Magyarság, 1959 (35. évfolyam, 1-47. szám)

1959-05-15 / 20. szám

1959. május 15. „MERÉNYLET (Folytatás az előző oldalról) zsényi Arnold tanár úrral kijártam a Szabadhegyi homokbánya mellé őskori sírokat ásni. Több éven át néhány százat ki is ástunk. Avar, hun sír volt a leg­többje, amit bizonyítottak az ott talált fegyverek, szerszámok és ékszerek. De találtunk még a korai vaskorból származó sírokat is. Tudós tanárunk biz­tosat nem tudott megállapítani e sírokban talált em­berek nemzetiségéről, de egyre felhívta a figyelmün­ket­ arra t. i., hogy az ott talált koponyák alakra, mé­retre nagyon hasonlítottak a hunokéhoz és az ava­rokéhoz. Ezekben a sírokban nem találtunk fegyve­reket, inkább házi eszközöket , kézzel csinált agyag­bögréket, agyagkorsókat, bronz vagy vaskést, bronz­­függőket, karpereceket, egy-két sarlót és vasbaltát. Némák voltak ezek a sírok, de az üres koponyák egyet mégis meggyőzően hirdettek, azt hogy egykori gazdáik a rövid fejű (brachikephal) turáni fajtához tartoztak. Később a dunántúli városi múzeumok a­­nyagát vizsgálgatva ugyan e korból származó közép vagy egészen hosszú (dolichokephal) koponyákat is találtam.­­ Ezek gazdái azonban nem lehettek szlá­vok, mert ezeknek törzsei akkor még ősi tenyész­­helyü­kön a Visztula felső folyása melletti erdőkben lappangtak. Csak Kr. u. a VI. és VII. században ke­rültek a szlávok a Balkánra. A szlovéneket az avarok Kr. u. 590 körül tolták maguk elé nyugatra és dél­nyugatra, a horvátokat és szerbeket pedig Heraklius görög-római császár 640 körül telepítette le az Al­­dunától és Szávától délre a lakosságtól megritkult Balkánra. Ma­gyarország mai területére a szlávok először 841-ben kerültek, amikoris Privina szláv főnök a né­metek hűséges vazallusa. Mosaburgban (Mocsárvár) a későbbi Zalavár helyén építette fel székhelyét és ha­talmát Pannónia egyrészre kiterjesztette. Történetíróink ezzel a ténnyel kapcsolatban ír­nak nagyobb fokú szláv településről s a szláv népnek és nyelvnek a Dunántúlon való nagyobbfokú elterje­déséről. Pedig ez csak azt jelenti, hogy a németek ál­tal összetört avar birodalomnak ezt a részét kormány­zásra megkapta egy menekült szláv zsuppán, aki ide nem néppel, hanem csak kisebb kísérettel érkezett. Hogy azonban az igazságot megközelítően kide­ríthessem, Zalavár környékén több évre kiterjedő helyszíni kutató munkát végeztem. Legalább 150 köz­ségben személyesen megfordultam a nép rasszológiai, nyelvi tanulmányozására. 90 községben felkutattam a népi hagyományokat és tanu­mányoztam a dűlök neveit, amelyekben néha a megkövesedett ős­múlt található meg. Bejártam sötét Zalát is, Göcsejt, ahol a történelem óramutatója sok tekintetben még a kö­zépkort mutatja. Voltam olyan házban, amelybe a kéményen lehetett bejutni... Mikor a konyhaajtón beléptem a házigazda finom humorral így fogadott: “Hát Uram Ön a kéményen jár be?” — “Már én ilyen vagyok!” válaszoltam én is mosolyogva, t. i. a háznak nem volt kéménye s a füst a konyhaajtón a­­melyen én beléptem, gomolygott ki. Több mint kétezer dűlőnek a nevéből összesen csak 8 szláv nevüt találtam, német nevüt 7-t,­ a többi mind magyar. Zalaegerszeg határában Kis-Dobragasz és Nagy- Dobragasz dűlők szláv nevűek, a többi 22 dűlő magyar nevű. Bak községben van egy Tóthegy nevű dűlő szőlő, a többi 35 dűlő magyar nevű. Szentkozmadomb­­ján van egy Tótkert nevű szőlő, a többi 9 dűlő magyar nevű. Pördeföldén van egy Tótvölgyi dűlő szőlő, a többi 15 dűlő magyar nevű. Petrikeresztéb­en van egy Turópolyai nevű dűlő szőlő, a többi 8 dűlő magyar­­nevű. Turópolje jelentése: rigómező. Kustánszegen van egy Rácokparaga (parlaga) és egy Németszeri telep nevű dűlő szőlő, a többi 20 dűlő magyar­ nevű. Németfaluban van egy Tótok külön mezeje nevű dűlő szőlő, egy Némethegy dűlő szőlő, egy Némethegyvége nevű dűlő szőlő, egy Németfalusi völgy nevű dűlő rét, a többi 20 dűlő magyar nevű. Tehát a megvizsgált 90 faluból 83-ban a nyomát sem lehet felfedezni idegen nyelvű lakosságnak. A szakember azt is megállapíthatja, hogy az itt felso­rolt szláv nevek nem a honfoglalás előtti időkből szár­maznak, hanem későbbi beszivárásokból. Itt is mint az ország egyéb területén is csak szórványokban álla­pítható meg a szláv lakosság, a honfoglalás előtt ösz­­szefüggő nagyobb területen szláv település ki nem mutatható, így fest tehát a való a könyvtár historikusok szlavizálásával szemben. Ezek a tudósok 2-3 tíz, vagy húsz könyvből írnak egy újat és kritika nélkül átve­szik azt, amit egy régebbi író tévesen megállapított. Önáló kutatást egyik sem végzett, nem dolgozta fel sem a magyar Árpád-kori oklevél-anyagot és nem iparkodtak megismerni sem a magyar földet, sem a magyar népet. I­r. Nagy Sándor MAGYARSÁG E.­L FLAHERTY: A Republikánus Párt megyei ■szervezetének elnöke, Edward L. Flaherty azzal a kéréssel fordult az összes republikánusokhoz, hogy tegyék félre a frakcionális­ véle­m­­ény-kü­lönbségeket és egyesülje­nek a párt jelöltjeinek a győzelme érdekében. A megyei előválasztá­­­sokon a párt győzelme ettől függ. E. L. Flaherty m­aga is pályázik a megyei Com­missioner tisztségre. “•— Már több éve annak, — mondta, — hogy a megye republi­kánusai a maguk hibájából vesztik el a választásokat, és nem az el­lenpárt többsége ér el sikert.” “— Mindez folytatódni fog ad­dig, amíg egyesülve csakis a Re­publikánus Pártra áldozunk min­den erőt!” “­ Még az ellenpártiakat is meglepte az, hogy milyen erős és eredményes párt­kampányt rendez­­tü­nk ta­valy. Ennek a jó munkának a gyümölcsét, az igazi győzelmet várjuk 195­­1-ben! ” Mi mindig tudunk győzni, hogyha a­ legjobb jelöltek mellett, egyesítjük erőinket!" ’ Fleherity már az elmúlt év de­cembere óta egy nyerő jelölt-cso­port­ kialakításán dolgozik. A saját jelöltsége akkori tervében nem szerepel itt. Csak­ több republikánus biztatására fogadta el a jelöltséget Commissionernek — miután kevés lehetőség látszott arra, hogy a párt ajánlott jelöltjei mögé valóban, harmonikus egység­ben felsorakozik mindenki. “ Amikor április 27-én neve­met kivontam a jelölendők sorából, — mondta — azt abban a remény­ben tettem, hogy minden frakciót kielégíthetek. Aztán láttam, hogy ez a cselekedetem hiába­való volt. És a többség akarata az volt, hogy maradjak meg a jelöltek sorában. Amikor pedig a “Post Gazette” — vezércikkben foglalkozott szemé­lyemmel, és kérte a megyei tag­ság támogatását, újabb segítő­bb rám tört ki a megyében minden felé.'’ “Még mindig a legfontosabb ré­szemre, hogy a párton belül meg­teremtődjék a teljes harmónia, — ami a legfontosabb kelléke a vá­lasztásokon a republikánus győze­lemnek. Az az általános óhaj,­­ hogy maradjak a jelöltek sorában és segítsem győzelemre a listán­kat. Mint üzletember és megyei tisztviselő is, elég tapasztalattal rendelkezem arra, hogy mint me­gyei Commissioner jó tünkét vé­gezhessek. — Ezek azok az érvek, amelyekért a május 19-én, tartandó előválasztásokon jelölése­met kérem a választópolgároktól! Buzaszentelő (Folytatás az előző oldalról) mert a párhuzamosaknak, szükségszerűit a Végte­lenben metszeni ők kell egym­ást. — Ha ezt netán nem tennék, akkor a mi geometriánkkal (lett lé­gyen az eukidesi, vagy pe­­dig a bolyai féle), már bi­zony nem kis, hanem nagy baj lenne... A többi tudomány pe­dig már nagyon is relatív. Tévedések, ellentmon­dások, szabály­erősítő ki­vételek és eltérések, meg­­lepetéseknek se szeri, se száma ezeknél... A­ sovány tehénke által vonszolt ősi faekétől a mo­dern szántógépekig; — az alkalomszerűen végzett ál­lattartástól az öröklésta­ni ismereteken alapuló ál­la­­ton­yésztésig óriási a fejlődés útja. A maga nagyságától fel­rogn­lkod­ott törpeségét még önmagában sem elis­merő ‘ember’, a materia­­i. •+., vakondok. — ha a fej­lődést látja, kalapot len­gedve hejehujázik. Mert nem látja. — leg­­ín’­ább­ém­ akarja látni, a fejlődésnek a hátrá­va ’la­­dt. Nem látja a nemesítés­ed és túltenyésztéssel elő­álló ni­zeti és más betegsé­gek fellépését: a gépesí­tésnél a becsületes, józan életre vágyók elproletári­ 7. oldal zálódását stb. A konzervek káros, ve­szélyes közegészségügyi kihatásai ma még jófor­mán nem is ismertek. Ma még nincsen, vagy alig van megbízható adat arra hogy az acetilén gázban gyors érésen keresztül ment gyümölcsöknek, a synthetikus, főleg hormon preparátumokkal rekor­dokat hízó szárnyasoknak s a vakító fehérre fehérí­tett lisztek fogyasztásá­nak vájjon milyen a hatá­sa. Nemrégen komoly és megbízható helyen olvas­tuk, hogy az ún. antibioti­kumoknak, egyes megfi­gyelők szerint szerepe van a rákképződésben. Vájjon, a radioaktív sugarakkal tartósítani kí­vánt tömeg-élelmiszerek, (burgonya, zöldségfélék), ha állítólag meg is tartják eredeti állapotukat hat esztendeig, nem ártanak­­ majd többet, mint a­­mennyit használnak? Amilyen veszélyes lehet az értékesítési nehézségek és a nyomott árak miatt a megfeszített túltermelés, éppen olyan fontos és lé­nyeges az üzemszerű, si­keres termelés. Az a ter­melés, mely a gazdának biztosítja a tisztességes megélhetést, a fogyasztó­nak a tisztességes élést. Ezért szükséges és­­ ezért tartotta az itteni földm­ívelésügyi miniszter is fontosnak, hogy Isten áldását kérjük a gazda munkájára. Ő is tudja, hogy a jegenyefák Ameri­kában sem nőnek az égig.. Bármi­lyen “ügyesek” és “okosak” vagyunk, — a­ földből vézetünk és azzá válunk, — mely eltartja az emberiséget... Azon a verőfényes va­sárnap délelőttön, amikor a lelkész elmélkelését hall­gattam. — emlékezésem fehér kócsaga kiröppent a színesen fénylő ábrákon át, messze, messze tenge­reken túlra, messze távoli határokon... —Ott pihent meg egy pillanatra fehér­­házú magyar falu határá­ban... — Ahol most a szél bursodóan zöld búzavetést , bubás és búza szentelő van... Vagy: volt. Régen... Most aligha szabad... Ahogy Móra Ferenc ír­ja “az Eszterek és Feren­­cek meghajtják kalász­­szaVír­onnlal fedett fejü­ket, napbarnított arcukat és fedetlen fővel kérik az Úr Isten áldását az Élet­re.” —­ Odahaza nincs Roc­ation Day, — hanem Búzaszentelő, melyet nem (Folytatás a következő oldalon)

Next