Magyarság, 1968 (44. évfolyam, 1-47. szám)

1968-01-05 / 1. szám

2. oldal ] / 1968. január 5. No. 1. szám. —­­ Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of the United States of America — (Established in 1925) — Megjelenik hetenként: szept.-től jún.-ig; kéthetenként: júl.-aug.-ban — — Issued weekly September to June; by­ weekly July and August — Jenő Szebedinszky, Editor & Publisher Szebedinszky Jenő, szerkesztő és kiadó . SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 200 Johnston Avenue_________________Pittsburgh, PA., 15207 Szerkesztőség-Kiadóhivatal telefonszáma: 521-6566 (Code Area: 412) — Pannónia nyomda: 5403 2nd Ave., Pgh., Pa., 15207 — A 421-6544 — Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: AIJ correspondence should be mailed to: “MAGYARSÁG” — P. O. Box 5649, Pittsburgh, PA., 15207 (“Special delivery” , 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa., 15207) Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg nem egyeznek meg feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjával! — Felkérés nélkül be­küldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és annak írója választ kíván, — válasz-bélyeg mellékelését kérjük! — Címváltozás esetén idejében ké­rünk értesítést, az új “ZIP”számmal együtt! Címet nem adunk tovább’. Előfizetés egy évre: $ 5.00 — Subscription rate; one year: $5.06 — Külföldre (hajó-postán) évi előfizetés: $6.00 — * Légiposta példányonként Európába: 45 cent, Délamerikába: 30 c. * CSEKK és MONEY ORDER kitöltése: “MAGYARSÁG " Second-class postage paid at Pittsburgh, PA. / nmr6­­67rra7nnmnnnnnrrTnrra­r.mr^ Erről—Arról "UL!L&JLSULSULgJUL!LSLSULfiJrJ?_aj Rozanich István: 9 a 19.SLAM.iO 0000Qt0QQ0Qv A fonál meséje A fonál, amit most itt lepergetek úgy indult hajdan, mint fergeteg. Aki fonta, friss áron, sáron átfutott, a hegyek mogorva ormán átjutott és virágoktól zengő tavasszal a napba nézett hetyke daccal;­­ nyomában nóta kelt s vidám örömmel harsogott a trombitán, a barkák a füzeken ráfüleltek, az almafán a virágok ráfeleltek és tüzet gyújtott szelíd kökényen, ibolyán, mályván, és a föld­ében hantjait ringatta el az ölében, majd megpihent egy lány szemében. Útját aztán a nyárba vette, a gyümölcsös lombok hajlottak felette és néha-néha versbe robbant — bár körülte már bomba robbant és a halál indulóra vert dobot, — a csillagoknak titkos jelt dobott, hetedhét országon át vándorolt, milliók között is árva volt, nem állták útját a tengerek, új tanyája lett a rengeteg, kezében fénylett a szelíd írás, csak ez érdekelte, semmi más, sem piros öröm, sem bús sírás, mint ki se lát, se hall, ha kincset ás. A fonál most csendes őszbe fut, s mint hegyi ár, ha mezőre jut, nem görget sziklát, tömb­követ, csak elnézi az ért gyümölcsöket, vagy telt holdat szemlél hús estejen, hogy felhők közt fürdik meztelen, virágoknak és fáknak integet és ha az ég harmatot hinteget, visszanéz a régi, régi lángokig és kristály-hegyekről álmodik.. .... s hogy életem, mely egykor így futott, immáron mindeneken túljutott és olyan, mint őszi, bús, csukott virágszál, amelytől el-elbúcsúzok. Van, akinek a fejébe szólt,­­ van, akinek a fejébe került a siker. A­RNY,­CITORL­ÓDÁS miatt több cikk kimaradt.­ NÉMETH MÁRIA, a világhírű magyar opera- és kamara­énekesnő az egyik bécsi kórházban 68 éves korában meghalt. 1946-ban nyugdíjba vonult és 1954-től a bécsi állami operaház tiszteletbeli tagjának kérte fel. Nagy részvéttel temették. 411 VÁNDOR MAGYAR BÚCSÚJA. — Ezt a­ levelet hozta ma a posta.­ “zigazságot! Szabadságot! Szent István-i Magyarországot! — Kedves Testvér! Mindig türelmetlenül várt lapod előfizetésére, azaz 1968. évre a $6:00-ot a mellékelt utalványon küldő. Őszintén sajnálom, hogy többet nem küldhetek, de a segélyből, amit kapok, nem futja, és más bevételeim nincs. A Szittyakürtöt, a Hídfőt és a Kát. Vasárna­pot is járatom. — A jó Isten oltalma legyen Veletek. Óvja egészégieket! Az új év hozza meg a magyar fel­támadást s a hazatérést. Az utolsó kenetet már fel­vettem! Az urnát küldik majd haza. Rövidesen be­fejezem! Testvér szeretettel sokszor ölellek! — És minden magyar Testvért! — Imre bátyád.'­ — Mit tehetne ehhez írni? Imádság­os szer­etetet küldünk! süs A PROFESSIONAL CLUB a Webster Hall Szálloda ‘ Georgian Room’’-jában rendezi az idei bálját, melynek rende­­­zősége megkezdte a meghívók és jegyek kiküldését. A január 27-iki bál társadalmi eseménynek ígérkezik Pittsburghban. ¡^› A SZILVESZTER ESTI táncmulatság úgy a pittsburghi­ Magyar Házban, mint McKeesporton elég jól sikerült. Az út­test olyan csúszós volt, hogy igen sokan nem mertek autójukba ülni s inkább otthon maradtak. — Úgy Béres József, valamint Mészár Sándor magyarházi elnök a tisztviselőkkel a közönség kedvében jártak. — Elismerés illeti őket fáradozásukért! Az “EZÜSTKOPORSÓ” című történelmi regény Német­országból, hajópostával érkezik és a karácsonyi nagy posta forgalomban késik. —Kérjük a megrendelők szíves türel­mét, — amint a könyv megérkezik, azonnal postázzuk. — stvartfvrit az ismert, elsőrendű W­uúCvellflj UjUIgjUlj­y/ífljfi-agab­örtöt hívja hogyha bármiféle sürgős javításra, átalakításra van szüksége otthonában. Mindenféle házi villamos­ népet és felszerelést antennát, stb. épít, javít. * * * — Rémesek ezek az idegen szavak. — sóhajtja őnagysára csüggedten. — A papa azt mondja: antipátia. — Zsófi néni úgy mondja: autonómia. — Károly bácsi sze­rint: anatómia... Most honnét tudjam, hogy melyik a helyes? — De hiszen. —feleli a fejre,— ezek között a szavak kö­zött nincsen semmi analógia... — Analógia? — ismétli őnagysága. — Na látod, most te is egészen másképpen ejted ki! Mussolini zongoráját is... Aztán elmúlt a karácsony. Wichita város, ahol Nagvék laknak, százezren felüli lakójá­val évenete nagy karácsonyi díszítést rendez. Nos, nem je­lentéktelen tehát, ho­rv el­ban a versenyben Nagy Ferenc há­za nyerte a harmadik díjat! —­­Minek következtében $2^ ülőt­­te a markát és Danny­­Willi­­amson, a bírálóbizottság elnö­ke nyújtotta azt át nagyon i­^1 sikerült újságkép bizonysága szerint. Ehhez csak­­gratulálhatunk a kiváló Nagy Ferencnek, akit úgy látszik, tenyerén hordoz a szerencse is. — mellékesen ő sem tétlenkedik közben... " Ezzel zárom is az újesztendej első riportját. (szerk) MAGYARSÁG „Aki a bort szereti, — — rossz ember nem lehet!” Most, röviddel ezelőtt, — ahogy Flizy Lajos legfrissebb novelláját olvastam... Jobban mondva: szedtem, eszembe ju­tott Nagy Ferenc... Vegyük sarjában... A valóság az, hogy minden héten legelsőnek a Kortársaim sorozatot kezdem a szedőgép ■­­mén, megelőzve ezzel minden kedves olvasónkat. Nekem i­s jólesik, ha szórakoztató kézirat kerül elém. A másik igazság az, hogy — nem az a Nagy Ferenc jutot* eszembe, akire az olvasó gon­­dolhatott az imént... A magam gondolattársítása úgy kezdődött, hogy az író — mákdarálót említett.. Idekívánkozik most már az a vén igazság, hogy nemcsak a történelem szokott megis­métlődni...A Pont a karácsonyi újságot szedgettem ebben az ‘egylovas' nyomdában és kedves vendé­gem is volt. Bíró Béla, a Pro­­fessional Club pénztárosa. — (Különös előszeretetet tan üs­tök minden egyesületi pénztá­ros irányában... Ez afféle em­beri gyöngeség. Mert mit ér az elnök által aláírt csekk, hogy­ha a pénztáros azt mondja: — ráér­­?) Aztán még azért is kedves vendég Béla öcsém, mert betartja a nyomdai szabályai­mat: — beszélhet a vendég, s én nem válaszolok... Kényes­­kedők ezt miattam nyugodtan udvariatlanságnak vehetik, —­­dehát, szedés közben amúgy is állandóan kb 7-féle zörejre kell figyelnem, nyolcadiknak itt a rádió, mely szüntelenül kavat­­­tyol és szükséges... Kilencedik­­nek jöhet a duma... Sár, hogy közben kihagytam a telefont... Ami megcsörrent! — Halló! Itt Nagy Ferenc! (“Nagy Ferenc... — mon­dom Bélának...) Aztán folytat­ja: — Kansasból... Mindjárt emlékezem: régi jó előfizetőm Nagy Ferenc. (Eb­ből sejthető, hogy a “másik" nekem se nem előfizetőm, se nem jó.) Hogy igazán rövid legyek: Nagy Ferencnek mákdaráló kellett. Azonnal, légipostán. — A Pár nappal később Cleveland magyar negyedében jártam és a mákdaráló elrepült Kansas­ba.A A köszönőlevélből értesültem arról, hogy az én Ferenc bará­tom valóban jó ember, mert — jó­ borítva és mélységes szívfáj­dalommal latolgatom, mikor is juthatnék el hozzá. Kansasba... Aztán kész a lemondásom is, mert a környéken is volna sok­száz vendéglátónk, de ide va­gyok kötve a masinához.. Tavaly sem maradt ki egyet­len szám sem. Isten segítségé­vel átigyekszem a 68-at is... Nagy Ferenc megküldött a­­merikai lap kivágásából olvasom hogy a maga helyén ő is meg­teszi a magáét! Amellett, hogy zongoraépítő szakember a King Music Co.­­nál és művészete nagyon kere­sett, — behívták "Jurghtagnak s mint új állampolgár, büsz­kén vállalta feladatát. Olvasóink emlékezhetnek rá, megírtuk róla, hogy régen, 19 éves korában ő javította meg 1968. január 5. Nagy Ferenc

Next