Magyarság 1944. május-december (25. évfolyam, 107-284. szám)

1944-05-14 / 109. szám

14 gáti színház művészét A Fatornyok Kiss-Kriegs Ottója a berlini előadáson elválik zsidó feleségétől Érdekes nyilatkozat a német nyelvű Fatornyokról és a Reichben megjelent kritikáról Néhány napig Budapesten tartózkodott egy neves német kultúrpolitikus, akivel a Magyarság főmunkatársa számos érdekes és időszerű irodalmi és művészeti kérdésről folytatott beható beszélgetést.A beszélgetés egy része valószínűleg élénken érdekli a nyilvánosságot is, különösen az a rész, amelyben Zilahy Lajos Fatornyok című színművéről van szó. A budapesti napilapok egy részében röviddel ezelőtt hír jelent meg arról, hogy a Reich című hetilap elismerő kritikát közölt a Zilahy-darabról, amelyet eddig több német színház kötött le előadásra. Ezzel a hírrel kapcsolatban informátorunk a következőket mondotta:— A Reich kritikusa Zilahy Lajos színművével főként irodalmi és estétikai alapon foglalkozott. Elismerte a színmű irodalmi és színpadművészeti értékeit, a darabban rejlő világnézeti és faji kérdésekhez viszont azért sem szólhatott hozzá behatóan, mert hiszen ,nem tud magyarul és sok jelentős részlethatást talán nem érzett át a maga teljességében. • Valóban szó van arról, hogy a Fatornyokat Németországban is bemutatják. A budapesti színházak idei magyar újdonságai közül a német igazgatók a Homokpadot és a Fatornyokat óhajtják lekötni. Zilahynak számos tinive jelent meg német fordításban s így Németországban is egyike a legismertebb magyar íróknak. A Fatornyok természetesen csak némeei változtatással kerülhet színre német színpadon. — A szükséges változtatások végrehajtására Zilahy Lajost kérik majd fel. A darab lényegében német szempontból alig esik kifogás alá, hiszen a műben éppen arról van szó, hogy a Magyarországon élő rajnaföldi mérnök a hívó szóra visszatér hazájába s erejét és tudását Németország rendelkezésére bocsátja. Komoly kifogásunk csupán az ellen merülhet fel, hogy Kriegs Rudolf mérnök öccse, a jobban asszimilálódott Kiss-Kreigs Ottó gyógyszerész bátyjának, illetve hazájának hívására sem megy szülőhazájába, mert nem tud elszakadni zsidó feleségétől. A német előadásban Kiss-Kriegs Ottónak el kell válnia zsidó feleségétől, vagy pedig gyenge jellemét kell az írónak súlyosabban bonckése alá venni. Az a férfi ugyanis, aki a haza hívó szavára sem tud elszakadni a zsidó hitvestől, csak hangsúlyozottan gyenge, befolyásolható jellemű lehet. Emberileg talán megérthető, hogy Kiss-Kriegs Ottó mindent feláldoz a darabban vázolt érzelmi mozzanatért, jellemileg és társadalmilag azonban feltétlenül meg kell bélyegezni ezt az alakot. Eddig a beszélgetésnek az a része, amely g Fatornyokra vonatkozik. A közelmúlt keserű emléke: Hangversenyrendezés — a szabadkőműves szervezetek mintájára A konfekciós hangversenyrendezés Sírszéli dzsungelját is felszámolják végre! A magukat jobboldalinak kikiáltott zsidóbarát hangversenyrendezők valóságos börzespekulációvá aljasították a magyar nemzeti kultúra magasztos szolgálatára rendelt alkalmakat. Minden jóérzésű magyar ember még ma is felháborodik azokon a hirdetőoszlopokon felejtett" szennyes plakátokon, amelyek ordítva bizonyítják néhány tehetségtelen, de önkinevezett hangversenyrendező üzelmeit, a „Tarkabarka parádét“, a „Tavaszi bolondságot“ és a hasonlókat, mint a legszembeszökőbb bizonyságait annak, hogy kik is voltak a legutóbbi hangversenykonjunktúra kihasználói, kik voltak a galíciai művészekkel és félvérekkel szövetkezett „zenei központok“ irányítói és szereplői. A levitézlett közelmúltnak ezek a hangversenyrendező gengszterei művészeti egyesületeket hívtak életre időszerű jelszavak hangoztatásával. ’Jelszavakkal teremtették meg maguknak a rendezési és szereplési lehetőségeket. Ezek a hangversenyrendezők és megfizetett csatlósaik kiskirályokká váltak a hozzájuk tódult és szerepekért sóvárgó „művészjelöltek“ szemében. Élet és halál uraiként tetszelegtek ezek a tehetségtelen, önkinevezett akarnokok, akik csak az üzleti lehetőségeket nézték és ilyen szándékkal használták is ki a köréjük sereglett „tehetségek" művészi ambícióit. Ezek a szerencsétlen „művészjelöltek“ nem vették észre, hogy tulajdonképpen a hangversenyiroda közönséges ügynökeivé váltak; szorgalmasan eladták a rájuk kényszerített belépőjegymennyiséget, mert elsősorban ettől a „sikertől“ függött a hangversenyen való szereplésük is. A hangversenyrendező persze valamennyi jegy eladása esetén gyakrabban rendezhette a koncerteket, mert meg volt a haszna, viszont a „művészeknek“ jegyek eladására történt felhasználása esetén semmiféle üzleti kockázatot nem kellett vállalnia. Mi sem természetesebb, mint hogy az ilyen előadásokon elsősorban az érdekcsoport tagjai szerepeltek, aztán következtek csak sorra a többiek, a kis, szürke tagocskák. Ez a hangversenyrendezési forma kitűnő lehetőségnek bizonyult a pénzszerzésre. Ezek a könnyed lelkiismeretű irodák lepték el az ország majdnem minden hangversenytermét és az egyesülésben rejlő erejük szinte olyan volt, mint valaha a szabadkőművesek szervezetének ereje. Következetesen hozták pódiumra a maguk zenei és prózai „nagyságait“ s nem volt olyan hangversenyük, amelyen Gobbi Hildával, Major Tamással, Góth Sándorral, Polgár Tiborral, Hidassi Évával, Ráthonyi Róberttel, SzendiLajossal és a többi liberálissal ne találkoztunk volna, akiket rogyásig szerepeltettek és ünnepeltettek minden lehető alkalommal. Igazán ideje, hogy a hangversenytermek dobogói megtisztuljanak a zsidó pénzzel és a zsidó szellemiség népszerűsítéséért dolgozó vállalkozóktól és szereplőktől, reméljük, hogy helyettük az igazi magyar zenei és művészeti kultúra képviselői és zászlóhordozói térnek majd vissza az irodalmi és zenei művészet ápolásának nagy szolgálatába. B. Gy. A császárnő otthagyta bunkerjét ... Fedák Sári cikket írt az őfelsége, a mama sikerével kapcsolatban a színész mai kötelességéről. Fedák cikkéből idézzük a következőket: — Darabunk egész egyszerűen áttörte a frontot. A mai nehéz, sőt legnehezebb időkben az őfelsége, a mama előadásait estéről estére pótszékes házak kacagják és tapsolják végig. Mi ennek az oka ebben a szörnyű dekonjunktúrában? Nagyon egyszerű: szőlőből kell sajtolni a bort!" Valódiak a brokátok, mint ahogy a szívek és a lelkek is valódiak, amelyekből ez a siker fakadt. Jómagam a jó öreg császárnő szerepét játszom a darabban. A császárnőnek nemrégiben készült el a finom, jó kis bunkerje az Orbánhegyen. És ő mégis otthagyta! Otthagyta, mert úgy érzi, hogy itt van az idő, amikor a dolgokat vállalni kell. Amikor mindenkinek minden tudását, erejét, kemény akaratát szolgálatba kell állítania. Olyan szolgálatba, aimely legjobban megfelel a tehetségének. Rg&GTMLSK* VASÁRNAP, 1944 MÁJUS 14. Ezt sem lehetett megírni... Ez volt az igazság aarádi ellenes tüntetések és a Karádi-klubok körül A Sajtókamara újságírói főosztályának ez idei közgyűlésén, március idusán szó esett arról, hogy a letűnt rendszer idején a cenzúrát egyes személyek védelmére is felhasználták. Felszólamlásomban, amelyben szociális kérdésekről volt szó és a német szövetséges mellett a közös ellenség elleni kemény harc követeléséről, megjegyeztem, hogy például még Karádi Katalinról és a válságba került filmgyártásról se lehetett megírni közérdekű dolgokat. Az olvasó mostanság nyilvánosságra került dolgokból csodálkozva állapíthatja meg, mi mindent nem lehetett megírni a letűnt rendszer idején Az alábbiakban ismét szolgálunk ezirányban egy kis ízelítővel. Egy évvel ezelőtt, a Magyarság 1943 május 23-i vasárnapi számába cikket irtami Blöff, mint bumeráng főcímmel és Jelenségek, mementók a válságba jutott filmművészet körül alcímmel. A cikkből, amelyben pedig — korábbi tapasztalatok alapján — óvatosan írtam a filmkérdésről és név nélkül foglalkoztam a zsidó titkára miatt elítélt, zsidókkal körülvett Karádi Katalin ellen országszerte lezajló tüntetésekkel — egy sor sem jelenhetett meg. A cikkben röviden összefoglalva erről volt szó: Nem egészen az eltanácsolt filmgyártás volt a hibás abban, hogy elmaradtak a korszerű problémafilmek és helyettük burleszkeket kaptunk. Abban azonban már ők a hibásak, hogy ezek közt egészen silány és a zsidó szellemiséget érzékeltető filmeket is láttunk. A kérdéssel kapcsolatosan olvasóink azt kívánták, ismertessük nyíltan azt, hogy miért nem okolhatók a filmgyártók? Akkor virágnyelven csak annyit válaszolhattunk erre, hogy rajtunk kívül álló okból nem ismertethetjük a kérdés részleteit. Azóta már megmondhattuk, hogy a letűnt rendszer urai elsüllyesztették, részben betiltották a nagysikerű problémafilmeket, másrészt pedig a filmgyártóknak nem engedték meg ilyen filmek gyártását. Ezek az aggasztó jelenségek széles körben keltettek kínos feltűnést és a sajtó mellett a közönség is hallatta szavát. Azzal az ellenhatással kapcsolatban, amely a búgóhangú filmszínésznő Karádi Katalin körül mutatkozik, a főiskolás ifjúság és a magyar közönség országszerte megnyilatkozik az irányban is, hogy milyen filmeket kíván. A nagyobb kérdés mellett a művésznő elleni megnyilatkozásokat — mindenesetre a túlhajtott amerikai és zsidóízű reklámmal és furcsa jelenségekkel szemben az egészséges gondolkozás megnyilatkozásait — mellékzöngének tartjuk, de egyúttal intő figyelmeztetésnek, amire fel kell figyelniök mindazoknak, akiket illet. Általában a filmgyártás által követendő feladatok szempontjából fontosak az ezzel kapcsolatban nyilvánosságra került állásfoglalások. A soproni főiskolások az egyes filmeken megnyilvánuló zsidó szellemiség ellen tiltakoztak és a nemzet ■érdekeit szolgáló magyar problémákkal foglalkozó színvonalas filmeket kívántak. A székesfehérvári ifjúsági szervezetek tiltakoztak az ellen, hogy színésznők nevével klubokat alapítsanak, követelték, hogy a zsidó személyek után a zsidó szellemiséget is küszöböljék ki a filmgyártásból és követelték, hogy a magyar sorskérdéseket, az építő szándékú, nevelőszellemű, magyar nemzeti eszméket terjesztő filmeket készítsenek. Íme, ugyanazok a követelések, amelyeket mi a Magyarság hasábjain régóta hangoztatunk. ★ A székelyek legnagyobb napilapja is foglalkozik — írtuk — a húgóhangú filmszínésznő elleni megnyilatkozásokkal. „Egyik nap Sopronból, másnap Székesfehérvárról, vagy Nagyváradról érkeznek kellemetlen hírek Hogy lehet ez, hogy az ifjúság, ahelyett, hogy szépen belépne a Karádi Katalint kedvelők klubjába, ahelyett, hogy intézményesítené a reklámot, kötelezővé tenné a mozijegyvásárlást és meleghangú levél kíséretében 15—20 darab 20 filléres bélyeget küldene fejenként a művésznőnek, hogy a., ossza, levelezési költségét, ehelyett tüntet... Miért ejtőernyős leventéknek jelentkeznek a diákok és önkéntes véradónak a leányok, miért, hiszen a K. K. K. K.-ban nem kell a három méteres palánkról leugrálni, nem kell vért adni, csak lelkesedni, mozijegyet váltani, fényképeket gyűjteni és úgy fésülködni, mint a legfőbb Főnöknő. Csak éppen levett kalappal kell elmenni a Kaas Ivor-utca 9. számú ház, a Boldogság Háza előtt... Igen, az ifjúsággal történt valami. Úgy látszik, már nem eszménykép a múltak ütemén merengő nő típusa, akit égve dobnak el.“ ★ És a kolozsvári lapokat is napokon át foglalkoztatta az egyik ottani moziban lezajlott parázs tüntetés. Az egyik lap riportjában megírta, hogy más városokban történt tüntetések után várható, hogy Kolozsvárott is történik valami, hiszen a lapok megírták, hogy a láz innen indult el hódító körútjára, szükségszerű volt, hogy az egészséges gondolkozású kolozsvári fiatalság valamilyen formában kifejezze, kenszenvét, a mai idő szellemét hihetetlenül sértő és a magyar fiatalság lelki épsége szempontjából egyáltalán nem közömbös lelki métely további fertőzésével szemben Részletesen leírja a füttykoncertet, amely a művésznő filmjét fogadta és azt, hogy amikor a rendőrség csendre intette a tüntető egyetemi ifjakat, ezek kivonultak és az utcán is tovább tüntettek, miközben ezt kiabálták. — Magyar filmeket, jobb erkölcsöket akarunk! • A főiskolai ifjúság és vele együtt a háborús időben kemény munkában álló, lemondó és áldozatos magyar közönség ellenérzését legfőképpen az váltotta ki, hogy a művésznő nyilatkozata szerint naponta órákat tölt rajongó levelek olvasásával, a válaszadással, és közben még olyan melléfogásokat is követett el, hogy zsidó titkárra bízta ezt a munkát), azonkívül súlyos összegeket költ levelezésre, olyan összegeket, amelyekből sok szegény ember megélne családostul. A másik okot az ellenszenv megnyilatkozására a nevével alakult állítólagos klub adta. A hírek szerint először Kolozsvárott alakult volna meg ez a klub, s aztán más városokban is elharapódzott a mindkét nembeli rajongó diákgyerekek részvételével. Az egész ügy csattanója az egyik kolozsvári lapnak az a közleménye, amely szerint a sokat szereplő és állítólag több, mint 6000 tagot számláló klub nem is jött létre, mindössze csak forrófejű ifjak fantáziájában élt egy ideig. Nyilatkozik bizonyos Kádár István nevű fiatalember, mint akit az állítólagos klub megalakítójaként emlegettek és a klubalakítás hírével kapcsolatosan kijelenti, hogy néhány barátjával tényleg meggondolatlan módon leveleztek és összeköttetést tartottak fenn a művésznővel. Ugyanakkor alapszabályt készítettek, amely nyilvánosságra került, ezt azonban sose valósították meg. Valótlanság tehát szerinte, hogy a nem létező egyesületnek, klubnak Kolozsvárott, vagy az országban 6800 tagja lett volna Mindössze az történt, hogy néhányan beszélgettek és leveleztek egymással. A nyilatkozó a maga részéről a történteket mélyen megbánta,*, belátja, hogy „általában az embernek“, vagy még inkább egy színművésznőnek kultuszt szervezni ,helytelen és a mai időkhöz nem illő dolog“. Ez aztán csinos dolog! Miután heteken át szerepelt a zsidó sajtóban a hódolók kolozsvári klubja,amelynek létezését a művésznő sem cáfolta — most, amikor a dolog viszszafelé sült el és bajt okozott, kiderül, hogy nem is létezett. Saját szülőapja is megtagadja! Mi volt ez? Blöff az egész, amelyet jó volt felhasználni hírverésre addig, míg hasznosnak mutatkozott, vagy megtagadni, mikor már kellemetlenné vált? Ha az előbbiről lehet szó, akkor, íme, így változott át a blöff bumeránggá, amely visszaüt. Más városokban is csak ifjonti forró fantáziákban élt volna a hírhedt klub és csak blöff lett volna? Nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy ez a klubhistória volt egyik oka az egyetemi ifjúság és a közönség fellépésének, tüntetésének. Ez már a fővárosban is előre vetette árnyékát, úgyhogy a színésznő egyik soron következő filmjének bemutatóját erre való tekintettel el kellett halasztani. ’ ★ A filmkérdésnek ez a mellékhajtása adott alkalmat arra,hogy a közönség széles rétegei nyilvánítsák akaratukat az iránt is, milyen filmeket kívánnak. Eddig ezeknek a kívánságoknak rendszerint mi adtunk hangot, most a tömegek is megszólaltak, és igazolták, hogy amit mi már oly régóta sürgetünk, az nem csupán egyéni vesszőparipánk, hanem valóban a jobboldali magyar közönség követelése. A székelység azt hangoztatta, hogy történelmi tárgyú filmeket kell csinálni, szép tiszta, művészi történeteket. Aki olvasta filmkérdéssel foglalkozó cikkeinket, megállapíthatja, hogy az ország különböző részeiben felhangzó kívánságokban a mi régi követeléseink visszhangzanak. Amennyire joggal elvárjuk a filmgyártóktól, hogy megfelelő színvonalas filmeket készítsenek, éppúgy a filmhatóságoknak is mindent el kell követniök, hogy a válságba jutott magyar film jogos igényeit, kívánságait kielégítsék, biztonságát visszadják és színvonalának emelését elősegítsék. ★ Ezeket írtuk egy év előtti cikkünkben, amely igen sok vonatkozásban ma is időszerű — mindebből azonban egyetlen sor sem láthatott napvilágot. Íme, ilyen elbánásban részesítették ezeknek a kérdéseknek nyilvánosságra hozását. Joggal kérdezhetjük és kérdezheti velünk együtt a közönség, vajjon milyen hadiérdekeket érintett volna ezeknek a kérdéseknek tárgyalása és mi lehetett az oka annak, hogy a sajtóellenőrzés még személyeket is védelmébe vett és hozzá még olyan személyeket, mint Karádi Katalint, akinek — bizonyára komoly indokok alapján — most valamenynyi filmjét betiltották. Somody István Gusti Huber új filmje Az Uránia legközelebb bemutatja a 4 nagy út című művészi filmjátékot, amely egy leány útját mutatja be a névtelenségből a dicsőségig. A női főszerepet a népszerű Gusti Huber játssza. A filmet Hanns Steinhoff rendezte. A külső felvételek a legszebb alpesi vidékeken készültek. Köszönetnyilvánítás Szeretett anyám halála alkalmából számtalan jóbarátom, az irodalmi és művészvilág tagjai, de a „Magyarság“ sok-sok , ismeretlen olvasója is igyekezett jóleső részvétével nagy fájdalmamat enyhíteni. Bármennyire szeretném is, nem tudom kitrin-külön levélben megköszönni a rengeteg részvétnyi fzállítást s így a „Magyarság“ útján szorítom meg hálásan mindenkinek a kezét baráti és testvéri együttérzéséért. Köszönöm! BÁGYONI VÁRÓ ANDOR Harmónia Holnap Ravel, Debussy, Franck Mesterművek IX. Báthy, Lászlóffy, Martzy,Stefániai, Pongrácz. V. :/16. Márc. 22-i jegyek érvényben. Gieseling zongoraestje: Máj. 17. V. Harmónia bék. Vili. Febr. 12-i jegyek érvényben.