Magyarság, 1961 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1961-01-20 / 3. szám

1961. január 20. „...nehogy felkészületlenül m­érjen minket az idő!” (Folytatás az 1. oldalról) végigmenni az úton! Le kell gyűrni minden akadályt! Győzni kell! Élünk, de annak tuda­tában kell élnünk, hogy van a világon egy kicsiny, ideális ország és benne él egy ősi nemzet, amelynek eredete a történelem előt­ti idők ködébe vész. — És nagy múltra visszatekint­ve, most megpóbáltatások­kal teli, keserű a sorsa. Ez a mi nemzetünk! Ez a MAGYARSÁG! Ennek sorsát nem lehet nekünk, fiainak tétlenül néznünk! Hazai véreink lelke itt lüktet a mi szívünkön! Testvéreink itt zörget­nek kapuinkon! —És ide­­hallatszik fájdalmas só­hajtásuk! Aki nem hall­ja, milyen magyar? Gyorsan kell cseleked­nünk, de okosan. Vagy az emigráció meg tudná tagadni apái vé­rét? Ez nem lehet. — Ezt nem hiszem! Megoldást kell talál­nunk! Elsősorban a nemzet szabad­ földön élő törvény­hozóihoz kell fordulnunk! Ezeknek a magyar nép megbízatást adott, tehát kötelességük a magyar­ság érdekében munkál­­kodniuk és nem kétlem, hogy ezt most megteszik! Nincs más kiút! Másodszor pedig a tör­vényhozókon keresztül, a­­kik példát mutatva biz­tosan elől fognak járni, az emigrációt magát még magyarnak érző tömegeihez fordulok, — hogy jöjjön szóvál-tettél az Országtanács és az Országgyűlés segítségé­re! A magyar munkát és haladást, az ésszerű fegyel­met kell bebizonyítanunk! Másképpen kell eljár­nunk, mintha otthon len­nénk. —Odahaza a szabad választáson volt a hang­súly és bizonyos mértékig a pártokon. — Itt az egész emigráció józan eszén, létélőképességén, elhatáro­zottságán, álhatatosságán, minden szellemi, sőt anya­gi értékét latba vető ke­mény munkálkodásán! És még egyet: nem sza­­bad megfeledkeznünk egy pillanatra sem az 1956-os szabadságharc — fényes tetteiről és tanulságairól! Ez ad nekünk erőt nehéz napjainkon! És nem sza­bad megfeledkeznünk a nemzet halottairól sem, önknek emléke bennünk él örökké. Hősök járak s­­zöttünk, akik életüket tudták adni ideálokért! Meditálásra nincs idő. A történelem idő­ke­rete forog, fél s alá! Jól vigyázzon az emigráció, hvejd meg jókor annak dübörgését és ne marad­junk alul, mikor itt majd ez óra és a szavakat tetté­ék­ váltani! Isten óvja az emigrá­­lciót attól, hogy felkészü­letlenül érje a győzelem lehetőségének perce! * 1961 elején a két cikket olvasva, ezek a gondola­tok jöttek a tollamra. A Igaz magyar testvéri­­szeretettel köszöntelek! Cleveland, 1961. I. 8. Horváth Géza országgyűlési képviselő a magyar parlament többségének vezetőj­e. ” A­C­K­E­R GYULA aWilliam Penn uj elnöke VARGA LAJOS AZ IGAZGATÓSÁG ELNÖKE — LÉNÁRT GYULA AZ ÚJ ALELNÖK — A William Penn Fra­­ternális Egyesület igaz­gatósága Révész Kálmán elnök temetését követő napon a Pittsburghban lévő központban rendkí­vüli gyűlést tartott Varga L. Lajos első alelnök ve­zetésével. Az alapszabálynak meg­felelően új elnököt kellett választaniuk. Ami nagy megfontolás után meg is történt. Macker Gyu­la második alelnök lett a William Penn új elnöke. Az első alelnök bridge­­porti üzleti ügyeit aligha tudta volna hirtelen ott­hagyni, így Varga Lajos az igazgatóság elnöke lett míg Macker Gyula, az új elnök február 1-én elfoglalja hivatalát a köz­ponti irodában a követ­kező konvencióig, melyre három év múlva kerül sor. Macker Gyula 59 éves, detroiti kereskedő és régi Verhovay-harcos, sok-sok konvenció megbecsült és érdemes résztvevője, aki gazdag tapasztalatait és becsületes munkáját adja majd a következő évek­ben a William Pennek. Helyébe, második alel­­nöknek Lénárt J. Gyulát választották meg az igaz­gatók sorából. Lénárt Gyula mc­­keesporti közjegyző s in­­gatl­anf­orgalmi ir­odá­j­a van.­­ Az ő helyébe pe­dig a soron következő pót­­igazgatót­ hívják be az igazgatóságba. Tudtunk szerint Fáczán Mihályt, Johnstown Pa.-ból. Az így átalakult igaz­gatóságnak és központi hivatalnak sok tennivaló­ja lesz már a közeljövő­ben : most van a Verhovoy alapításának 75. évfor­dulója. — A Rákóczi 73 évvel ezelőtt alakult. T 4 Kétmillió dollárt osztott szét apja bankjából jótékonyság címén Sheldon (Iowa)-ban az ottani National Bank el­nökének a leánya, Mrs. Burnice Iverson Geiger segédpénztáros volt. Az­­58 éves asszony a szövetségi nyomozók meg­állapítása szerint, hosszú időn át “kereken” és pon­tosan $2,1,26.859.10-t tu­lajdonított el a bank pénz­tárából. Letartóztatták és sza­badlábra kerülhetne tíz­ezerdolláros bond ellené­ben. Csakhogy ő ezt nem akarja. A városban Mrs Geiger felől mindenki csak jót mond. Állítólag eljóté­­konykodta a kétmilliót. Anatole France mond­ta: “Sohase adj könyvet kölcsön! Mert nem kapod vissza. Az én nagy könyv­táram csak olyan köny­vekből áll, amiket kölcsön kértem . . . ” “ SAJTÓ­ALAP I’ I­ MAGYARSÁG Kétórás Eisenhower elnök imá­val fejezte be­ nyolcéves állam­ vezetését. Utolsó értekezletet tartott állam­titkáraival és közvetlen tanácsadóival, majd nagy hatású rádió- és televízió beszédet intézett Ameri­ka népéhez. Szerdán volt az utolsó E E­i­sen­h­owe­r-sa­j­tó­értekez­­­et, amikoris a lelépő El­nök már kedélyesebb volt és közvetlen humorral fe­lelt némely újságírónak csiklandósabb kérdésére. A 70 éves államfő közel 50 éven át volt közszolgá­latban hazája javára. Az Elnök csütörtökön délelőtt kétórás megbe­szélést folytatott Kenne­­dyvel, kinek ígérte, hogy mindenkor készséggel se­gítségére lesz tanácsaival fennmaradt nagynemzet­­őri kardját, mely addigra már kiszolgált jó pár biz­tosi generációt, — és be­sietett a kapitányságra. Egyéném­ a főkapitány­nál jelentkezett. — Főkapitány úr, alá­zatosan jelentem, kozá­kok vannak az erdőben! — Hát ezt meg honnan veszi? — kérdezte a fő­kapitány. — Alázatosan jelentem aszülői asszonyok hozták a hírt, akik­ az erdőben gombázni voltak. Ámbár a történet szín­helyétől Bártfa, Homona meg Szolyva stb. ugyan­csak jó sok kilométerre fekszik, — de lehetetlen­ség az időtájt sem volt sok, így hihetőnek is lát­szott, hogy a jelzett helye­ken dúló orosz csapatok­ból valami előőrsök arra elportyázgattak . . . A főkapitány, — bár a dolgott nem túlságosan hitte, — mégis, vette a te­lefont és kiszólt abba a huszár­laktanyába, mely nemcsak a nóta szerint. (Folyta­tás a követ**«« öltek*) ­­ 8. oldal Félreértés régen,­­elnöki találkozó - félreértés most (Folytatás a 2. oldalról) tűzként terjedt tovább ... Elérte a piactéren ál­mosan szudikáló városi rendőr-eszemet is . . . Az öreg Bozsela köte­­lességtudóan a hóna alá csapta a kossuthi időkből de a valóságban is “Mesz­­sze van . . . ” Ott azonnal riadót fúj­tak és félszázadnyi hu­szár máris, könnyű üge­tésben haladt az erdő fe­lé. Helyszínre érkezve,­­ annak rendje és módja szerint felfejlődtek ,és hát lövésre kész karabéllyal átbóklászták az egész te­repet. Persze, “kozákot” egy darabot sem találtak, Kozákot esetleg látták, de az meg nem volt ellen­ség, még a nevét sem igen tudták a katonák. — Csak pár nap múlva a visszabonyolítgatott ‘hír­­fonál’ mutatta meg, hogy honnan is támadt a kis ‘félre­értés’. .. ------------------------­Amint ‘másodkézből’ olvasom, a Manchester Guardian egyik cikke ar­ról számol be, hogy ez a Föld, vagy Világ (már nem is lehet tudni, minek nevezzük ezt az agyoncif­rázott sártekét) — az Úr 1960. esztendejének októ­ber 5. napján különös és furcsa helyzet előtt állt.. A thulei (Grönland) — radar-előállomás jelentet­te volna a Nebrascában székelő­­ Strategie Air Command-nak, miszerint nagyobb mennyiségű szov­jet rakéta indult el Ame­ Nem utazunk Kubába Rendelkezés jelent meg mely szerint amerikaiak nem utazhatnak Kubába. Kivételes esetekben újság­írók és üzletemberek kü­lön engedélyt kapnak. JOSEPH A.STEPHENS BEER DISTRIBUTOR □ Home delvery □ / Rendelését telefonon magyarul is felvesszük! 5341 2nd Ave., Pgh. 7, Pa, HR 1­5552

Next