Magyarság, 1968 (44. évfolyam, 1-47. szám)
1968-01-05 / 1. szám
A mai Magyarország — — a szenátus előtt... Strom Thurmond szenátor “Soviet-Hungarian Relations — October 25, 1967” című, hatalmas szenátusi beszédében többek közt a következőket mondotta: — 11 évvel ezelőtt Magyarország népe felkelt az ellen a kegyetlen szovjet rendszer ellen, mely vasmarokkal szorította hazájukat. — Csodával határos módon a felkelés néhány értékes napon át tartott. A magyarok a külső világ felé tekintettek, hogy bátorakciójukhoz segítséget és esmerést kapjanak— Nem könnyű a szabadságot elnyerni, amikor hihetetlen nehézségeikkel küzdő hazafiak kis csoportját hatalmas barátai hidegen ignorálják. Néhány napon belül szovjet tankon vonultak fel Budapest utcáin és a Szovjet letörte a szabadság szikráit. — A Nyugat bűnös azon mulasztásért, amit azon a héten elkövetett. — Ma azonban nem a múltról kívánok beszélni. A jelen az, ami ma a legtöbbnek számít. Ma mindenünnen hallunk olyan állításokat, mlyek szerint az 1956-os terror alábbhagyott, hogy az 1967-es magyar kommunista rendszer — ‘enyhül”, — sőt mind függetlenebbé válik a Szovjetuniótól . Azok, akik ilyen kijelentéseket tesznek, nincsenek a magyar ügyekben tájékozódva Szeretnék rámutatni arra, hogy csupán 1967. szeptember 7-én írta alá a magyar bábkormány a Szovjetunióval való “Barátsági, Összeműködés és Közös Egymást segítés Iránti” szerződést. — Ennek az új megegyezésnek a szellemében Magyarország ígéretet tett arra, hogy további húsz évre szovjet csatlós marad... — Vannak, akik azt hiszik, hogy a “csatlós” szó kiment a divatból, ha a szovjet empire-t akarjuk mghatározni. Ez a szept. 7-i szerződés minden ilyen hiedelmet meg kell hogy szüntessen. A megegyezés bizonyítja, hogy Magyarország politikailag és gazdaságilag teljesen integrálva van a Szovjetunióval. Moszkva úgy kezeli Magyarországot mint egy meghódított nemzetet, mely mestereinek adót kell fizessen. A feltételek oly megalázóak és Magyarország részére olyan e lőnytelenek, hogy nehéz elképzelni, hogy a kommunista főnökök publicitást kívánnak ezeknek nyújtani. Úgy gondolom, rá kell először is mutatni arra, hogy a magyar kommunista párt legmagasabb vezetőségét Moszkva választotta és képezte ki Mint minden más kommunista országban, a kommunista párt központ, komitéja az igazi uralkodó hatalom az országban. — Az új megegyezés 9 részből áll. — A bevezetés hangsúlyozza a két ország török barátságát*, mely a “szocialista nemzetköziség szilárd elvén alapul.” — Az első rész azt ígéri, hogy a megegyező felekért a török barátságot a jövőben is erősíteni fogják s a szocialista államok egységéért fognak akciózni. — A második rész a gazdasági, tudományos és technikai együttműködéssel foglalkozik. — A harmadik rész tárgya a kulturális összeműködés. — A negyedik rész mindkét felet arra kötelezi, hogy erősítse a szcialista világrendszert s hogy segítse azokat a nemzeteket, melyeket “felszabadítottak a gyarmaturalomból.” — Az ötödik rész a varsói szerződést jelöli meg, mint a jelenlegi határok biztosítékát, mely szerződés megelőzi a ”militarizmus és revansizmus erős részéről jelentkező agressziót”. Ez a rész a magyar politikát még szorosabban hozzá ke'’ ’ a Szovjetunióéhoz. — A hatodik fejsze* azonnali katonai segítségről szondoskodik arra az esetre ha a szerződő felek bármelyike ellen támadás következne be. — Ez azt jelenti, hogy a szovjet csapatok kétségtelenül ott maradnak a magyar földön! — A hetedik részben le’l' szögezve a kötelezettség, hogy fontos nemzetközi ügyekben egymás tanácsát kikérik. — Az utolsó 2 rész formalitásokkal foglalkozik s gondoskodik róla, hogy ez a szerződés legalább 20 évig maradjon érvényben. — A szerződés után Fock Jenő, a minisztertanács elnöke beszédében ezeket mondotta: “Céljaink és elveink közösek, pártjaink és kormányaink a legfontosabb kérdésekben hasonló nézeteket vallanak és egységesen cselekszenek.” — Kádár János, a magyarországi kommunista párt feje köszönetét fejezte ki a Szovjetunió iránt azért a segítségért, mellyel 1956-ban letörték a felkelést s teljes összeműködést ígért a magyar kormány részéről a Szovjetunió irányában. — (A továbbiakban Thurmond szenátor hosszas ismertetés keretében foglalkozott Magyarország gazdasági és munkaügyi helyzetével.) — Emlékeztetni akarom kollegáimat, — fejezte be a szenátor, — hogy Magyarország, amelyről beszéltem, — ama Magyarországa. Ez ugyanaz az ország, mely feltételezetten azon van, hogy függetlenséget és kulturális szabadságot nyerjen el. Azok, akik ilyen irányú Vitbiánoka' tesznek, egyszerűen nem realisztikusa k. akik saját reményüket fejezik ki a tények helyett. Az információ amelyet ma prezentáltam közvetlenül a hivatalos kommunista forrásokból ered. Ezek a reális tények, melyeket meg kell néznünk, ha tárgyilagosan akarjuk ismerni a magyar kommunizmust. — Tizenegy évvel azután, hogy a Szovjet letörte a magyar felkelést, ma még mindig ők maradtak ott az urak. — Johir Washington (H) A külügyminisztérium megfontolás tárgyává teszi, hogy milyen álláspontra helyezkedjék a hanoi rádióból kiröppent bizonyos nyilatkozattal kapcsolatban, hogy az északvietnamiak hajlandók lennének a béketárgyalásokra, hogyha az amerikaiak beszütetik a légitámadásokat... NEVELÉSÜGYI minisztérium létesítéséről beszélnek — Washingtonban — AZ új 6 centes postabélyeg január 24-én kerül kibocsátásra. Addig 5 és 1 centest kell a levélre ragasztani. ROMÁNIA újabb rendszerének 20 éves jubileumán általános amnesztia lesz, mely érvényes majd azokra az erdélyi szászokra is, akik az országot annak idején útlevél nélkül hagyták el. A KONGRESSZUSBAN mondották... „ National Emergency ? ” Wmn Jennings Byran Dóm képviselő “National Emergency?" cím alatt tartott képviselőházi beszédében Washingtonban ezeket mondotta: — Nehéz megérteni azok— Nekünk támogatnunk és védenünk kell a harcokban résztvevő katonáinkat azáltal, hogy felhasználjuk felsőbbrendű főkészségünket és légi fölényünket. A kínai bevatkozás elleni legagyobb elhárító esznak a motívumait, akik abbahagynák Északvietnam bombázását. — Észak Vietnamnak amerikaiak általi bombázása kizárólag katonai célpontok ellen folyik és olyan célpontok ellen, melyek közvetlenül segítőleg működnek közre az északvietálta, terrorakcióknak és agressióinak a végrehajtásához. A világ történelmében nem volt még olyan bombázás, mely emberiesebb módon lett volna végrehajtva. A polgári egyének megkárosítását oly gondosan elkerüljük, hogy már pilótáink életét is veszélyeztetjük miatta. — Sokan azok közül, akik Északvietnam bombázásának a beszüntetését kérik, a leghangosabban ujjongtak, amikor légi hatalmunk lerombolta Németország városait s így az a háborúnak egy korábbi befejezését biztosította. Sokan, akik azt hirdetik, hogy most hagyjuk abba a bombázást és hagyjuk délvietnami katonáinkat az északvietnami hadilordák kénye kedvére, nem tettek semmi észrevételt Nagasaki, Hiroshima és Tokyo bombázása ellen. — A tőzsgyökeres amerikai nép nemudja megérteni a nemzetünk vezetői részéről mind gyakrabban jelentkező különös viselkedést sem. Vájjon ezek az urak katonáinkat íjjak és nyílvesszők használatára kötelezik, mert a Pleiku-tól nyugatra lévő ellenség is elavult fegyvereket használ? Az egyetlen katonai előny, amivel az Egyesült Államok rendelkezik Délkeletázsia vörös, ellenséges hordái ellen, a tudományunk, és technológiánk, a légihatalmunk, tengeri hatalmunk és rakétáink. Nincs elég emberünk ahhoz, hogy embert emberrel állítsunk szembe az ázsiai támadók elleni harcban. közünk a légifölényünk és Északvietnamnak általunk eszközölt bombázása. Ha olyan bolondok lennénk, hogy Észak Vietnam területén egy menedékhelyet biztosítanánk nekik azáltal, hogy a bombázást állandó jelleggel abbahagyjuk, a vörös kínaiak milliói tudnának beözönleni Északvetnem védett részeibe s a közelben lévő semleges országokba is. — A bombázás beszüntetése a legbiztosabb módja lenne annak, hogy Ho Chi Minh-nek és Mao Tse Tung-nak zöld lámpát mutassunk a további agressziójukhoz és hódításaikhoz. — Elérkezett az ideje az Egyesült Államok részére annak, hogy ahelyett, hogy megállítanánk a bombázást, megfelelő figyelmeztetés után teljes mértékben bevessük repülő és tengeri erőnket ! Ez sokkal emberibb és erkölcsösebb lenne, mint az a gyilkosság, terror és tortúra, melyet a vietcong és Északvietnam naponta intéz Délvietnam polgári tisztviselői, asszonyok és gyermekek ellen. — Továbbmenőleg* itthon egy nemzeti emergencia állapotot kell mghirdessünk azért, hogy az Egyesült Államokban szmbenézhessünk azokkal akik az ellenséget segítik és aláássák délvietnami katonáink igyekezetét." . . * Lapzártakor jelentik: BUSK külügyminiszter csüttörtökön tartott sajtóértekezletén bejelentette, hogy az északvietnami békepuhatolódzás nem érte váratlanul. Amerika a "félútnál is tovább megy”, — amint látszik, hogy komoly tárgyalásra készül Hanoi. —