Magyarság, 1971 (47. évfolyam, 1-48. szám)

1971-10-01 / 35. szám

1971. október 1. amnnrvrinnnnmnnnrrTinnnnir^^ I ! Az egész európai, így a német sajtó is nagy cikkek­ben foglalkozik a román-kínai-orosz Háromszöggel. Sokat írnak ezzel kapcsolatban a magyar-román el­lentétekről is. Ez az ellentét nyíltan az 1970. évi tavaszi árvíz idején tört ki, amikor a románok semmiféle marosi víz­állásjelentést nem adtak. Ekkor három magyar vízi­mérnök Nagylaknál szabályos útlevéllel és vízummal át­lépte a határt, hogy Aradig állandóan figyeljék a Maros vízállását és ezt telefonon jelentették Makóra. Már a második napon elfogták őket a románok, mint kémeket, de két nappal később visszaengedték őket a magyar határon túlra... Erre szovjet felderítők vadászkísérettel repültek minden nap négyszer Nagyváradig és fényképezték a Maros folyását. — A nagy nyilvánosság erről a ‘Magyar Hírlap’ 1970. júliusi cikkéből értesült, s persze, a románok hallgattak a magyar lap vádjairól. Komócsin Zoltán pesti miniszterelnök-helyettes 1971 májusában ugyan még Bukarestben tárgyalt barátságos hangon a románokkal, de két hónap múlva ez sem akadá­lyozta meg őt abban, hogy a magyar parlamentben a makói árvíz tanulságai mellett ki ne mondja az igen sú­lyos mondatot: “a magyar kormánynak nem lehet kö­zömbös, hogy az erdélyi magyarságot milyen marxista szellemben nevelik!” Ennek a kijelentésnek az érdekessége akkor az volt, hogy 1971. június 2-kén, pont azokban az órákban tör­tént, amikor Ceausescu román miniszterelnök pekingi útjáról visszatérve Moszkvában tartott háromórás pi­henőt a moszkvaiak tökéletes negligálásával.... Komócsin vádjaira a román választ július 9-én, a Scienteia-ban adta meg Nicolescu-Mizil Pál román párt­ideológus : “A marxizmus csak akkor érheti el a világ minden népe fölötti uralmát, ha levetkőzi a ‘fasiszta­kommunista” gyakorlatot és minden kis nép számára le­­hettővé teszi a szocializmus egyéni útjának keresését.” A vezércikk érdekessége az volt, hogy Ceausescu pont akkor volt Belgrádban, amikor ez megjelent, hogy az orosz kormány pont akkor kérte: az 1971 augusz­tus eleji magyar hadgyakorlatokon résztvevő közös orosz, kelet-német, cseh és magyar csapatoknak engedje meg Románia a román területeken át Bulgáriába va­ló “békés” átvonulását, hogy a nagy hadgyakorlat így Bulgáriában ‘méltó’ befejezést kaphasson....... Ceausescu ezt a szovjet kérést éppen akkor utasí­totta vissza, amikor Nixon elnök bejelentette pekingi látogatásának tervét, amikor Boszniában Tito hadereje kínai-albán és román vezérkari tisztek jelenlétében a legnagyobb szerb hadgyakorlatot tartotta meg, amikor az orosz követet úgy fogadta, hogy a megbeszélően a kínai vezérkari főnök ‘véletlenül’ szintén jelen volt... De, az orosz sem aludt: Kína érzékeny déli arcvo­nalát fenyegetve Gromikó azonnal Indiába repült, ahol Gandhi asszonnyal barátsági szerződést kötött. Ugyan­akkor Brezsnyev, a ‘nagy felszabadító’ bej­elentette, hogy szeptember végén Belgrádba utazik /Ami már megtör­tént, — Szerk./ a szerbekkel való jóviszony helyreállí­tása végett... És, — ugyanakkor Moszkva nyugati fő­ exponense, a nyugatnémet kormány azonnal sietett kijelenteni,­­ hogy esze ágában sincs Pekinggel újabb kereskedelmi szerződést kötni. Mire Moszkva hálából Abrasszimov keletnémet szovjet nagykövet útján lehetővé tette a berlini négyhatalmi megállapodást is. Ezek voltak a nagy s­akkj­áték eddigi lépései. Nem tudjuk, milyen régi, vagy újabb zseniális mód­szerrel fogja a szovjet Romániát immár másodszor is ‘felszabadítani’? Hogy ezt, mint ahogy több európai lap véli, — az erdélyi kérdés felvetésével csak a magyar csapatokra bízza-e, vagy más raffinált módon, — de nem kell féltenünk a moszkvai eszmei imperializmust, — ha a ‘felszabadításoknak’ egy újabb válfajának a kitalálásá­ról lesz szó.... De a világpolitikai helyzet ezt követeli tőle. Miért? — Mert Románia ugyan nem lenne nekik ú­­jabb probléma, még ha ugrál is... De mégsem lehet túl Könyvismertetés SZITNYAI ZOLTÁN: Szellemi tájakon Oly mindegy nekem, hogy ki hogy van vele, de én azt a szót: emigráns,­­ nem szere­tem. Ezért szíven talált Szit­­nyai Zoltán most megjelent könyvének az elején ez a meg­határozás : “hontalanságba ve­tődött, világrészeken szétszó­ródott honfitársak...” Magyarságszeretetének töb­bi szó­csillámait a kétszáz­­nyolcvan oldalas, ízléses kiál­lítású műnek minden egyes ol­dalán megtaláltam és nagyon nehéz feladat nekem az, hogy írnom “kell” a “Szellemi tá­jakéról. Nem mintha kényszer szorítaná a tollamat, csak az, hogy életem végéig lelkiisme­ret furdalás gyötörne, hogyha Szitnyai Zoltánnak ezt a cso­dás könyvét szótlanul bele­sorolnám az eladásra váró töb­bi közé. Írnom kell a Magyarság olvasóinak: a magyarok a a felmérhetetlenül nagy s foj­togató idegenben, életetek jó­kora darabjáról felejtkeztek meg, ha a közelmúlt évtizedek­nek ezt a kristálytiszta írói vallomást nem szívjátok ma­gatokba ! /íróról írni nem­ írónak, csak újságírónak olyan, mint ami­kor műértő ad beszámolót egy nagy tárlatról, hogy utá­na az olvasó maga járuljon a képhez, vagy szoborhoz és megalkossa saját véleményét. Hogy többet lásson, mint az, aki hivatásból észrevett egy­két lényeges részletet, a maga szemszögéből. Senki sem mondhat szerény­telennek, ha ideírom, hogy a “Szellemi tájakon” én is jár­tam. Persze, csak a perifériá­in s “...ad astra” vándorainak irodalmi turistáitól igen mesz­­szi voltam... Megcsodált író fejedelmek és hercegek kor­társa, Szitnyai Zoltán az az író, aki itt­ ott elejt neveket, melyek viselői bennem is meg­elevenednek s emlékszem pél­dául Katona Jenőre, aki ak­kor a Magyar Nemzetnél dol­gozott, amikor én a másik pó­luson, a Virradatnál. De közös háziasszonyunk volt a Kecske­méti­ utcában egy orvos öz­vegye. — Sértő Kálmán, a­­mikor már az elmúlás felé tartott, a Nemzetőrhöz hozta verseit,, amit én tördeltem - Szegény Lövik Karcsi, aki "a Pesti Újság nevében kupor­gott velem a Don partján, mint­ haditudósító, — itt bú­csúzott el a földi élettől, — Pittsburghban s földi porait a réz­tartóból az Ohio folyó felett eresztették szélnek.... Bocsánat, kedves Olvasó, a­­miért­ emlékeimmel oly illetle­nül belematattam a Könyvbe. Többé nem teszem. Inkább megkönnyíteni mun­kámat s átadom a szót a Kiadónak, Szathmáry Lajos­nak, aki szellemi-táj­képfestő­ként ‘A harmadik szem’ című bevezetőjében Cüklopsz­ról ír. Arról, kinek homlokán volt a “harmadik szem”. —És Szit­nyai Zoltánt így jellemzi: Szellemi látású, szellemi erejű szem ez, ez a vadász szeme, a vadászé, aki két szemmel néz körül, de aztán fél szemmel céloz.” Ahogy az olvasó Szitnyai Zoltánnal fogja járni ebben a könyvben a végtelenbe vesző magyar szellemi tájak cél­­dálatos szépségű hegyeit, völ­gyeit, rónáit, a magyar közel­múlt minden fájdalmas szel­lemi szépségét, minden riasztó szellemi szakadékét, érezni fog­­ja, hogy vezetője, Szitnyai Zoltán jobban ismeri ezt a tájat mindenkinél, aki ma él Harmadik szeme, lelkek mé­lyére, agyak belsejébe néző szeme csodálatos élességgel vi­lágítja meg a szellemi tája­kon imbolygó alakokat, mind az élőket, mind a holtakat”, — írja tovább a kiadó. — „ A Szellemi tájakon” nem való mindenkinek. Csupáncsak azoknak a könyvbarátoknak, akik évtizedeken át a nagy­világnak bármely részén meg­maradtak magyarnak! Mind­azok a többiek, akiknek még­ %A­b­a­f­f­y L­ás­zló: A­­ németföldi levél ! MAGYARSÁG egyszerű, mert Szudánban látta Moszkva, hogy ahol csak egy kis szabadságot biztosítanak is a népnek, ott csak a marxistákat kötik fel! Ugyanezt látta Marokkóban is... Mi itt, Európában azon a véleményen vagyunk, hogy a marxisták felkötésével problémákat megoldani nem le­het ! — De Moszkva számára a szudáni és marokkói de­­bakel csak azt bizonyítja: ahol a Szovjetunió nem egye­­dü­li úr a páncélosaival, ott még akkor sem lehet az ő marxismusuk, ha netán annak is titulálják... Viszont az arab vidék Moszkva számára lét­­fontosságú valami. Mert Európa vörössé tevésének első és fő­ feltétele az arabok ‘Moszkva-hűsége’, — hiszen a Földközi tengeri uralom Európa sorsát döntheti el, így valószínű, hogy Brezsnyev belgrádi útja egy folyamat kezdetét jelenti, amelynek végén nagy események vár­hatók ebben a rothadt Európában... Igaz, — ezek az események mindenfélék lehetnek, — csak nem örvendetesek... Románia és Jugoszlávia “felszabadítása” pedig az arabok számára lenne intő példa! . . . . csak a nyoma sem látszik, mert eltűntek az idegen ingo­ványban, úgysem vesznek tu­domást róla. Mégis, azoknak, akik magyarságuk után nyúló karral s főképpen az iszap fe­lett maradt fejjel rendelkez­nek, szívemből ajánlom ezt a remekművet! Csodával határos új lelkierőre kapnak, pislákoló reménység-mécsesük felr­obban tőle és csak az írónak tartoz­nak majd mindezért hálával. Szebedinszky Jenő 5. októl SZELLEMI TÁJAKON a ‘Transworldtaste Books’ ki­adásában jelent meg, ezekben a napokban Chicagóban. — A clevelandi “Classic Printing’ nyomda legújabb büszkesége 2,000 példányban készült­­ egész vászon kötésben. Ára’ $7 Megrendelhető ezen a címen:' "Transworldtaste Books Co 2218 N. Lincoln A­venue­ Chicago, III., 60614. A A newyork­ DAILY NEWS-ra megjelent nyílt levele: ‘‘Egy szégyenteljes és tra­gikus i de, amit élünk, amikor is az Egyesült Államok, mely mindig úgy tekintett önma­gára, hogy az Isten oltalma alatt él, támogatja az ate­ista Vörös Kínának felvételét az Egyesült Nemzetek kere­tei közé.” □ ^ “A ‘Doria’ többet tett New York városa rossz levegőjé­nek megtisztítása terén, mint amit a polgármester csinált 6 év alatt. Ezért azt javas­lom, hogy vagy jöjjön több hurrikán, vagy tegyünk meg egy nőt a város polgármes­terévé.” □ “Miért van szükség egy 12 jó emberből való zsűrire ah­hoz, hogy ítélkezzenek egy csirkefogó sorsa felett s u­­gyanakkor csak 9 öreg­em­berre ahhoz, hogy hazánk sorsa felett döntsenek?” □ “Lindsay polgármester és Murphy rendőrtanácsos a lő­fegyverek ellenőrzéséről be­szélnek. Hol Volt a hangjuk akkor, amikor a­­ Young Lord-ok és Kahane rabbi em­berei csörtettek a puskáik­kal?” SAJTA ALAP A LAP egyik ALAPJA!

Next