Magyarság, 1967 (43. évfolyam, 1-48. szám)

1967-09-08 / 32. szám

ISTEN HOZOTT ! A William Penn Fraternális Egyesület most tartja négyévenként esedékes konvencióját Pittsburginban, a Sheraton Hotel termeiben és erre az országos gyűlésre az Egyesült Államok minden részéből ide érkeznek a WP kerületek megválasztott képviselői. Ezek a magyar konvenciók nevezetes eseményei voltak mindig a mi küzdelmes amerikai életünknek. Felérnek még ma is egy-egy országgyűléssel s aki ismeri a tárgyalások menetét, tudja, hogy nem múlik el egyetlen konvenció sem anélkül, hogy valamilyen formában ne tegyen hitet magyarságunk mellett! Bár a konvenciók nyelve már javarészt angol, bárki elmondhatja ott azt, ami a szíve mélyén fekszik, magyarul! — A mi édes anyanyelvünkön! Megértik ők mindnyáörvendünk az együttlétnek! Itt, az Egyesületnek országos székhelyén, ahol a világ legnagyobb magyar egyesületének ügyeit vizsgáljátok és jövőjét kívánjátok építeni. A pittsburghi magyarság büszkén tekint reátok, akik mindnyájan tudatában vagytok annak a hivatásnak, amit megbízóleveletekbe írtak azok, kik reátok szavaztak. Jól tudjátok, hogy ez az egyesület addig marad erős és lesz ezentúl is fejlődőképes, amíg ti ennek a hatalmas vagyonnal rendelkező Egyesületnek a ■nevében megőrzitek ezt a szót: “ Fraternális'fa! A WP tagság sokkalta többet vár Tőletek, mint egyhetes sablonos gyülésezést. Meg kell újítani már az első órában azt a magyar testvéri közösségi szellemet, azt a lelki tartalmat, mely nélkül nincs sem szellemi, sem, anyagi gyarapodás. Együttérzés, közös akarat, ami a legjobban kifejezi az egyesület erejét! Messze túl miden dollár gondon, ezt az alapot kell megtartani, mely erőt ad, mint búzának az anyaföld! Ez a magyarság! Ezzel tudjuk egymást a legjobban, megbecsülni és ez lesz a William Penn Fraternális Egyesület kötvényszerző ügynökeinek is a legbiztosabb aranymezeje. Ne felejtsük el soha sem, hogy nincs az a pénz mely pótolni tudná a magyar testvéri szeretet éltető, felemelő érzését! Ebben a szellemben köszöntünk Benneteket, ennek az öreg magyar újságnak a hasábjain! Isten hozott Benneteket! Jó munkát! Szebedinszky Jenő A “MAGYARSÁG" más, mint a többi! Egy évre csak 6 dollár! VAE ÜBERAUS írta Dr. Betegh Péter Nem írjuk “Vae victis”, mert minket és a többi csatlósállamot, a világnak szocialista hajnalt ígérő, hatalmas Szovjetunió nem győzött le, hanem “felszabadított”. Ha a kétévtizedes boldog felszabadítottságunk gazdasági vonatokzásait vizsgáljuk, érthetővé válik a “Jaj a felszabadítottaknak” címszó. A Szovjetunió a háború végén nemcsak műveltségében, hanem gazdasági vonatkozásban is elmaradottabb volt a legtöbb, hatalma alá került un. csatlósállamnál, tehát a győző jogán biztosította magának mindazokat az előnyöket, melyek az ókori győzelmek után, a javak és rabszolgák elhurcolása révén a győzőnek kijártak. A modern hadviselés propagandájához tartozik az a kényszer, hogy mindezt a csatlós sajtónak úgy kell feltüntetni, mint a nagy szocialista testvérnemzet boldogító segítségét, vagy a tudósok és szakértők elhurcolását úgy, mint megtiszteltetést... Nézzünk magyar vonatkozásban egy pár példát. Egy évvel ezelőtt elsőoldalas közleményben olvastuk, hogy újra sikerült uránium termelésünket a Szovjetuniónak további öt évre lekötni. Továbbá, hgy milyen előnyös megállapodást kötöttünk a Szovjettel a világjelentőségű alumínium feldolgozása terén. Ezntúl nem kell aggódnunk, hogy bauxit termelésünket, melynek feldolgozása nagy, olcsó villanyáramot igényel, hogyan dolgozzuk fel, mert hát a szovjet testvér elvállalta, hogy a leszállított bauxitot és timföldet nekünk aluminium-lemezekre dolgozza fel, de természetesen az aluminium éjjeli edényeket már magunk fogjuk gyártani. Továbbá, sikerült fejlett hajóépítő iparunk össztermelését, most már tengerjáró hajókban is, a Szovjetnek lekötni, hosszú időre biztosítva hajóépítésünk foglalkoztatottságát. Legújabban még az emigrációban is terjesztett “Magyar Hírek” is közölte, hogy Hamburger elvtárs a Medimpex igazgatója aláírta a megállapodást, mely szerint Magyarország tíz éven át gyógyszert fog szállítani a Szovjetuniónak, 50 millió dollár értékben és ezzel országunk megkötötte a világ legnagyobb ilyen természetű szerződését. Az elszámolás meg a moszkvai “lebonyolító irodán” keresztül fog történni, a szokásos módon. Továbbá, hogy vendéglátóipari berendező vállalatunk egész tervező és kivitelező személyzete és felszerelése elindult Moszkvába, ahol az 50 éves forradalmi évforduló ünnepségeinek éttermi berendezéseit és két önkiszolgáló áruház teljesan, akár a Duna-Tisza mentén ringott a bölcsőjük, akár valamelyik kis “bányász-prészen” . . . Isten hozott benneteket magyar Testvérek! Ennél szebben és kifejezőbben a legkedvesebb “Welcome!” sem beszél. Ebben a két szóban benne van, hogy mennyire berendezését kivitelezi.. . És így tovább, az autóbusz gyártás, a világhírű izzólámpa és rádió-televízió-csőgyártás stb. terén. A világ gazdasági versenyében való részvétel, és a 200 milliós belföldi fogyasztás szinte kielégíthetetetlen igényekkel lép fel. Ha már most a ferde tükör fordítottját nézzük, a következő kép tárul elénk. Az urániumtermelés területe zárt terület, ahová csak külön határátlépési igazolvánnyal lehet belépni. A különböző régióromásokon és a határokon pedig szovjet ellenőrök ügyelnek arra, hogy máshova, mint a Szovjet felé uránium ne kerüljön szállításra. Tény, hogy aluminium feldolgozásra olcsó villanyerő nem áll rendelkezésünkre, de azt a lehetőséget, hogy a csehekkel a Felvidék vízerejének kihasználására közös megállapodást létesíthessünk, a Szovjet eltanácsolta. Ugyancsak megakadályozza, hogy a nagy magyar Alföld alatti medence nagy édesvíz, gáz- és olajkincseinek kiaknázásra gondoljunk, akkor amikor a Szovjet Pozsonyig vezetett olajvezetéke, ha a világpiaci árnál magasabb áron is, rendelkezésünkre áll. Fél évvel ezelőtt, miután a német-román diplomáciai és gazdasági megállapodás létrejött, mindkét oldalon megvolt a remény, hogy ezt a vonalat a német-magyar megállapodás fogja követni. Azonnal megindult az ellenakció a Szovjet, és a két érdekelt csatlósállam, Lengyelország és Kelet-Németország részéről, melynek vége a szabad világ felé nyíló kapu helyett egy magyar-keletnémet barátsági és biztonsági szerződés lett, Kelet-Németországnak állami elismerésével. A magyarországi sajtó sietett felsorolni azokat az előnyöket, melyek a két szocialista testvérnemzet ölelkezéséből származhatnak. Nyugatnémet vonalon, úgy kommentálták az esetet, hogy a nehézséget az okozta, hogy a magyaroknak a nagy gyáripari berendezések költségeinek kiegyenlítésére nem volt az idgenforgalmi dollárokon kívül, csereárú ellenértéke, mellyel szabadon rendelkezhettek volna... Ha csak a szemelvényként felsorolt és a Szovjetnek lekötni kényszerült tételeket tekintjük, érthetetlennek találjuk azt a tényt, hogy a Szovjetunió félszázados jubileuma alkalmával is kényszerül a legprimitívebb berendezkedés terén is a legkisebb vazalus államának segítségére szorulni. Szegény magyar hazánk megcsonkított törzsének maradék erejével is képes volna világvonatkozásban is gazdasági erőt felmutatni, ha a megszálló hadosztályokkal is biztosított szovjet kizsákmányolás lehetetlenné nem tenné VAE LIBERATI! JAJ A FELSZABADÍTOTTNAK!