Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-02-27 / 9. szám

6. oldal iMmiiiiMiiiMimmiiiiiiimi Telefon : 521 -8577 VIRÁGÜZLET Pittsburgh, PA., 15207 Guiser's Flowers 5009 Second A ve VÁGOTT v a­­J y CSEREPES VIRÁG Születésnapra — Névnapra □ VIRÁGCSOKROK □ Válogasson üzletünkben! * Keressen fel minket! * — Azonnal szállítjuk! — Magyarul is beszélünk! iiimminimi­mii Dr. T­okay László: “KULTÚRA é­s CIVILIZÁCIÓ” című könyve kapható a MAGYARSÁG Kiadóhivatalában Ára: $6.00 llimilllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIII IIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIll Méltó síremléket Németh Kálmánnak Átdozat 1970. jan. 30. $905.00 Legúj­abb adományok: l­ittsburgh-Hazelwood-ról: Nagy Sándor, (2nd Ave.) $5.00 Kalas Andrásné $5.00 Szent Anna r. k. ,Egyház Ft. Dizmacsek Ferenc plébános gyűjtése $25.00 1970. febr. 27. $940.00A Lapunk legközelebbi számá­ban adunk tájékoztatót az eddigi előzetes tervekről, me­lyek a síremlékkel kapcsola­tosak.­­• NYUGTÁZÁS A Platanosi magyar iskola­­javára, dr. Frideczky Erzsébet emlékére adományozott Nagy Sándor, Pgh. 15:00 TITO, — a minden lében kanál ‘politikus’ Nassernél kí­sérletezett az arab-zsidó ügy­ben. Eredménytelenül: “A MAGYARSÁG m­a, mint a többi!" ­Szathm­áry Lajos: Miskolci kocsonya Sokszor hallottam én, pataki diák koromban, innendemondáikat a miskolci kocsonya remegésének ar­­­cár­ól, hol így, hol úgy, hol amúgy. Még azt is állítot­ták egyesek, hogy valahogy, valamerre a miskolci szőlőkben, béka került egy szőlősgazda kocsonyájá­ba, amit téli pincézésre vitt magával. Enni nem ettem belőle, csak egyszer. Mint sajtóakadémista, a Mikó-utcában, az At­­haeneum nyomdájában, ahol nyomdai gyakorlati időm alatt éjszakai korrektorként dolgoztam. Csodálatos állás volt az! Olyan emberekkel ke­rült össze az éjszakai korrektor, akiket nappal bi­zony csak kilométerekről csodálhatott-Móricz Zsigmond ballagott be néha éjféltájt, fo­gadott leányával, Erzsikével, máskor Ambrózy Ágos­ton, Rotta Margittal, a Félgyertyáól jövet, vagy Féja Géza, nikotinsárga ujjakkal, égő szemekkel, mindig lobogva, vagy Erdélyi József homlokára hulló hajjal, jókedvűen kacagva, tele titokzatos szómagya­rázatokkal, varázsos rímekkel. Gyakran bejött Háttér Alfréd, a tragikusan meg­gyilkolt költő, akinek orgonabélg ásít verseihez ha­sonló fenséggel a magyar erdőkről soha senki nem írt. Azt mondja egy ólomszagos téli hajnalon a nyom­dában, úgy fél három tájt. Háttér Frédi: — Mit csinálz munka után, Poci! (Mert Poci­nak hívott engem mindenki.) — Semmit, Frédikém­. Mit is csinálnék? — Jól van, gyere velem egy tál kocsonyára! Akkorát nyeltem az ólmos levegőből, hogy gör­csöt kapott az ádámcsutkám. Taxiba ültünk, a K­eleti-pályadudv­arra vitetett bennünket, gondoltam a “resti”-ben fedezte fel a jó kocsonyát, de bizony a miskolci gyorsvonatra másza­­tott fel s magyarázólag mondta: “Háttér István bá­tyám vadászlakába megyünk, ott vár a kocsonya.” Végig aludták az utat, (hogy el ne felejtsem­ a potyáidat,­­ mert a Sajtókamara révén másodosz­tályos évesbérlete volt száz pengőért minden első és negyedük osztályos kamarai tagnak.) Lovasszán várt bennünket az állomáson, láb­zsákokkal, meleg téglával a lábzsákban, egy-egy lapos üveg törköly lapért a két vén kocsibunda zsebében, amelyet ránk erőszakolt a kedves öreg kocsis. Beburkolóztunk az orrunk hegyéig, aztán neki! ( Por­zott a hó, csilingeltek a csengők, meg-meg­húztuk a laposüveget, é­s egyszercsak ott voltunk Háttér István vadászlakában. Poros szarvasfők, mellette zergék, kitömött baglyok meg sasok, feketenyelvű vadkanpofák, fehér koponyákból ágazó-bogazó aggancsok a falakon, zöld­­ posztótáblákon puskák, pisztolyok, bőr golyózsákok, patrontáskák, öreg lőporszaruk. — Fel a vendégszobába, fickók! Avanti! — mor­dult ránk kedvesen Háttér István s ahogy iszkoltunk felfelé, kettesével kapván az illatosra súrolt grádi­csokat a meszelt­ bolthajtású b­elsőlépcsők­ön, még utánunk szólt: — A sárganyel­ű fogkefe a családé, a kéknyelű a vendégeké . . . Terített asztallal várt az ebédlő. Illatos, párolgó tea, szárazkolbász, füstöltszalonna, vaj, méz ■— no meg egy olyan tál kocsonya, mint egy tótkalap!­­ Gyönyörű mázastál, benne gyengéden remegő, opálosan csillogó kocsonyába süllyesztett porcogós fü­lek, kunkori farkincák, hasított körmöcskék, bőr­­karpereces csülkök- Kis üvegdugós, metszett üveg­ben finom borecet, lefedett cseréptálban szeletést hagy ma . . . A kenyér, j­óh, a kenyér feledhetetlen, leírha­tatlan volt! Soha olyan kenyeret nem tudna itt senki se sütni! De a kocsonyát könnyű elkészíteni. 4 font fülűt, farkát, körmét kell venni, vegyesen, és 2 font — nem túl so­vány friss lapockát. Főleg né­ger negyedek ‘ Super marketjeiben’ árulják a bőrös apróságokat, fontonként csomagolva. Egy szép szál sárgarépa kell, megkaparva, négy­­be­ hasítva, egy darabka petrezselyemgyökér, egy ö­­kölnyi hagyma héjjastul, félig behasítva, 2-3 gerezd hámozatlan, behasított fokhagyma, egy kávéskanál­nyi szemesbors, egy babérlevél meg 5-6 evőkanálnyi só. A jól megmosott húsokat forró vízzel le kell ön­teni, é­s 5 perc után leszűrni, a vizet kiönteni. Fazékba rakni a leforrázott húsféléket, a zöld­­séggel, fűszerrel együtt, annyi vizet önteni rá, hogy ellepje és még három ujjnyira legyen felette, azután közepes tűzön forrásig vinni, majd csendesen, éppen csak bugyborékolva, a forrpont alatt tartva úgy 4-5 órán át párolni, persze fedő alatt. Ekkor le kell szűrni a hagymát, fokhagymát, borsot, babért, miegymást eldobni, a levet alaposan lezsírozni. Mély tányérokba, tálakba rakni a húst, bőrkét, porcogót, kidobni annyit a csontokból, amennyit csak lehet. Langyosan ráönteni a megízlelt, esetleg utánra­­sózott levet és az ablakpárkányon vagy hűvös szoba padlóján megolvasztani­ Forralt borral, rumos teával, de még anélkül is, csak úgy “gyalogosan” jobb, mint az Eldorádó min­den pánkója! MAGYARSÁG A “KÖZELGŐ ESEMÉNYEK” rovatából : ÁPR. 4-én, szombaton délután a MAGYARSÁG magyar film­bemutatót rendez a pittsburghi Magyar Ház nagytermében! Időpontot és részletes műsort idejében közlünk — A válás — a házassággal kezdődik... PESTI VICC: Nagyobb ünnepeken a pesti, Dohány­ utcai zsinagógába nem lehetett csak úgy simán besétálni. — Az ajtóban állt egy szolga és tőle kellett az ülőhelyet megváltani a pengőért... Odaérkezett a Grün, kalapban és szólt: — Nézze, — én csak pár pillanatig megyek be, valami nagyon fontosat akarok megtudni a Schwartztól... Eresszen be. — Csak egy pengőért. — volt a válasz. — Szabály! — Ugyan, ne vacakoljon velem. Mindjárt kijövök! — Nézze, Grün! Én ismerem magát! Maga egy nagy ga­­nel. — Maga biztosan imádkozni akar...! 1970. február 27. JULIUS J, LENART, BRÓKER Reál Estate — Notárv Public —- Insurance of all kinds Serving McKEESPORT, DUQUESNE AND SURROUNDING TOWNS 500 — 5th Avenue McKEESPORT, PA. National Bank Building A Telefon — Iroda: 672-6666 — Lakás: 644-9060 — ( Magyarul is beszélünk!) —

Next