Magyarság, 1979 (54. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-27 / 9. szám

4. oldal Az „ökölbe szorített kéz,, politikája Olvasóink jól emlékeznek arra a tudósításunkra, amit a N. Y. Times dec. 9-i számából vettünk át és mely egy képet ábrázolt. Carter elnököt, amint Memphisben, széles mosollyal üdvözölte az ú. n. Democratic Midterm Conference kiküldöttjeit. Az elnök láthatóan hirtelen elfelejthette, hogy hát Amerikában van és nem a Szovjetunióban és hogy az őszinte érzelmeit jobban kihangsúlyozza, jobb k­ezét felemelve, azt ökölbe szorítva tett tanúbizonyságot arról, miként lehe­t kommunista közöntéssel vigasztalni a le­targikus közönséget... Mintha ragadós lenne az “ökölbe szorított kéz” politikája, az év elején ugyancsak a NY Times repro­dukált egy az előbbinél még nagyobb méretű képet és az Marion Shepilov Barry Jr.-t, Washington D. C. új polgármesterét ábrázolja, amint ugyancsak széles mo­sollyal és felemelt ököllel üdvözli az őt hozsannázó kö­zönséget.. Láthatóan Shepilov Barry is magabiztosan alkal­mazta a hivatalos kommunista köszöntést, mintha an­nak az volna a rendjee­ módja Washington városában. Érdekes ezen új polgármesternek a nevét tanul­mányozni. Egy név sokszor sokat mond.... A NY Times kérdéses jan. 3-i száma pontosan be­számol a következőkről: az új néger polgármesternek nincs egy u. n. középső neve (“middle name”), mégis úgy es­kették fel, mint “Marion S. Barry Az ‘“S” “Shepilov”-ot rövidíti le, mely nevet Barry úr 1957-ben adoptálta magának Dimitri Shepi­lov után, ki utóbbi a Szovjet Kommunista Párt veze­tőségi tagja volt — s akit valami oknál fogva a többi szovjet vzetők eltávolítotttak a vezetőség sorából.. Ez a rövid előzménye annak, hogy a nagy Amerika egyik legnagyobb városának új polgármestere Marion Shepilov Barry Jr. ökölbe szorított kézzel köszönti­­ kezére játszott hatal­mat..... NÉHÁNY UttZilN i’E SZÓ A SZjJiíj/ SZUK­ÓL” Hogy modor, vagy jome­­vitseg-e, nem tudom,­­ a­­mikor az ember bocsánatot kér azért, mert önmagáról beszél ! Akár az­­egyik, akár a másik, ezzel kezdem el e “penzumot”, hogy kesze­­kusza gondolataim any­­nyira amennyire sorra fű­ződjenek. Alaptermészetem — divatos szóval élve a “gen”-jeimben van benne, hogy nem vagyok, sohase voltam ‘‘prüd*‘. — Vagyis sem nem pironkodtam, és sem nem ájuldoztam, meg nem hökkentem ha adott körülmények között ocs­­mány, trágár szavakat, a­­vagy kifejezéseket hallok s szerénységem sem éppen mentes e kétségtelenül nem előnyös rossz szokástól. Hiszen bőségesen v­olt al­kalmam foglalkozásom, s egykori hivatásom során íly helyzetbe kerülni, kezd­ve kérészéletű lakatosinasos­kodásommal, majd folytat­va uradalmi segédtisztes­­kedéssel, de a kaszárnyá­ban, vagy igen-igen gyak­ran kolompár cigányok se­gédletével gyakorolt állat­orvoskodásom során, és ne­hogy feledjem, eléggé hosz­szúra nyúlott gyári nap­számoskodásom idejében. Kétségtelenül, nyomda­­festéket sem tűrő szavak és kifejezések használata nem csak ronda tempó, de egyáltalán nem is szüksé­ges. Hiszen indulatosan is éppen úgy lehetne használ­ni mondjuk a gyöngyvirág, pillangó, vagy ehhez ha­sonló szavakat, mint az or­­dináré kifejezéseket! Azt azonban el kell hinni, mert igaz, hogy efajta a be­szédnél átlagban és nagy­jában az embereknek nem jut tudatába a használt szó,, vagy kifejezés tulajdonkép­peni lényege. Csak egy-két pirulásmentes példával — hadd igazolnám az iménti állításomat. Ugyan kinek jut az eszé­be, ha a “fenét” emlegeti, hogy az állítólag a finn­u­gor nyelvjárásban (eset­leg ma már kiment a di­vatból) — a kutyát jelenti . Ha a “frászt” emleget­jük, aligha gondolom, azt, hogy ennek közeli atyafi­­ságának használatával a nyavalyával, az hogy tulaj­donképen az epilepsis kü­lönféle változataira gon­dolnánk ? A somogymegyei rosszsebnél sem jelenik meg lelki szemeink előtt valami­(Folytatás a következő oldalon) AZ EGYLÁBÚ ASZTAL XVI. Nagyanyám igen szép meséket tudott mondani. Körülültük a szobájában a karosszéket, ahol ér­melegítőket kötött a katonák részére. Nagy áhítatos csöndben vártunk. Ez a szoba különben is telve volt, számunkra ért­­hetetlen és furcsa dolgokkal. Tudtuk­ásít hogy melyik karosszékben ült Kossuth Ferenc, amikor nálunk járt. A sárgult kötésű első ki­adású Petőfi Sándor összes költeményeiben Kossuth bankók voltak"nagyon értékes pénz, de ma nem hasz­nálható. A rámás képeket ismerjük a falon, a kopasz­ra borotvált fejű Thököly Imre tüskés buzogányával, Zrínyi Ilona a gyönyörű és hős magyar asszony, aztán Rákóczi Ferenc, szemben vele Kossuth Lajos és a Talpra magyar első kinyomtatott sárgára fakult pél­dánya. Ebben a szobában gyűltünk össze gyerekek, ami­kor nagymama kötött és apáink az első világháború különböző harcterein voltak, anyáink pedig a háború utolsó hónapjainak az élelmezési gondjaival küzdöttek. Nagymama mesélt, szépen, érdekfeszítően mond­ta és mi követtük a meseképeket. Honfoglaláskori mon­dákat, tatár, török harcokat és kedves, vidám meséket. Aznap délután temetés volt. Karcsinak az édes­apját temették a Mária Valéria barak-kórházból, ahol ( Folytatás a következő oldalon ) Fi­ry Lajos Madarat tolláról, a kommunistát barátjáról. . . Aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! ADJON AKINEK ISTEN ADOTT! „Szivet cseréljen az, aki imát repróit” MAGYARSÁG! KATAKLIZMA PENNSYLVANIA-BAN (Folytatás a 3. oldalról) felhasználásának a jövőjét. Egy valami azonban bizonyos, a fő probléma nem az, hogy mennyire biztonságos az atomenergia! Sok­kal inkább az, hogy az atomenergiára, mint az állandó­an fokozódó villamos energia szükségletünk termelési eszközére, illetve energia forrására egyszerűen szüksé­günk van! Mégpedig hmarosan és gazdaságosan! — Ez időszerint jobb megoldás nincsen! A fentiekből arra következtethetünk, hogy minden pennsylvániai szyndroma ellenére, végül is a kedélyek kénytelenek lesznek megnyugodni. Szükség törvényt bont. A műszki emberek a three mile islandi baleset közvetlen “műszaki okát” ki fogják küszöbölni és az atom­energia telepek tovább fognak épülni. “Békésen” tovább fognak épülni az újabb és újabb atomtelepek, mindaddig, míg végül is valami egészen súlyos baleset fog bekövetkezni ! Pittsburgh, Pa., 1979 áprilisában. POLITIKAI MEDITÁCIÓK... Egy szakképzett terrorista töpreng : “Ha valóban megalakult a TGNSz (Terroristák és Gerillák Nemzetközi Szervezete), az elnöki tisztség betöltésénél várjon kire szavazzak? Menachem Begin­­re, avagy Jasser Arafatra?” 4­­6­4-Egy arab gondolkozó : “U­gyan­ugyan, hogyha Hitler 6 millió arabot ölt volna meg, — az ameerikai ‘nagy’ sajtó akkor is hara­gudna a németeekre .’ 1979. április 27.

Next