Magyarság, 1962 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1962-10-26 / 38. szám
1962. október 26. (Folytatás a 6. oldalról) tanúsítja, — új módi is járja. — Nemcsak kőbe, ércbe, márványba faragott díszes síremlékek adják tudtára az arra járóknak, hogy ki alussza ott csendes síri álmát, — nem csak vasból, fából készült kerszteken és fejfákon olvasható, hogy kit takarnak a hantok, de kis, alig félarasznyi lécek egy-egy számmal is jelezni kívánják, de úgy hogy senki se értse meg: ott, egy ölnyi mélységben van valaki. — Valaki, ki ma már por és hamu, de tegnap, tegnapelőtt, vagya régebben hazáját, fajtáját, nemzetét szerető és azért életét áldozó férfi, nő, vagy ifjú volt. Ez pedig nagy bűn mostanában. Lassan az egész világon reászolgáló bűn arra, hogy a gombnyomásra működő Nép vérbíróság, vagy más, ehhez hasonló ‘intézmény? pontot tegyen életére! Pedig, — mint ezt is sokan állítják, — még ezek a névtelen, számtáblával ellátott sírok lakói a ‘ ‘ kivételesek ”, a ‘ ‘ parádésok” voltak. akiknek cirkuszperét alkalmasnak találták a “csiszlik-demokrácia” műtetes emlőjén hízott bakó-legények népnevelő (!!) “mintaoktatásra”. A kisebbeket csak úgy, sommásan intézgetik el, mind a mai napig. Minden hazudozás ellenére és földi maradványaik nem jeltelen sírba kerülnek, hanem ipari feldolgozásra! A csont- és hullaliszt azután igazán nem veszélyes a népi demokráciákra. Még az esetben sem, ha egykori élőformája rongyos-gárdista volt. Újabban a mai magyar temetőkben el-eltűnik egy egy értékes, díszes síremlék, olyanok porai felől, akiket mi, (kik minden éheztetési doktrína ellenére is élünk) jól ismertünk. Hová lesznek ezek a fehér, fekete márványból készült, vagy bronzba öntött síremlékek ? Az “utód”, ki ma már 70-80 esztendős, minden segítség nélkül tengődő aggastyán, — mert kell kenyérre, patikára, fűtőanyagra, — eladja. Képzelhetjük, mennyi ön viaskodás után. Néhai atyja, nagyapja epitáfiumát,— néhány veres petákért .(Folytatái a 8. oldalon) (Folytatás az előző oldalról) a vásári könyvár ist. Töpörödött, öreg asszony volt már és mint az ángyika is elmondta, a leghíresebb vásárhelyi kalendáriumokat árulja. — Mért híres a vásárhelyi kalendárium ? Ez aztán nagyon furcsa kérdés lehetett, mert ángyika csodálkozva nézett rám. ~~ Hát mert hogy sokféle külén gyáriumot csinálnak, de egy sem igazi, mert a vásárhelyi az olyan, hogy abban minden benne van, ami a falusi népnek szükséges. Tigyebár, kezdődik a Százesztendős jövendőmondóval, amelyik előre megmondja, hogy milyen lesz az időjárás az egész esztendőben, osztán, hogy fizet a búza, meg a kukorica. Aztán igen fontos még a naptár, hogy mikor mülen ünnep hogyan esik, aztán a kálomista, meg a pápista nevek szépen sorjában. Képek is benne. Hasznos tanácsok mindenről, aztán men olvasmányok, men gyönyörű szép dolgok. Egész télre való olvasnivaló van a kalenaváriumban, aztán nagyon hasznos dolog az ilyesmi, hát csak jól nézzen körül . . . örvegy Táda Cáspárné sátrában egy sárga, felcséres vén aramos on rikácsolt valami meghatározhatatlan nótát és nem lehetett tudni, hogy orra orrbor, vagy öreg asszony énekelt a lemezen, 4 sátor elé a nőmre ára kirakva a füzetes könyvek, címlapjukon hátborzongató színes képek Angyal Bandi, Sobri Jóska, Rózsa Sándor, Buffalo Bill, Rigó Jancsi és a pármai hercegnő. Cinka Panna és meg számláikat an sokasága az olcsó füzetes könyveknek. A könyvek legnagyobb részét vidéki nyomdákban, Békéscsabán, és Szegeden készítették, íróik ismeretlenek, vagy fel sem voltak tüntetve. Nézelgettem a könyveket, aztán megkérdeztem özvegy Láda Gáspárnét. — Másfajta könyvük nincs? Megsértődve nézett rám. — Már hogyne róna, mi ilyent teccik, betyár históriát, detektív történetet, szép szerelmi regényt, szerelmi levelezőt, házassági tanácsadót, van itt kérem mindenfajta könyv, csak tessen megmondani, hogy milyet kíván, mert mondott szóból ért az ember. — Valami kalendáriumot szeretnék . . . Egyszerre elkomolyodott. Hát mert nem ezzel kezdte, az más, itt van a legújabb, legfrissebb Vásárhelyi katengyátrium. H oltan friss, hogy még föl sincsen rágva, aztán még a kép is fog rajta. Ebben aztán mindent megtalálhat, egy pengő, rája is van nyomtatva az ára. Higgjen el megéri, nagyon megéri, mert mit tud máma egy pangóért venni, aztán ebbe meg annyi a szín nézni való, meg óvasni való, hogy az egész család télen át óvasgathatja. Kifizettem az árát, aztán megkerestem a kocsinkat a beszálló vendéglő udvarán és amíg a többiek a vásárban nézpelődtek, a kalengvárium tanulményozásába kezdtem. Minden hónapra volt benne egy verses időjárásjelentés és tanácsok, hogy mikor, mit jó tenni és mit nem. Ezután következett egy kecske szakállas. Images sapkás ember, aki a csillagos eget vizsgálta a látójával. Ez’ a százesztendős jövendő mondó, alvás ítél na valahol elvonultam él és minden évtun*, a VásáehHu. kalendárium részére egy én hasznos jóslásait és bölcs tapasztalatait közli. Ebből mentádja az ember, boon hosszú farsanaban, a csúnya lónánk nem mennek férjhez, mert a P- nényeknek túl renl- idejük van a válogatásTM T venapján a nazdaasszony ha varr, akirő" apai olfonnak tojni. 4 pincének a földjét időnként fel kell szedni, boán jobb legyen a bor. 4 legjobb muskotály bort úgy lehet kapni boán a mustba egy ócskába kötve, szárított bodzafavirágot kell tenni. Ha a vadlibák hangosan gágogva észak felé mennek, akkor időváltozás lesz. Oldalakon át sorolta fel a legkülönbözőbb tanácsokat és jóslásokat. Ezután következett Tündér Ilona története. Tündér Ilona a régi paradicsomban lévő Tündérországban él a tündér lányokkal együtt. A tündérek fehér galambbá, vagy hattyúvá változhatnak át időnként.. Ha valaki valahogyan Tündérországba vetődik, Tündér Ilona megpróbálja, hogy ellen tud-e állni a csábításnak, és három kísértést kell kiállania. Sokan megpróbálták, de eddig még nem akadt férfiember, aki a kísértéseknek ellen tudott volna állami... Ezután — A betyár keszkenője, A grófnő szerelme, Az erdő ördöge, A sárga tigris, Fekete Mari és hasonló írások egész sora következett képekkel és rajzokkal megtűzdelve. Adomák, viccek és humoros történetek, különböző vidékekről. ... A baranyai ember csak akkor van felölezve, ha már a tarisznyája is az oldalán van . . . ... .A veresegyházi szoknya azért olyan kurta, mert az utcákon nagy a sár . . . . .. Akit Baján meg nem szólnak és Zomborban el nem vernek, Szabokán levem isznak, és akit Újvidéken valami nagyobb baj nem ér, az nyugodtan átmehet, a világon . . . Végül az elmaradhatalan Rudolf legenda, amelynek minden formájával találkozni az Alföldön. A legenda vége, mely szerint Rudolf kivándorolt Amerikába, és ott élt, a következő volt. “Itthon már javában dörögtek az ágyúk és csattogtak a kardok és ömlött a vér a háborúban és az oroszok egészen a Kárpátokig jöttek, amikor Rudolf sürgönyözött haza Amerikából az apjának. Sürgönyében tudatta hogylétéről, és dolgáról és megkérdezte: Köllök-e? — Ferenc Jóska visszatelegrafálta: — Ti a eddig megvótunk nálad nékül, majd csak átvergődünk ezen a soron a magunk emberségibül is. De ha akarsz, gyűhecc ...” Egész úton hazafelé a kalendáriumot olvasgattam. Meg is jegyezte büszkén az ángyika. — No látja, ilyent még maga se olvasott, ügyi? Az ÖREGAMERIKÁS Magyarok Családja, McKeesporton okt. 7-én délután tartotta október 6-i gyászünnepélyét az ottani Magyar Házban. A nívós műsort Hadar Benjamin elnöki bevezetőjével kezdték és dr Molnár Viktor, az ismert mekeesporti magyar fogorvos volt a műsorvezető, akit vasárnaponként hallhatunk a mep-i rádió magyar műsorán. — Először szerepelt ilyen ünnepségen Fr Kató István, a Szent István r. k. templom új plébánosa, megkapó, szép angol beszéddel. A magyar szónok Zerinváry Miklós mérnök volt, aki költői hasonlatokkal tűzdelt beszédével adta meg a gyászünnep méltó keretét. Tollas Tibor versét Szarka Lajos szabadságharcos szavalta lendülettel, átérzéssel. Sztipkovits Ilonka, finoman csengő hangján két szép magyar dalt adott emlékül a közönségnek. Krajnyákné Erdei Margit kellemes énekszáma gyönyörködtette a hallgdóságot, majd ifj. Nagy Sándorné énekelt és remek volt a harmdik generációs Nagy Viktória szavaira, aki egyre szebb magyarsággal lép a közönség elé. Megható volt az öregamerikások egyik csoportjának az én'Le. Zámbó Pál vezetésével. — kedv°s ismerő ••r* Fmorítünk fel: Barillo Andorra, akinek már régen ' -'Pott-L szóló énekét. Mészár Sándor, a Magyar Ház érdemes elnöke mondott magyarul záróbeszédet, melyben hangoztatta, hogy a mekeeeportt Alagva^ ■1 a ■ mindig nyitva áll minden magyar ünnepély és oV-.rlás számára, mert azmgv őt tanították magyar— n^vamigv szeretnék átadni magyarság-szeretenz újabb generációknak! Az énekszámokat .Andreikoné Borovich Emma kísérte művészi zongorajátékával. A Szózat fejezte be az ünnepélyt. — Vinn ! Elbántam a házibarátunkkal! — Kidobtad? — Nem őt, — hanem a díványt! MAGYARSÁG 7. oldal