Magyarság, 1959 (35. évfolyam, 1-47. szám)

1959-01-16 / 3. szám

“ NUMBER TWO...” Persze, hogy Amerika ‘vendégé­ről” van szó. Az Anastas I. Mikoyan nevű illetőről, aki azzal varrta rá magát Amerikára, hogy nem hivatalosan jön ide, mint a Kreml 2. számú gyilkosa, hanem csak a­­múgy, mint más egyszerű nézge­­lődő “szovjet turista”, amilyenek­kel a híres “kultur-csere” óta jól el vagyunk látva... Hogy ennek az örménynek még szagos volt a ruhája a repülőgép benzinétől és máris órákhosszat a külügyminiszterrel tárgyalt, — ta­lán fel sem tűnt a washingtoniak­nak... — A “turistával” való tár­gyalás után Dul­lesnek egyenesen jól jött egy kis téli, testhezálló — virusz... — Melyre való hivatko­zással a kanadai útját el lehetett halasztania. " A diplomáciai gépezet menten a legnagyobb formába lendült és — ~ Sose lehet tudni...” jelszóval — menthetetlenül elkapta derék jó Elnökünk kabátjának a szegélyét, — aminek az a most már hivata­losan is leszögezett eredménye, hogy Ike, ha akar, ha nem, mire e sorok napvilágra jutnak, szomba­ton hivatalosan fogadja a Kreml “Number Two” alakját... A t. Olvasó ne szörnyülködjék, hogyha megírjuk: nekünk nem tetszik ez a legújabb mesteri szov­jet diplomáciai trükk! Kiváló Elnökünk kétségtelenül nagyvonalú és tökéletesen első­rendű, pártokon fel­ül ál­ló legelső tisztviselője az Amerikai Egyesült Államoknak,­­ amellett minta­képe az amerikai tradicionális udvariasságnak! Éppen azért tör­tént, hogy a legnehezebb költség­­vetési gondjai közepette sem fe­ledkezett meg a házigazda köteles udvariasságáról és sietve figyel­meztette sajtófőnökén keresztül a “jó amerikaiakat”, hogy legyenek előzékenyek az országban szana­­szerte cirkáló “Number Two”-val szemben, hogy az jó impressziók­kal térhessen vissza Moszkvába. Valaki megkérdezte a sajtótitkár­tól, hogy “akinek más a vélemé­nye, az nem jó amer­ikai?" “Súr’­,­­ hogy kitérő választ kapott. Mindez, amit eddig írtunk, szin­te szó szerint körülcsámcsogódott már a világsajtóban. Nem új. Már az sem új, hogy amennyi záptojás óvakodott a Mikoyant piketelek­­zsebében .New Yorktól San Franciscoig és vissza, — an­nak bűzétől egy jobbérzésű görény család kiszenvedett volna. De nem úgy a “Number Two”, — aki csak kényszeredetten mo­solygott és azt mondta, hogy “ők már megszokták” az ilyen és en­nél veszedelmesebb fenyegetése­ket. Nyugodtan röhöghetett a mar­kába, hiszen rendőrökkel, detek­tívekkel és újságírókkal volt körül­­tamponozva mindvégig és azoknak jutott a neki szánt záptojás. Ilyen körülmények között osont ki imirt­­amott a hátsó kapukon, a kultur­­csere legnagyobb dicsőségére........ Elfogadta az Elnök magyaráza­tát és többször kijelentette, hogy bizony ő tudja, nem ez az igazi Amerika véleménye róla... Ebben a tévhitében megerősítet­te őt még Nixon alelnök is, aki elismerte, hogy milyen remek po­litikus. A kétszer bukott elnök­jelölt, Stevenson is a fejét csóvál­ta ez eseményekhez és akadt egy clevelandi nagy­kapitalista, aki si­etve fittyet hányt arra a végzete­­sen komoly kommunista elhatáro­zásra, mely tudvalévően a legna­gyobb kéjjel likvidálná őt is, ha kommunista elvtársak munkájából próbálna pl. Kievben megtőkésedni Időközben országszerte nagyon “rossz fiúkká” váltak a magyarok. Dehát az dobja az első követ a követ dobáló clevelandi magyar szabadságharcos asszonyra, aki el­tudná felrejteni a pesti gyermekek vérét,­­ amit ennek a Mikoyan­­nak az utasítására tapostak bele az aszfaltba a szovjet tankok... Bölcsen tudjuk, hogy se nem oszt, se nem szoroz egy ilyen kis, párezer példányban megjelenő a­­merikai hetilapnak a “berzenkedé­se” a világpolitikát irányító hatal­masok szemében. Azt is tudjuk, hogy szombaton­­ke inkább fogná a golf­ütőt, mint Mikoyan kezét... Hogy mindezt papírra vetettük, — azt lelkiismeretünk parancsára tettük. Hogy nyoma maradjon a “más véleményünknek” a nemze­teket pusztító, véreskezű hóhérok ügyeskedéséről és ha majd teljes lesz az annyira remegett “béke”, “örök barátság”, — késői történet­írók olvashassák, valahol messze tengereken túl egy kipusztított magyar nemzet nyelvén megírták párezer elvetődött magyar tiltako­zásának rövid történetét. “Just forget! Tovaris Mikoyan!” Felejtse el a záptojásokat! — A­­hogy Budapest, a “szabadság égő fáklyája” is feledésbe megy......... A nagy Bíró nem felejt! Szebedinszky Jenő Harrisburg (—) Havid L. Lawrence, Pittsburgh volt polgármestere, az új pennsylvaniai kormányzó január 20-án, kedden fog­lalja el Pennsylvania ál­lam kormányzói székét —■ Harrisburgban. A magyar választók ne­vében ezúton küldjük jó­kívánságai­nkat Lawrence kormányzónak! * P­i­tt­sbu­r­ghb­an Thomas .­ GALLAGHER a városi tanács elnöke csü­törtökön tette le a hivatali esküt, mint a város ú­j polgármestere. Gallagher polgármester­nek szintén jókívánsága­inkat tolmácsoljuk a város magyarsága nevében! DAVID L LAWRENCE Pennsylvania új kormányzója HARRISBURGBAN THOMAS J. GALLAGHER az új pittsburghi polgármester David L. Lawrence V­ÉRFÜRDŐ Kubában Havannai jelentések ar­­­­ól számolnak be, hogy a forradalmárok vésztör­vényszékei már eddig­­ többszáz halálos ítéletet hoztak. Az ítéleteket men­ten végrehajtották. Gép­puskatűzzel s géppisztoly­­lyal öltek meg sok-sok volt Batista-hívet. Magas rangú tisztviselőket és fő­tiszteket. A tömegsírold­a egy kegyelem­lövést is ha minden halott még egy port a tarkójára, a bizton­ság kedvéért. Még többezer halára ítélt szerepel a háborús bűnösöknek eme új listá­ján. Az UN elé kerül a kubai vérengzés. ­ Amerikai élelem világszerte a magyar menekülteknek Washington (—) Az új Kongresszus elé nagyon fontos kérdés kerül, ami valóban “életbevágó” az összes, világgá szóródott hontalanná vált magyarok számára. Arról, van szó, hogy az tej *195­9 .március Mrs.Martin Horváth 451 Langa Ave Car­field, N.J. Hogy szalad az Vol. XXXV. évf. PITTSBURGH, PA. - U. S. A. 1959. január 16. »■cc No. 3. szám. • 12 cents per copy - AMERICAN - HUNGARIAN NEWSPAPER -Egyes szám ára 12 cent USA hatalmas mező­gazdasági termésf­eles­­legéből a világ összes magyar menekültjeit a legszélesebb körű gondos­kodással jobb ellátásban kellene részesíteni. A csaknem hihetetlen­nek hangzó terv valóság, és akik keresztülviteléért küzdenek, hangoztatják, hogy ennél hatásosabb és eredményesebb) kommunis­ta-ellenes propaganda az egész világon nem lehet. Ellenzéke is van a szép elgondolásnak,­­ de az amerikai Partnerek szövet­ségei egyöntetűen azt vall­­ják, hogy Amerika tekin­télye nagyot nőne a világ szemében, hogyha a ma­gyar szabadságharc mene­kültjeit ilyen óriási kiter­jedésű vona Ron­ínát ellá­tásban részesítené. Halál-könyv Berlin (—) 1958-ban a közismert berlini “HALÁL-KÖNYV” ijesztően megnövekedett. A lakosság egy év alatt 30,796 eltűnt katonát és polgári személyt jelentett be, akiknek holttányilvá­­nítását kérte. A “Halál-könyv” tulaj­donképpen már 1062 köte­tes nyilvántartási könyv­sorozat. — Ebbe 1945-ben összesen 13,259 nevet je­gyeztek. 1948-ban már a nyugati állam és nyugat- Berlin bejegyzése 538,455- re emelte a számot. Hogy most összesen, a 2. világháború “vége” óta hány nevet tartalmaz, — nem is merik nyilvános­ságra hozni... 1234567890 1234567890­ Beszélő számok 1234567890 1234567890 Washington (—) J. M. Swing, a Bevándorlási Hivatal főnöke 2,925,000 Ameri­kában tartózkodó külföldi jelentkezését vár­ja az idei, január 31-ig tartó jelentkezési időszak fél­yám­án. Tavaly 2.899,000 külföl­di volt az USA területén.

Next