Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-09-18 / 33. szám

Lőrincze túllőtt a célon! Most már elég volt! Valakinek végre hangos megállj-t, kell kiáltania annak, az oktalan nagyképűsködés­nek ami az utóbi hónapokban hazulról a külföldi magyarok felé megnyilvánul. Micsoda orcátlan és mohó csepűrágás van itt? Hogyan engedhetjük meg tovább is ezt az ormótlan és kommunista propaganda du­dával felerősített, kioktató hangnemet, mely most már kórusban rikácsol felénk!?? Idegenbe szorított magyar írók, költők, újságírók, — nem látjátok, hogy ami már eddig is történt nem más, mint gya­lázatos szemfényvesztés, — a magyar nyelv kisajátításának kierőszakolásá­ra... A “testvériség” mezébe bur­kolva próbálnak felettünk sír­va atyáskodni. Nagy önteltsé­gükben most már azt hiszik, nekünk ez kell... Mekkora eltévelyedés! Elirigyelték a dollárainkat és most, még a magyarságunk­ból sem átallanának bennünket ócska fogásokkal kisemmizni... Fondorlatos agyukkal a mi magyarságunkat gyengének és elmaradottnak szeretnék meg­bélyegezni. Nem oda Buda! Hamis a duda! Lőrincze Lajos, mint a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudomá­nyi Intézetének osztályvezetője túllőtt a célon, amikor ilyen együgyű taná­csot sütött el a nyelvészeti agymosáson résztvett atyafiak felé: “Az emigráció egyedüli nyelvművelő feladata: a ma­gyar nyelv megőrzése, megtar­tása — Nem több és nem más ennél!” Álljon meg a menet, kedves egy Lőrincze! Mellélettel! Ebben a felsőbőrendű utasí­tásban belesuszterolódott az a szerénytelen vágyad, hogy mi, külföldön élő magya­rok nélne­k folytassuk a magyar betűink igénybevételével megalkuvás nél­küli harcunkat a kommuniz­mus ellen, nehogy tovább lo­bogtassuk a szabadság szent fáklyáját, — mert hát a mi nyelvezetünk szerintetek már “kopott”... Idefigyelj Lőrincze! Mi, külföldön élő magyar írók, költők, újságírók meg­őriztük a magyarságunkat­­— írásban, beszédben és tettekben egyaránt! Ilyen vérszegény és átlátszó ötletekkel nem lehet kivenni a szelet az emigráció vitorláiból! — íróink könyvei­nek ezrei világítják a magyar­ság követendő igaz útjait! És é­l, virágzik a keresztény ma­gyar sajtó! Semmiképpen sem vagyunk reászorulva a mai hazai nyelvezetre, a szláv­ be­­hatású szókészletekre, vagy ép­pen azokra a rassz goromba­ságokra, pesti zsidó­kzsargoné­ra■, melyeken a jobbízlésű ha­zalátogatók lépten-nyomon kí­nosan megbotránkoztak! Ami a mai pártvonalas ma­gyar irodalmat illeti, hát mi abból sem kérünk! Az elmúlt évtizedekben alig találtunk ma­gyar költőt közületek, kinek a verseit gyermekeinknek tisz­ta szívvel megmutathatnánk... Azzal, hogy a magyar írói készséget kommunista elveitek­kel gúzsba kötöttétek, ■—• év­századokra visszavetettétek az igazi, szabad magyar iro­dalmat! Így aztán, kedves Lőrincze, a magyar nyelv tisztas­á­­­gát tőlünk ugyan ne féltsétek! Jómagad jobban tennéd, akit kiváló nyelvész, ha kivereked­nél legalább egyórás magyar nyelv­pucolási lehetőséget a pesti rádióban! Naponta! Mert az a tessék-lássék néhány vére, amivel hetenként rendel­kezel, annyit sem­ ér, amit ép­pen a nyelvtisztaság kedvéért nem­ merek kiírni! Érted? Továbbá, pedig, a tiszta magyarság nem lehet annak a bolsevista szellemre rászorított és jórészt műveletlen írnok - gyakor­nok­oknak a kisajátított tulajdona, mely tömegből még a tehetségesek is előbb-utóbb beleszakadnak a béklyóba. Mennyivel becsületesebb len­ne, ha elismernétek a mi mekír­óinkat és könyveiket befogadnátok! Hogy az ott­honi magyarságnak is közkin­cseivé váljanak! Végezetül: vegyétek tudo­másul, hogy a külföldi ma­g­var sáp türelme sem végtelen! Okosabb, ha idejében vissza­szívjátok a kinyújtott csápo­kat, — mielőtt egyet-kettőt levágunk belőlük! Nekünk olyan ‘hidak', a­melyeknek csak kommunista hídfőik vannak, nem kellenek! Vissza az agarakkal! (sz. j.) Dr Török Dénes professzor új teóriája az alkoholizmusról A két pittsburghi napi­­lap magyar sikerről írt szer­dán. A rádiók is erről beszéltek. Dr Török Dénes felfedezé­­séről. A “Post Gazette” első olda­lán fényképpel mutatta be a fiatal magyar tudóst, a “The Pittsburg Press” szintén nagy cikkben foglalkozik a hírrel. Dr Török a pittsburghi Carnegie­ Mellon Universitynek a “biologial­ science” tanára, aki a “Biochemical and Gene­­tic Studies on Alcoholism" -­ tárgyban már két éve folytat értékes tudományos kísérlete­ket. Mostanáig száznál is több alkoholos­ betegtől vett vérpró­bát és az a terve, hogy ezek­­nek az alkoholos pácienseknek a gyermekeitől is vérvizsgát vesz, tanulmányához. Dr. Török szerint különö­­sen a súlyosabb alkoholmérge­zettek és “nagyi­vók” vérében a vörösvérsejtekben kóros el­változás áll elő.­­ Bizonyos “enzgmák” eltűnnek és emiatt az alkoholisták képtelenek az alkohol-élvezet korlátozására. Szerinte az alkoholizmus súl­lyos problémáját a tudomány ma módszereivel csak a teljes alkoholmentességgel tudják va­lamiképpen megoldani. Eddig mellőzték a biokémiai, geneti­­kai és gyógyszertani területek nagy részének a figyelembevéte­telét.­­—• Lehetséges, hogy si­kerül egy bizonyos “vili” elő­állítása, mely szintetikus mó­­don pótolhatja a szervezetben az eltűnt enzgm­ákat és akkor kevesebb lesz a lerészegedés, vagyis veszélytelenebb lesz a társasági ital­élvezet... Dr. Török Dénes a buda­­pesti egyetemen vég­zett,majd a Starvard-on tanult és taná­ra volt a Pennsylvania State University-nek. 1966-ban az USA kisérletügyi delegációjá­nak tagjaként részt vett a Tokióban rendezett nemzetkö­zi értekezleten s 1968 óta a OMD fakultás tanára. Tagja az MHBK pittsburghi cso­portjának és elnöke volt a Professional Clubnak is. — Minden érdemes magyar ügy lelkes pártfogója. Szép eredménye a magyar­ság dicsőségét gyarapítja. „CSAK A LAKÁS LENNE NAGYOBB...” -Tizen­egyetlen szobában­ ( T ) . Az olvasó már a címet olvasva is tudja, hogy ma­gyarországi állapotokról van szó. A cikk, amely erről ír, nem az ingyen küldött Magyar Hírek­ben jelent meg, hanem a Békés megyei Népújságban, s Kasnyik Judit által papírra vet­ve. Úgy látszik, hogy vidéki lapokban, amelyek nem igen kerülhetnek külföldre, szordinóval itt-ott, meg leehet írni az igazat is. Vagyis hát olykor próbálkoznak otthon is igazat írni. A női újságíróknak lehet, hogy több van megengedve... De az ilyen cikkeket a Szabadság-Népszava hazai tudó­sítója, Csávossy Leó nem siet kiküldeni. Az igazság ismerte­tése nem üzlet..... A szóbanforgó lakás­mizéria nem a fővárosban, vagy más felduzzasztott lakosságú nagyobb városban jelent megoldha­tatlan problémát, hanem egy vidéki kisebb városban, Szarvason is, ahol a ‘dicsőséges’ felszabadulásig sohasem volt lakás­­probléma a város alapítása óta. És nem is afféle önhibájából nyomorgó, haszontalan népség a szenvedő alanya a kommu­nista rendszerből fakadó “jólétnek”, hanem egy szorgalmas, sokgyermekes házaspár kálváriáról tudósít a cikk. Tóth Jánosnénak a Békés megyei Népújsághoz írt pana­szos levele vált alapjává az “épületes” riportnak. Tegyük hozzá, hogy az épületes kifejezés többnyire csak a panaszokra illik rá manapság otthon. Nyolc gyermeke van a házaspárnak s egyetlen szobája. Szinte felkínálkozik az a gondolat, hogy ez ma büntetendő magatartás otthon. — “Az anyagi gondokat vállaltuk a nagy családdal együtt, —­ írja panaszos levelében Tóthné — és hogy a terheket bír­ni is kell, azzal számoltunk. Csak ez a rettenetes lakásprob­lémánk megoldódna... Tessék elképzelni — panaszolja a ki­küldött riporternek, — ebben az egy szobában éljük le éle­tünk nagy részét. Még konyha sincs, a zárt folyosón főzök, de télen innen is beszorulunk a szobába. Télen valóságos harc folyik egy tenyérnyi helyért.” De hogy valami jót is­modjon a riporternek, hát azt mondja: “az a jó, hogy hat lány egymás kinőtt ruháját hasz­nálni tudja.” Gondolni lehet, hogy Tóthék a pokolba kívánják a “di­csőséges felszabadulást” az összes élősdieivel együtt, akik arányszámukat messze túlhaladva, ma is ugyanabból az idegen származású népségből kerülnek ki, mint 1919-ben, miközben itt a tengeren túl egyesek elhiszik és szajkózzák felelőtlenül azt a sok hazugságot, amit a Magyar Hírekből vesznek... Megtudjuk, hogy az épület — a volt Réthy-féle ecetgyár (Folytatás a 3. oldalon) Harcok Jordániában Csütörtökön reggel jelentet­ték a hírirodák, hogy Jordá­niában a Hussein király által létrehozott katonai kormány­nak sok baja van a gerillák­kal. Állítólag utcai harcok is vannak Ammanban. Mi lesz azzal az 154 repülő­gépen elfogott tússzal? TIZENHÉT ú­j kolera­megbetegedést jelentettek mi­nap Jeruzsálemből.

Next