Magyarság, 1979 (54. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-27 / 9. szám
4. oldal Az „ökölbe szorített kéz,, politikája Olvasóink jól emlékeznek arra a tudósításunkra, amit a N. Y. Times dec. 9-i számából vettünk át és mely egy képet ábrázolt. Carter elnököt, amint Memphisben, széles mosollyal üdvözölte az ú. n. Democratic Midterm Conference kiküldöttjeit. Az elnök láthatóan hirtelen elfelejthette, hogy hát Amerikában van és nem a Szovjetunióban és hogy az őszinte érzelmeit jobban kihangsúlyozza, jobb kezét felemelve, azt ökölbe szorítva tett tanúbizonyságot arról, miként lehet kommunista közöntéssel vigasztalni a letargikus közönséget... Mintha ragadós lenne az “ökölbe szorított kéz” politikája, az év elején ugyancsak a NY Times reprodukált egy az előbbinél még nagyobb méretű képet és az Marion Shepilov Barry Jr.-t, Washington D. C. új polgármesterét ábrázolja, amint ugyancsak széles mosollyal és felemelt ököllel üdvözli az őt hozsannázó közönséget.. Láthatóan Shepilov Barry is magabiztosan alkalmazta a hivatalos kommunista köszöntést, mintha annak az volna a rendjee módja Washington városában. Érdekes ezen új polgármesternek a nevét tanulmányozni. Egy név sokszor sokat mond.... A NY Times kérdéses jan. 3-i száma pontosan beszámol a következőkről: az új néger polgármesternek nincs egy u. n. középső neve (“middle name”), mégis úgy eskették fel, mint “Marion S. Barry Az ‘“S” “Shepilov”-ot rövidíti le, mely nevet Barry úr 1957-ben adoptálta magának Dimitri Shepilov után, ki utóbbi a Szovjet Kommunista Párt vezetőségi tagja volt — s akit valami oknál fogva a többi szovjet vzetők eltávolítotttak a vezetőség sorából.. Ez a rövid előzménye annak, hogy a nagy Amerika egyik legnagyobb városának új polgármestere Marion Shepilov Barry Jr. ökölbe szorított kézzel köszönti kezére játszott hatalmat..... NÉHÁNY UttZilN i’E SZÓ A SZjJiíj/ SZUKÓL” Hogy modor, vagy jomevitseg-e, nem tudom, amikor az ember bocsánatot kér azért, mert önmagáról beszél ! Akár azegyik, akár a másik, ezzel kezdem el e “penzumot”, hogy keszekusza gondolataim anynyira amennyire sorra fűződjenek. Alaptermészetem — divatos szóval élve a “gen”-jeimben van benne, hogy nem vagyok, sohase voltam ‘‘prüd*‘. — Vagyis sem nem pironkodtam, és sem nem ájuldoztam, meg nem hökkentem ha adott körülmények között ocsmány, trágár szavakat, avagy kifejezéseket hallok s szerénységem sem éppen mentes e kétségtelenül nem előnyös rossz szokástól. Hiszen bőségesen volt alkalmam foglalkozásom, s egykori hivatásom során íly helyzetbe kerülni, kezdve kérészéletű lakatosinasoskodásommal, majd folytatva uradalmi segédtiszteskedéssel, de a kaszárnyában, vagy igen-igen gyakran kolompár cigányok segédletével gyakorolt állatorvoskodásom során, és nehogy feledjem, eléggé hoszszúra nyúlott gyári napszámoskodásom idejében. Kétségtelenül, nyomdafestéket sem tűrő szavak és kifejezések használata nem csak ronda tempó, de egyáltalán nem is szükséges. Hiszen indulatosan is éppen úgy lehetne használni mondjuk a gyöngyvirág, pillangó, vagy ehhez hasonló szavakat, mint az ordináré kifejezéseket! Azt azonban el kell hinni, mert igaz, hogy efajta a beszédnél átlagban és nagyjában az embereknek nem jut tudatába a használt szó,, vagy kifejezés tulajdonképpeni lényege. Csak egy-két pirulásmentes példával — hadd igazolnám az iménti állításomat. Ugyan kinek jut az eszébe, ha a “fenét” emlegeti, hogy az állítólag a finnugor nyelvjárásban (esetleg ma már kiment a divatból) — a kutyát jelenti . Ha a “frászt” emlegetjük, aligha gondolom, azt, hogy ennek közeli atyafiságának használatával a nyavalyával, az hogy tulajdonképen az epilepsis különféle változataira gondolnánk ? A somogymegyei rosszsebnél sem jelenik meg lelki szemeink előtt valami(Folytatás a következő oldalon) AZ EGYLÁBÚ ASZTAL XVI. Nagyanyám igen szép meséket tudott mondani. Körülültük a szobájában a karosszéket, ahol érmelegítőket kötött a katonák részére. Nagy áhítatos csöndben vártunk. Ez a szoba különben is telve volt, számunkra érthetetlen és furcsa dolgokkal. Tudtukásít hogy melyik karosszékben ült Kossuth Ferenc, amikor nálunk járt. A sárgult kötésű első kiadású Petőfi Sándor összes költeményeiben Kossuth bankók voltak"nagyon értékes pénz, de ma nem használható. A rámás képeket ismerjük a falon, a kopaszra borotvált fejű Thököly Imre tüskés buzogányával, Zrínyi Ilona a gyönyörű és hős magyar asszony, aztán Rákóczi Ferenc, szemben vele Kossuth Lajos és a Talpra magyar első kinyomtatott sárgára fakult példánya. Ebben a szobában gyűltünk össze gyerekek, amikor nagymama kötött és apáink az első világháború különböző harcterein voltak, anyáink pedig a háború utolsó hónapjainak az élelmezési gondjaival küzdöttek. Nagymama mesélt, szépen, érdekfeszítően mondta és mi követtük a meseképeket. Honfoglaláskori mondákat, tatár, török harcokat és kedves, vidám meséket. Aznap délután temetés volt. Karcsinak az édesapját temették a Mária Valéria barak-kórházból, ahol ( Folytatás a következő oldalon ) Firy Lajos Madarat tolláról, a kommunistát barátjáról. . . Aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! ADJON AKINEK ISTEN ADOTT! „Szivet cseréljen az, aki imát repróit” MAGYARSÁG! KATAKLIZMA PENNSYLVANIA-BAN (Folytatás a 3. oldalról) felhasználásának a jövőjét. Egy valami azonban bizonyos, a fő probléma nem az, hogy mennyire biztonságos az atomenergia! Sokkal inkább az, hogy az atomenergiára, mint az állandóan fokozódó villamos energia szükségletünk termelési eszközére, illetve energia forrására egyszerűen szükségünk van! Mégpedig hmarosan és gazdaságosan! — Ez időszerint jobb megoldás nincsen! A fentiekből arra következtethetünk, hogy minden pennsylvániai szyndroma ellenére, végül is a kedélyek kénytelenek lesznek megnyugodni. Szükség törvényt bont. A műszki emberek a three mile islandi baleset közvetlen “műszaki okát” ki fogják küszöbölni és az atomenergia telepek tovább fognak épülni. “Békésen” tovább fognak épülni az újabb és újabb atomtelepek, mindaddig, míg végül is valami egészen súlyos baleset fog bekövetkezni ! Pittsburgh, Pa., 1979 áprilisában. POLITIKAI MEDITÁCIÓK... Egy szakképzett terrorista töpreng : “Ha valóban megalakult a TGNSz (Terroristák és Gerillák Nemzetközi Szervezete), az elnöki tisztség betöltésénél várjon kire szavazzak? Menachem Beginre, avagy Jasser Arafatra?” 464-Egy arab gondolkozó : “Ugyanugyan, hogyha Hitler 6 millió arabot ölt volna meg, — az ameerikai ‘nagy’ sajtó akkor is haragudna a németeekre .’ 1979. április 27.