Magyarság, 1942. április (23. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-05 / 77. szám
A A hadihelyzet kialakulása és visszapillantás Anglia hadászati elgondolásaira Ina: vitéz Barabás Emil ny. altábornagy A hadihelyzet az utolsó két hét alatt továbbra is kedvezően alakult. Az időjárás a keleti arcvonalon még mindig kedvezőtlen, s a tengely nagyobb arányú hadműveletei kifejlődését akadályozza. A szovjetorosz hadsereg ugyan folytatja elkeseredett, helyi jellegű támadásait, azonban mintha ereje már lassan ellanyhulna. Kezd a hadianyag kifogyni, a tartalékokat a téli támadások nagyrészt felemésztették, a az erősen csökkent teljesítményű hadiipar, továbbá a nagyon gyéren befolyó angolszász megsegítés képtelen a szükségleteket fedezni. Ma még valahogyan megy, de mi lesz majd, ha — a jobb idő beálltával — a tengely és szövetségesei támadásra lendülnek? Az oktalan és céltalan téli támadások akkor fogják magukat megbosszulni. AZ ATLANTI-ÓCEÁNON a tengely haderői tovább pusztítják az angolszász hatalmak kereskedelmi és hadihajóit. Minden nap újabb és újabb tekintélyes hajóveszteségeket eredményez, ami nemcsak az anyagi ellátás vonalán érezteti hatását, hanem mindinkább lehetetlenné teszi az erők eltolását hosszútávon, a veszélyeztetett pontokra-A FÖLDKÖZI-TENGER MEDENCÉJÉBEN tovább tart a szélcsend. Angol erők eltolásáról India felé újabb híreink nincsenek. Mindesetre valami készül a Közel- Keleten, s talán kézenfekvő az a feltevés, hogy az ottani várható hadműveletek szoros összhangban lesznek a tavasz várható döntő eseményeivel. A TÁVOL-KELETEN Japán a burmai térségben tekintélyes sikereket ért el úgy az Indiát védelmező angol-indiai csapatok, mint azon kínai erők ellen, melyek az eltorlaszolt burmai utat lennének hivatva felszabadítani. Holland-India szigetvilágában nagy egészében befejeződtek a hadműveletek; az összes nagyobb szigeteken az ellenség vagy letette a fegyvert, vagy nyílt harcban megsemmisült Ma az egész világ figyelme Ausztrália és India felé irányul, s főleg a tengely oldalán türelmetlenül várja Japán további sikereit. Elfelejti azonban, hogy Japán egyik nagy hadműveleti célkitűzését Holland-India szigetvilágának és Anglia távolkeleti védőbástyájának elfoglalását továbbá az angolszász hatalmak egymástól való elválasztását befejezve, bizonyos hadműveleti szünetre kényszerült, hogy további célkitűzései megvalósítását kellően előkészíthesse. Ha megnézzük a térképet, látjuk, hogy Japán erői nagyjában véve oly területen vannak jelenleg elosztva, mely nyugatkeleti irányban (Szumátra nyugat, Új- Guinea kelet) 5000 km, északi-déli irányban pedig (Fülöp-szigetek, Jáva szigete) 3000 km kiterjedésű. A további hadműveletek színtere, ha Japán India felé fordul, kereken 2000 km-re, ha Ausztrália ellen indul, kereken 1000 km-re fekszenek ettől a területtől. Már magában véve ezen óriási távolságok leküzdése is hosszú időt igényel, melyet még növel az a körülmény, hogy Holland-India szigetein, Új-Guinea, továbbá a Malakkai-félszigeten bizonyos támaszpontokat kell előbb birtokba venni, illetve kiépíteni Csak azután lehet szó — a megfelelő felvonulás, illetve átcsoportosítás és az anyagi erők készenlétbe helyezése után — a további hadműveletekről, így bizonyos türelemre van még szükség, amíg Japán hadereje további döntő csapásra lendülhet. A TAVASZ BEÁLLTÁVAL közeleg az új, döntő harcok időpontja. Ezért nem lesz talán érdektelen Anglia eddigi hadászati elgondolásait röviden megvilágítani. A múltban tévedések és balsikerek sorozatát láttuk. A jövőt még homály fedi; kérdés, mit várhatunk? Szingapúr eleste és a német csatahajók áttörése a La Manche-csatornán oly súlyos csapások voltak, melyek világosan mutatják, hogy Anglia hatalmi helyzetének alapjai — az Empire sérthetetlensége és a világtengerek feletti uralma — súlyos veszélyben forognak. Ez a tény az angol hadászat két és fél évének eredménye abban a háborúban, melyet Churchill könnyelműen felidézett. A japán sajtó nem is olyan régen Roosevelt és Churchill hadvezetését „amatőrhadászatnak" jellemezte. Rooseveltnek még be kell bizonyítania, mit tud, bár a kezdet drámai balsikerrel indult. Churchill viszont már az első világháborúban, amidőn az antwerpeni és a gallipoli-i vállal,kozásokat kitervezte, világosan megmutatta, hogy a hadászathoz nem sokat ért. A jelenlegi háborúban sem mutatott eddig jobb formát és azt bizonyította be, hogy 1918 óta semmit sem tanult. Az angol nép csakis végtelen türelme révén képes az eddigi balsikerek sorozatát elviselni. Anglia az utóbbi évszázadok folyamán nem is egy vereséget könyvelt el, azonban kiheverte őket, mert tengeri uralma és az Empire területi sérthetetlensége nem szenvedett csorbát Ebből azt a következtetést vonta le, hogy szárazföldi vereségek lényegtelnek, mert azokat fölényes gazdasági hatalommal ki lehet egyenlíteni; szárazföldi háborúkban pedig minél kevesebb saját erőt kell alkalmazni, s inkább a szövetségeseket igénybe venni. Az 1914—1918. évi világháborúban azonban, Kitchener lord nyomására, kénytelen volt első ízben az általános védkötelezettségre áttérni, s így nyert haderejét a szárazföldön bevetni. Az angol hadsereget 1918 tavaszán csak Foch francia tábornagy erélye mentette meg a végpusztulástól. Anglia ezek után úgy látta, hogy a szárazföldön győzelmet nem képes kiharcolni, ezzel szemben azonban az ostromzár meghozta a várt eredményt. Mivel a mostani háborúban hasonló veszélynek magát kitenni nem akarta, az európai szárazföldön csak a legszükségesebb erőket gondolta alkalmazni. Hadászati ezért azt a feladatot kapták, hogy a mostani háborút a legcsekélyebb szárazföldi erők bevetése mellett, inkább a hathatós ostromzár alkalmazása által nyerjék meg. Az államférfi ugyan megadta a hadvezérnek az elérendő cél irányvonalát, ezt azonban csak akkor lett volna képes helyesen rögzíteni, ha a katonai lehetőségeket helytállónak ítéli meg. A katonát mindenesetre nehéz helyzetbe hozta, mert annak tudnia kellett, hogy hadászati és harcászati sikereket csak megfelelő erőkkel és megfelelő kockázattal érhet el. Ezért a legeszményibb megoldást, az államvezetés és a hadvezér egy személyben való egyesítésében látom. Az angol államvezetés ezzel szemben megtartotta a kettéosztást és fenntartotta azt a módszert, mellyel az első világháborúbeni nézete szerint a győzelmet kiharcolta; nem ismerte fel történetesen azt a tényt, hogy azóta az alapfeltételek gyökeresen megváltoztak. ANGLIÁNAK ELSŐSORBAN arra kellett volna törekednie, hogy ügyes diplomáciai sakkhúzásokkal meggyőzze az ostromzár hathatós végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges semleges államokat, az Empirehez való csatlakozás fontosságáról. Készen kellett volna lennie arra is, hogy végső esetben erőszakot alkalmazzon. Az utóbbit elmulasztotta, sőt olyannyira könynyen vette szövetségesei támogatását is, hogy azok idő előtt katonailag összeomlottak. Súlyos hiba volt Lengyelország belehajszolása a háborúba a Szovjet nélkül, azon tudatban, hogy Anglia őt közvetlen támogatni amúgy sem képes, s még nagyobb hiba volt a lengyel hadjárat ideje alatt az angol-francia együttes támadást nyugaton elmulasztani. Ha ezt a támadást Anglia már eleve talán kilátástalannak ítélte meg, akkor az államvezetés követte el a legsúlyosabb hibát azáltal, hogy hadat üzent Németországnak. Az viszont tény, hogy Anglia mindent elkövetett a Szovjet Uniót Lengyelországgal együtt háborúba kényszeríteni, azonban — s ezen bukott meg az egész — diplomáciája nem volt képes Lengyelország és a Szovjet igényeit egymással összhangba hozni. Ma már tudjuk, hogy Sztálin az 1939 augusztusi német szerződés ellenére bensőleg a beavatkozás mellett volt, azonban helyesen ítélte meg Anglia s Franciaország, továbbá Németország katonai értékét és jobbnak látta addig várni, amíg az ellenfelek nyugaton egymást legyengítik. Ez Anglia szempontjából talán jobb is volt így, mert ha csak a Szovjet lép a háborúba, s Lengyelország nem, könnyen előállhatott volna az a helyzet, hogy a lengyelek Németország oldalára állnak és így utóbbi nem kényszerül keleten két hadjáratot viselni. Feltehető ugyanis, hogy orosz-német konfliktus esetén 1939-ben, mely csak Lengyelországon át vezethetett volna, a lengyelek a két ősi ellenség közül még mindig inkább a németek mellé sorakoznak. A lengyel villámháború után Anglia belátta a Siegfried-vonal megtámadásának kilátástalanságát s ezért megint a semlegesekre vetette ki hálóját és Németországot kétoldali átkarolással akarta bekeríteni. A Skandináv-félszigeten a vasérc behozatalát akarta elzárni, míg a Balkánon az olajmezőket lekapcsolni. Miután kitartott azon nézete mellett, hogy a szárazföldön aránylag kevés erőt alkalmaz és saját erőit lehetőleg kíméli, a bekerítés gondolatának megvalósítását az államvezetés ugyan könnyűnek gondolta, de nem a katona, aki megfelelő hatalmi tényezők hiányában csak nehézségeket látott. A norvég vállalkozásra gyenge erőket szántak, mivel ellenállással nem számoltak, s a német ellencsapásra neon is gondoltak, mert Anglia végtére ura a tengereknek! Számoltak viszont német repülőkkel és tengeralattjárókkal, melyek az utánpótlást könynyen megzavarhatták, s éppen ezért jó volt — gondolták Angliában — minél kevesebb erőt átküldeni. A norvég és a svéd segítségbe vetett remény szertefoszlott, mert hiányzott a megfelelő támogatás. A norvég vállalkozás, mint tudjuk, csúfos kudarcba fulladt, miután elégtelen erőkkel hajtották végre, s ezáltal — régi szokás szerint — cserben hagyták a szövetségeseket is. Érthető ezek után, hogy ugyanezen okoknál fogva nem sikerült a déli átkarolás a Balkánon sem. ■BAZ ANGOL ERŐK FRANCIAORSZÁGBAN állandóan úgy álltak, hogy a csatornamenti kikötőket tudták a hátuk mögött Ilyen feltételek mellett nehéz volt nagyszabású támadó hadműveletekre még csak gondolni is. Ha azonban Anglia úgy vélte, hogy a németek a bevehetetlennek tartott Maginot-vonalat talán északon gondolják megkerülni, célszerűbbnek látszott volna valahol Montmédy—Sedan területén nagy erőket összevonni, s azokkal a német előnyomulást oldalba kapni. Mivel azonban Anglia nem bocsátott elegendő csapatot rendelkezésre, s nem is akarta a francia arcvonal széles részeit leváltani, ez a lehetőség számításba nem jöhetett. Erre mutatott különben az angolok magatartása a Dyle-állásnak a németek által történt áttörése után, amidőn haladéktalanul megkezdték visszavonulásukat Angliába, s kíméletlenül cserbenhagyták belga és francia szövetségeseiket. Ha Angliának érdekében állott volna a hosszabb lélekzetű francia ellenállás, akkor nemcsak minden erejével Dél-Franciaország irányában kellett volna kitérnie, hanem még minél több erőt a szigetországból áthoznia. Igaz , ezzel csökkent volna a szigetek védelmi ereje, de végtére a hadászatban is úgy van, hogy aki nem mer, az nem nyer. A saját biztonság önző érdekeiért Anglia elmulasztotta a helyes elhatározást és kilátástalan helyzetbe sodorta saját magát. Németország viszont azáltal, hogy elfoglalta a norvég, holland, belga és francia partvidéket, az Anglia elleni döntő küzdelem szempontjából felbecsülhetetlen hadászati előnyök birtokába jutott. A háborút Anglia eredetileg a tengely ellen gondolta viselni. Ma ez a háború Anglia beugrató politikája folytán, világháborúvá fajult, mely a brit Empire ellen fordult. London részére a legszomorúbb, hogy képtelen erősítéseket az Indiai-óceánra és Ausztráliába küldeni. Az atlantióceáni és a földközitengeri helyzet olyannyira súlyos, hogy onnan számottevő erők nem vonhatók el. A szigetországot viszont a német partraszállástól való félelem bénítja meg, s köti le erőit. Churchill maga is bevallotta, hogy a hajótér állandó veszteségei már magukban minden tengerentúli nagyobb erőeltolást eleve kizárnak. Igaza volt Alexander tengerészeti miniszternek is, hogy Anglia nem képes mindenütt elegendő erővel fellépni! Áll ez elsősorban az angol hadihajóhadra, mert csak az volt képes az Empire részeit eddig is összetartani. Ma Anglia utolsó szalmaszálként a bolsevista segítségben bízik. Egy világbirodalom pedig, amely az ördöggel szövetkezik, politikai és erkölcsi létjogosultságát elvesztette. A telet hamarosan a tavasz és a nyár váltja fel, s a „Nyár tábornok” a tengely és szövetségesei oldalán fog harcolni. i£iiQkedv&sep0L ajándék mmm bs umtrn szamára! mmm as a gyfalanye HONVÉDSÉGÜNK ESETE 500 KATONANÓTA TÜKRÉBEN A 192 oldalas illusztrált kötet ára 4.—P Kapható a „Magyarság“ Könyvosztályában: Budapest, II., Hunyadi János út 2. Postán a könyv árának előzetes beküldése esetén bérmentve szállítjuk. MICT Malft Mit olvassunk? France-Harrar Megátkozottak Egy amerikai család megrázó regénye: a családra nehezedő átok pusztítása nemzedékeken él. Fűzve 9.— P, kötve 12.— P * Taylor Caldwell Tűz és vas 2. kiadás Egy fegyvergyáros dinasztia regénye: szerelem, szenvedély, élet és halál nagy eposza. Két kötet kötve 15.— P * Frank Thiess Csuzima 3. kiadás Az orosz-japán háború emlékezetes nagy tengeri csatájának döbbenetes regénye. Kötve 8.30 P * Dékány István A magyarság lelki arca Mi a magyar? Milyen a magyarság lelke, jelleme, világképe? Ara 6.60 P * Maurice Croise* A sörös kultúra 2. kiadás A régi görög élet és szettem, társadalom és művészet klaszszikus rajza. Kötve, illusztrálva 8:50 P * Halász Gábor Az angol irodalom kincsesháza Az angol irodalom költői, prózai, drámai remekei szemelvényekben kezdettől máig, a legkiválóbb műfordítók tolmácsolásában. Kötve 12.— P * Kaphatók minden könyvkereskedésben. ATHENAEUM