Magyarság, 1942. szeptember (23. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-30 / 221. szám
Szerda, 1942. szeptember 30. frflgEIRSife Churchill beszéde helyett Inkább a disznóhúst választották az angol alsóházi képviselők Sztrájkok és zavargások Északírországban Lisszabon, szeptember hó közepén, a Magyarság tudósítójától. Az angol történelem folyamán első ízben kellett egy miniszterelnöknek megérnie azt, hogy mialatt ő nagy beszédét mondotta, a képviselők felkeltek és elhagyták az üléstermet. Churchill számára ez a jelenet felette kínos volt. Éppen azt magyarázta, hogy angol szempontból tekintve miként fest a világhelyzet. A képviselők azonban nincsenek rosszul informálva, mindenesetre többet tudnak, mint amennyit Churchill elmondott volna nekik. De ettől eltekintve nem is fektettek súlyt arra, hogy Churchill meghallgassák. Egy-két órával korábban talán másként gondolkoztak volna, behunyták volna a szemüket, s így pihentek volna, amint azt gyakran megszokták tenni, ha valamely politikus, vagy államférfi beszél, hacsak nem akarják őt közbeszólásokkal megzavarni. A képviselők tudomást szereztek arról, hogy az alsóház éttermében jegy nélkül fognak tálalni. Amikor az ebéd ideje közeledni kezdett, a legtöbb képviselő egyszeriben nyugtalan lett, néhányan felkeltek és eltűntek. A többiek attól tartottak, hogy nekik már nem jut a sertéshúsból és így követték ,az étterembe a távozókat. Angliában ugyanis a húsjegyek csak arra elegendőek, hogy valaki hetenként egyszer ehessen húst, úgy ,hogy nem lehet azon csodálkozni, hogy a képviselők Churchill beszámolója helyett inkább a több konkrétumot nyújtó disznóhúst választották, amelyhez az étteremben jegy nélkül juthattak hozzá. Pár perc alatt több, mint 50 képviselő hagyta el az üléstermet és faképnél Churchillt, nagy beszéde közben. Amikor azután Churchill beszédét befejezte, legbensőbb hívei közül is sokan felkeltek és elrohantak. Ezek, — mondotta Vernon Bartlett képviselő, — csak azt állapíthatták meg, hogy gyorsabb és élelmesebb kollégáik időközben a rendelkezésre álló nem túl sok porciót már elfogyasztották. Az angol sajtó és a londoni rádió is foglalkozott ezzel az üggyel. A sajtó megállapítja, hogy a képviselők Churchill beszéde előtt már több órát töltöttek a parlamentben, úgy, hogy alaposan megéheztek, s ezért hagyták ott az üléstermet Churchill beszéde közben, nem mintha unták volna azt, amit a miniszterelnök elmondott. Az ebéd befejezése után a képviselők ismét visszatértek az ülésterembe és élénk érdeklődést mutattak Churchill beszédével kapcsolatban, olyannyira, hogy többen — jóllehet, nem is voltnak jelen, amikor Churchill beszédét elmondotta, — támadást intéztek ellene. Akadtak olyan képviselők is, akik csak délután jöttek el egyáltalán a parlamentbe, amikor Churchill beszédét már rég befejezte. Ezeknek egy része is támadást intézett a miniszterelnök ellen és mindannyian tudták, hogy miről beszélt és mit mondott Churchill. A KÖZÖNSÉGET NEM ÉRDEKELTE A CHURCHILL-BESZÉD Egyébként a brit közönség kevés érdeklődést mutatotta beszéd iránt. A beszédet a „Star”, az „Evening News” és az „Evening Standard” című lapok délutáni kiadásai közölték. A londoniak a földalatti vasúton és a villamoson szokták többnyire a délutáni lapokat olvasni. Persze ez most gyakran nagy nehézségekkel jár, mert a közlekedési eszközök annyira túl vannak zsúfolva, hogy újságolvasásról csak ritkán lehet szó. Azok, akiknek sikerült ülőhelyhez jutniok, s így újságukat el is tudták olvadni, a lapok első oldalát,amelyen Churchill beszédét közölték, — amint azt megfigyelni lehetett, — egyáltalán nem méltatták figyelemre, hanem továbblapoztak, hogy a hadszíntérről érkező híreket, vagy a sporthíreket tanulmányozhassák. Ugyanezt lehetett megfigyelni a kávéházak szerepét betöltő londoni teaházakban, a „tea shop”-okban is. Sokat beszélnek Angliában azokról a képviselőkről, akik Churchill beszéde helyett a sertéskarajt, vagy combot választották. Általában mindenki mosolyogva emlékezik meg erről a jelenetről. Churchill személye valamikor sokkal jobban érdekelte az embereket. Angliában Churchill személye az első világháború kitörése előtt mintegy négy évvel vált közismertté. Családját persze jól ismerik Angliában, hisz több, mint 230 éve kapta Churchill egyik őse, az első híres Churchill a hercegi címet, miután sikerült elveszítenie a Ramilly melletti csatát. Angliában tehát már 230 évvel ezelőtt is kitüntették a csatát vesztett generálisokat. CHURCHILL - A SIDNEY STREET „HŐSE“ Winston Spencer Churchill (a Spencer nevet most már nem használja Churchill), már a világháború előtt bizonyos hírnévre tett szert. Ezt a hírnevet Churchill a következőképpen szerezte meg. London keleti részén Stepney városrészben a Sidney Street egyik kis házában eltorlaszolta magát „Peter the painter” vagyis: Péter a festő, aki később Peters név alatt csekafőnök és bolsevista generális lett a Szovjetben. Ez a bolsevista nagyság ugyanis akkoriban tolvajlással foglalkozott és a rendőrség üldözése elől menekült az említett kis házba. A rendőrség megpróbált behatolni az épületbe, azonban sikertelenül. Erre Churchill, aki akkoriban a belügyminisztérium vezetője, volt, személyesen jelent meg Stepneyben. Churchill először tűzoltókat vonultatott fel a ház ellen minden eredmény nélkül, majd gyalogságot, lovasságot és tüzérséget vetett harcba. A tüzérségnek sikerült is lövedékeivel felgyújtani a házat, időközben azonban a karhatalom több halottat és súlyos sebesültet vesztett. Peterst nem sikerült elfogni, mert idejében meglépett és a házba behatoló karhatalom talált ugyan néhány elszenesedett holttestet, de ezek egyike sem volt Petersé. Az eredménytelen harc óta Churchillt mindenki „the hero of Sidney Street” néven („a Sidney-utca hőse”) nevezte, persze ironikusan. A bolsevista forradalom után Peters tábornoki rangot kapott és a cseka parancsnoka lett, amely minőségben sok tízezer ártatlan oroszt végeztetett ki, amint arról akkoriban a „Manchester Guardian” napilap felháborodással beszámolt. A világháború alatt Churchill ausztráliai és újzélandi csapatokat küldött a Gallipoli félszigetre, ahol ezek óriási veszteségei ellenére is eredménytelenül harcoltak. A világháború után Churchill indította el az angolok fehértengeri katonai akcióját, amelynek a bolsevisták legyűrése volt a célja. Az angol csapatok azonban itt sem értek el eredményt és a legtöbb angol katona fagyott kézzel és lábbal tért viszsza Angliába, ha ugyan egyáltalán viszszatért. Churchill akkoriban igen népszerűtlen ember volt Angliában, akit általában tehetségtelennek és tehetetlennek tartottak. Egy ideig a központi hatalmak elleni propagandát vezette. Időnként elkeseredett nyilatkozatokat tett a bolsevisták ellen is. Végül nem mert már detektív kíséret nélkül az utcára menni, mert őt és fiát, Randolphot több ízben kővel dobálták meg az utcán. Azután jött az új háború, melynek kitörését, nagy buzgalommal készítette elő. A megöregedett Chamberlaint félretolta és ő lett Anglia diktátora. Valószínűleg meg is marad diktátornak addig, amíg végleg el nem veszíti a háborút. AZ ANGOL ÉS AMERIKAI KATONÁK NEM SZERETIK TÚLSÁGOSAN EGYMÁST Angliában egyre nagyobb nyugtalanságot keltenek az Északírországból érkező hírek. Az elmúlt napokban Írország Ulsternek nevezett északi részében, amelyet Anglia tart megszállva, számos letartóztatás és összeütközés történt és több sztrájk robbant ki. Először lövöldözésekre került a sor angol és amerikai katonák között, úgy, hogy több halott maradt az öszszeütközés színhelyén. A Times beszámol arról, hogy egyamerkai katonát a belfasti amerikai haditörvényszék elé állítottak egy angol katona meggyilkolása miatt. A gyilkosság vádja alól felmentették, ellenben halált okozó testi sértés címén nyolcévi fegyházat kapott. Két angol katonát viszont azért vonnak felelősségre, mert egy amerikai katonát súlyosan megsebesítettek. A kisebb összeütközések napirenden vannak az angol és amerikai katonák között, éppen ezért az illetékes parancsnokságok elrendelték, hogy abba a vendéglőbe, vagy más nyilvános helyre, ahová angol katonák járnak, amerikai katonák nem tehetik be a lábukat és fordítva, vagyis az elkülönítés révén próbálnak nyugalmat teremteni! zziMózda Női láb — harisnya nélkül Hogy félreértés ne essék, eleve kijelentjük, hogy sem erkölcsi, sem esztétikai okokból nem óhajtunk, de nem is vagyunk hajlandók belemenni abba a vitába, hogy helyes dolog-e az, ha a nők nyáron harisnya nélkül járnak, vagy sem. Hála a jó Istennek, van éppen elég egyébb problémánk, semminthogy ezzel az unosuntig megszokottjelenséggel foglalkozzunk. Kétségtelen ugyanis, hogy a nők harisnyanélkülisége annyira belement a köztudatba, hogy — Isten látja lelkünket, — nem hisszük, hogy bárkinek is feltűnnek az égő, kánikulai napsütésben, hogy a velünk szemben jövő, lenge nyáriba öltözött hölgy lábán van-e harisnya, vagysem. Ez a probléma abból az alkalomból vetődött fel, hogy két fővárosi hivatalban az illető nagy fehér főnök elrendelte, hogy ám a jövőben az ő hivatalába nem jöhetnek be a tisztviselőnők harisnya nélkül. Mi, a magunk részéről, anélkül, hogy — ismételjük: — belemennénk ennek a kérdésnek, esztétikai, vagy pláne erkölcsi megvitatásába, — a két úr rendelkezését nagyképűségnek és a legnagyobbfokú hipokrízisnek minősítjük. Ha ugyanis tényleg belemegyünk a „probléma“ úgynevezett taglalásába, akkor számításba kell vennünk egy erkölcsi és egy gyakorlati szempontot. Erkölcsileg kifogásolni a harisnyahiányt, nagyon is emlékeztet bennünket az 1920 évek keresztény kurzusának néhány túlbuzgóságára, mint például arra, hogy egy öregedő, papucshős, városatya azt javasolta, hogy a Podmanitzky utcában, a Ferdinánd-híd közepe alatt levő szökőkút ütött kopott vén szélelmeszesedett kőnimfáit lássák el fügefalevéllel. A gyakorlati rész pedig az, hogy a mai anyagi és anyaggazdálkodási viszonyok mellett egyenesen nemzetgazdasági szerencse, ha minél tovább tart a meleg idő, ha minél kevesebb harisnyáról fut le a szem és felleségeinknek, testvéreinknek, anyáinknak — de mi se legyünk hipokriták — végül, de talán elsősorban menyasszonyainknak mentől kevesebb harisnyát kell vásárolnunk. „A hordozható haza* Az egyik zsidó hitbuzgalmi közlöny legutóbbi megjelent számában olvassuk dr. László István zsidó rabbi prédikációját a Szentírásról, általában az Ószövetségről. Rengeteg szemelvényünk lenne ebből a prédikációból, ami azonban csupán arra szorítkozunk, hogy dr. László Isttván kijelentette, hogy a zsidó hit oszlopa tulajdonképpen a „valóságos és hordozható haza" . . . Nem is óhajtunk bővebben belemenni ennek az elszólásnak, vagy ha úgy tetszik, nagyon is megdöbbentő vallomásnak az értékelésébe. Kétségtelen, hogy a legutóbb megjelent zsidó hitbuzgalmi folyóirat magyar nyelven nyomtatott számában jelent meg és a tudósítás szerint a Magyar Cionista Szövetség hosszúnapi ünnepségén hangzott el. A „hordozható haza“, olyan megdöbbentő fogalom, olyan tőlünk távolálló és cinikus elgondolás, melyhez annál kevésbé szólhatunk hozzá, mert mi soha nem hordoztuk ide- és oda a hazánkat, hanem a vér és a vas ezer esztendő óta megszentelt jogán tartjuk itt kemény mellünket a mindenfajta keleti veszedelemmel szemben. Tagjó. ___5 A dohányesők férfiak és nők — könnyen megakadályozztatják fogaik etszínesedését, fia azokat naponta rendszeresen 0 D 0 L fogpéppel ápolják. Az 0DDL-fogpép nemcsak alaposan tisztítja a fogakat, fianem fel is frissít s üde leftelletet is biztosít Teficit a mindennapos száj- és fogápolásihoz Használjunk ODOL-fogpépet ! MAGYARORSZÁGI ODOLMŰVEK R. T. BUDAPEST" Belfastban nemrégiben végeztek ki egy fiatal írt. Ezrekre menő embertömeg vette körül ebből az alkalomból a belfasti fogház épületét, egyházi énekeket énekelt és térdreborulva várta be a reggeli nyolc órát, amikor a kivégzés időpontja elérkezett. Az angol rendőrség lezárta a környező utcákat és félkilométeres körzetben sem gyalogost, sem járművet nem engedett át, úgy, hogy a közlekedést maps útvonalakra kellett terelni. Szeptember első napjaiban egy csomó páncélkocsi jelent meg Belfast utcáin, a rendőrség számos házba behatolt, kihallgatta a lakókat és többszáz letartóztatást eszközölt. Közben tumultuózus jelenetekre került a sor, mert több házban kőzáporral fogadták a rendőrséget, sőt tüzeltek is rá Az ír kikötőmunkások Belfastban sztrájkba léptek és a legtöbb városban otthagyták munkahelyüket, az ír templomba vonultak és ott imádkoztak. Északírországban óriási a feszültség, a rendőrség mindenütt fellép a katolikusokkal szemben. Északírország katolikusai között ugyanis az a vélemény, hogy nem szabad tűrni, hogy Anglia, vagy bármilyen más idegen hatalom csapatokat tarston Északírországban és támaszpontul használja fel azt. A londoni sajtó beszámol arról, hogy Északírország és a független ír állam határain fegyveres harc zajlott le, amely mindkét oldalon áldozatokat követelt . | ANDOK Riadóállapot a Vörös-tengeren Róma, szeptember 29. (TP) Adenből érkező jelentések szerint a Vöröstenger és a Perzsa-öböl partvidékén már napok óta riadókészültség van, mivel ellenséges tengeralattjárók tartózkodnak a közeli vizeken.