Magyarság, 1944. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-12 / 8. szám

ír­.­éti.. Dal Sira Match Cleno drótot és társait Január 8-a óta folyt a veronai Castell Vecchio-ban a rendkívüli törvényszék előtt az a per, amelyet azok ellen indítot­tak, akik aláírták a fascista­ nagytanács ülé­sének Grandi által megszövegezett napirendjét, amely aztán a július 25-i ismere­tes eseményekhez vezetett. Valamennyi vádlottat halálra ítélték, Cianetti kivételé­vel, aki 30 évi fegyházbüntetést kapott. A 18 halálos ítélet közül 13-at a vádlottak távollétében mondottak ki. A jelen volt öt halálraítélt: Ciano, a Duce veje, továbbá de Bono, Marielli, Pareschi és Gotthardi­ Mielőtt a halálos ítéletet kihirdették volna, a Magyar Távirati I­roda érdekes tu­dósítást közöl a tárgyalás előzményeiről. Érdekessége miatt a tudósítást az alábbi­akban közöljük: A Basler Nachrichten chiassoi tudósító­ja felveti a kérdést, várjon a Ciano gróf és a fasiszta nagytanács lobbi tagjai ellen indított per Veronában vagy Cremonában fog-e lefolyni- A tudósító szerint erről semmi bizonyosat nem lehet megtudni. A fasiszta sajtó és a római rádió eddig egy szóval sem említették a per megkezdését. Sem az olasz sem a külföldi sajtó képvi­selőit nem engedik be a tárgyalásra. Arról sincs értesülés, vájjon a vádlot­taknak lesznek-e védőik, vagy pedig vé­­delem nélkül fognak ítélkezni fölöttük. A különbíróságnak csupán arról kell dönte­nie, hogy a vádlottak hazaárulást követ­tek-e el a Dúcéval és a parancsuralmi kormánnyal szemben? Ha a döntés igenlő, csak egy büntetés lehet: golyó általi halál. Azokat a híreket, amelyek szerint maga Mussolini is terhelő tanúként jelentkezett, illetékes helyen megcáfolták. A Duce egészségi állapota nem engedi meg, hogy a­ Garda-tó partján levő villáját elhagyja, ahol három orvos állandó felügyelete alatt áll.. Úgy hírlik, hogy Ciano gróf védekező iratot szerkesztett, amelyet nem annyira a bíróság, mint inkább az utókor számá­­ra szánt. 2 itai Az amerikaiak félmilliós veszteséggel számoltak Európa elözönlésénél London, január 11. A Daily Herald washingtoni tudósítója E. Coots táviratozza lapjának, hogy ille­tékes washingtoni katonai körök sz­ámítá­sai szerint az amerikai csapatok veszteséig a tervbe vett európai elözönlés során leg­alább félmillió fő lesz. Wheeler szenátor „merész játéknak” nyilvánította az euró­pai offenzívát, a kongresszus több más tagja pedig nyíltan „tömeggyilkosságot” emleget. A lakosság köréből is számos olyan hang hallatszik, hogy egyáltalán nem tekinthető bizonyosnak, vájjon az angolok az európai háború befejeztével valóban segítenek majd az amerikaiaknak a Csen­desóceánon és nem kizárólag saját világ­­birodalmuk egységének fenntartását nézik. Churchill személyes közbelépése teremt­hetne világos helyzetet ezen a téren és csak ő tudná eloszlatni ezeket az amerikai kételyeket, — teszi hozzá E. Coots (NST­) . ura CTMtStfl Budapest, 1944. Január 1I. Roosevelt nem személyesen közli üzenetet a Kongresszussal Lisszabon, január 11. Washingtonból származó jelentés szerint Roosevelt elnök magánorvosa tanácsára nem személyesen terjeszti a kongresszus elé az Egyesült Államok helyzetéről szóló évi jelentését. Kedden este félórás rádióadásban fog­lalták össze Roos­evelt elnöknek az Egye­­sült Államok népéhez intézendő üzene­tét. A háború óta az első eset, hogy az el­nök nem személyesen közli üzenetét. A kongresszushoz kedden délben küldönc juttatja el az üzenetet Roosevelt hétfőn fogadta a kongresszus vezetőit, hogy előkészítse az adminisztra­tív ügyek szónokait a kongresszus új ülés­szakára, amely hétfőn kezdődött. Wallace Henry elnökhelyettes, Rayburn Sam, a Ház szónoka és Barkley szenátor szenátusi vezető volt hivatalos az értekezletre. (MTI) Visszavert partraszállási vállal­kozás ► Berlin, január 11. (Interinf.) A Kercs-félsziget északi részében, mintegy 10 kiométernyire nyugatra a keleti irányban legmesszebbre kiugró szárazföldi­ek­től, január 10-én hajnali szürkületkor bolse­vista partraszállító járművek közeledtek a part­hoz, a csapatok egy részét partra is szállítot­ták, de utána heves tüzérségi tűzbe kerültek. Ugyanakkor német zuhanó­bombázók is beavat­koztak az elhárító harcba, úgyhogy az­ ellenség néhány csapatról a hátrahagyásával kénytelen volt visszavonulni. A járművek közül sok el­pusztult, de a pontos eredményt a rossz idő miatt nem lehetett megállapítani. (MTI.) Katasztrófái)* gazdasági helyzet Dél-Olaszországban !­­ Róma, január 11. Dél-Olaszországnak az angolszász m­­g­­szállás alatt bekövetkezett katasztrofális gazdasági süllyedését jellemzően mutatja be a nápolyi Societa Meridionale di Elett­­ricita­ nevő vállalatnak, a félsziget egyik legnagyobb áramtermelő vállalatának az a jelentése, amelyet a január 2-án megtar­tott közgyűlésen terjesztettek elő az 1943. üzleti évről szóló jelentésében .A Meridio­­nale társaságtól a megszállt Dél-Olas­zor­­szágban 200 vállalat függ. Az angol-ameri­kai cenzúra szeme láttára közölt jelentés kifejti, hogy a társulat pénzügyi helyzete egy olyan időben, amelyben a háború kö­vetkeztében mindenütt virágzik az ipar, rendkívül megrosszabbodott. Ennek az oka részben a háborús cselekmények és boaniká­­k­ak által okozott üzemi rombolások, fő­leg azonban a megszálló hatóságok által a dél olaszországi iparnak szinte tervszerű el­­szigetelése és a nyersanyag behozatal tel­jes elzárása. A gyárak és elektromos művek nagy részét szétrombolták és nem építették. Újjá. Dél-Olaszországban nem kevesebb m­int 700 olyan helység van, amelynek lako­sai sem elektromos világításban, sem vilá­gító petróleumban, vagy gyertyában, sem pedig sűtőszénben és fában nem részesül­nek. Azon gyárak közül, amelyeket nem romboltak szét, kerek 60 százalék még mindig nem dolgozik. Az ipar szétrombolásra odáig ment, hogy ott, ahol a nyersanyag megvan, az üzemanyag hiányzik és fordít­va. Az 1943. év energiatermelése az 1942. év termelésének 10 százalékára csökkent. Hiányzik az áramtermeléshez szükséges szén és ezt az angol-amerikai inváziós ha­tóságok biztosításai ellenére sem szállítják, úgy hogy nem lehet várni a helyzet javu­lását. A délolaszországi ipar gyorsan pusz­tul, anélkül, hogy ujjakat mozdítanak a megmentésére. A jelentés a munkát meg­­szüntetett üzentek kö­zött megemlíti a Ná­poly melletti „Urna“-műveket és a Monite­­catinata fiókvárkdarcait, amelyek éppen azon gyógyszereket állítják elő, amelyekben most nagy hiány mutatkozik. A jelentés azután felhozza a valuta­helyzet áthidal­hatatlan nehézségeit, amelyek a l­ira-dollár és lira-font, „igen gyorsan és megfontolatla­nul“ megállapított átszámítási árfolyamá­ból adódnak. A teljes hitel- és bankrendszer megbénult, ami elrettentő módon hat a kis üzemekre, úgy­hogy nincsy tőke ennek a még soha nem tapasztalt mértékű válságnak át­hidalására. A kö­vetkezmény elkerülhetetle­nül összeomlás lesz. A jelentés, amely borzalmas vád az AMGOT ellen és amely elképzelést nyújt egy olyan Európa bekö­vetkezhető állapotairól, amelyben az angol­szászok uralkodnának, nyíltan beszél „a részben zűrzavaros állapotokról“, amelyek a gazdasági irányításban megnyilvánulnak. Végül jelzi, hogy az egész katasztrofális helyzetet tudatosan idézték elő. Az észak­­amerikai pénzügyi emberek kifejezték kész­ségüket a nagyüzemek megszerzésére, — mondja a jelentés. Nem hagytak azonban kétséget abban az irányban sem, hogy őket nem érdekli a dél olaszországi terme­lés felvétele és éppen az üzemek megvásár­lása esetén szüntetnék be a munkát. Azok a következmények, amelyek ebből az ország gazdasági életére adódnának, maguktól következnek, — fejezi be a jelentés. Új vezető a n­émet propaganda­­minisztérium külföldi osztálya élén Berlin, január 11. (NTT) Göbbels dr­ birodalmi miniszter Huriké dr. tanárt, aki a berlini körzeti gazdasági­­kamara e­nöke lett s egyúttal a Német Bank vezetőségébe is bekerült, a népfel­­világosítási és propagandaminisztérium külföldi osztályának vezetése alól felmen­­tette és utódjává dr. Hans Draeger mi­­niszteri igazgatóit nevezte ki. Hunke dr. új munkaköre mellett elnöke marad a né­­met gazdasági propagandatanácsnak. (MTI) Konfo* Mussolini-nyilatkozat áll küszöbön? Berlin, január 11. A Wilhelmstrassen nem nyilatkoznak azokról a külföldi jelentésekről, amelyek szerint fontos Mussolini-nyilatkozat áll küszöbön a fasiszta Olaszországnak a to­vábbi hadviselésben való katonai részvéte­léről. Német részről — mondották a Wil­helm­strassen — semmi népén sem elébevágni a hivatalos olasz közléseknek. Természetesen egyáltalán nincs kizárva, tette hozzá a Wilhelmstrasse szószólója —■* hog., a kellő katonai előkészületek befe­jezése után valóban várható ilyen nyilat­kozat. (NST.) A Szoftd­anto nem tett javaslatot a lengyel haterviszális elsimítására A Wilhelmstrasse állásfoglalása a lengyel-szovjet határkérdésről Fokozódik az angol nyomás a londoni emigráns lengyel kormánnyal szemben A szovjet kormány javaslatára vonato­kozó jelentéseket Moszkvában siettek m­eg­­cáfolni, így azután a káosz még nagyobb lett, különösen angol részről. Ennek tud­ható be, hogy a londoni sajtó egyre éle­sebb hangot üt meg az emigráns lengyel kormány ellen, viszont a moszkvai rádió a szovjet kormány hivatalos álláspontját kö­zölte a szovjet-lengyel határ kérdésében, amely ha nem is javaslat, de tartalmilag, lényegileg fedi az Observer által közölt ja­vaslat. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Wilhelmstrasse állásfoglalása a lengyel kérdésben, mert hiszen akármilyen javas­lat kerüljön a nyilvánosság elé, abba első­sorban Németországnak van beleszólása, mert hiszen Lengyelország német katonai megszállás alatt áll és jelen pillanatban még csak a fegyverek szava beszél. A lengyel kérdésre vonatkozó jelentése­ket az alábbiakban közöljük: Hivatalos szovjet állásfoglalás a szovjet-lengyel határ kérdésében Stockholm, január 11. Az angol hírszolgálat különjelentésben közli: A moszkvai rádió hivatalos szovjet nyi­latkozatot közölt a londoni lengyel kor­mánynak a szovjet-lengyel határvonalra vonatkozó „határozott” nyilatkozatával kapcsolatban. A szovjet nynatkozat így hangzik: A londoni emigráns lengyel kormánynak a szovjet-lengyel kapcsolatok kérdésére vonatkozó nyilatkozatát január 5-én hoz­ták nyilvánosságra Londonban. Ez a nyi­latkozat néhány téves állítást tartalmaz, így téves a nyilatkozatnak a szovjet-len­gyel határvonallal kapcsolatos állít­sa. A szovjet alkotmány a szovjet-lengyel határvonalat Nyugat-Ukrajna és Nyugat- Fehéroroszország lakosságának hozzájáru­lásával állapította meg, ami a demokra­tikus alapon 1939-ben megtartott népsza­vazás útján jutott kifejezésre. Nyugat- Ukrajna lakosságának túlnyomó többsége ukrán és Fehéroroszország területeit túl­nyomó többségben fehéroroszok lakják. Az 1921 évi rigai egyezménynek a nyugat­­ukrajnai ukrán laksságra valamint a nyu­­gat-fehéroroszországi fehérorosz lakosság­ra vonatkozó és a Szovjetunióra kény­­szerített igazságtalanságát ily módon jóvá­­tették. A szovjet kormány ismételten kijelenti, hogy igyekszik baráti kapcsolatokat te­remteni a Szovjetunió és Lengyelország között a tartós jószomszédi viszony és köl­­■sönös tisztelet alapján és amennyiben a lengyel nép óhajtja, a németek, mint a Szovjetunió legfontosabb ellenségei ellen irányuló kölcsönös segélynyújtási szövet­­ség ala­pján. Lengyelországnak a szovjet- csehszlovák baráti kölcsönös segélynyúj­tási és a háború utáni együttműködésre vonakozó szerződéshez való csatlakozása elősegítené a feladat megvalósítását. A szovjet kormány nem tekinti megvál­­tozhatatl­annak az 1939-es határokat. E­z­­ket a határokat meg lehet változtatni Len­gyelország javára a célból, hogy a túlnyo­mórészt lengyel lakosságú területeket be­kebelezhesse. Ebben az esetben a lengyel­­szvjet határ a szövetséges hatalmak leg­felsőbb tanácsa által 1919-ben elfogadott Curzon vonalat követhetné. Ez a határvo­nal Nyugat-Ukrajnának és Fehéroroszor­szág a Szovjetunióba való bekebelezését célozza­ Lengyelország nyugati határait azoknak a lengyel területeknek a vissza­csatolásával kell megvonni, amelyeket Németország elragadott s amely területek nélkül lehetetlen az egész lengyel népet a saját országukba egybefogni. Ezáltal Lengyelország kijáratot nyerne a Balti-tengerre. A lengyel néptől elkülönült lengyel emigráns kormány képtelen baráti kapcso­latokat teremteni a Szovjetunióval. Hason­lóképen nem képes megszervezni Lengyel­­ország belsejében a németek elleni aktív küzdelmet. Végül téves politikájánál fogva gyakran kacérkodott a németekkel. Idő­közben Lengyelország és a Szovjetunió ér­dekei a közös ellenséggel vívott küzdelem­ben egyesült lengyel és szovjet nép között .Szilárd baráti kapcsolatok létesítésében nyugszanak. A szövetséges nemzetek közös­­ ügye ezt megkívánja. A Wilhelmstrasse nyilatkozata a lengyel­­orosz viszályról Berlin, január 11. Az a körülmény hogy szovjetr­észről olyan sietve megcáfolták az Observer dip­lomáciai tudósítójának vasárnapi cikkét a lengyel kérdés tervbevett megoldásáról, a Wilhelmstrasse véleménye szerint megint egyszer világot vetett az angolszász szö­vetségesek és a Szovjetunió politikai vi­szonyára. Berlinben könnyen lehetséges­nek tartják, hogy az Observer az illetékes angolszász tényezők beleegyezésével, sőt esetleg egyenesen az ő ösztön­zésükre tette közzé ezt a cikket. Ezek szerint tehát újab­b angolszász kísérletről lenne szó, amelynek nyilván az volt a célja, hogy szőnyegre hozza a határok megvonásának kérdését. A szovjetrészről kiadott cáfolat erélyes for­mája mindenesetre újra kioktatta az angol­szászokat hogy a szovjet nem mutat haj­landóságot efajta kérdések megvitatására. A Wilhelmstrassen szóbahozták a Nya Dagligt Allehanda svéd lap egyik cikkét is, amely a lengyel kérdés megvitatásával kapcsolatban csodálkozását fejezte ki afö­lött, hogy az oroszok nem használják ki azt a jóakaratot, amelyet a demokrata népek részéről tapasztalnak. Ez a svéd cikk azt mutatja, — mondották a Wilhelmstrassen — hogy a semleges államok még mindig teljesen hamis ábrándokban ringatóznak a szovjet politikájának lényegét illetően. A szovjet egyáltalán nem tart igényt erre a bizonyos jóakaratra, sőt ellenkezőleg azon az állásponton van, hogy nem neki van szüksége a demokraták jóakaratára, ha­nem azoknak a szovjet jóakaratára. Újabb angol sajtóhangok a lengyel-orosz viszályról Stockholm, január 11. A svéd lapok londoni tudósítóinak je­lentései szerint a lengyel-orosz viszály egyre nagyobb teret foglal el az angol saj­tóban. A londoni lengyel emigrációs kor­mányra fokozódó nyomást gyakorolnak, hogy mondjon le a szovjet javára a keleti országrészekről és fogadja el ellenszolgál­tatás fejében a Német Birodalom területé­ből odaígért tartományokat. Valamennyi angol lap ebben az értelemben ír, amiből, a svéd laptudósítók arra következtetnek, hogy a tájékoztatásügyi minisztérium egy­séges irányelveket állapított meg a­ sajtó részére. A svéd laptudósítók hétfőn főleg a News Chronicle diplomáciai levelezőjét, Ver­non Bartlettet idézik, aki többek kö­­zött azt írja, hogy a lengyel emigrációs kormánynak most már komolyan mérle­gelnie kell a Szovjetunióval való jóviszony helyreállítását mert csak ebben az eset­ben térhet vissza Lengyelországba. Bart­lett szerint a lengyel kormánynak azért is szüksége van a szovjet jóakaratára mert Keletporoszországot sem a lengyelek fog­ják elvenni a németektől hanem valószí­nűleg az orosz hadsereg már pedig Ke­­letporoszország a lengyelek számára stra­tégiailag sokkal fontosabb mint a vitás keletlengyelországi terület.

Next