Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-04-10 / 15. szám

6. oldal ARAB gyerekek tömege el­égett izraeli tűzbombáktól... NO P0LI0 VACCINE CAN HELP THIS CHILD. While Science works to protect henlthy kids against polio, those already stricken are fighting to live and play again. They need expert treatment. They need costly equipment— írón lungs, rocking beds, braces. They need YOUR financial sup­­port to meet tbe crushing cost of rehabilitation. Help them fight back—give voluntarily! MEGVÉTELRE KERESEK MAGYAR-AMERIKAI KIADÁSÚ RÉGI KÖNY­VEKET, NAPTÁRAKAT EGYHÁZI és EGYLETI KIADVÁNYOKAT — és SZAKÁCSKÖNYVET, — MINDENNEMŰ JÓ ÁL­LAPOTBAN LÉVŐ MA­GYARNYELVŰ é­s MA­GYAR VONATKOZÁSÚ NYOMTATVÁNYT. Ajánlatokat a Kiadóba kérek! SAJTÓ­ALAP A LAP egyik ALAPJA.1 BÉLYEGROVAT (Használatlan és használt magyar újdonságok nagy választékban!) — Elsőnapot bori­ékoki — Lajos Bátori HUNNIA HOUSE 1 5 9 2 Second A­venue New York, N. Y., 10028 Potyázok. Irta SZATHMÁRY LAJOS Több, mint harminc éve már, hogy Marosvásárhelyt, Szilágyi Olivér úr­­lapjánál, a Székely Szó­nál újságíróskod­­tam, mint diák. Szász Endre volt a főszerkesztő s a munkatár­sak között olyan nevek voltak, mint Bözödi György, Jakab An­tal, Terescsényi György, időnkénti cikkírókként pedig Nyírő József, Tamási Áron s a később árulóvá lett, tehetséges, de gyenge jellemű Kovács György. Aztán Molter Károly, Ke­mény János, Kabdebó Erna, — Istenem, ki tudná mindnyáju­kat felsorolni? Fiatalok voltunk a legtöbben és néhányon (velem együtt) nemcsak fiatalok, de bohók és — mi tűrés, tagadás — kissé könnyelműek is. Pénzünk sohasem volt. Egyszer beültünk Polgár Istvánnal, a kitűnő költővel va­sárnap délben ebédelni a Transsylvania Nagyszálló kitűnő ven­déglőjébe, egyetlen lyukas fitying nélkül a zsebünkben. Rendeltünk, pedig hitelünk nem volt. Rendeltünk, mint a királyok,­­ vagy mint az akasztás e­­lőtti vacsorát fogasztó rabok. Barnásszőke húslevest rendelünk, melyben aranysárga marok, elefántcsontszínű petrezselyemgyökar meg márvány­szürke zellergumó úszott a hajszálnál vékonyabbra metélt le­vestészta gomolygó hínárjában. Szalvétába burkolt, kétökölnyi velőscsontot küldött vele a szakács, meg a tűzhely ajtajánál, hosszú villára bökött ke­nyérből készült pirítást. Hogy remegett az a pompás, párolgó velő a pirosbarna, illatos pirításon! Milyen falatokban röppent a szánkba, sóval, magyarborssal, peprikával meghintve! Pár asztallal odább egy findzsa kávé mellett a két Gya­lul ült. Az öreg Gyalul, aki már hatvan fölött járt, meg a fia, aki harminc körül lehetett. Újságírók voltak ők is, volt egy kis, párszáz példányban tengődő, négyoldalas lapocskájuk —— két oldal hirdetéssel, egy oldal ollózással és egy oldal “eredeti” anyaggal. Ez az “eredeti anyag” — a Gyalulok büszkesége és ke­nyere — ‘tarháló' cikkek és szerkesztőségi mondanivaló álru­hájába öltöztetett hirdetések egyvelege volt. Ilyeneket írtak: “ÖRÖMÜNNEP VÁROSUNKBAN” “Az orszgszerte ismert bádogosmester, Kajzsi Márton és közkedvelt neje harmincötödik házassági évfordulójukat tar­tották Csatófalvi Mózes világhírű, ízekben gazdag éttermében, melyen maga az esketést végző Takács József hitoktató segéd­lelkész is megjelent, kinek eg­yházi beszédeire az Obsevatore Romano többször felfigyelt. A múlt héten többen felhívták, hogy megdicsérjék a pompásabbnál pompásabb fogásokat, me­lyekről helyszűke miatt nem tudunk beszámolni. Még a buda­pesti vendégket, Kingli József zálogházi albecsüshelyettest és kedves nejét, Kajszi Márton Jozefa húgát is meglepte az éte­lek gazdagsága. A fiatal párnak és a kiváló ízekben annyira gazdag ételremekek mesteri főszakácsának őszinte szívből kí­ván minden jót Erdély és a visszacsatolt Anyaország miden la­kosa, — azaz olvasótáborunk!” Ezért, persze, egy potyavacsorát vágott le magának is Gyalui főszerkesztő-kiadó-laptulajdonos úr. A Transsylvániában persze, nem volt potya — azokat nem érdekelte a Gyaluiak lapja, de még maga a Pesti Hírlap se! Aki a Transsylvániában enni akart, annak fizetnie kellett! Ezért ültek a findzsa kávé mellett a Gyaluiak. Mi meg ettünk. Havasi pisztrángot vajban, petrezselymes újkrumplival (azaz fiatal pityókával) a húsleves után. Utána meg flekként — pestiesen: fatányéros. Nincs a világnak olyan húsétele, mint a marosvásárhelyi flekken! Vannak ugyan tisztességtelen, lelkiismeretlen, kapzsi ki­­főzdések, facér éttermesek még itt Amerikában is, akik marga­rinban sült rántottcsirke-maradványokat, halálra­ potyolt bor­­jú-mócsingot, száraz sertéskarajt, meg rágós tehénbélszínt céklával, burgonyasalátával meg egyéb vadságokkal összege­­zemb­élve flekkenként, azaz ‘fatányérosként’ szolgálnak fel, — lelkül (és testük) rajta! Mert hát az igazi flekken — az más! Hatalmas fatányér kerül az asztalra, mellé egy tányérka sarvak­káposztával, egy másik meg valamely, az idényhez illő salátával. Azután a főpincér pillanatok alatt finomra metél a tá­nyér egyik pereménél 3-4 apró, méregerős zöldpaprikát , s addigra már rohan is a pikoló egy fehérkarajjal meg egy nya­kas karajjal. A főúr villámgyorsan falásnyi darabokra szabja az illa­tos, fűszeres, parázson sült, rózsás­ húsú, fehér-kövérjés, méz­­színűen ropogósbőrű bordákat ■ é­s mire a villák mohón bele­döfnek, már tölti is a szászrégeni vörösbort a savanyúvízbe, melyet Háromszékből hozott le a szekeres. Igen, a bort tölti a vízbe, mert attól a víz jobbá lesz — viszont ha a vizet töltené a borba, akkor a bort ron­taná. Vesepecsenye következett a karajok után, jégen omlósított, angolosra sütött vesepecsenye, majd szűzpecsenye, azután bor­júborda, majd malac porzsolt füle, farka, fokhagymás kol­bász ■—­ közben egyik fröccs a másik utam,. A két Gyalui, — akik ismertek minket s tudtak anyagi helyzetünkről, — egyre nagyobb csodálkozással bámult. Mi meg rendeltünk, rendületlenül. A javából. Aztán meg Stühmer ex­presso kávét, és szivart. Konyakot a kávé mellé. Közben egyre az ajtót figyeltük. — Végre! — végre be­jött a főtéri rikkancsgyerek. Odaintettem. — Mennyi pénz van nálad, Ábris? — Tizenegy pengő, kisszerkesztő úr! (mert annak hívott engem Abris). — Add ide, adok érte egy tizenkétpengős áltontó cédulát. Bernáthné beváltja holnap. Apró, tízfilléres tornyocskákkal fizettem a számlát. Va­lami nyolc pengő hatvan fillér körül lehetett. Pengőnegyvenet borravalónak hagytam. Ahogy a Gyaluiak asztala előtt elmasíroztunk, lelassí­tottam és odaszóltam barátaimnak: — Remek volt ez a potyaebéd! A két Gyalui, apa meg a fia, halálsápadtan néztek. A hűlő kávé cigányútra szaladt az öreg Gyalui bácsi torkán, a fia csendesen paskolgatta a hátát. — Bizony, a potyaebéd a legjobb! — kontrázott rám Polgár Pista, a kitűnő fiatal költő. Jóllakottan, pöfékelve, megelégedetten sétáltunk a fő­tére. —• egyszeresük • kit látunk? — A két Gyalult! — A fiú elől, csörtetve, az apja utána, kotogva, át a Fő­téren, fel a domboldalon, egyenesen a Csatófalvi Mózes légy­piszkos kis lebújja felé, — potyavacsorára! — Figyeld csak meg holnap a ‘Reggel'-t,­­ez volt a lap­juk címer, — mondta Polgár Pista. Micsoda cikk lesz benne... — Igen — feleltem, “az ízekben gazdag” potyavacsoráról. .... Régen történt ez, több mint harminc éve már. Nem is tudom, hogyan jutott eszembe. Hiszen itt, a gaz­dag, boldog Amerikában nem potyázik senki. Legkevésbbé az újságírók. És, ha potyáznak is, semmi esetre se egy másod­­rendű étkezde harmadrangú vacsoráját potyázza. • • • Ugye?!? MAGYARSÁG 1970. április 10. MINDENT EGY HELYEN — ANYANYELVÉN! TUZEX IRKA PODAROGIFT — VALLEY-ék útján — 6 napon belül kerülnek kézbesítésre. — UTAZÁS. — Rokon-kihozatal 30 hónapos részletfizetésre, haza­­település nyugdíjjal, vizum és egyéb okmányokkal. OKMÁNYOK: magyar, német, tót, román és orosz nyelven. — Hiteles fordítások és egyéb közjegyzői ügy, gyorsszolgálattal. — ÉPÍTKEZÉS: Tanácsadó szolgálat, tkv-s tulajdon-vizsgálat, — engedélyezési eljárások, rajz. és műleírással. INGYEN utazhat az óhazába és vissza, ha nálunk vásárolt új autóját európai gyártelepen veszi át! — INSURANCE: családi-, mortgage, munkanélküliségre szóló-és tanulmányi biztosítások. — További tájékozásra hívja (bármely időben) ezt a számot: Code: 412 241-8920 vagy írjon: TRAVELER FOREIGN EXCHANGE 736 Hill Ave., Pittsburgh, PA., 15221 — címre!

Next