Magyarság, 1943. október (24. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-17 / 235. szám

14 mért gyengült a mgyar nótabiliiis ? Beszélgetés Stry Annával Az utóbbi időben úgy látszik, hogy a magyar nótakulusz gyengül, a magyar nóta megint visszaszorult a pódiumról. Még nem is olyan régen a nemes felbuz­dulás ezen a téren is érezhető volt, újra népszerű lett a magyar dal és nótaestik sokasága bizonyította, hogy a közönség szereti. Hozzátehetjük: színvonalas elő­adásban. Eg­ymást kö­v­ették a nótaesték, amelyek iránt nagy volt az érdeklődés. Annál meglepőbb, hogy mostanában erő­­sen megcsappant a színvonalas magyar balesetek száma. Beszélgettünk erről kér­désről a magyar d­alkul­túra errünk kitűnő-­­ Igével, Vázy Annával, aki zenemű­vészeti főiskolai, operaénekes női diplomá­jával szegődött annak idején a magyar dal szolgálatába, és e téren jelentős érdeme­ket szerzett, mint kutató és előadómű­­vésznő. Megkérdeztük tőle, hogy mi az oka a helyzet változásának? így válaszolt: — Valóban, az elmúlt években rengeteg nótaestát rendeztek és az emberek mele­gül é­s­klődtek eezk iránt. A középosz­tály talán éppen a dzsesz-zene reakciója­kor­­ fordult a hamisítatlan magyar zene és dal felé. Mostanában valóban megvál­tozott a­ helyzet. Ennek okát nem könnyű meghatározni. Nem tudni biztosan, ki a felelős ezért, de valószínű, hogy jórészt azok, akik a magyar nótaesték rendezésé­ről i~ ,r’alkotn­ak. Hiba az is, hogy színházi e­brek c’va­i darabhoz amelybe­n magyar én?’, előfordul, nem alkalmaznak, olyan S'e­ lőt/ aki ezen a téren kiváló. Sajnos a film­ nil i­, ugya m~z n h l''zel. Nem eg­­­y~z ■ l és ül olyan fi’smjáték, amely’en cn ^’s másik sze­llőnek régi szép magyar nő­ át kell énekelnie, és ilyenkor inkább a nótádat hagyják el ahelyett, hogy megfe­lelő ée­kes szereplőről gondoskod­­ának és f-:-r-n'kat fr­glalkoztatninak. aMk ezen a téren eredményt és népszerűséget értek A roam­ai nóta megint kezd visszavo­n J?`■', a kávéházak dobogóira. Nincs ez f :›f j 'i. A­zelőtt külföldö­­in volt tere a má­évá- nét-én­ekesnak a háború miatt az n­­b-n most erről sem lehet szó. A magyar t'-’ada’om talán rom'd urna .módot ta'át begy megfelelő é­pvényés ttlési helyé­­i'm -ait‘a'ma a szinvonalas nvgy r rőt't ! újra felfordí's: a magyar d­­’ ultuszt. * nyila‘taratlmz hozzáfűzhetjük. A rar't t­b:n a budai ze-.ea,_a’émián tanszéket a'­artak ár'tani a magyar nótának hogy k'n­'tt dalénekeseket neveljenek és t'­­r 'r’’ éppen th­ry Annát kérték fel A szép t'­ vből méoem lett remiml, mert erren c*’annak rérzéröl gáncsolták el ,akiknek támogatni kellett volna. S. 1. Kiváló német karnagy és zongoraművész mutatkozik be Budapesten Október 25-én a Filharmóniai Társaság rend­­kívülis hangversenyért mutatkozik be Budapest közönségének Matzerath Ottó, karlsruhei fő- zeneigaz­gató. Matzerath neve Budapesten még rem ismert, csupán a filharmonikusok zené­lt­ónnak tagjai ismerik, akitinek mát év má­jusi rádióhangversenyét vezényelte a Stúdióban. A zenekar tagjaira Matzerath vezénylése szor­katlanul erős zenei benyomást tett, első rend­kívüli hangversenyüknek karmesteréül kötötték le. A bemutatkozó fiatal főzeneigazgató műso­rórák középpontjául a Beethoven III. Eorica­s ’r kómáját választotta, továbbá Schubert be­fejezetlen szimfóniája mellett még Händel K-mell Conc­ertoját is fogja vezényelni, illetve a , Concertoban a zongor­aszámot is játszani. A színészkamara új tagjai A színészkamara választmánya legutóbb az el­őadóművészek szakcsoportjába a következőket vi­tte fel: Alföldy Lászlót, Boross Jolán ének­­m­űvészt, Dinnyési Rózsit, Soós Katalin ének­mű­­v­ét segestyén Kálmán, Szabotás Zoltán ma­il -táncost, Sztárcsevics László dr. énekművészt, Telkes Fatimet, Turján Vilma énekművészt, V'jrh Kató énekművészt, Zalai Máriát, a művé­­e­­ti ügykezelők szakcsoportjába Baráth Ferenc dr.traturgot és Jakobi Antal énekmestert az igaz­­i'''r­i és műszaki ügyvezetők és ügykezelők f­ő­csoportjába C Aztay Andort, Kardos Ilonát c... Méret Kádár Liviét. Katonadalt irt vitéz Náray Antal Hamarosan népszerű katonaindulója lesz a budapseti zenekaroknak az a pompás katon­aa­dal, amelynek szerzője vitéz Náray Antal. F­­a katonadal a „Lejtőn” című új magyar filmben hallható. Az új magyar film írója vitéz Somogyváry Gyula. A nagyszabású és remekül sikerült új magyar dráma főszerep­lői Tímár József, Szilágyi Szabó Eszter, és Tő­nk Ilona, rendezője pedig Podmaniczky Szelecz­y Zita — feketén Sziámi macska, bemutatta : Korzó és Deák Nem hiába a „feketézés” korát éljük, háborús időkben, most megkaptuk a sző­ke Szeleczy Zitát is — feketén. No, de félre a tréfával, itt komoly filmről van­­ szó. Illetőleg csak lán­g komolyról, mert majdnem egyenlő arányban adagolják a filmmesében a helyenként szentimenta­­lizmusba hajló romantikát és a jóízű hu­mort. Kalmár László, ez a jószemű filmren­dező Szeleczky Zita keleti, turáni­­vágású arcában, szemeiben új filmtéma lehetősé­gét fedezte fel. Azt, hogy nemcsak ma­gyar kislányok, hanem egzotikus nők szerepére is alkalmas. Filmtörténetet írt számára, amelyet nemcsak a művésznő tehetségére, hanem természeti adottságai­ra is épített. Félvér sziámi énekesnőként, fekete haj­jal látjuk viszont Szeleczky Zitát, aki­ eb­ben a szokatlan szerepben és hajszín mel­lett is illúziót kelt. Tulajdonképpen csak kiadja magát sziámi felvényein, mert tudja, hogy egy nyugdíjas budai színész leánya. Szülei egy, a Tár­­kais­ten tanulmány­úton lévő professzor villáját tartják ,rend­­ben. A profr.or.zor érdekes keleti gyűjtemé­nye megtölti lakását és ez lehetővé teszi, hogy a sziniakadmiát végzett, de elhelyez­kedni nem tudó,színésznő, mir­­ál-sziámi énekesnő komo­ly szándékú udvarlója el­őtt alátámas­za távol és­ti származását. A fia­tal színésznő nem jut szerződéshez, szín­padhoz, de mint dizod-ekrotikum érvénye­sül. Jellemző kortünetr­­ Hajmássy Miklós, az autókereskedelmi rt. igazgat­ója, a komoly udvarló, aki sür­geti az esküvőt. Barátja, Pak­si Tivadar a divattervező és szalontulajdonos, félti a „sziámi macsk­ától" és sikerül is szakítást előidéznie intrikái során. Addig intrikál, ellene, míg maga is beleszeret és amikor jobban megismeri, feleségül akarja venni. A titokzatos keleti úr is jelentkezik rivális­ként és a három férfiú is versenyez a leányért. Amikor megérkezik távolkeleti útjáról a professzor, érdekes dolgok derülnek ki a leány múltjára, származására vonatkozó­an. Megdöbbent csalódással veszi tudomá­sul, hogy Imir'd azt hitte, hogy csa­ ki­találta, aminek kiadta magát, az valóság volt. Ennek tudatában kell dönteni abban a kérdésben, hogy a három udvarló közül kinek mondjon igent. A boldogító igent nem az kapja, aki mellett a közönség dön­tene és ilyen értelemben a filmjáték nem végződik h­eriendidel. A filmjáték a faji kérdést is felveti. Nem mondjuk, hogy ez az a film, ame­lyet vártunk az illetékes ígéret szerint,­ amely úgy szólt, hogy a sokat kifogásolt burleszk-tömkelegből kiemelik és új irány­ba terelik a magyar filmgyártást, de — eltekintve a szokványos bár jelenetektől és a magyar filmeken túl sokat szereplő léha ficsurok mulatozásától, — a téma a sablo­non túl is ad valamit és leköti az érdeklő­dést. Baj azonban, hogy ismét olyan filmrül van szó, amelynél a szerző és rendező azo­nos. Nem egyszer mondjuk nem tudjuk helyeselni az ilyen megoldást, amely min­dig egyik vagy másik oldal rovására megy. „A több szám többet lát“ elvének a film­nél különösen érvényesülni kellene. A rendezők rendezzenek, az írók írjanak. Elismerjük mindamellett, hogy­ a film­­­j átélt forgatókönyve jobban sikerült, mint azok a forgatókönyvek, amelyeket korábban szintét­ rendezők írtak, — sokat nem mon­dunk ezzel — ,de az irodalmi stílust itt is hiányoljuk. Egy kis önkéntes irodalmi cenzúra használt volna. Bizonyára nem ment volna a színvonal rovására, ha kima­radnak olyanféle „szellemességek’’ mint amikor**pl. a korábban házasságellenes divatkreátor azt válaszolja a rivális szem­rehányására, hogy az elv olyan, mint a nadrágszíj: ha dagad a has, egy-két lyuk­kal ki lehet ereszteni. (!) Nem először kiál­tunk a filmnél szó után, jó lenne, hogyha forgatókönyvet felülbíráló filmbizottság most már eleget tenne ígéretének és a forgatókönyveknél az irodalmi színvonalat is megkövetelné. Egyébként az ilyen stílusbeli kilengések­­től elt­kintve, bántó ízléstelenséget nem találunk a filmjátékb­an, amelynek rende­zéséért meg is dicsérhetjük Kalmár Lász­lót. Színész játék és rendezés szempontjá­ból jó és szórakoztató a film. A rendezés gondossága különösen érvényesül a tanár lakása esetében, ahol a keleti múzeum jó­voltából igazi keleti bútorok, Buddha- szobor, füstölők és egyéb egzotikus holmik állottak a valóságérzet keltésének szolgá­latába. Magyar filmen nem kényesztetnek el bennünket ilyen eredeti ritkaságokkal, amelyek ezúttal éppen ezért keltettek kel­­kellemes feltűnést. Szeeczky Zitát szívesebben látjuk ere­deti hamvas szőkeségében, azonban bár­mennyire nem vagyunk barátai az ilyen­féle parókás szerepeknek, mint mondottuk, feketén is tudott illúziót kelteni. Mint min­dig, most is jól játszik és a drámai részle­teknél éppúgy érvényesül rutinos művé­szete, mint akkor, amikor huncuskodik két nagy darab, kenstyilmű udvariéjával: Hajmássy Miklóssal és Bil­csi Tivadarral, s kedvesen csicsergi el de Fries Károly sanzonjait. Hajmássy és Bilicsi versenyt rendeznek a derűkeltésban és gyakori ro­hamokat intéznek a nevetőizmok ellen. Ebben támogatják őket a segédcsapatok, é­lén Makláry Zoltán és Pethes Sándor. A professzor rövid szerepében is feltűnik Abonyi Géza és jó az egzotikus vendég alakjában vitéz Hajmássy Lajos. A közön­ség kedvezően fogadta a díszes kiállítású film­játékot, amely szereposztály, kiállítás, rendezés szempontjából nem mindennapi. Hátha még az írót se séj­álták volna töl®. Somody István Színes vetítettképes előadás ,.Szülőföldeim szép határa” címen a Szé­kelyföld egyik legszebb vidékéről, Kovászna éa környékéről, tart színes vetítetképes elő­adást a "magyar vöröskereszt javára ÜRMÖSSY ZSIGMOND október hó 30-án, szombaton délután 5.30 órakor, a Budai Vi­gadó nagytermében, IX., Corvin-tér 8. sz. Je­gyek 2, 3, és 4 pengős árban kaphatók. Ür­­micsáy és Eördögh cégnek Budapest, Petőfi Sándor­ u. 3. sz. az udvarban. » A finn opera igazgatója énekli Bánkot Helsinkiben Helsinkiből jelentik. A finn lapok Ferencsik János karnagy és Nádasdy Kálmán rendező nyilatkozatát közüik Erkel Ferenc Bánk bán című operájának próbáiról, melyek a helsinkii opereházban folynak. A lapok részletesen is­mertetik a Bánk bán történetét 1930-tól egészen a dráma megzenésítéséig. Arra nézve, hogy Finnországban milyen nagy megbecsüléssel fo­gadták a magyar darabot, a lapok megemlítik, hogy a címszerepet a finn Operaház igazga­tója, Soini Oiva zeneakadémiai tanár alakítja. A lapok nagy rokonszenvvel üdvözlik a magyar színházi élet két képviselőjét,, akik Finnor­szágba jöttek, hogy közreműködjenek az első magyar opera bemutatásán Helsinkiben. Új magyar filmművészeti mozgalom Kemény fába vágta a fejszéjét néhány lelkes fiatalember. Az ,,Oroszlánkölykök“-ről van szó, akik elhatározták, hogy a legtisztább filmművészetet­ igyekeznek érvényre juttatni a film területén. Már 24 tagja van ennek a film­művészeti mozgalomnak, tehetséges, ifjú művé­szek valamennyien készen arra, hogy, amint ők mondták, munkájukat „az új magyar film for­radalmának szolgálatába“ állítsák. Hangoztat­ják, hogy minden téren komolyan kell vennünk a háborút, azt a háborút, amely talán egy év­századra dönti el az emberiség sorsát. Az el­következő száz évért a mai generáció felelős Ezért álltak össze még az utolsó pillanatban, hogy közös munkával és tudással az új magyar filmművészeti stílus kialakulását siettessék. Közel egy éves munka után most már elég erősek ahhoz, hogy művészi elgondolásaikkal rövid filmeken is kísérleteket folytatnak. Itt valóban művészek alkotják a filmeket, amiben nem befolyásolja őket sem az üzleti szempont, sem a tömegízlés, de még a „propaganda“ sem. Munkájuknak egyre nő a visszhangja mint a szakma, mind p pedig a műér­tő közönség köré­ben. Legújabban Auguszta főhercegnő vette pártfogásába a fiatalokat­, akik színes­ riport­filmet készítettek unokájának, Margit főherceg­nőnek esküvőjéről. Vn«rirnar> 1943. október 17. Terveiről beszél a legfiatalabb színigazgató Az ország legfiatalabb színigazaatója a 25 éves Székely György dr., aki a pécsi­­színtársulatot vezeti. A társulat most Kaposvárott működik. Székely igazgató elmondta egy újságírónak, hogy mint a Nemzeti Színház rendezője tavaly bekap­csolódott azokba a tárgyalásokba, ame­■ lyek tervbe vették a vajúdó vidéki szin­­­­házkultúra új alapokra való helyezését. ■ Most ennek jegyében vezeti társulatát a­­ Bécs-kaposvári kerületben. Elmondotta • még, hogy járt Németországban, Bulgáriá­■ ban és rj­int-rendező működött közre ven­■ végjátékok alkalmával. Fővárosi vendég­­­­szerepekkel vannak különböző tervei. Társulata több új darab bemutatására­­ készül és­­azt is tervezi, hogy a János vitézt teljesen új díszletekkel, a Nemzeti­­ Színház matyó jelmezeiben, újítja fel. Ki­­vánságharversenyt is tervez, amelynek bevételét "bizonyos részben a ■ vöröskereszt céljaira adják. A vajúdó vidéki színház­­kultúrával kapcsolatos kérdésre azt vála­szolta: annyit beszéltek már közön"-"“ne­velésről és ugyanakkor felemelték r­a­jukat egyesek színészutánpótlásért is, hogy végeredményben ezek a viták nem vezettek eredményre. Kétségtelen, hogy a munkát belülről, a színpad felől kell elkezdeni. Nem gondol forradalmi újítás­ra, hanem lassú, céltudatos komoly mun­kára és reméli, ho­gy idy elérik azt, ami mindnyájunk vágya: a magyar színészet újjáéledése. Érdekességek az új német filmekből Nagy programot, dolgozott ki a német film­gyártás az 1943—44 termelési évre. A német filmgyártás az utóbbi négy esztendőben je­lentős művészi eredményeket ért el, a korszerű nagy témákat a filmek egész sorozata fejezi ki. Első helyre az UFA „Kolberg“ filmje helye­zendő. Mint korunkra vonatkozó tanulságot áb­rázolja a régi, sáncokkal körülvett pomerániai Kolberg városkának ostromzárát. A keleti ten­ger partján fekvő várost bombák és lángok pusztítják, de a harcot visem adja fel, kitart a fegyverszünet napjáig és a békéig. Egy másik nagy filmet a Tobis gyárt „Az atya“ címen. A film azon a gondolaton épül fel, hogy a család Lishtenberg bölcsész mon­dása szerint emberi testhez hasonló, amelyben a lelket az anyában, a szívet az atyában ta­láljuk. A Tobis egy másik­­ilmjének főszerepét Heinrich George játsza. A filmti címe „A védőé a szó“. „Egy falka farkas“ a címe egy másik Tobis-filmnek, amelyben a búvárhajó­ játszik nagy szerepet. A film cselekménye 1939 augusz­tus 31-én játszódik le. „A szenátor“ című film egy északnémeti ki­kötővárosban játszódik le. A Münchausen című jubiláns film rendezője, Baky József, John­ Knittelnek híres regényét, a Via Mala-t filme­­síti. Otto Ludwig, „Az örökös jogú erdész“ című tragédiája is ebben az esztendőben jele­nik meg a vásznon. Érdekesnek ígérkezik Albers „A 7-es számú nagy szabadság“ című színes címje, amely egy nagynémet kikötőváros életét ábrázolja, s érdeklődés várja a , Richard Bik­in­fer „Gabriele Dambrone” című színműve után készült filmet, amely egy kis varrólány útját meséli el, amíg nagy színésznővé válik.. A vidám tárgyú filmek között a Tóbis ,,Vass Péter, a milliomos tolvaj“ című filmje ígér sokat. Rühmannak híres pilótafilmje folytató­dik egy új filmen, amelyet a Terra készít. Csupa vidámság a Terra „A csipővas-Bewle“ című filmje. A bűnügyi film műfaja szintén szerephez jut A Tobis „Sanden úr veszélyesen él“ című filmjén kívül még két bűnügyi filmet hoz ki, az egyiket ,,Kilenc körül megjön Herald“, a másikat „A szélhámosnő“ címen. Nagy feszültségű a Bavaria „Alex Roscher ijesztő változása“ című filmje. Jubilál „A Zene“ ■ A Népművelési­ Bizottság igazgatója Noveth Gyula kiadásában,és dr. Horusitzky Zoltán szer­kesztésében megjelenő „A zene“ című folyóirat elérkezett XXV. évfolyamához. A folyóirat jubi­láns évfolyamának első száma gazdag tartalom­mal jelent meg. A művészeti ügyosztály tanács­­noka, Némethy Károly írta a vezércikket. N­o­­rusitzky Zoltán a jövő zenekultúráját festi meg. P­aics István Liszt emberi nagyságáról ír. Al'sn- 36 rovat: Élő magyar zeneszerzők.­Az első cikk Antos Kálmánt ismerteti. Közli a folyóirat a Zeneművészeti Főiskola igazgatójának, Zathu­­reczky Edének életrajzát és Petneki Jenő Cikkét Újvidék zenei életéről. A norvég színházakban feléledt az Ibsen- kultusz A norvég színházi élet Ibsen drámai műve­inek újból nagy figyelmet szentel. Az oslói Új Színházban nagy sikerrel mutatják be új ren­dezésben a Heda Gabiért. A drontheimi színház ,,A népellenség“, című, Ibsen-színművet„ tűzte műsorára. Az oslói nemzeti színház, amely az Ibsen és Bjerson hagyomány örököse és istápo­lója és a múlt évben a Brand bemutatásával rendkívüli eredményt ért el, most új betanítás­ban készül a F­eer Gynt előadására.­

Next