Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-01-23 / 4. szám

4. oldal (Folytatás az előző órdék­el­­ tünk volna meg. Ha így jár­tunk volna el az elmúlt évben, 10,000 amerikai életet takarí­tottunk volna meg. Hány to­vábbi amerikai életet fogunk elveszíteni azér­t, hogy 1970- ben g­y­ő­z­el­e­m helyett, — tárgyalni fogunk?? —• Miért van az, hogy sem Eisenhower, se Kennedy, se Johnson és most Nixon elnök se, — egyikük sem alkalma­zott egy ilyen pozitív politi­kát? — Vájjon elnökeink nem szabadok, hogy parancsot ad­janak amerikai csapatoknak hogy győzzenek, vagy hogy pozitív terveket dolgozzanak ki­­ egy győzelem útján elért béke irányába? Miért kell az, hogy népünk az amerikai férfi­anyag állandósított vesztesége miatt szenvedjen?” (E 10002­) GÖRBEKÉP: Szép élet a katonaélet... Aki ezt tagadni meri, az vagy a pékeknél szolgált, vagy az utcaseprőknél, — és mint ilyen, katona sem volt. Amikor vagy jó harmincöt évvel ezelőtt katonaládámmal megjelentem a fehérvári régi tizes laktanya híradókörletében, török százados úr, korábban is atyai jóakaróm összecsapta a kezét és így szólt a körülötte álló tisztekhez: — Készüljetek el minden rosszra, mert megjelent az új­­ásgíró! , Dehát még korai volt a készülődés,mert alig bújtunk be j­ól-rosszul az angyalbőrbe, máris útnak indítottak bennünket a kelenföldi Károly-laktanyába, hogy egységes híradó kikép­zést kapjon az ország minden híradóosztályának karpaszomá­­nyosa. Az egység kezdetben körvonalakban sem mutatkozott, legfeljebb abban, hogy nyomban huszonegyezni kezdtünk és Martonváásárnál komáim majdnem minden pénze hozzám ván­dorolt, mire megrohamoztuk a vasúti vendéglőt és elfizettem a nyereményt, még a mozdonyvezetőnek is küldtünk egy nagy­­fröccsöt. — A kiszállásnál még a nagymamáját is elátkoztuk annak, aki a karabélyt kitalálta, mert minduntalan a nyakunkba csú­szott és a tusába belevertük a térdünket. A szurony pedig derekunkon mindenütt lógott, csak éppen a helyén, az oldalun­kon nem. Javában füttyögettünk a kelenföldi állomáson satifi­­káló leánykáknak, amikor ránkcsapott a derült égből a ménkű. Bella szakaszvezető személyében, akiben későbbi szolgálatveze­tőnket tisztelhettük. Helyszűke, —­ no meg közszemérem elleni vétség — miatt nem ismételhetem meg három és fél évtized tá­­volságából sem a fogadószavakat, amelyekkel Bella szakasz­vezető úr megtisztelt bennünket. A katonaélet nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint amilyen lenni szokott . . . Már vagy négy-öt hét telt el és az első kimenő előtt áll­­t­unk, azaz arra számítottunk, hogy az az utolsó szombatunk a laktanyában, tehát nagyvígan tértünk vissza a hodályméretű szobába, ahol kétoldalt 12-12 vaságy sorakozott, husznötödik lévén Gabai őrvezető úré, aki szobaparancsnoki minőségben tanyázott velünk. A közös mosdó a folyosón volt, a mi szobánk és a másik szoba bejárata között. Velünk a budapesti osztály karpaszo­­nyosai voltak, a szomszéd szobában a miskolciak és a szege­diek lakoztak. Aztán úgy kezdődött az egész, hogy valaki va­lakit lespriccelt a mosdónál, mire az visszaspriccelt. Aztán újra spricceltek, majd megint visszaspricceltek és félóra múl­va dúlt az ádáz csata. Csajkákból, rohamsisakokból s gáz­álarc-tokokból folyt az öntözködés, majd megrohantuk a szom­széd szobát, ámde azok befogták az ajtót Mi kívülről nyomtuk befelé, az ajtó meg elkezdett emelkedni a pántvasakon felfelé, aztán azt vettük észre, hogy alattunk kapálózik Miskolc és Deb­recen híradófiatalságának a virága. Lerángattuk a fejrészü­ket, és izgalom nélkül önötztük őket, de az ágyakat is. No, ők sem maradtak éppen adósak és kinek a feje búbján, kinek meg a szeme táján keletkeztek némi daganatok. Mert a roham­­sisakkal retteneteseket lehetett ütni. Dehát játék volt mindez, igaz, kicsit katonásan kemény játék. . . Ebben a pillanatban iszonyú hang üvöltötte kívülről, hogy "Vigyázz!" — Vigyázz, ha jön a vonat! — ordította vissza Hauer Karcsi, a ferencvárosi birkózó és valamelyik miskolci, vagy debreceni kománk úgy repült kifelé az ajtón, mint a daru­­madár. Csak éppen szárnyak nélkül és nem kiúgatott. Az ordítás elnémult, mert a kihajított éppen elibe találta Bella szakaszvezetőt, hogy mindketten a földre hemperedtek. Karcsi kománk meg ki­rohant a vízcsaphoz, kikapta az egyik kezéből a szoba felmosóvödrét s a feltápászkodni készülő Bella szakasz­­vezető úr fejébe húzta. Vízzel együtt. Csak amikor a szakaszt vezetői kobakról lekerült a vödör, állt helyre a megtépázott rend... Hauer Karcsi rohamsisakban és nyakába kötött viaszos zöld ágyvászonnal merev vigyázzban állott Bella szakaszvezető úr előtt. Mintha mindketten nyársat nyeltek volna, olyan me­­redt szen­nel nézték egymást. Szolgálatvezetőnkből egyetlen szó sem tudott kitörni, olyan düh rázta, majd megfordult és elrohant az iroda felé. — — Ezt még megkeserülik az urak! - kiáltotta és a szá­zadiroda döngve csapódott be utána. -— Mi, az urak, pedig egymásra néztünk, aztán kitört belőlünk kórusban a röhej. Másnap reggel az egész karpaszományos század ott­ sora­kozott a főépület előtt. Endrédy Somogyi Ákos főhadnagy úr idegességében már vagy tizedszer ejtette le a monoklit, amikor megkérdezte: — Ki húzta bele a vödröt Bella szakaszvezető úr fejébe? Lépjen elő! A sor megizdult és­ egyetlen kemény lépéssel Hauer Kar­csi lépett ki. De vele együtt még vagy tizenketten: valameny­­nyien a ludovikások. — Csak egy lehetett!­­— kiáltotta a főhadnagy úr. — A többi visszakozz! De hogy ott álltak mozdulatlanul valamennyien tizenhár­man, újra parancsszó hangzott: — Ludovikás növendékek visszakozz! Romáink azonban álltak tovább rettentő ábrázattal, — mint a cövek. — A ludovikás karpaszományosok a második emeleten v­annak. Lépjenek vissza, mert ők nem lehettek. Néma csend. — Úgy? Hát akkor az egész század harminc nap laktanya fogságot kap, a legközelebbi szombat déltől számítva. Mi, többiek, kissé hüledeztünk, de nem a harminc napért, hanem azért, hogy a ludovikások micsoda remek gyerekek voltak Amikor fenn voltunk a körletünkben, lejöttek mind a ti­zenketten hozzánk és egyikük így szólt: A vödör mindnyájunk nevében került Bella fejére. — Ha elmondtuk volna, hogy mit akarunk, biztosan lett volna köztetek olyan, aki elkottyantja a dolgot. Hát azért nem szóltunk senkinek sem, csak magunk között beszéltük meg. És kezet ráztak mind a tizenketten első­sorban Hauerrel, aztán valamennyiünkkel. A szolgálatvezetőt mindnyájan egyformán utáltuk, mert mindig kitalált valamit a bosszantásunkra.... Tizenöt év múlt el aztán .. . A génuai kikötőben az “USO di MARE” nevű hajó ki­vándorlókat vett fel, akik elhagyták az öreg földrészt. Felesé­gem a kisfiamat a karjában tartotta, a lányunkat kézenfogva vezette, magam pedig két kézicsomaggal birkóztam. Beléptünk a hajóra, amikor megszólalt egy hang: — Nicsak! Az újságíró! Azzal Hauer Karcsi esett a nyakamba, hogy majd össze­­rogytam a csomagok alatt. Csak ide a szomszédba, Chilébe ment. (Azóta továbbvándorolt az USA-ba...) A hajóút alatt vagy tízszer is elmeséltük egymásnak a vödör és Bella szakaszvezető esetét, felemlegetve név szerint mindenkit, akivel együtt rúgtuk a Károly-laktanya köveit a díszlépés tanulása alatt. Hát tessék mondani, néha nem valóban görbe képeket te­remt a sors és nem minket állít be főszereplőnek? (Kurhus) (A­­Caribi Újságából.) Dr. Tokay László: “KULTÚRA és civiizáció” című könyve kapható a MAGYARSÁG Kiadóhivatalában Ára: $6.00 A legnagyobb Ön­megtartóz­tatás kell ahhoz,­­ hogy be­szélni hagyjunk másokat . . . a “MAGYARSÁG” “Más, mint a többi!" ADY ENDRE ANGOLUL Komoly irodalmi esemény .* Ady Endre versei angolul/* Az 500 oldalas, illusztrált* műben a költőnek 354 versei van szép angol fordításban.* A bevezető és fordítás Anton N. Nyerges, amerikai­ diplomata-költő kétévtizedes­ munkájának eredménye. Ez a szép, és értékes­ könyv rendkívül kedves­ ajándék, bárki ,neki Ára: $10.00 Megrendelhető: HUNGARIAN Cultural Foundation Inc. P. O. Box 16 Buffalo N. .Y. 14225 I MIELŐTT csomagot — pénzt — orvosságot küldene Magyarországra kérj­e a SEBŐK TRAVEL SERVICE, Inc. ( Dr. Fiedler Kálmán) SZAKTANÁCSÁT — Há­l­á­s lesz érte!— * MAGYARORSZÁGI UTAZÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE * Hajó- és repülőjegyek! — Rokonok kihozatala! — Hiteles fordítások! Ingyenes tanácsadás mindem magyar­­vonatkozású ügyben Írjon azonnal!!! 5­61 Diversey Pkwy., — CHICAGO, IL., 60614 A Telefon: (312) 4 7 7 -1 4 8 4 MAGYARSÁG 1970. január 23. R­A­R­I­C­K - IZMUSOK KIVONATOK John R. Rarick louisinai képviselő BESZÉDEIBŐL “Trade With Red China — and Christian Credo' címen John R. Rarick louisi­nai képviselő ezt mondotta a washingtoni Házban: — “Az elnöknek s a külügy­minisztériumnak legutóbbi nyi­latkozata, mely egyoldalúan szankcionálja a kommunista Kínával való kereskedelmet, —­ csupán mint a nemzeti “ellen­séggel való kereskedelem”-kül­politika interpretálható... —­ Az adminisztárciónak e­­­zen “kommunizmussal szemben­i enyhe” politikája hatalmas hasznot hajthat a nemzetközi iparosoknak s kapitalistáknak,­­ — de minden, szabadságát tisztelő amerikai számára egy ocsmány dolog. — —• Sok amerikai azt gon­dolja, hogy mi a kommunizmus (Folytatás a következő oldalon)

Next