Magyarság, 1971 (47. évfolyam, 1-48. szám)
1971-10-01 / 35. szám
1971. október 1. amnnrvrinnnnmnnnrrTinnnnir^^ I ! Az egész európai, így a német sajtó is nagy cikkekben foglalkozik a román-kínai-orosz Háromszöggel. Sokat írnak ezzel kapcsolatban a magyar-román ellentétekről is. Ez az ellentét nyíltan az 1970. évi tavaszi árvíz idején tört ki, amikor a románok semmiféle marosi vízállásjelentést nem adtak. Ekkor három magyar vízimérnök Nagylaknál szabályos útlevéllel és vízummal átlépte a határt, hogy Aradig állandóan figyeljék a Maros vízállását és ezt telefonon jelentették Makóra. Már a második napon elfogták őket a románok, mint kémeket, de két nappal később visszaengedték őket a magyar határon túlra... Erre szovjet felderítők vadászkísérettel repültek minden nap négyszer Nagyváradig és fényképezték a Maros folyását. — A nagy nyilvánosság erről a ‘Magyar Hírlap’ 1970. júliusi cikkéből értesült, s persze, a románok hallgattak a magyar lap vádjairól. Komócsin Zoltán pesti miniszterelnök-helyettes 1971 májusában ugyan még Bukarestben tárgyalt barátságos hangon a románokkal, de két hónap múlva ez sem akadályozta meg őt abban, hogy a magyar parlamentben a makói árvíz tanulságai mellett ki ne mondja az igen súlyos mondatot: “a magyar kormánynak nem lehet közömbös, hogy az erdélyi magyarságot milyen marxista szellemben nevelik!” Ennek a kijelentésnek az érdekessége akkor az volt, hogy 1971. június 2-kén, pont azokban az órákban történt, amikor Ceausescu román miniszterelnök pekingi útjáról visszatérve Moszkvában tartott háromórás pihenőt a moszkvaiak tökéletes negligálásával.... Komócsin vádjaira a román választ július 9-én, a Scienteia-ban adta meg Nicolescu-Mizil Pál román pártideológus : “A marxizmus csak akkor érheti el a világ minden népe fölötti uralmát, ha levetkőzi a ‘fasisztakommunista” gyakorlatot és minden kis nép számára lehettővé teszi a szocializmus egyéni útjának keresését.” A vezércikk érdekessége az volt, hogy Ceausescu pont akkor volt Belgrádban, amikor ez megjelent, hogy az orosz kormány pont akkor kérte: az 1971 augusztus eleji magyar hadgyakorlatokon résztvevő közös orosz, kelet-német, cseh és magyar csapatoknak engedje meg Románia a román területeken át Bulgáriába való “békés” átvonulását, hogy a nagy hadgyakorlat így Bulgáriában ‘méltó’ befejezést kaphasson....... Ceausescu ezt a szovjet kérést éppen akkor utasította vissza, amikor Nixon elnök bejelentette pekingi látogatásának tervét, amikor Boszniában Tito hadereje kínai-albán és román vezérkari tisztek jelenlétében a legnagyobb szerb hadgyakorlatot tartotta meg, amikor az orosz követet úgy fogadta, hogy a megbeszélően a kínai vezérkari főnök ‘véletlenül’ szintén jelen volt... De, az orosz sem aludt: Kína érzékeny déli arcvonalát fenyegetve Gromikó azonnal Indiába repült, ahol Gandhi asszonnyal barátsági szerződést kötött. Ugyanakkor Brezsnyev, a ‘nagy felszabadító’ bejelentette, hogy szeptember végén Belgrádba utazik /Ami már megtörtént, — Szerk./ a szerbekkel való jóviszony helyreállítása végett... És, — ugyanakkor Moszkva nyugati fő exponense, a nyugatnémet kormány azonnal sietett kijelenteni, hogy esze ágában sincs Pekinggel újabb kereskedelmi szerződést kötni. Mire Moszkva hálából Abrasszimov keletnémet szovjet nagykövet útján lehetővé tette a berlini négyhatalmi megállapodást is. Ezek voltak a nagy sakkjáték eddigi lépései. Nem tudjuk, milyen régi, vagy újabb zseniális módszerrel fogja a szovjet Romániát immár másodszor is ‘felszabadítani’? Hogy ezt, mint ahogy több európai lap véli, — az erdélyi kérdés felvetésével csak a magyar csapatokra bízza-e, vagy más raffinált módon, — de nem kell féltenünk a moszkvai eszmei imperializmust, — ha a ‘felszabadításoknak’ egy újabb válfajának a kitalálásáról lesz szó.... De a világpolitikai helyzet ezt követeli tőle. Miért? — Mert Románia ugyan nem lenne nekik újabb probléma, még ha ugrál is... De mégsem lehet túl Könyvismertetés SZITNYAI ZOLTÁN: Szellemi tájakon Oly mindegy nekem, hogy ki hogy van vele, de én azt a szót: emigráns, nem szeretem. Ezért szíven talált Szitnyai Zoltán most megjelent könyvének az elején ez a meghatározás : “hontalanságba vetődött, világrészeken szétszóródott honfitársak...” Magyarságszeretetének többi szócsillámait a kétszáznyolcvan oldalas, ízléses kiállítású műnek minden egyes oldalán megtaláltam és nagyon nehéz feladat nekem az, hogy írnom “kell” a “Szellemi tájakéról. Nem mintha kényszer szorítaná a tollamat, csak az, hogy életem végéig lelkiismeret furdalás gyötörne, hogyha Szitnyai Zoltánnak ezt a csodás könyvét szótlanul belesorolnám az eladásra váró többi közé. Írnom kell a Magyarság olvasóinak: a magyarok a a felmérhetetlenül nagy s fojtogató idegenben, életetek jókora darabjáról felejtkeztek meg, ha a közelmúlt évtizedeknek ezt a kristálytiszta írói vallomást nem szívjátok magatokba ! /íróról írni nem írónak, csak újságírónak olyan, mint amikor műértő ad beszámolót egy nagy tárlatról, hogy utána az olvasó maga járuljon a képhez, vagy szoborhoz és megalkossa saját véleményét. Hogy többet lásson, mint az, aki hivatásból észrevett egykét lényeges részletet, a maga szemszögéből. Senki sem mondhat szerénytelennek, ha ideírom, hogy a “Szellemi tájakon” én is jártam. Persze, csak a perifériáin s “...ad astra” vándorainak irodalmi turistáitól igen meszszi voltam... Megcsodált író fejedelmek és hercegek kortársa, Szitnyai Zoltán az az író, aki itt ott elejt neveket, melyek viselői bennem is megelevenednek s emlékszem például Katona Jenőre, aki akkor a Magyar Nemzetnél dolgozott, amikor én a másik póluson, a Virradatnál. De közös háziasszonyunk volt a Kecskeméti utcában egy orvos özvegye. — Sértő Kálmán, amikor már az elmúlás felé tartott, a Nemzetőrhöz hozta verseit,, amit én tördeltem - Szegény Lövik Karcsi, aki "a Pesti Újság nevében kuporgott velem a Don partján, mint haditudósító, — itt búcsúzott el a földi élettől, — Pittsburghban s földi porait a réztartóból az Ohio folyó felett eresztették szélnek.... Bocsánat, kedves Olvasó, amiért emlékeimmel oly illetlenül belematattam a Könyvbe. Többé nem teszem. Inkább megkönnyíteni munkámat s átadom a szót a Kiadónak, Szathmáry Lajosnak, aki szellemi-tájképfestőként ‘A harmadik szem’ című bevezetőjében Cüklopszról ír. Arról, kinek homlokán volt a “harmadik szem”. —És Szitnyai Zoltánt így jellemzi: Szellemi látású, szellemi erejű szem ez, ez a vadász szeme, a vadászé, aki két szemmel néz körül, de aztán fél szemmel céloz.” Ahogy az olvasó Szitnyai Zoltánnal fogja járni ebben a könyvben a végtelenbe vesző magyar szellemi tájak céldálatos szépségű hegyeit, völgyeit, rónáit, a magyar közelmúlt minden fájdalmas szellemi szépségét, minden riasztó szellemi szakadékét, érezni fogja, hogy vezetője, Szitnyai Zoltán jobban ismeri ezt a tájat mindenkinél, aki ma él Harmadik szeme, lelkek mélyére, agyak belsejébe néző szeme csodálatos élességgel világítja meg a szellemi tájakon imbolygó alakokat, mind az élőket, mind a holtakat”, — írja tovább a kiadó. — „ A Szellemi tájakon” nem való mindenkinek. Csupáncsak azoknak a könyvbarátoknak, akik évtizedeken át a nagyvilágnak bármely részén megmaradtak magyarnak! Mindazok a többiek, akiknek még %Abaffy László: A németföldi levél ! MAGYARSÁG egyszerű, mert Szudánban látta Moszkva, hogy ahol csak egy kis szabadságot biztosítanak is a népnek, ott csak a marxistákat kötik fel! Ugyanezt látta Marokkóban is... Mi itt, Európában azon a véleményen vagyunk, hogy a marxisták felkötésével problémákat megoldani nem lehet ! — De Moszkva számára a szudáni és marokkói debakel csak azt bizonyítja: ahol a Szovjetunió nem egyedüli úr a páncélosaival, ott még akkor sem lehet az ő marxismusuk, ha netán annak is titulálják... Viszont az arab vidék Moszkva számára létfontosságú valami. Mert Európa vörössé tevésének első és fő feltétele az arabok ‘Moszkva-hűsége’, — hiszen a Földközi tengeri uralom Európa sorsát döntheti el, így valószínű, hogy Brezsnyev belgrádi útja egy folyamat kezdetét jelenti, amelynek végén nagy események várhatók ebben a rothadt Európában... Igaz, — ezek az események mindenfélék lehetnek, — csak nem örvendetesek... Románia és Jugoszlávia “felszabadítása” pedig az arabok számára lenne intő példa! . . . . csak a nyoma sem látszik, mert eltűntek az idegen ingoványban, úgysem vesznek tudomást róla. Mégis, azoknak, akik magyarságuk után nyúló karral s főképpen az iszap felett maradt fejjel rendelkeznek, szívemből ajánlom ezt a remekművet! Csodával határos új lelkierőre kapnak, pislákoló reménység-mécsesük felrobban tőle és csak az írónak tartoznak majd mindezért hálával. Szebedinszky Jenő 5. októl SZELLEMI TÁJAKON a ‘Transworldtaste Books’ kiadásában jelent meg, ezekben a napokban Chicagóban. — A clevelandi “Classic Printing’ nyomda legújabb büszkesége 2,000 példányban készült egész vászon kötésben. Ára’ $7 Megrendelhető ezen a címen:' "Transworldtaste Books Co 2218 N. Lincoln Avenue Chicago, III., 60614. A A newyork DAILY NEWS-ra megjelent nyílt levele: ‘‘Egy szégyenteljes és tragikus i de, amit élünk, amikor is az Egyesült Államok, mely mindig úgy tekintett önmagára, hogy az Isten oltalma alatt él, támogatja az ateista Vörös Kínának felvételét az Egyesült Nemzetek keretei közé.” □ ^ “A ‘Doria’ többet tett New York városa rossz levegőjének megtisztítása terén, mint amit a polgármester csinált 6 év alatt. Ezért azt javaslom, hogy vagy jöjjön több hurrikán, vagy tegyünk meg egy nőt a város polgármesterévé.” □ “Miért van szükség egy 12 jó emberből való zsűrire ahhoz, hogy ítélkezzenek egy csirkefogó sorsa felett s ugyanakkor csak 9 öregemberre ahhoz, hogy hazánk sorsa felett döntsenek?” □ “Lindsay polgármester és Murphy rendőrtanácsos a lőfegyverek ellenőrzéséről beszélnek. Hol Volt a hangjuk akkor, amikor a Young Lord-ok és Kahane rabbi emberei csörtettek a puskáikkal?” SAJTA ALAP A LAP egyik ALAPJA!