Magyarság, 1961 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1961-03-10 / 10. szám

2. oldal *• —w~* ’W*' “MAGYARSÁG” — ”HTTNGARIAN PEOPLE” - AMERICAN - HUNGARIAN NEWSPAPER - A Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of the United States of America — Issued weekly September to June; be-weekly July and August * Megjelenik hetenként szept.-töl Jun -ig; kéthetenként juL-aug.-ban Eugene Szebedinszky, Editor & Publisher Szebedinszky Jenő szerkesztő és kiadó SZERKESZTőSÉ­G és KIADÓHIVATAL.: 4753 Monongahela Street Pittsburgh 7. Pa. (A hazelwoodi Carnegie Library-val szemben) Szerkesztőség és Kiadóhivatal telefonszáma: Jackson 1-6564 Pannónia nyomda: 5403 2nd Avenue, Pittsburgh 7, Pa. Nyomda telefonszáma: HAzel 1-6544 Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondence should be mailed to: “MAGYARSÁG” — P. O. Box 5649, Pittsburgh 7 Pa. (“Special Delivery*’: 4753 Monongahela Street, Pgh., 7, Pa.) — Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg — nem egyeznek feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjával. — Felkérés nél­kül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és amelynek írója választ kíván, válasz-bélyeg mellékelését kérjük. — Aldk címet változtatnak, idejében közöljék régi és új címüket! Előfizetés egy évre: $5.00 — Subscription rate, one year: $5.00 — Külföldre évi előfizetés: $6.00 — Légiposta példányonként Európába 45 cent; Délamerikába 30 cent Second-class postage paid at Pittsburgh, Pa. ERRŐL — ARRÓL HALÁLOZÁS. Mrs Molry M. Kentey (azelőtt Kecskeméthy Tiborné, szül. Sülay Mária, volt. m. kir. ezredes neje), f. évi március 1-én, életének 46-ik, boldog házasságának huszonharmadik évében Atlan­tába­­ (Georgia), hosszú betegeskedés, de rövid szen­vedés után­ visszaadta lelkét, Teremtőjének. Temeté­se március 3-án volt. Gyászolják: bánatos férje, leá­nya Judith. Mrs Michael B. Martin, fia, Tibor, ve­je Mr Michael, B. Martin, és egyetlen unoká­ja, Michael B. Martin Jr. Odahaza, Magyarországon szülei. Sül­lőit Jövő és felesége, valamint, nagymamája. Siratl Béládé A család, címe: 1291 Stalwood T­r., Atlanta, fi. Gawaia. USA. * H­ALÁLOZÁS. ftzv. Meixner Leonovné, szü­l. Nagy- Karolina 1961. január 26-án 76 éves korában elhunyt. Temetése január 30-án volt nagy részvét mellett. Az elhunnyi 1334. ausz. 16-án született a Po­­zsony megyei Alboe községben. 1904-ben érkezett az ITS­A-ba és 1910-ben kötött házasságot Pittsburghban T­azelwrodon. Bér­je 1952. februárjában halt meg­. Gyászolják gyermekei: Meixner Leopold (Detroit, Mich.), Meixner Marsall (Chicago. Tit.V Meixner Ernest és3­ Naw), Maxner Steve (’California'). — Mrs Robetts Meixner Elizabeth és Mrs Pays Meixner •Tolán (McKeesRocks. Pa­y. unokái, rokonai és ki­terjedt baráti köre. — Béke poraira! EVRY LAJOS ELŐADÁSA BALTIMOPER­­N A baltimorei magyarság ez évben március 12-én ünnepli meg a magyar szabadság ünnepét. A műsor rendezősége F­ü­r­y­­ Lajos írót hívta, meg szónoknak. BÁRDY (Bielik) KÁLMÁN honfitársunk az elmúlt hetekben szívrohamot kapott és beszállították a pittsburghi Preslei-Prian kórházba. Mint hadosttuv. a veszél­yen már túl van, azonban még többhetes kór­házi ápolásra van szüksége A negyedik emeleten a “D“ tereinken van -Tobbulást kívánunk! ISP* EGRT DAT, hamswoodi magyar fénykénész fia, Gerhard bevonult katonának. A repülőkhöz. A — Pana, hol vannak a Pyrreneusok? — Pgyan kérdezd meg az anyádat, ö te"" oi a. 1-’ká°ban mindent . . . — Most. ho^v a zebrákat né^om hit — mikor szabaditl­k az anád n fovea^'hol ? • • • Vizsgáztatják a cigályt. ho^-v melyit' •' minppn-v - legelő nemzet? — A magyar! — Az orosz! 1957 óta lövöldözik­ a csiba vokat! — Az is valami*? A magyarok már 1956-ban Tát­ráról verték le a csillagokat. A tárgyakkal kezdődik észrevétlen. Az új ággyal, amelyben fekszel, körül a részletre vett bútorok opálos, hideg ragyogása, melyet nem békít a villanykályha szabályozható melege, sem a jégszekrény, amit nyáron fülledt konyhádba szereltek fel az új tűzhellyel fele áron. S mondd, rádiódon mered-e a régi éned hullámhosszán visszacsavarni három évet: osztrák földön az érkezésed, zsúfolt táborok szalmazsákján az első korty párolgó teát? Míg szürcsölted a szabadságot könnyű bátyúddal hátadon, ki tud­ja úgyis visszatér .... A fogyó reménnyel nemcsak hátizsákod, de lépésed is egyre nehezebb. Ma már látod a szörnyű hegyeket, miket az idő gyűrt közénk . . — Otthon nyomorból, itt künn kapzsiságból, mely egyre gyűjt, míg észrevétlen — apad a hozott hazai . . . — Bútorok, villa, gépkocsi . . . Mondd, őrződ még a szekrény mélyben a hátizsákod, gyűrt ruhád, a marék földet? — semmiség! — Tartsd kéznél, messze lép, aki ezeket sutba dobja, nem húzza többé semmi, vissza s nem léphet át a hegyeken. TOLLAS TIBOR: „ Árulás — • — A félreismert (?) „Zseni’1 No. 1. Elfogulatlanul, tiszta lelkiismerettel állítom,­­ hogy Sanyi annak idején mikor esztendőkön át előt­tem üldögélt az iskola padjaiban, törekvő, tisz­tességes, keresztény mo­rált élő, szóval rendes jobb­oldali magyar fiú volt. A “baj” vele azon a diákma­j­álisi táncmulat­ságon kezdődött el, mely­nek megválasztott, vagy csak úgy­, a fiatalság ál­tal kinevezett szépség-ki­rálynője, Erzsébet lett. Akibe Sanyi (oka, jo­ga nem igen sok volt, a­­hogyan mondani szokás), “egyből belebolondult”. Viszont az is a történet lényegéhez tartozik, hogy erről Erzsébet, ha netán tudott is róla, édeskeve­set törődött. Érthető is, mikor kö­rt­e­seregi ették a kp. tüzé­rek és otthon lebzselő jo­gászok légiója. Sanyi pedig velem e­­gyütt akkor a gimnázium hetedik osztályába járt. (Legalább is papírforma szerint nyilvános és ren­des tanulók voltunk.) A majális végével szép csendesen együtt bandu­koltunk a városi erdőn át hazafelé. A langyos májusi éj­szaka pompásan illett az akkor még barátom lelki­világához. — Csordogáló holdfény, virágillat, füle­­mile-ének stb. A cimbora nagyokat szippantva a “lágy éji szélből” bakta­tott és közben akkorákat nyögött, mint egy vélet­­lenségből fél kaszakövet nyelt tehén. (E hasonlat megbízhatóságáért teljes felelősséget vállalok.) Gondolom, a tizenhato­dik sóhajtásnak szánt ne­héz nyögés után mégis­csak megkérdeztem: — Mi lett? Sanyi ekkor, mint illő is, a­­ Hold felé fordul­va eldeklamálta: — Ha Erzsébet rövide­sen nem lesz feleségem, f­elemésztem magam! Mentségemül csupán a zsenge korom és nagyfo­kú álmosságom szolgál­jon, hogy válaszom ennyi­re rideg és la­komikus volt — Ühüim. Azután elváltak útjaink és hazamentünk. Sanvin mikor már nyol­cadikosok voltunk, — né­hány lényegtelen változás vált láthatóvá. A szokottabbnál hosz­­szabb hajat eresztett, mű­vészi eleganciával bogoz­ta csokorra nyakkendőjét s a szokottnál jóval több­ször beszekundázott a ma­tézisből, valamint a görög nyelv és irodalomból.­­Pünkösdre fordult az idő és az osztály valami iskolai kirándulásra ké­szülődött Pestre. Erről ►Sanyi jó szülei tanácsára (és gyatra félévi bizonyít­vány, intők és torok hatá­sára) — lemond°tt. A kirándulás előtti na­pon, mikor délben haza­felé siettünk, Sanyi, kis torokköszörülés után csu­da nagy kéréssel fordult hozzám. Előbb­ megígértette ve­lem, hogy senkinek sem szólok. Kért, hogy Pesten majd, jártamban-kertemben,­­ ugorjak be a Nemzetibe s kérdezzem meg, mi van az általa beküldöt szín­darabjaival. Valami há­rom történelmi, két tár­sadalmi drámát, néhány vígjátékot stb írt. Mel­yek főszereplői természetesen Erzsébet, és ő voltak. És ő azóta is hiába ol­vassa az újságokat, még nem (Folytatós a 1. oldalon) Március 15-iki Emlékünnepélyt rendez a Pittsburghi Nagybizottság március 19-én, vasárnap délután 3 órakor a Magyar Ház nagyter­mében. A műsort, most áll­ítja össze a rendezőség,_ ’ ’ RÓZSA ’ ’TIÁHÍD-CLE­VELANDBAN. — Minden vasárnap este 9 órától fél 10-ig. A WADC- akroni rádió­állomásról, a 1350 m-es AM hullám­hosszról. Hallgassa ön is minden vasárnap!­­! MAGYARSÁG 1961. március 10.

Next