Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-06-05 / 23. szám

Ebben a palotában történt... The Petit Trianon. (Szathmáry Lajos gyűjteményéből.) Árvíz fenyegeti Szegedet Lapzártakor érkezett légi­­posta-levél Szegedről: a Maros áradása ko­moly veszéllyel fenyegeti Sze­gedet. A Tisza medre v. Ma­­r­c torkolatánál már á­­telt. Makó 30,000-es lakosságát, elővigyázatosságból kitelepítet­­­ték. Csak párezer munkabíró férfi maradhatott a városban Bízunk abban, hogy talán Szeged megmenekül és Új­szegedért­ is aggódunk. Igen nagy erővel folyik a védekezés.” "* Bécsi jelentés közölte szer­dán reggel, hogy a Duna is rendkívül gyorsan dagad.­­­Egyelőre veszély nincs. • Magyarországi rádióhírek szerint a Tisza középső folyá­sának erős emelkedése újabb gondokat okoz. Attól tartnak, hogy ha ez újabb esőzéssel Szegedig ér, a város helyete katasztrofális­sá fordulhat. — G. Wallace 52%-át kapta az Alabama-i szavazatoknak. Minthogy egyetlen ellenfelét a keddi választáson legyőzte, — újra Alabama kormányzója! A “MAGYARSÁG" más, mint a többi! Erdély All­ ’ A­rr­erie Minden háznál volt erdélyi menekült. Még a Benedekeknél is, pedig ők maguk is Erdélyből me­nekültek, meg a Keveréknél, akiket a Bácskából űz­tek el a szerbek. A miénket Baloghnak hívták, Balogh bácsinak. Mérnök volt, fiatalember Balogh László,­­ mé­gis “ Bácsi”-nak hívta, mindenki, Nagyapám is. Féloldalas menyezettt, úgynevezett “manzárd” szobában lakott a fejünk felett. Reggelente felkelt, bement Pestre. Münkést kere­sett. Estig. Akkor hazajött, igyekezett láthatatlanul, hallha­­tatlanul felsurranni a falépcsőn. Mi, gyerekek a lépcsőnél lestük, hacsak lehetett elkaptuk, rácsimpaszkodtunk erős két karjára, úgy könyörögtünk, Balogh bácsi jöjjön be, meséljen. Néha bejött. Ha vacsorával kínáltuk, szabadkozott, hogy ő már evett. Kitünően vacsorázott, Pesten, régi bará­tainál. — De hát egy falatot — ... — Köszönöm,, egy falast, — és úgy evett, hogy még mi, gyerekek is észrevettük, igen éhes lehetett, biztosam nem evett napok óta. Vacsora után mesélt. Virághímes­ havasokról, pisztrángos patakokról, égbenyúló fenyőkről, Gomolyát gyúró pásztorokról, borvízért járó szekerekről. Mesélt egy székely diákról, aki szalonnabőrel fé­nyesített, vasnál keményebbé főzött mogyorófabotjá­(Folytatás a 3. oldalon) Szathmáry Lajos: halálraítéltek 1920. június 4. 1970. június 4. TRIANON Ötven évvel ezelőtt MAGYARORSZÁGOT

Next