Magyarság, 1971 (47. évfolyam, 1-48. szám)

1971-10-29 / 39. szám

1971. október 29. ILLÉS Lajos; Halott hőst sirató ének Arcára könny és sáros mész fagyott, ruháján átütött kiöntött vére. Roskadt, kiégett házak, elhagyott barrikád tövében hevert a halott, s üveges szeme rámeredt az égre. Immár vége a nagy ütközetnek. Halott a tank is. Embervért ivott. Hol vakmerő hősök írtak törvényt, rendet kóbor vérebek koncon verekednek, kocsmába törve martalóc had nyihog. Füttyös golyó vitt sikamlós sárba. Rágalom tipor, pernyét szór nyomodra. Hasztalan, örökké lobogó máglya, fényed a korhadt föld sötétjét rágja, szenny nem érhet, kezedet isten fogja. Írva van: évezredekig csodálnak, föléd görbülnek büszke nemzedékek, ahol árnyékban, korbács alatt járnak, belőled hörpint a rab s ujjá támad, te leszel ott a földre sújtó végzet. Szívedből égő virágok hajtanak: mosoly, megbocsátás, Szeretet, béke ... Egymagadban is győzhetetlen csapat, hősi életet formáló akarat, lépj zuzmós sírodból jövőnk elébe. Mutasd fel bátran a tétlen világnak tíz s néhány éved felkoncolt hitét! Talán még nem késő, sebedbe látnak s ronggyá tépik az üveg mágiákat, s győztesen kiragyog fölötted az ég. Párás az utca. Bíbor-alkony tátog és szádba csurog a csatornák leve. Simogathatnának szerelmes lányok, de már nem érheti messzeségbe mártott homlokod szerető földi tekintete. Í Így vándoroltál titkos, messzi útra a novemberi felszántott ég alatt, mint Isten szivekre mutató újjá, mint aranykürt, melyen Messiás fújja a feltámadást hirdető dalokat. Budapest, 1956. október, kerületi vezetőtiszttel az élén. Az öt tagozaton valóban kemény mun­ka, intenzív tanulás folyt egy hétig. Zseblámpákkal felszerelve, soká­ig tanultak az izguló vezetőjelöltek bele az éjszakába. A záróvizsgákat a jelöltek bizottság előtt tették, amelyben nem­csak a cserkésztisztikar, de az amerikai magyar társadalom vezetői is ott ültek, m így Wass Albert író, dr. Bárdos Tamás egyetemi tanár, B. Zikely József a Nagytanács főtitkára, dr. Hoyos János a Nagyta­nács tagja, dr. Nagy Lajos v. ref. püspök, Szebedinszky Jenő szerkesztő és Koréh Ferenc újságíró. A bizottság elismerően nyilatkozott úgy a jelöltek felkészültségé­ről, mint magyar toldásáról is. Valóban különös öröm volt és megemlítésre méltó az a tény, hogy a táborban csak magyar szó hallatszott, figyelmeztető nélkül is. Ezt az eredményt főleg azért kell­­kiemelnünk, mert hiszen a gyerekek egy-két kivételei már mind ide­genben születtek. De élő bizonyítékai annak, hogy a magyar tudást így is meg lehet szerezni. A Cserkész Szövetség pár évvel ezelőtt kötelezővé tette a tiszt­­jelöltek számára az úgynevezett magyar érettségit.­­ Ezen a vizsgán magyarságtudományi ismereteikről számolnak­­be a jelölek, történe­lem, irodalom, földrajz és néprajz tárgyakban. Igen sok városban mű­ködik előkészítő tanfolyam, cserkész tanárok irányításával. Az idén, Filmore-ban n­y­o­r­l cserkész sikeresen végzett magyar érettségit. (ülés Lajos ‘‘Vesszőfutás” c. verseskötetéből) „Magyar érettségi” a cserkészeknél Az idei cserkész vezetőképző tábor jelentős állomása volt a ma­­gyarcserkészet fejlődésének és újabb tanúságtétele­­annak, mennyi vi­talitás van ebben a négy világrészre kiterjedt, legnagyobb magyar if­júsági szervezetben. A tábor helye a Fillmore (N. Y.) melletti Sik Sándor cserkész­­park volt, ahol augusztus utolsó hetére közel 300 fiatal magyar gy­űlt össze, hogy igazán kemény tanulással meg­­szerezze a cserkészvezetői munkához elengedhetetlen tudást. Az idei vezetőképző táboron a je­lentkezők csak sikeres felvételi vizsga után vehettek részt, mert az egységes szellem és az intenzív tanulás érdekében a jelölteknek bizo­nyos felkészültséget már magukkal kellett hozniuk. Akik a felvételi vizsgán nem feleltek meg, csak a biztatást vitték magukkal, hogy jö­vőre újra próbálkozhatnak-Az idei tábor jelentőségét nemcsak az emelte, hogy a résztvevők száma igen megnőtt, hanem összetétele is. Eddig ugyanis a jelöltek rendszerint csak USA és Kanada keleti cserkészcsapataiból érkeztek. Az idei táboriba azonban a San Francisco-i és Nyugat-Kanadából az Edmonton-i és Calgary-i csapatok is elküldték tisztjelöltjeiket.­­ De résztvettek a délamerikai csapatokból is. Az európai csapatok t­íz­­­tagú küldöttsége volt a legmesszebbről jött csoport. Ft. Köllley György MAGYARSÁG AZ 1956-OS SZAB­ADS­ÁGHARC 15-IK ÉVFORDULÓJA Chicagóban Október 24-én, vasárnap délután tartotta meg Chicago magyarsága a 16-ik évforduló Ünnepét. Jurasits János a M. Sz. Sz. chicagói csoportjának elnö­ke nyitotta meg az ünnepélyt, melyen több, mint ötszázan vettek részt. Dr. Magyar József r. k. plébános imája után a TULIPÁNOS LÁDA gyermekcsoportja következett, szavaló­­kórussal, egyéni szavalatokkal, majd Kodály gyűjtéséből való népdalokkal bűvölték el a közönséget a gyermekek Diószegi Sándor karnagy vezetésével. Éles Béláné egy 18-ik, majd egy 19-ik századbeli magyar népdalt adott elő gyönyörűen csengő hangon, kiváló művészi átérzéssel és rendkívüli felkészültséggel. Műsorszáma az ün­nepély egyik legkiemelkedőbb művészi teljesítménye volt. Az angol nyelvű ünnepi beszédet Prof. C■ A. MacArtney oxfordi egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az ismert történész és nemzetünk leghűbb és legbefolyá­­sosabb külföldi barátja tartotta. /A beszédre egy későbbi számunkban visszatérünk / A műsor második részében a Tulipános Láda énekkara után Dr. Szimonisz László, a St. H. V. Sz. központi vezetőségi tagja mondott megrázó, nagyhatású ünnepi beszédet. A szó­nokot Pozsga Sándor, a chicagói csoport alelnöke mutatta be. Kacsóh Pongrács “Késő Ősz van” című művét Horváth Izabella énekelte megdöbbentő erővel s lírai előadásmódban. Mint a többi szólistát, őt is Diószegi Sándor kísérte zongorán a tőle már megszokott művészi tökéllyel. Jurasits Edith sza­valata után a Szózat, majd a m­ayar Hiszekegy következett. Befejezésül Simon Mikidé színművész, minden magyar megmozdulás legönzetlenebb és legsegítőbb támogatója lépett a színpadra és drámai erővel hívta fel a közönség figyelmét Mindszenty hercegprímás személyére s a legutóbbi, a herceg­­prímással kapcsolatos eseményekre. A Nemzeti Színház legnagyszerűbb drámai jeleneteivel egyenértékű, pompás műsorzáró magánszám méltó befejezése volt a kiválóan megrendezett ünnepélynek. Sípos Rita, Éles Melindái és Polgár Melinda szavazatuk­­kal tüntek ki, Molnárné Pongrécz Cilike gyönyörű díszmagyar­ban mindkét nyelven, angolul és magyarul egyforma művé­szien konferált és Molnár Feren­c főrendező a tőle már meg­szokott kiváló hozzáértéssel és tudással látta el feladatát. A műsor után Jurasits János elnök és felesége az egész csoport részvételével megvendégelte a szereplőket. Az ünnepség fővédnökei­llinois állam kormányzója, R. Ogilvie és a két illinoisi szenátor, a republikánus C. H. P­e­r­c­y és a demokrata A. Stevenson III. voltak. — Biztos úr. — Megengedik ezt az esztelen dudálást, a­­mit ezek a lakodalmas autók csapnak? — Hát, — feleli a rendőr,­­— biztosan “emergency” van! 3. oldal Eminnen-Amonnan A magyar szabadságharco­sok képviseletével önmagát megbízott időszaki lapocska, amely nagy küszködés árán cca három hónaponkét terheli a nyomtatványokkal amúgy is túlterhelt amerikai postát, — legutóbbi kiadványának a 4., s utolsó oldalán ‘Sajtószemle’ címen nekiesett a Magyarság­nak... Anélkül azonban, hogy lapunk nevét leírta Volna.­­—­­szóval a “Szabadságharcos” c. nyomdatermék ficánkolt.... íme, — vegyék kitüntetés­nek, hogy ez a XLVII. éves amerikai magyar hetilap fel­figyel a hitványka harapdá­­lásra. Eddig több gyerekes és indokol­atl­an szemtelenkedésün­ket szélnek eresztettük, hiszen aránytalan a kísérletezésük, sok a gyengeségük. És annak a falusi zsidó hentesnek a táb­lája jut eszünkbe, aki azt hirdette, hogy “50%-os liba­kolbászt” árul.. — Vagyis : egy liba, — egy ló... Lapunk több elnézéssel és megértéssel kísér minden, kül­­földön megjelenő magyarul írt nyomtatványt, mint azok arra rászolgálnának. Még j­ob­ban vigyáztunk eddig éppen a “szabhamnosok” próbálkozá­saira. Nehogy a szabad saj­tót nem ismerő otthoni kom­munista írnoknak alappal szolgáljunk a röhögésre... Eleven példának álljon itt az a tény, hogy vagy hat év­vel ezelőtt birtokunkban volt a “Politikai Fogoly”-nak az a példánya, amelyben az azó­ta elnökké lett dr. Pogány A. bevalotta egyik írásában, hogy miképpen “kutyulta össze” a pesti hadtestparancsnokságon a keze ügyébe jutott katonai behívókat... Most is megvan!! Mi nem tettük közzé, mert sajnáltuk és szégyeljük ma is, hogy a m. kir. hadseregbe ilyen jellemtelen kp. őrmester is becsúszhatott. Más újság az év elején ezt a csúfos hen­cegést megszellőztette... Ezúttal nem árt, hogyha egy kis iskolán kívüli oktatást adunk. —­ Először is: —­ a “Sajtószemle” nem kötözkö­­dést jelent! Legalább is eny­­nyit tudniok illene azoknak, akik a fogalmak összekutyulá­­sától tartózkodnak... Mi nem nevezzük eme ro­vatunkat sajtószemlének, de hadd idézzünk szó szerint a kötözködő időszaki nyomtat­ványból : “INNEN-ONNAN A Szabad Európa Rádió átszervezésének Case szená­tor által történt kezdemé­nyezésével kapcsolatban a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség külön bizottságot ala­kított Gereben István, a wash­ingtoni szervezet elnökének vezetésével, a Szövetség ál­láspontjának megszerkeszté­sére és annak képviseletére.” Na kérem, aki így ír ma­­(Folytatás a következő oldalon.)

Next