Magyarság, 1968 (44. évfolyam, 1-47. szám)

1968-01-05 / 1. szám

A mai Magyarország — — a szenátus előtt... Strom Thurmond szenátor “Soviet-Hungarian Relations — October 25, 1967” című, hatalmas szenátusi be­szédében többek közt a követ­kezőket mondotta: — 11 évvel ezelőtt Magyarország népe felkelt az ellen a ke­gyetlen szovjet rendszer ellen, mely vas­marokkal szorította hazájukat. — Csodával határos módon a felkelés néhány értékes napon át tartott. A magyarok a külső világ felé te­kintettek, hogy bátor­­akciójukhoz segítséget és esmerést kapjanak­— Nem könnyű a szabadságot elnyerni, amikor hihetetlen nehéz­ségeikkel küzdő hazafiak ki­s cso­portját hatalmas barátai hidegen ignorálják. Néhány napon belül szovjet tankon vonultak fel Buda­pest utcáin és a Szovjet letörte a szabadság szikráit. — A Nyugat bűnös azon mulasztásért, a­­mit azon a héten elkövetett. — Ma azonban nem a múlt­ról kívánok beszélni. A jelen az, ami ma a legtöbbnek szá­mít. Ma mindenünnen hallunk olyan állításokat, mlyek sze­rint az 1956-os terror alább­hagyott, hogy az 1967-es ma­gyar kommunista rendszer — ‘­enyhül”, — sőt mind függet­lenebbé válik a Szovjetuniótól . Azok, akik ilyen kijelen­téseket tesznek, nincsenek a magyar ügyekben tájékozódva Szeretnék rámutatni arra,­­ hogy csupán 1967. szeptember 7-én írta­ alá a magyar báb­kormány a Szovjetunióval va­ló “Barátsági, Összeműködés­ és Közös Egymást segítés Irán­ti” szerződést. — Ennek az új megegyezésnek a szellemében Magyarország ígéretet tett ar­ra, hogy további húsz évre szovjet csatlós marad... — Vannak, akik azt hiszik, hogy a “csatlós” szó kiment a divatból, ha a szovjet empire-t akarjuk mghatározni.­­ Ez a szept. 7-i szerződés minden i­­lyen hiedelmet meg kell hogy szüntessen. A megegyezés bi­zonyítja, hogy Magyarország politikailag és gazdaságilag tel­jesen integrálva van a Szovjet­unióval. Moszkva úgy kezeli Magyarországot mint egy meg­hódított nemzetet, mely meste­reinek adót kell fizessen. A feltételek oly megalázóak és Magyarország részére olyan e­ ­­ lőnytelenek, hogy nehéz elkép­zelni, hogy a kommunista fő­nökök publicitást kívánnak e­­zeknek nyújtani.­­ Úgy gondolom, rá kell e­­lőször is mutatni arra, hogy a magyar kommunista párt leg­magasabb vezetőségét Moszk­va választotta és képezte ki Mint minden más kommunis­ta országban, a kommunista párt központ, komitéja az iga­zi uralkodó hatalom az ország­ban. — Az új megegyezés 9 rész­ből áll. — A bevezetés hangsúlyozza a két ország török barátságát*, mely a “szocialista nemzetkö­ziség szilárd elvén alapul.” — Az első rész azt ígéri,­­ hogy a megegyező felek­­ért a t­örök barátságot a jövőben is erősíteni fogják s a szocialista államok egységéért fognak ak­ciózni. — A második rész a gazda­sági, tudományos és technikai együttműködéssel foglalkozik. — A harmadik rész tárgya a kulturális összeműködés. — A negyedik rész mindkét felet arra kötelezi, hogy erő­sítse a szcialista világrendszert s hogy segítse azokat a nem­zeteket, melyeket “felszabad­í­tottak a gyarmaturalomból.” — Az ötödik rész a varsói szerződést jelöli meg, mint a jelenlegi határok biztosítékát, mely szerződés megelőzi a ”mi­­litarizmus és revansizmus erős részéről jelentkező agressziót”. Ez a rész a magyar politikát még szorosabban hozzá ke'’ ’ a Szovjetunióéhoz. — A hatodik fejsze* azon­nali katonai segítségről szon­­doskodik arra az esetre ha a szerződő felek bármelyike el­len támadás következne be. — Ez azt jelenti, hogy a szovjet csapatok kétségtelenül ott ma­radnak a magyar földön! — A hetedik részben le­­­’l' szögezve a kötelezettség, hogy fontos nemzetközi ügyekben egymás tanácsát kikérik. — Az utolsó 2 rész formali­tásokkal foglalkozik s gondos­kodik róla, hogy ez a szerző­dés legalább 20 évig maradjon érvényben. — A szerződés után Fock Jenő, a minisztertanács elnöke beszédében ezeket mondotta: “Céljaink és elveink közö­sek, pártjaink és kormányaink a legfontosabb kérdésekben hasonló nézeteket vallanak és egységesen cselekszenek.” — Kádár János, a magyaror­szági kommunista párt feje kö­szönetét fejezte ki a Szovjet­unió iránt azért a segítségért, mellyel 1956-ban letörték a felkelést s teljes összeműkö­­dést ígért a magyar kormány részéről a Szovjetunió irányá­ban. — (A továbbiakban Thurmond szenátor hosszas ismertetés ke­retében foglalkozott Magyar­­ország gazdasági és munka­ü­­gyi helyzetével.) — Emlékeztetni akarom kol­legáimat, — fejezte be a sze­nátor, — hogy Magyarország, amelyről beszéltem, — ama Magyarországa. Ez ugyanaz az ország, mely feltételezetten a­­zon van, hogy függetlenséget és kulturális szabadságot nyer­jen el. Azok, akik ilyen irányú Vitbiánoka'­ tesznek­, egyszerű­en nem realisztikusa­ k. a­kik saját reményüket fejezik ki a tények helyett. Az információ amelyet ma prezentáltam köz­vetlenül a hivatalos kommu­nista forrásokból ered. Ezek a reális tények, melyeket meg kell néznünk, ha tárgyilagosan akarjuk ismerni a magyar kom­munizmust. — Tizenegy évvel azután, hogy a Szovjet letörte a ma­gyar felkelést, ma még mindig ők maradtak ott az urak. — Jo­hir Washington (H­) A külügyminisztérium meg­fontolás tárgyává teszi, hogy milyen álláspontra helyezked­jék a hanoi rádióból kiröppent bizonyos nyilatkozattal kap­csolatban, hogy az északviet­namiak hajlandók lennének a béketárgyalásokra, hogyha az amerikaiak beszü­tetik a légi­támadásokat... NEVELÉSÜGYI minisztéri­um létesítéséről beszélnek — Washingtonban — AZ új 6 centes postabélyeg január 24-én kerül kibocsátás­ra. Addig 5 és 1 centest kell a levélre ragasztani. ROMÁNIA újabb rendszeré­nek 20 éves jubileumán álta­lános amnesztia lesz, mely ér­vényes majd azokra az erdé­lyi szászokra is, akik az orszá­got annak idején útlevél nél­kül hagyták el. A KONGRESSZUSBAN m­ondották... „ National Emergency ? ” Wmn Jennings Byran Dóm képviselő “National Emergency?" cím alatt tartott képviselőházi beszédében Washingtonban e­­zeket mondotta: — Nehéz megérteni azok­— Nekünk támogatnunk és védenünk kell a harcokban résztvevő katonáinkat azáltal, hogy felhasználjuk felsőbbren­dű főkészségünket és légi fölé­nyünket. A kínai bevatkozás elleni legagyobb elhárító esz­nak a motívumait, akik abba­hagynák Északvietnam bombá­zását. — Észak Vietnamnak ameri­kaiak általi bombázása kizáró­lag katonai célpontok ellen fo­lyik és olyan célpontok ellen, melyek közvetlenül segítőleg működnek közre az északviet­­­álta,­ terror­akcióknak és agressióinak a végrehajtásához. A világ tör­ténelmében nem volt még o­­lyan bombázás, mely emberie­­sebb módon lett volna végre­hajtva. A polgári egyének meg­károsítását oly gondosan elke­rüljük, hogy már pilótáink éle­tét is veszélyeztetjük miatta. — Sokan azok közül, akik Északvietnam bombázásának a beszüntetését kérik, a leghan­gosabban ujjongtak, amikor lé­gi hatalmunk lerombolta Né­metország városait s így az a háborúnak egy korábbi befeje­zését biztosította. Sokan, akik azt hirdetik, hogy most hagy­juk abba a bombázást és hagy­juk délvietnami katonáinkat az északvietnami hadilordák ké­nye kedvére, nem tettek sem­mi észrevételt Nagasaki, Hi­­roshima és Tokyo bombázása ellen. — A tőzsgyökeres amerikai nép nem­udja megérteni a nem­zetünk vezetői részéről mind gyakrabban jelentkező kü­lönös viselkedést sem. Vájjon ezek az urak katonáinkat íjjak és nyílvesszők használatára köte­lezik,­­ mert a Pleiku-tól nyu­gatra lévő ellenség is elavult fegyvereket használ? Az egyet­len katonai előny, amivel az Egyesült Államok rendelkezik Délkeletázsia vörös, ellenséges hordái ellen, a tudományunk, és technológiánk, a légihatal­munk, tengeri hatalmunk és rakétáink. Nincs elég embe­rünk ahhoz, hogy embert em­berrel állítsunk szembe az ázsi­ai támadók elleni harcban. közünk a légifölényünk és Északvietnamnak általunk esz­közölt bombázása. Ha olyan bolondok lennénk, hogy Észak Vietnam területén egy mene­dékhelyet biztosítanánk nekik azáltal, hogy a bombázást ál­landó jelleggel abbahagyjuk, a vörös kínaiak milliói tudnának beözönleni Északv­etnem­ vé­dett részeibe s a közelben lévő semleges országokba is. — A bombázás beszüntetése a legbiztosabb módja lenne an­nak, hogy Ho Chi Minh-nek és Mao Tse Tung-nak zöld lámpát mutassunk a további agressziójukhoz és hódításaik­hoz. — Elérkezett az ideje az Egyesült Államok részére an­nak, hogy ahelyett, hogy meg­állítanánk a bombázást, meg­felelő figyelmeztetés után t­e­l­­­j­e­s mértékben bevessük re­­pülő és tengeri erőnket ! Ez sokkal emberibb és erkölcsö­sebb lenne, mint az a gyilkos­ság, terror és tortúra, melyet a vietcong és Északvietnam naponta intéz Délvietnam pol­gári tisztviselői, asszonyok és gyermekek ellen. — Továbbmenőleg* itthon egy nemzeti emergencia állapo­tot kell mghirdessünk azért, hogy az Egyesült Államokban szmbenézhessünk azokkal akik az ellenséget segítik és alá­ássák délvietnami katonáink igyekezetét." . . *­­ La­pzártakor jelentik: BUSK külügyminiszter csüttörtökön tartott sajtóértekezletén beje­lentette, hogy az északvietna­mi békepuhatolódzás nem érte váratlanul. Amerika a "félútnál is to­vább megy”, — amint látszik, hogy komoly tárgyalásra ké­szül Hanoi. —

Next