Magyarság, 1961 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1961-09-29 / 34. szám

4. oldal Ázsia fél... Teherán (—) A szovjet atom­bomba robbantások miatt elsősorban az ázsiai szomszédok idegeskednek — és joggal. — Dr Ali Asghar Azad, a te­­heráni egyetem ve­zető professzora az eddigi rádióaktív­­sugárzást Irán fe­lett kétségbeejtően soknak tartja. — főtitkár, de olyan elgondolás is elő­bújt, hogy mi lenne hogyha India mi­niszterelnökét,­­ Nehrit állítanák az elhunyt Hammar­skjöld helyére? New Delhiben az újságíróknak Nehru azt mondta: "Nem szeretném azt az állást egyáltalán.” Hamis nem kell! New Yorkban a hatóságok figyel­meztették a lakossá­got, hogy egyre több hamis 10 dolláros van forgalomban... (New Yorki elő­fizetőink tehát ne küldjenek semmi­képpen sem tízdol­láros bankjegyet a Magyarságnak, —­­nehogy külön szak­értői osztályt kell­jen a Kiadóhivatal­ban felállítanunk. Megteszi egy $5- ös is, — hiszen pont ennyi az évi előfize­tés összege. —Nem kevesebb! — Csak több, ha valaki a lapot többre érté­keli! Szedő.) — Banda itt? — Dr Hastings B­a­n­d­a a neve az afrikai naciona­listák vezérének. Dr Banda ameri­­kába érkezett rö­vid látogatásra. Nehru lesz? Az N­-ben még csak nem is sejtik, hogy ki lesz az új RÉSZLET az ISTEN-ATOM-EMBER című könyvből __ Kliment János írása — (5.) A naprendszer nagy bolygói a közelségükben elhandó üstökö­sök pályáit módo­síthatják a gravitációs energiájuk hatásának kö­vetkezményeként. A hyperbolikus, vagy parabo­likus pályán a naprendszerbe belépő üstökös pá­lyáját módosíthatják elliptikus pályára és a Nap gravitációs energiájával együttműködve, a Nap bolygójává tehetik azt. De viszont az eddigi ellip­tikus pályán a Nap körül keringő üstökös pályáját módosíthatják hyperbolikus, vagy parabolikus pá­lyára és ekkor az egykori bolygó örökre elhagyja a naprendszer térségét, bolyongva a világűrben, míg valamilyen nagyobb égitest gravitációs fog­lyává nem válik. Az üstökösök alakjának a változása főleg az uszályban vehető észre a legjobban. A legtöbb e­­setben az uszály alakja néhány óra alatt tud vál­tozást szenvedni.­­ Nem minden üstökös uszálya nyúlik ki nagy távolságra. A Halley üstökös uszá­lya nagyjából 100 millió mérföld hosszúságú volt. Az 1843-as nagy üstökös uszálya volt eddig a leg­hosszabb, mely mintegy 300 millió mérföldnyire nyúlt ki az üstökös fejéből. Az uszály elnevezés tu­lajdonképpen helytelen, mert nem mindig van a fej mögött.Amikor az üstökös közeledőben van a Naphoz, akkor nagyjából a fej mögött van az u­­szály, de amikor távolodik a Naptól, akkor meg­előzi a fejet. Az uszály iránya mindig a Naptól ellentétes irány felé mutat, ez a jelenség egyúttal bizonyítéka annak, hogy az uszály nem más, mint a Nap sugárzási nyomása révén kitaszított gáz és porfelhő. — Míg a naprendszer kilenc bolygója, — az e­­gyetlen Mercur kivételével, — majdnem köralakú­nak nevezhető elliptikus pályán kering a Nap kö­rül, addig az üstökösök rendkívüli mértékben el­nyújtott elliptikus pályán végzik a Nap körüli ke­ringésüket. A Mercur pályája meglehetős mérték­ben elnyújtott ellipszis, habár koránt sem olyan excentrikus, mint az üstökösöké. A kilenc bolygó keringési pályája csekély eltéréssel egy síkba, az ekliptika síkjába esik. Az üstökösök ehhez a síkhoz képest minden lehetséges szögben, minden lehetséges irányból lépnek be a naprendszer térségébe. A kilenc bolygó közül egy sem keresztezi a másik bolygó keringési pályáját és így a Föld pályáját sem,­­ addig az üstökösök közül sok keresztezi azt, vagy közel kerül ahhoz. Az a körülmény, hogy az üstökösök egy része visszatér, továbbá hogy azok pályája gyakran ke­resztezi a Föld keringési pályáját, vagy közel ke­rül ahhoz, csak állandósította az azokkal való ösz­­szeütközés miatti félelmet. Joseph Lalande, francia matematikus, a Fran­cia Természettudományi Akadémián 1773-ban fel­olvasta egy értekezését, melyet azokról az üstökö­sökről írt, amelyek keresztezik, vagy megközelítik a Föld keringési pályáját. Az értekezés felolvasása után valaki azt a mende­mondát kezdte híresztelni, mely futótűzként ter­jedt először Párisban, majd egész Franciaország­ban, sőt annak határain kívül is,­­ hogy Lalande megjósolta, hogy 1773. május 20-án, vagy 21-én egy üstökös keresztezni fogja a Föld keringési pá­lyáját és össze fog ütközni a Földdel. Az össze­ütközés eredménye a Föld teljes pusztulása lesz. Az értekezésben ilyesmiről szó sem esett, de a mende­monda terjedését és a keletkezett pánikot nem lehetett megállítani, még annak ellenére sem, hogy Lalande ezt a ‘‘Gazette de France” május 7-i számában igyekezett megcáfolni. A bűnös ember ismét magába szállott, megteltek a templomok. — Igen sokan egész vagyonukat az egyházakra hagy­ták, arra gondolván, hogy e cselekedetük engeszte­­lésül szolgálhat részükre. Az egyházaknak adomá­nyozott pénzeken igen sok gyönyörű stílusú temp­lom épült abban az időben. Egy hasonló természettudományi közlés 1832- ben, — melyet sokan szintén félremagyaráztak, — Marie Damoisiertől eredt. Demoisier számítása szerint a Biela által felfedezett üstökösnek a vissza­­térése volt esedékes abban az évben. Az ő számí­tása szerint az üstökös október 29-én fogja a Föld keringési pályáját metszeni. Ez a hír is elegendő volt ahhoz, hogy rettegést keltsen. Habár Francois Arago, francia csillagász és fizikus helyben hagyta Damoisiniernek azt az ál­lítását, hogy a kérdéses üstökös valóban érinteni fogja a Föld keringési pályáját, de ugyanakkor azt is állította, hogy a Föld arra a helyre csak novem­ber 30-án, vagyis 32 nappal később fog eljutni. A Föld naponta, — a közepes haladási sebességével számítva, 1,665.295 mérföldnyi utat tesz meg, a keringési pályáján, — tehát a 32 napi időbeli kü­lönbség 53.289.440 mérföldnyi távolságot képvisel a két égitest között október 29-én. A tájékozatlan s rossz hírek elhivésére mindig kész nép, ezt az utóbbi megállapítást vagy nem vet­te tudomásul, vagy nem hitte el. A következő szerencsétlenséget 1857. június 13-ára jósolták. Ezúttal Németországból terjedt el a hír hogy egy üstökös a közeledtével fel fogja perzselni a Földet. A 1773-as, 1832-es és az 1857-es évek félel­mét ma már megmosolyogjuk, mert egyik “komoly határidő” a másik után elmúlt, anélkül, hogy a be­jósolt katasztrófák bekövetkeztek volna. Annak ellenére, hogy embertársaik tapasztal­hatták volna, hogy az eddig bejósolt szerencsétlen­ségek közül egyik sem vált valósággá, a félelem mégis kiújult, mert 1910-ben a Halley üstökös visz­­szatérése volt esedékes. A Halley üstökösnek a Nap és a Föld között kellett elhaladnia. A Nap és a Föld közötti távolság 93 millió mérföld, — a Halley-üstökös uszálya pedig 100 millió mérföld­nyi hosszúságú. Tehát, amikor az üstökös a Nap és a Föld között lesz, — akkor a Földnek elkerül­hetetlenül bele kell merülnie az üstökös uszályába. Az akkori elgondolás az volt: mivel az üstökös uszályában mérges gázok is vannak, az a Föld le­vegőrétegét lélegzésre teljesen alkalmatlanná fog­ja tenni.­­ Továbbá, mivel az üstökös uszályában igen gyúlékony gázok is vannak, elegendő lesz egy szikra, hogy lángra lobbantsa az uszályban lé­vő gázakat és az felperzsel minden életet a Föld felszínén, mely még nem esett a mérgzés áldozatául. Társaid nem tudták, mit higyyenek. Némelyek abban reménykedtek, hogy talán a számításokba hiba csúszott be és az üstökösnek nem kell a Nap­­és a Föld között elhaladnia, vagy talán az üstökös uszálya nem olyan hosszú, mint ahogyan állítják. Mások viszont komolyan hittek a borzalmas katasztrófa bekövetkezésében. (Folytatása következik) Dupla, vagy semmi ? R. M. Scammon, a Census Büro ve­zetője szerint az a gyerek, aki ma 5 éves, még megérhe­ti azt az időt, ami­kor az USA lakos­ságának száma a mostaninak a két­szerese lesz. Ha csak, — ha­csak addig valami közbe nem jön. —­­Ez az a bizonyos ‘dupla, vagy sem­mi?’ — EMLÉKEZZÜNK A SZABADSÁGHARCRA! SMS ilgp Wimi Remember Hungary October 23, 1956 MAGYARSÁG 1961. szeptember 29.

Next