Magyarság, 1958 (34. évfolyam, 1-47. szám)

1958-10-10 / 36. szám

"HIHaDo“ .303 Maple­st Perth Amboy, N.J Vol. XXXIV. évf. PITTSBURGH, PA. — U. S. A. 1958. október 10. No. 36. szám.­ 12 cent per copy — AMERICAN - HUNGARIAN NEWSPAPER — Egyed Mám­ára 12 sent XII. PIUS PÁPA HALÁLÁN Castel Gandolfo (—) Olaszország. XII. Pius pápa október 4-én megbetegedett Előbb csak könnyebb Misésnek vélték a gyengélkedését, azonban a 82 éves egyházfejedelem napról-napra rosszabbá­ lett és a nyári rezidenciáján négy híres orvos is megjelent. Egyre kevéssbé bizakodó orvosi jelentés futott világgá és szerdán délben már a Vatikáni rádió közölte, hogy a megismétlődő rosszullétek so­rán a Pápa teljesen eszméletét vesztette. Halának bekövetke­zésével számol a környezete. XII. Pius pápának még hétfőn átadták az utolsó kenetet.. Amikor még eszméleténél volt, utoljára ezt mondotta: Imádkozzatok az Egyház nehéz helyzetében Isten ke­gyelméért!” A Pápa szerdán vérátömlesztést kapott. Állapota aggasztó. Osztrák újságíró a „Fehér Könyv”-re!: NAGY és M­A­LÉTER, meg az igazi szabadság­ hősök! A budapesti kommunista miniszterelnökség tájékoztatá­si hivatala, (mint lapunk is je­lentette),­­ egy dokumentum­­kötetet, adott ki, (Fehér k­ö­­n­y­v, 5. kötet) Ezúttal Nagy Imre és cso­portjának u. n. ‘összeesküvése' ügyeivel foglalkozik. A dokumentumoknak csú­folt kommunista hazugságok­kal mindezideig nem óhajtot­tunk foglalkozni,­­ azon­ban a mai szerkesztőségi postában megkaptuk a “Salzburger Nachrichten’’ egyik számát, melyben L. M. Taubinger a lap kitűnő cikkírója a kö­teles tárgyilagossággal ír a Feh­ér Könyvről. A “A budapesti szovjet gyar­mati kormány, — írja L. M. Taubinger, — az 1.56-os felke­lésről “Fehér Könyvet” adott ki. A szemtelen hazugságokkal teli “pamphlet’’ nyomdafes­tékre se lenne érdemes, hogy­ha nem ismernénk meg belőle olyan részleteket, melyek Nagy Imre egykori miniszter­­elnökre és Maléter tábornokra vonatkoznak. Az áll a könyvben, hogy a tárgyaláson Nagy hangoztatta, ő nem önmagától menekült a budapesti jugoszláv követség­be, hanem erre Belgrádból ka­pott felhívást. Tagadta, hogy azután, hogy a követségre ér­kezett, bármiféle politikai te­vékenységet folytatott volna. Hangoztatta Nagy Imre,­­ hogy mit sem tudott a kommu­nista pártközpont elleni akci­ókról és arról sem tehet, hogy a tömeg vérbosszút állt az ÁVÓ tagjain. “Semmi hírt sem kaptam ed­dig mindarról — mondta, —­o­t , amivel most vádolnak.” Olvasható továbbá a Fehér Könyvben, hogy Malétert nem a Szovjet tartóztatta le, “mint azt az ellenséges Nyugat kita­lálta”, hanem a Kádár kor­mány “szervei“...’ Annyi mindenesetre közis­mert, — teszi hozzá­ a cikkíró, — hogy november 4-én a “Kádá­r-kor­ány” még nem létezett, — tehát “szervei” se működhettek, azok legfeljebb egy “szovjet mesemondó” fan­táziájában élhettek. Maletert mint “parlamentért” fogt­ák el, — az oroszok... A kiadvány Hármas célja: tisztára mosakodni, miu­tán az egész világot megbot­ránkoztatták Nagy és Maléter meggyilkolásával. Titot befeketíteni, hogy a magyarországi felkelésnek ő az oka és ezzel a Szovjetet teher­mentesíteni az egész Maléter-Nagy- affértól. A nagy igazság-ferdítések­ mellett, — írja tovább a cikk­író, — a “Fehér könyvnek’* van egy pozitív oldala is. Hogyha csak valamennyire is kiismerjük magunkat a kom­munista dialektikában, a sorok között felismerhetjük, hogy Nagy és Maléter mindvégig ta­gadta, hogy bármi közük is lett volna a felkelés előkészí­tésében. Ez a történeti tény megfelel a teljes igazságnak­ . Ezért tehát hamisítás, — hogyha .a .Nyugaton, — ahogy történt is, — csupán szimpátiából a kivégzettek Nagy és Maléter köré ha­mis mythoszt ,fonnak és mindkettőt úgy állítják be, A magyar felkelésnek igazi hősei, — olvasható tovább, a névtelen tömegek, melyek a rezsim által (melynek haszon­­élvezője volt Nagy is és Malé­ter is) — rabszolgaként voltak­­elkönyvelve. Nagy Imre egy orthodox moszkvai hívő volt, kommunnista a Malenkov rész tagja. Őt találta alkalmasnak a szovjet­ kormány arra, hogy 1956 októberében ismét minisz­terelnökké nevezze ki, miután a felkelés Gerőt elsöpörte és a kegyetlen erőszakot megunta. Moszkva Nagy Imrével re­mélte menteni azt, ami még menthetőnek látszott. Nagy Imre kinevezése után a Szovjetuniótól kért segítsé­get a rend helyreállítására, — de feladatát nem bírta telje­síteni. — Engednie kellett a szabadságharcosoknak, magá­val ragadta őt a Nemzet aka­rata. Kényszerítették őt a ma­gyar szabadságharcosok, hogy azt tegye, amit követelnek. Ha Nagy Imre nem engedel­meskedett volna, úgy a leg­jobb esetben kiűzték volna az országból. Nagy Imre meggyőződéses kommunista volt, aki 1945 után ugyanúgy eladta a hazáját, mint Rákosi. A kettő között a különbség az, hogy Nagy, mint patrónu­­sa, Malenkov, ellene volt a sztálini terrornak és a nép­nek, ha korlátozottan is, kész volt nagyobb szabadságot adni mint Rákosi, Magyarország 1. számú terror-specialistája. Maléterről ezeket írja az osztrák újságíró: “Maléter egy jellem nél­küli ember volt, opportu­nista a közönségesebb faj­tából. ” Mint a M. Kir. Ludovika Akadémiáról ki­került hivatásos honvéd­­tiszt, amint szovjet fog­ságba jutott (?) —nehogy osztoznia kelljen bajtársa­ival a szovjet halál­tábo­rok rémségeiben, — sietve az ellenség rendelkezésére állt és partizánná képez­­tette magát. A háború u­­tolsó heteiben aztán saját hazája ellen küzdött, a be­nyomuló szovjet csapatok soraiban. Eme szolgálataiért megkapta , Júd. - pénzt, gyors katonai karrierje biztosítva volt! Az 191­6-os októberi népfel­keléskor a Nagy-kormánytól azt a parancsot kapta, hogy a forradalom egyik központját, a Kiliam-laktanyát páncélosai­val támadja meg és a felkelő­ket semmisítse meg. Amikor azt a páncélos, a­­melyben ő tartózkodott, a szabadságharcosok a többi­től elszakították és géppisz­tolyt szegeztek a mellének,­­ hogy bőrét mentse, újra fordított egyet a köpenyén és azt kiáltotta a fiúknak: “Nem azért jöttem, hogy ti­teket megsemmisítselek, ha­­nem azért, hogy a ti harco­tok vezetését átvegyem!” A szabadságharc számos résztvevője, szemtanúja igazol­ja a szabadföldöm, hogy Maié­ter a felkelés során szovjet­­barát magatartást tanúsított s mindent elkövetett, hogy egy békés megoldást érjen el a Szovjettel. Maiéter nem a szabadság­­harc során, hanem után lett a “Szabadságharc hőse”, az eseményekkel tisztában nem lévő nyugatiak szemében és cikkeiben... Feltétlenül találni akar­tak a vezető nélküli sza­­badságharcnak egy vezért, így csináltak tehát mind­két emberből szabadságharc “vezetőt” és “hőst”. — a­­■zokból, akik közül az egyik részben a szovjet­ kormán­y kegyelméből, (Nagy) rész­ben opportunizmusból (Ma­léter) volt akkortájt kulcs­pozícióban. ▲ Nagy Imre feltétlenül hős volt. — Csak egészen más né­zőpontból, mint ahogy őt ma beállítják. — ő a kommunista ideálok hőse volt, aki amellett a saját ideáljai mellett is ki­tartott és ezeket akkor sem ta­gadta meg, amikor halállal fe­nyegették. Hű kommunista ma­radt haláláig, sohasem bánta meg tetteit és nem hajolt meg hóhérai előtt. Éppen ebben van emberi nagysága, amit a sza­bad világ is elismer. — Ami a­­zonban Malétert illeti, ott sem­miképpen sem lehet ilyen nagy­ságól sem beszélni.”­ ­ Ezekben adtuk a “Fehér könyv” által kiváltott egyik kommentárt, a­mely hozzá­járulhat az események tisztán­látásához. — Ahhoz feltétlen, hogy a magyarság igazi már­tírjainak és igazi hőseink az emléke körül fogalomzavarba ne essünk. Fekete igazolványt kap, aki hazatér Budapestről írják, hogy a Nyugatról hazatérők újfajta személyazonossági igazolványt kapnak. Az igazolványok olyanok, a­­kárcsak­ a többiek, de fekete borításúak. Belül, a személyazonosságra vonatkozó adatok és az igazol­vány tulaj­donosának a fényké­pe van. A több lapból álló iga­zolvány feltünteti a munkahe­lyet és egy külön rovatban az ellenforradalommal kapcsolatos tevékenységet, vagy egyéb po­litikai tevékenységet. Azt is bejegyzik, hogy az illető mikor hagyta el az országot, mikor tért vissza és milyen országok­ban járt időközben. AMERICAN RED CROSS *

Next