Magyarság, 1967 (43. évfolyam, 1-48. szám)

1967-09-08 / 32. szám

ISTEN HOZOTT ! A William Penn Frater­­nális Egyesület most tart­ja négyévenként esedékes konvencióját Pittsburgin­­ban, a Sheraton Hotel ter­meiben és erre az orszá­gos gyűlésre az Egyesült Államok minden részéből ide érkeznek a WP kerü­letek megválasztott kép­viselői. Ezek a magyar konven­ciók nevezetes eseményei voltak mindig a mi küz­delmes amerikai életünk­nek. Felérnek még ma is egy-egy országgyűléssel s aki ismeri a tárgyalások menetét, tudja, hogy nem múlik el egyetlen konven­ció sem anélkül, hogy va­lamilyen formában ne te­gyen hitet magyarságunk mellett! Bár a konvenciók nyel­ve már javarészt angol, bárki elmondhatja ott azt, ami a szíve mélyén fek­szik, magyarul! — A mi édes anyanyelvünkön! Megértik ők mindnyá­örvendünk az együttlét­­nek! Itt, az Egyesületnek országos székhelyén, ahol a világ legnagyobb ma­gyar egyesületének ügyeit vizsgáljátok és jövőjét kí­vánjátok építeni. A pittsburghi magyar­ság büszkén tekint reátok, akik mindnyájan tudatá­ban vagytok annak a hi­vatásnak, amit megbízó­­leveletekbe írtak azok, kik reátok szavaztak. Jól tudjátok, hogy ez az egyesület addig marad erős és lesz ezentúl is fej­lődőképes, amíg ti ennek a hatalmas vagyonnal ren­delkező Egyesületnek a ■nevében megőrzitek ezt a szót: “ Fraternális­'fa! A WP tagság sokkalta többet vár Tőletek, mint egyhetes sablonos gyülése­­zést. Meg kell újítani már az első órában azt a ma­gyar testvéri közösségi szellemet, azt a lelki tar­talmat, mely nélkül nincs sem szellemi, sem, anyagi gyarapodás. Együttérzés, közös aka­rat, ami a legjobban kife­jezi az egyesület erejét! Messze túl miden dollár gondon, ezt az alapot kell megtartani, mely erőt ad, mint búzának az anya­­föld! Ez a magyarság! Ezzel tudjuk egymást a legjobban, megbecsülni és ez lesz a William Penn Fraternális Egyesület köt­vényszerző ügynökeinek is a legbiztosabb aranymeze­je. Ne felejtsük el soha sem, hogy nincs az a pénz mely pótolni tudná a ma­gyar testvéri szeretet él­tető, felemelő érzését! Ebben a szellemben kö­szöntünk Benneteket, en­nek az öreg magyar új­ságnak a hasábjain! Isten hozott Benneteket! Jó munkát! Szebedinszky Jenő A “MAGYARSÁG" más, mint a többi! Egy évre csak 6 dollár! V­A­E ÜBERAUS írta Dr. Betegh Péter Nem írjuk “Vae victis”, mert minket és a többi csatlósállamot, a világnak szocialista hajnalt ígérő, hatalmas Szovjetunió nem győzött le, hanem “fel­szabadított”.­­ Ha a kétévtizedes boldog felszabadí­­tottságunk gazdasági vonatokzásait vizsgáljuk, érthe­tővé válik a “Jaj a felszabadítottaknak” címszó. A Szovjetunió a háború végén nemcsak műveltsé­gében, hanem gazdasági vonatkozásban is elmara­dottabb volt a legtöbb, hatalma alá került un. csatlós­­államnál, tehát a győző jogán biztosította magának mindazokat az előnyöket, melyek az ókori győzelmek után, a javak és rabszolgák elhurcolása révén a győ­zőnek kijártak. A modern hadviselés propagandájá­hoz tartozik az a kényszer, hogy mindezt a csatlós sajtónak úgy kell feltüntetni, mint a nagy szocialista testvérnemzet boldogító segítségét, vagy a tudósok és szakértők elhurcolását úgy, mint megtiszteltetést... Nézzünk magyar vonatkozásban egy pár példát. Egy évvel ezelőtt elsőoldalas közleményben ol­vastuk, hogy újra sikerült uránium termelésünket a Szovjetuniónak további öt évre lekötni. Továbbá, hgy milyen előnyös megállapodást kötöttünk a Szov­jettel a világjelentőségű alumínium feldolgozása te­rén. Ezntúl nem kell aggódnunk, hogy bauxit ter­melésünket, melynek feldolgozása nagy, olcsó villany­áramot igényel, hogyan dolgozzuk fel, mert hát a szovjet testvér elvállalta, hogy a leszállított bauxitot és timföldet nekünk aluminium-l­emezekre dolgozza fel, de természetesen az aluminium éjjeli edényeket már magunk fogjuk gyártani. Továbbá, sikerült fejlett hajóépítő iparunk össztermelését, most már tengerjáró hajókban is, a Szovjetnek lekötni, hosszú időre biztosítva hajóépítésünk foglalkoztatottságát. Legújabban még az emigrációban is terjesztett “Magyar Hírek” is közölte, hogy Hamburger elvtárs a Medimpex igazgatója aláírta a megállapodást, mely szerint Magyarország tíz éven át gyógyszert fog szállítani a Szovjetuniónak, 50 millió dollár értékben és ezzel országunk megkötötte a világ legnagyobb ilyen természetű szerződését.­­ Az elszámolás meg a moszkvai “lebonyolító irodán” keresztül fog tör­ténni, a szokásos módon. Továbbá, hogy vendéglátó­ipari berendező vállalatunk egész tervező és kivite­lező személyzete és felszerelése elindult Moszkvába, ahol az 50 éves forradalmi évforduló ünnepségeinek éttermi berendezéseit és két önkiszolgáló áruház teljes­­an, akár a Duna-Tisza mentén ringott a bölcső­jük, akár valamelyik kis “bányász-prészen” . . . Isten hozott benneteket magyar Testvérek! Ennél szebben és kife­jezőbben a legkedvesebb “Welcome!” sem beszél. Ebben a két szóban ben­ne van, hogy mennyire berendezését kivitelezi.. . És így tovább, az autóbusz gyártás, a világhírű izzólámpa és rádió-televízió-cső­­gyártás stb. terén. A világ gazdasági versenyében való részvétel, és a 200 milliós belföldi fogyasztás szinte kielégíthetetetlen igényekkel lép fel. Ha már most a ferde tükör fordítottját nézzük,­­ a következő kép tárul elénk. Az urániumtermelés területe zárt terület, ahová csak külön határátlépési igazolvánnyal lehet belépni. A különböző régió­r­omásokon és a határokon pe­dig szovjet ellenőrök ügyelnek arra, hogy máshova, mint a Szovjet felé uránium ne kerüljön szállításra. Tény, hogy aluminium feldolgozásra olcsó villanyerő nem áll rendelkezésünkre, de azt a lehetőséget, hogy a csehekkel a Felvidék vízerejének kihasználására közös megállapodást létesíthessünk, a Szovjet eltaná­csolta. Ugyancsak megakadályozza, hogy a nagy magyar Alföld alatti medence nagy édesvíz, gáz- és olaj­kincseinek kiaknázásra gondol­junk, akkor ami­kor a Szovjet Pozsonyig vezetett olajvezetéke, ha a világpiaci árnál magasabb áron is, rendelkezésünkre áll. Fél évvel ezelőtt, miután a német-román diplo­máciai és gazdasági megállapodás létrejött, mindkét oldalon meg­volt a remény, hogy ezt a vonalat a né­met-magyar megállapodás fogja követni. Azonnal megindult az ellenakció a Szovjet, és a két érdekelt csatlósállam, Lengyelország és Kelet-Németország ré­széről, melynek vége a szabad világ felé nyíló kapu helyett egy magyar-keletnémet barátsági és bizton­sági szerződés lett, Kelet-Németországnak állami el­ismerésével. A magyarországi sajtó sietett felsorolni azokat az előnyöket, melyek a két szocialista testvérnemzet ölelkezéséből származhatnak. Nyugatnémet vonalon, úgy kommentálták az esetet, hogy a nehézséget az okozta, hogy a magyaroknak a nagy gyáripari beren­dezések költségeinek kiegyenlítésére nem volt az idgenforgalmi dollárokon kívül, csereárú ellenértéke, mell­yel szabadon rendelkezhettek volna... Ha csak a szemelvényként felsorolt és a Szovjet­nek lekötni kényszerült tételeket tekintjük, érthetet­lennek találjuk azt a tényt, hogy a Szovjetunió fél­százados jubileuma alkalmával is kényszerül a leg­primitívebb berendezkedés terén is a legkisebb vazalus államának segítségére szorulni. Szegény magyar hazánk megcsonkított törzsének maradék erejével is képes volna vil­ágvonatkozásban is gazdasági erőt felmutatni, ha a megszálló hadosztályokkal is bizto­sított szovjet kizsákmányolás lehetetlenné nem tenné VAE LIBERATI! JAJ A FELSZABADÍTOTTNAK!

Next