalói lesznek André Birabeau francia írónak Kit szeretek? című darabjában, amely „ma“ történik Párisban, a háborúvesztes ország nagy nehézségek közt élő, sőt nemrég a volt angol szövetséges által bombázott fővárosában. A függöny felmegy és pazar, modern luxuslakás kápráztatja el a nézőt. (Neogrády Miklós sikerült díszlete.) Minden kifogástalanul előkelő és nemcsak az urak, hanem az inas is választékosan elegáns, nincs itt szó háborús helyzetről, nyomorúságról, annál több a tobzódó jólétről, bajt gondot nem ismerő szerelmeskedésről. Ugyancsak nem esik szó megváltozott erkölcsről, levont tanulságokról, sőt ellenkezőleg, hiszen a darab alaptónusa ilyenféle bölcseségekben nyilvánul meg: „tisztességes asszony csak meggyőződésből csal“, avagy „a nők valósítják meg a férfiak egyenjogúságát: mindnyájan mindenkit megcsalnak. (Mögöttünk ismételten felszisszennek jóérzésű nők és megjegyzik: úgy törögetik itt a házasságot, mint másutt a mogyorót.) A régi gunyoros, frivol, a legszentebb érzésekből is csúfot űző hang jelentkezik a darabban, a régi Birabeau és szinte azt hisszük, hogy az eredeti színlapra évekkel ezelőtt került a „történik ma Párisban“ megjelölés, de aztán a darabban emlegetett 1942 eloszlatja a kételyt. Furcsa, hogy ebben a „mai“ játékban nincsen a mából egyetlen pillanat, egyetlen hang sem. Birabeau, aki könnyed vígjátékaival nem annyira írói jelentőségével, mint inkább témái különlegességével tűnt fel, és egy héten belül egészen indokolatlanul a második budapesti színpadon szólal meg, ezúttal egymásért rajongó ikerpárt állít darabja központjába. A férfit elhagyja felesége, akit csak keskenyfilm vetítése közben láthat a közönség. Az asszony megszökik barátjával. Az elkeseredett férfit öngyilkosságtól félti ikernővére és fájdalmáról úgy akarja elterelni figyelmét, hogy azt hazudja: őt sem szereti a férje, s az a barátja, akit halálosan szeret, elhagyta, és ezt nem éli túl. Erre a megsebzett szívű férfi vigasztalja testvérét és igyekszik lebeszélni az öngyilkosságról. Azzal idéz elő bonyodalmat, hogy mindenáron vissza akarja szerezni nővére számára a képzelt hűtlen lovagot. Az ikertestvér persze titkolja a nemlétező udvarló kilétét. A férfi aztán sejtése alapján vél rátalálni egyik barátjában a „tettesre“. Az asszony kérésére ez belemegy a játékba, amelynek során aztán, mialatt rekonstruálják egyéves képzelt viszonyukat, a férfi és a nő egymásba szeretnek. A nő közben megtudja, hogy férje megcsalja, komolyra fordul a játék és végül is valóság lesz a kitalált viszonyból. A hűtlen asszony is bűnbánóan visszatér azzal a bizarr magyarázattal, hogy nem történt semmi, mert az utolsó pillanatban egy szúnyog zümmögésehelyesebben megszólalt lelkiismerete) észretérítette. Az erkölcs mindig ilyen kicsiségen múlik, — hangzik az író megállapítása. A vígjáték, amely néhány sikerült jelenet kivételével a mesterkéltséget viseli magán, sokszor papirosízű. Az első felvonás vontatott, a cselekmény nehezen indul. A második felvonásban, ahol bohózatba hajlik, erőre kap, néhány jelenetében őszinte hangok szólalnak meg, azután újra visszaesik. A hosszadalmas párbeszédek is többször megakasszák a cselekményt. Az elhagyott kesergő férj józanul ítéli meg a dolgokat, de megrendülése csak akkor őszinte, amikor ikertestvérében is csalódik, és kemény erkölcsi igazságokat vagdos a fejéhez. Egyébként hiszékeny figura. Ikertestvérének az első szóra mindent elhisz, amikor hazudik, de kételkedik, mihelyt bevallja az igazságot. Mire ezt is hajlandó elhinni, már nem ez az igazság, mert akkorára az asszony rájött arra, hogy az a szerelem, amelyet eddig csak megjátszott, valósággá lett. Jellemzésbeli törések is előfordulnak a darabban, amelynek befejezésénél, a hűtlen asszony befogadásánál kellő indok nélkül hirtelen változik meg a férj addig józan magatartása. A darab laza szerkezete közben recseg-ropog, szinte összedőléssel fenyeget A három főszereplő közül Ajtay emelkedik M. Szvassy László ezúttal is jó, Fényes Aliz azonban nem mindig találja helyét. A hűtlen asszonyt, aki csak filmen jelenik meg Tolnay Klári játszó. Ha mindezek után azt kérdezzük, miért kellett ezt a francia darabot színrehozni, akkor csak azt a magyarázatot kaphatjuk, hogy a régi lipótvárosi igények kielégítésére. Bókay János, a színház dramaturg igazgatója fordította a darabot, amelyről előzően elragadtatott nyilatkozatokat tett és azt is mondta, irigyli Birabeaut ezért a darabjáért. Mi nem irigyeljük sem az írót, sem a fordítót. Mivel utóbbi maga is szereti az ilyen témákat, a darab éles szögleteit nem igyekezett lecsiszolni és emellett a stílusra sem vigyázott, hiszen „van pofája neki“ és ehhez hasonló kifejezéseket is használ. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a Vígszínház, — vájjon mit szólnak ehhez a keresztény magyar tőkések, — ezzel a bemutatóval ismét azt bizonyította, hogy nem tud elszakadni múltjától, régi zsidó közönségének ízlésétől és a keresztény magyar megújhodás itt sehogy se megy. Somody István Mm CARL PETERS Hans Albers filmje az Urániában Az utóbbi időben a közönség érdeklődése rendkívüli mértékben fordult az életrajzregények és az életrajzfilmek felé. A világtörténelem nagy alakjainak és életüknek fémrevitele széles körök számára jelent sokkal többet, mint egyszerű szórakozást, ismeretszerzést, tanulást. A német filmgyártás nagyhatású életrajz filmekkel lepte meg a közönséget. Az utóbbi hónapokban néhány ilyen nagy alkotás került Budapestre is. Ezek sora szaporodik most a Carl Peters című Bavaria-Lena filmmel, amelynek főszerepét Hans Albers, a kitűnő német jellemszínész játssza. Carl Peters a világháború előtti idők érdekes német alakja volt. A múlt világháború végén, 1918-ban szinte teljesen elfeledetten halt meg Carl Peters, aki pedig kalandos életével és küzdelmeivel a németek legtöbb érdemet szerzett gyarmatosítója lett. A múlt század második felében az elsők közt volt ,akik hirdették, hogy a sűrű népességű Németország számára nélkülözhetetlenek a gyarmatok. A gyarmati politikában egészen egyéni utakon járt, összeütközésbe került nemcsak az angol törekvésekkel, amelyek abban az időben is élesen szembenálltak a német érdekekkel, hanem a német politika irányítóival is. Őt épp oly kevéssé értették meg, mint ahogy Bismarckot, a vaskancellárt is rengeteg meg nem értés fogadta mindaddig, amíg nagy sikerei nem igazolták. Carl Petersnek pedig Szintén nagyon sokat köszönhetett Németország: Német-Keletafrika megszerzése jórészt az A érdeme. Ezeket az érdemeket örökíti meg most a nagyszabású új német film, amely Carl Peters életének legizgalmasabb és legérdekesebb fejezeteit eleveníti meg. A film arányairól tájékoztatót ad, ha megemlítjük, hogy négy és fél milló pengő költséggel készült, úgy Németországban, mint Olaszországban nagy sikerrel mutatták be a filmet, amely Budapesten hétfőn kerül a közönség elé az Urániában. Hans Athéni sikerült fémjeinek hosszú sorát gyarapítja ezzel a nagyhatású alakításával. Az ukrajnai magyar tábori színház befejezte működését Sok érdekes élménnyel tértek haza a magyar tábori színészek A tábori színház szép hivatása, hogy a harcosokat a pihenés óráiban szórakoztassa, lelkileg felfrissítse. Az elmúlt évek során a területvisszafoglalásokkal kapcsolatos katonai akciók idején a hadbavonult magyarokat tábori színház szórakoztatta. Természetesen az első vonalban harcoló katonák ilyen szórakozásban nem részesíthetők, a hátrább lévő vagy megszálló csapatok nemes szórakoztatásáról azonban gondoskodhatok a tábori színház. Az Ukrajnában lévő magyar honvédek szórakoztatására a honvédelmi minisztérium a színészkamarával együtt az ősszel létesített tizenhat tagból álló tábori színházat. December elején indultak el Ukrajnába a magyar tábori színház tagjai. A vasúton külön kocsi állott rendelkezésükre, sokszor azonban katonai gépkocsikon nagy szánon kellett eljutniuk, hóviharban is, vasúttól távol eső városokba, községekbe. A magyar tábori színház bejárta Ukrajnának azokat a részeit, ahol magyar honvédek teljesítenek szolgálatot. Később négy részre osztották fel a társulatot és a négy tagból álló csoportok járták be a legkisebb falvakat is. A tábori színház művészei a laktanyákban tartottak előadást a honvédek számára, de felkeresték azokat a honvédeket is, akik betegségük miatt kórházban voltak. A messze idegenben szolgálatot teljesítő honvédek örömmel fogadták mindenütt azokat a magyar színészeket, akik orosz földre is elvitték utánuk a magyar szót, magyar művészetet. A színészek hazafias szavalatokkal, énekszámokkal, vidám jelenetekkel szórakoztatták a lelkes magyar fiúkat, akik tetszésüknek és hálájuknak számos kedves jelét adták. A színészek sokszor negyven-negyvenöt fokos hidegben átáztak szánon és hizony néha félig megfagyott állapotban kerültek a jól fűtött kaszárnyákba. Az ukrajnai magyar tábori színház nem régen befejezte körútját és tagjai most visszaérkeztek Budapestre. Beszélgettünk a hazaérkezett színészekkel, akik nagy lelkesedéssel mondották el élményeiket. Az a szeretetteljes, meleg fogadtatás, amelyben honvédeink részéről mindenütt részük ítolt, felejthetetlen emlékként él bennük. Amint mondják, honvédeink jól érzik magukat odakint, és ellátásukkal is megelégedettek. Meglepte a tábori színház tagjait, hogy egyes orosz városokban egész városnegyedeket tesznek ki a kaszárnyák. A szovjet uralom a kaszárnyákat egy helyre tömörítette, ahol valóságos kaszárnyavárosok alakultak ki. A bolsevisták által kifosztott városok lakói, akik egyébként is rendkívül alacsony életszínvonalon tengődtek, szánalmasan néznek ki. A tábori színház tagjai a nagyobb városok színházaiban is felléptek. Azt mondják, hogy a színházakban sem lehetett sehol jóruhás nőt vagy férfit látni. Felejthetetlen élményük az is, hogy az éjféli misét a megszentelt színház színpadán mondotta a magyar tábori pap. Amint elbeszélik, a 180 ezer lakosú városnak nem maradt épen egyetlen keresztény temploma sem, ahol misézni lehetett volna. A keresztény templomokat a bolsevisták itt is raktárakká, műhelyekké alakították át, vagy elpusztították. Ezzel szemben az összes zsinagógák teljesen épen állanak. A tábori színészeket előadásuk után mindenütt megvendégelték a magyar honvédek, akik a tábori színház művészi teljesítményei iránti hálájuknak sok kedves jelét adták. S. I. A magyar filmgyártás lendülete A magyar filmgyártás európai lehetőségei t eresen fokozták a filmgyártók vállalkozási tervét, úgy, hogy legalább háromszor annyi gyártó és filmterv jelentkezett, mint amenynyit a műtermi lehetőségek engednek. A beadott kérésekkel foglalkoztak az illetéket filmhatóságok és több gyártót máris kijelöltek az idei gyártási idényre, amelynek során 40—44 film készül. A rendelkezésre álló műtermeket be kell osztani a gyártó vállalatok számára és eddig közülük a következők kaptak műtermet: a Hunnia filmgyár hat filmre, a Magyar Film Iroda háromra, a Mester Fám, az Erdélyi—Kárpát film, a Takács, a Hajdú, az Írisz, a Palatinus, a Pegazus, a Délibáb, a Zalabéri—Horvát, az Aurora— Martonffy és Lajtay Film kettőre, Haus Mária, a Magyar írók filmje, az Objektív film, Kolczonay Ervin, Zsabka Kálmán, György István, a Jupiter, Cserépy Arzén és a Művelődés Film egy-egy filmre. Ezenfelül még talán tíz film elkészítési lehetőségére vkilátás. Ezeket a lehetőségeket is a b'vé filmgyártók között osztják fel. Szeretnénk az illetékes filmhatóságok a rendelke álló nagy anyagot, megfelelően rostálnak valóban csak olyan filmterveket engednek " kivitelre, amelyek Európa-szerte díszére '-ólnak a magyar filmgyártásnak. Reméljük, hogy az idei filmtervek között nemcsak egyszerű szórakoztatásra alkalmas darabok szerepelnek, hanem a magyar történelmi és szociális problémákat tárgaló, erkölcsiekben, lelkiekben, kultúrában nevelő hatású filmjátékok is. A MAGYAR TÁNC, KATONA TÁNC Ezt fogja bizonyítani a március 20-i regöscserkész est táncműsora a Magyar Művelődés Házában. Nemcsak a verbunkosok és a kanászbaltával vagy juhászbottal járt a szintén fegyvertánc eredetű pásztortáncok, hartám egy olyan tánc is, amit puskával kezében fognak bemutatni a regös cserkészek s amelyalkalmas lesz arra, hogy bevezetésével a magyarság katonatermészetéről tanúskodó férfitáncok ismét divatba jöjjenek hazánkban, a honvédség között is. Különös érdekessége lesz a regös-estnek, hogy a remény télén sok műsorszám és szereplő között egy egészen rendkívüli szereplő is van, s ez maga a nézőközönség. Az est rendezői egy régi katonadalt és egy többszólamú kánont fognak elénekeltetni a ,,hallgatósággal”, hogy személyesen győződjék meg a magyar népdal egygyéforrasztó erejéről. A TIRTIL SZÖVETSÉG ÚJPESTI ESTJE A Turul Szövetség újpesti törzsei nagyszabású estét rendeztek a Vöröskereszt tavéra, számos sebesült honvéd részvételével. A műsoron Brankovics Márta megnyitója után kitűnő számokkal szerepeltek Takács Erzsébet, Aschenbrenner Mária, Vattai Szabó Lajos, Baróthy István, Székelyné Rigó Anikó, Csiky Mária, Schnell Andor. A nagy tetszésre talált műsort Bakó Oszkár dr. zéróbeszéde fejezte be, a kivánsághangversenyről RIPORTOT AD A NÉMET RADIO A vasárnap esti hatodik magyar honvéd kivánsághangverenyről, amelynek műsora az eddigieknél is érdekesebbnek ígérkezik, hely-.színi riportban számol be a német birodalmi rádió is. Eddig csak közvetítésről volt szó, ezúttal a német rádió kiküldte a Művelődés Házában történő előadásra külügyi osztályvezetőjét, Kurt Rathket és legkiválóbb riporterét, Paul Lawent. Ők adnak majd helyszíni közvetítést a kívánsághangversenyről, s megszólaltatják a nézőtéren ülő sebesülteket s a német vendégeket. A RÉGI TABÁN AZ ÚJ MAGYAR SZÍNHÁZBAN* A Véndiófa című Szilágyi—Fényes Szabolcs operettben, amelyet most próbálnak az Uj Magyar Színházban, megelevenedik a régi Tabán. A gödrös utcákban, kis tabáni kocsmákban virágzik ki a szerelem Fedák mama és négy szép leánya: Simor Erzsi, Déry Sári, Hidvéghy Vali és Fónay Márta szívében. Pompás ruhák, szép díszletek lesznek az új operettben, amelyben Turay Ida egy előkelő kávéház irodalmi dizezét alakítja. Jó szerepeket kaptak Földényi, Perényi, Juhász, Bilicsi, Pethes, Nagyajtai és a többiek Tihanyi Vilmos rendezi az újdonságot. HONVÉDEINK NÓTÁT KÉRNEK Érdekes műsorszámmal gazdagodik a magyar Rádió. A honvéd kívánsághangverseny oly népszerű intézmény, sajnos nem tud eleget tenni annak a rengeteg kérésnek, amivel honvédeink elhalmozzák. Legtöbb kívánság különböző magyar nóták előadását kéri és így a Rádió „Honvédeink nótát kérnek” címmel március 26-án, 19 óra 20 perctől 20 óra 20 percig Vörös Sári, Orbán Sándor és László Imre előadásában műsorára tűzi mindazokat a nótákat, amelyek a kívánsághangversenyből kimaradtak. Ezt a műsorszámot a Rádió négyhetenként megismétli. MAGYAR ZENE KÜLFÖLDI DICSÉRETE A „Bund” berlini zenetudósítója az évadbanbemutatott zenei újdonságok közül Kodály „Variációk egy magyar népdal felett” című alkotását emeli ki, mint a legmegkapóbb, legérdekesebb művet. Ansermet vezényletével mutatta be a filharmóniai zenekar. Ritkán hallani — írja a bíráló — igen talpraesett, üde, bátor és lendületes zenét, amely merőben elüt a„nyugati kulturfáradságtól” s felveti a kérdést, vájjon általában nem Dél-Keleteurópától lehet.e még leginkáb valóban eredeti, ötletes és friss művészetet várni. f