Magyarság, 1958 (34. évfolyam, 1-47. szám)
1958-10-10 / 36. szám
"HIHaDo“ .303 Maplest Perth Amboy, N.J Vol. XXXIV. évf. PITTSBURGH, PA. — U. S. A. 1958. október 10. No. 36. szám. 12 cent per copy — AMERICAN - HUNGARIAN NEWSPAPER — Egyed Mámára 12 sent XII. PIUS PÁPA HALÁLÁN Castel Gandolfo (—) Olaszország. XII. Pius pápa október 4-én megbetegedett Előbb csak könnyebb Misésnek vélték a gyengélkedését, azonban a 82 éves egyházfejedelem napról-napra rosszabbá lett és a nyári rezidenciáján négy híres orvos is megjelent. Egyre kevéssbé bizakodó orvosi jelentés futott világgá és szerdán délben már a Vatikáni rádió közölte, hogy a megismétlődő rosszullétek során a Pápa teljesen eszméletét vesztette. Halának bekövetkezésével számol a környezete. XII. Pius pápának még hétfőn átadták az utolsó kenetet.. Amikor még eszméleténél volt, utoljára ezt mondotta: Imádkozzatok az Egyház nehéz helyzetében Isten kegyelméért!” A Pápa szerdán vérátömlesztést kapott. Állapota aggasztó. Osztrák újságíró a „Fehér Könyv”-re!: NAGY és MALÉTER, meg az igazi szabadság hősök! A budapesti kommunista miniszterelnökség tájékoztatási hivatala, (mint lapunk is jelentette), egy dokumentumkötetet, adott ki, (Fehér könyv, 5. kötet) Ezúttal Nagy Imre és csoportjának u. n. ‘összeesküvése' ügyeivel foglalkozik. A dokumentumoknak csúfolt kommunista hazugságokkal mindezideig nem óhajtottunk foglalkozni, azonban a mai szerkesztőségi postában megkaptuk a “Salzburger Nachrichten’’ egyik számát, melyben L. M. Taubinger a lap kitűnő cikkírója a köteles tárgyilagossággal ír a Fehér Könyvről. A “A budapesti szovjet gyarmati kormány, — írja L. M. Taubinger, — az 1.56-os felkelésről “Fehér Könyvet” adott ki. A szemtelen hazugságokkal teli “pamphlet’’ nyomdafestékre se lenne érdemes, hogyha nem ismernénk meg belőle olyan részleteket, melyek Nagy Imre egykori miniszterelnökre és Maléter tábornokra vonatkoznak. Az áll a könyvben, hogy a tárgyaláson Nagy hangoztatta, ő nem önmagától menekült a budapesti jugoszláv követségbe, hanem erre Belgrádból kapott felhívást. Tagadta, hogy azután, hogy a követségre érkezett, bármiféle politikai tevékenységet folytatott volna. Hangoztatta Nagy Imre, hogy mit sem tudott a kommunista pártközpont elleni akciókról és arról sem tehet, hogy a tömeg vérbosszút állt az ÁVÓ tagjain. “Semmi hírt sem kaptam eddig mindarról — mondta, —ot , amivel most vádolnak.” Olvasható továbbá a Fehér Könyvben, hogy Malétert nem a Szovjet tartóztatta le, “mint azt az ellenséges Nyugat kitalálta”, hanem a Kádár kormány “szervei“...’ Annyi mindenesetre közismert, — teszi hozzá a cikkíró, — hogy november 4-én a “Kádár-korány” még nem létezett, — tehát “szervei” se működhettek, azok legfeljebb egy “szovjet mesemondó” fantáziájában élhettek. Maletert mint “parlamentért” fogták el, — az oroszok... A kiadvány Hármas célja: tisztára mosakodni, miután az egész világot megbotránkoztatták Nagy és Maléter meggyilkolásával. Titot befeketíteni, hogy a magyarországi felkelésnek ő az oka és ezzel a Szovjetet tehermentesíteni az egész Maléter-Nagy- affértól. A nagy igazság-ferdítések mellett, — írja tovább a cikkíró, — a “Fehér könyvnek’* van egy pozitív oldala is. Hogyha csak valamennyire is kiismerjük magunkat a kommunista dialektikában, a sorok között felismerhetjük, hogy Nagy és Maléter mindvégig tagadta, hogy bármi közük is lett volna a felkelés előkészítésében. Ez a történeti tény megfelel a teljes igazságnak . Ezért tehát hamisítás, — hogyha .a .Nyugaton, — ahogy történt is, — csupán szimpátiából a kivégzettek Nagy és Maléter köré hamis mythoszt ,fonnak és mindkettőt úgy állítják be, A magyar felkelésnek igazi hősei, — olvasható tovább, a névtelen tömegek, melyek a rezsim által (melynek haszonélvezője volt Nagy is és Maléter is) — rabszolgaként voltakelkönyvelve. Nagy Imre egy orthodox moszkvai hívő volt, kommunnista a Malenkov rész tagja. Őt találta alkalmasnak a szovjet kormány arra, hogy 1956 októberében ismét miniszterelnökké nevezze ki, miután a felkelés Gerőt elsöpörte és a kegyetlen erőszakot megunta. Moszkva Nagy Imrével remélte menteni azt, ami még menthetőnek látszott. Nagy Imre kinevezése után a Szovjetuniótól kért segítséget a rend helyreállítására, — de feladatát nem bírta teljesíteni. — Engednie kellett a szabadságharcosoknak, magával ragadta őt a Nemzet akarata. Kényszerítették őt a magyar szabadságharcosok, hogy azt tegye, amit követelnek. Ha Nagy Imre nem engedelmeskedett volna, úgy a legjobb esetben kiűzték volna az országból. Nagy Imre meggyőződéses kommunista volt, aki 1945 után ugyanúgy eladta a hazáját, mint Rákosi. A kettő között a különbség az, hogy Nagy, mint patrónusa, Malenkov, ellene volt a sztálini terrornak és a népnek, ha korlátozottan is, kész volt nagyobb szabadságot adni mint Rákosi, Magyarország 1. számú terror-specialistája. Maléterről ezeket írja az osztrák újságíró: “Maléter egy jellem nélküli ember volt, opportunista a közönségesebb fajtából. ” Mint a M. Kir. Ludovika Akadémiáról kikerült hivatásos honvédtiszt, amint szovjet fogságba jutott (?) —nehogy osztoznia kelljen bajtársaival a szovjet haláltáborok rémségeiben, — sietve az ellenség rendelkezésére állt és partizánná képeztette magát. A háború utolsó heteiben aztán saját hazája ellen küzdött, a benyomuló szovjet csapatok soraiban. Eme szolgálataiért megkapta , Júd. - pénzt, gyors katonai karrierje biztosítva volt! Az 1916-os októberi népfelkeléskor a Nagy-kormánytól azt a parancsot kapta, hogy a forradalom egyik központját, a Kiliam-laktanyát páncélosaival támadja meg és a felkelőket semmisítse meg. Amikor azt a páncélos, amelyben ő tartózkodott, a szabadságharcosok a többitől elszakították és géppisztolyt szegeztek a mellének, hogy bőrét mentse, újra fordított egyet a köpenyén és azt kiáltotta a fiúknak: “Nem azért jöttem, hogy titeket megsemmisítselek, hanem azért, hogy a ti harcotok vezetését átvegyem!” A szabadságharc számos résztvevője, szemtanúja igazolja a szabadföldöm, hogy Maiéter a felkelés során szovjetbarát magatartást tanúsított s mindent elkövetett, hogy egy békés megoldást érjen el a Szovjettel. Maiéter nem a szabadságharc során, hanem után lett a “Szabadságharc hőse”, az eseményekkel tisztában nem lévő nyugatiak szemében és cikkeiben... Feltétlenül találni akartak a vezető nélküli szabadságharcnak egy vezért, így csináltak tehát mindkét emberből szabadságharc “vezetőt” és “hőst”. — a■zokból, akik közül az egyik részben a szovjet kormány kegyelméből, (Nagy) részben opportunizmusból (Maléter) volt akkortájt kulcspozícióban. ▲ Nagy Imre feltétlenül hős volt. — Csak egészen más nézőpontból, mint ahogy őt ma beállítják. — ő a kommunista ideálok hőse volt, aki amellett a saját ideáljai mellett is kitartott és ezeket akkor sem tagadta meg, amikor halállal fenyegették. Hű kommunista maradt haláláig, sohasem bánta meg tetteit és nem hajolt meg hóhérai előtt. Éppen ebben van emberi nagysága, amit a szabad világ is elismer. — Ami azonban Malétert illeti, ott semmiképpen sem lehet ilyen nagyságól sem beszélni.” Ezekben adtuk a “Fehér könyv” által kiváltott egyik kommentárt, amely hozzájárulhat az események tisztánlátásához. — Ahhoz feltétlen, hogy a magyarság igazi mártírjainak és igazi hőseink az emléke körül fogalomzavarba ne essünk. Fekete igazolványt kap, aki hazatér Budapestről írják, hogy a Nyugatról hazatérők újfajta személyazonossági igazolványt kapnak. Az igazolványok olyanok, akárcsak a többiek, de fekete borításúak. Belül, a személyazonosságra vonatkozó adatok és az igazolvány tulajdonosának a fényképe van. A több lapból álló igazolvány feltünteti a munkahelyet és egy külön rovatban az ellenforradalommal kapcsolatos tevékenységet, vagy egyéb politikai tevékenységet. Azt is bejegyzik, hogy az illető mikor hagyta el az országot, mikor tért vissza és milyen országokban járt időközben. AMERICAN RED CROSS *