Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-05-15 / 20. szám

1970. május 15. Ft. Dr. Béky Zoltán ] a trianoni gyászünnepély I szónoka Pittsburghban Az UMCA, — Nyugatpennsylvaniai Magyarok Polgári Szövetsége — elnöksége a közelmúlt napokban az AMSz és a pittsburghi Nagybizottság vezetőivel tartott tanácskozásán elhatározta, hogy 1970. JÚNIUS 4-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN e­s­te fél 7 órai kezdettel PITTSBURGHBAN a róm. kath. Szent Anna, templom, iskolatermében a gyászos emlékű Trianon­i kényszerbéke ötvenedik évfordulóján TRIANONI GYÁSZÜNNEPET , rendez. — A Rendezőség megbízásából Karlowitz Béla, az AMSz főügyésze ünnepi szónoknak felkérte Dr. Béky Zoltán v. püspököt, az AMRE elnökét és az AMSz Igazgatóságának elnökét, — aki a meghívást elfogadta. — Különös jelentősége lesz a pittsburghi gyászünnepségnek, hogy éppen ebben a városban született meg 50­ évvel ezelőtt “Csehszlovákia”, az ismert “Pittsburghi szerződéssel”,­­ amit amerikai csehek és szlovákok kötöttek a Benes-Massarik-féle csoporttal, mely aztán sutbadobta a szerződést, kisemmizte a szlovákokat, azal, hogy a szerződést vasárnap írták alá és az emiatt ‘érvénytelen’... A gyászünnepély műsorát idejében közzé tesszük. " „Kit képvisel Douglas bíró úr?” Gerald Ford képviselő “Conduct of Associate Justice Douglas” cím alatt április 15-én hatal­mas beszéd keretében tette a kritika tárgyává Douglas fő­bíró tipikusan szélsőbalodali működését és furcsa kapcsola­tait. A kongresszusi naplóban több oldalt kitevő beszédet a liberális amerikai napisajtó a saját hasábjairól oly sikerrel kicenzúrázta, hogy igen kevés amerikai mondhatja el magá­ról, hogy a beszéd kritikusan érdekes részleteit olvasta... Lapunk olvasóinak különös privilégiuma, hogy az angolul olvasó amerikai közönségnél j­obban értesüljön az a­­merikai Házban elhangzott nagy beszédről.... A kérdéses beszéd egyes részletei a következők: “—• Nyugodtan időt szen­teltem arra, —• mondta Ford képviselő, —■ hogy tanulmá­­­­nyozzam a Douglas bíró úr viselkedése körüli tényeket. —• Douglas bírót kritizálták már liberális véleményei és a­­zon tény miatt, hogy felfüg­gesztette a kivégzés végrehaj­tását az elítélt kémek, a Ro­­sersbergék esetében, — akik el­lopták az atombombát a Szov­jetunió számára. Én valószí­nűleg ellenvéleményen lennék, — ha a bíróság tagja lennék. — Douglas bíró nézeteivel szemben, mint pl. azon véde­lemmel szemben is, amelyben az “I am Curious (Yelow)” című piszkos filmet részesí­tette. —• Most azonban hadd vizs­gáljuk meg objektíven Doug­las bíró úr viselkedésének bi­­bizonyos eseteit. —■ Ralph Ginzburg egy cso­mó olyan magazinnak a kia­dója és szerkesztője, mely ma­gazinokat nem igen lehet ta­lálni a családi reggeliző aszta­lokon. Azért, mert ezek egyi­két az EROS-t, mely egy trá­gár jellegű kiadványnak minő­sült, —­ az amerikai postán szétküldötte, Mr. Ginzburg 1963-ban egy 5 évi börtön­­büntetést kapott. — Az íté­letet megfellebbezték, de azt 1966-ban az amerikai Legfel­sőbb Bíróság 5:4­ arányos dön­téssel helybenhagyta. Douglas bíró úr ellenvéleményen volt. Azzal Mr. Ginzburgot favori­zálta, valamint az ERDS ki­adványt. —• Az 1964-es elnöki kam­pány során egy másik Ginz­burg magazin, a “Fakt” ki­adott egy írást “A Special Issue on the Mind of Barry Goldwater” címen. A Gold­­water, természetesen rágalma­zás címen hamarosan beperel­ik Mr. Ginzburgot. Egy álla­mi bíróság zsűrije New York­ban a szenátor javára 75.000 dollár büntetésben részesítette Ginzburgot és a FAKT ma­­gazint. — Erre Ralph Ginz­burg megint fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz, amely aztán megint helybenhagyta a Goldwater szenátor javára írt alsóbbfokú ítéletet. —­ Mindezek ellenére Doug­las bíró úr újra ellenvéle­ményt nyilvánított Ginzburg úr oldalán.... — Közben, amíg a Ginz­­burg-Goldwater per még füg­gőben volt az állami bírósá­gok előtt s nyilván­való volt, hogy az ügy az ország legma­gasabb bírósága felé haladt, Douglas bíró úr az Avant Garde-ban megjelent egy cikk szerzőjeként mutatkozott. — Az Avant Garde a Ginzburg­­féle magazinok istállójában a “Fakt” utóda és a hírek sze­rint Douglas fizetést fogadott el ezért a cikkéért Ginzburg­­tól. —• Ralph Ginzburg Avant Garde magazinja $350.00-et fizetett az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága bírójá­nak az ő népénekekről szóló cikkéért. — A szerkesztőség megítélésétől függ, hogy vár­jon a cikk megérte-e azt a a 350 dollárt. Ginzburg állít­­j­a, hogy Douglasnak azért fi­zetett, mert megírta a cikket. Én azt gondolnám, hogy egy olyan magazin kiadói a számá­ra, mely magazin ügye két fellebbezéssel áll az amerikai bíróságok előtt, ér v­al­a­­­mit egy cikk “B . Willi­­am O. Douglas, Associate Justice, U. S. Supreme Court megjelöléssel egy teljes ol­dalas képpel.­­• Mindennek ellenére Do­uglas bíró úr nem diszkvalifi­kálta magát attól, hogy részt­­vegyen a “Goldwater against Ginzburg” rágalmazási per fellebbezésében. —• Vájjon muszáj egy ilyen embernek a mi legfelsőbb bíró­ságunkba ülnie? —• Elég rossz dolog az, ha aláírt olyan cikkeket, melyek elítélt pornográfus notórius kiad­ványaiban jelentek meg. Az azonban védhetetlen, hogy abban az ügyben eltekintett önmaga diszkvalifikálását­'l.... —• Mindez azonban csupán kezdete annak az insolenciá­­nak, mellyel Douglas bíró úr, nyilvánvalóan elhatározta be­mocskolni hivatásának magas standardját. —• — A közelmúltban a könyv­standokon megjelent egy kis fekete könyv, amelyen piros tintával ‘Wyliam D. Douglas‘ aláírása van felróva. Címe: —­­“Points of Rebellion” és té­mája, hogy a ‘violencia jogo­sult’ és talán csak a ‘rend­szer’ forradalmi úton való le­döntése mentheti meg az or­szágot. — A legkedvezőbb, a­­mit erről a 97 oldalas kötet­ről mondhatok az, hogy gyors olvasmány. Ha valami harcias egyetemista írta volna, termé­szetesen nem­ talált volna o­­lyan tekintélyes kiadót, mint amilyen a Random House. — Ep­ v ködös bölcselkedés, a­­melynek kétségtelen célja az, hog­ v történelmi jogosultságot adjon a harcias hippie-hippie mozgalomnak és hogy tanúbi­zonyságul szolgáljon arról, — hogy a Legfelsőbb Bíróság 71 éves bírája egykoron pendül velük. — Elismerem, hogy William O. Douglasnak joga van azt írni és azt kiadni, a­­mi neki tetszik; — de úgy gon­dolom, hogy Douglas bíró ré­széről az, hogy nevét egy o­­lyan lázi­tó kötet fedőlapjára tegye, mint amilyen a Points of Rebellion, ■—­ történelmünk egy kritikus idejében, amikor a béke és rend az, amire szük­ségünk van, — kevesebb, mint egy helyes jogászi magatar­tás. —• Mikor elsőízben találkoz­tam azon tényekkel melyek Do­uglas bíró urat pornografikus kiadványokkal és hippi-hippi­­stílusú forradalom pártolásá­val hozták kapcsolatba, haj­lottam afelé, hogy viselkedését a szenilitás első jelének tekint­sem. — Azt hiszen azonban, h­ogy alábecsültem a bírót.... —• Talán helyes vizsgálat alá venni, hogy kit képvi­sel Douglas bíró úr? Azon té­nyek alapján, melyek rendel­kezésemre állanak, úgy tűnik, hogy Douglas bíró képviseli Albert Parvint és csendes partnereit az ő nemzet­közi szerencsejátékos test­vériségükben ; Ralph Ginzburg urat és barátait a pornografikus kiadó-business-ben; dr. Robert Hutchinsont­­ és az Új Baloldal nemzet­közi tojáskeltetőit, vala­mint az SDS-t és az ah­hoz hasonlókat. — — Douglas bíró nem vélet­­lenségből, vagy tudatlanság­ból találja magát hirtelen eb­ben a társaságban, — évek óta dolgozott ezeknél, é­ve­k­en át húzott hasznot ezekből” MAGYARSÁG Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága 1970. május 16-án, szombaton délelőtt 10-kor New Yorkban, a Magyar Ház termében, 21’ E 82nd Street­­—­­gyűlést tart. — A tárgysorozaton elnöki és titkári jelentések, bizottságok beszámolói szerepelnek. — „... amikor Magyarország segélykiáltása hiábavaló volt...” Thompson, georgiai képvi­selő “Help Cambodia” cím alatt, április 27-én e­­gyebek között a következőket mondotta a washintoni alsó­házban : — “1956-i­g Magyar­­ország szabadság­szerető népe megkísérelte a kommunista já­rom levetését és egy igen rö­vid időre szab­a­d néppé tette önmagát. Egy segély­kiáltást küldtek ki és az Egye­sült Államok segítségét kérték. Sajnos, mi nem voltunk abban a helyzetben, hogy segíthet­tünk volna az akkor fennál­lott logisztika problémák mi­att. —­ Most Cambodiában . . . látva a kommunizmus elleni hadviselés sikerét, Cambodia népe ledöntötte Prince Liha­­nouk kommunisták által do­minált kormányát és megkísé­relték felállítani az ő kommu­nista dominációtól mentes sa­ját kormányukat.­­• Most azt... ez a fiatal antikommunista kormány üze­netet küldött ki a szabad vi­lágba, hogy ne hagyják őket magukra. Segítséget kérnek, mely lehetővé fogja tenni szá­mukra azt, hogy kiűzzék ha­zájukból az idegen kommu­nistákat. — Persze lehetséges, hogy a mi testületünk keretein belül (A képviselőház, — A Szerk.) s a Capitol másik oldalán lé­vő másik testületeinek a tagjai (Szenátorok, — A Szerk.) részéről beleütközünk olyan felszólalásokba, melyek a belekeveredéstől való félelem miatt azért írnak, hogy sem­minemű segítséget ne adjunk. —• Ha mi meghajlunk az ő helytelen követeléseik előtt, új­ból tanúi leszünk olyan ese­ményeknek, melyek Magyaror­szágon és Csehszlovákiában is bekövetkeztek. Ha elmulaszt­juk a cselekvést, az egy jel lesz a világ minden elnyomott népe számára, hogy nincs re­mény — és miközben a kom­munista agresszorok nem bi­zonytalankodnak, amikor be­vetnek minden fegyvert ami a népek feletti könyörtelen ural­kodáshoz szükséges, mi az Egyesült Államokból nem fog­juk szállítani azokat a fegyvereket, melyekkel e népek megvédhetnék magukat. —■ Ez aztán szerencsétlen­séget jelentene a szabadság­­szerető népek számára.” 3. oldal Az amerikai legfelsőbb bí­róság helybenhagyta az o­­regoni bíróság ítéletét, a­­melynek értelmében az Ore­­gon-i Eugene faluban emelt 50 láb magas kivilágított keresztet el kell távolítani, (“must be removed”), mert a tény, hogy a kereszt a falu tulajdonát képező te­rületen van, beleütközik az amerikai alkotmányba....

Next