Magyarság, 1942. március (23. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-15 / 61. szám

14 MAfiiMMJo Kit szeretek? A Vígszínház francia vígjátékbemutatója A színlap azt mondja: „Történik ma, Pá­riában“ s ez a megjegyzés külön is felkelti érdeklődésünket. A háborús összeomlás utá­ni, mai Páris német megszállás alatt él, és a meg nem szállott rész fővárosával, Vi­­chyval együtt rádöbbent arra, hogy Fran­ciaország katasztrófájában milyen nagy ré­sze volt az elpuhultságnak, túlságos jólét­nek, lelki fertőzöttségnek és erkölcsi hiá­nyosságoknak és a felemelkedés érdekében megindította a harcot a tiszta erkölcs visz­­szaállítására. Kíváncsian vártuk, hogy eb­ben a helyzetben micsoda mondanivalói lesz­nek André Birabeau francia írónak Kit sze­retek? című darabjában, amely „ma“ törté­nik Párisban, a háborúvesztes ország nagy nehézségek közt élő, sőt nemrég a volt an­gol szövetséges által bombázott fővárosá­ban. A függöny felmegy és pazar, modern lu­xuslakás kápráztatja el a nézőt. (Neográ­­dy Miklós sikerült díszlete.) Minden kifo­gástalanul előkelő és nemcsak az urak, ha­nem az inas is választékosan elegáns, nincs itt szó háborús helyzetről, nyomorúságról, annál több a tobzódó jólétről, bajt gondot nem ismerő szerelmeskedésről. Ugyancsak nem esik szó megváltozott erkölcsről, le­vont tanulságokról, sőt ellenkezőleg, hiszen a darab alaptónusa ilyenféle bölcseségekben nyilvánul meg: „tisztességes asszony csak meggyőződésből csal“, avagy „a nők valósít­ják meg a férfiak egyenjogúságát: mind­nyájan mindenkit megcsalnak. (Mögöttünk ismételten felszisszennek jóérzésű nők és megjegyzik: úgy törögetik itt a házassá­got, mint másutt a mogyorót.) A régi gunyoros, frivol, a legszentebb érzésekből is csúfot űző hang jelentkezik a darabban, a régi Birabeau és szinte azt hisszük, hogy az eredeti színlapra évekkel ezelőtt került a „történik ma Párisban“ megjelölés, de aztán a darabban emlegetett 1942 eloszlatja a kételyt. Furcsa, hogy eb­ben a „mai“ játékban nincsen a mából egyetlen pillanat, egyetlen hang sem. Birabeau, aki könnyed vígjátékaival nem annyira írói jelentőségével, mint inkább té­mái különlegességével tűnt fel, és egy héten belül egészen indokolatlanul a második bu­dapesti színpadon szólal meg, ezúttal egy­másért rajongó ikerpárt állít darabja köz­pontjába. A férfit elhagyja felesége, akit csak keskenyfilm vetítése közben láthat a közönség. Az asszony megszökik barátjá­val. Az elkeseredett férfit öngyilkosságtól félti ikernővére és fájdalmáról úgy akarja elterelni figyelmét, hogy azt hazudja: őt sem szereti a férje, s az a barátja, akit ha­lálosan szeret, elhagyta, és ezt nem éli túl. Erre a megsebzett szívű férfi vigasztalja testvérét és igyekszik lebeszélni az öngyil­kosságról. Azzal idéz elő bonyodalmat, hogy mindenáron vissza akarja szerezni nő­vére számára a képzelt hűtlen lovagot. Az ikertestvér persze titkolja a nemlétező ud­varló kilétét. A férfi aztán sejtése alapján vél rátalálni egyik barátjában a „tettesre“. Az asszony kérésére ez belemegy a játékba, amelynek során aztán, mialatt rekonstru­álják egyéves képzelt viszonyukat, a férfi és a nő egymásba szeretnek. A nő közben megtudja, hogy férje megcsalja, komolyra fordul a játék és végül is valóság lesz a ki­talált viszonyból. A hűtlen asszony is bűn­bánóan visszatér azzal a bizarr magyará­zattal, hogy nem történt semmi, mert az utolsó pillanatban egy szúnyog zümmögé­se­­helyesebben megszólalt lelkiismerete) észretérítette. Az erkölcs mindig ilyen ki­csiségen múlik, — hangzik az író megálla­pítása. A vígjáték, amely néhány sikerült jelenet kivételével a mesterkéltséget viseli magán, sokszor papirosízű. Az első felvonás vonta­tott, a cselekmény nehezen indul. A máso­dik felvonásban, ahol bohózatba hajlik, erő­re kap, néhány jelenetében őszinte hangok szólalnak meg, azután újra visszaesik. A hosszadalmas párbeszédek is többször meg­akasszák a cselekményt. Az elhagyott ke­sergő férj józanul ítéli meg a dolgokat, de megrendülése csak akkor őszinte, amikor ikertestvérében is csalódik, és kemény er­kölcsi igazságokat vagdos a fejéhez. Egyéb­ként hiszékeny figura. Ikertestvérének az első szóra mindent elhisz, amikor hazudik, de kételkedik, mihelyt bevallja az igazsá­got. Mire ezt is hajlandó elhinni, már nem ez az igazság, mert akkorára az asszony rájött arra, hogy az a szerelem, amelyet eddig csak megjátszott, valósággá lett. Jellemzésbeli törések is előfordulnak a darabban, amelynek befejezésénél, a hűtlen asszony befogadásánál kellő indok nélkül hirtelen változik meg a férj addig józan ma­gatartása. A darab laza szerkezete közben recseg-ropog, szinte összedőléssel fenyeget A három főszereplő közül Ajtay emelkedik M. Szvassy László ezúttal is jó, Fényes Aliz azonban nem mindig találja helyét. A hűtlen asszonyt, aki csak filmen jelenik meg Tolnay Klári játszó. Ha mindezek után azt kérdezzük, miért kellett ezt a francia darabot színrehozni, akkor csak azt a magyarázatot kaphatjuk, hogy a régi lipótvárosi igények kielégítésé­re. Bókay János, a színház dramaturg igaz­gatója fordította a darabot, amelyről elő­zően elragadtatott nyilatkozatokat tett és azt is mondta, irigyli Birabeaut ezért a da­rabjáért. Mi nem irigyeljük sem az írót, sem a fordítót. Mivel utóbbi maga is sze­reti az ilyen témákat, a darab éles szögle­teit nem igyekezett lecsiszolni és emellett a stílusra sem vigyázott, hiszen „van pofá­ja neki“ és ehhez hasonló kifejezéseket is használ. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a Vígszínház, — vájjon mit szólnak ehhez a keresztény magyar tőkések, — ezzel a be­mutatóval ismét azt bizonyította, hogy nem tud elszakadni múltjától, régi zsidó közön­ségének ízlésétől és a keresztény magyar megújhodás itt sehogy se megy. Somody István M­m CARL PETERS Hans Albers filmje az Urániában Az utóbbi időben a közönség érdeklődése rendkívüli mértékben fordult az életrajzregények és az életrajzfilmek felé. A világtörténelem nagy alakjainak és életüknek fémrevitele széles kö­rök számára jelent sokkal többet, mint egy­szerű szórakozást, ismeretszerzést, tanulást. A német filmgyártás nagyhatású életrajz filmek­kel lepte meg a közönséget. Az utóbbi hónapok­ban néhány ilyen nagy alkotás került Budapest­re is. Ezek sora szaporodik most a Carl Peters című Bavaria-Lena filmmel, amelynek főszere­pét Hans Albers, a kitűnő német jellemszínész játssza. Carl Peters a világháború előtti idők érdekes német alakja volt. A múlt világháború végén, 1918-ban szinte teljesen elfeledetten halt meg Carl Peters, aki pedig kalandos életével és küz­delmeivel a németek legtöbb érdemet szerzett gyarmatosítója lett. A múlt század második felében az elsők közt volt ,akik hirdették, hogy a sűrű népességű Né­metország számára nélkülözhetetlenek a gyar­matok. A gyarmati politikában egészen egyéni utakon járt, összeütközésbe került nemcsak az angol törekvésekkel, amelyek abban az időben is élesen szembenálltak a német érdekek­kel, ha­nem a német politika irányítóival is. Őt épp oly kevéssé értették meg, mint ahogy Bismarckot, a vaskancellárt is rengeteg meg nem értés fogadta mindaddig, amíg nagy sikerei nem igazolták. Carl Petersnek pedig Szintén nagyon sokat kö­szönhetett Németország: Német-Keletafrika meg­szerzése jórészt az A érdeme. Ezeket az érde­meket örökíti meg most a nagyszabású új né­met film, amely Carl Peters életének legizgal­masabb és legérdekesebb fejezeteit eleveníti meg. A film arányairól tájékoztatót ad, ha megemlít­jük, hogy négy és fél milló pengő költséggel készült, úgy Németországban, mint Olaszország­ban nagy sikerrel mutatták be a filmet, amely Budapesten hétfőn kerül a közönség elé az Urá­niában. Hans Athéni sikerült fémjeinek hosszú sorát gyarapítja ezzel a nagyhatású alak­ításá­val. Az ukrajnai magyar tábori színház befejezte működését Sok érdekes élménnyel tértek haza a magyar tábori színészek A tábori színház szép hivatása, hogy a harco­sokat a pihenés óráiban szórakoztassa, lelkileg felfrissítse. Az elmúlt évek során a területvissza­­foglalásokkal kapcsolatos katonai akciók idején a hadbavonult magyarokat tábori színház szóra­koztatta. Természetesen az első vonalban har­coló katonák ilyen szórakozásban nem részesít­hetők, a hátrább lévő vagy megszálló csapatok nemes szórakoztatásáról azonban gondoskodha­tok a tábori színház. Az Ukrajnában lévő magyar honvédek szóra­koztatására a honvédelmi minisztérium a színész­­kamarával együtt az ősszel létesített tizenhat tag­ból álló tábori színházat. December elején indul­tak el Ukrajnába a magyar tábori színház tag­jai. A vasúton külön kocsi állott rendelkezésük­re, sokszor azonban katonai gépkocsikon nagy szánon kellett eljutniuk, hóviharban is, vasúttól távol eső városokba, községekbe. A magyar tá­bori színház bejárta Ukrajnának azokat a ré­szeit, ahol magyar honvédek teljesítenek szolgá­latot. Később négy részre osztották fel a társu­latot és a négy tagból álló csoportok járták be a legkisebb falvakat is. A tábori színház művészei a laktanyákban tar­tottak előadást a honvédek számára, de felke­resték azokat a honvédeket is, akik betegségük miatt kórházban voltak. A messze idegenben szolgálatot teljesítő honvédek örömmel fogadták mindenütt azokat a magyar színészeket, akik orosz földre is elvitték utánuk a magyar szót, magyar művészetet. A színészek hazafias szava­latokkal, énekszámokkal, vidám jelenetekkel szó­rakoztatták a lelkes magyar fiúkat, akik tetszé­süknek és hálájuknak számos kedves jelét ad­ták. A színészek sokszor negyven-negyvenöt fo­kos hidegben átáztak szánon és­ hizony néha félig megfagyott állapotban kerültek a jól fűtött kaszárnyákba. Az ukrajnai magyar tábori színház nem régen befejezte körútját és tagjai most visszaérkeztek Budapestre. Beszélgettünk a hazaérkezett színé­szekkel, akik nagy lelkesedéssel mondották el élményeiket. Az a szeretetteljes, meleg fogadta­tás, amelyben honvédeink részéről mindenütt ré­szük ítolt, felejthetetlen emlékként él bennük. Amint mondják, honvédeink jól érzik magukat odakint, és ellátásukkal is megelégedettek. Meglepte a tábori színház tagjait, hogy egyes orosz városokban egész városnegyedeket tesznek ki a kaszárnyák. A szovjet­ uralom a kaszárnyá­kat egy helyre tömörítette, ahol valóságos kaszárnyavárosok alakultak ki. A bolsevisták ál­tal kifosztott városok lakói, akik egyébként is rendkívül alacsony életszínvonalon tengődtek, szánalmasan néznek ki. A tábori színház tagjai a nagyobb városok színházaiban is felléptek. Azt mondják, hogy a színházakban sem lehetett sehol jóruhás nőt vagy férfit látni. Felejthetetlen élményük az is, hogy az éjféli misét a megszentelt színház színpadán mondotta a magyar tábori pap. Amint elbeszélik, a 180 ezer lakosú városnak nem maradt épen egyetlen keresztény temploma sem, ahol misézni lehetett volna. A keresztény templomokat a bolsevisták itt is raktárakká, műhelyekké alakították át, vagy elpusztították. Ezzel szemben az összes zsi­nagógák teljesen épen állanak. A tábori színészeket előadásuk után mindenütt megvendégelték a magyar honvédek, akik a tá­bori színház művészi teljesítményei iránti hálá­juknak sok kedves jelét adták. S. I. A magyar filmgyártás lendülete A magyar filmgyártás európai lehetőségei t eresen fokozták a filmgyártók vállalkozási tervét, úgy, hogy legalább háromszor annyi gyártó és filmterv jelentkezett, mint a­meny­nyit a műtermi lehetőségek engednek. A be­adott kérésekkel foglalkoztak az illetéket filmhatóságok és több gyártót máris kijelöl­tek az idei gyártási idényre, amelynek során 40—44 film készül. A rendelkezésre álló mű­termeket be kell osztani a gyártó vállalatok számára és eddi­g közülük a következők kap­­tak műtermet: a Hunnia filmgyár hat film­re, a Magyar Film Iroda háromra, a Mester Fám, az Erdélyi—Kárpát film, a Takács, a Hajdú, az Írisz, a Palatinus, a Pegazus, a Délibáb, a Zalabéri—Horvát, az Aurora— Martonffy és Lajtay Film kettőre, Haus Má­ria, a Magyar írók filmje, az Objektív film, Kolczonay Ervin, Zsabka Kálmán, György István, a Jupiter, Cserépy Arzén és a Mű­velődés Film egy-egy filmre. Ezenfelül még talán tíz film elkészítési lehetőségére v­­kilátás. Ezeket a lehetőségeket is a b'v­é filmgyártók között osztják fel. Szeretnénk­­ az illetékes filmhatóságok a rendelke­­ álló nagy anyagot, megfelelően rostálnak valóban csak olyan filmterveket engednek " kivitelre, amelyek Európa-szerte díszére '-ól­nak a magyar filmgyártásnak. Reméljük, hogy az idei filmtervek között nemcsak egy­szerű szórakoztatásra alkalmas darabok sze­repelnek, hanem a magyar történelmi és szo­ciális problémákat tárgaló, erkölcsiekben, lelkiekben, kultúrában nevelő hatású filmjá­tékok is. A MAGYAR TÁNC, KATONA TÁNC Ezt fogja bizonyítani a március 20-i re­­göscserkész­ est táncműsora a Magyar Műve­lődés Házában. Nemcsak a verbunkosok és a kanászbaltával vagy juhászbottal járt a szintén fegyvertánc eredetű pásztortáncok, ha­rt­ám egy olyan tánc is, amit puskával kezében fognak bemutatni a regös cserkészek s amely­­alkalmas lesz arra, hogy bevezetésével a magyarság katonatermészetéről tanúskodó férfitáncok ismét divatba jöjjenek hazánk­­ban, a honvédség között is.­­ Különös érde­­kessége lesz a regös-estnek, hogy a remény télén sok műsorszám és szereplő között egy egészen rendkívüli szereplő is van, s ez maga a nézőközönség. Az est rendezői egy régi ka­­tonadalt és egy többszólamú kánont fognak elénekeltetni a ,,hallgatósággal”, hogy szemé­lyesen győződjék meg a magyar népdal egy­­gyéforrasztó erejéről. A T­IRTIL SZÖVETSÉG ÚJPESTI ESTJE A Turul Szövetség újpesti törzsei nagysza­bású estét rendeztek a Vöröskereszt tavéra, szá­mos sebesült honvéd részvételével. A műsoron Brankovics Márta megnyitója után kitűnő szá­mokkal szerepeltek Takács Erzsébet, Aschen­brenner Mária, Vattai Szabó Lajos, Baróthy István, Székely­né Rigó Anikó, Csiky Mária, Schnell Andor. A nagy tetszésre talált műsort Bakó Oszkár dr. zéróbeszéde fejezte be, a kivánsághangversenyről RIPORTOT AD A NÉMET RADIO A vasárnap esti hatodik magyar honvéd ki­­vánsághangverenyről, amelynek műsora az eddigieknél is érdekesebbnek ígérkezik, hely-.­színi riportban számol be a német birodalmi rádió is. Eddig csak közvetítésről volt szó, ezúttal a német rádió kiküldte a Művelődés Házában történő előadásra külügyi osztályve­zetőjét, Kurt Rathket és legkiválóbb ripor­terét, Paul Lawent. Ők adnak majd helyszíni közvetítést a kívánsághangversenyről, s meg­szólaltatják a nézőtéren ülő sebesülteket s a német vendégeket. A RÉGI TABÁN AZ ÚJ MAGYAR SZÍNHÁZBAN* A Véndiófa című Szilágyi—Fényes Szabolcs operettben, amelyet most próbálnak az Uj Ma­gyar Színházban, megelevenedik a régi Tabán. A gödrös utcákban, kis tabáni kocsmákban vi­rágzik ki a szerelem Fedák mama és négy szép leánya: Simor Erzsi, Déry Sári, Hidvéghy Vali és Fónay Márta szívében. Pompás ruhák, szép dísz­letek lesznek az új operettben, amelyben Turay Ida egy előkelő kávéház irodalmi dizezét ala­kítja. Jó szerepeket kaptak Földényi, Perényi, Juhász, Bilicsi, Pethes, Nagyajtai és a többiek Tihanyi Vilmos rendezi az újdonságot. HONVÉDEINK NÓTÁT KÉRNEK Érdekes műsorszámmal gazdagodik a magyar Rádió. A honvéd kívánsághangverseny oly nép­szerű intézmény, sajnos nem tud eleget tenni annak a rengeteg kérésnek, amivel honvédeink elhalmozzák. Legtöbb kívánság különböző ma­gyar nóták előadását kéri és így a Rádió „Hon­védeink nótát kérnek” címmel március 26-án, 19 óra 20 perctől 20 óra 20 percig Vörös Sári, Orbán Sándor és László Imre előadásában mű­sorára tűzi mindazokat a nótákat, amelyek a kívánsághangversenyből kimaradtak. Ezt a mű­­sorszámot a Rádió négyhetenként megismétli. MAGYAR ZENE KÜLFÖLDI DICSÉRETE A „Bund” berlini zenetudósítója az évadban­­bemutatott zenei újdonságok közül Kodály „Variációk egy magyar népdal felett” című alkotását emeli ki, mint a legmegkapóbb, leg­­érdekesebb művet. Ansermet vezényletével mutatta be a filharmóniai zenekar. Ritkán hal­lani — írja a bíráló — igen talpraesett, üde, bátor és lendü­letes zenét, amely merőben elüt a­„nyugati kulturfáradságtól” s felveti a kér­dést, vájjon általában nem Dél-Keleteurópától lehet.e még leginkáb valóban eredeti, ötletes és friss művészetet várni. f

Next