Magyarság, 1978 (53. évfolyam, 1-45. szám)
1978-01-06 / 1. szám
1978. január 6. MAGYAB8A.G 3. oldal Folytat** av Lderzük meg az amerikai magyarságot amerikai minta szerint, alulról fölfele és nem felülről lefele. Először helységenként, majd megyén Ha a múlt esztendő tragédiái, azok a beszerveződjünk , akkor nem küzdöttünk ként, államonként és végül központilag. A fájdalmas, vesztett csaták amiket kis szét- hiába! Ilyen módon valóban érvényesíthetnénk politikai súlyukat, amit számarányunk alapján megérdemlünk, szórt csoportok szenvedtek az amerikai belpolitika és külpolitika vonalán, arra szolgálnak, hogy magunkhoz térve valóban egység- Válaszúton ezerkilencszázhetvennyolcban ? Egy esztendővel ismét közelebb kerültünk a százzad végéhez. Úgy látszik, minél közelebb kerülünk a század végéhez, annál több “csalódás’’ ér bennünket, amerikai magyarokat. — Elődeink, a “régi amerikások”, akik főleg gazdasági okoknál fogva a század elején, majd az első és második világháború közötti időben vették kezükbe a vándorbotot, renddkívül nehéz körülmények között vetették meg lábukat az új világban. Szabályszerűen kisebbségi, ún etnikai csoportnak érezték magukat. Az angol nyelv elsajátításával járó nagy nehézségeket és a “Hunky”-zás, nem éppen nagy mértékben segítette őket abban elő, hogy hamarosan otthon érezhessék magukat a Nagy Amerikában! Ezek a magyarok azok közé tartoztak, akik vállalták a legkeményebb fizikai munkát! Mégis és éppen ezért is, pont ezek a keményen dolgozó magyarok voltak azok, akik megalapították egyházainkat, iskoláinkat, első magyar egyesületeinket, fraternális egyesületeinket, biztosító társaságainkat. Végül Amerika tőbb városában még ma is létező “magyar házak” felállítása is az ő múlhatatlan érdemeik közé tartozik. Sőt, mi több, a még fennálló amerikai magyar társadalmi szövetségeket is ”öregamerikások” hozták létre. Néhány esztendővel a második világháború” befejezése után ide érkező ún. “Di-Pi” réteg, amely főleg politikai okoknál fogva, búcsú nélkül hagyta el a Hazát, — az amerikai magyarok társadalmi, megmozdulásai terén közel sem képes iyen eredményeket felmutatni. — Erre többféle megokolást találhatunk. Mindenekelőtt nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az“öregamerikások” nagyjában már mindent megszerveztek, amire az amerikai magyar közösségnek szüksége volt. — Továbbá a 2.világháború utániakat váratlanul és kényszerből érte az otthon elhagyása. — Amire a legtöbben semmiféleképen sem voltak felkészülve Mindehhez még az is hozzájárult, hogy őket eleinte, mint volt ellenséget kezelték, így számos “DP” részére az új életbe való beleilleszkedés útja igen göröngyös volt. Az új magyar bevándorlóknak, vagy talán helyesebben: menekülteknek (akik minden nélkül hagyták el az otthont) — a kelleténél többet kellett foglalkozniuk saját bajaikkal, alig jutván idejük arra, hogy belekapcsolódjanak az amerikai magyar életbe. — Mégis, a “DP” réteg nevéhez fűződik a katonai vonatkozású magyar szervezetek létrehozása. Hiszen számos katonát és volt frontharcost találhatunk ennek az emigrációs rétegnek a soraiban. Végül is, ez a második világháború utáni bevándorló csoport mindinkább élénk részt kezdett venni —* (és még részben vesz is) az amerikai magyar életben. Mindnyájan tudjuk, , hogy 1956 újabb fordulatot jelentett az amerikai magyarság életében. — Az 1956-os magyar forradalom után néhány hónappal mind több és több “szabadságharcossal” gyarapodtunk. Ezeket, a legtöbbnyire fiatal, energiával teli, ambiciózus magyarokat az “öregamerikások” és “DP”-k egyaránt tárt karokkal, lelkesen és segítségre készen várták, így a körülményeknek és saját rátermettségüknek hála, ez a sztálinista terror közepette megedzett réteg volt az, amely viszonylag a legjobban és leggyorsabban találta meg helyét itt, a “korlátlan lehetőségek hazájában”. Többen közülük tevékenyen be 1978. január 6-án kommunisták kezére került a magyar Szent Korona Olyan sok írnivaló most szigorú szabályok között őrzött épülettömbben valahol, valamelyik erős beton kockás ürregben volt a magyarok 1,000 éves Szent Koronája 32 éven át... Tulajdonképpeni jelentőségét Amerikában igen kevesen ismerik! Még a legmagasabb helyeken sem — ahogy a történtek bizonyítják. Eddig hat Elnök mega hét szerdáján egy US katonai helikopter érkezett a Port Knox erődítmény udvarára. Ebben a kapcsolódtak és így élénk részt vesznek az amerikai magyar életben. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy pont a legújabb, az 1956-os emigráció soraiból elegen vesznek részt az amerikai magyar életben... Míg az “öregamerikások” és a “DP” rétegnek a tagjai a természet örök törvényei szerint egyszerűen kiöregednek, kihalnak, addig a fiatalabbak, az előbbiek leszármazottai, illetve az újabban érkezettek, valamint azok leszármazottai, legtöbbnyire fittyet hánynak a magyar közösség ügyeire! Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az ötvenhatosok nem csupán szabadságharcos szervezeteket hívtak életre, hanem újabb, vakmerőnek nevezhető, magyar gazdasági elgondolások és a vonatkozó, kialakuló félben lévő szervezkedés is az ő, ambiciózus elgondolásaik közé tartozik. A fentebb elmondottak és legtöbbünk által ismert amerikai magyar történések, legtöbbnyire a több, mint elégséges számú amerikai magyar szervezetben összpontosulnak. Tehát szervezetekben nincs hiány! Viszont hiány van olyan magyarokban és főleg fiatalabbakban, akik a megkezdett munkát nem csupán tovább folytatnák, hanent szervezeteinket, a változó szellemeknek megfelelően tovább fejlesztenék, tovább építenék! A fiatalabbak pláne azzal az óriási előnnyel rendelkeznek, hogy — főleg itt végezték iskoláikat, a nyelvet és az amerikai életformákat is tökéletesen ismerik. — Az, hogy a magyar nyelvvel és kultúrával mennyire maradnak kapcsolatban, elsősorban tőlük is függ! Legyünk őszinték, hiány van olyan fiatalokban, főleg fiatalabbakban is, akik “önzetlen” lelkesedéssel lennének hajlandók munkálkodni az amerikai magyar ügyért, mindnyájunk ügyéért és az annyira Veszélyeztetett magyar jövőért! Az idősebbek nagyobb hányada bizonyára készséggé adná át a helyét a fiatalabbaknak. Vezessék ők itteni szervezeteinket, mégpedig úgy, ahogy azt a fiatalabb nemzedék többsége a leghelyesebbnek látja!• Természetesen, nem tévesztve szem elől az idősebbek és tapasztaltabbaknak tanácsadói szerepének szükségességét. Ez mindenesetre kedvezőbb megoldás lenne, mint az ún. “kihalási rendszer”! Azaz az öregeknek előbb-utóbb el kell tűnniök az amerikai magyar élet színpadáról, aminek csak kétféle következménye lehetne: szervezeteink nagy része vagy megszűnnék, vagy egyszerűen — nélkülözvén immár atanácsadásilehetőséget,— a legerőszakosabb “fiatalabbak” ragadnak magukhoz, akik méghozzá nem kívánatos be-' folyások alatt is állhatnak... Most végre egy kis “öndicséret”. — tSl amerikai* magyarok mindnyájan öröifftnél elköny\%fflk azt-Va tényt, —•' hogy a magyarok ^njérjka muv’&zéti. tüftfcrdjretf* mt. oldalon * már nincs! A magyarok Szent Koronája — Carter elnök jóvoltából — a pesti kommunista kormány birtokába jutott! * tartotta! Hogy majd csak a független, szabad és keresztény Magyarországnak adják oda! Nem így Carter elnök! Jól ismerjük Jimmy Carter ‘tanácsadóit’ és könynyen elképzelhető, hogy az egész korona-ügy annyira lényegtelen volt számára, hogy néhány perces referendum után az egyik ilyen tanácsadója a hóna alá csapta az elnöki aláírással ellátott aktát! — A magyar korona mehet! Bele a kommunisták kezébe! Kit érdekel, Business is business! Ezúttal csődöt mondott az amerikai szokás, hiába feküdtek halomszámra a postazsákokban magyarok százezreinek levelei, telefonhívásokat gyakran meg nem hallgattak, a tüntetés sem vált be... Úgy látszik, vannak formaságok, amelyek magyarok számára —nem érvényesek... Ilyen arculcsapást a magyarság USA Elnöktől — még nem kapott! * Szóval, a helikopter ezután a Koronát titokzatos sürgősséggel az Andrews Air Force Base-ra vitte... Egy nagy katonai repülőgép imitt-amott felszedte a ‘Bizottságot’, amelynek a kíséretében útnak eredt — Budapestnek... * Cyrus Vance külügyminiszter Párisban magárahagyta az Elnököt, mert a világ problémáknál fontosabb volt neki, hogy személyesen adja át a Koronánkat a kommunistáknak! (Olyan hírek is felmerültek, hogy Carter felesége, mint Eirst Lady szintén a bizottságban lesz. ( Ezt eddig még sehol sem erősítették meg...) A State Departmentből származó hír szerint Vance mellé jó tolmácsot jelöltek. (Nehogy a varsói botrány megismétlődjék...) Tóth Csanád egy tanárt, követet érte a kitüntetés. Kijlenben 25 amerikait számolt albizottság. Köztük 3 kongr. képviselőt, —i Weiss (NV), Spark (CA) és Hamiltoal (NN). * ■*’ ^ Eredményes igyekezet folytán néhány magyar(Follyztat A* az 5. oldalon) L. A.: _____ ...